Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-12 / 267. szám, szombat

Döbbenetet keltő beszédét követően Lemondott Philipp Jenninger, a nyugatnémet parlament elnöke (ČSTK) - Philipp Jenninger, a nyugatnémet parlament, a Bundes­tag kereszténydemokrata elnöke pénteken lemondott tisztségéről. Döntését a CDU-CSU parlamenti csoportjának rendkívüli ülésén közöl­te. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a csütörtöki ülésen a Bundestag egy órát szentelt az ún. kristályéjsza­ka, vagyis a zsidók elleni pogromok ötvenedik évfordulójának. (A meg- lékezésnek volt egy kellemetlen elő­játéka is: a parlamentben képviselt politikai pártok nem tudtak meg­egyezni abban, hogy szólaljon-e fel Heinz Galinski, a németországi zsi­dók központi tanácsának elnöke. így végül Jenninger emelkedett szólásra.) Ami ezután következett, döbbene­tet keltett az ülésteremben. A parla­ment elnöke ugyanis azt mondta, meg lehet érteni, hogy Hitler diktatú­rájának első éveiben sokan lelkesed­tek érte. Ugyancsak hangoztatta, hogy „csodálatra méltó Hitler győzel­mes politikai kampánya hatalomra jutásának első éveiben“, hogy Hitler az antiszemitizmus sokéves hagyo­mányaira támaszkodhatott. ENSZ-határozatok leszerelési kérdésekről (ČSTK) - Az ENSZ-közgyülés politikai és biztonsági bizottsága megkezdte a leszerelési kérdések­kel kapcsolatos eddigi javaslatok el­bírálását és a megfelelő határozatok kidolgozását. A bizottság képviselői jóváhagyták az első 11 leszerelési javaslattervezetet, amelyet a Köz­gyűlés plenáris ülése elé utalnak. A küldöttek nyolc határozatot sza­vazás nélkül fogadtak el. Ide sorol­ható az a határozattervezet is, amely tiltja atom- és egyéb tömeg- pusztító fegyverek telepítését a ten­gerfenéken. Az ENSZ gazdasági és pénzügyi bizottságában felszólalt Viktor Zvezgyin szovjet küldött, aki több szocialista ország nevében kért szót. A szovjet ENSZ-képviselő rá­mutatott azokra a szociális és gaz­dasági gondokra, amelyek az embe­riség előtt a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján merültek fel, s azóta sem sikerült őket megoldani, sőt, a problémák egyre súlyosbodnak. Ide sorolta az egyenlőtlen gazdasági fejlődést a világ különböző térségei­ben és a fejlődő országok adósság- válságát. Rámutatott arra, hogy az ENSZ fontos szerepet játszhat az említett problémák megoldásában. A felháborodás első jeleként szá­mos parlamenti képviselő elhagyta a termet. A Szabaddemokrata Párt (FDP), továbbá a szociáldemokraták és a Zöldek képviselői élésen bírál­ták Jenningert. Az SPD parlamenti csoportja rendkívüli ülésre jött össze, Hans-Jochel Vogel, a párt elnöke levelet küldött Jenningernek, s hangoztatta, mialatt beszédét tar­totta, „ nem állt feladata magaslatán ‘ ‘. Bush válasza Gorbacsov táviratára (ČSTK) - George Bush tegnap válaszolt Mihail Gorbacsov távira­tára, melyben jókívánságait fejezte ki választási győzelme alkalmából. Bush többek között hangsúlyozta: „Szívesen- gondolok vissza előző találkozóinkra és remélem, a jövő­ben is közösen oldjuk meg azokat a kérdéseket, amelyek országainkat érintik. Teljes mértékben egyetértek azzal a nézettel, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti stabil kapcsolatok nemcsak népeink, de az egész világ javát szolgálják.