Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-16 / 296. szám, péntek

Tartalmat az éveknek NYUGDÍJASOK A PÁRTALAPSZERVEZETBEN A falusi és az utcai pártalapszerveze- tek tagságának túlnyomó többsége nyug­díjas. A fiatalításra, aktív munkakörben lévő tagok felvételére kevés a lehetőség. Néhány pártalapszervezetben a magas életkort tevékenységet nehezítő tényként könyvelik el. Esetenként még a passzivi­tást is ezzel magyarázzák. Mindez persze csak kibúvó, elsősorban az általában ak­tív korban lévő elnök irányító-szervező munkáját jellemző hiányosságokat takar­ja. §rröl győzött meg az a gazdag és sokrétű tevékenység, azok a tapasztala­tok, amelyeket .a komáromi (Komárno) 3. számú lakóhelyi pártalapszervezet elnöké­vel, Dócza /.ásztóva/folytatott beszélgetés. során szereztünk. Az irányítása alatt dol­gozó alapszervezet tipikusan lakóhelyi. A 96 tag átlagéletkora 63 év, kétharmada nyugdíjas, és megközelítően 10 tagúk ágyban fekvő beteg. A taggyűléseken való részvétel mégis 75 százalék körül van, gyűlésenként általában tizen, tizen­öten szólalnak fel és amikor arról szavaz­tak, hogy éljenek-e a lehetőségekkel és csökkentsék a taggyűlések számát, a ta­gok egyhangúan az évi 12 taggyűlés mellett voksoltak. Hiszen esemény a ta­lálkozás és lehetőség az ország, a társa­dalom dolgaival való közvetlen kapcso­latra. „Hátrányból“ - előny Ebben a pártalapszervezetben tények sora bizonyítja, hogy a magas átlagélet­kor és a többségben lévő nyugdíjas tag nem törvényszerűen hátrány. Sót, éppen fordítva. Az évek számával együtt gyara­podnak az élettapasztalatok, ugyanakkor a nyugdíjasok ráéróbb emberek. Körze­tükben előbb észreveszik a rosszat, a helytelent, a megoldásra váró problé­mát, szolgáltatási hiányosságot. Rend­szeresen és figyelmesen olvassák az új­ságokat, hallgatják a rádiót és nézik a te­levíziót. így a bel- és a külpolitikai esemé­nyeket részletesen ismerik, tájékozottak. Mindezzel egy kritikus életszemlélet is párosul, a másik munkájával szemben támasztott igényesség, ahogy azt koráb­ban önmaguktól is megkövetelték.- Ha a falusi és a lakóhelyi pártalapszer­vezetben a munkát a fenti elvek figyelem- bevételével szervezik, a tagok aktívak és a tevékenység sokoldalú. Nálunk a tag­gyűlés fő napirendi pontját elemző beszá­moló általában 15-20 perces. Nem is­mételünk és hangsúlyozunk olyan alap­igazságokat és tényeket, amelyeket tag­jaink ismernek, (gy bőven marad idő a vé­lemények, nézetek, álláspontok és javas­latok kifejtésére. További szempontokat is említett a pártelnök. Taggyűlésükre gyakran hív­nak meg olyan személyeket, akik az idő­szerű társadalmi kérdésekről tájékoztat­ják a tagokat. Persze, itt is ügyelnek arra, hogy az adott témát a nyugdíjasok szem­pontjából elemezzék. Például amikor a szociális- és a kózellátásról, a közrend­ről, a városfejlesztésről van szó. Érezzék, hogy szükség van rájuk Vajon egy ilyen arányban nyugdíjas tagokból álló pártalapszervezetben van- nak-e pártfeladatok, vagy a személyes kötelezettség csak a taggyűléseken való részvétellel azonos9- Nyugdíjas tagjaink, a betegeket ki­véve, személyes pártfeladatokat vállalnak és teljesítenek - hangsúlyozta Dócza László. - Egyesek feladatukkal össz­hangban rendszeresen meglátogatják a gyengélkedőket. Mások társadalmi munkát végeznek. A Lenin-park egy ré­szét például közösen gondozzuk. Van­nak, akik egyénileg, lakóhelyük közvetlen közelében is ügyelnek a rendre, tiszta­ságra, a virágágyásokat öntözik, kapálják. Többen dolgoznak a Nemzeti Front vala­melyik szervezetében. Nagy előny, hogy a lakóhelyi pártalapszervezet és a tömeg­szervezetek körzetei megközelítően azo­nosak, így a témák, feladatok, és gondok egy része is közös. A társadalmi szerve­zetek képviselőit időközönként meghívjuk a taggyűlésünkre és ez közvetlen ösztön­zést jelent tagjaink további munkájához. Az idős embereknek van idejük szem­lélődni. Észre is vesznek sok olyan dol­got. ami a fiatalok figyelmét elkerüli. Például a vezetékek lefektetése után a még sokáig felásottan hagyott gyalogjá­rókat, a hivatalok, üzletek rendezetlen környékét, elhanyagolt utcarészleteket, stb Ilyenkor írásban figyelmeztetik az ille­tékeseket és szívesen eldicsekedhetnek vele a taggyűlésen, ha közbenjárásukra ren­det teremtenek. A problémák megoldására összponto­sított figyelem az elsődleges cél. De így az idős ember, kommunista is úgy érzi, hogy odafigyelnek szavára, hasznos munkát végzett, aktív részese a társadal­mi életnek. A part ellenőrző szerepe egy lakóhelyi alapszervezetben ennél jobban aligha érvényesülhetne. Az emberi problémákra is odafigyelnek Dócza László a járási nemzeti bizott­ság házassági tanácsadójában dolgozik. Ismeri az emberi természetet, az együtt­élés és a magány nehézségeit és érthető, ha mindezt pártelnöki tisztségében is ka­matoztatja. Olyan jellegzetességekre fi­gyel fel, amelyek még csak kevés helyen részei a pártmunkának.- A falusi, lakóhelyi pártalapszervezet- nek természetesen nem kell átvennie a szociális intézmény feladatait, ugyanakkor azonban, az idős korral járó emberi, lelki problémákra azért oda kell figyelni. Pél­dául az egyén kapcsolatára környezeté­vel. Vagy arra, hogy mit csinál szabad idejében, megtalálta-e azokat a kapcsola­tokat, utakat, amelyek segítik esetleges magányosságának megszüntetését. Mi például már tartottunk taggyűlést a nyug­díjasok otthonában, de az új városi műve­lődési központban és a moziban is. Itt a taggyűlés után megnéztük a városról készült filmet, egy másik alkalommal le­vetítettük a Steiner Gáborról készült vi­deofilmét. Kettős jelentősége van min­dennek. Egyrészt a taggyűlést esemény- nyé tesszük, másrészt idős tagjaink eljut­nak olyan helyekre, ahová egyedül már nemigen mennének el. Egy más, ugyancsak lényeges dolog is érdekelt. Az, amikor az addig aktív kom­munistának megköszönik munkáját, tevé­kenységét és felajánlják, hogy iratkozzon át a lakóhelyi alapszervezetbe.- Ha az illető helyben lakik, a gyors intézkedés törést jelenthet számára. Kü­lönösen akkor, ha a búcsúztatás formális, rideg, vagy a személyzeti osztályon az elbocsátó okmány átadására korlátozó­dik. Az is probléma, ha az illető még egy ideig volt alapszervezetében szeretne maradni, de az ő személyes érdekeire hivatkozva ezt nem veszik figyelembe. Ilyenkor előfordul, hogy a korábban aktív kommunista hosszabb-rövidebb ideig passzivitásba vonul.- A megoldás?- Erre gyakorlati tapasztalataim alap­ján felelek. Azok a tagjaink, akikkel nyug­díjba vonulásukkor emberien bántak - fel­ajánlották nekik az átiratkozás lehetősé­gét, de azt nem kötötték azonnali időpont­hoz, és ugyanakkor bármikor meglátogat­hatják volt alapszervezetüket, érdeklőd­hetnek az ottani munkáról -, a változást törés nélkül fogadják. Különösen akkor, ha meggyőződnek róla, hogy a szép sza­vak, miszerint bármikor szívesen látják őket, őszinték voltak. Itt nem az évenkénti szendvicses fogadásokra gondolok, ha­nem a személyes, a közvetlen és kötetlen beszélgetésekre.