Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-08 / 263. szám, kedd
Az SZKP KB-n tartott tanácskozáson felszólalt Mihail Gorbacsov Sürgető feladat az élelmiszerprogram megoldása Mint arról korábban beszámoltunk, Moszkvában az SZKP Központi Bizottságának székházában nemrég tanácskozást tartottak, amelyen a központi szervek, a minisztériumok és reszortok vezető képviselői megvitatták azoknak a párt- és kormányhatározatoknak a teljesítését, amelyek az élelmiszer-ellátás javítását, a gazdasági és szociális fejlődés, illetve tudományos-műszaki haladás meggyorsítását adták feladatul az agráripari komplexumban. Az átalakítás legfontosabb és halasztást nem tűrő feladataival foglalkozó tanácskozást Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke nyitotta meg. Megnyitó beszédében Mihail Gorbacsov kiemelte, hogy az újabb tanácskozás az agráripari komplexum fejlesztéséért végzett eddigi munka folytatása. Mint mondotta, az összejövetelnek két fő célja van. Az egyik, hogy megvitassák és lebontsák a KB ülésén felvetődött kérdéseket. Ezzel kapcsolatban minden tekintetben komoly párbeszédet kell folytatni - az időszerű problémák megvitatását illetően ugyanúgy, mint a perspektív politika kidolgozásával összefüggésben. A másik oldalon legalább ilyen jelentőséggel bír az a tény, hogy egyre többet foglalkozzanak a konkrét tennivalókkal.- Figyelmünket az elfogadott határozatok teljesítésére kell összpontosítanunk - mondta egyebek között az SZKP KB főtitkára. - Különben olyan helyzetbe kerülhetünk, amilyenben korábban már sokszor voltunk. Ha a határozatok alapján ítélnénk, azokból mindig volt elég, talán sok is, de a teljesítésüket valahogy elhanyagoltuk. Ugyanakkor ez a munka most egybekapcsolódik számos gazdasági és politikai álláspontunk alapvető revíziójával. És itt mindenkinek alaposan rá kell kapcsolnia A feladat mérhetetlenül sok erőt követel úgy a központi bizottságtól, mint a kormánytól és önöktől, a központi szervek, a minisztériumok és reszortok vezető dolgozóitól. Kérem, hogy ezt mindannyian tudatosítsák. A belpolitika legfontosabb kérdése A párt főtitkára szerint, a Szovjetunióban fennálló problémák közül a mezőgazdasági ágazat és az élelmiszer-ellátás problémái a legsürgetőbbek. Ezekkel összefüggésben Mihail Gorbacsov a rendkívüli jelzőt is használta. Mint mondotta, ha személyenkénti átlagban évente 80 kg húst tudnának tenni a fogyasztók asztalára, az ellátás valamennyi egyéb problémája nem volna olyan égető. - Például a tejfogyasztás nálunk sokkal nagyobb, mint Amerikában. Azonban a húshiány növeli a tej és a tejtermékek, és az összes egyéb élelmiszer iránti keresletet. S mi több, a húskészítmények hiánya olyan kérdés, amely az egész országot nyugtalanítja. A jövővel kapcsolatban az SZKP KB főtitkára fontos feladatként jelölte meg az anyagi-technikai háttér kiépítését, a felkészültség tökéletesítését. Mint mondotta, megfelelő anyagi-műszaki alap, korszerű technológia, jól szervezett feldolgozás és tárolás nélkül nem lehet gyökeres változást elérni. Aláhúzta: - Ez any- nyit jelent, hogy az említett területeken nagyon intenziven kell a már elfogadott döntések értelmében előrehaladnunk^ Valamennyiünket nyugtalanítja, hogy számos határozatot nem teljesítenek, redukálnak vagy a teljesítésüket későbbi időpontra halasztják. Ismét kezd megnyilvánulni a régi szokás, hogy dolgozunk, amíg - jelképesen mondva- korbáccsal állnak a hátunk mögött. Szabaduljunk meg végre ettől a rossz szokástól.