Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-26 / 279. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban November 19-töl 25-ig Szombat: San Salvadorban befejeződött az AÁSZ-közgyűlés 18. ülésszaka Vasárnap: Mihail Gorbacsov befejezte indiai látogatását Hétfő: A kanadai parlamenti választásokat Mulroney kormányfő Haladó Konzervatív Pártja fölényesen megnyerte Kedd' Budapesten nemzetközi kérdésekről, a pártapparátus korszerűsítéséről és a népszavazási törvénytervezetről tanácskozott az MSZMP KB Szerda: Csőn Tu Hvan dél-koreai exdiktátor a televízióban kért bocsánatot a kormányzása idején elkövetett „túlkapásokért“ Csütörtök: A magyar parlament Németh Miklóst a kormány új elnökévé, Nyers Rezsőt pedig államminiszterré választotta j Péntek: Francois Mitterrand megkezdte szovjetunióbeli látogatását SZOVJETUNIÓ-INDIA Alapszilárdítás A szovjet-indiai kapcsolatok alapjait szilárdította, az együttműködést új szintre emelte Mihail Gorbacsov múlt vasárnap véget ért delhi látogatása, amely után, ha lehet, a két ország viszonya még barátibb lett. Mindezt azért fontos rögtön az elején hangsúlyozni, rnert a látogatás előtt innen-onnan olyan híreket terjesztettek, miszerint a Szovjetunió és India kapcsolatai „hűvösebbé“ váltak, s a szovjet vezető második indiai útja (amely mellesleg államfői minőségében tett első külföldi látogatása volt) nem lesz olyan jelentőségű, mint a két évvel ezelőtti, amikor is elfogadták a nevezetes Delhi Nyilatkozatot. Nos, mindez spekulációnak bizonyult, de azért nem fölösleges kitérni a „kétkedő“ hangok okaira. Annál is inkább, mert az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is kitért Delhiben a Szovjetunió, India és Kína viszonyára. Mert a „zavaró tényező“, ugye, Kína lett volna. Ismeretes, hogy Moszkva és Delhi egyaránt igyekszik normalizálni kapcsolatait Pekinggel. A közeljövőben két szovjet-kínai külügyminiszteri találkozó várható, majd jövőre valószínűleg sor kerül a csúcstalálkozóra is, s Radzsiv Gandhi indiai kormányfő decemberben készül Pe- kingbe. Ez a normalizálás azonban egyik félben sem kelthet „féltékenységet“, ellenkezőleg: az egész ázsiai térségbe ágyazva a dolgot, kiváló alkalom nyílhat a nagy kiterjedésű és sokszínű régió problémáinak enyhítéséhez. Ennek a „hármas megértésnek“ a gondolata különben nem újkeletű, Mihail Gorbacsov már két évvel ezelőtti vlagyivosztoki beszédében felvetette. Most pedig nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Kína kapcsolatai semmi esetre sem fogják károsan befolyásolni a szovjet-indiai viszonyt, vagyis Moszkva a baráti kapcsolatok erősítésére törekszik Pekinggel és Delhivel egyaránt. És természetesen örül annak, hogy India és Kína szintén a javulás útjára tereli kapcsolatait. Igy egy (potenciális) válsággóctól szabadulhat meg Ázsia és a világ. A térség biztonságával kapcsolatos kérdések most is a szovjet-indiai csúcstalálkozó figyelmének középpontjában álltak. Az ázsiai és csendes-óceáni hétpontos békeprogram, amelyet Mihail Gorbacsov szeptemberi krasznojarszki beszédében vázolt fel, további lehetőségeket teremt mind az egyes konfliktusoknak, mind pedig az egész kontinens problémáinak a megoldásához India ebből a szempontból kulcsállam, hiszen - amint pohárköszöntőjében a szovjet vezető fogalmazott - nélküle ezek a gondok aligha oldhatók meg. Éppen ezért örvendetes, hogy Delhi pozitívan fogadta a vlagyivosztoki és a krasznojarszki javaslatokat, s kész a kétoldalú együttműködésre Moszkvával a békés megoldások keresése során. További lényeges körülmény, hogy India a Szovjetunióhoz hasonlóan ítéli meg az Afganisztán körül kialakult helyzetet, s határozottan sikraszáll a genfi megállapodások betartásáért. A Szovjetunió és India nagy részt vállal a világpolitikai problémák megoldásából, különösen az atomfegyverek felszámolására tett erőfeszítésekből. Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gandhi együtt irta alá két éve a már említett Delhi Nyilatkozatot a nukleáris fegyverektől és az erőszaktól mentes világ alapelveiről. A Szovjetunió átfogó programot dolgozott ki az atomfegyverek 2000-ig történő felszámolására, India pedig - az ENSZ-közgyűlés 3. leszerelési ülésszakán - saját akciótervet terjesztett elő, amely az összes nukleáris fegyver megsemmisítését feltételezi 2010-ig. Ez a két indítvány jól kiegészíti, támogatja egymást, s talán nekik is köszönhetően csökkent a feszültség, a gyanakvás a nemzetközi életben. A Szovjetunió és India viszonyát értékelve általában példaértékű kapcsolatokról szoktak beszélni. Teljes joggal, hiszen együttműködésük valóban kiváló példája annak, hogyan lehetne, illetve kellene alakítani két különböző társadalmi rendszerű ország együttműködését. És nemcsak politikai téren, hiszen a most Delhiben aláírt hat megállapodás a gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésnek is új dimenziót adott. Jövőre például 35 százalékkal nő a két ország közötti kereskedelmi forgalom, a Szovjetunió két atomerőművet épít fel Indiában, közös vállalatok létesülnek a Szovjetunió keleti részében. Moszkva 3,2 milliárd rubeles hitelt nyújt Delhinek, amire a két ország együttműködésének történetében még nem volt példa... AÁSZ-KÖZGYÜLÉS Önállóbb Latin-Amerika A salvadori fővárosban egy hete ért véget az Amerikai Államok Szervezete közgyűlésének 18. ülésszaka, amelyen 31 külügyminiszter, illetve más magas beosztású diplomata vett részt. Számos határozat született a regionális tömörülést és egyes tagjait nyomasztó gondokról (például Közép-Amerika, adósság- válság, gazdasági elmaradottság), ám ezúttal csak amolyan listát készítettek róluk. Hiába, az Egyesült Államokban zajló kormányváltás, az AÁSZ-on is belül is egyfajta „bénaságot“ okoz. Ez is bizonyítja, hogy az USA szerepe a szervezeten belül még mindig meghatározó. Az utóbbi evekben azonban felerősödött az a tendencia, hogy a latin-amerikai országok Washingtontól függetlenül, önállóan, az egymás közötti együttműködés fokozásával keressenek gyógyírt a felhalmozódott problémákra. Ez pedig nincs ínyére az Egyesült Államoknak, hiszen négy évtizeddel ezelőtt épp ezért hozatta létre a szervezetet, hogy „hátsó udvarában“ biztosítsa gazdasági, politikai, stratégiai érdekeit. A gazdasági-pénzügyi pákákkal pedig még ma is tud hatni a térség államaira, bár az új amerikai kormányzatnak a jövőben mindenképp reálisan kell számolnia az „elkülönülési“ törekvések izmosodásával. Nagyjából a hatvanas években kezdődött el ez á folyamat, de az 1983-as Malvin-háború után egyértelműen felgyorsult (ismeretes, az USA Nagy-Britanniát katonailag is támogatta Argentínával szemben). A „megosztottság" legmarkánsabban a közép-amerikai válsággal kapcsolatban mutatható ki. Először négy ország (Mexikó, Panama, Kolumbia és Venezuela) létrehozta a Contadora-csoportot, majd ennek támogatására megalakult az ún. Limai Csoport (Argentína, Brazília, Peru és ^Uruguay). Tevékenységük mindenkepp stabilizálóan hatott a térségben, az ő erőfeszítéseiknek is köszönhetően sikerült az elmúlt öt évben pozitív irányba terelni a közép-amerikai eseményeket. Nem rajtuk múlott, hogy a probléma megoldása most stagnál, romlottak, vagy legalábbis nem javultak a békés rendezés esélyei. Lényeges momentum, hogy felvetődött: a konfliktus latin-amerikai ügy, s a szubkontinens országai saját erejükből, külső (értsd: amerikai) beavatkozás nélkül is meg tudnák, meg akarják oldani. Ehhez persze határozottabb fellépésre lenne szükség, ami azonban a már említett gazdasági és sokszor politikai akadályokba is ütközik. Mindazonáltal a Contadora és támogatói 1986-ban létrehozták az ún. Riói Csoportot (ismertebb nevén: Nyolcak), amely már nem csupán Közép-Amerika kérdésében, hanem más lényeges ügyekben is egyeztető fórummá, a latin-amerikai érdekek szószólójává vált. Figyelemre méltó, hogy a Nyolcak nyitottak a világ más térségei, országai felé is, hogy mást ne említsünk: a Szovjetunió irányában. Legutóbb Sarney brazil elnök járt Moszkvában és sokat beszélnek mostanában Mihail Gorbacsov jövőre tervezett latin-amerikai körútjáról (a szovjet vezető egyébként két hét múlva Kubába látogat). De ugyanúgy felhozhatjuk példaként a csehszlovák-argen- tin vagy a csehszlovák-brazil kapcsolatok fellendülését is. A latinamerikai országok hagyományosan kötődnek Nyugat-Európához, amelytől most főleg gazdasági segítséget, partneri együttműködést remélnek (Alfonsín argentin elnök jelenleg Bonnban tárgyal). A legközelebbi latin-amerikai jelentőségű esemény Jósé Salinas de Gortaro, az új mexikói elnök jövő heti beiktatása lesz, amelyre számos államférfi mellett meghívták Fidel Castrót is (a kubai vezető egyáltalán először látogat Mexikóba). Köztudott, hogy 1962-ben az USA nyomására zárták ki az AÁSZ-ból Kubát, de mint a mexikói meghívás is bizonyítja, egyre nagyobb igény, hogy a kontinens egyetlen szocialista állama ismét teljes jogú tagként kapcsolódjon be a szervezet munkájába. A fentiek is illusztrálják, hogy a térség államai, ha nem is akarnak elszakadni az Egyesült Államoktól, de mindenképp igyekeznek a maguk útján járni... PAPUCSEK GERGELY mm Csőn Tu Hvan volt dél-koreai elnök nyilvános televíziós vezeklése nem enyhítette az ellene kibontakozott tiltakozási hullámot. Ellenkezőleg: a ,,bocsánatkérés“ tovább fokozta az érzelmeket, s a szöuli utcákra ismét tömegével vonultak ki a diákok (képünkön). (Telefoto - ČSTK) Nem lehet bármit végrehajtani Fontos cikket olvasok az oktatásügy átalakításával kapcsolatban, de közben többször felszisszenek, mintha tűvel szúrtak volna meg. Mert ilyen mondatok vannak benne: „... oktatásügyünk azokat a változásokat hajtja végre, amelyek... a CSKP elnökségének .. határozatából következnek,,... a pedagógusok és más oktatásügyi dolgozók egy része úgy ítélte meg, hogy oktatásügyünk (az oktatás tartalmának innováíásával) már végrehajtotta a szükséges változásokat“; ,,... nagy horderejű forradalmi lépésekről, az 1948 óta végrehajtott változásokról van szó“; az oktatásügyben végrehajtandó változások megfogalmazása során az elméletből kell kiindulni." Nem a mondatok tartalmával van nekem bajom, hanem a szerkesztésével; de a helytelen szerkesztésmód hatással van a tartalomra is. A változásokat végrehajt, illetve végrehajtott és végrehajtandó változások kifejezések azok, amelyek nem tetszenek nekem. Sok mindent végre tudunk hajtani, de változásokat nem. Ezek rendszerint maguktól végbemenő folyamatok, amelyeket a változik igével fejezünk ki. A változik nem cselekvést, hanem történést, valaminek a végbemenetelét jelölő ige. Például ebben a mondatban: Változik az időjárás. Még ha külső beavatkozásra történik is a változás, mint például a gazdasági, társadalmi vagy egyéb változások, ezt 3 körülményt nem érzékeltetjük más igefajta használatával, hanem 9 változik megfelelő alakját szerkesztjük mondatunkba - például: Az utóbbi időben megváltozott városunk képe - a mondat akkor is csak folyamatként, történésként közli a változást. Éppen ezért a változás főnév nem állítható tárgyas szerkezetbe a végrehajt igével, vagyis nem mondhatjuk: változást hajtunk végre. Végrehajtani csak cselekvést, szándékolt cselekvést lehet, a mi esetünkben: a változtatást A műveltető képzős változtat igéből létrehozott változtatás főnév fejezi ki azt a cselekvést, amelyet már végre lehet hajtani; tehát a változtatásokat végrehajt, végrehajtott változtatások, végrehajtandó változtatások kifejezések a helyesek, hibátlanok. De mi annak az oka, hogy így hibásan kerültek a lapba ezek a kifejezések? Talán, ha elárulom, hogy a cikket eredetileg nem magyarul írták, hanem szlovákból fordították magyarra, megvilágosodik előttünk az ok is. A szlovák ugyanis nem különböztet meg képzőkkel bizonyos igefajtákat, mint a magyar, így a változást és a változtatást sem különbözteti meg egymástól, ha ezeket mint főnévi fogalmakat említi. Kiválasztja a fogalmat megnevező főnévhez - ez esetben nyilván a zmena főnévhez - a megfelelő igét, esetünkben valószínűleg az uskutočniť, uskutočňovať igét, és létrehozza a szokásos félre nem érthető kifejezést. De nézzük a kérdést sorjában! A zmeniť ige azt jelenti: átalakít, megváltoztat, a zmeniťsa meg azt: átalakul, megváltozik. A zmena főnév ellenben jelenti az átalakítást, változtatást is, valamint az átalakulást, változást is. Nem mindegy tehát, hogy a szlovák uskutočňovať zmeny kifejezést hogyan fordítjuk magyarra. Az ilyen kétarcú szavaknak - mint a zmena is - a fordításakor ügyelnünk kell arra, hogy az a magyar főnévi megfelelő - ez esetben a változtatás - kerüljön az [géhez, amely szerkezetbe állítható vele. Hogy ez a magyar ige a végrehajt legyen-e vagy az uskutočniť, uskutočňovať jelentéséhez közelebb álló megvalósít, az teljesen mindegy. Ezt a fordító dönti el. Arra azonban ügyelni kell, hogy sem egyik, sem másik nem állítható tárgyas szerkezetbe a változás főnévvel, de a változtatás-X mindkettő magához veheti tárgyként. Vagyis: változást sem végrehajtani, sem megvalósítani nem lehet, de változtatást végre is hajthatunk, meg is valósíthatunk. Ebből természetes módon következik az is, hogy „végrehajtott, illetve végrehajtandó változásokról“ sem beszélhetünk, csak végrehajtott és végrehajtandó változtatásokról. JAKAB ISTVÁN Illetve és illetőleg Napjainkban - mindenekelőtt a tudományos, a hivatalos és az újságnyelven - terjed az 'érint, megérint’ jelentésű illet ige két származékának, az illetve és az illetőleg határozószónak a kötőszói használata. Mindjárt két kérdés vetődik fel velük kapcsolatban. Először: hasz- nosak-e egyáltalán? Helyeselhetó-e a használatuk? Másodszor: melyikkel éljünk inkább: az illetve vagy az illetőleg változattal? Véleményem szerint elsősorban a pontosabb, árnyaltabb kifejezésre való törekvés alakította ezt a két kötőszót. Mint az Értelmező kéziszótár rámutat, az illetve és az illetőleg magyarázó kötőszóként - mintegy helyreigazító, pontosító célzattal - kifejezheti azt, hogy ’pontosabban mondva, helyesebben’: „Elolvastam a disszertációját, illetőleg bírálatot írtam róla.“ Jelölheti továbbá azt, hogy a közlés részlegesen másra és másra vonatkozik: „Ki-ki megkapta a fizetését, illetve a nyugdíját.“ Itt tehát lényegében a vagy kötőszó szerepében áll. És jelentheti azt is, hogy az állítás a felsoroltak mindegyikére érvényes: „Ez az igazgatónak, illetve a helyettesének a dolga.“ Ebben az esetben meg olyanféle a szerepe mint az és, s, is... is kötőszónak. Mivel azonban a két kötőszó több, részint lényegesen eltérő szerepet vállalt magára, előfordulhat - elő is fordul -, hogy az olvasó nem tudja biztosan, abban a mondatban éppen melyik jelentésében szerepel. Ilyenkor más, egyértelműbb szót, kötőszót kell választani helyettük: „A dolgozatot a jövő héten, illetőleg március 16-án kell beadni.“ Világosabban: „A dolgozatot a jövő héten, pontosabban március 16-án kell beadni.“ További kérdés: illetve vagy illetőleg? Szerintem egyformán élhetünk mind a kettővel. Az illetve kötőszói használatát aligha zavarja az, hogy az illet ige határozói igenévként is előfordul: „Szemrehányásokkal illetve barátját, dühösen elfutott." SZATHMÁRI ISTVÁN
