Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-10 / 265. szám, csütörtök

A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) a kohászatban és más ipari ágaza­tokban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben a szerkezeti és technológiai változások egyik alap­vető kritériumává válnak az ökológi­ai szempontok. Nem engedjük meg, hogy bárki miatt is ne merítsük ki a nyolcadik ötéves tervidőszakban az ökológiai építkezésekre előirány­zott eszközöket Az energiaigényes termelések korlátozásával, a.nukleáris energeti­ka átgondoit fejlesztésével és a föld­gáz nagyobb mértékű kihasználásá­val megteremtjük a feltételeket ah­hoz, hogy fokozatosan korlátozzuk a szénfejtést és -fogyasztást. Az irányításban a központtól az üzeme­kig, a nemzeti bizottságokig és a többi szervezetig elsőrendű fela­datnak kell tekinteni a környezetvé­delmet. Az eszköközet arra össz­pontosítjuk, hogy csökkentsük a vil- lanyeróművekból és nagy hőerőmű­vekből kikerülő káros anyagok mennyiségét, a fejlett államokkal folytatott együttműködést is kihasz­nálva erre. Figyelmünket a legjobban veszé­lyeztetett területekre, Prágára, Eszak-Csehországra, Bratislavára, más csehországi és szlovákiai terü­letekre összpontosítjuk. A földgáz fokozott kihasználásával, a nagyü­zemi fogyasztók között és a háztar­tásokban is, a centralizált hőközpon- tok rendszerének kibővítésével és a nagy villanyeróművekben a kénte­lenítő berendezések építésével hoz­zájárulunk a környezeti viszonyok javításához ezeken a területeken. A lakáspolitika új hozzáállást igényel Az állami lakáspolitika megvalósí­tása is új hozzáállást igényel. Sok minden elavult, sok rendelet akadá­lyozza a lakásalap gazdaságosabb kihasználását. Jogos bírálat éri a la­kosok ez irányú szükségletei kielé­gítésének módját, és ez elégedet­lenséget okoz. Elsőrendű halaszthatatlan fela­datnak tartjuk annak felülvizsgálását, hogy a lakásgazdálkodási vállalatok és lakásszövetkezetek hogyan gaz­dálkodnak a lakásokkal. A lakások és házak nyilvántartása és a nyil­vántartás folyamatos kiegészítése és pontosítása megteremti a feltéte­leket a lakásalap jobb kihasználásá­hoz. Felül kell bírálnunk, hogy az állam és az állampolgárok milyen arányban járulnak hozzá a karban­tartáshoz és a javításokhoz, és a lakbérek összegének megállapítá­sában differenciáltabban kell érvé­nyesítenünk a gazdasági és a szoci­ális kritériumokat. Meg kell szüntetni az igazságtalan különbségeket a la­káshasználati díjak között az állami, a szövetkezeti és a magánépüle­tekben. * Megköveteljük a komplex lakás­építés egyenletes tervezését az öté­ves terv egyes éveiben, a szállítói kapacitások jobb kihasználását, a folyamatos anyagi-műszaki ellá­tást, a tervezett költségvetési költsé­gek megtartását és az elvégzett munkák jó minőségét. Az új gazdasági szabályozók rendszerét arra irányítjuk, hogy fo­kozzuk a beruházók és a kivitelezők kezdeményezését, felelősségét, anyagi érdekeltségét a komplex la­kásépítés minőségében és a határ­idők megtartásában. Nem szabad megismétlődni az olyan eseteknek, hogy a bölcsődéket, iskolákat, üzle­teket és más létesítményeket több évvel a lakásokba való beköltözés után adják csak át. Igényes feladatok állnak a telepü­lésfejlesztéssel foglalkozó szakem­berek és az építőművészek előtt, akiknek már a tervek kidolgozása során jobban figyelembe kell venni a lakáshasználók szükségleteit, Növeljük a lakásbérlők részvéte­lét a tulajdonképpeni lakásépítés­ben, és bevezetjük a lakások építé­sét a belső berendezés nélkül. így lehetővé tesszük, hogy az állampol­gárok maguk döntsenek a lakások befejezése során a felszereltség színvonaláról. Támogatni fogjuk a lakással kapcsolatos, szolgáltatá­sok javítását, a helyi gazdálkodási vállalatok és a lakásszövetkezetek meglévő kapacitásai kihasználásá­val és újak létesítésével. A területi szerveknek határozottabban kell , megteremteniük a feltételeket a la­kásalap rekonstrukciójához, korsze­rűsítéséhez és karbantartásához. A jövőben a vállalatok is nagyobb mértékben vehetnének részt a la­kásproblémák megoldásában. Támogatni fogjuk az egyéni lakás­építést, valamint azt, hogy a laká­sok személyi tulajdonba menjenek át. Azzal számolunk, hogy a kijelölt határmenti területeken további laká­sok és családi házak épülnek. Eze­ken a területeken új munkalehetősé­geket teremtünk, javítjuk a szolgál­tatásokat és általában az életfeltéte­leket. A nemzeti kormányokkal együtt­működve még ebben az évben in­tézkedéseket foganatosítunk az au­tóbuszközlekedésben, a városi tö­megközlekedésben és főleg a dol­gozóknak a munkahelyre való szállí­tásában előforduló súlyos problé­mák fokozatos megoldására. A vas­úti személyszállításban lépéseket teszünk az utazás kulturáltságának, a szolgáltatások színvonalának mie­lőbbi javítására. Kidolgozzuk a vas­úti közlekedés fejlesztésének kon­cepcióját és törvénytervezetet a Csehszlovák Állami Vasutakról. A postának is javítania és bővíte­nie kell szolgáltatásait, hogy mielőbb kielégíthesse a társadalom kommu­nikációs és információs szükségle­teit. Ezzel összefüggésben megtár­gyaljuk a távösszeköttetés fejleszté­sének távlati programját, és megte­remtjük a feltételeket az anyagi-mű- szaki alap kialakításához. Ezt a mű­szaki infrastruktúra általános javítá­sa részének tekintjük. Sok gondot okoz az egészség- ügyi ellátás rossz és gyakran bírált helyzete. A párt- és állami szervek az utóbbi időben többször foglalkoz­tak ezekkel a kérdésekkel. Operatív és távlati intézkedéseket készítünk elő a helyzet javítására. Megérett az idő ahhoz, hogy átfogóan felülbírál­juk az egészségügyi gondoskodás feltételeit, szükségleteit és lehetősé­geit, új módon tárjuk fel és mozgó­sítsuk az egészségügy belső tartalé­kait. A 8. ötéves tervidőszak előttünk álló éveiben a szükséges pénzügyi, műszaki és anyagi források megte­remtésével . ki akarjuk elégíteni az egészségügy, így a gyógyszeripar legégetőbb szükségleteit. Fokozni akarjuk az állampolgárok hozzájáru­lását saját egészségük védelméhez. Szükségesnek tartjuk, hogy célsze­rűbben szervezzük meg az egész­ségügyi létesítmények hálózatát, át­gondoltabban osszuk el a korszerű költséges technikát, rugalmasabban osszuk el a gyógyszereket és az egészségügyi eszközöket, és meg­szüntessük az elavult rendelkezése­ket. Annak érdekében, hogy javítsuk a gyógyszerellátást és gazdaságo­sabban használjuk ki a gyógyszere­ket, felül kell bírálni az elosztásuk eddigi rendszerét. Keresnünk kell annak módját, hogyan növelhető az egészségügy részvétele saját szük­ségletei kielégítésében, hogy ne függjön olyan nagy mértékben az álla­mi költségvetésből kapott támogatá­soktól. A fogyatékosságok határo­zottabb kiküszöbölésére kötelez bennünket orvostudományunk nagy potenciálja, hagyományai valamint az egészségügyi létesítmények je­lentős kapacitása. Nem feledkezünk meg a felépítményről Képviselő elvtársak, tudatosítjuk, hogy a kormány poli­tikáját gazdaságilag alá kell támasz­tani. Ebben azonban nem merül ki hatáskörünk, felelősségünk és jog­körünk. Nem feledkezünk meg az egész felépítményről, a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a politikai rendszer tökéletesítéséről. A kor­mány politikája valamennyi részé­nek egységében érhetjük csak el, hogy növekedjen társadalmunk gaz­dasági teljesítménye, fokozódjon társadalmunk demokratizmusa, hu­manizmusa és szociális igazságos­sága. A szocialista demokrácia további fejlesztése érdekében támogatjuk a Nemzeti Front és a benne tömörü­lő politikai pártok, társadalmi szerve­zetek aktivizálását. Rendkívül fon­tosnak tartjuk a CSSZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságával foly­tatott együttműködésünk elmélyíté­sét. Bevált az a gyakorlat, hogy a Nemzeti Front csúcsszerveit tájé­koztatjuk a gazdaság- és szociálpoli­tika alapvető céljairól, de a jövőben konzultálni akarunk a fontos intézke­dések előkészítéséről, és jobban ki­használjuk észrevételeiket. Az országos szakszervezeti kongresszus tanácskozásából kiin­dulva elmélyítjük a szakszerveze­tekkel folytatott együttműködésün­ket. A szakszervezetek a dolgozókat képviselik, nélkülük a szocializmus­ban az állam nem töltheti be funkció­it. Az együttműködés alapvető for­májának tekintjük továbbra is a Szakszervezetek Központi Taná­csa Elnökségének, esetleg Titkársá­gának, a CSSZSZK kormányának, elnökségének együttes üléseit. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy növeljük az ifjúság szerepét az át­alakítás meggyorsításának folyama­tában. Nem beszélhetünk az ifjúság­gal végzett munkáról anélkül, hogy közvetlenül bevonnánk a gazdaság- politika kimunkálásába és megvaló­sításába. Az eddigi módszerrel, ami­kor csak tájékoztattuk a fiatalokat döntéseinkről, nem nyerhetjük meg a fiatalokat a tettrekészségre, a fele­lősségtudatra. Nem akarjuk kész dolgok elé állítani őket, meg kell vitatnunk a munkával, a tanulással, az államigazgatással, a szabad idő kihasználásával, a kulturális, mű­szaki és sportaktivitással kapcsola­tos kérdéseket. Az a feladat ^1 előt­tünk, hogy kidolgozzuk az állam ifjú­ságpolitikájának koncepcióját, és toíVényes szabályozással megte­remtsük ehhez a jogi alapokat. Valamennyien elismerjük az isko­la pótolhatatlan szerepét a fiatal nemzedék nevelésében. A közel­múltban még ezen a téren is több volt a jószándékot bizonyító kijelen­tés, mint az igazi változás, több volt a rendelet és utasítás, mint a konk­rét kérdések megoldásában nyújtott valós segítség. A kormány egyetért azzal a nézettel, hogy ez a gyakorlat tovább nem folytatható. Nagyra tart­juk a szülők és a közvélemény gon­doskodását a fiatalok felkészítésé­nek jó színvonaláról. Állampolgára­ink számára nem közömbös, hogy csökken az iskola és a pedagógusok tekintélye, a műveltség tekintélye, terjed a bürokrácia, a formalizmus és a középszerűség. Teljesen jogo­san követelik, hogy a tantermekbe ismét visszatérjen az ismeretszer­zés feletti öröm, a tanítás váljon alkotó jellegűvé, és az iskolák ismét a társadalmi, kulturális és sportakti­vitás központjai legyenek. Komenský országa nem tűzhet ki alacsony, óvatoskodó célokat Nem törődhetünk bele, hogy a jövőért folytatott küzdelem kulcsfontosságú harcterén elvesztjük pozícióinkat, örülünk, hogy a képviselőtestületek,' így a Szövetségi Gyűlés képviselői is, hasonlóan gondolkodnak. Az oktatásügy, főleg a szakmun­kásképzés helyzete a legvitatottabb és a leggyakrabban bírált kérdések közé tartozik. A két oktatási, ifjúsági és testnevelési minisztérium progra­mot dolgoz ki a legközelebbi idő­szakra a fogyatékosságok kiküszö­bölése érdekében. Művelt, kulturáli­san fejlett, erkölcsileg, fizikailag szi­lárd fiatalokra van szükségünk. Tá­mogatjuk az igényességet, de el­lenezzük a túlterhelést. Ezért azt követeljük, hogy az oktatás tartalma és módszerei jobban megfeleljenek a tanulók és diákok korának és szel­lemi színvonalának. Nem becsüljük le az oktatásügy anyagi-műszaki alapjával kapcsolatos problémák sú­lyosságát sem. Meg kell oldanunk a középfokú szakmunkásképző inté­zetek irányításának kérdését, be kell vezetnünk az egy életre szóló műve­lődés rendszerét. Tudjuk, sokkal va­gyunk adósak az alapvető kérdés­ben - a pedagógusok társadalmi helyzetének megszilárdításában. A CSKP KB egyik legközelebbi ülé­se részletesen elemezni fogja eze­ket a kérdéseket. Az oktatási-neve- lési rendszer bíráló elemzése alap­ján kidolgozza azt a programot, amely majd lehetővé teszi, hogy ok­tatásügyünket az átalakítás követel­ményeinek színvonalára emeljük. Politikánk fontos területei közé soroljuk a családokról való állandó gondoskodást, a feltételek megte­remtését ahhoz, hogy betölthessék társadalmi szerepüket, és a társada­lom teljesítse kötelességeit velük szemben. Nem csak a nők foglal­koztatása, hanem a gyermekintéz­mények, a fiatal családok lakás- és szociális körülményei szempontjá­ból is. A köztársaságok kormányaival együttműködve arra törekszünk, hogy a kultúra és a művészet terüle­tén is következetesen megvalósít­sák a CSKP KB 10. ülésének hatá­rozatait. Támogatjuk az elkötelezett, színvonalas, eszmei szempontból értékes alkotótevékenységet. Ma­gunkévá tesszük azt a feladatot, hogy korszerűsíteni kell a kultúra, a nyomdaipar, a rádió és a televízió anyagi-műszaki alapját. Ezen a te­rületen is a lehető leggazdaságo­sabban kell felhasználni a rendelke­zésünkre álló eszközöket. Érzékenyen viszonyulunk a hívők és az egyházak alkotmány és tör­vények által szavatolt jogos vallásos szükségleteihez. Ezáltal el akarjuk mélyíteni a hívők, az egyház, az állam és a társadalom jó kapcsolata­it. A kormány ugyanakkor, és ebben számol a hívők és az egyházak támogatásával, fellép azon külföldi és hazai erők ellen, amelyek a társa­dalmi rend megbontására, az állam elleni politikai támadásokra akarják kihasználni a hitet vagy az egyhá­zakat. A gazdasági ügyek politikai megközelítése alapvető kérdés Képviselő elvtársak, a gazdasági reform megvalósítá­sára tett előző kísérletek tapasztala­tai megerősítik, hogy a közvélemény nem mozgósítható, a dolgozókollek­tívák nem aktivizálhatók csupán a tökéletesebb gazdasági mechaniz­mussal. Alapvető kérdésnek tartjuk a gazdasági ügyek politikai megkö­zelítését, az anyagi és erkölcsi ösz­tönzők egységét, a nagyobb munka­teljesítményeket és az igazságo­sabb elosztást. Az irányítási mecha­nizmusba való mélyrehajtó beavat­kozások megkövetelik, hogy alapve­tően megváltoztassuk az ország po­litikai légkörét, megteremtve a felté­teleket az alkotókészséghez, a kez­deményezéshez, az innováció és a vállalkozás támogatásához. Az a feladat áll előttünk, hogy a gazdasági reformot szervesen összekapcsoljuk a politikai reform­mal. Politikai téren fel kell számolni az adminisztratív utasításos irányí­tási rendszert. Ez megköveteli, hogy betartsuk az egységes eljárás elvét, szövetségi szinten és az irányítás alapszintű szerveiben egyszerre hajtsuk végre a változásokat a mun­ka tartalmában és stílusában. A fel­sőbb szintű szerveknek nem szá­mos határozat elfogadásával, rész­letes útmutatásokkal kell irányítani­uk, hanem mindenekelőtt azzal, hogy meggyőzően és szemléltetően példát mutatnak az ismeretek és az elemzések magas színvonalában, a döntéshozatalban és a következe­tes ellenőrzésben. A közelmúltban emlékeztünk meg az egységes csehszlovák állam megalakulásának 70. évfordulójáról. Ismét tudatosítottuk, milyen szoros szálak fűzik egymáshoz a cseh és a szlovák nemzetet és a többi nem­zetiséget. A kölcsönösségnek mély gyökerei vannak, és a szövetségi kormány mindent megtesz azért, hogy tovább mélyüljenek, a két nemzet a tudomány, a technika, a gazdaság és a kultúra területén elért legjobb eredményeivel járuljon hozzá közös gazdagságunkhoz. Lé­nyegében kiküszöböltük a történe­lem során kialakult különbözősége­ket. Most el kell érni, hogy a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös kap­csolatainak szövetségi rendezése a lehető leghatékonyabban működ­jön. Arra törekszünk, hogy a legjobb eredményeket érjük el az egyes köztársaságok és közös államunk gazdasági és társadalmi fejleszté­sében. A nemzeti kormányokkal szoro­san együttműködve teljes mérték­ben részt akarunk venni a nemzeti bizottságoknak mint politikai rend­szerünk alapvető szerveinek további fejlesztésében. Képviseleti, hatalmi, igazgatási funkciójuk megszilárdítá­sában látjuk társadalmi életünk de­mokratizálásának egyik legfonto­sabb módját. Döntőnek tartjuk, hogy megte­remtsük a feltételeket a községek­ben és a városokban az alapfokú nemzeti bizottságok széles körű fej­lesztéséhez és akvitizálásához. Po­litikai munkát kell kifejteniük az em­berek között az emberekért, meg kell szüntetniük a bürokratikus hiva- talnokoskodást, a fölösleges papír­munkát, és ki kell küszöbölniük mindazt, ami akadályozza funkcióik demokratikus érvényesítését. Arról van szó, hogy ezek az ön­igazgatás iskoláivá váljanak, s ren­delkezzenek az ehhez szükséges gazdasági bázissal. Azért amellett szállunk síkra, hogy erősítsék saját bevételeiket, olyan gazdasági rend­szert kell bevezetni, amely jelentős mértékben az önfinanszírozás elvé­nek kihasználására fog támasz­kodni. Igyekezni fogunk elnyerni az ál­lampolgárok bizalmát, s arra építeni. Céljaink közösek, és egységesek érdekeink: hazánk jóléte és boldog jövője. Nem zárkózunk el a konst­ruktív kritika elől, s hálásak leszünk minden jó tanácsért. Nem utasítjuk el az alternatív javaslatokat és a vál­tozatos megoldásokat. Az a vélemé­nyünk, hogy a különböző nézetek, a szocialista pluralizmus érvényesí­tése nem gyengíti, hanem erősíti az államot. A mi szándékunk, hogy ha­tékonyan és demokratikusan gyako­roljuk az államhatalmat. De ebben senki se lásson tanácstalanságot és gyengeséget, senki ne számítson arra, hogy meghátrálunk a fenyege­tések, a demagóg nyomás előtt, ar­ra, hogy passzívan nézünk a jog­rend megsértését és az alkotmá­nyos intézmények bomlasztását cél­zó kísérletekre. A belső és külföldi ellenséges erőknek azokra a törek­véseikre, hogy destabilizálják a helyzetet, és gyengítsék szocialis­ta rendszerünket, megadjuk a meg­felelő választ. A kormány időszerű és állandó feladata a törvényesség szigorú megtartására való orientálódás. Ab­ból indulunk ki, hogy a demokrácia, az állampolgári szabadságjogok szavatolása feltételezi a jogok és kötelességek egységét, beleértve a rendet, a fegyelmet és a törvények megtartását. Ez mindenkire vonat­kozik, s még inkább az állami és gazdasági szervek vezetőire. A büntetőeljárásban résztvevő szervek - rendőrség, az ügyészsé­gek és a bíróságok - erőfeszítéseit, hogy éberen és következetesen vé­delmezzék rendszerünket, a szocia­lista és a személyi tulajdont, a törvé­nyességet, a közrendet, az állam­polgárok jogait és szabadságjogait sokoldalúan támogatjuk. Novellizáljuk az államtitokra vo­natkozó előírásokat azzal a céllal, hogy korlátozzuk az eltitkolt tények terjedelmét, s ezzel párhuzamosan biztosítsuk hatékonyabb védelmü­ket, összhangban a mai feltételekkel és szükségletekkel. El akarjuk mélyíteni együttműkö­désünket a Szövetségi Gyűléssel, amelynek a kormány felelősséggel tartozik, rendszeresen számot kell adnia neki munkájáról. Közös fel­adat vár ránk - a kiterjedt legislatív program megvalósítása. Annak ér­dekében, megteremtsük a feltétele­ket e kérdések megvitatására a bi­zottságokba, valamint a választók­kal, még nagyobb mértékben kíván­juk alkalmazni a nem hagyományos eljárásokat, így például, hogy a tör­vényhozói aktusokat már az előké­szítés szakaszában a képviselő-tes­tületekkel együttműködve vitatjuk meg. Energikusan törekedni fogunk arra,'hogy javítsuk a jogi előírások minőségét tartalmi és formai szem­pontból is, ugyanakkor korlátozzuk a különböző rendeletek számát, egyszerűsítsük a gazdasági folya­matok jogi szabályozását, s ne ad­junk ki jogi normatívákat, ahol az nem szükséges. A kormány abból a mindig érvényes elvből indul ki, hogy az állam akkor van a legjobban irányítva, amikor kis számú kifejező, érthető és hosszú távon érvényes törvényre támaszkodik, s ügyei arra, hogy ezeket szigorúan megtartsák. A társadalom átalakításának je­lenlegi szakaszában az alkotmány előkészítése az egyik elsődleges feladat. E tényhez kötődve elkerül­hetetlenné vált, hogy már ma meg­kezdjük a törvényalkotó munka szé­les körű programjának előkészíté­sét, mert az új alkotmányos rend alapelvei kifejezésre jutnak a jog­rend minden területén. A széles körű jogi tervezetek mel­lett a kormány konkrét intézkedése­ket fog hozni az államigazgatás kü­lönböző szakaszain, s ezeknek be­látható időn belül reális eredménye­ket kell hozniuk Ez vonatkozik az (Folytatás a 5. oldalon) 1988. XI

Next

/
Thumbnails
Contents