- És még egy kérdés. Mikor volt utoljá­ra valamelyik üzemi szervezet pártelnöke önöknél, hogy érdeklődjön, miként élnek, dolgoznak egykori tagjaik?- Negyedik éve vagyok pártelnök, de ezalatt az idő alatt ilyesmire nem volt példa... EGRI FERENC A forradalmár kommunista emlékére Kilencven évvel ezelőtt született Török Pál, aki mindössze 38 évet élt, nevét mégis kitörölhetetlenül beírta a munkásmozgalom történetébe. A Bodrogköz szülötte volt, a Tőkete­rebesi járás (Trebišov) kis falujában, Pólyánban (Poľany) szegényparaszt család gyermekeként nőtt fel. Az első világháború éveiben az oszt­rák-magyar hadsereg katonájaként a keleti fronton harcolt és orosz fogságba esett. Sok hasonló sorsú társával együtt részt vett a nagy októberi szocialista forradalomban és annak eszméit magával hozta hazájába. Vöröskatonaként védelmezte a Magyar Tanácsköztársaságot, majd annak leverése után a CSKP alapító tagjainak sorába lépett. Ké­sőbb ő volt a CSKP munkácsi szer­vezetének egyik vezetője. A VI. ke­rületi pártkonferencia küldötteként 1925 szeptemberében az egyik bi­zottságban dolgozott, 1926-ban pe­dig a kerületi vezetőség tagjává vá­lasztották. Még ugyanabban az év­ben a munkácsi járási pártbizottság tagja lett. A CSKP történelmi jelentő­ségű V. kongresszusán a központi bizottság tagjává választották. A lenini eszmék lelkes terjesztője, a kerületi pártszervezet egyik leg­jobb szónoka volt. Felszólalásai a különböző nagygyűléseken, kon­ferenciákon, és a földmunkások tö­megmegmozdulásain mondott be­szédei mindig nagy hatással voltak a hallgatóságra, a dolgozó emberek tömegeire. Jó érzékkel ragadta meg azokat az érveket, amelyekkel éle­tük, sorsuk alapvető kérdéseire, leg­főbb gondjaira kereste és adta meg a választ. Leleplezte a burzsoázia kizsákmányoló, gyarmatosító mód­szereit, fölfedte a burzsoá naciona­lizmus nemzetellenes jellegét, fá­radhatatlanul küzdött a dolgozók egységéért, azért, hogy nemzeti­ségre való tekintet nélkül igazi inter­nacionalista összefogást teremtsen. Török Pál a kerület földmun­kássztrájkjainak élére állt. Bereg­szász, Munkács, Nagyberezna sző­lőmunkásai körében folytatott szer­vezőmunkájának adatait és adalé­kait a levéltárak őrzik. Fáradhatatlan és bátor tevékenységével kivívta a dolgozók szeretetét és megbecsü­lését. 1931-ben a csehszlovák parla­ment képviselője lett. Beszédeiben, interpellációiban, a kerület minden égető problémáját fölvetette: a mun­kanélküliség növekedését, az állami költségvetés nemzetellenes jellegét, a nemzetiségi elnyomást, a csend­őr- és rendőrterrort, a falusi legelők hiányát.. Parlamenti beszédeiben gazdag tényanyag található Kár­pátalja népének nehéz sorsáról, a tömegek éhségtüntetéseiről és az államapparátus túlkapásairól. Szen­vedélyes haraggal tiltakozott a Kar­patská Pravda elkobzása ellen, a választások előestéjén folytatott, a CSKP lejáratására indított uszító kampány, a Dolgozó Parasztok Szö­vetsége és a Munkásművelődési Egylet betiltása ellen. Már súlyos beteg volt, amikor 1935-ben bekapcsolódott a válasz­tási kampányba. Ugyanebben az évben a dolgozók bizalma ismét a csehszlovák parlament képviselő­jévé választotta. Az őszi hónapok­ban a viski és más kárpátaljai köz­ségekben tartott tömeggyűléseken a fasizmus elleni harcra szólította fel a néptömegeket. 1936-ban halt meg, azokban a napokban, amikor Prágában a CSKP VII. kongresszusa ülése­zett. Antonín Zápotocký, a CSKP nagy tekintélyű személyisége közöl­te a küldöttekkel halálának hírét, amely nagy veszteség volt a mun­kásmozgalom számára. Temetésén Munkácson 18 ezer dolgozó vett részt, s a Török Páltól való búcsú­zást hatalmas antifasiszta tüntetés­sé változtatták. Méltó módon a forra­dalmár kommunista küzdelmeihez, életéhez. TÓTH ANDRÁS Válasz az olvasónak Egy olaszországi magánlátogatás margójára Olvasóink egyike kérdéssel for­dult hozzánk, vajon irunk-e Alexan­der Dubček olaszországi útjáról, s megfelel-e a valóságnak, hogy ott a ferencesek szerzetes rendjének tagja lett. Figyelmeztetett arra, hogy Dubőekról szót ejtett - amint erről már tájékoztattunk - még Mitter­rand elnök is Prágában, az elmúlt hét péntekén megtartott sajtóérte­kezletén, valamint Miloš Jakeš elv­társ a Le Figaro lapnak adott interjú­jában. Nyíltan felteszi a kérdést, va­jon ez nem jelent-e egyet azzal, hogy Alexander Dubček ismét részt fog venni a közéleti tevékeny­ségben. E kérdés megválaszolásához nem foghatunk hozzá másként, csak azzal a megállapítással, hogy Ale­xander Dubček csehszlovák állam­polgár, az 1968-1969-es években a CSKP KB első titkára, november­ben magánlátogatásra utazott Olaszországba, s onnét visszatért Bratislavába, ahol él. Erre az útra a bolognai egyetem hívta meg, amely - s ezt kiemelték - 1968-ban kifejtett tevékenységéért a politikai tudományok díszdoktorává avatta. Dubčeket fogadta az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára is, s a pápa meghívta Vatikánba. Ezekről a té­nyekről már hírt adtunk a Mondták és írták című rovatunkban. Az antikommunista központok hosszú ideig előkészítették Alexan­der Dubček olaszországi látogatását a bolognai egyetemen, a politikai tudományok díszdoktorává avatása alkalmából. Erről tanúskodik az a rá­galmazó kampány, amelyet a bur­zsoá hírközlő eszközök folytattak Olaszországban és az észak-atlanti tömb további országaiban, amióta csak bejelentették a díszdoktori cím odaítélését, egészen e kampány ki- csúcsosodásáig, 1988. november 9-e és 20-a között. A díszdoktorrá avatás alkalmából Alexander Dub­ček beszédet mondott, amelyben is­mertette az 1968. évi fejleményekkel és a társadalmunk további fejlődé­sével kapcsolatos nézeteit, a szov­jetunióbeli átalakítást összehasonlí­totta a „prágai tavasszal“, s támad­ta a CSSZSZK párt- és állami veze­tését. Dubček Bolognán és Rómán kívül 14 napos olaszországi tartózkodása folyamán további városokba is ellá­togatott. Mi volt a meghatározó szándék az olaszországi meghívás hátte­rében? A CSSZSZK-ban kialakult válság 20. évfordulója alkalmából egyes olaszországi körök nyilván érdekük­nek tekintették, hogy ismét felidéz­zék az 1968-as esztendőt. A nyilvá­nosságra hozott beszédekből kitű­nik, hogy Dubček nemcsak a maga nevében lépett fel, hanem kisajátí­totta magának azt a jogot is - amint azt a nyugati sajtó hangsúlyozta hogy beszéljen a „CSKP volt 486 ezer tagja, s mindazok nevében, akik a szocializmus megújulását kí­vánják“. Az antikommunista központok nagy igyekezetet fejtettek ki, hogy Dubčeket úgy mutassák be, mint nálunk a jelenlegi szovjetunióbeli re­formok előhírnökét. Ezért a burzsoá sajtó hasábjain különféle változatok­ban szóltak erről az „élő legendá­ról“, erről a „reformátorról“, akinek rehabilitálása elkerülhetetlen, ha Csehszlovákia azt akarja, hogy se­beire gyógyírt találjon... Mi több, Dubček „tartva“ a vélt megtorlástól, a bolognai ünnepi szertartás alkal­mából mondott beszédéből törölte a „veszélyes“ részeket. írtak attól való félelméről is, hogy nem teszik számára lehetővé a hazájába való visszatérést. Ez nem minősíthető másnak, csak a burzsoá sajtó politi­kai elfogultságának és cinikus ál­szentségének, mivel a kihagyott be­szédrészeket közben közlésre átad­ták a sajtónak, vagyis csak ideigle­nesen maradtak ki. Dubček azonban olaszországi tartózkodása alatt egy­szer sem tiltakozott az ilyen célzatos megtévesztés ellen. A burzsoá sajtó szorgosan töre­kedett arra, hogy a politikai hajótö­röttet politikai mártírnak tüntesse fel, s Dubček ezt cselekvően támogatta. A bolognai egyetemen például idéz­te a középkori filozófust Assisi Fe­rencet: „Istenem add, hogy alázattal viseljem el azt, amit nem változtat­hatok meg“. Az egyetem politikai tudományok karának hallgatói előtt olyan ember szerepében igyekezett fellépni, akit mély csalódottsággal tölt el a szocializmus fejlődése. Be­szédét áthatotta az a törekvés, hogy a hallgatóságot meggyőzze elszánt­ságáról, minden csalódás és sze­mélyes sérelem ellenére harcolni az „emberi arcú szocializmusért“. Több ízben megkísérelte, hogy elméletileg általánosítsa a világban jelenleg végbemenő társadalmi fo­lyamatokat. Eszmefuttatásai kivál­tották még a BBC rádióállomás megrökönyödését is. November 21- én sugárzott műsorában megállapí­totta: „Alexander Dubček sebtében megírt beszédében kifejtette egy kommunista szájából ritkán elhang­zó beismerést, hogy téves a kapita­lizmus törvényszerű pusztulásáról szóló klasszikus tanítás..." Még egy megjegyzés annak mar­gójára, hogy mi a helyzet a ference­sek szerzetes rendjével kapcsolat­ban. Dubček ugyan nem lett ennek a rendnek a tagja, de az assisi ferenceseket megtisztelte látogatá­sával. „Az a tény, hogy itt vagyok- mondotta Dubček a BBC szerint a város polgármesterének - álmaim beteljesülését jelenti.“ A helybeli fe­rencesek „szívélyesen fogadták“ és a Szent Ferenc Bazilika gondnoka az UPI amerikai hírügynökség jelen­tése szerint azt kívánva búcsúztatta, hogy „Dubček örök időkre ferences­rendi barát maradjon". Állítólag an­nak jegyében, „amit néhány évvel ezelőtt hazájában tett". Hátramarad még megválaszolni az olvasónak azt a kérdését, hogy vajon Alexander Dubček visszatér- het-e a közéleti tevékenységbe. A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után kialakult válság tanulságai című do­kumentum megfelelőképpen érté­kelte a CSKP KB volt első titkárának politikai felelősségét. Miloš Jakeš elvtárs a Le Figaro francia lapnak adott interjújában hangsúlyozta: „Alexander Dubčeket nálunk ma­gánszemélynek tekintjük". „Személyes meggyőződésem- tette hozzá Miloš Jakeš elvtárs -, hogy a politikában nem fog játszani semmilyen fontos szerepet. Ma más időket élünk, mint húsz évvel ezelőtt, bár akkor is volt számos jó elképze­lés. De az élet nem az elképzelések, hanem az eredmények, a realitások szerint ítél. A Szovjetunióban folyó átalakítás és az 1968-as csehszlo­vákiai események között a különb­ség abban rejlik, hogy a Szovjetuni­óban minden a kommunista párt vezetésével zajlik, a szocializmus megszilárdításának bázisán, míg nálunk minden hangoztatott jószán­dék ellenére a párt elveszítette az ellenőrzését az események alakulá­sa felett. Nem a szocializmus meg­szilárdítása, hanem gyengítése kö­vetkezett be." Az olvasó utolsó kérdésére adott válasz ezért világos és egyértelmű: Alexander Dubček nagy és teljes személyi felelősséggel tartozik azért, hogy „nem a szocializmus megszilárdítása, hanem gyengítése következett be". , (Rp) fill!!l!i!ll!llllll!l!!!!ii!iiilllllillinill|||||||||||||||ill||||i!ilillll||ll ÚJ SZÚ 4 1988. XII. 16

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents