Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)

1988-11-24 / 277. szám, csütörtök

Egy nemzet múltjának néma tanúi

Csehszlovákia megalakulásának 70. évfordulója alkalmából a prágai Nemzeti Múzeum és a prágai Állami Központi Levéltár, valamint a CSSZK Belügy- és Környezetvédelmi Minisztériuma levéltári igazgatósága együttes rendezésében október 17-én a maga nemében ritka eseményre került sor a prágai vár területén levő Lobkovic-palotában. Itt nyitották meg a Cseh Korona Archívumából összeállított történelmi kiállítást. A tárlat, amely fölött Gustáv Husák köztársasági elnök vállalt védnökséget, a cseh állam 1158-1743 közti időszakából származó tizenhat legértékesebb, a cseh államisághoz kapcsolódó okirat eredetijét mutatja be.

Mielőtt betérnénk a Lobkovic-pa- lota román stílusú alagsorában elhelyezett kiállításra, érdemes néhány szót szólnunk a Cseh Korona Archívumáról, amelyet ez év augusztusában a cseh kormány nemzeti kulturális emlékké nyilvánított. Ez az archívum a prágai Állami Központi Levéltár része, tulajdonképpen a régi cseh állam levéltára. Itt helyezték el évszázadokon át az államhatalom képviselőinek, a cseh uralkodóknak, s később a cseh rendeknek legfontosabb okiratait. Ez az archívum a cseh államiság jelképei közé tartozik, a cseh állam szuverenitását bizonyítja. A történelem során a királyi kincsek, a cseh uralkodók, illetve később a cseh rendek államhatalma bizonyítékainak tekintették a koronaarchívumot. Jelentőségét az is jelzi, hogy a benne őrzött történelmi jelentőségű iratanyag száma meghaladja a két és fél ezret.

A Cseh Korona Archívumában őrzött okiratok rendkívüli jelentőségűek az európai történelem és a cseh államiság kutatói számára, de értékes forrásai a történelmi segédtudományok művelői számára is.

De térjünk vissza a Lobkovic-pa- lota alagsorába!

A kiállítás első tematikus egységét a feudális cseh állam hagyományát megalapozó, az ország szuverenitását, a cseh uralkodók jogait meghatározó okiratok alkotják. A kiállított okiratok közül a legrégebbit 1158. január 18-án keltezték Re- gensburgban. Az okirattal I. Frigyes német-római császár Vladislav cseh hercegnek és utódainak engedélyezi a királyi címet jelképező homloköv viselését. Itt láthatjuk a cseh történelem igen jelentős okmányát, az ú.n. szicíliai aranybullát, amelyben II. Frigyes német-római császár és szicíliai király 1212. szeptember 26-án megerősíti I. Preben cseh király csakis a Pfemysl- ház sarja lehet.

A „haza atyjaként" emlegetett IV. Károly által 1348-ban kiadott nayy jelentőségű okiratok közül a kiállításon látható az is, amelyben az uralkodó, mint német-római császár megerősíti a cseh királyok előjogait, kiváltságait. Eredetiben láthatjuk itt a 13.-15. századi cseh állam nemzetközi kapcsolatait, a szomszédos nemzetekhez fűződő viszonyát tükröző okiratokat is, közöttük a Malom ez, mert ezeket az okiratokat, eredeti formájukban a nyilvánosság most láthatja utoljára. Ugyanis az egyre romló és szennyeződő környezet nem használ az évszázados fóliánsoknak, pergameneknek. Ezért az Állami Központi Levéltárban különleges, légkondicionált páncélszekrényekben, átlátszó fóliákban, függőleges helyzetben helyezik el a felbecsülhetetlen értékű okiratokat. Az elhelyezés előtt minden okiratot szakszerűen konzerválAz 1619. évi cseh rendi alkotmány egy példánya, a hitelességét megerősítő

Az 1212. évi szicíliai aranybulla I. Frigyes császár pecsétjével

mysl Ottokár és utódai királyi jogait. Az aranybulla végérvényesen rendezte Csehország viszonyát a birodalomhoz, s kimondta, hogy a jövő96 pecséttel

gyarországgal, Lengyelországgal, Franciaországgal, Angliával stb. kötött szerződéseket. Ezek közt a legrégibb az az államközi békeszerződés, amelyet V. István magyar király küldöttei kötöttek Ottokár cseh király delegációjával.

