Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)

1988-12-15 / 295. szám, csütörtök

Nem a napfényes oldalról indult

Portrévázlat Gál Sándor agrármérnökről

Gál Sándor gyermekkorát végig beárnyékolta a szegénység, mert a szegénységnek hosszú az árnyéka: Mit remélt az élettől, s elérte-e amit akart? Gombolyítsuk a beszélgetés képzelt fonalát a gyerekkortól máig, hátha megkapjuk rá a választ.- Egy Duna menti falucskában, Kulcsodon (Kľúčovec) születtem 1937-ben. Szüleim kevéske árendás földön gazdálkodtak, ha azt egyáltalán gazdálkodásnak lehetett nevezni. A kenyérnek valót részes aratással keresték meg. Nagyon szegényen éltünk. Még ötéves se voltam, amikor az édesapám elesett a fronton. Bizony, nem a napfényes oldalról indultam én.- Emlékszik-e az édesapjára?-Alig, alig. Róla csak egy-egy

halvány kép maradt meg bennem. Az is talán inkább édesanyám elbeszélései alapján.

Miközben gyermekkoráról beszélt, eszembe jutott a vele egyidős Utassy József - az ő édesapja is a fronton halt meg - Sirató című versének utolsó strófája:

Vasárnap délelőtt - nehogy még rajtakapjon! valami kedveset füllentenék anyámnak,

s elcsalnánk a Papát: meséljen újra arról,

hogy menekült meg Ö, s hogy pusztult el a század.

Gál Sándort négy éve ismerem, ha találkoztunk, tekintetéből mindig derű és mosoly sugárzott. Most, hogy itt ülünk egymással szemben, figyeltem meg jobban kemény voná- sú arcát, tiszta tekintetű szemét. Azt mondják: a szem a lélek tükre. Én hozzátenném: az élet tükre is. S nem is akármilyen életé. De hadd beszéljen erről inkább ő.- A múlt felett nem ítélkezem, nem vádaskodom, csak emlékezem, beszélek és tűnődöm rajta. Én mondhatom, hogy kemény leckét kaptam az élettől.- Sokan felnőtt korban szívesen fordulnak vissza a gyermekkorhoz, hogy erőt merítsenek belőle.- Nekem fáj, ha visszagondolok rá, mert nem volt védett, gondtalan, játszadozással, örömökkel teli. Bárhogyan erőltetem is az emlékezetemet, nem bukkan elő egyetlen nap sem, amelyre azt mondhatnám, hogy felhőtlen és igazán szép volt.

Elhallgat, s úgy néz maga elé mint régen, árva gyerekként.- Még tartott a háború, amikor iskolába kezdtem járni. Az alapiskolát én is a háború után fejeztem be.

Nagybátyám Nagymegyeren (Čalovo) lakott, s magához vett, így egy évet ott járhattam iskolába. Majd Komáromban (Komárno) folytattam és fejeztem be az alapiskolát.- A további évek?- Szellemi indításomat részben nagybátyámnak, részben édesanyámnak köszönhetem, aki a nehéz körülmények ellenére is biztatott, hogy tanuljak tovább. Persze, az is felvetődött, nem lenne-e jobb, ha valamilyen szakmát tanulnék, de mégis a továbbtanulás mellett döntött a család. így kerültem a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) gimnáziumba, s ott is érettségiztem le 1955-ben.- Ha most betoppanna az a fiatalember, aki 1955-ben érettségizett, elégedett volna azzal, amit elért az életben?- Úgy érzem, hogy igen.- És az a fiatalember sohasem akart más lenni?- Az érettségi előtt egy évvel még arról ábrándoztam, hogy erdőmérnök leszek. Nem készültem egyáltalán mezőgazdásznak, jóllehet falun nőttem fel. Szerettem nagyon a természetet, a mezőgazdasági munkát. Gyerekként sokat dolgoztam a mezőn, tudtam szántani, vetni, lovat, ökröt hajtani. Az igazsághoz tartozik az is, hogy még ezekben az években is szegények voltunk, édesanyám 425 korona, úgynevezett hadi segélyt kapott, a szövetkezetben akkor még nagyon keveset lehetett keresni, s volt egy lánytestvé- rem is, örültünk, ha megvolt a napi betevő falat. Szóval a mezőgazdaság mint életcél, akkor nem volt vonzó. így hát a kereskedelemben helyezkedtem el. Közben berukkoltam katonának.- S amikor leszerelt?- Egy évig még a kereskedelemben maradtam, 1959-ben hazahívtak a szülőfalumba könyvelőnek. Itt jöttem rá, hogy hiányosak a mező- gazdasági szakismereteim. Beiratkoztam a Dunaszerdahelyi Mező- gazdasági Szakközépiskola első osztályába. A tanulást itt megszakítottam és hat évvel az érettségi után a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolán folytattam a tanulást.- Nappali tagozatos hallgatóként?- Igen, ekkor még nőtlen voltam.- Mikor végzett?- Üzemgazdászi oklevelet szereztem 1966-ban.- Hol helyezkedett el9-Kulcsodon, ahol 1967-ben

