Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-28 / 280. szám, hétfő
Nem(mindig) fölösleges az adminisztráció... Egyre gyakrabban látnak napvilágot a sajtóban olyan írások, amelyek a gazdasági színvonal értékelésekor az önelszámolás keretei között felmerülő problémákkal foglalkoznak. Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az adminisztráció korábbi elburjánzását bíráló hangok is. Ezzel kapcsolatban egyértelműen elismerhető, hogy az új gazdasági vezetés számára mindenütt szükséges az áthidalások folyamatos kiépítése a vezetési módszerekben: azaz az adminisztráció csökkentése. De az olyan lépés, amit számos cikk is szorgalmaz, hogy „csak a tervteljesítés legyen a mérce“, nem jelentene mást, mint egy lépést visszafele. £ z a gyakorlat érvényesült az végtermékek iránti társadalmi igény elmúlt ötéves tervidőszakban, ezért sok hibás folyamat is kialakult, és sok esetben deformálódott a vállalatok „viselkedése“. Például a minél kisebb tervfeladatok kitűzésére törekedtek, amit év közben még tovább csökkentettek, és az év végén - ha a tervet nem teljsítették bizonyos mutatók terén - igyekeztek annak okát objektív tényezőkre visszavezetni. Természetes, ha változást akarunk elérni a társadalmi termelés hatékonysága terén, az ilyen megközelítés a jövőre nézve nem lehet megfelelő. Csehszlovákia gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai az 1986-1990- es időszakra egyértelműen feladatul tűzték ki elmélyíteni a vállalatok gazdasági értékelésének alaposságát és olyan módszerek alkalmazását javasolják, amelyek elősegítik a vállalatok által létrehozott társadalmi haszon pontos kimutatását. Ezt a feladatot töltötték be azok az alapelvek, amelyek a 8. ötéves tervidőszak gazdasági tevékenységének értékelési módját szabályozzák, és amit a kormány 64/1986-os számú határozata hagyott jóvá. A tervezett feladatok teljesítésének szempontját lényegében továbbra is szem előtt tartva - és ezzel párhuzamosan - került sor egy új szempont bevezetésére: a gazdasági színvonal hatékonyságának értékelésére - vállalatközi szinten. A hatékonyság fokának értékelésére vonatkozó szabályozók feladata az objektív áttekintés lehetőségének a biztosítása, egyrészt az azonos gazdasági feltételek között tevékenykedő vállalatok esetében, továbbá azonos szakterületen, ahol eltérő a társadalmi javak gyarapításának mértéke és a hatékonyság foka. Az ilyen értékelésből adódóan lehetővé válik az eltérő hatékonyság okainak elemzése és megszüntetése. így megállapítható, hogy a gazdasági közeg objektív hatásairól van-e szó, vagy a vállalati tevékenység szubjektív hiányosságairól, az irányító, illetve a szervező munka hibáiról, vagy éppen az alkalmazott technológiáról, a termelés minőségéről, a termékskáláról, esetleg a termékek műszaki, gazdasági paramétereiről, stb. A z említettekből világosan kitűnik, hogy nemcsak a megfelelő szabályozók bevezetése a lényeges, de konkrét alkalmazásuk az adott helyzetre - pl. a vállalatok közötti összehasonlításra- is. Az ipari vállalatok és az építőipar esetében egységes szabályozót alkalmazhatnak, s ez a „viszonylagos társadalmi haszon“, amely a felhasznált termelési alapok és az azok révén előállított reális anyagi források viszonyát fejezte ki. Ez a szabályozó az ágazatok keretein belül differenciálódott azzal a céllal, hogy a vállalatok számára olyan mércét biztosítsanak, amelyek leginkább jellemezhetnék gazdálkodásuk eredményeit. A gazdasági színvonal értékelésénél egy általános szabályozó alkalmazása lehetetlen a konkrét tevékenység eltérősége és az egyes különbözősége miatt. Eltérések vannak a termelés, a kereskedelem, a szolgáltatások, a kultúra stb. terén. Ami a szabályozók színvonalát illeti, az egységesítést itt is korlátozza az egyes szakterületek és ágazatok eltérő felszereltsége, ami a hosszú fejlődési folyamat eredménye, de bizonyos - néha indokolatlan - támogatásoké is, és megemlíthetnénk itt néhány értékelési szabályozó deformációját is. Mindezek hatással vannak a különböző tevékenységek jövedelmezőségére. Az említett okok miatt lehetetlen az ágazatok közötti összehasonlítás egyetlen szabályozó segítségével. Ú gy véljük, hogy ma is egyértelmű jelentőséggel bír a vállalatok és felsőbb szervek számára a gazdálkodás szintjének a mutatója, amely jelzi, hogy a vállalat az átlagos szinten áll-e (esetleg az alatt, vagy fölötte), és hogy a gazdálkodás színvonala javulást, illetve rosszabbodást mutat. , Számos esetben rámutattak a vállalatok egyedi tevékenységére amiatt, hogy a gazdálkodás színvonalának értékelése nem az összehasonlításon alapszik, hanem csak a fejlődés terén elért eredményeket veszi figyelembe: azt, hogy az javult, illetve rosszabbodott-e. Ez jellemzi például a Vasútközlekedési Auto- matizációs Vállalatot is, amely 1987- ben teljesítette a gazdasági tevékenység eredményeit szabályozó mind a 8. mutatót. Viszont a vezér- igazgatóság dolgozói vitatták azt a tényt, hogy a gazdálkodás színvonala romlott, hiszen például a nyereség tervét 24,8 százalékkal túllépték. Ilyen túlteljesítés figyelemreméltó lenne, ha egyidejűleg nem merülnének fel kétségek a minőséget illetően, mivel a végső nyereség az előző évitől 6 millió koronával kevesebb volt! A változtatásokat, melyeket a vállalat a számításoknál alkalmazott, nem vette senki tudomásul, még az ágazatvezetés sem. Jó ha ismerjük és elemezzük a romlás okait, de ez nem jelenti azt, hogy ezek ezzel megszűnnek létezni. Az első nem állított eszközök természetesen nem is léteznek - és ez érvényes minden gazdaságra. E vállalat vezetőinek hozzáállása nagyon emlékeztet az eddig megszokott, elnéző megközelítéshez, ha a tervezett mutatókat nem érték el: „A tervet nem teljesítettük, de erről a vállalat nem tehet, tehát vegyük úgy, mintha teljesítette volna...“. Semmilyen elnézést sem tűrhetünk senki részéről, hiszen a hiányzó terméket, alkatrészt nem pótolja senki, a beruházás befejezését és az üzembehelyezést sem végzi el senki helyettük, és senki sem csökkenti a készlet mennyiségét stb. Érvényes ez a pénzeszközökre is. A színvonal értékelésénél nem a tervből indulnak ki, ez csak a valóságot tartja szem előtt. A példák egész sora ismeretes, amikor az átlagon felüli szinten gazdálkodó üzem nem teljesíti a tervet, vagy fordítva: az átlagosnál alacsonyabb színvonalú vállalat valamennyi mutatóját teljesíti, illetve túlteljesíti. ÚJ SZÚ 3 1988. XI. 28. A Számítástechnikai Vállalat námestovói (Dolný Kubín-i járás) üzemének dolgozói sikeresen realizálják a gyakorlatban a Žilinai Számítás- technikai Kutatóintézet munkatársainak kutatási eredményeit. Námestovóban jelenleg a kis elektronikus számítógépek rendszeréhez tartozó komputerek szilárd tárcsáinak alkatrészeit készítik, ezeket Žilinában nem egészen két év alatt fejlesztették ki. A képen: Marta Chromia- ková a kísérleti sorozatban gyártott szilárd tárcsa moduljait ellenőrzi. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Ezért gazdaságilag értelmetlen a valós eredmények megváltoztatása. Mire lenne jó, ha minden vállalat a saját számításai szerint bebizonyítaná, hogy termelése kiváló, illetve javuló tendenciát mutat. Attól az országos adatok nem lennének még ilyen derűlátóak. Nem az igazság elkendőzését jelentené-e ez? Ez kedvezőtlenül hatna vissza a teljes önelszámolás és önfinanszírozás feltételei között működő vállalatokra, és nagyon kellemetlenül érintené a vállalati munkaközösséget. (Az említett változások csak a megváltozott gazdasági feltételek mellett érvényesülhetnek, s olyan változtatások mellett, amelyek az egész szakágazatot érintik. Szervezeti, módszertani, illetve árhatásokról van szó, melyek negatívan befolyásolnák az értékelés színvonalát, és az nem szolgálná eredeti célját.) Bizonyos esetekben a felsőbb szerv, illetve az ágazat által megállapított szabályzókkal szemben felmerülhet bizonyos fenntartás. De ha abból indulunk ki, ami eddig az átlagot elsősorban ösztönözte, talán megállapítható, hogy ez szinte csak a nyereség volt. Vagyis az alapvető pénzforrásokról van szó, és nemcsak a vállalat önelszámolása terén, de az össztársadalmi szükségleteket tekintve, annak finanszírozása terén is. Az értékelésnek is segítenie kell a vállalatok „viselkedés“- és gondolkodásmódjának ebbe az irányba történő megváltozását, támogatni kell - az érdekeltség állandó fokozását minden vállalat esetében, főleg a tevékenység minőségének javítása terén. A jóváhagyott irányelv, amely a gazdasági mechanizmus átfogó reformját szorgalmazza, számol a szabályozók hatékonyságával - nemcsak a népgazdasági, de vállalati szinten is. Itt főleg az egy dolgozóra eső tiszta nyereségről, valamint a termelési alapba átutalt meghatározott nyereségrészről van szó. Olyan szabályozók ezek, amelyeket a Vasútközlekedési Automatizációs Vállalatnál viszonylag alacsony szinten alkalmaznak. Ú gy véljük, hogy a konstruktív bírálatnak tárgyi bizonyítékokra kell támaszkodnia. Nem lehet a felettes szervek nézeteltérésére rámutatni olyan esetben, amikor a döntést a kormányrendelet értelmében kell meghozni. A Vasútközlekedési Automatizációs Vállalat vezetőinek tanácskozásán, melyen a gazdasági tevékenység elemzésével foglalkoztak, az ágazaton kívüli szervek egyetlen képviselője sem szállt vitába az eredmények lezárásának, az értékelésnek módjával, sem pedig azzal a véleménnyel, hogy a gazdálkodás színvonalát nem hasonlították össze más vállalatokéval, s hogy az előző év eredményeivel összevetve a tárgyalt időszakban a minőségi mutatók rosszabbodtak. A közlekedési minisztérium a szakértői tanácskozások lezárása után a megfelelő objektív szervekhez komplex állás- foglalást juttatott el a vállalat gazdasági tevékenységéről. Ez tartalmazza az ellentmondásokat, és megállapítja azt is, hogy a minőségi mutatók rosszabbodtak. Világos tehát, hogy ez esetben a vállalat állásfoglalása nincs összhangban még a közvetlen felettes szerv álláspontjával sem. A szigorúbb elbírálás elsősorban olyan szervezetekre érvényes, ahol a terv meghatározó mutatóinak többségét nem teljesítették, és a gazdálkodás színvonala az átlagosnál alacsonyabb. Ennek az új elbírálási módnak nem az a célja, hogy még hátrányosabb helyzetbe hozzon vállalatokat, hanem a teljes gazdasági konszolidáció elősegítése. Szó sincs semmiféle céltalan adminisztrációról és direktíváról, hanem a gazdálkodás hatékonyságát és fejlesztését szorgalmazó olyan gazdasági kezdeményezésről, amely ésszerű módon az egyes vállalatok gazdálkodásában felmerülő - és elmélyülő - hiányosságok kiküszöbölését szolgálja. Ez az értelme és célja az említett értékelési módnak, amely nagy jelentőségű a központi szervek és a vállalatok szempontjából egyaránt. MILAN NEDOMA, és ĽUBOMÍR ŠEDRLA, a Szövetségi Pénzügyminisztérium munkatársai Negyven évvel ezelőtt alapították a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Gimnáziumot. A Csehszlovák Néphadsereg egyik legrégebbi oktatási intézményében a diákok társadalomtudományi, katonai és honvédelmi ismereteket sajátítanak el. Az érettségi után katonai főiskolákon folytatják tanulmányaikat. A képen: a gimnazisták egy csoportja. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) A ružomberoki cellulózgyártás eredményei és gondjai A papír „ára 66 A papírgyártás manapság - s nemcsak nálunk - nem tart lépést a növekvő szükséglettel. Ennek következményeit lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Az iparág fejlesztésének ezért az utóbbi években kiemelt figyelmet szentelnek. Liptóban is, jelesen Ruiomberokban, amelynek e tekintetben múltja van. Hiszen itt már a tizenhetedik században is működtek papírmalmok. S jó száz éve annak, hogy a város déli részében létrejött az első nagyobb, mindmáig működő üzem, a Solo, majd 1906-ban keleti részében - a Supra gyár. A valóban lendületes és nagyméretű fejlesztés kezdete azonban hét évvel ezelőtt az Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárak korszerű termelési egységének üzembe helyezése volt. A több milliárd koronás beruházás éves produkciója kétszázezer tonna fehéritetlen cellulóz. Lucfenyőt, lombfát - rosszabb minőségűt is - és fahulladékot hasznosít. A megszokott, de modernizált eljárással - az alapanyag tisztításával, felaprításával, nyomás alatti vegyszeres főzésével. A három üzemből kialakított kombinát a cellulózt és a különféle késztermékeket - az árutermelés értéke meghaladja a kétmilliárd koronát - nemcsak a hazai megrendelőknek szállítja, hanem a világ csaknem húsz országába is. S éppen a jobban értékesíthető és mindinkább igényelt végtermékek gyártásának felfuttatására született meg az a döntés, hogy több mint három- milliárd korona befektetésével 1991 májusáig beindítják a már épülő új papírgyárat is. Ezt követően Szlovákiában a cellulóz feldolgozott hányada a jelenlegi 52,3 százalékról hozzávetőleg 92 százalékra növekszik. Merkaptán és kéndioxid A lényegében völgykatlanba zárt város lakossága - mi tagadás - enyhén szólva nem fogadja lelkesen a fejlesztés terveit. Igaz, hosszú évtizedek alatt részben már megszokta a cellulóz- és papírgyártás kellemetlen következményeit. De csak részben. S ez érthető, mivel a gyártási folyamatban, elsősorban az üzemzavarok idején vagy a balesetelhárítás érdekében a levegőbe kibocsátott nagy mennyiségű mer- kaptángáz undorítóan kénes szagú. S ezt az ember rosszabbul viseli el, mint az egészségre ártalmasabb pernyét, port és kéndioxidot, amely kevésbé érzékelhető.- Városunk és a Liptónak ez a része Szlovákia e szempontjából legjobban sújtott nyolc régiója közé tartozik - kommentálja a tényt Milan Baník, a Liptovský Mikuláš-i Járási Nemzeti Bizottság elnöke. - Főleg az üzemek hófejlesztó telepeiről évente negyvenezer tonna szennyező anyag, ebből 17 ezer tonna gáz halmazállapotú kerül a levegőbe. A fő szennyezők a Supra és főleg a Solo üzem hőerőművei. Ez utóbbinak üzemelését éppen ezért legkésőbb 1992-ig leállítják. Általában főleg arra törekszünk, hogy a hőtermelésben a tüzelőanyagként használt rossz minőségű szén helyett áttérjenek a földgázra. Persze, ez jelentős beruházásokat követel s ezek egyelőre még nem állnak a rendelkezésünkre. Márpedig a megoldás kulcsa éppen ez. Jelentős javulás A merkaptánt illetően ez év márciusától jelentősen javult a helyzet. Ezt az új üzem egyik vezérlőtermében tudjuk meg a kombinát vezetőitől. Ekkor helyezték ugyanis üzembe 15 millió devizakorona költséggel azt a rendkívül modern berendezést, amely megkettózi a gázkibocsájtást gátló primér rendszert. Igaz, ha valamilyen nagyobb üzemzavar, például áramkiesés következtében kiesik az egész üzem, amint az éppen ottjártunkkor történt, akkor ez sem működik. Mégis, a tény az tény. S a nyilvántartás számadataiból kiolvasható a lényeges előrelépés. A technológiai folyamat ugyan minden modernsége ellenére is olyan, hogy teljesen nem zárja ki a levegő mérsékelt mer- kaptán-szennyezettségét. De az már nagy különbség, hogy a határértéket sokszorosan meghaladó gázkiáramlásokat régebben évente 330, tavaly 200 órán, ezzel szemben ez idén, októberig csak 45 percen át észleltek. - Üzemünk ebben a vonatkozásban - tájékoztat bennünket a kombinát igazgatója - Csehszlovákia legjobbja.- Persze ez még távolról sem minden - kapcsolódik a beszélgetésbe Pavol Frolkovič, a bel- és környezetvédelmi minszter helyettese. - A kormány szüntelenül gondos figyelemmel kíséri a környék levegő- és vízszennyezettségének továbbra is nem egy vonatkozásban még megoldatlan kérdését, amelynek vannak nemzetközi összefüggései is. Hosszabb távú koncepcióba foglaltuk a legfontosabb tennivalókat és ellenőrizzük végrehajtásukat. Törekvésünk fő célja itt is a korábbi évtizedek mulasztásainak, a régi hibáknak fokozatos megszüntetése, a szennyezettségi szint növekedésének megakadályozása. Ennek érdekében minden érintett üzemben jóval nagyobb gondot kell fordítani a technológiai követelmények megtartására, a rend és a fegyelem biztosítására vagyis a szubjektív okok föigöngyöiítésére. S ez nem csak és nem is elsősorban az új üzemre vonatkozik, amely ennek érdekében is sokat tett, eltekintve a már megvalósított költséges környezetvédelmi beruházásoktól... A környezetvédelem elhanyagolhatatlan Egyébként ezzel összefüggésben a helyiek bizonyára örömmel nyugtázzák azt a bejelentést is, hogy a már említett új papírgyár építésénél nemcsak a gazdasági paraméterek megtartására ügyelnek, hanem a környezet védelmére is. így például a gyártási folyamatnál nem alkalmaznak majd olyan vegyszereket, amelyek fokoznák a levegő szeny- nyezettségét. S nem okoz majd problémát a gyártási hulladék sem, mert azt közvetlenül helyben feldolgozzák majd és párhuzamosan felépül az új szennyvíztisztító is. Ezáltal remélhető, hogy a Vág vize is - az utóbbi időben bizonyos anyagokkal való szennyezettségének lényeges csökkenése ellenére is sötéten színezett és habos - jobb minőségű lesz. Hátra marad még az, hogy az illetékes központi szervek gyógyírt találjanak a legfájóbb pont orvoslására, a levegő energetikai szennyezettségének alapos csökkentésére... GÁLYIVÁN
