Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-25 / 278. szám, péntek

Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Milyen gondokkal küzd az egészségügy Az emberek gyakran beszélnek az egészségügyről. Be kell ismer­nünk, hogy sok jogos kifogás merül fel. Mi az oka ennek? Hiszen az orvosi ellátás hazánkban a legjobbak közé tartozott. A gyakorlat bizonyította, hogy a párt egészségügyi politikája 1948 februárja után helyes volt. A követ­kezetes megelőzés, a védőoltások és főleg az anyagi-műszaki alap fejlesztése lehetővé tette, hogy fo­kozatosan megoldjuk a München előtti köztársaság és a megszállás idejéből származó problémákat és jelentősen javuljon a lakosság egész­ségi állapota. A háború utáni évek óta azonban sok minden megválto­zott. Nőtt a termelés, fejlődött az ipar, nőtt a foglalkoztatottság és mindez negatív következményekkel is járt. A feltételek megváltozása következtében, a környezeti viszo­nyok romlásának hatására a fejlett országokhoz viszonyítva stagnálni kezdett a népesség egészségi álla­pota. Az egészségügy fejlődésének meghatározó tényezője a társada­lomban és magában az egészség­ügyben fellelhető tartalékok követ­kezetes feltárása. Felül kell bírálni irányítását és szervezését, előtérbe helyezve az intenzifikálást, amely az egészségügyben szükségessé teszi a tudományos-technikai forradalom eredményeinek érvényesítését, a műszaki és káderellátás javítását. Szólni kell azonban a belső meg­határozó tényezőkről is. A gazdasá­si struktúra napjainkban az egész­ségügyet szolgáltatásnak tartja és nem gondoskodásnak, mivel a ha­tás, az eredmény gyakran nem fe­jezhető ki közvetlenül számokkal. A további időszakban azonban az egészségügyet és kiadásait csakis a végeredmény, vagyis a lakosság egészségi állapotának figyelembe vételével szabad megítélni. Ez azonban nemcsak az egészség­ügytől függ, az egész társadalom, valamennyi tárca tehet ezen a téren valamit. Néhány területi pártszerv nem vár központi utasításra és saját hatás­körében megoldja az egészségügy problémáit. A Berouni járásban pél­dául a sajtóban ankétot rendeztek az egészségügyi szolgáltatások színvonaláról. A CSKP Berouni Já­rási Bizottságának tagjai csaknem az összes rendelőintézetbe elláto­gattak, a felvetett gondokat csopor­tosították és a járási pártbizottság ülésén számot adtak munkájukról a járási nemzeti bizottság és a járási egészségügyi intézet vezetői. Az alapos elemzés és a konstruktív vita után kialakultak a feltételek ahhoz, hogy a helyzet javuljon. A CSSZK Egészségügyi és Szo­ciális Minisztériumában lényegesen csökkentik az apparátust. A tárca elsőként átadja volt épületét, ame­lyet rendelőintézetté alakítanak át. Ahhoz, hogy javuljon a munka minő­sége, szükség van az emberekre, képességeikre, elkötelezettségükre és felelősségtudatukra. A CSKP KERB tapasztalatai szerint azonban 1987 óta nem javult lényegesebben a helyzet. Előtérben a megelőzés Az egészségügy legfontosabb feladata a gyógyító-megelőző mun­ka egész rendszerének jobb meg­szervezése és javítása. Idejében és ismételten kell a szűrővizsgálatokat elvégezni, rövidebb idő alatt kell di­agnosztizálni a betegségeket, lerö­vidíteni a gyógyítás idejét, javítani a rehabilitálást, a gyógyfürdői keze­lést, elősegíteni azt, hogy a beteg mielőbb visszatérhessen az életbe, a munkafolyamatba. Ezen a téren még jelentős tartalékaink vannak. A mai orvosi technika drága és lu­xust jelent, ha naponta csak néhány órán keresztül használják, sőt gyak­ran nem is tudják használni a pótal­katrészek hiánya miatt. Ezért felül kell bírálni, milyen vonzásterületük van a csúcstechnikával ellátott orvo­si rendelőknek és racionálisabban megszervezni a meglevő kapacitá­sok kihasználását. Az egész gyógyi- tó-megelőző folyamat megszerve­zésének tökéletesítése következté­ben javulni kell az ellátásnak, illetve csökkenteni kell a beruházások igénylését. Jelenleg a Szövetségi Kohó-, Gépipari és Elektrotechnikai Minisz­térium látja el műszerekkel az egészségügyet. A szükségletek és a valóság között aránytalanság mu­tatkozik. Ráadásul a választék le­szűkült és a termékek nem elég megbízhatóak. A CSKP KB 9. ülése rámutatott a legfontosabb problé­mákra. Annak ellenére, hogy a ta­nácskozás óta némileg javult a hely­zet, számos problémát nem sikerült megoldani. így például pénzt kaptak az egyszer használatos injekciós tűk és fecskendők behozatalára a cu­korbetegek számára, de május óta nem hoztak be ilyen praktikus fecs­kendőket. A szükségletek szerint Az egészségügyi és szociális tár­ca irányítja a gyógyszeripari terme­lést és az alapanyagokkal és nyers­anyagokkal kapcsolatos problémák 'ellenére arra törekszik, hogy ne le­gyen nagy aránytalanság a szük­ségletek és a termelés között. Az egészségügyi termelés jövőre készül az átalakításra. Ennek sem­miképpen sem szabad veszélyeztet­nie az ellátást, keresni kell a helyzet javításához vezető utakat. Cseh­szlovákiában az egységes gyógy­szergyártásnak ma sokkal nagyobb a létjogosultsága, mint bármikor ed­dig. Az állami vállalatok nemzeti csoportokra való osztása nem felel meg a szükségleteknek. A szállítói- megrendelői kapcsolatok megoldha­tóak a tárcaközi akadályok kiküszö­bölésével, az állami vállalatok között ti horizontális kapcsolatok kialakítá­sával a gazdasági társulások formá­jában. A termelés és a nagykereske­delem, a gyógyszertárak és esetleg az orvosok közötti kereskedelmi te­vékenység fogyatékosságait marke­tinggel kell megoldani. A tényleges gyógyszerszükséglet már nem hatá­rozható meg felülről, a minisztéri­umból. Meg kell szüntetni, hogy az egészségügy rendszerint csak a megmaradt eszközöket kapja meg, rendszeresen és egyenletesen kell a szükséges pénzeszközökkel ellátni. LUDÉK HÜLA, a CSKP KB munkatársa A nimnicai gyógy­fürdő bővítésén dol­gozik a žilinai Magasépítő Vállalat. A 63 millió koronás beruházás fürdő- gyógyászati köz­pont, étterem és előadóterem felépí­tésére szól. A válla­lat mindent megtesz azért, hogy a terve­zett időpontban, a jövő év végén átadhassa az elké­szült objektumokat. A felvételen Marian Maslák mérnök, épí­tésvezető és Vladi­mír Kováčik, a köz­pont vezetője az építkezésen megbe­szélést tart. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) A szociálpolitika és az átalakítás A szociálpolitika és a társadalom- biztosítás átalakítása jelentős mó­don érintette az intézeti szociális gondozást is. Az idős embereknek, illetve azoknak, akik egészségi álla­potuk tartós megváltozása miatt ál­landó gondozásra szorulnak, főleg lakást, ápolást, étkezést, egészség­ügyi ellátást és más szolgáltatásokat nyújtunk a szociális intézetekben, amennyiben egészségi állapotuk nem követeli meg, hogy gyógyinté­zetben kezeljék és ápolják őket. Ami a szociális intézetekben való tartóz­kodásért járó térítést illeti, az új Tár­sadalombiztosítási Törvény azt az általános elvet rögzíti, hogy a szoci­ális intézetekben tartózkodó állam­polgárok térítik meg az étkeztetés, a lakás és a nélkülözhetetlen szol­gáltatások költségeit, mégpedig a végrehajtási rendeletben megha­tározott összegben és módon. Az említett rendelet értelmében az állampolgárok az intézeti ellátá­sért (azaz a lakásért, étkezésért és a nélkülözhetetlen szolgáltatáso­kért) csak az elhelyezésüket követő negyedik hónaptól kezdve fognak fizetni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szociális intézetben való tar­Mindenkin megpróbálunk segíteni Szembenézni az igazsággal ÚJ SZÚ „Házassági tanácsadó“ - Olyan fogalom ez, amely az utóbbi évek­ben bekerült az emberek tudatába. Növekszik azok száma, akik kihasz­nálják szolgáltatásainkat. Itt-ott azonban kritikus vélemények is el­hangzanak. Nem kevesen vannak azok, akik azt mondják: „Nem, ná­lunk nem annyira rossz a helyzet, hogy el kellene mennünk a házassá­gi tanácsadóba“. És néhány hónap­pal később: „Nem, én már válni akarok! A mi esetünk már nem tarto­zik a tanácsadóba.“ Az emberek képzeletében a há­zassági tanácsadó különféle legen­dákkal társul. Például, hogy a ta­nácsadó erőnek erejével törekszik a rossz házasságok fenntartására. Az emberek természetesnek tartják, hogy válságos helyzetekben ügy­védhez forduljanak, a házassági ta­nácsadót viszont jóval ritkábban ke­resik fel. A mai napig él bennem az az eset, amikor az egyik ügyfelünk a válóperes tárgyalás előtt virágcso­korral jött el hozzánk, köszönetét mondani, hogy segítettünk neki a válóperrel járó problémák elviselé­sében. Egyszeriben elsírta magát: „Tudja, megértettem, mindketten vesztettünk, s hogy ezt főleg a fiunk sínyli meg. Kár, hogy annak idején, öt évvel ezelőtt, nem kerestük fel önöket. Most már késő volt. Nagy kár...“ A házassági tanácsadóban a há­zasélettel járó, de válási és válás utáni gondokat is igyekszünk megol­dani. Azoknál az ügyfeleinknél, akik önként, spontán módon keresnek fel minket, szinte százszázalékos sikert érünk el. Ök ösztönözve van­nak problémáik megoldásában, s ennek érdekében szívesen meg­tesznek mindent. Hajlandóak szem­benézni az igazsággal, a hibát nem­csak a másikban, hanem önmaguk­ban is keresni... Olyan ügyfelek ezek, akikkel a tanácsadónak öröm együttműködni, mert mindkét fél hisz a közös célban - a problémák elhá­rításának lehetőségében, a házas­társi viszony javulásában. Ügyfele­ink 60 százaléka tartozik ide. Ügyfeleink további csoportját ké­pezik azok, akiknek a nemzeti bi­zottság, a gyerek- és családvédelmi osztály, az orvos vagy a gyermek­pszichológus javasolta tanácsadónk szolgáltatásait. Közülük főként azok az ügyfeleink motiváltak a válság megoldásában, akik a kezelőorvos vagy a gyermekpszichológus taná­csára fordulnak hozzánk. Csakhogy a két házastárs nem mindig egyfor­mán érdekelt. Néha egyfajta bizal­matlanságot kell áthidalnunk, meg­fogalmazni a család érdekeit szolgá­ló közös célt. Az utolsó csoportba azok a há­zastársak tartoznak, akiket a váló­peres tárgyalásról küldenek hoz­zánk. Nagyon igényes területe ez a házassági problémák megoldásá­nak, ám a házastársak egy részét sikerül ösztönözni házassági problé­máik megoldására. A válóperes in­dítvány, kereset beadása gyakran inkább segélykiáltás - a családban kialakult elviselhetetlen helyzet megszüntetésére irányuló törekvés- s nem egy ténylegesen megfontolt elhatározás. Az ilyen esetekben a házastársi kapcsolatok javításán, fáradozunk. A többiekkel a válság forrásait elemezzük, azokat a folya­matokat, melyek a házasság fel­bomlásához vezettek, azt, ki, mivel és hogyan járult hozzá a válság kialakulásához. Ez feltétlenül szük­séges az ember jövője szempontjá­ból, hogy könnyebben elviselje a vá­lás következményeit és ne ismételje meg ugyanazokat a hibákat követ­kező partneri kapcsolatában. A leg­nagyobb súlyt azonban a válással kapcsolatos problémák megoldásá­ra helyezzük - a vagyonjogi és la­káskérdésekre, a partner szüleihez, mint a gyermek nagyszüleihez való helyes viszony alakítására. Ügyfele­inket arra igyekszünk rávenni, hogy a válás után is maximális mértékben teljesítsék szülői hivatásukat. Ma már sokak előtt ismeretes, ha nem akarjuk, hogy a válás a gyermekben traumát okozzon, feltétlenül szüksé­ges, hogy a válópert a házastársak nyugalommal viseljék, s főleg anél­kül, hogy a gyermeket bevonják konfliktusaikba. A házastársak magatartása saj­nos nem mindig felelősségteljes. A tanácsadó mindig pártatlan igyek­szik maradni a házastársakkal szemben, de a gyermekek pártján áll. Számukra keres optimális meg­oldást. Ilyenkor az az ügyfél, aki úgy érzi, hogy nem adtunk neki igazat, sértve érzi magát; Micsoda tanácsa­dó ez?! Nem mindenki képes még arra a toleranciára és nagyvonalú­ságra, melyet a jó házastársi vi­szony megkövetel. Az egyik ügyfe­lem, akit szintén válóperes tárgya­lásról küldtek hozzánk, hónapokig tartó házassági terápia után maga fogalmazta meg a tanulságot: „Azáltal, amit átéltünk, megtanultuk jobban megbecsülni a másikat, fi­gyelmesebben és tapintatosabban viselkedni egymással szemben; job­ban mérlegelni minden egyes szót, kiejtése előtt. És ez a házasság ma sokkal szebb, mint volt, bármikor is azelőtt." A válás csak egy mérföldkő az emberek életében. Egyes problé­mák eltűnnek, s helyükbe mások lépnek: a volt házastársak közti megoldatlan viszonyok, a gyermek­láthatás kérdései, a magányosság érzete, a volt házastárshoz való visszatérés fontolgatása... A válási terápia a házassági tanácsadó mun­kájának részévé vált. Sokan azon­ban nem tudnak erről, s így csak számos kellemetlen utánajárás, or­vosnál, pszichológusnál tett látoga­tás után jutnak el hozzánk. Célunk az, hogy komplex tanács­adói szolgáltatást nyújtsunk az embereknek életük minden szaka­szában, korai felnőttkoruktól öregsé­gükig, hiszen manapság a pszicho­lógiai segítség még nem mindenütt hozzáférhető a felnőttek számára. Az emberek olykor kételkednek, nem tudják eldönteni, a házassági tanácsadóba tartoznak-e problémá­ikkal vagy sem. Ezúton üzenném nekik is: ha problémái adódnak há­zaséletével vagy ennek hiányával, vagy egyszerűen csak valamilyen személyi problémái, kopogtathat ná­lunk. Segítségére leszünk. Dr. MÁRIA CHALOUPKOVÁ, a Bratislava-vidéki Jnb házassági tanácsadójának vezetője tózkodásának első három hónapjá­ban mindenki a teljes nyugdíjat fogja megkapni, s a komplex intézeti gon­doskodásért három hónapig nem fi­zet semmiféle térítést sem. Az inté­zetben való tartózkodásának negye­dik hónapjától kezdve a lakásért, az étkezésért és a legszükségesebb szolgáltatásokért járó térítés a jelen­legi 690 koronáról 1200 koronára változik. Ugyanakkor azonban a tör­vény garantálja a szociális intézet minden egyes lakójának, hogy meg­kapja nyugdíja maradékát, a nyugdíj 30 százaléka összegében, s ennek legalább 310 koronát kell kitennie. Ha az intézet lakója nyugdíjának maradék összege nem éri el az említett havi 310 koronát - az eddigi 190 koronával szemben a külön- bözetet, illetve a teljes 310 koronát az intézet fizeti ki lakójának zseb­pénzként a költségvetési eszkö­zökből. Hangsúlyozni szeretném ugyan­akkor azt a körülményt is, hogy a gondozásért járó térítéseket a bra­tislavai Nyugdíjhivatal már nem fog­ja átutalni a szociális szolgáltatások járási intézetének bevételi számlájá­ra, amint ez a múltban történt (az így átutalt összegek aztán az év végén a járási nemzeti bizottság bevételei­vé váltak). A gondozásért járó téríté­sek a jövőben a központi költségve­tésben maradnak, s így a szociális szolgáltatások járási intézeteinek bevételei a minimumra csökkennek. Megszűnik ezzel az az évenkénti kötelességünk, hogy megindokoljuk, magyarázzuk a bevételi terv teljesí­tése elmulasztásának objektív okait. Ezt a bevételi tervet ugyanis évről évre adminisztratív módon állapítot­ták meg számunkra, miközben egyáltalán nem vették figyelembe kapacitásunkat és azokat az érvé­nyes jogszabályokat, melyek arról rendelkeztek, hogy szociális intézet lakójának is jogigénye van szabad­ságra, arra, hogy gyógyintézetben tartózkodjon szükség esetén, s hogy ilyen esetekben kötelesek voltunk visszatéríteni nekik a gondozási díj megfelelő részét. Az errő szóló jogi rendelkezésekben is lényeges válto­zások következtek be. A szociális intézet lakójának egy­részt továbbra is megmarad az a pe­relhető jogigénye, hogy szabadság­ra menjen, az ilyen esetekben azon­ban a szociális intézetből való enge­délyezett távolmaradás ' minden egyes napjáért 25 koronát fizetünk neki költségvetésünkből. Úgy vélem, ez kellő módon bizonyítja azt, hogy az ország vezetése az elért életszín­vonal megtartására törekszik, hogy a szociálpolitikát az átalakítás céljai­nak elérését elősegítő eszköznek tekinti, s hogy a szociális intézetek tevékenységének szabályozásában valóban érvényesül az, amit össze­foglaló néven új gondolkodásmód­nak nevezünk. POTUČKOVÁ KATARÍNA, a Szociális Szolgáltatások Bratislava-vidéki Intézetének igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents