Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-16 / 296. szám, péntek
Liaz motor a brnói gépipari vásáron (A szerző felvétele) Liaz motorok külföldi autóbuszokba Exportkilátások és termelésnövelés Nemzetközi fórumokon is egyre jobb a csengése a Liaz márkanévnek, a Jablonec nad Nisou-i Liaz vállalat tehergépkocsijainak és egyéb termékeinek. Főleg a nagy teljesítményű motorok azok, amelyek iránt megnőtt az érdeklődés a KGST-tagországokban és természetesen a hazai járműiparban is. Milyen e motorok jelene és milyen lesz a jövője? Erről beszélgetünk a következőkben Karéi Pitro mérnökkel, a vállalat eladási osztályának vezetőjével. • Speciális célra tervezték ezeket a motorokat, vagy már előre számoltak a sokoldalú felhasználás lehetőségével?- A tervezésnél az elsőrendű szempont az volt, hogy a vállalat által gyártott tehergépkocsik meghajtására megfelelőek legyenek, de kezdettől fogva beépítették motorjainkat mezőgazdasági traktorokba, önjáró kaszálókba, minden nálunk gyártott autóbuszba, motoros mozdonyokba és kisebb vízi járművekbe is. A Liaz motor tulajdonképpen teherautóink lelke, a gépkocsi talán legjobban sikerült része, és merem állítani, hogy saját kategóriájában nincs párja a szocialista országokban. Ezek a motorok eleget tesznek a kipufogógáz összetételét, a zajszintet szabályozó előírásoknak, teljesítményük és súlyuk aránya optimális, megbízhatóak, könnyen kezelhetőek, és az üzemanyag-fo- gyasztás terén elérik a világszínvonalat. • Mely országokból jelentkeztek először érdeklődők?- Az elsők a bolgárok és a lengyelek voltak. A bolgárokkal a Liaz együttműködése már régebbi és nagyon kiterjedt, de most új autóbuszaikba szeretnék megkapni a motorjainkat. Egy olyan típust akarnak így létrehozni, amelyhez megvásárolták a Steyr autóbuszok licencét, s amelyet a mi motorunk hajtana meg. Ezekből az első példányok próbái már befejeződtek, és az év végén megkezdődik a motorok sorozatgyártása Bulgária számára. A lengyel féi is autóbuszokba tervezi beépíteni motorjainkat. A tárgyalások már évekkel ezelőtt megkezdődtek és most hogy felújítják autó- buszgyártásukat, a jövő évtől megindulnak a lengyelországi szállításaink is. Ez a két dolog tehát már biztos, és mivel többezres megrendelésekről van szó, nagyon komoly üzletet jelent vállalatunk számára. A következő autóbuszgyártó, amely motorjaink iránt érdeklődik, az Ikarus gyár, ahol már szintén beszerelték az első Liaz motorokat az új csuklós típusokba. Ide is szállítunk már a jövő évben motorokat nagyobb tételben. Aki ott volt szeptemberben a brnói gépipari vásáron, már láthatta a Liaz motoros Ikarus autóbuszt, és ugyanígy láthatta és kipróbálhatta azt a jugoszláv gyár- mányú, nagyon attraktív" távolsági autóbuszt is, amelybe a legnagyobb teljesítményű M640 jelzésű Liaz motort szerelték. Ez az autóbusz a turizmus céljaira ideális, ezért az autó- közlekedési vállalatokon kívül a Čedok utazási iroda és a légiforgalmi vállalat is érdeklődik iránta. Ez biztató, és nagy esélyünk van arra, hogy a jugoszláv partnerekkel ez az együttműködés megvalósuljon. • Eleget tud-e tenni a gyár a hazai igények kielégítése mellett ezeknek a nagy külföldi megrendeléseknek is?- A jelenlegi termelés ezt sem nálunk, sem alszállítóinknál nem bírná el. Fejlesztési tervünk számol azzal, hogy a legközelebbi két-há- rom évben 32 ezerre növeljük a legyártott motorok számát és már épülnek azok az új kapacitások, amelyek lehetővé teszik ezt a termelésnövekedést. Ez a mennyiség előreláthatólag már elég lesz a külföldi megrendelésekre is, sőt minden bizonnyal azokat az igényeket is ki tudjuk majd elégíteni, amelyek a kapitalista országokban mutatkoznak. Ott főleg vízszivattyúk és áram- fejlesztők meghajtását szolgálnák a Liaz motorok. Ezen a téren is vannak már tapasztalataink, mivel Bolíviába és Venezuelába már adtunk el ilyen szivattyúkat. Amint már az elején mondtam, mezőgazdasági gépekben is széles körben alkalmazhatók motorjaink, és külföldön az ilyen célú felhasználásra is van érdeklődés. Itt speciális változatokról is szó van, amellyel majd elég gondunk lesz, de hát jobb a növekvő megrendelésekkel járó gondokat megoldani, mint az eladatlan termékek problémáját. • Ahhoz, hogy ezt a színvonalat tartani tudják, fontos az is, hogy ne legyen hosszú az innovációs ciklus. Milyen időszakonként újulnak meg magasabb műszaki színvonalon ezek a meghajtóegységek?- Innováció nélkül nem léphetünk előre. A motor ugyan nagyvonalakban hosszabb ideig ugyanolyan marad, de egyes részletei fokozatosan megújulnak Ebben az évben például a dugattyúkat, gyűrűket és hengereket újítottuk fel úgy, hogy növekedjen a motor élettartama. A világpiacon a legjobb motorok akár 700 ezer kilométert is megtesznek az első nagyjavításig, a mieink jelenleg 450 ezerre képesek. Azzal az innovációval, amit most hajtunk végre, mi is elérhetjük a 700 ezres szintet. A jövő évben a felújítás a zajszint és a környezetszennyezés egyre szigorodó nemzetközi előírásainak elérésére irányul, és tovább akarjuk csökkenteni az egységnyi teljesítményre felhasznált üzemanyag mennyiségét is. Jelenleg ilyen az M2-es motorral hajtott 110 581-es vontatónk, amely sok tekintetben eléri a világszínvonalat. • S milyen tekintetben nem éri el azt?- Azok a dolgok hiányoznak belőle, amelyek kényelmessé teszik a vezetőfülkét, például a jó minőségű klimatizáció meg a modern elektronika azon eszközei, amelyek az autóvezetést könnyítik és információkat szolgáltatnak a tehergépkocsi legfontosabb jellemzőiről. Manapság a nyugati országokban már nehéz eladni az olyan gépkocsikat, amelyeken a mérőműszerek nem számjegykijelzősek és a vezetőfülke nem biztosít maximális kényelmet. • Visszatérve a külföldi megrendelésekhez, minek alapján kötik majd meg a szerződéseket?- Elsősorban a kooperációs szerződéseket részesítjük előnyben, amelyek keretében együtt tudunk dolgozni a partnereinkkel, és így biztosíthatunk saját magunknak is szállításokat. Vannak olyan alkatrészek, amelyekre szükségünk volna Jugoszláviából és Magyarországról, s ezek bizonyára elérhetők lesznek majd a motorokért cserébe. Természetesen a partner megválasztásában az is szerepet játszik, mennyit kínálnak a termékekért, de nem minden esetben. A szerződés stabilitása és hosszú lejárata esetén árengedményekre is hajlandók vagyunk. • Ebben az évben és tavaly is a Párizs-Dakar sivatagi autóverseny kapcsán többször is megjelent a világsajtóban a Liaz neve. Növelte-e ez az érdeklődést a Liaz tehergépkocsik iránt?- Valóban most már jobban bekerült a köztudatba az a tény, hogy létezik Csehszlovákiában egy Liaz gyár, és Liaz típusú teherautó, de a megrendeléseken ez még nem látszik, mert a világpiacon olyan jármüveket vesznek, amelyekkel együtt többet tudnak nyújtani a kényelem, a szervizszolgáltatások és az alkatrészellátás terén mint mi. Ha megbízhatóságban talán meg is tudjuk közelíteni a konkurrenciát, a fent említett három területen még mindig van lemaradásunk. A szakemberek körében nem is annyira a sivatagi autóverseny, mint inkább a kamionok gyorsasági versenyei ismertebbek. Ezek közé tartozik például az is, amelyet Budapesten a Hungaroringen rendeznek. Itt jobban megmutatkozik, mire képes maga a jármű, éppen ezért jobban szeretnénk, ha az itt elért eredmények, amelyek általában nem rosszabbak a 3.-5. helynél, kapnának nagyobb nyilvánosságot. Ez talán még jobban növelné nemzetközi hírnevünket, amellyel azonban a jelen pillanatban is elégedettek lehetünk. SZÉNÁSI GYÖRGY Egyenjogúan (?) Gyakran fülemben csengnek egy ma már nyugdíjas gyárigazgató szavai. Évtizedekig állt egy túlnyomórészt nőket foglalkoztató, kötött felsőruházati cikkeket készítő üzem élén. Beszélgetésünk során, amikor a lányok, asszonyok munkafeltételeit elemeztük, nagyon őszintén bevallotta: szerinte arra a helytállásra, melyet az ó lányai, asszonyai napról napra tanúsítanak, arra a megfeszített ütemű munkára, mely nagy odafigyelést, pontosságot igényel, egyetlen férfi kollektíva sem volna képes hosszú időn keresztül. A csarnokokat járva erről a szorgos, eredményes munkáról magam is meggyőződhettem. Igaz, sikereik sem maradtak el: a terv teljesítésével nem volt különösebb gondjuk. Ezek a nők és a többi önfeláldozó lány és asszony jutott eszembe a napokban, amikor a kereskedelmi miniszter arról tájékoztatott, hogy többek között a púchovi Makyta, a Banská Bystrica-i és a Banská Štiavnica-i Pieta, a Liptovský Mikuláš-i Május 1. vállalatok dolgozói fokozott aktivitásukkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a karácsonyi piacon bővebb legyen a ruházati cikkek választéka. Tehát újra a nők azok, akiktől a plusz munkát elvárjuk, mivel a fogyasztási cikkek gyártása úgy alakult, ahogyan arról mindennapi bevásárlásaink során is meggyőződhettünk. De nemcsak az említett könnyűipari vállalatoknál számolhatnak mindig a nőkkel, akik elvégzik azt a munkát is, amelyet a férfiak aligha vállalnának. Félreértés ne essék, nem azt akarom ezzel mondani, hogy a lányok, asszonyok átvették a nehéz munkák nagy részét, hogy helyettesítik a férfiakat. Az viszont tény: nélkülük népgazdaságunk ma már elképzelhetetlen. Ez a nélkülözhetetlenség viszont nem nyilvánul meg teljes mértékben a társadalom fokozott odafigyelésében. Nem, nem a férfimunka lebecsülését kívánom hangsúlyozni, de egy éjszakai riportutam nyomasztó tapasztalatai nem hagyják, hogy ne fogjak tollat nőtársaim védelme, megbecsülése érdekében. A mi munkánk során sem különböztetik meg a női és a férfinemet - s mi újságírók ezt sosem akartuk -, így volt szerencsém szénbánya mélyén, kőfejtőben és üveggyárban is járni, össze tudom hasonlítani a munkakörülményeket. Tudom, nem könnyű a szénfejtés, a kórobbantás, meg az üvegfúvás sem, de ha figyelembe vesszük a nők fiziológiai, pszichikai alkatát, legalább olyan megerőltető éjjelenként a napilapok csomagolása (amihez néhány kisegítő gépsort bizonyára egy férfi vezető felejtett el megvásárolni, és emiatt naponta tonnákat „emelnek át“ az ott dolgozó nők), vagy a vasútállomáson éjszaka szélben és fagyban a csomagokat vonatra rakó lányok, asszonyok tevékenysége. Statisztikák mutatják ki, mennyivel próbáljuk csökkenteni az éjszakai műszakban dolgozó nők arányát, de igazi fordulatot nem sikerült elérnünk ezen a téren. S hogy miért? Erre többek között talán az is magyarázatként szolgálhat, amit nemrég a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága, a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézete, valamint a Munka- és Szociális Fejlesztési Kutató- intézet szervezte tudományos konferencián az egyik tekintélyes szakember mondott: „Az az érzésem, hogy nem elég, ha a nők felemelik szavukat a jobb munkakörülményekért, küzdenek a nyugodtabb élettempóért, az irányítás különböző szintjein dolgozó férfiaknak is el kellene gondolkodniuk azon, hogy saját édesanyjuk, feleségük hogyan él, hogyan dolgozik, mit tesznek azért, hogy legalább annyi szabadidejük legyen az önmegvalósításra, mint nekik, hogy a munkahelyükön ne az egyhangú, pszichikailag nagyon megterhelő munkát végezzék“. Nem hagynak nyugton az éjszaka látott képek és egyre több kérdés vetődik fel bennem: Miért nem végzik csupán férfiak az ilyen nőiesnek nem nevezhető munkákat? Talán azért, mert anyagilag nem járnak jól (és a nők?), vagy azért hagyják az ilyen éjszakai műszakokat a gyengébb nemre, hogy napközben több szabadidejük maradjon a háztartásra, a gyermeknevelésre, hogy mire ék fáradtan hazajönnek a munkából, az asszony főtt étellel, tiszta lakásban várja? És még egy: nem becsüljük le mi nők túlságosan a társadalomban, a családban betöltött szerepünket? Hisz az egyenjogúsággal nem a munkabírásunkat kell demonstrálnunk, hanem azt, hogy elvárjuk: mint anyát, dolgozót, a közéletbe tevékenyen bekapcsolódót méltóképpen megbecsüljenek. DEÁK TERÉZ Termelni - az igényeknek megfelelően Az alsószecsi (Dolná Seč) Ga- ramvölgye Efsz a Lévai (Levice) járás egyik közepes nagyságú mező- gazdasági üzeme. A 2280 hektáron gazdálkodó szövetkezetei, amely 400 dolgozót foglalkoztat, márciustól Leszkó György mérnök irányítja. Vele beszélgettünk azokról a gondokról, amelyek mostanában a szövetkezeteknél a legtöbb fejtörést okozzák. Tavaly 4 millió korona veszteséggel zárt az állattenyésztési ágazat. Idén ez valamelyest csökkenni látszik, s ha beválnak a számítások, akkor két év múlva az ágazat nyereségessé válhat. Az elnök általában elégedett a szövetkezet jelenlegi gazdasági helyzetével. Hogy a szavait idézzem, csak az állattenyésztési termelést szeretné gazdaságosabbá tenni. Megfelelőnek tartja az egy hektárra jutó 1000 literes tej hozamot, amit - mint mondotta - nem kívánnak tovább emelni. A sertéstenyésztésben jelenleg 800 törzskönyvezett tenyészállatuk van, ezen a részlegen szintén nem terveznek fejlesztést, viszont a jövőben egyre inkább a tenyészállat-értékesítésre szakosodnak, csökkentve a hizlalást. Sok lesz a földadó- Jaj, arról ne is kérdezzen! - legyintett a szövetkezet elnöke. Aztán mégis elpanaszolta, hogy a 10. termelési-gazdasági csoportba való besorolást, illetve az 1000 koronával megnövekedett hektáronkénti föld* adót több okból is helytelennek tartja. Az egyes ágazatok irányítóinak sűrű bólogatása közt megtudtam, hogy mivel a földterület 70 százalékán kiépítették az öntözőhálózatot, az illetékesek rögvest két kategóriával magasabbra értékelték a földjeiket. Pedig ezeket az öntözőberendezéseket még a hatvanas évek elején állították üzembe, s már rájuk férne egy alapos felújítás. De miből, teszik fel többen a kérdést. Válasz nincs, mint ahogy kivitelező sem akad. A földterület elbírálása egyébként is vitatott, hisz a minőségen sokat rontott a határt átszövő gáz-, olaj- és vízvezeték hálózat, melynek építési munkálatai során több helyen megsérült az öntözőhálózat. Ez a jövőben megkérdőjelezheti az öntözés hatékonyságát. Ha ezeket a problémákat figyelembe vennék a gazdaság talajvizsgáinak értékelésénél, akkor hozzávetőlegesen fél millió koronával több pénze maradna a szövetkezetnek fejlesztési célokra. Minden fillérnek helye van Eddig évi átlagban 4 millió korona tiszta nyereséggel zárt a szövetkezet. Ebből mindenre futotta, még a szociális és kulturális alap feltöltésére is. Ezután mindössze 1,6 millió korona nyereségre számíthatnak. Gondosan kell mérlegelniük, hogy mire költik. Az elnök nem rejti véka alá az aggodalmát. Sok mindenre kellene a pénz. Olyan létesítményekre, melyeket csak több millió koronával lehetne „betakarni". De hiába, nem futja. Úgy döntöttek, hogy a jövő év legnagyobb beruházása, az egymillió koronát igénylő trágyatelep megépítése lesz. Esetleg a kereseti lehetőségeket is befolyásolják majd a szűkösebb esztendők? Eddig, mint megtudtam, 2730 korona a tagok átlagos havi jövedelme, és csak rajtuk múlik, hogy a jövőben többet vagy kevesebbet visznek-e haza. Az igyekvőket ezentúl is igyekeznek jól megfizetni. Brigádokban, hatékonyabban Január 1-jétől a Garamvölgye Efsz dolgozóinak 30 százaléka fog a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás alapelvei szerint dolgozni. Sok ez vagy kevés? Mindenesetre azt az elnök sem tagadja, hogy a brigádokon belül erősebbek a munkatársi kapcsolatok, jobb a munkához való viszony, és a munkatermelékenység is jóval magasabb, mint a hagyományos feltételek között dolgozó kollektíváknál. Pár hét múlva az állattenyésztési ágazat sertéstelepén, valamint a melléküzemágban is áttérnek az új módszer érvényesítésére. Eddig csak a 38 dolgozót foglalkoztató szárítórészlegen kísérleteztek ezzel a formával. A brigád az egy évre előirányzott 950 ezer korona bértömeget olyan feltétellel kapta meg, hogy kitermel 2500 tonna szárítmányt, s mázsánkénti átlagban nem lépi túl a 194 korona termelési költséget. A terv túlteljesítésében, illetve a költségek csökkentésében a brigád tagjai anyagilag érdekeltek. Jövőre változásokat terveznek a növénytermesztésben. A piac igényeihez igazodva tervezgetnek, szem előtt tartva, hogy a tárca melyik termelési ágak fejlesztését ösztönzi. A szövetkezet elnöke hangsúlyozta, hogy elsősorban olyan termékeket fognak termelni, amelyeket előnyösen tudnak értékesíteni. Az elnök alapjában véve bizakodva tekint a sokak által rettegett jövőbe. Persze nem felejtette el aláhúzni azt a követelményt, hogy az új viszonyok között minden egyes dolgozónak a sajátjaként kell kezelni a közös vagyont. Vajon a dolgozók maguk is tudatosították ezt az elvárást? SZITÁS GABRIELLA
