Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-25 / 278. szám, péntek

Hogyan Jobban? A gimnáziumi tantervmódosításról Az Učiteľské noviny című peda­gógiai hetilap 38. száma közli a gim­náziumi tantervmódosítás javasla­tát. Az újítást - amint azt a tervezet szerzői indokolják - a változó társa­dalmi igények és a gimnáziumok végzettjeivel szemben támasztott új követelmények teszik szükségessé. A prágai és a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársai abból a meggondolásból indultak ki, hogy a gazdasági mechanizmus átalakí­tása, a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsítása, a tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb ütemű alkalmazása, a társadalmi élet demokratizálása új feladatok elé állítja a gimnáziumokat is. Ezeket a tényeket figyelembe véve dolgoz­ták ki az új gimnáziumi tantervet, melynek tervezetét az említett lap hasábjain közzétéve széles körű tár­sadalmi vitára bocsátották. Hangsúlyozzák: az új gimnáziumi program hatékonyságának felülvizs­gálása során bebizonyosodott, hogy az érvényben levő tanterv nem teszi lehetővé a diák képességeinek és adottságainak kibontakozását. S mert a növendékek csupán egyet­len fakultatív tantárgyat választhat­nak a 4. évfolyamban, ez korlátozza személyiségük fejlődését. A mostani tanterv szerint minden diáknak ugyanazt a tananyagot kell tanulnia, márpedig ez nem célszerű sem az élet, a gyakorlat sokszínűsége, sem a fiatal szempontjából. Ezek a fo­gyatékosságok valóban indokolttá teszik, hogy a szakemberek változ­tatásokat eszközöljenek a tanter­vekben, s kellőképpen differenciál­ják őket. A tervezetnek kétféle válto­zatát dolgozták ki, s tették most közzé, megjegyezve, hogy bárme­lyik változatot fogadják is el, a gim­náziumban továbbra is nagy figyel­met kell fordítani a tehetséggondo­zásra. Az új tanterv - melyet jóváhagyá­sa után 1992 szeptemberében kí­vánnak bevezetni - megállapítja: a gimnázium olyan középfokú általá­nos politechnikai műveltséget és szakmai végzettséget nyújt növen­dékeinek, mely alkalmassá teszi őket arra, hogy eligazodjanak a tár­sadalmi és természeti jelenségek között, s érdeklődési körüknek meg­felelő műszaki, közgazdasági vagy kulturális-nevelő képzésben része­süljenek. A személyiség harmonikus formálását szem előtt tartva, a tanu­lókat elsősorban egyetemi, főiskolai továbbtanulásra készíti fel, de arra is, hogy érettségi után munkát vállal­hassanak. Ezért nem csupán társa­dalom- és természettudományi, mű­szaki' és közgazdasági elméleti is­meretanyagot sajátíttat el növendé­keivel, hanem lehetővé teszi, hogy gyakorlati ismeretekre, bizonyos jár­tasságokra is szert tegyenek. Ezáltal Az a gyanúm, forradalmasította könnyűiparunkat. Ez a tépőzárnak nevezett csodatapasz. Ma már fel­lelhető ruhaneműn, cipón, bútoron, táskán. Ügyes, egyszerű, kényel­mes, olcsó. És gyorsabb a villám­zárnál. A múltkor mégis azt kíván­tam, vágna belé a mennykó. Igen, mert rá kellett döbbenem; levetni ugyan könnyebb a gyerekről a nadrágot, de a tépőzár miatt mo­sógépbe már nem tehető - mert megtörténhet, hogy a tépőzár kisza­kítja a többi ruhát. Próbáljam ki, hátha mégsem? Még mit nem! In­kább lefejtettem és eltettem em­lékbe. De a fiam cipőjéről már nem tu­dom lefejteni. (A varrás még csak megy úgy-ahogy, de cipész még egy kicsit sem vagyok.) Vegyek má­sik cipót? Könnyű mondani. A bol­tokban nemhogy választék, lábbeli is alig található. Fiam cipőjét vizsgálgatva egyéb­ként rájöttem, cselfogás az egész! A cipőgyárak szerkezetváltás ürü­gyén áttértek a közönséges lábbeli­nek álcázott játékok gyártására. (Ha mégsem így van, attól tartok, sosem láttak gyereket.) Szülők, nagyszü­lők, óvónők a megmondhatói, milyen elmés játékszer a tépőzáras cipő. Az ügyesebb gyerek már egyéves kora előtt - még mielőtt megtanulna járni a végzősök marxista-leninista alap­állásból képesek megítélni a társa­dalmi és természeti jelenségeket, jól látják a műszaki haladást, megtanul­ják az információ és a számítástech­nika alkalmazását; kialakulnak mar­xista-leninista világnézetüknek az alapjai, helyesen értelmezik a szo­cialista hazafiság, a proletár- és szocialista internacionalizmus kér­déseit; pozitívan viszonyulnak a munkához, céltudatosan és terv­szerűen tudnak dolgozni; szükségét látják szépérzékük és ízlésük fej­lesztésének, a műemlékvédelem­nek, tudatosítják a környezetvéde­lemnek csakúgy, mint az önműve­lésnek a fontosságát; gondolkodás- módjuk logikus, önállóak, ítélőké­pességük józan, kritikusak; az orosz nyelven kívül elsajátíthatnak egy másik idegen nyelvet is. Azok a diá­kok, akik a gimnáziumban nem ré­szesülnek szakmai felkészítésben, érettségi után valamelyik szakkö­zépiskolában, vagy szakmunkáskép­zőben egyévi tanulással szerezhet­nek képesítést, hogy aztán munká­ba állhassanak. A tantervjavaslat első változata értelmében a diákok a 2. évfolyam befejezése után dönthetnek arról, hogy képesítést szereznek-e vala­melyik szakból vagy ismereteiket bővítik-e a kötelező tananyagból, így készülve felsőfokú tanulmánya­ikra. Ha a diák a szakmai felkészítés mellett dönt, tudását a 4. évfolyam­ban választható tantárgy révén mé­lyíti el. Ha viszont a továbbtanulást választja, akkor a fakultatív tantárgy által javítania kell sikeres felsőfokú tanulmányainak feltételeit. Ez a vál­tozat lehetővé teszi, hogy a 3. és 4. évfolyamban a humán és matemati­ka-természettudományi tantárgya­kat a szakmai felkészítéssel párosít­sák. Bár a javaslat módot ad arra, hogy a tanulók a szakmai felkészí­tést válasszák, ám ugyanakkor köte­lezővé teszi, hogy az 1. és 2. évfo­lyamban elsajátítsák a technika, a termelés és szervezés alapjait. Megváltozik a földrajztanítás; nem­csak az 1. és 2. évfolyamban, ha­nem a 4-ben is kötelező tantárgy lesz. önálló tantárgyként szerepel az esztétikai nevelés; az 1. és 2. évfolyamban tanítják, hogy fejlesz- szék a fiatalok szépérzékét. Az in­formatikát és számítástechnikát az 1. és 2. évfolyamban heti két, illetve egy órában tanítanák az elképzelé­sek szerint. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumok kötelező heti óraszá­ma - a javaslat első változata szerint - valamennyi évfolyamban 33 Szükséges viszont az egyes tantár­gyak tananyagának csökkentése, hogy jobb feltételeket teremtsünk a tanulók önálló munkájához, ké­pességeik kibontakoztatásához, ak­tivizálásukhoz.- le tudja venni cipőcskéjét, például az utcán. A szülő pedig repes a bol­dogságtól, amikor, mondjuk, buszra rohanás- és -kocsitolás közben be­lebotlik csemetéje cipőjébe. Persze, így kisebb a valószínűsége, hogy a cipó elveszik. Mert ha egyszer eltűnt, másikat egyhamar úgysem lehet beszerezni. De talán nem is érdemes bosz- szankodni emiatt, meg újért szalad­gálni, hiszen a gyerek mindegyiket kinövi előbb-utóbb. Azt a kis időt meg igazán ki lehet bírni cipő nélkül is. Kérdezzék csak meg a dédnagy- apát... HARASZTI ILDIKÓ Talán nem érdektelen megje­gyezni, hogy e változat szerint a diák az alábbi fakultatív tantárgyak közül választhat: orosz nyelv, egy másik idegen nyelv, matematika, kémia, fizika, biológia, társadalomtudomá­nyi