a földműves-szövetkezet elnökévé választottak. Harmincéves voltam, tele ambícióval, tervekkel.- Közben történt más is az életében.- Hát igen. Megnősültem. Van egy fiam és egy lányom. A fiam a brnói Állatorvosi Főiskola másodéves hallgatója, a lányom a Somorjai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium második osztályába jár.

Újra elhallgat. Körülnézek a szobában. A falon néhány festmény. A könyvszekrényben lexikonok, szépirodalmi művek és mezőgazda- sági szakkönyvek sorakoznak egymás mellett katonás rendben. A pillanatnyi csendet ó töri meg.- Amikor 1974-ben megtörtént a Csilizköz hét kis szövetkezetének az egyesítése, én lettem a Csilizköz (Medzičilizie) Efsz főmérnöke. Itt sokat tanultam, jó szakemberek irányították a szövetkezetet, az egy minden téren kiváló vezetőgárda volt.- Mikor került a nagymegyeri (Čalovo) szövetkezet élére?- Hét éve, 1981-ben.- Ha jól tudom, a megyeri szövetkezet már akkor is eredményesen gazdálkodott.- Igen. Jó örökséget vettem át, voltak ugyan kisebb-nagyobb problémák, de azokat közösen hamar áthidaltuk. A szövetkezet akkor 7-8 millió korona nyereséggel gazdálkodott.- És ma?- Megközelítjük a 13 milliót.- A hektárhozamok?- Búzából már 1981 -ben - bár az egy szigorú, aszályos nyár volt - 5,6 tonnát takarítottunk be egy hektárról. A következő évben 6,5 tonnás átlagtermést értünk el. Kalászosokból az idén 86 mázsa volt az átlag, búzából pedig 9,3 tonna.

A szövetkezet tehát minden ágazatban kimagasló eredményeket ér el. Az egy tehénre eső átlagos tejhozam meghaladja az ötezer litert.

Ahogy mondani szokás, a világ halad, a mezőgazdaságban sincs megállás, a követelmények egyre nagyobbak, s ehhez igazodni minden agrárszakember kötelessége. Hiszen egy-egy gazdaság felmutathat látványos eredményeket, de a cél: tartóssá tenni és ha lehet, fokozatosan növelni a hozamokat. Nagymegyeren ez sikerült, és a továbblépéshez is megvan a feltétel. így látja ezt az elnök is?- Mindig ”ázon törjük a fejünket: hogyan tovább. S hiszem, van a szövetkezetben még annyi tartaA Kiváló mezőgazdasági dolgozó állami kitüntetés átvétele után a gratulációkat fogadja (Archív felvétel)

lék, hogy ne csak megtartsuk az elért hozamokat, hanem növeljük is.- Mi erre a garancia?-Elsősorban a tagság szorgalma, a vezetők jó szakmai felkészültsége. Szövetkezetünk közel 2300 hektárnyi területen gazdálkodik, s tizenegy agrármérnökünk van.

Újra elhallgat. A félhomályos szobában tekintetem az arcát pásztázza. S az jár az eszemben: valahol azt olvastam, hogy az ember minél idősebb, annál elégedetlenebb önmagával. Az ő arca még most is derűs. Nagy-nagy nyugalom ömlik el rajta. Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, azt mondja:- Engem sohasem a magam személye érdekelt. Ha a gazdálkodás jól ment, a tagságot elégedettnek láttam, ez mindenért kárpótolt. Az elért eredményekkel nem dicsekedtem. Egyszerűen csak örültem, hogy sikerült elérni, amit akartam. Be tudtam bizonyítani, hogy az ember, ha szívből és becsületesen végzi munkáját, kimagasló eredményeket érhet el.

Gál Sándor naponta 12-13 órát dolgozik. Talán álmodni is a szövetkezet gondjairól, hektárhozamokról, gyűlésekről, tervekről, határozatokról álmodik. Ma este is hét óra után ért haza.- Minden nap ilyen későn jár haza?- A legtöbbször.- Mikor indul munkába?- Fél hatkor.- Már 52 éves, nem érez fáradtságot?

Előrehajlik.- Lekopogom, még nem. Persze adódnak napok, amikor engem is letör a fáradtság. Szerencsémre a szervezetem hamar regenerálódik, úgyhogy másnap már frissen ébredek.- Ez a nap hogyan telt el?- Meglehetősen telített volt. Délelőtt a párt központi bizottsága mezőgazdasági szakbizottságának ülésén voltam, délután pedig járási termelési értekezleten vettem részt.- Gyakran jár gyűlésre?

összekulcsolja az ujjait, hátradől.- Mivel több tisztségem van, az ezekkel járó gyűléseken is részt kell vennem. Hogy mást ne mondjak, a Csemadok Központi Bizottságának is tagja vagyok.- A legutóbbi pártkongresszuson beválasztották az SZLKP Központi Bizottságába. Ezen kívül több mezőgazdasági szakbizottság tagja. Jut-e elég idő a szövetkezet irányítására?- Ez komoly és indokolt kérdés. Ha azt mondanám, hogy igen, hazudnék, ez fizikai értelemben egyszerűen lehetetlen.- A szövetkezet eredményei egyértelműen azt jelzik, hogy talált. S vajon a kikapcsolódásra is talál elég időt?- Ha nagyon muszáj.- Mikor volt a legboldogabb?- Amikor a két gyerek megszületett.- Jár-e barátokhoz?- Csak ha vadászni megyek, ez az egyetlen igazi kikapcsolódásom és a kertészkedés.- Ide járnak-e barátok?- Ritkán. De ha eljönnek, örülök, s jól érzem magamat köztük, remélem, ők is így vélekednek.

Itt megszakadt a beszélgetés fonala. Késő éjszaka lett. Kikísér a kiskapuig. Az ősz hűvösét leheli arcomba Kezet fogunk.- Hát akkor a legközelebbi viszontlátásra.- Úgy legyen - mondta határozottan. TÖRÖK ELEMÉR

A /Ia & naPunk van ~ állapítotIVICl ta meg órájára tekintve Eva Miklóšová, a Postai Hírlapszolgálat expedíciós részlegének éjszakai müszakvezetője.

Pontosan huszonegy óra ötvenöt perckor indultak el a rotációs gépek, s az Új Szó frissen nyomtatott példányai pillanatokon belül katonás rendben két szállítószalagon érkeztek, hogy szorgos kezek előkészítsék a lap további útját az olvasóhoz. A gépek kötegekben küldték tovább a szállítószalagra az újságot, ahonnan Kormos Márta nyalábonként átemelte a csomagoló automatához.- Ha innen nem hiányozna a gépsor egy része, jóval könnyebb lenne a munkánk, nem kellene cipeked- nünk - mondotta. - ígérték, hogy a jövő év elején megkapjuk a gépet. Azonkívül, hogy kézzel kell átrakni a csomagokat, a lapokat meg is kell számolni. De ha a többi gépsorhoz hasonlóan, a miénkhez is tartozik majd programozó, ez a feladatunk is egyszerűsödik.

A Martanovič utcában levő sajtó- központ - ahova a közelmúltban a mi szerkesztőségünk is beköltözött -, expedíciójában este kilenc órakor kezdődött a műszak. Az Új Szót csomagoló tizenkilenc fős csoport is ekkor lépett munkába. Van tennivalójuk addig is, amíg a nyomdagép elindul. Elő kell készíteniük a címkéket, amelyek a kötegekre kerülnek. Ügyelniük kell arra, hogy az irányítószámok és a lapmennyiséget feltüntető ívek pontosan helyükre kerüljenek, mert egy-egy tévedés már azt jelenti, valakihez nem jut el az újság. A- Szinte lessük, jön-e már a lap .- magyarázta Eva Miklóšová. - Nemcsak az a lényeges, hogy a szerkesztőségből a meghatározott

Autóval, vonattal, repülővel

LAPUNK ÚTJA A NYOMDÁBÓL AZ OLVASÓIG

időpontban, folyamatosan küldjék a nyomdába a kéziratokat, a nyomdai szedőkön, mettőrökön, korrektorokon és a többi műszaki dolgozó pontos munkáján is múlik, hogy ne csússzunk ki az időből. Tulajdonképpen mi vagyunk itt az utolsó láncszem, s nekünk kell, kellene minden késést behozni.

Meg is tesznek minden tőlük telhetőt, de ez azzal jár, hogy gyakran gyorsított ütemben kell dolgozniuk, hogy le ne késsék a vonatot.

A nagy csomagokat a gép átköti, de a nyolcvan darabnál kevesebbet tartalmazó küldeményt kézzel csomagolják.

Nagy asztalt állnak körül az asz- szonyok és sorba vesznek valamennyi címzettet, becsomagolják a másnapi újságukat. Aztán targoncákra ketülnek a kötegek, hogy a bejárat előtti autókra vigyék őket.- Az Új Szóval szinte egyidőben nyomják a többi napilapot is, - a Pravdát utána, annak ugyanis később van a lapzártája - tehát a többi rotációs gépről is ömlik hozzánk az újság - vezetett végig

a gépsorok között a műszakvezető.

Összhangban kell lenni valamennyi lapnak, illetve ezek csomagolásának. Az Új Szó körülbelül tizenháromezer példányát úgy kell előkészíteni, hogy a többi napilappal együtt 22 óra 40 perckor a bratislam. ' / , I

Kormos Márta

nyolc éve csomagolja az Új Szót

(Lőrincz János felvétele)

vai főpályaudvaron legyen a szállítmány.- Nem egyszerű feladat naponta megtartani a percekre kiszámított, feszített időrendet - tájékoztatott Jozef Šišulák, a Pravda Kiadóvállalat termelési és értékesítési részlegének vezetője. - Mehet ugyanis a szerkesztőségi munka óramúsze- rűen, dolgozhatnak a nyomdában

hajszálpontosan, ha az expediálás akadozik, megáll a tudomány. A Zvolen felé 23 óra 22 perckor induló vonatot el kell érni. Ahhoz is idő kell, míg a pályaudvaron átrakják az újságokat. Ha nem érkezik meg idejében az újságot szállító gépkocsi, a vasút nem köteles átvenni a rakományt, ók ugyanis nem bonthatják meg a menetrendet, mert ennek beláthatatlan következményei lennének.

Ahogy múltak a percek, úgy gyorsult a tempó a csarnokban. A gépkocsivezetők már begyújtották az autójukat, hadd melegedjen a motor, hadd legyenek indulásra készen. Az újságkötegeket targoncákkal vitték a várakozó járművekre, a nyíló ajtón a hideggel együtt a kipufogógáz is be-becsapott a csarnokba.

Elég egy-egy kézmozdulat, abból is értik egymást az egyes lapok expediálásáért felelős dolgozók. Fellélegeznek, amikor valamennyien készet jelentenek. Jozef Morav- čík gépkocsivezető és Ľubomír Boš- ňák kocsikísérő tudja a dolgát: irány a főpályaudvar.

Ilyenkor már csendes a város. A két Avia a megszokott útvonalon érkezik az állomásra. Az újságkötegeket kocsikra rakják át, úgy viszik arra a peronra, ahová a vonat érkezik. Ezen az éjszakán hihetetlenül simán ment minden, idejében indult Zvolen felé a vonat, melyben útközben a címzés szerint osztályozzák az Új Szós kötegeket, hisz Zvolen- ban újra átrakják, s onnan már többnyire autókkal viszik szét a kerület egyes településeire.

A nyomdában, az expedícióban

viszont még folyik a munka. A szerkesztőségből küldött friss híreket helyezik el a második oldalra a met- tőrök. A lap második kiadását 22 óra 25 perckor kezdik nyomni. Ezek a példányók (mintegy nyolcvanezer) kerülnek a Kelet- és Nyugat-szlová- kiai kerületbe.

Fél tizenkettőkor felsorakoznak a további csomagokért a posta autói, melyek egyenesen az elosztóhelyekre, a postákra viszik a másnapi újságokat. Az egyik tehergépkocsira azokat a kötegeket rakják, melyek Kassára „utaznak“. Éjfél után negyven perccel a bratislavai repülőtéren kell lennie ennek a szállítmánynak, hogy az egy óra harminc perckor induló gép a többi napilappal együtt az Új Szót is negyven perc alatt Kassára röpítse.

Szerencsés napot fogtunk ki, mert még az időjárás is kedvezett: az éjszakai légi járat menetrendszerűen indult. Lapunk csak így jut el időben a kelet-szlovákiai olvasókhoz, ha azonban a kedvezőtlen időjárás miatt a pótmegoldást, a vonatot kell választani, akkor késve kerül az előfizetőkhöz.

A -m aznapi ügyelő kollégák

f\£. már bizonyára aludtak, amikor az utolsó Új Szós csomagok 0 óra 50 perckor autóra kerültek az expedícióból. Az ottani dolgozókra viszont további munka várt: testvérlapunkat, a Pravdát készítették elő a szállításra, ók megszokták már az éjszakai munkát, mi pedig a fényképész-kollégával útban hazafelé arról beszélgettünk, az olvasóknak talán sohasem jutnak eszükbe azok a szorgos kezű asszonyok és férfiak, akik nélkül a mi munkánk mit sem érne, hisz ők, a Postai Hírlapszolgálat dolgozói alkotják az utolsó fontos láncszemet a szerkesztőség és olvasóink között. DEÁK TERÉZ