“ Reagan lemondásra szólította fel a kormány és az apparátus tagjait Zuhan a dollár árfolyama (ČSTK) - Ronald Reagan teg­nap hivatalosan felszólította a kor­mány tagjait és a politikai apparátus tisztségviselőit, hogy váljanak meg funkcióiktól. Washingtonban ezzel tulajdonképpen kezdetét vette az az átmeneti időszak, amely George Bush élőkké választásától egészen január 20-i beiktatásáig tart. Elsőként John Herrington energetikai mi­niszter nyújtotta be lemondását és várhatóan a közeli hetekben a kor­mány többi tagja is követi őt. George Bush közölte, hogy túl­nyomórészt átszervezett apparátus­sal kezdi meg elnöki mandátumának letöltését, de egyes miniszterek és vezető tisztségviselők megtarthatják eddigi beosztásukat. Az amerikai elnökválasztás és a részleges törvényhozói választá­sok eredményei hatottak az ameri­kai dollár árfolyamának alakulá­sára. A dollár árfolyama jelentősen zuhant a legfontosabb nyugati valu­tákhoz viszonyítva, és szakértők szerint a nemzetközi valutapiacon egészen az év végéig erőteljes nyo­más nehezedik majd a dollárra. Egyetlen nap leforgása alatt a dollár a nyugatnémet márkához viszonyít­va 1,9, a jenhez képest pedig 1,6 százalékot vesztett értékéből. Az ár­folyamzuhanás és az ezzel kapcso­latos borúlátó jóslatok abban gyöke­reznek, hogy szakértők szerint vár­hatóan a jövőben is szinte megolda- hatatlan gondot jelent majd a növek­vő amerikai külkereskedelmi deficit és az államadósság növekedése. Mivel a választásokon a demokraták a képviselőházban és a szenátus­ban is növelték befolyásukat, a re­publikánus Bush elnöknek nehéz lesz majd keresztülvinnie javaslatait. IZRAEL A baloldal a Munkapárt kormányát támogatná (ČSTK) - Haim Herzog izraeli államfő fogadta a baloldali pártok parlamenti koa­líciójának küldöttségét, amely nyilatkoza­tot nyújtott át az elnöknek. A Demokrati­kus Front a Békéért és az Egyenlőségért koalícióban döntő szerepet játszanak a kommunisták. A küldöttség által átadott levél leszögezi: Izraelnek jelenleg olyan kormányra van szüksége, amely elismer­né a palesztinok önrendelkezési és önálló államalapitási jogát, s egy nemzetközi békekonferencia keretében tárgyalásokat kezdene a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. A dokumentum a továbbiak­ban megállapítja, hogy Izrael csakis úgy élhet békében és úgy van esélye a kilába­lásra a súlyos gazdasági válságból, ha a Közel-Keleten létrejönnek az igazságos és tartós béke feltételei. A baloldali pártok koalíciója ezért azt javasolja, hogy az új kormányt az Izraeli Munkapárt alakítsa meg. Haim Herzog abból az alkalomból fo­gadta Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára által vezetett baloldali delegációt, hogy a múlt héten tartott par­lamenti választásokat követően sorra konzultál a politikai pártokkal. xxx A Tel Aviv-i bíróság csütörtökön eluta­sította annak a négy izraeli baloldali akti­vistának a fellebbezését, akiket júniusban hat havi börtönbüntetésre és pénzbírság­ra Ítéltek, mivel előzőleg találkoztak a PFSZ tagjaival. Az aktivisták azzal védekeznek, hogy az 1986-ban Romániában megtartott ta­lálkozó az Izrael és a palesztinok közti béke mihamarabbi megkötését célozta. Értekezlet az SZKP Központi Bizottságán Az átalakítás gyakorlati feladatainak határozott teljesítésére kell helyezni a hangsúlyt (ČSTK) - Az SZKP Központi Bi­zottságának székházában csütörtö­kön értekezletet tartottak a tájékoz­tató eszközök, az ideológiai intéz­mények és az alkotó szövetségek vezető munkatársainak a részvéte­lével. A tanácskozáson részt vett Vagyim Medvegyev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB ideológiai bizottságának elnöke és Anatolij Lukjanov, a politikai bizott­ság póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első alelnöke. Medvegyev beszédében egyebek között rámutatott, hogy a társadalom megújulása jelenlegi szakaszának a lényegét a 19. országos pártkonfe­rencia határozatai és a központi bi­zottság által tett gyakorlati lépések adják meg. A helyzet sajátossága abban rejlik, hogy már ideje határo­zottabban megoldani az átalakítás gyakorlati kérdéseit, és a munka súlypontját a vitákról át kell