Történelmi jelentőségű, s korunkban is méltányolt a Pogyebrád György cseh király és XI. Lajos francia király képviselői közt 1464-ben kötött szövetségi szerződés, amely egy európai békeunió létrehozását célozta.

Egy további részben Csehország belső fejlődését dokumentáló emlékek tárulnak elénk. Itt van például

IV. Károly rendelete a tartományi törvényhozás hatályon kívül helyezéséről. Ide tartoznak az uralkodók és a cseh nemesség, illetve a cseh rendek közti viszony alakulását tanúsító okiratok is. Ezek közt van például II. Rudolf 1609. július 9-én kiadott rendelete, amellyel garantálta a nem katolikus cseh rendeknek és jobbágyaiknak a vallásszabadságot. Ezt a rendeletet a fehérhegyi csatavesztés (1620) után érvénytelenítették, mégpedig úgy, hogy az okiratot átvágták, pecsétjét pedig összetörték. Érdekes kordokumentum a cseh rendek által 1619. július 13-án kiadott alkotmány egyik példánya, amelyben a Cseh Korona Országainak rendjei megszakítják kapcsolatukat II. Ferdi- nanddal. A rendi gyűlésen jóváhagyott új cseh alkotmány hitelességét 96 pecséttel erősítették meg...

A kiállítás legkésőbbi okirata az az 1743-ból származó okmány, amely Mária Terézia sikertelen, Poroszországgal szembeni hadjáratai után megerősíti Szilézia Poroszországhoz való csatolását.

A december 4- ig tartó kiállítás iránt rendkívüli az érdeklődés. Különösen a hétvégi napokon kígyózik hosszú sor a Lob- kovic-palota előtt. Egész családok, prágaiak és vidékiek, bel- és külföldiek szeretnék látni az ország történelméhez kapcsolódó eredeti okiratokat. A szó szoros értelmében egyedülálló alka(ČSTK-felvételek)

nak, megtisztítanak és felújítanak. Egyúttal valamennyiről tökéletes hasonmás is készül. Ezeket a fakszimiléket tanulmányozhatják a kutatók, ezeket mutatják be különféle történelmi kiállításokon. így a levéltár a jövő nemzedékei számára jó állapotban megőrzi e nemzeti kincsek eredeti példányait, s egyben a jelen és a jövő kutatói számára is lehetővé teszi azok tanulmányozását.

Elmondható: a Cseh Korona Archívumának kincsei kiállítás teljesíti célját. Vonzza a nyilvánosságot, elmélyíti az ifjúság ismereteit az ország múltjáról.

SOMOGYI MÁTYÁS

Összehangoltabb termelést

Annak ellenére, hogy a takarmánytermesztésben még mindig nem történt meg a teljes fordulat, az állattenyésztésben aránylag jók az eredmények. Hazánkban a mezőgazdasági vállalatok az év 9 hónapja alatt 3,1 százalékkal túlteljesítették a húseladás tervét. A statisztikai adatok szerint 37 ezer tonnával többet adtak el a tervezettnél. Hozzá kell füznünk, hogy idén a földművesek jobban teljesítik az eladási terveket, mint a 8. ötéves tervidőszak elején. Ebből arra következtethetünk, hogy lényegesen megváltozott a munkafegyelem.

Ha azonban mélyebben elemezzük az állattenyésztés fejlődését és a termelési tervek teljesítését, el kell mondanunk, hogy még sok a megoldásra váró probléma. Egyes részlegeken lemaradás észlelhető. A tejtermelés még mindig nem eleg magas szintű. Egyes tenyészetekben kevés a nagy termelőképességű tehén. Még mindig nem alakították ki a kedvező munka- körülményeket. A tejipar felkészületlensége miatt számos mező- gazdasági vállalatnál kedvezőtlen feltételek között tárolják a tejet. Ennek következtében romlik a minősége, és a feltételezettnél jóval kevesebb pénzt kap érte a vállalat. Előállt az a helyzet, hogy a mezőgazdasági vállalatok többségénél a vezetők úgy vélekednek, hogy nem nagyon érdemes a tejtermeléssel foglalkozni. Országos méretben ezért jelentősen csökkent a tehénállomány. Jórészt ennek következménye, hogy a mező- gazdasági vállalatok 40 millió liter tejjel kevesebbet adtak el a tervezettnél. Igaz, ez a mennyiség még nem veszélyezteti a közellátást, de fel kell figyelni a jelenségre, és intézkedéseket kell tenni a javulás érdekében.

Az állattenyésztés fejlődésében és a termékek eladásában tehát nincs meg a várt összhang. Nem biztosították azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék a társadalmi igények teljes kielégítését. A háromnegyed évi eredményeket értékelve levonhatjuk a következtetéseket.

Elsősorban fel kell hívnunk a figyelmet a CSKP KB üléseinek határozataiból eredő feladatokra, amelyek szerint a növénytermesztést jobban össze kell hangolni az állattenyésztéssel. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló. Kevés az olyan mezőgazdasági vállalat, amely a tervezettnél 10-15 százalékkal több tömegtakarmányt tartalékolna az állatállomány számára. A növénytermesztők nem eléggé törekednek arra, hogy a takarmány minél változatosabb legyen. Emiatt alacsony az állatok termelőképessége.

Nyíltan meg kell mondani azt is, hogy az állattenyésztésben még mindig az extenzív termelési módszereket alkalmazzák. Keveset fordítanak a korszerűsítésre. Ez nemcsak munkaerőgondokat okoz, de egyúttal rontja a jövedelmezőség arányát is. Röviden, drágul a termelés. Ez pedig tűrhetetlen az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időszakában.

Tény, hogy a kiegyensúlyozottságáért nagyon sokat kell tenni. A pártalapszervezeteknek és a mezőgazdasági vállalatok vezetőinek olyan embereket kell megnyerniük az állattenyésztésben végzett nehéz és igényes munkára, akiknek nem mindegy, hogy milyen termékeket állítanak elő, és mennyi takarmányt használnak fel. Meg kell hallgatniuk az ésszerű javaslatokat a termelés korszerűsítésére, s el kell érni, hogy a nagyüzemi termelési módszerek érvényesüljenek. BALLA JÓZSEF

„Az ember melegségre vágyik“

Illendően ironikus az Örkényi megállapítás, mivel melegnek nyoma sincs, hiába írunk novemberi, s hiába fizetjük rendes utasként az egész menetjegyet. Amiben - úgy vélné az ember - benne foglaltatik az is, hogy pénze ellenértékeként a jelzett időben indul és érkezik vele a vonat, s hogy télvíz idején sem fagyoskodnia, sem sötétben gubbasztania nem kell, amíg úticélja felé viszik.

Most a Bratislavából Érsekújvár (Nové Zámky) felé induló személy- vonat éppen reménytelenül hideg és sötét. Ez még a jobbik eset, egyezünk meg kabátunkat összébb húzva magunkon. A rosszabbik, amikor késik a vonat. Ez nem éppen ködöt, zimankót, hófúvást feltételező „jelenség". Mert nyáron éppúgy előfordult, mint őszi verőfényben, hogy harminc-ötven perccel később indult, vagy kerek órával később érkezett be a csak a fővárosig, Bratisla- váig közlekedő személy- vagy gyorsvonat. Várakozni pedig, akár munkába, akár hazafelé siet az ember, dühítő, idegesítő. Az idő pénz! Dohogunk egymás közt, de nem tudjuk, kihez fordulhatnánk e titokzatos intézmény, a vasút tájékán. A kalauz rendszerint nem tud semmit, nem tehet semmiről, ó nem illetékes. Csak akkor, ha az utast kell felelősségre vonni, megbüntetni. Jó lenne kideríteni - ha már saját pénzéért ezt a szolgáltatást igényli az ember -, ő kin kérheti számon, ha a pénzéért nem azt kapja, amit megfizetett: pontos időt, kényelmes, egészségét nem károsító utazási feltételeket. De már jön is, villanylámpával a kezében a kalauz:- Mondja, minden kupéban ilyen sötét van? - kérdezi rekedten egy hidegtől reszkető hang.- Nem, csak ebben a kocsiban - hangzik a hetyke válasz.-Akkor miért nem szólt, amikor ide szálltunk fel?- Miért nem akkor kérdezte?-Ha így beszél, bepanaszolom

a főnökeinél.- És hogyamfogja tudni, kire panaszkodjon? Hiszen nem is lát a sötétben!

Mit tegyen az ember? Nevessen vagy dühöngjön mérgében? Elhallgat mindenki, s alig várja, hogy kiszállhasson. A villanylámpa ideges, bogárnyi fénye már a másik kocsiban röpköd, köröz. Ott is sötét van és hideg.

Tényleg minden relatív?

Einstein óta szállóigévé vált „a minden relatív“. Erre gondolok, amikor a galántai (Galanta) vasútállomás várótermébe érkezem. A vonathoz viszonyítva itt meleg van. Megtapintom a kis kályha oldalát, hideg. Lehet, hogy már fűtöttek ma benne, de az is lehet, hogy csak a kinti mínusz-időhöz mérten tűnik úgy. Mindenesetre leülök, hogy ne kelljen a buszmegálló huzatos, „csillagte- tős eresze“ alatt várakoznom. Még időben érkezik a figyelmeztetés:- Vigyázzon, ki van törve a pad lába, nehogy leüljön rá! Előző nap még ép volt a pad. Akkor a másikról volt lefeszítve a középső léc. A nemrég festett falakon, az alsó részre mázolt (nyilván tartósabbnak, praktikusabbnak vélt) olajfestéken firkál- mányok, „fal-melléki“ üzenetek. Nem idézem. Mindenki ismeri őket. Épületek külső falán, lépcsőházakban szinte már beletörődéssel szemléljük. De itt, ezeken a nemrég festett várótermi falakon?- Ezek a mai fiatalok - mondja valaki.

Én a gazdátlannak tűnő kályhát nézem, amelynek - hetek óta látom -, hiányzik az ajtajáról a kilincs. Aki tüzet rak, kézzel kapdossa, ügyetlen ütögetéssel nyitja-csukja a kályhát. Vajon miért nem szól valakinek, javítsák meg, vagy ó maga mért nem teszi rendbe? Ki tudja, nem ez a gazdátlanság csábít-e randalíro- zásra, padláb-kitördelésre?

De ideje már a buszmegállóhoz menni. Már ott áll, hátrább az üres autóbusz. Nem tudom, miért ,,szabály", hogy ha esik, ha fúj, csak indulás előtt öt perccel álljon be, s engedje fel az utasokat?... Ez is szolgáltatás... Ha a vonat korábban beállhat, s ha arra fölengednek? A fedetlen, egész járást szolgáló galántai megálló után jólesik Alsó- szeliben (Dolné Saliby) a fedett buszmegállóban kiszállni. Mielőtt gyalogszerrel tovább indulnék, egy percre bemegyek melegedni a váróterembe. Ebben nem kell csalódnom. Itt mindig meleg van, villanykályha ontja az egyenletes meleget A falon figyelmeztető tábla: „Tilos a dohányzás!“. Épek a padok, tiszták az asztalok. Tudom, nem volt mindig így, hogy itt is megpróbáltak rendetlenkedni, törni-zúzni. De a terem tisztaságáért felelős alkalmazott energikus arkangyalként őrzi a gondjaira bízott,,közterületet“.

Pedig ó sem kap nagyobb fizetést, mint az a másik, vagy az a harmadik. Hát akkor min múlik? (Ki-ki maga keresse a választ, aki pedig bölcselkedőbb, érdekesebb avagy általános emberi tanulságok levonásában leli a kedvét, netán örök igazságokra szeretne bukkanni, olvassa Örkényt utazás helyett vagy közben. Könnyebben elviseli a várakozást, a hideget és minden más egyebet, ha tud a cserépkályháról avagy a paprika és a madzag összefüggéseiről. ..)

H. MÉSZÁROS ERZSÉBET