Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-04 / 260. szám, péntek

KS í'.':: za i Októberben tartották meg Kassán (Košice) a Szlovák Magnezitművek állami vállalat dolgozókollektívája küldötteinek első közgyűlését, ame­lyen megválasztották a 13 tagú ta­nácsot (elnöke Jozef Mathes, alel­nöke František Puhalla lett). Ezt kö­vetően került sor a vállalat igazgató­jának megválasztására. Az egyik je­lölt Ladislav Gariathy, a másik az eddigi igazgató, Zoltán Prekop volt. Nagy szavazattöbbséggel (84,42 százalék) a küldöttek az eddigi igaz­gatóra adták le voksukat. Vajon mi a titka ennek a bizalom­nak, egyáltalán mitől, hogyan válik egy vezető tekintéllyé a szakmájá­ban, munkatársai körében? Ezt fir­tattam Zoltán Prekop mérnökkel be­szélgetve. Ö úgy véli, a szakértelem, a tapasztalatok, az elért eredmé­nyek, valakinek az üzemért, a reá bízott területért végzett munkája alapján születik meg mindkettő, a bi­zalom, s a tekintély egyaránt. Ez mennyiben vonatkozik reá, mint a magnezitművek igazgatójá­ra? - kérdeztem. Rövid, tömör ön­életrajzzal válaszolt:-A műszaki főiskola elvégzése után Bratislavából fiatal mérnökként kerültem a magnezitmüvek lubeníki üzemébe. Főgépesítőként kezdtem dolgozni, majd főmérnök lettem, 1970-ben pedig kineveztek az üzem igazgatójává. Tíz évvel később az egész vállalat vezetését reám bíz­ták. Azóta is itt dolgozom. Nem titkolom, lelkesít, ösztönöz - de elsősorban kötelez - ez a biza­lom, hogy engem választottak, ve­lem kívánnak továbbra is együtt dol­gozni. Szeretném elmondani - erre ez az alkalom is feljogosít -, hogy vállalatunk dolgozói, hazánk több mint évszázados magnezitiparának jóhírén soha nem ejtettek csorbát. Becsületes munkájuknak köszön­hetjük, hogy vállalatunk elnyerte a Munka Érdemrend és a Februá­ri Győzelem Érdemrend állami kitün­tetést. A bányásznapok alkalmából számos dolgozónk részesült elisme­résben, kitüntetésben. Két brigádve­zetőnk, Ján Kret és František Puhal­la pedig a Szocialista Munka Hőse cím viselője. Ne hallgassuk el akkor azt sem hogy az idei bányásznap alkalmából Zoltán Prekop igazgató a legmaga­sabb bányászkitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapta A csehszlovák külkereskedelem ál­lamosításának 40. évfordulója alkal­mából pedig a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztéséért végzett munkája elismeréseképpen jubileu­mi emlékérmet kapott. hatók meg a régi módszerekkel. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, mi­lyen eredményekkel teremtjük meg az önigazgatási elvek gyakorlati al­kalmazásának feltételeit. Munkánk értékelésénél fel kell számolni az általánosításokat, javítanunk kell a fogyatékosságok okainak elemzé­Zoltán Prekop vállalati igazgató gyakran található a munkahelyeken Az sem véletlen, hogy az igazga­tó legközelebbi munkatársaival a bányaüzemek kommunistáival és munkaközösségeivel „szinkronban van" pártunk gazdaságpolitikájával, irányelveivel. Zoltán Prekop az SZLKP KB tagjaként „első kézből“ tájékoztatja munkatársait az idősze­rű teendőkről, feladatokról. Együttél az eseményekkel, szigorúan őrködik a népgazdasági és a vállalati érde­kek felett, de messzemenő körülte­kintéssel kezeli a dolgozókollektívák ügyeit is. Könnyebb vele találkozni a termelési részlegeken, a gépek mellett járva, mint az irodájában. Szereti a termelő munka ritmusát és akkor érzi jól magát, ha a dolgozók­kal megbeszélheti azok gondját, ba­ját, és azt is, ami őt foglalkoztatja. Az emberek tudják, milyen szigorú, ha a technológiai fegyelem érvényesí­téséről és milyen lelkes, ha új, hala­dó, jobb eredményekkel kecsegtető módszerek bevezetéséről van szó. Erről így beszél:- Az átalakítás feladatai nem old­Rugalmasan igazodva az igényekhez sét, s ezekből névre szólóan kell levonni a következtetéseket. Ez a probléma - amint azt a CSKP KB 10. ülése is leszögezte - egyre sür­getőbben vetődik fel az egész társa­dalomban. Ez alól mi sem vagyunk kivételek, bár elmondhatom, hogy