gyakorlat, esztétikai nevelés, programozás, ábrázolási módsze­rek, geológia. Vagy két szakirányú tantárgyat: gépészet, elektrotechni­ka, ipari kémia, programozás, köz- gazdaságtan. Ugyancsak választha­tó (a 4. évfolyamban) az orosz nyelvi társalgás, egy másik idegen nyelvi társalgás, a polgári nevelés, a törté­nelem, a földrajz, a matematika, a fi­zika, a kémia, a biológia, ábrázoló mértan és szakirányú tantárgy. A kötelező óraszámon felül a tanuló minden évfolyamban két nem köte­lező tantárgyat is választhat, feltéve, ha közülük az egyik sportjáték. A tantervjavaslat második válto­zatának lényege a differenciálás, a 3. évfolyamban választható tantár­gyak révén. Az első változattól elté­rően, itt a választható tantárgyakban tananyagcsoportokat alakítanak ki, s a tanulók érdeklődését vagy a ter­mészettudományi, vagy a társada­lomtudományi tantárgyak, vagy a szakmai felkészítés iránt keltik fel, kedvezőbb feltételeket teremtve így a fiatalok adottságainak fejlesztésé­re. E változat feltételezi, hogy a fa­kultatív tantárgyak rendszerén kívül a 4. évfolyamban negyedik választ­ható tantárgy is szerepel a tanterv­ben. A magyar tanítási nyelvű gim­náziumok heti óraszáma e változat értelmében évfolyamonként: 32, 31, 32, 32. Az előző változathoz képest itt alacsonyabb a heti óraszám azért, hogy több idő maradjon a nem köte­lező tantárgyakra és a szakköri te­vékenységre. Az esztétikai nevelés itt is kötelező tantárgy az 1. évfo­lyamban. Az informatika és számí­tástechnika alapjait az elképzelések szerint az 1. és 2. évfolyamban heti 2-2 órában, a 4. évfolyamban a pol­gári nevelést heti 3 órában taníta­nák. E változat értelmében a diák a 2. évfolyam végén vagy közisme­reti vagy szaktantárgyakat választ, s ezeket aztán a 3. és 4. évfolyam­ban tanulja. A diák e tervezet szerint három nem kötelező tantárgyat vá­laszthat, feltéve, ha közülük az egyik sportjáték. Fontosnak tartjuk megje­gyezni, hogy a nemzetiségi iskolák­ban mindkét változat értelmében a választható tantárgyak köre bővül anyanyelvi, irodalmi gyakorlattal, szlovák nyelvi társalgással, szlovák nyelvű társalgással matematikából és természettudományi tantár­gyakból. A bratislavai Pedagógiai Kutató- intézet a tervezet vitára bocsátásá­val azt a célt követi, hogy a közvéle­mény ötleteinek, észrevételeinek fi­gyelembevételével megfelelő gim­náziumi tantervet hozzon létre. Ezért elsősorban arra vár választ: megfe- lel-e a tervezet a mai és távlati köve­telményeknek, alkalmas-e a vá­lasztható tantárgyak általi differenci­álás, a szakmai felkészítés lehetővé teszi-e a végzősök elhelyezkedését, elősegíti-e a fakultatív tantárgyak rendszere a diákok felkészítését egyetemre, főiskolára, célszerű-e az esztétikai nevelés bevezetése, a környezet és természet védelmére nevelés meghonosítása a 4. évfo­lyam földrajztanításának keretében, nem megterhelő-e a heti óraszám, s egy-egy tantárgy óraszáma, adot­tak-e a személyi- tárgyi feltételek a tervezet megvalósításához. (A ja­vaslatok, megjegyzések az alábbi címre küldhetők: Výskumný ústav pedagogický, Štúrova 5, 814 83 Bratislava.) *ym­Ez még a tavalyi hó, noha már idei is van (Nagy László felvétele) Egy fesztivál otthonai November elején Kassán (Koši­ce) a Művészetek Házának hang­versenytermében rendezték meg a forradalmi kórusművek V. feszti­válját, a Zendülő Éneket. A rendez­vényen a rozsnyói (Rožňava) Mun­kásdalárda, a Csemadok nádszegi (Trstice) alapszervezetének női ka­ra, a szenei (Senec) Napsugár ve­gyeskar, a Csemadok füleki (Fiľako­vo) alapszervezetének és a Kovos- malt üzemi klubjának női énekkara, a bodolói (Budulov) Efsz-nek és a Csemadok szepsi (Moldava nad Bodvou) alapszervezetének Magve­tők kórusa, valamint a Tőketerebesi (Trebišov) járás magyar tanítóinak énekkara lépett közönség elé, ven­dégként pedig a Kassai Magyar Ta­nítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázi­um Csengettyű kórusa, a Csemadok Csermely kórusa, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, és a Magyar Néphadsereg Honvéd Művészegyüttesének férfikara. A rendezvény után Dunajský Gézá­val, a Csemadok Központi Bizottsá­gának osztályvezetőjével beszélget­tünk.-A fesztivál alkalmából megje­lentetett tetszetős és tartalmas mű­sorfüzetben azt írja ön, hogy a forra­dalmi kórusmüvek fesztiválja a rozs­nyói Munkásdalárda megalakulása centenáriumának köszönheti létre­jöttét. Mit jelent ez?- A rozsnyói Munkásdalárda egyike legrégibb kórusainknak, jövő év márciusában ünnepli megalaku­lásának 125. évfordulóját. A forra­dalmi kórusművek első fesztiválját centenáriumuk alkalmából rendez­tük meg. Ehhez az ötletet még a hat­vanas évek első felében, a munkás­énekkarok történetének feldolgozá­sára meghirdetett pályázatunk ered­ményei kínálták. Kiderült, hogy főleg Gömörben és Kelet-Szlovákiában - ott, ahol a század elején is folyt ipari termelés - az énekkarok jelen­tős szerepet játszottak a munkás- mozgalom szervezésében. A Cse­madok ennek a hagyománynak a felkarolását, illetve továbbfejlesz­tését is fontosnak tartotta és tartja.-Az említett pályázat eredmé­nyeiről keveset hallottunk.- Csupán részeredményeket ho­zott, de így is számos, feledésbe merült kórusra és egykori esemény­re hívta fel a figyelmet.- Például?- Bennünket is meglepett, hogy például Losoncon (Lučenec) milyen gazdag hagyományai voltak a kó­rusmozgalomnak, és az szintén a meglepetés erejével hatott, hogy századunk húszas éveiben a mun­kásdalárdák többek között Vrútky- ban, Krompachyban is énekeltek magyar dalokat és kórusműveket. Ezek a dalárdák tulajdonképpen sok esetben „leleplezték“ a munkások szervezkedését. Találkozási lehető­séget jelentettek, miközben termé­szetesen az önkifejezésre is mód nyílt. Kár, hogy e kórusok története Türkmén ötvösmunkák, szőnyegek és festmények A csehszlovák-szovjet barátsági hónap keretében rendezték meg hazánkban a Türkmén Szovjet Szocialis­ta Köztársaság napjait. A rendezvénysorozat részeként Prágában a Hibernium-palotában kiállítás nyílt a Türk­mén Állami Képzőművészeti Múzeum és a Türkmén SZSZK Képzőművészeti Szövetségének gazdag gyűj­teményéből. Fővárosunkban az ötvös- és szőnyegművészet ere­deti darabjai, valamint neves festők alkotásai reprezen­tálják a türkmének sajátos kultúráját. Az ötvösök díszítő­motívumait kardokon, lószerszámokon figyelhetik meg a látogatók. A műhelyeikből kikerült karkötők, nyakékek, fejdíszek is szép számban sorakoznak a vitrinekben. E munkák alapanyaga az ezüst, melybe különböző méretű féldrágaköveket „építettek“. A türkmén szőnyegmúvészeti termékek világhírűek. Hazánkba ezúttal ötven darabot hoztak el. A szövők a régi tradíció szerint még ma is főként vörös színű fonallal dolgoznak. A tizenharmadik században Marco Polo, az ismert itáliai világjáró említi, hogy Türkméniában páratlan szépségű vörös kelméket szőnek, valamint hogy a világ legfinomabb és legszebb szőnyegei készül­nek itt. A régi türkmének nemcsak a padlóra terítettek szőnyeget, hanem falakat is díszítettek vele. Ugyanak­kor díszes zsákokat, tarisznyákat, nyeregtáskákat varr­tak belőle. Az ötvösmunkákon és a szőnyegeken kívül régi és mai festők műveit is láthatják az érdeklődők. Mivel az iszlám tiltotta (tiltja) élőlények festését, ezek csak az októberi forradalom után jelentkező alkotók festményein jelennek meg. A képeken a türkmén nép mindennapjait, a ma is élő hagyományokat és a tájat örökítették meg a képzőművészek. SOMOGYI MÁTYÁS a mai napig nincs alaposan feldol­gozva. A feladat, sajnos, meghalad­ja a Csemadok lehetőségeit, noha Viczay Pál kollégám közre adott már egy figyelemre méltó forrásmunkát.- Van-e ma munkásdalárdánk?- Kimondottan munkásénekkar- ilyen már nincs. De léteznek azok a hagyományok, amelyek a művé­szetben mutatkoznak meg, azaz a forradalmi kórusművekben, moz­galmi dalokban. A fesztiválunkon sem feltétel, hogy csak forradalmi kórusműveket lehet énekelni. Arra kértük az énekkarokat, hogy a forra­dalmi dalokon kívül más számokat is tűzzenek műsorukra, népdalfeldol­gozásokat, preklasszikus és klasszi­kus darabokat.- A fesztivált háromévenként tart­ják, más-más színhelyen. Ezzel mi­lyen célt követnek?- Két ízben Rozsnyó, egy-egy al­kalommal Fülek és Gömörhorka (Gemerská Hôrka) volt a színhely, most pedig Kassa. Vagyis a fesztivál résztvevői Dél-Szlovákia forradalmi­munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező városaiban, illetve köz­ségében találkoztak, hogy bemutas­sák a karéneklésben összefogás ré­vén felhangzó harmóniák szépsé­gét, és számot adjanak a hagyományápolás terén végzett munkájukról.- Néhány évvel ezelőtt voltak, akik megkérdőjelezték ennek a fesz­tiválnak a létjogosultságát...- Kórusmozgalmunknak nagy szüksége van rá. A hagyományápo­láson kívül szárnypróbálgató kóru­sainknak - központi szinten - ez az egyetlen lehetőségük a találkozásra. Be kell azonban ismernünk, hogy korábban előfordultak szervezési hi­ányosságok, hogy nem éppen a leg­ideálisabb körülmények között mu­tatkozhattak be a kórusok. Ez a kas­sai találkozó mind szervezési, mind művészi szempontból kitűnő volt. A jövőt illetően szeretnénk, ha a Zendülő Éneknek ezentúl mindig Kassa adna otthont. A fesztivál tör­ténetében most először volt zsűrink is. Nem azért figyelték a kórusokat, hogy rangsoroljanak, hanem, hogy a karnagyokkal kötetlen formában vitassák meg a szakmai kérdéseket, problémákat. Meg kell mondanom, mi már korábban is erősen éreztük a módszerteni segítség hiányát. A segítségnyújtásról egyébként nem szövetségünk központi bizottsága hivatott gondoskodni. Mi erre sem szakmailag, sem a személyi feltéte­leket tekintve nem vagyunk felké­szülve, az anyagiakról már nem is szólva. Hogy mégis csináljuk - az adott helyzet kényszerít rá. Ez a fesztivál - politikai jellegén túl- lényegében módszertani rendez­vény is. A bemutatkozó kórusok egyrészt szakmai tanácsot, bátorí­tást kapnak a továbblépéshez, más­részt, a vendégkórusok műsorát lát­va, képet alkothatunk arról, hogy mit várunk el tőlük, milyen az a szint, amelyet nekik is meg kell célozniuk.-Sportnyelven fogalmazva, en­nek a fesztiválnak tehát az utánpót­lás nevelésben is szerepe van, és ez valóban fontos. Végezetül: milyen­nek látja kórusmozgalmunk egé­szét?- Kevesebb anyagi támogatást kap mostanában a kultúra, ezt kóru­saink is érzik, de szerencsére aktí­van keresik a működéshez szüksé­ges lehetőségeket. Elmondhatom, hogy vannak jó kórusaink, és dol­goznak is. Legutóbb például Komá­romban (Komárno) rendeztek járási szintű kórus találkozót. Tavasszal a szenciek (Senec) készülnek ha­sonlóra. SZASZÁK GYÖRGY 1988. XI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents