Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-09 / 264. szám, szerda

Kerekasztal-beszélgetés a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszerről - I.

Szükséges és előnyös, ma és holnap is

Az ember és a Duna ősrégtől fogva egymáshoz tartozott. Az ember és a Duna az együttélés hosszú története, amelynek során az ember szüntelenül megújított töltések között szabályozva a folyam medrét, fékezve szeszélyeit, győzelmeket vívott ki. Előfordultak azonban kudarcok is, amikor a Duna átszakította a gátakat, s elpusztította mindazt, ami útjába került

Eljött az ideje annak, hogy megteremtsük ennek az együttélésnek olyan ritmusát, amelyet a harmonikus kapcsolat jellemez, hogy ez a közép-európai nagy folyó lehetővé tegye a termékeny Duna menti síkság jobb kihasználását, a leghatékonyabb közlekedésnek, a vízi közlekedésnek lényeges bővítését, azzal a kilátással, hogy ez a szakasz is beilleszkedik az európai tengeri-folyami közlekedési rendszerbe. S eljött az ideje annak is, hogy villamosenergia gyártására ésszerűen kiaknázzuk a Duna szinte kimeríthetetlen energetikai potenciálját. S végül pedig végérvényesen meg kell óvnunk ezt a területet a pusztító áradásoktól. Ezek a döntő fontosságú igények késztették Csehszlovákiát és Magyarországot a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer közös megtervezésére és építésére.

Minél jobban közeledik a környező táj arculatát jelentősen megváltoztató vízi erőmű építésének befejezése, annál nagyobb figyelmet vonz. Különféle nézetek jutnak szóhoz, amelyek védik, de szervezetten el is marasztalják ezt a vízlépcsőrendszert, mondván azt,

hogy elpusztítja az egyedülálló Duna menti flórát és faunát, megbolygatja a felszín alatti vízkészleteket és végső következményeiben kedvezőtlenül hat majd a mezőgazdasági termelésre is a legtermékenyebb járásban, a Dunaszerdahelyiben (Dunajská Streda). A szomszédos Magyarországon a vízlépcsőrendszer hasznáról és hozamáról a parlamentben is tanácskoztak, amely - amint az ismeretes - viharos viták után jóváhagyta az építkezés folytatását. Ma már nyilvánvaló, hogy a közös dunai mű építésével kapcsolatos különféle ,,bizonyított“ érveket különféle ,,kezdeményező“ csoportok produkálják mind intenzívebben és szocialistaellenes jelleggel...

Nálunk, s nemcsak a Csallóközben, az emberek élénken érdeklődnek az iránt, hogy mi is történik Gabčíkovótól Nagymarosig. Meg akarják ismerni az építkezés minden vonatkozását és következményét s erre joguk van. Ez volt az egyik indítéka annak, hogy a Pravda és az Új Szó szerkesztősége a dunaszerda- helyi járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság közreműködésével kerekasztal-beszélgetést szervezett. Ezen a beszélgetésen a politikai, a gazdasági, a szakmai, valamint a tudományos intézmények és szervek, továbbá a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség és a nemzeti bizottságok képviselői nyíltan, kritikus szellemben beszéltek nemcsak arról, hogy az erőműrendszer mit hoz a CSSZSZK népgaz- ' daságának, hanem problémáiról is, amelyeket haladéktalanul meg kell oldani.

A beszélgetésen, amelyen DUDÁS KÁLMÁN elvtárs, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkára, az SZLKP KB legutóbbi, októberi ülése óta az SZLKP KB Elnökségének tagja mondott bevezetőt és zárszót, az alábbi elvtársak vettek részt:-Tudományos és kutatási dolgozók:. JURAJ HRAŠKO akadémikus, a Föld Termőképessége Kutatóközpontjának igazgatója; ĽUDOVÍT WEIS- MANN, az SZTA Biológiai Ökológiai Központjának igazgatója; JÁN BENE- TIN, az SZTA levelező tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia Földtani Kutatási Központja Hidrológiai és Hidraulikai Intézetének igazgatója; EMIL FU- LAJTÁR mérnök, kandidátus, a Föld Termőképessége Kutatóközpontjának tudományos munkatársa; OTO MIŠÚT mérnök, kandidátus, a Vízgazdasági Kutatóintézet tudományos munkatársa.-A politikai-társadalmi, gazdasági és szakmai intézmények, szervezetek részéről: JÚLIUS BINDER mérnök, a fő tervező képviseletében a Hydroconsult helyettes vállalatigazgatója; CSIBREY ISTVÁN, a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság alelnöke; JOZEF ÖANÁDY mérnök, a Vízgazdasági, Erdőgazdálkodási és Faipari Minisztérium munkatársa; dr. ĽUBOR CUN- DERLlK professzor, a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség Központi Bizottságának alelnöke; PAVOL FROLKOVIČ mérnök, az SZSZK belügyi és környezetvédelmi miniszterének helyettese; KOVÁCS ZOLTÁN, a Bodaki (Bodíky) Hnb elnöke, NAGY LÁSZLÓ, a Vajkai (Vojka nad Dunajom) Hnb elnöke, PÉNTEK MÁRIA, az SZTTSZ Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára, RUDOLF ROSINA mérnök, a bratislavai Hydroconsult munkatársa; VÁGÓ FERENC mérnök, a Dunaszerdahelyi Jnb elnöke.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői kifejthették véleményüket mindazzal kapcsolatban, ami összefügg a Gabčíkovo-Nagymaros Vízlépcső- rendszerrel és amit szükségesnek tartottak kifejteni. A Pravda és az Új Szó szerkesztőségének képviselői felkérték a résztvevőket, hogy az alábbi kérdésekhez is szóljanak hozzá: az erőműrendszer jelentősége és haszna; a mezőgazdaságban, a víz- és az erdő- gazdaságban keletkező ökológiai problémák és megoldásuk módja; az építkezésen adódó problémák tényleges megoldása: tények és a vízlépcső- rendszer építésének ellenzői által terjesztett mendemondák s ezeknek társadalomellenes következményei; a Duna energetikai és közlekedési potenciálja hasznosításának kilátásai.

Az alábbiakban kivonatosan közöljük a kerekasztal-beszélgetés felszólalóinak alapvető gondolatait. Szeretnénk, ha olvasóink eljuttatnák hozzánk azokat a kérdéseket, amelyekre választ várnak, illetve igényeiket az e beszélgetés témakörébe sorolható problémák megvilágítására.

Dudás Kálmán bevezetőjében egyebek között ezt mondta: - A Gabčíkovo -Nagymaros Vízlépcsőrendszer építése és hatása a környezetre jelenleg nemcsak nálunk, hanem külföldön is a széles nyilvánosság figyelmének homlokterében áll. Vannak, akik pártolják ezt a művet, s vannak, akik elítélik, sót, a szó szoros értelmében visszaélnek vele szocializmusellenes politikai célokra. Aki olvasta a sajtót, figyelte a tévé műsorát - s nekünk lehetőségünk nyílott elbeszélgetni azokkal az elvtársakkal is, akik a magyar parlamentben előterjesztették ezt a problémakört -, arra a következtetésre jutott, hogy a vízerőművet s a vele kapcsolatos egyes negatív jelenségeket szomszédainknál egyesek nem a környezeti viszonyok védelmére és alakítására, illetve megóvására használták fel, hanem a nyugati központok által cselekvöen támogatott szocialistaellenes politikai céljaikra. S nem titok, hogy nálunk is akadnak, akik „tapsolnak“ nekik.

Köztársaságunkban, a kerületben és a járásban a párt- és az állami szervek nemcsak most, hanem már néhány éve rendszeresen foglalkoznak a vízlépcsőrendszer építésének problémáival. Természetesen bizonyos problémákkal kapcsolatban nekünk is a jnb tanácsában vagy az SZLKP KB Elnökségében nem egyszer eltérők a nézeteink, viszont mindig keressük a reális kiutat, örülök annak, hogy ezzel a problémakörrel kapcsolatban kerekasztal-beszélgetésen találkoztunk, hogy a tudomány és a kutatás, a politikai, a társadalmi és a gazdasági intézmények munkatársaival együtt, a tudományos-kutatási bázis ismeretei alapján s egyidejűleg a vízlépcsőrendszer építésének területén lévő lakosok szemszögéből is a széles nyilvánosságot az

igazságnak megfelelően tájékoztassuk, így akarjuk kifogni a szelet azoknak az embereknek vitorláiból, akik a dunai erőműrendszer építésével visszaélve, bizonytalanságot akarnak előidézni, rágalmazzák tudományos intézményeinket, állami, politikai, gazdasági és szakmai intézményeinket és szervezeteinket, hogy állítólag nem oldják meg az ilyen emberek által feleslegesnek minősített mű építésének problémáit. Az igazság ezzel szöges ellentétben áll, s hiszem, hogy erről tanúskodni fog mai találkozónk is.

Csibrey István: Egyebek között megállapította, hogy nemcsak fejlett, rendkívül belterjesen gazdálkodó mezőgazdasági területről van itt szó - ez idén például 7,12 tonna volt a gabona átlagos hektárhozama - hanem egyben olyan járásról is, amelynek felszíne alatt a szlovákiai ivóvízkészlet 37 százaléka van. Leszögezte, hogy ennek a vízkészletnek védelme számunkra elsőrendű feladat.

A vízlépcsőrendszer közvetlenül érinti az egész járás területét és kétségtelenül nagy hatással lesz további szociális és gazdasági fejlődésére. A javuló hajózási feltételek, az olcsó energiaforrás, valamint a terület árvízvédelme mellett szolgálni fogja a járás további iparosítását is. Ez az építkezés azonban nagy változásokat is jelent az érintett területeken fekvő községek lakosainak életében.

Az ökológiai következményeket illetően elsősorban az szükséges, hogy a járás területén megújítsuk a csatornák rendszerét. Mégpedig úgy, hogy ez még az építkezés üzembe helyezése előtt működőképes legyen. További fontos feladat, kitisztítani a Kis-Duna medrét, mivel vizével 40 ezer hektár földet öntöznek, miközben a víz tisztasága nem felel meg a mezőgazdasági dolgozók követelményeinek. Különleges figyelmet kell szentelni a felszín alatti gazdag ivóvízkészleteknek. Ez egyebek között azt jelenti, hogy ki keli bontakoztatni a szennyvíztisztító telepek és a szennyvízcsatornák építését.

Az építkezés színhelyén 170 hektárnyi területen megmaradnak az ún. kavicsbányák. Ezeket fokozatosan üdülési zónákká képezzük ki, többek között a bratisla- vaiak számára. S végül, tekintettel arra, hogy járásunkban kevés az erdő, nagyon foglalkoztat bennünket az ártéri erdők sorsa. A jelen levő szakemberektől szeretnénk megtudni, hogy miképp lehet ezeket az erdőket megőrizni.

Péntek Mária: - A vízlépcsőrendszer építése hat védett területet érint. Mechanikai kárt nem szenvedtek el, de a madarak és egyes védett állatok védelmét megzavarta a mozgalmas, zajos építkezés. Hisszük, hogy az építkezés befejezése után javulnak a védett állatfajok életfeltételei. E védett területekkel kapcsolatban még azt szeretném mondani, hogy az erőműrendszer üzembe állítását követően a talajvíz szintjének megváltozása sújtani fogja főleg a nedvességkedvelő flórát. Szükség van arra, amit Csibrey elvtárs említett, hogy a mezőgazdaság vízellátása mellett gondolni kell a védett területek vízellátására is. A cél egyszerűen az, hogy az üzembehelyezést követően is megmaradjanak az ártéri erdők. S ez lehetséges, ha idejében kivitelezik a Körtvélyes (Hrušov) - Dunakiliti tározó vízkiemelő létesítményét, amely másodpercenként 20-50 köbméter vízzel látja el a védett területeket. Ez biztosítaná e területek rendszeres vízellátását, s így

a vegetációval és a vízrendszerrel kapcsolatos nagyobb problémák elkerülését.

Július Binder: - Közismert, hogy milyen előnyei vannak a vízlépcsőrendszernek. Az itt lévők közül többen emlékeznek az 1965. évi áradásra. Ez a természeti csapás népgazdaságunknak akkor legalább 6 milliárd korona kárt okozott. Az 1954. évi magyarországi áradás adatai szerint pedig a magyar népgazdaság kára elérte a 14 milliárd forintot. Mindezt akkori pénzértékben. Ha csak ezt a két adatot vesszük alapul, akkor is láthatjuk, hogy a Kis- és a Nagy-Csallóköz területének védelme egyaránt elsőrendű fontosságú feladat.

A hatvanas és a hetvenes években hosszú ideig fontolgattuk a vízlépcső- rendszer melyik változatát válasszuk - a csatorna - vagy a folyami megoldást. Akkoriban a legelőnyösebbnek mutatkozott a felvízcsatornára kidolgozott javaslat. Fontos ugyanis nemcsak megóvni ezt a területet az áradásoktól, hanem megóvni az alatta elhelyezkedő ivóvízkészleteket is. E készlet védelmére feltétlenül korridort kellett létrehozni, s ezt elértük egy olyan csatorna megépítésével, amely elvezet másodpercenként 4000 köbméter vizet. Kidolgoztunk és a gyakorlatban kipróbáltunk egy rendkívül bonyolult matematikai modellt, ami lehetővé teszi a nagy víz lefolyását anélkül, hogy bármiféle kellemetlenséget okozna betorkollásánál az alvízcsatornába Palkovičovónál. Semmihez sem fogtunk és fogunk hozzá alkalomszerűen, mindent rendkívül lelki- ismeretesen oldottak és oldanak meg a kutatóintézetek és a tervezöszerveze- tek munkatársai. Vagyis, a vízlépcsőrendszer megoldásának jelenlegi módja a Csallóközben a természetvédelem egyetlen célravezető módja. Anélkül, hogy rendkívüli intézkedésekre kerülne sor a létező gátrendszeren, a csehszlovák és a magyar oldalon egyaránt megóvjuk az egész területet az áradásoktól.

A másik nem kevésbé fontos kérdés a hajózás. Ez a közlekedés legolcsóbb, legtisztább és legelőnyösebb formája. Senki sem tiltakozik a környezeti viszonyokat rosszabító autópálya építése ellen, viszont a dunai hajózási feltételek javítását helyteleníti nem egy ún. szakember. Pedig a Rajnán, s általában a nyu- gat-európai hajózható folyamokon olyan sűrű a közlekedés, mint például a közuta- inkon. A vízlépcsőrendszer főleg a Morva folyó hajózhatóvá tételét követően lehetővé teszi az előnyös folyami szállítás volumenének növelését, ami végső soron meggyorsítja a beruházási költségek megtérülését és ökológiailag is hasznos lesz.

A harmadik kérdés az energetikai. Ezzel nagyon tüzetesen foglalkoztunk. A világpiaci árakból kiindulva kiszámítottuk, hogy eltekintve a környezetvédelemnek és a hajózási létesítmények építésének költségeitől, a vízi erőműrendszer energetikai viszonylatban nem egészen négy év alatt megtéríti költségeit! Az ilyen erőművek élettartamát 55 évre becsülik, s ilyen idő alatt a jelenlegi világpiaci árak mellett megfelelő mennyiségű kőolajért hozzávetőleg 100 milliárd devizakoronát kellene kifizetnünk.

Mi a helyzet az ökológiában? A duna/ vízlépcsőrendszer a köztársaság ökológiai szempontból legtökéletesebb építkezéseinek minősíthető

Miért - szólhat az ellenvetés -, hiszen elvettek 2700 hektárnyi erdőt. Gondoljuk

meg azonban, hogy milyen erdőterületre lenne szükségünk olyan mennyiségű oxigén pótlására, amelyet elvonna egy átlagos évben a Duna által „kitermelt“ villamosenergia hőerőművek általi előállításához szükséges 1 millió tonna kőolaj. Megállapítottuk, erre a célra 280 ezer hektárnyi erdei területre lenne szükségünk. Vagyis a vízlépcsőrendszer felépítésével helyettesíthetnénk egy hőerőművet, amely savanyú eső, kén és arzén mellett meddőhányókat produkál. Nem állítjuk azt, hogy a vízlépcsőrendszer következtében semmi sem fog rosszabbodni. Ha ezt állítanánk, demagógok lennénk. Viszont kezünkben tartjuk a Duna-ágak egész rendszerét. A magyarországi és a hazai töltések közötti egész területen olyan környezetet teremtünk meg, amely az ártéri erdők és általában az élet számára a lehető legkedvezőbb lesz. Péntek elvtársnő azt mondta, hogy 20-50 köbméter vízre van szükségük, de mi a csehszlovák szakaszon, ha a szükség úgy kívánja másodpercenként, akár 250 köbmétert is juttathatunk a Duna-ágak rendszerébe. Az ártéri erdőkben a feltételek a jelenleginél jóval jobbak lesznek. Hiszen tavasz- szal, amikor másodpercenként 7000 köbméter víz folyik le a Dunán, meggátolhatjuk az ártéri erők elárasztását, amely korábban pusztította a növendékfákat. '

A Csallóköz belvizeit illetően a helyzet jelenleg nem optimális, mivel egyes szakaszokon csökken, másokon pedig emelkedik a talajvíz. Viszont több mint 1200 kilométer csatornával, a Duna fő medrével és a Csallóköz szélén a Kis-Dunával rendelkezünk. Tanulmányon dolgozunk a Kis-Duna megtisztítására, s annak érdekében, hogy szükség esetén potenciálisan elláthassa a felszín alatti vizeket is.

Rudolf Rosina: - Bodak, Doborgaz (Dobrohošť) és Vajka lakosai számára jó hírünk van. Az új évtől kezdve Bacsfánál (Báč) ismét átkelhetnek és közlekedhetnek majd a vízzel még fel nem töltött száraz csatornán át. Be kell azonban fejeznünk a gátépítést és a csatorna áthidalását, hogy ezen keresztül elérhetővé váljon az eredeti út. A vízzel való feltöltést követően pedig kompot üzemeltetni, úgyhogy az embereknek úticéljuk elérésére már nem lesz szükségük egy órával korábban kelniük, mint jelenleg.

Ľudovít Weismann: - Az ökológiai és a természeti kincsek .viszonylatában a Duna egész csehszlovák és magyar szakasza a delta vidékétől eltekintve a legértékesebb. Ugyanakkor nálunk Szlovákia valamennyi területéhez képest ezt a területet tanulmányoztuk át a legjobban a flóra, a fauna és a limnológia viszonylatában. Tisztában vagyunk az ártéri erdők ökológiai rendszereinek működésével és előre láthatjuk a változásokat. Helyes az, hogy ma a Duna mentén munkatársaink nélkül nem hoznak létre egyetlen vízforrást sem, hiszen mi meg tudjuk ítélni nemcsak a felszín alatti vizek jelenlegi minőségét, hanem tisztában vagyunk ennek kialakulásával is. Egyszóval a biológia és az ökológia elegendő tudományos ismerettel rendelkezik ahhoz, hogy hatásos biológiai és műszaki intézkedéseket javasoljon, s így az e műnél feltételezett kedvezőtlen hatásokat a minimumra csökkentsük.

Az akadémia, konkrétan mi biológusok és ökológusok, nem kaptunk semmiféle külön anyagi eszközöket a vízlépcsőrendszer építésével összefüggő feladatok megoldására. Ezt a saját költségvetésünkből fedezzük, amelyet egészen más feladatok ellátására szántak, s ezért problémákat okoz számunkra például a megfigyelő bioközpontok fenntartása. Nem kívánom részletezni, hogy e tekintetben milyen bürokratikus akadályokba ütközünk. Csak egy példát említek meg. Az SZSZK Erdőgazdálkodási, Vízgazdasági és Faipari Minisztériuma csak abban az esetben volt hajlandó beleegyezni a bioközpontok létesítésébe, ha bizonyos dokumentációt dolgozunk ki, amely csak az ezt szorgalmazó minisztériumtól szerezhető be(!) Tanulmányt dolgoztunk ki a felső tározó biológiai és ökológiai viszonyainak rendezésére. A műszaki szakemberekkel megegyeztünk, hogy rendezni fogjuk a Bratislava és az oroszvári (Ru- sovce) Duna-ág közötti területet. Ez a terület ökológiai szempontból szépen kialakítható és itt Petržalka számára érdekes és esztétikai szempontból is megfelelő üdülési terület hozható létre. Viszont bosszant bennünket, hogy mindmáig kevés valósult meg az általunk javasolt tizenhárom intézkedésből.

Ján Benetin: - Elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy minden komplex módon megoldott vizgazdasági művet egyidejűleg ökológiai műnek tekinthetünk. Komolyabb következményekre és károkra csak akkor kerülhet sor, ha elhanyagolják a komplex megoldásnak valamennyi vetületét. Tulajdonképpen mi volt a helyzet a dunai vízlépcsőrendszerrel? Az 1959-es esztendőtől 1968-ig tagja voltam a szövetségi kormány elnöksége mellett működő kormánybizottságnak. Részt vettem a számításba jött valamennyi változat megvitatásában. Még annak megvitatásában is, hogy vajon először építjük-e fel a Wolfstahl-Bratislava erőművet és csak ezután a gabčíkovo-nagymarosit. Rendszeresen üléseztünk, mindenről nagyon részletesen vitatkoztunk. A jelenlegi változat tulajdonképpen eredménye a korábbi tapasztalatoknak. S egyben tükrözi a korabeli politikai és gazdasági helyzetet, mégpedig nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is. Emlékeztetni kell arra, hogy milyenek voltak akkoriban a kapcsolatok és az együttmüködés a CSSZSZK és Ausztria között, hogy tudatosítsuk, az osztrák fél nem tanúsított érdeklődést a Wolfstahl vízi erőmű építése iránt. A gabčíkovo-nagymarosi jelenlegi derivációs megoldási rendszer a magyar féllel megkötött egyezményből következett. Akkoriban minél előbb hozzá kellett fogni a dunai vízlépcsőrendszer építéséhez. A Binder elvtárs által említett érvek fontosak, ezek gyorsították meg a két fél megegyezését.

Ami az üzemvízcsatorna és a Duna régi medre közötti területet illeti, intézetünkben különleges matematikai modellt valósítottunk meg, amellyel utánozni tudjuk a vízállási viszonyoknak és az ártéri erdők vízellátottságának alakulását, mégpedig fokozatosan naponként, a vegetációs idő kezdetétől a végéig, függóviszony- ban az időjárás változásától is. Harminc esztendő alatt, 1951-tól 1981-ig megállapítottuk, hogy ezeket a területeket milyen gyakran és milyen időszakokban kell elárasztani, hogy az ártéri erdőket megmentsük, s az eddiginél még jobb feltételeket teremtsünk számukra. Fontos dolog azonban az, s erről sajnos a Hydroconsult elvtársai nem beszéltek, hogy ez az egész rendszer idejében elkészüljön. Egyidejűleg kell üzembe helyeznünk a vízlépcsőrendszert és ezt az egész említett rendszert is. Ha ez ugyanis csak egy vegetációs időszakon át nem működne és az időjárás kedvezőtlen lenne, akkor az ártéri erdők veszélybe kerülnének, s egy év alatt kipusztulhatnának.

Tisztában vagyunk e kérdések megoldásának módjával, de gyakorlattá kell váltani azt, amit tervezünk, amiről beszélünk, s amit papíron megoldunk. Hangsúlyozom, hogy nem a gabčíkovói vízi erőmű üzemeltetésének kezdetén, hanem a* körtvélyesi—dunakiliti víztározó vízzel való feltöltésének kezdetén. S ennek érdekében mindent meg kellene tennünk. A nyitott és az átszivárgó csatornák rendszere számára is kidolgoztuk a víz átfolyásának és szintje alakulásának eredeti matematikai modelljét.

Modellel rendelkezünk, de sajnos együttműködésünk a fő tervezővel nemolyan, amilyennek lennie kellene, már csak arra való tekintettel is, hogy a vízlépcsőrendszer üzembe helyezésétől viszonylag rövid idő választ el bennünket. Az együttműködésnek közvetlennek kellene lennie. A kivitelezőknek azon melegében kellene a gyakorlatban hasznosítaniuk a kutatási dolgozók eredményeit.

(Befelező rész holnapi számunkban)

A kerekasztal-beszélgetés anyagát feldolgozta: Arnošt Bak, Eduard Fašung és Jozef Sed lá k