Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-12 / 267. szám, szombat
Döbbenetet keltő beszédét követően Lemondott Philipp Jenninger, a nyugatnémet parlament elnöke (ČSTK) - Philipp Jenninger, a nyugatnémet parlament, a Bundestag kereszténydemokrata elnöke pénteken lemondott tisztségéről. Döntését a CDU-CSU parlamenti csoportjának rendkívüli ülésén közölte. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a csütörtöki ülésen a Bundestag egy órát szentelt az ún. kristályéjszaka, vagyis a zsidók elleni pogromok ötvenedik évfordulójának. (A meg- lékezésnek volt egy kellemetlen előjátéka is: a parlamentben képviselt politikai pártok nem tudtak megegyezni abban, hogy szólaljon-e fel Heinz Galinski, a németországi zsidók központi tanácsának elnöke. így végül Jenninger emelkedett szólásra.) Ami ezután következett, döbbenetet keltett az ülésteremben. A parlament elnöke ugyanis azt mondta, meg lehet érteni, hogy Hitler diktatúrájának első éveiben sokan lelkesedtek érte. Ugyancsak hangoztatta, hogy „csodálatra méltó Hitler győzelmes politikai kampánya hatalomra jutásának első éveiben“, hogy Hitler az antiszemitizmus sokéves hagyományaira támaszkodhatott. ENSZ-határozatok leszerelési kérdésekről (ČSTK) - Az ENSZ-közgyülés politikai és biztonsági bizottsága megkezdte a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos eddigi javaslatok elbírálását és a megfelelő határozatok kidolgozását. A bizottság képviselői jóváhagyták az első 11 leszerelési javaslattervezetet, amelyet a Közgyűlés plenáris ülése elé utalnak. A küldöttek nyolc határozatot szavazás nélkül fogadtak el. Ide sorolható az a határozattervezet is, amely tiltja atom- és egyéb tömeg- pusztító fegyverek telepítését a tengerfenéken. Az ENSZ gazdasági és pénzügyi bizottságában felszólalt Viktor Zvezgyin szovjet küldött, aki több szocialista ország nevében kért szót. A szovjet ENSZ-képviselő rámutatott azokra a szociális és gazdasági gondokra, amelyek az emberiség előtt a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján merültek fel, s azóta sem sikerült őket megoldani, sőt, a problémák egyre súlyosbodnak. Ide sorolta az egyenlőtlen gazdasági fejlődést a világ különböző térségeiben és a fejlődő országok adósság- válságát. Rámutatott arra, hogy az ENSZ fontos szerepet játszhat az említett problémák megoldásában. A felháborodás első jeleként számos parlamenti képviselő elhagyta a termet. A Szabaddemokrata Párt (FDP), továbbá a szociáldemokraták és a Zöldek képviselői élésen bírálták Jenningert. Az SPD parlamenti csoportja rendkívüli ülésre jött össze, Hans-Jochel Vogel, a párt elnöke levelet küldött Jenningernek, s hangoztatta, mialatt beszédét tartotta, „ nem állt feladata magaslatán ‘ ‘. Bush válasza Gorbacsov táviratára (ČSTK) - George Bush tegnap válaszolt Mihail Gorbacsov táviratára, melyben jókívánságait fejezte ki választási győzelme alkalmából. Bush többek között hangsúlyozta: „Szívesen- gondolok vissza előző találkozóinkra és remélem, a jövőben is közösen oldjuk meg azokat a kérdéseket, amelyek országainkat érintik. Teljes mértékben egyetértek azzal a nézettel, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti stabil kapcsolatok nemcsak népeink, de az egész világ javát szolgálják.“ Reagan lemondásra szólította fel a kormány és az apparátus tagjait Zuhan a dollár árfolyama (ČSTK) - Ronald Reagan tegnap hivatalosan felszólította a kormány tagjait és a politikai apparátus tisztségviselőit, hogy váljanak meg funkcióiktól. Washingtonban ezzel tulajdonképpen kezdetét vette az az átmeneti időszak, amely George Bush élőkké választásától egészen január 20-i beiktatásáig tart. Elsőként John Herrington energetikai miniszter nyújtotta be lemondását és várhatóan a közeli hetekben a kormány többi tagja is követi őt. George Bush közölte, hogy túlnyomórészt átszervezett apparátussal kezdi meg elnöki mandátumának letöltését, de egyes miniszterek és vezető tisztségviselők megtarthatják eddigi beosztásukat. Az amerikai elnökválasztás és a részleges törvényhozói választások eredményei hatottak az amerikai dollár árfolyamának alakulására. A dollár árfolyama jelentősen zuhant a legfontosabb nyugati valutákhoz viszonyítva, és szakértők szerint a nemzetközi valutapiacon egészen az év végéig erőteljes nyomás nehezedik majd a dollárra. Egyetlen nap leforgása alatt a dollár a nyugatnémet márkához viszonyítva 1,9, a jenhez képest pedig 1,6 százalékot vesztett értékéből. Az árfolyamzuhanás és az ezzel kapcsolatos borúlátó jóslatok abban gyökereznek, hogy szakértők szerint várhatóan a jövőben is szinte megolda- hatatlan gondot jelent majd a növekvő amerikai külkereskedelmi deficit és az államadósság növekedése. Mivel a választásokon a demokraták a képviselőházban és a szenátusban is növelték befolyásukat, a republikánus Bush elnöknek nehéz lesz majd keresztülvinnie javaslatait. IZRAEL A baloldal a Munkapárt kormányát támogatná (ČSTK) - Haim Herzog izraeli államfő fogadta a baloldali pártok parlamenti koalíciójának küldöttségét, amely nyilatkozatot nyújtott át az elnöknek. A Demokratikus Front a Békéért és az Egyenlőségért koalícióban döntő szerepet játszanak a kommunisták. A küldöttség által átadott levél leszögezi: Izraelnek jelenleg olyan kormányra van szüksége, amely elismerné a palesztinok önrendelkezési és önálló államalapitási jogát, s egy nemzetközi békekonferencia keretében tárgyalásokat kezdene a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. A dokumentum a továbbiakban megállapítja, hogy Izrael csakis úgy élhet békében és úgy van esélye a kilábalásra a súlyos gazdasági válságból, ha a Közel-Keleten létrejönnek az igazságos és tartós béke feltételei. A baloldali pártok koalíciója ezért azt javasolja, hogy az új kormányt az Izraeli Munkapárt alakítsa meg. Haim Herzog abból az alkalomból fogadta Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára által vezetett baloldali delegációt, hogy a múlt héten tartott parlamenti választásokat követően sorra konzultál a politikai pártokkal. xxx A Tel Aviv-i bíróság csütörtökön elutasította annak a négy izraeli baloldali aktivistának a fellebbezését, akiket júniusban hat havi börtönbüntetésre és pénzbírságra Ítéltek, mivel előzőleg találkoztak a PFSZ tagjaival. Az aktivisták azzal védekeznek, hogy az 1986-ban Romániában megtartott találkozó az Izrael és a palesztinok közti béke mihamarabbi megkötését célozta. Értekezlet az SZKP Központi Bizottságán Az átalakítás gyakorlati feladatainak határozott teljesítésére kell helyezni a hangsúlyt (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottságának székházában csütörtökön értekezletet tartottak a tájékoztató eszközök, az ideológiai intézmények és az alkotó szövetségek vezető munkatársainak a részvételével. A tanácskozáson részt vett Vagyim Medvegyev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB ideológiai bizottságának elnöke és Anatolij Lukjanov, a politikai bizottság póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első alelnöke. Medvegyev beszédében egyebek között rámutatott, hogy a társadalom megújulása jelenlegi szakaszának a lényegét a 19. országos pártkonferencia határozatai és a központi bizottság által tett gyakorlati lépések adják meg. A helyzet sajátossága abban rejlik, hogy már ideje határozottabban megoldani az átalakítás gyakorlati kérdéseit, és a munka súlypontját a vitákról át kell helyezni a konkrét feladatok teljesítésére. Ha ezt nem tesszük meg, az átalakítás nagy veszteségeket szenved. Ez a hozzáállás egyáltalán nem jelenti a glasznoszty politikájának az elutasítását, de ez önmagában már nem elegendő. A tájékoztató eszközöknek most sok tekintetben új módon kell dolgozniuk, mivel viharos gyorsasággal új jelenségek lépnek mindennapos életünkbe. A gazdaságban például ma inkább a tulajdonviszonyok átalakítása kerül előtérbe, s nem annyira az önelszámolás szervezeti vagy gazdasági formái. Az újságíróknak meggyőzően kell bemutatniuk, hogy a bérleti szerződések nemcsak a mezőgazdaságban és a szolgáltatások területén, hanem az iparban is alkalmazhatók, s ez nem áll ellentétben a szocialista gazdálkodás elveivel. Nincs ma fontosabb feladat az élelmiszer-ellátás javításánál, a lakásépítés felgyorsításánál, elegendő közszükségleti cikk biztosításánál. Medvegyev a továbbiakban a nemzetiségek közötti kapcsolatokról beszélt. Rámutatott, a központi sajtó információi nem minden esetben elég részletesek, megfontoltak és dialektikusak. Gyakran túl rózsaszín és felületes képet festenek a rendkívül bonyolult folyamatokról. Az ilyen anyagok félrevezetik a közvéleményt. Ez a terület a tájékoztató eszközök szüntelen figyelmét követeli meg. Nem szabad megkerülni az égető problémákat, elő kell segíteni megoldásukat. Természetesen nem szabad megfeledkezni a párt lenini nemzetiségi politikájának elveiről, az egész soknemzetiségű állam érdekeiről és a Szovjetunió nemzetei közötti testvéri szövetség megszilárdításáról. Medvegyev beszédének további részében kiemelte: az átalakítás sikereként könyvelhető el, hogy tovább mélyült a párton belüli demokratizálás, javult az ideológiai munka és kiszélesedett a nyilvános tájékoztatás. Az átalakítás olyan eszközeiről van szó, amelyek segítségével sikerült alapjaiban megváltoztatni a társadalom lélektani légkörét. Ezeket a hatékony eszközöket tudni kell alkalmazni. A jogállam létrehozásán fáradozunk, ami érinti a tájékoztató eszközök munkáját is. Előkészületben van a sajtótörvény, de a legfontosabb a tájékoztató eszközök vezető munkatársainak a felelősségérzete - hangoztatta Medvegyev. Az értekezleten felszólalt Lukjanov is, aki tájékoztatást adott a törvénytervezetekről folyó vitáról, az alkotmánykiegészítésekről és a népi képviselők megválasztásának előkészületeiről. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége az állampolgároktól, a dolgozókollektíváktól, a társadalmi szervezetektől és a helyi tanácsoktól több mint 80 ezer javaslatot, megjegyzést kapott. Általában kedvezően értékelik az össznépi vitára előterjesztett tervezeteket. Ugyanakkor egész sor kérdés élénk vitát vált ki és részletesebb magyarázatot követel. Lukjanov kihangsúlyozta, hogy az alkotmánymódosítással és a választási törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatása során különösen jelentős a sajtó szerepe. Az újságokban, a televízióban és a rádióban különböző nézeteknek kell teret adni, nem kerülhetnek túlsúlyba az egyoldalú gondolatok. Az értekezlet végén a jelenlevő vezetőket tájékoztatták a párt és az állam életében bekövetkező eseményekről. LIBANON Lehet egy kormánnyal több? L ibanonban - a jelek szerint - igen. Bár kérdés, hogy megvan-e még az egységes, szuverén Libanon. Az alig hárommilliós kis országnak 45 éves fennállása alatt meglehetősen hányatott sors jutott osztályrészül, s ezen belül is az utóbbi 13 év, a még mindig lezáratlan polgárháború a legtragikusabb időszaknak számít. Az országnak azonban - mintegy szuverenitása szimbólumaként - mindig volt elnöke, még ha az elnöknek néha gyakorlatilag nem is volt országa. A vezető tisztségek felekezeti megosztása értelmében a maronita keresztény. államfő jelentős jogkört élvezve azért csak-csak összetartotta az örökösen széthullással fenyegető, túl színes felekezeti mozaikképet még akkor is - és ez gyakori volt ha az ország nem rendelkezett működőképes kormánnyal. Most azonban olyan helyzet állt elő, amely a politikai bonyodalmak szempontjából szinte a korlátlan lehetőségek országának számító Libanonban is szokatlan és meglepő: szeptember 23-a óta nincs elnök, van viszont két kormány. Ezek, természetesen, nem ismerik el egymást, egymásnak szögesen ellentmondó utasításokat adnak ki az állami tisztségviselőknek - már ameny- nyi még megmaradt belőlük. Amin Gemajel amilyen zűrösen jött, úgy is távozott az elnöki posztról. 1982-ben, a polgárháború hetedik évében, közvetlenül az izraeli invázió után, mondhatnánk, az izraeli szuronyok árnyékában választották államfővé Besir öccse helyébe, aki egy héttel beiktatása után merénylet áldozata lett. Ahogy vonultak vissza dél felé az izraeliek és az általuk támogatott úgynevezett déllibanoni hadsereg alakulatai, úgy szaporodtak Gemajel gondjai és zsugorodott a terület, melyen valóban gyakorolhatta hatalmát. Valid Dzsumblatt drúz és Nabih Berri síita fegyveresei - élvezve a szíriaiak támogatását - 1984 februárjában kiverték Nyugat-Bejrútból a keresztény egységeket. így helyrebillentve a muzulmán-keresztény látszategyensúlyt, jöhetett a nagy kibékülés Gemajel és Asszad szíriai államfő között. Persze előtte még fel kellett mondani az Izraellel kötött különszerződést. Ennek köszönhetően viszonylagos nyugalom következett Libanonban, a vezető vallásipolitikai csoportosulások több kísérletet tettek a belső rendezés megalapozására, az ország elavult politikai rendszerének megreformálására. Libanonban az elmúlt években már mindenki szövetkezett mindenkivel a többiek ellen, így lényegében nehéz megállapítani, ki a többség, ki a kisebbség része. Tény azonban, hogy a legtöbb probléma az 1943-as Nemzeti Chartából ered, amely kiváltságokat biztosít a maronita keresztényeknek a muzulmán csoportokkal szemben. Csakhogy ma már a muzulmánok vannak többségben (kb 62:40 arányban), s érthető módon nem hajlandók belenyugodni a keresztények kiváltságaiba. Vannak azonban a maroniták között is olyanok - a legtekintélyesebb közülük Szulejman Frangié volt elnök -, akik hajlanak a kompromisszumokra az ország egységének megőrzése érdekében. Csakhogy a maronita „kemény mag“, a Gemajelek és a Szamir Zsazsa vezette Libanoni Erők - melyek éléről 1986 januárjában Elie Hobeitát éppen azért távolították el, mert szíriai közvetítéssel megállapodást kötött a drúzokkal és a síitákkal - inkább az országot áldozzák fel, mint előjogaikat. így történhetett meg, hogy Gemajel elnök az utolsó pillanatban, három perccel hatéves mandátuma lejárta előtt, vagyis szeptember 22-én 23 óra 57 perckor felrúgta az eddig körömszakadtáig védett Nemzeti Chartát, s a maronita Michel Aun tábornokot, a fegyveres erők főparancsnokát kinevezte egy „átmeneti katonai kormány“ élére, bár miniszterelnök csak szunnita muzulmán lehet. Nem is szólva arról, hogy az alkotmány értelmében katona nem tölthet be miniszteri posztot. Ez a belső puccs volt az utolsó csepp a pohárban. Aunon kívül még öt tábornok, illetve ezredes lett volna a kormány tagja, egy görög-ortodox, egy drúz, egy görög-katolikus, egy síita és egy szunnita, s valamennyien több miniszteri posztot töltöttek volna be az új elnök megválasztásáig. így például Aun a kormányfői bársonyszéken kívül a hadügyi és a tájékoztatási tárcát is megkapta. Csakhogy a drúz és a siita főtiszt nem fogadta el a megbízatást, s így a katonai kormány nemcsak „átmeneti“, hanem rendkívül csonka is. Nem kis bátorság kellett Gemajel részéről ehhez a cselhez, hiszen így nemcsak a szíriaiak ellen fordult, hanem fő patrónusa, az USA ellen is. Richard Murphy, a közel-keleti ügyekben illetékes amerikai külügyminiszter-helyettes ugyanis szeptember közepén 5 napon át Da- maszkuszban tárgyalt, s innen kompromisszumos javaslattal érkezett Bejrútba: jelöljék elnöknek Michael Daher 58 éves ügyvédet, ha már az egyik tábor számára elfogadhatatlan Szulejman Frangié volt elnök, a másik számára pedig az 1976 óta önkéntes száműzetésben Párizsban élő Raymond Iddah személye. Murphy állítólag szokatlanul kemény hangot ütött meg, Gemajellel és Naszrallah Szfeir maronita pátriárkával közölte: „Vagy Daher, vagy a káosz. Ha elutasítják, boldoguljanak, ahogy tudnak!“ Elutasították és - jött a káosz. Murphy nem jósnak, inkább realistának bizonyult, amit a maroniták nem voltak hajlandók tudomásul venni. Nyomban azzal vádolták Washingtont, hogy behódolt Damaszkusznak a szélsőséges Irán-barát szervezetek által Libanonban fogva tartott 9 amerikai túsz kiszabadításának érdekében. Ezt mindkét fél azonnal cáfolta, s a jelek szerint - joggal. Ugyanis már hallgatnak a fegyverek az öbölben, s egyre nagyobb a remény arra, hogy a túszok kevésbé kacskaringós úton-módon is elnyerhetik szabadságukat. Viszont az is érthető, hogy az amerikai politikai intrikákat saját tapasztalatukból jól ismerő maronitákban fel sem merült: az Egyesült Államok ezúttal esetleg a politikai realizmus jegyében cselekszik, amire az utóbbi időben volt már néhány példa. Libanonban tehát mára teljesen megbénult az államigazgatás, bár az elnök széles jogkörét - az alkotmány értelmében - átvette a szunnita muzulmán Szelim Hossz kormánya, amely ugyan eddig sem nagyon kormányzott. Aun is miniszterelnöknek hiszi magát, s a parlament- amely ténylegesen változtathatna ezen a helyzeten - képtelen összeülni. A mostani parlament - szigorú felekezeti megosztás alapján - még 1972-ben alakult meg, de az akkori 99 képviselő közül már csak 76 van életben. A jobboldali fegyvereseknek először augusztus végén, majd szeptemberben sikerült megakadályozniuk, hogy a képviselők összeüljenek és megválasszák az elnököt, mégpedig a „legegyszerűbb“, sajátosan libanoni módon: házi őrizetbe vették a parlament tagjainak vagy felét. A többiek azért nem mentek el a parlament ülésére, mivel nem értettek egyet a jelölt személyével. így a másodszori, gondosan előkészített parlamenti ülésre is 38 képviselő érkezett meg, vagyis eggyel kevesebb mint amennyi a határozatképességhez elegendő lett volna. A Libanoni Erők más praktikákhoz is folyamodtak: először körülzárták a várost megosztó úgynevezett zöldvonalon lévő ideiglenes parlamenti épületet, másodszor az egyetlen átkelőhely lezárásával akadályozták meg, hogy a képviselők Nyugat- Bejrútba menjenek, a parlament eredeti székházába összehívott ülésre. Ezt az épületet ugyanis nem tudták körülvenni, de azért három gépkocsiban több száz kiló robbanóanyagot helyeztek el az épület közelében, ha netán mégis határozatképes lenne a parlament ... N em robbantak a bombák, még időben megtalálták azokat, de a robbanással együtt az elnökválasztás is elmaradt. Patthelyzet alakult ki, az ország lényegében kettészakadt, s aligha hoz gyors megoldást az a tény, hogy a szíriaiak- több jel szerint - ezúttal ismét a muzulmánok álláspontját támogatják. A polgárháborús rombolás hamuja alatt még ott a parázs, amelyből bármikor újabb pusztító tűz keletkezhet, s kérdéses, akad-e erő, amely képes lesz megfékezni. GÖRFÖL ZSUZSA