- Külön kell hangsúlyozni mindazt, ami a termelés gépesítéséért és kemizálásáért, az építkezésekért és a termés feldolgozásáért felelős reszortokkal van összefüggésben- hangsúlyozta megnyitó beszédében Mihail Gorbacsov. - Védelmi iparunk dolgozói jól láttak hozzá feladataik teljesítéséhez. Sok érdekes elhatározás született, valamit már tettek is, ám a legfontosabb feladat még csak most vár rájuk. Mindany- nyiuk jelenlétében mondom: nem nyújthatjuk, nem halogathatjuk tovább a mezőgazdasági létesítmények és az egész agráripari szektor létesítményeinek, tehát mindannak az építését, ami lehetővé teszi számunkra az élelmiszer-problémák megoldását. Lehet, hogy korlátoznunk kell valami mást, ami szintén fontos, viszont az élelmiszerellátási problémákat mindenáron meg kell oldanunk. Ne egyszerűsítsék le ezt. Ma ez a belpolitika legfontosabb kérdése. Úgy szervezzük az eszmecserét, hogy mondjuk ki nyíltan, hol tartunk ma, mit tettünk és mit mulasztottunk el, s miként fogjuk pótolni a mulasztásokat. Nem használják ki a lehetőségeket A napirenden szereplő kérdésekkel kapcsolatos -beszámolót Jurij Maszljukov, az SZKP KB PB póttagja, a minisztertanács első alelnöke, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke ismertette. Jellemezte az agráripari ágazatban végbemenő pozitív változásokat, de aláhúzta, hogy az élelmiszer-termelés növekedése még nem kielégítő. Nincs különösebb hatása az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztásra, mert a növekmény jelentős része a lakosság számának növekedésével párhuzamosan növekvő fogyasztói igények kielégítését szolgálja. A beszámoló felhívta a figyelmet arra, hogy helyi viszonylatokban nem használják ki teljesen az élelmiszer-tetmelés növelésének lehetőségeit. Vszevolod Murahovszkij, a minisztertanács első alelnöke, a Szovjetunió Állami Agráripari Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy az élelmiszer-ellátásban tapasztalható feszültség számos vonatkozásban a technikai felkészültség színvonalának következménye. Rámutatott, hogy a mezőgazdasági tudomány finanszírozása nem kielégítő, és az ipari trágyák gyártásának növelésére is nagy gondot kell fordítani. Szergej Manyakin, a Szovjetunió Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke a párt- és kormányhatározatok nemteljesítésének okát a felelős központi és helyi tisztségviselők fegyelmezetlenségében látja. Természetellenesnek mondta azt a jelenséget, hogy a vidéki építők azon törik magukat, miként kaphatnának megbízatást „előnyös“ létesítmények építésére a járási székhelyeken és a nagyvárosokban. Mint mondotta, ez ellen a gyakorlat ellen sehogy sem harcolnak. Beszámolt arról, hogy megfelelő kapacitás hiányában sok helyütt késedelmes a hízott állatok levágása, nagy a veszteség húsfélékből. Kérte a probléma gyors megoldását, valamint azt, hogy a hús kiskereskedelmi árusításában végre teremtsenek rendet. Pszichológiai átalakítás és technológiai háttér A tanácskozás tapasztalatait Mihail Gorbacsov foglalta össze. Mint mondotta, egyelőre az a legnagyobb eredmény, hogy mindenki tudatosítja az élelmiszer-probléma jelentőségét, s hogy ezt a problémát csak országos összefogással, a népgazdaság egészének hozzájárulásával lehet megoldani. Zárszavában az SZKP KB főtitkára egyebek között a következőket mondotta- Azon a véleményen vagyunk, hogy a népgazdasági komplexum élén álló káderek pszichológiai átalakítása nélkül az élelmiszer-problémát nem tudjuk megoldani. A központi bizottságon nem azért rendeztünk vitát, mert a minisztertanács nem foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Másról van szó, elvtársak. A központi bizottságban a kommunistáknak, a központi szervek vezető dolgozóinak és valamennyi tárca vezetőinek ismételten el akarom mondani, hogy a legrövidebb időn belül gyökeres fordulatot kell elérnünk az élelmiszer-ellátásban. Az erre vonatkozó határozatok ismeretesek. Valamennyien elfogadták azokat és hozzáláttak a teljesítésükhöz. Látom, hogy az Állami Tervbizottság irányvonalában is alapvető szerkezeti változásra került sor az agráripari komplexum javára. Úgy kell dolgozni, hogy valamennyi határozatot feltétlenül teljesítsünk. A mai tanácskozást követően még az idén mindenütt fokozni kell a munkatempót, ahol csak lehet. Minden egyes minisztériumnál a határozatok által megszabott munkatempóban kell dolgozni. Őszintén meg kell mondanom, hogy a mai tanácskozáson megjelent elvtársaktól ma és holnap is sok fog függeni. Most mindenekelőtt gépeket és gépsorokat kell adni a kolhozoknak és szovhozoknak az új technológiák érvényesítéséhez, továbbá műtrágyát, növényvédő szereket, és meg kell oldani a feldolgozást. Ezek a legfontosabb tennivalók az országos prioritást élvező mezőgazdasági komplexumban. Határozzuk meg és ne tévesszük szem elől őket. Abból kell kiindulni, hogy a gazdaságban most két fő probléma létezik - a gazdasági kapcsolatok átalakítása és a tudományos-technikai haladás. A jövővel kapcsolatos egyéb tervekről szintén nem szabad megfeledkezni. Ma mindezt látni kell, és a 13. ötéves tervnek is számolnia kell a legfontosabb problémákkal. Az Állami Tervbizottságnak mindent alaposan elő kell készítenie, s mindenekelőtt annak kell nagy figyelmet szentelnie, amiről ma is beszéltünk - az új technológiák érvényesítésének és a feldolgozó kapacitások bővítésének. A 13. ötéves tervet úgy kell kidolgozni, hogy befejezzük az agráripari komplexum teljes gépesítését. Feltételezéseink szerint, ehhez adottak a reális lehetőségek. Ötven év után: előtérben a falu Zárszavának befejező részében az SZKP KB főtitkára a falvak szociális átalakításának fontosságát emelte ki, hangsúlyozva, hogy az emberek megérezték, az ország figyelme a falvak felé fordult, s erre azonnal reagáltak. Példaként megemlítette, hogy a Komszomolszkaja Pravda felhívással fordult a fiúkhoz és lányokhoz, menjenek el a nem feketeföld övezetbe. A napilap szerkesztősége 120 000 választ kapott, s azóta 20 000 fiatal megérkezett vagy meghívást kapott az országnak ebbe a részébe.- A szociális átalakításnak szintén a figyelmünk középpontjában kell szerepelnie - mondotta egyebek között Mihail Gorbacsov. - Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, szeretném valamennyiüket ismételten megkérni, ebből az alapelvből induljanak ki. Egyszerűen nincs más lehetőség. Valamennyi egyéb munkát az agráripari komplexum, az Állami Tervbizottság és a kormány szintjén fogunk végezni, de a falvak szociális átalakításához valamennyi ágazatnak hozzá kell járulnia. Egységes alapelvekből kell kiindulnunk, mert csak így vehetjük elejét annak., hogy kidolgozunk ugyan egy