helyezni a konkrét feladatok teljesítésére. Ha ezt nem tesszük meg, az átalakítás nagy veszteségeket szenved. Ez a hozzáállás egyáltalán nem jelenti a glasznoszty politikájának az eluta­sítását, de ez önmagában már nem elegendő. A tájékoztató eszközöknek most sok tekintetben új módon kell dol­gozniuk, mivel viharos gyorsasággal új jelenségek lépnek mindennapos életünkbe. A gazdaságban például ma inkább a tulajdonviszonyok áta­lakítása kerül előtérbe, s nem annyi­ra az önelszámolás szervezeti vagy gazdasági formái. Az újságíróknak meggyőzően kell bemutatniuk, hogy a bérleti szerződések nemcsak a mezőgazdaságban és a szolgálta­tások területén, hanem az iparban is alkalmazhatók, s ez nem áll ellentét­ben a szocialista gazdálkodás elvei­vel. Nincs ma fontosabb feladat az élelmiszer-ellátás javításánál, a la­kásépítés felgyorsításánál, elegen­dő közszükségleti cikk biztosítá­sánál. Medvegyev a továbbiakban a nemzetiségek közötti kapcsolatok­ról beszélt. Rámutatott, a központi sajtó információi nem minden eset­ben elég részletesek, megfontoltak és dialektikusak. Gyakran túl rózsa­szín és felületes képet festenek a rendkívül bonyolult folyamatokról. Az ilyen anyagok félrevezetik a köz­véleményt. Ez a terület a tájékoztató eszközök szüntelen figyelmét köve­teli meg. Nem szabad megkerülni az égető problémákat, elő kell segíteni megoldásukat. Természetesen nem szabad megfeledkezni a párt lenini nemzetiségi politikájának elveiről, az egész soknemzetiségű állam érde­keiről és a Szovjetunió nemzetei közötti testvéri szövetség megszilár­dításáról. Medvegyev beszédének további részében kiemelte: az átalakítás si­kereként könyvelhető el, hogy tovább mélyült a párton belüli de­mokratizálás, javult az ideológiai munka és kiszélesedett a nyilvános tájékoztatás. Az átalakítás olyan eszközeiről van szó, amelyek segít­ségével sikerült alapjaiban megvál­toztatni a társadalom lélektani lég­körét. Ezeket a hatékony eszközö­ket tudni kell alkalmazni. A jogállam létrehozásán fárado­zunk, ami érinti a tájékoztató eszkö­zök munkáját is. Előkészületben van a sajtótörvény, de a legfontosabb a tájékoztató eszközök vezető mun­katársainak a felelősségérzete - hangoztatta Medvegyev. Az értekezleten felszólalt Lukja­nov is, aki tájékoztatást adott a tör­vénytervezetekről folyó vitáról, az alkotmánykiegészítésekről és a népi képviselők megválasztásának elő­készületeiről. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége az állampolgároktól, a dolgozókollektíváktól, a társadalmi szervezetektől és a helyi tanácsoktól több mint 80 ezer javaslatot, meg­jegyzést kapott. Általában kedvező­en értékelik az össznépi vitára elő­terjesztett tervezeteket. Ugyanakkor egész sor kérdés élénk vitát vált ki és részletesebb magyarázatot kö­vetel. Lukjanov kihangsúlyozta, hogy az alkotmánymódosítással és a válasz­tási törvénnyel kapcsolatos kérdé­sek megvitatása során különösen jelentős a sajtó szerepe. Az újsá­gokban, a televízióban és a rádió­ban különböző nézeteknek kell teret adni, nem kerülhetnek túlsúlyba az egyoldalú gondolatok. Az értekezlet végén a jelenlevő vezetőket tájékoztatták a párt és az állam életében bekövetkező esemé­nyekről. LIBANON Lehet egy kormánnyal több? L ibanonban - a jelek szerint - igen. Bár kérdés, hogy meg­van-e még az egységes, szuverén Libanon. Az alig hárommilliós kis országnak 45 éves fennállása alatt meglehetősen hányatott sors jutott osztályrészül, s ezen belül is az utóbbi 13 év, a még mindig lezárat­lan polgárháború a legtragikusabb időszaknak számít. Az országnak azonban - mintegy szuverenitása szimbólumaként - mindig volt elnö­ke, még ha az elnöknek néha gya­korlatilag nem is volt országa. A ve­zető tisztségek felekezeti megosztá­sa értelmében a maronita keresz­tény. államfő jelentős jogkört élvezve azért csak-csak összetartotta az örökösen széthullással fenyegető, túl színes felekezeti mozaikképet még akkor is - és ez gyakori volt ha az ország nem rendelkezett mű­ködőképes kormánnyal. Most azonban olyan helyzet állt elő, amely a politikai bonyodalmak szempontjából szinte a korlátlan le­hetőségek országának számító Li­banonban is szokatlan és meglepő: szeptember 23-a óta nincs elnök, van viszont két kormány. Ezek, ter­mészetesen, nem ismerik el egy­mást, egymásnak szögesen ellent­mondó utasításokat adnak ki az álla­mi tisztségviselőknek - már ameny- nyi még megmaradt belőlük. Amin Gemajel amilyen zűrösen jött, úgy is távozott az elnöki poszt­ról. 1982-ben, a polgárháború hete­dik évében, közvetlenül az izraeli invázió után, mondhatnánk, az izra­eli szuronyok árnyékában választot­ták államfővé Besir öccse helyébe, aki egy héttel beiktatása után me­rénylet áldozata lett. Ahogy vonultak vissza dél felé az izraeliek és az általuk támogatott úgynevezett dél­libanoni hadsereg alakulatai, úgy szaporodtak Gemajel gondjai és zsugorodott a terület, melyen való­ban gyakorolhatta hatalmát. Valid Dzsumblatt drúz és Nabih Berri síita fegyveresei - élvezve a szíriaiak támogatását - 1984 februárjában kiverték Nyugat-Bejrútból a ke­resztény egységeket. így helyrebil­lentve a muzulmán-keresztény lát­szategyensúlyt, jöhetett a nagy kibé­külés Gemajel és Asszad szíriai ál­lamfő között. Persze előtte még fel kellett mondani az Izraellel kötött különszerződést. Ennek köszönhe­tően viszonylagos nyugalom követ­kezett Libanonban, a vezető vallási­politikai csoportosulások több kísér­letet tettek a belső rendezés mega­lapozására, az ország elavult politi­kai rendszerének megreformálásá­ra. Libanonban az elmúlt években már mindenki szövetkezett minden­kivel a többiek ellen, így lényegében nehéz megállapítani, ki a többség, ki a kisebbség része. Tény azonban, hogy a legtöbb probléma az 1943-as Nemzeti Chartából ered, amely ki­váltságokat biztosít a maronita ke­resztényeknek a muzulmán csopor­tokkal szemben. Csakhogy ma már a muzulmánok vannak többségben (kb 62:40 arányban), s érthető mó­don nem hajlandók belenyugodni a keresztények kiváltságaiba. Van­nak azonban a maroniták között is olyanok - a legtekintélyesebb közü­lük Szulejman Frangié volt elnök -, akik hajlanak a kompromisszumokra az ország egységének megőrzése érdekében. Csakhogy a maronita „kemény mag“, a Gemajelek és a Szamir Zsazsa vezette Libanoni Erők - melyek éléről 1986 januárjá­ban Elie Hobeitát éppen azért távolí­tották el, mert szíriai közvetítéssel megállapodást kötött a drúzokkal és a síitákkal - inkább az országot áldozzák fel, mint előjogaikat. így történhetett meg, hogy Gema­jel elnök az utolsó pillanatban, há­rom perccel hatéves mandátuma le­járta előtt, vagyis szeptember 22-én 23 óra 57 perckor felrúgta az eddig körömszakadtáig védett Nemzeti Chartát, s a maronita Michel Aun tábornokot, a fegyveres erők főpa­rancsnokát kinevezte egy „átmeneti katonai kormány“ élére, bár minisz­terelnök csak szunnita muzulmán lehet. Nem is szólva arról, hogy az alkotmány értelmében katona nem tölthet be miniszteri posztot. Ez a belső puccs volt az utolsó csepp a pohárban. Aunon kívül még öt tábornok, illetve ezredes lett volna a kormány tagja, egy görög-ortodox, egy drúz, egy görög-katolikus, egy síita és egy szunnita, s valamennyi­en több miniszteri posztot töltöttek volna be az új elnök megválasztásá­ig. így például Aun a kormányfői bársonyszéken kívül a hadügyi és a tájékoztatási tárcát is megkapta. Csakhogy a drúz és a siita főtiszt nem fogadta el a megbízatást, s így a