már korábban elkezdtük a munka eredményeinek személyek, kollektí­vák szerinti értékelését. És tulajdon­képpen ez képezte az alapját eddigi sikereinknek, és nem utolsósorban a központi szervek velünk szemben tanúsított bizalmának. Az elmúlt bá­nyászév mérlege is azt bizonyítja, hogy vállalatunk dolgozókollektívája eleget tett a népgazdasági követel­ményeknek. Az idei feladatokat is eredményesen, száz százalékon felül teljesítjük, és ez jó alapot te­remt a jövő évi, csaknem 2,3 milliárd korona értéket képviselő termelő­munkához is. A vállalat iránt indokoltan meg­nyilvánuló bizalomból ered az a dön­tés is, amelynek értelmében az idei év júliusától állami vállalattá alakul­hattak. Ez a döntés azt jelenti, hogy meg vannak az előfeltételeik az át­alakítás igényes feladatainak teljesí­téséhez. KULIK GELLÉRT KOMMENTÁLJUK Á műszaki fejlesztés új útjai Napjainkban egyre több elemzés lát napvilágot a népgazdaság minden területén szükségessé váló műszaki fejlesztésről. Mind­ezt azonban nem iehet elkülöníteni a gazdasági életben érvénye­sítendő új közgazdasági szabályoktól. Ebben a tekintetben pedig első helyen szerepel az új állami vállalatok alakításának ténye is, s ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy a gazdálkodás új módjai alapvető változásokat hoznak-e a tudományos-műszaki fejlődés követe! ményei nek meg val ós itásá ba n. Kétségtelen, hogy a tudomány és technika vívmányai gyakor­lati alkalmazásának jelenlegi állapotáról szóló elemzések egyál­talán nem kedvező helyzetről tanúskodnak. Mindezt annak elle­nére, hogy például az elmúlt esztendőben a tudomány és technika fejlesztésére 21,5 milliárd koronát fordított a népgazda­ság, ami 8,4 százalékkal több, mint 1986-ban. Ennek ellenére lényeges változás nem következett be, sem a termék-innováció­ban, sem a termelőbázis korszerűsítésében. Éppen ezért nem meglepő, hogy egyre több bírálat hangzik el például a fogyasztá- sicikk-ipar gépparkjának elavultságával kapcsolatban, de felso­rolhatnánk itt szinte valamennyi iparágat. Az ilyen bírálatok során elsősorban az elektronika fejletlensége kerül szóba, annak valamennyi népgazdasági következményével. Egyfelől megálla­pítható, hogy a tudományos-műszaki fejlesztésre szánt anyagi eszközök gyarapodnak, ezzel szemben ennek eredményei nem teremtenek kellő alapot az innovációs kezdeményezéshez. Ennek okait elsősorban az eddigi fejlődés feltételeinek egész komplexumában kell keresnünk. Az okok között is az élre kívánkozik az a széles termékskála, amit 3 hazai ipar egyáltalán gyárt, hiszen éppen ez az oka annak, hogy az innováció nem haladhat a kellő ütemben. Ugyancsak gond, hogy a nagy teljesít­ményű, importból származó műszaki berendezéseket sem hasz­nálják ki úgy a gyártók, amint azt lehetne, és ilyen berendezése­ket sem sikerül mindig beszerezni. Mindehhez még hozzá kell adnunk azt a tényt is, hogy a termelésben sincs meg a megfelelő érdek(lödés) a műszaki fejlesztés iránt, s az sem titok, hogy a műszaki fejlesztés területén megnyilvánuló alkotó munkát jelenleg még nem a kívánt szinten honoráljuk. Igaz, arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a kutatóbázis kínálata sincs összhangban a gyakor­lat követelményeivel, és éppen ez az oka annak, hogy a kutatási eredmények iránt nem megfelelő az érdeklődés. Most a gazdálkodás új feltételei között elvárható, hogy a tudo­mányos-műszaki fejlesztés folyamatában olyan platformra jutunk, amelyben a valós innovációs stratégia, „alapfeladata“ lesz, hogy az érintett szervezetek céljai és az innovációs készség szorosan összekapcsolódjon e tevékenység gazdasági hasz­nával. Mindez azt jelenti, hogy a gyakorlatban ez a kérdés merőben új megközelítést kiván. Mindeddig ugyanis a műszaki fejlesztés szférája viszonylag elszigetelt tevékenységként nyilvánult meg. Szinte elenyésző kapcsolatban volt csak - egyébként a vállala­tokban lecsapódó - eredményeivel. Ráadásul az innovációs aktivitás nem a megrendelők-fogyasztók igényeiből indul ki, s nem is a gazdasági hasznából. Az újonnan alapított állami vállalatok új elveken nyugvó gazdálkodása olyan feltételeket teremt, amelyek között az új műszaki berendezésekkel rendelkezők szabadabb kezet kapnak az alapok megteremtésében és felhasználásában. Feltételezhe­tően elterjed majd az úgynevezett szerződéses kutatás és fej­lesztés, ami azt jelenti, hogy a termelővállalat bizonyos konkrét berendezéseket, gépeket és technológiai eljárásokat rendel meg a kutatási-fejlesztési bázistól. Eközben a vállalatnak jogában áll kiválasztani azt a szervezetet, amellyel ebben a folyamatban együttműködni kíván. Majd ha ez működni fog, elképzelhető bizonyos természetes kiválasztódás és - ami a legfontosabb - a minőség javítása is. * Mindez manapság inkább még a feltételezések stádiumában van, azonban egyre sürgetőbben jelentkezik annak igényé, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon. MÉSZÁROS JÁNOS A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás területén a hatvanas évek elején alig volt ipari üzem. A Csehszlovák Au­tójavító Vállalat pőtori üzemét 1963- ban a losonci (Lučenec) autójavító vállalat kilencedik üzemegysége­ként hozták létre. A Dolina-bánya egykori objektumaiban kapott ideig­lenesen helyet. Negyedszázaddal ezelőtt 22 emberrel kezdte meg te­vékenységét, s az évi termelési érté­ke alig haladta meg a 300 ezer koronát. Azóta azonban korszerű üzemmé fejlődött, ahol jelenleg 311 embert foglalkoztatnak, és a terme­lés éves értéke eléri a 100 millió koronát. A pőtori gépjavító üzem megala­kulásának 25. évfordulója alkalmá­ból nemrégiben szakszervezeti kon­ferenciát tartottak. CsíriLászlóüzem- 1 igazgató ez alkalomból röviden át­tekintette az elmúlt két és fél évtized eredményeit és gondjait. A kezdeti időszakról elmondta, hogy hiányoztak a szakemberek, a gépipari termelés hagyományai, és az ezzel járó kézügyesség is. Azonban nem hiányzott az üzem­egység alapító dolgozóinak lelke­sedése, akarata és derűlátása. Az üzem első termelési program­ja a B-40-es és D-4-es utánfutók generáljavítását foglalta magába. A termelés kezdetei feltételeiről ta­núskodik, hogy akkor egy régi javító- csarnokban végezték a szétszere­lést, a javítást, az összeszerelést és az utánfutók lakkozását is. Ezenkí­vül ebben a csarnokoan Kapuu he^ lyet az asztalosműhely, az öltözők, a mosdók, sőt az üzemegység iro­dája is. Az evek múlásával azonban javultak a munkafeltételek, és 1967- ben a termelési program fokozatos megváltozására került sor. Egészen 1980-ig az üzem feladatainak jelen­tős részét tette kí a PO-1 -es egyten­gelyű lakókocsik javítása. De köz­ben voltak kisebb-nagyobb változá­sok is. Megkezdték az Š 706 TRD típusú bútorszállító teherautók, vala­mint az Š 706 R és RS tipusú teher­autók javítását. Mindez azonban megkövetelte az üzem korszerűsíté­sét, s 1974-ben átadták rendelteté­sének az új szerelőcsarnokot. A nyolcvanas évek kezdetétől , újabb változásokra került sor. Új típu­sú bútorszállító teherkocsik generál­javítására álltak át. Ez és a többi változás a termelés gazdaságossá­gának javítását is szorgalmazta, mert egyszer előfordult az üzem éle­tében, amikor veszteséggel zárta az évet. Ez az üzemvezetést a termelé­si program átértékelésére késztette, és a nyolcvanas évek közepétől a követelményekhez igazodva került sor a termelési választék felújítására és innoválására. A jövő tervei alapján elmondható, hogy a pőtori gépjavító üzemet még nem tekintik befejezettnek. Tervek­ben ugyanis a termelési térségek további bővítése szerepel. Ez év végéig elkészül a lakkozó és az első robotizált munkahely építése is. BODZSÁR GYULA ORVOSI TANÁCSADÓ A condylomata acuminata - magyarul hegyes kondi- lómák - az egyik leggyakoribb nemi úton terjedő beteg­ség. Egyes egészségügyi statisztikák alapján előfordulá­sa a kankó után a második helyen van. A betegség közvetlen okozója az úgynevezett emberi papilloma vírus 6-os típusa (human papilloma virus - HPV 6), amely néhány héttől egy-két évig - általában azonban két hónapig - tartó lappangási idő után nagyon jellegzetes tüneteket vált ki a fertőzött egyénnél. A hegyes kondilómák tulajdonképpen szemölcsszerű börképzödmények, amelyek az állandóan egymással érintkező bőrfelületeken fejlődnek ki. Ebből következik, hogy leggyakrabban a nemi szerveken, a végbélnyílás körüli bőrön, valamint a gát bőrén fordulnak elő. (A gát a végbélnyílás és a külső nemi szervek közötti rész.) A férfiaknál tehát elsősorban a hímvessző fitymájának belső felületén, valamint a makkon, sőt a húgycső kiszájadzásánál is megfigyelhető. A nőknél a hegyes kondilómák a kis és nagy szeméremajkakon, a hüvely­bemenetnél, ritkábban a hüvelyben is kifejlődhetnek. A betegség kezdeti stádiumában a hegyes kondiló­mák a fertőzött egyént csupán kozmetikai szempontból zavarják. Ezek az apró (gombostűfej nagyságú), fehér­rózsaszínű bőrkinövések azonban idővel nagyon elsza­porodnak és megnövekednek, olyannyira, hogy elváltoz­tathatják a külső nemi szervek egész felületét. A kondiló­mák szemölcsszerű felülete ilyenkor már inkább a karfi­olra emlékeztet. Amennyiben a beteg nem fordul ideje­korán orvoshoz, könnyen előfordulhat, hogy a kondiló­mák burjánzásának következtében lehetetlenné válik a nemi szervek teljes tisztántartása, s a bőrkinövések között gyakran gennyesedés, szövetelhalás alakulhat ki, amely másodlagos gyulladásokat okozhat. A szövetel­halások helyén kötőszövet szaporodik fel, következés­képpen a hegyes kondilómák lapossá válnak. Ilyenkor a kórkép nagyon hasonlít a vérbaj 2. stádiumának bőrelváltozásaihoz. A nem gyógyított, elhanyagolt, nagy felületeken lévő kondilómák olykor rosszindulatú burján­zás kiindulóhelyei is lehetnek, amit azonban csak a gya­Condylomata acuminata nús részből vett szövetminta mikroszkóppal való kivizs­gálásával lehet biztosan megállapítani. Ez az egyik lényeges ok, ami miatt a női és férfi nemi szerveken előforduló hegyes kondilómákkal mindig orvoshoz (bőr­gyógyász, nőorvos) kell fordulni. A megbetegedés valószínűsége nagyobb azoknál az egyéneknél, akiknél valami okokból a kritikus bőrfelüle­tek hosszú ideig tartó ingerlésnek vannak kitéve. így gyakrabban fejlődik ki a fitymaszűkületes férfiaknál (leg­többször vele született rendellenesség), akiknél a szűkü­let alatt felhalmozódó váladék a bőringerlés oka, továbbá az idült húgycsőgyulladásos betegeknél. A nőknél az idült húgycsőgyulladások, a különböző eredetű hüvelyfo­lyások, valamint a hegyes kondilómák jellegzetes helye­in előforduló idült ekcémák azok, amik a betegség kifejlődésének valószínűségét növelik. Fertőződés a nemi érintkezés bármely formájánál bekövetkezhet. Lényeges tudnivaló azonban, hogy a kórokozó vírus közvetlen átvitele szükséges ahhoz, hogy betegség alakuljon ki az eddig egészséges ember­nél, vagyis közvetett úton - törülköző, fürdővíz stb. - a fertőzés nem vihető át. Ritka esetekben a hegyes kondilómák gyerekeknél is előfordulnak, ami legtöbbször a szülőktől való véletlen átvitel, esetleg nemi erőszakos­kodás következménye. A betegség gyógyításának módja a helyi tünetek mennyiségétől és milyenségétől függ. A kezdeti stádi­umban helyileg sejtosztódásgátló oldatokat használnak. Az apró szétszórt kondilómákat lehetséges folyékony nitrogénnel is fagyasztani. Amennyiben a kondilómák nagyobb felületeket betegítenek meg, úgy azokat sebé­szeti úton távolítják el. A radikális eltávolítás ellenére is egyik-másik betegnél a betegség kiújulhat, melyet újra intenzíven kell gyógyítani. A kiújulás oka valószínűleg az egyén csökkent, vírusok elleni immunreakciójában rejlik. A hegyes kondilómák elleni biztos védekezés egyelő­re ismeretlen. A férfiaknál részleges védelem a gumi óvszer használata, mindkét nemnél pedig a nemi érint­kezés utáni alapos tisztálkodás. Az alkalmi nemi kapcso­latok kerülése a betegség terjedését nagymértékben csökkentené. Dr. RACZ GÁBOR 1988. XI.

Next

/
Thumbnails
Contents