politikát, egy irányelvet, valaki mégis úgy ítéli meg, ő még kivárhat, elodázhatja a végrehajtást. Amiről beszélünk, azt nem lehet halogatni. Ha már ki kell mondanom, ötven évig halogattuk. Először végre kellett hajtani az indusztrializációt - a falu háttérbe szorult. Azután fel kellett számolni a háború okozta károkat - a falut megint mellőztük. Addig halogattuk a tennivalókat, míg az emberek egyszerűen hátat fordítottak a falvaknak. És most töprengünk, miként élesszük újra a falvakat. A plénumon elemezni fogjuk, hogyan dolgoztunk a földművesekkel. Hogyan dolgozott Lenin? A polgár- háború feltételei közepette sem feledkezett meg a parasztság problémáiról, a munkás-paraszt szövetségről, a város és a falu problémájáról. Hisz a bolsevikok hatalomra jutását követően ezek voltak politikájának fő tényezői. Mindezt fel kell újítani, a lenini hozzáállás elkerülhetetlen, persze tekintettel mindarra, amit eddig elértünk. Kérjük azokat az elvtársakat is, akik a minisztertanácsban az illetékes népgazdasági komplexumokat irányítják, hogy szenteljenek figyelmet ezeknek a kérdéseknek, és intenzíven dolgozzanak. A maihoz hasonló megbeszéléseket tartunk területi szinten, találkozunk a területi és kerületi bizottságok, valamint a szövetségi köztársaságok központi bizottságainak vezető titkáraival, s előterjesztjük mindezeket a kérdéseket, hogy tőlük is támogatást kapjunk és őket is megnyerjük a konkrét munkában való részvételre. (Alcímek: Uj Szó) Afgán aggodalmak Nem volt olyan nap az utóbbi hetekben, hogy ne érkeztek volna Afganisztánnal kapcsolatos hírek. Harcokról, a szélsőségesek terrorakcióiról, városok elleni rakétatámadásokról és az áldozatokról. Egyre több polgári áldozatról. S ahogy éleződtek a harcok, úgy szaporodtak Moszkva és Kabul figyelmeztetései a genfi megállapodásokat megsértő Pakisztán és USA címére, szaporodtak a politikai rendezésre tett újabb javaslatok. A nagy nyilvánosság talán csak két héttel ezelőtt ébredt tudatára, hogy mennyire súlyos a helyzet, amikor Diego Cordo- vez kijelentette: véleménye szerint zsákutcába jutott az afgán rendezés, s ha „a szovjet csapatok kivonásáig nem születik megegyezés, akkor a káosz és teljes polgárháború következik“. Vitatkozni lehet Cordo- vezzel, de véleményét figyelmen kívül hagyni nem. A kérdés avatott szakértője, ő hat éven keresztül az ENSZ-főtitkár különmegbízottjaként közvetített a felek között, s mint ilyen, bizonyságot tett taktikai, diplomáciai érzékéről. Cordovez felhívta Mohammed Zahir Sah volt afgán uralkodót is, aki 1973 óta Rómában él, hogy vállaljon vezető szerepet a nemzeti megbékélés kialakításában. ó állítólag hajlandó lenne erre, csakhogy a szélsőséges ellenzék a volt király személyét sem hajlandó elfogadni. Cordovez New York Timesban megjelent interjúja előtt is voltak jelei annak, hogy a rendezés nagy nehézségekbe ütközik. Október első felében szenzációnak számított a moszkvai bejelentés: a külügyminiszter első helyettesét, Julij Voron- covot nevezték ki kabuli nagykövetnek, úgy, hogy megtartja előbbi tisztségét is. Nyugati kommentárok ezzel kapcsolatban rámutattak: Vo- roncov az egyik legképzettebb diplomata. Azt írták, kinevezése egyrészt azt jelzi, komoly gondok vannak Afganisztánban, másrészt pedig azt, hogy a Szovjetunió mindenképpen megnyugtató politikai rendezést akar. Az afgán szélsőségesek, az ún. megbékíthetetlenek kegyetlen terrorjával szemben azonban a diplomácia eszközei jelenleg nem bizonyulnak hatékonynak. Most a Szovjetunió kemény válaszlépéseket tett. Felfüggesztette a^ csapatkivonást, korszerű, nagy hatóerejű rakétákat szállított az afgán kormányerőknek. Részleges csapatcseréket is végrehajt, azok, amelyek most mennek Afganisztánba, az eddiginél korszerűbb technikával vannak ellátva. De a katonák számát és a fegyverzet mennyiségét tekintve növelésről nincs szó, az említett rakéták hatótávolsága nem haladja meg a 300 kilométert, tehát e lépés a szovjet-amerikai rakéta- szerződést sem sérti, éppúgy, ahogy a genfi megállapodásokat sem. Ez utóbbi tényét Washingtonban sem tagadták. Például a The Washington Post a múlt héten azt írta: az amerikai kormányzat bizonytalan annak megítélésében, miként válaszoljon a szovjet lépésekre, amelyek egyelőre nem sértik a genfi megegyezést. A kivonulás felfüggesztésének múlt pénteki bejelentése után Reagan úgy nyilatkozott, reméli, hogy a Szovjetunió február közepéig befejezi csapatainak kivonását Afganisztánból. Reagan reméli. Sok mindenki sok mindent remél Afganisztánnal kapcsolatban. A testvérháborúba belefáradt nép békét remél, épp így minden normálisan gondolkodó ember. Mert április 15-e, a genfi okmányok aláírása óta Afganisztán jelkép is lett, az általános vélemény szerint elindította a regionális válságok megoldásának láncreakcióját. Ezért nem szabad, hogy kudarcot valljon. Kabul és Moszkva eddig pontosan teljesítette mindazt, amit Genfben vállalt: augusztus 15-ig a szovjet katonák fele elhagyta Afganisztánt, szovjet csapatok már csak hat tartományban maradtak. Pakisztán viszont nem szüntette be a szélsőségesek támogatását, s az USA azóta nagy mennyiségben szállította az utánpótlást, a korszerű technikát - köztük a Stinger-rakétákat - a mudzsahedinek- nek. Csak októberben és csak Kabulra több mint másfél száz rakétát lőttek ki, sorozatos támadásokat hajtottak végre a szovjet állások ellen is. Washingtonban most hivatalosan bejelentették: a Fehér Házat aggasztják a szovjet rakéták, de az USA ennek ellenére ,, változatlanul támogatni fogja Pakisztánt és az algán ellenzéket“. Az a kérdés a tengerentúliakban fel sem merült, mi jogosítja fel őket arra, hogy a dolgok megítélésekor kétféle mércét alkalmazzanak, s a megállapodásokat egyirányú utcának tekintsék, amelyen szerintük csak Moszkvának és Kabulnak kell végigmennie. Nadzsibullah az utóbbi időben többször megismételte: meg kell vitatni a lehető legszélesebb kormánykoalíció létrehozását, olyanét, amely minden érintett félnek megfelelne. Legutóbbi javaslatát, hogy Mekkában, a muzulmánok szent városáén kezdjenek béketárgyalásokat az ellenzékkel, annak vezetői kapásból elutasították. Kijelentve: egyedül a Szovjetunióval hajlandók közvetlenül tárgyalni, Kabullal nem.,Márpedig az ország belső rendezéséről elsősorban maguknak az afgánoknak kell egymással tárgyalniuk. A szélsőségesek azért hajthatatlanok, mert bíznak abban, hogy a szovjet csapatok távozása után katonailag győzhetnek. De hogy mégsem olyan erősek, illetve a kormányerők mégsem olyan gyengék, mint ők hiszik, ezt a harctéri jelentések is igazolják: a mudzsahedineknek nem sikerült „néhány nap leforgása alatt“ meg- dönteniük a kabuli vezetést, ahogy ígérték. Bonyolítja a helyzetet az afgán ellenzéki erők sokrétűsége, az egymással való rivalizálásuk, irányzataik különbözősége- mindez szinte áttekinthetetlen zűrzavar benyomását kelti. Az egyes pártok, párt- szövetségek vezetői mind úgy érzik, hogy egyedül ők hivatottak az egész afgán nép nevében fellépni, ezért egymással szemben is bizalmatlanok, napirenden vannak soraikban az összecsapások. A legismertebb a pakisztáni Pesavarban székelő hétpárti szövetség (pesavari hetek). Ez nem talál közös nyelvet az Irán felé orientálódó nyolcpárti koalícióval, s az afgán területen tevékenykedő, úgynevezett független fegyveres csoportokkal sem. Mélyül a rivalizálás a fegyveres alakulatok parancsnokai és az emigrációban élő vezetők között, akik „nem kockáztatják életüket“, csak zsebrevágják a segélyeket. Szenzációs riportot közölt nemrégiben a Novoje Vremja. A lap különtudósítója és a TASZSZ munkatársa Pakisztánban járt. Ez volt az első eset, hogy két szovjet újságíró interjút készíthetett Ahmed Ghi- lanival, a pesavari hetek vezetőjével, az Iszlám Nemzeti Front elnökével. Ez a párt- írja a két tudósító - 18 ezer fegyveressel rendelkezik, ami kevesebb a két másik legjelentősebb ellenzéki párt erőinél. Gul- buddin Hekmatjar csoportja 35 ezer, Bar- hanuddin Rabbani csoportja pedig 20 ezer fegyveressel rendelkezik. Egyébként Rabbani fogja felváltani Ghilanit a hétpárti szövetség elnöki tisztségében. Arra a kérdésre, a szovjet csapatok teljes kivonása után lesz-e béke, Ghilani válasza: ,,Ha magukkal viszik a kabuli vezetőket is". Kérdés. „Önökön kívül mások is magukhoz szeretnék ragadni a hatalmat Afganisztánban, például az iráni bázisú nyolcpárti szövetség, vagy az afgán területen működő független csoportok... " Válasz: „Harcképesség tekintetében ezeket nem lehet velünk összeha sonlítani. “ Ghilani elmondta még, hogy ennek ellenére csak „demokratikus választások“ után vennék át teljesen a hatalmat, hogy azért utasítják el a genfi megállapodásokat, mert nélkülük írták alá. A riport szerzői megállapítják, hogy Ghilani még mérsékeltnek számít a kibékíthetetlenek között Moszkvában most is azt hangsúlyozzák, békés, politikai úton kell rendezni a gondokat, s minden félnek tiszteletben kell tartania a genfi megállapodásokat. Ezek szerint a Szovjetuniónak február 15- ig be kell fejeznie a csapatok kivonását. De mi lesz aztán? Az ellenzék bírja emberi erővel, s óriási fegyverkészleteket halmozott fel az utóbbi hónapokban is. A kormánycsapatok sem maradnak korszerű fegyverek nélkül, folyik az önkéntesek toborzása a hadseregbe. Nem szabad, hogy Cordovez - nem megalapozatlan- jóslata bekövetkezzen. Keresni kell a béke megteremtésének csatornáit. Megfigyelők szerint ezek egyike lehet, hogy a Szovjetunióban értésre adták: az Afganisztánban fogságba esett szovjet katonák sorsáról bármikor készek tárgyalásokat kezdeni a szélsőségesekkel. Ghilani szerint a pesavari hetek is. De ők arról is a Szovjetunióval akarnak tárgyalni, amiről Kabullal kellene. Nehéz, bonyolult és érzékeny kérdések ezek. Ma még senki sem tudja, meddig terjednek holnap a kompromisszumok keresésének határai. Csupán egyet lehet biztosan tudni: a fegyverek nem hozzák meg a végső döntést. Más utat kell találni. Nadzsibullah például a múlt héten ENSZ- konferenciát ajánlott, amelyen megvitatnák az Afganisztán demilitarizálásával, az ország semleges és el nem kötelezett státusával összefüggő kérdéseket. MALINÁK ISTVÁN