katonai kormány nemcsak „átme­neti“, hanem rendkívül csonka is. Nem kis bátorság kellett Gemajel részéről ehhez a cselhez, hiszen így nemcsak a szíriaiak ellen fordult, hanem fő patrónusa, az USA ellen is. Richard Murphy, a közel-keleti ügyekben illetékes amerikai külügy­miniszter-helyettes ugyanis szep­tember közepén 5 napon át Da- maszkuszban tárgyalt, s innen kompromisszumos javaslattal érke­zett Bejrútba: jelöljék elnöknek Mi­chael Daher 58 éves ügyvédet, ha már az egyik tábor számára elfogad­hatatlan Szulejman Frangié volt el­nök, a másik számára pedig az 1976 óta önkéntes száműzetésben Pá­rizsban élő Raymond Iddah szemé­lye. Murphy állítólag szokatlanul ke­mény hangot ütött meg, Gemajellel és Naszrallah Szfeir maronita pátri­árkával közölte: „Vagy Daher, vagy a káosz. Ha elutasítják, boldogulja­nak, ahogy tudnak!“ Elutasították és - jött a káosz. Murphy nem jósnak, inkább realistá­nak bizonyult, amit a maroniták nem voltak hajlandók tudomásul venni. Nyomban azzal vádolták Washing­tont, hogy behódolt Damaszkusznak a szélsőséges Irán-barát szerveze­tek által Libanonban fogva tartott 9 amerikai túsz kiszabadításának érdekében. Ezt mindkét fél azonnal cáfolta, s a jelek szerint - joggal. Ugyanis már hallgatnak a fegyverek az öbölben, s egyre nagyobb a re­mény arra, hogy a túszok kevésbé kacskaringós úton-módon is elnyer­hetik szabadságukat. Viszont az is érthető, hogy az amerikai politikai intrikákat saját tapasztalatukból jól ismerő maronitákban fel sem merült: az Egyesült Államok ezúttal esetleg a politikai realizmus jegyében cse­lekszik, amire az utóbbi időben volt már néhány példa. Libanonban tehát mára teljesen megbénult az államigazgatás, bár az elnök széles jogkörét - az alkot­mány értelmében - átvette a szunni­ta muzulmán Szelim Hossz kormá­nya, amely ugyan eddig sem nagyon kormányzott. Aun is miniszterelnök­nek hiszi magát, s a parlament- amely ténylegesen változtathatna ezen a helyzeten - képtelen össze­ülni. A mostani parlament - szigorú felekezeti megosztás alapján - még 1972-ben alakult meg, de az akkori 99 képviselő közül már csak 76 van életben. A jobboldali fegyveresek­nek először augusztus végén, majd szeptemberben sikerült megakadá­lyozniuk, hogy a képviselők összeül­jenek és megválasszák az elnököt, mégpedig a „legegyszerűbb“, sajá­tosan libanoni módon: házi őrizetbe vették a parlament tagjainak vagy felét. A többiek azért nem mentek el a parlament ülésére, mivel nem ér­tettek egyet a jelölt személyével. így a másodszori, gondosan előkészí­tett parlamenti ülésre is 38 képviselő érkezett meg, vagyis eggyel keve­sebb mint amennyi a határozatké­pességhez elegendő lett volna. A Li­banoni Erők más praktikákhoz is fo­lyamodtak: először körülzárták a vá­rost megosztó úgynevezett zöldvo­nalon lévő ideiglenes parlamenti épületet, másodszor az egyetlen át­kelőhely lezárásával akadályozták meg, hogy a képviselők Nyugat- Bejrútba menjenek, a parlament eredeti székházába összehívott ülésre. Ezt az épületet ugyanis nem tudták körülvenni, de azért három gépkocsiban több száz kiló robba­nóanyagot helyeztek el az épület közelében, ha netán mégis határo­zatképes lenne a parlament ... N em robbantak a bombák, még időben megtalálták azokat, de a robbanással együtt az elnökvá­lasztás is elmaradt. Patthelyzet ala­kult ki, az ország lényegében ketté­szakadt, s aligha hoz gyors megol­dást az a tény, hogy a szíriaiak- több jel szerint - ezúttal ismét a muzulmánok álláspontját támogat­ják. A polgárháborús rombolás ha­muja alatt még ott a parázs, amely­ből bármikor újabb pusztító tűz ke­letkezhet, s kérdéses, akad-e erő, amely képes lesz megfékezni. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents