Új Szó, 1988. november (41. évfolyam, 257-282. szám)
1988-11-21 / 274. szám, hétfő
Valamennyiünk gondja legyen A cigányok többsége rendezett körülmények között él • Gondot okoz a nők foglalkoztatottsága és az iskolakerülés t Társadalmi összefogásra van szükség Sétált már valamikor a kedves olvasó a Digitál Strassén? Hogy még nem is hallott létezéséről? Nos, emiatt ne restelkedjen, s ne is keresse Bécs vagy Berlin várostérképén, úgysem találná meg. Közép- Szlovákia egyik kis városában viszont igen! Igaz, nem hivatalos, csak amolyan gúnyneve ez Losonc (Lučenec) főutcájának, ahol márkás kvarcórákért és egyéb divatos cikkekért nem kell az üzletek előtt órák hosszat sorban állni. A járókelőket olyan előzékenységgel - két nyelven is - szólítják le a terebélyes asszonyok, s a jól öltözött, elegáns urak, hogy azt tanítani lehetne a kereskedelmi szakmunkásképzőkben. A fő fizetési eszköz természetesen a korona, az eladók azonban nem jönnek zavarba, ha forinttal, netán más pénznemmel óhajt fizetni a kedves vevő. Az árfolyamszámítás villámgyors, bürokrácia mentes, s még az illetéktől, a kezelési költségtől is eltekintenek. Szükség esetén még használati utasítással, sőt szervizzel is szolgálnak a kapualjakban. Félre a mókával, hiszen nagyon komoly dologról van szó. A jelenség nem újkeletű. Tavaly, amikor a Pravdával közösen lapunk interjút készített Mátyus János elvtárssal, az SZLKP Losonci Járási Bizottságának vezető titkárával, többek között ez a kérdés is szóba került. Elmondotta, hogy röviddel hivatalbalépése után foglalkoztak a cigánykérdéssel, határozat is született a visszás jelenségek felszámolására, ám az eredmények nem kielégítőek. Az alapproblémát a kvarcórák és egyéb külföldi áruk illegális behozatala, csempészése okozza, ami az idegenforgalom jelenlegi szintjén már túlnő a járási közbiztonsági szervek hatáskörén. A betegséget tehát - egyelőre - tüneti kezeléssel orvosolják. A járőrszolgálat megerősítése, a fokozott ellenőrzés azonban csak ideig- óráig hatásos. A meglehetősen ravasz, hétpróbás feketézőket nem könnyű tetten érni. Ha mégis sikerül, leggyakrabban egyetlen darab órát, vagy más olyan cikket találnak náluk, melynek még esetleges értékesítése sem számít komoly bűnténynek. Egyéb, például munkakerülés jogcímén azonban igazoltathatók, s előállíthatók a feketézők, ha történetesen nem szabadidejükben végzik tevékenységüket. Persze többségük ilyen, vagy olyan oknál fogva nem dolgozik A munkanélküli, vagy a rokkantsági nyugdíjat élvező cigányok számát illetően nagy számok forognak közszájon. Ezzel szemben az az igazság, hogy a járás 10 282 cigány lakosának többsége törvénytisztelőén él, s társadalmunk hasznára végzi munkáját. A közel hatezer munkaképes korban lévő lakos közül az év elején több mint 4500 személynek volt munkaviszonya, ami a férfiak esetében 90 százalékos foglalkoztatottsági aránynak felel meg. Ennél lényegesen kedvezőtlenebb a nők foglalkoztatottsága, ami elsősorban a munkahelyek hiányával magyarázható, közrejátszanak azonban az alig hatvan százalékos foglalkoztatottságukban egyéb körülmények is, mindenekelőtt a szakképzettség hiánya, a nők korai anyasága, több gyermeke, s nem utolsósorban az is, hogy a vállalatok többsége nem szívesen foglalkoztatja a munkahelyüket gyakran változtató lányokat és asszonyokat. Ami a leszázalékoltak számát illeti, év elején 118 részleges és 135 teljes rokkantat tartottak nyilván a szociális osztályon, s ez nem kedvezőtlenebb lényegesen az általános aránynál. A munkaviszony mellett változatlanul gondot jelent a cigányság egy részének nevelése, iskoláztatása is. Kétségtelenül pozitív fejleménynek számit, hogy tavaly már a 3-5 évesek nyolcvanhat százaléka óvodába járhatott, s akár kedvezőbb is lehetne a beiskolázási arány, ha a városok óvodáiban lenne elegendő férőhely. Az alapiskolák 1897 cigánytanulójának többsége rendszeresen látogatja a tanítási órákat, változatlanul jelentős azonban az iskolakerülók Szabálytalan útijegyzetek ÚJ szú Tisztázzuk: úgy általában izgalmas, távoli országokat járva, egzotikus tájakon barangolva készülnek az élményeket rögzítő, mások okulására, szórakoztatására írt útijegyzetek. Én nem jártam messzi tájakon, távoli országokban mostanában. Útiélményeim azonban bőven akadnak. Sőt úgy vélem, az emberek, akikkel jártamban-keltemben találkoztam, vannak annyira érdekesek, mint akárhány sosemlátott ország lakói. Talán szokatlan, s egyenesen szabálytalan olyan helyekről útijegyzetekben beszámolni, ahol az olvasó is naponta megfordul. Az sem szép tőlem, hogy utasnak álcázva, amolyan ,, rejtett kamerával“ ülök a vonaton vagy az autóbuszon, fordulok meg büfékben és talponállókban, várótermekben és utasellátókban, s miközben az emberek jóhiszeműen szóba elegyednek velem, én újságíróként gyűjtöm megjegyzéseiket, kérdezem vagy figyelem őket. De mit tegyek, ha így van. Megértésükben és az olvasó kíváncsiságában bízva legalább közreadom élményeimet Lokálpatriotizmus Mindig tudtam, hogy a világ közepe ott van, ahol a csallóközi vagy a mátyus földi ember született és lakik. A legtöbbször e kettő ugyanott található, mivel ha csak teheti, szülőfalujában (városában) él haláláig. Ebből az alapigazságból kiindulva fordultam az arrajárókhoz Dunaszerdahely (Dunajská Streda) külvárosában:- Tessék mondani, hol van itt a Csallóközi utca?- Milyen utca?- Itt olyan nincs. száma. Ez azért égető gond, mert a tapasztalatok szerint éppen közülük kerülnek ki a későbbi munkakerülők és törvénysértők. Az elmúlt iskolai évben a kulturális-oktatási szakbizottságok illetve a nemzeti bizottságok 81 veszélyeztetett család gyermekeinek védelmével, iskolalátogatásuk problémáival foglalkoztak, nem sok eredménnyel. Sok esetben még a hatósági kényszer sem vezetett eredményhez. Az alapiskolák másik gondja, hogy járási viszonylatban a tanulóknak legalább 15-20 százaléka igényel különös gondoskodást, azaz helyük a kisegítő iskolában lenne. Ennek fő akadálya az ilyen iskolák hiánya. Tavaly az SZSZK miniszté- ruma 3,2 millió koronával támogatta a járást. Ebből többek között tatarozták a Füleki (Fiľakovo) Művészeti Népiskolát és a magyar tanítási nyelvű alapiskolát, egy óvodát és bölcsődét is építettek. A járási szervek rendszeresen foglalkoznak a cigánylakosság lakáskörülményeivel. A szűkös lehetőségek ellenére tavaly 115 állami és 64 szövetkezeti lakást adtak a leginkább rászorulóknak. A lakáskérdés teljes megoldása azonban hosszabb távú feladat. A legsürgősebb teendőnek a még létező öt telep felszámolását tartják, ahol nem kevesebben, mint százöten élnek összezsúfolva, egészséget is károsító környezetben. A támogatás mellett fontos dolog a lakosság körében végzett felvilágosító nevelömunka. Az elmúlt esztendei bűnügyi statisztika ugyanis több mint figyelmeztető. Cigánylakosok összesen 573 feltárt bűntényt és törvénysértést követtek el, 116-tal többet, mint a korábbi esztendőben, s meglehetősen nagy a fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma. Az évenként közzétett jelentés helyesen utal arra, hogy a járásban élő cigányság gondja nem lehet egy- egy szervezeté vagy intézményé, hanem valamennyiünknek, az egész lakosságnak, az egész társadalomnak tennie kell a helyzet javításáért HACSI ATTILA Már-már feladtam a reményt, hogy valamikor is odatalálok, amikor egy idősebb férfit pillantottam meg. Kezében bevásárlótáska, ráérősen ballagott. Ez csak idevalósi lehet- méregettem véleményemben elbizonytalanodva, még az előző kudarcok hatása alatt, de azért üsse kő, még egyszer föltettem a kérdést.- Itt van, erre jöjjön - mondta barátságosan. Alig néhány lépésnyire ott is volt az utca.- Ennyire nem ismerik saját városukat, lakónegyedüket az ittlakók?- fejeztem be csodálkozó megállapítással „útkeresésem“ történetét kísérőmnek. Elnéző mosollyal, de lekicsinylő legyintéssel mondta:- Azok? Azok csak olyan panellakók, nem szerdahelyiek. Biztosan a nagy víz után jöttek ide lakni, hát honnan ismernék? Azóta is el-elgondolkoztat, vajon mikor válnak igazi szerdahelyiekké, ha több mint húsz év után sem tartják őket annak az őslakosok?... Ez is szempont Kocsma ez a javából, hiába is szépítené bárki. Műanyag abrosszal leterített asztalok, hangos férfiak, cigarettafüst. Igaz, van üres helyiség is, az lenne az étterem, s azon keresztül járnak ki sűrűn a sörivó férfiak abba a bizonyos mellékhelyiségbe. Az étteremben nem szabad dohányozni, de a nyitott ajtón, szel- lózőablakon ide száll - talán megpihenni - a hideg, csípős füst. Kint az italmérésben túzrőlpat- tant, mutatós asszony cigarettázik. Barátságos szóval köszönti a nyilván törzsvendégként érkezőket, s tölti is nekik kérdezetlenűl a féldeci rumot, borovicskát. Bentról kiszólnak:- Még egy kört! Ügyesen a tálcára teszi a rumokat, kólákat, a cigarettát. Már viszi is, de még megjegyzi:- Hát ezek igen sűrűn emelgetik a poharat. Fél órán belül ez már a harmadik kör... Kihozza, elmossa az üres poharakat. Keze ápolt, formás. Frizurája jólfésült. Kellemes jelenség. Kedélyes és érdeklődő, tud bánni a vendégekkel.-Kicsi a forgalom! - sóhajt fel. - Keveset isznak az emberek. Ha idejönnek, hát fogyasszanak, nem? Állami érdek, hogy teljesítsük a forgalmi tervet. Miből teljesíthetjük? Üdítőkből? Csak a töményből, meg a borból lehet.-És az ételek? - hiába, nem bírom szó nélkül hallgatni, habár nem vagyok bennfentes vendéglátóipari szempontokban.- Csak az átutazók, azok fogyasztják. Falu ez, otthon ebédelnek az emberek - siklik át e más, idegennek tűnő megoldás ötlete felett. Mondhatnám még, hogy másutt hogyan ügyeskednek különleges ételek kínálatával, rendezvényekre kiadott helyiségekkel, de szemem kör- besiklik a füstös falakon. Egykor tán a csárda is frissen meszeltebb, kedélyesebb volt.- Méa egy kört! - szólnak ki neki ismét. O fürgén perdül, viszi a féldeci rumokat, a kólákat, a cigarettát. Nem lehet rá panasz, lelkiismeretesen végzi a munkáját. Kint, éppen a bejárat előtt kihívóan csapkodja, lobogtatja, - amíg le nem tépi - a szél a hirdetőtáblára ragasztott plakátot. Rajta meggyőzőnek szánt szöveg „Az alkohol ártalmas!“, a plakátgyermek arcán megdermedt mosoly. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Ha a kollektíva összetart Tettekkel köszöntik a Honvédelmi Az idén hamar beköszöntött a fagy. Nem örült ennek a Honvédelmi Szövetség jarovcei alapszervezetének több mint százharminc tagja. Honvédelmi Házat építenek, sok még a tennivaló és az új óvoda építésénél is szerettek volna segíteni, hogy végre elkészüljön. Igaz, Bratislavához tartoznak, de önálló helyi nemzeti bizottságuk van, így maguknak kell gondoskodniuk mindarról, ami a település harmonikus életéhez szükséges. S ehhez a szövetség alapszervezete is hozzájárul.- Az alapszervezetnek én voltam az elnöke, amikor 1972-ben elhatároztuk, hogy lóteret létesítünk, ahol a fiatalokkal is tudnánk foglalkozni. Nem volt szép, de a célnak megfelelt - emlékszik vissza Martin Wolf, a hnb elnöke. - Ezután a tagok száma tovább növekedett, ezért úgy éreztük, lépnünk kell. Látástól vakulásig dolgoztunk - vélekedik Miroslav Pék- Évekbe tellett, amíg végre engedélyt kaptunk a honvédelmi ház és a lőtér felépítésére, természetesen Z akcióban. Az ötmilliós beruházáshoz a szövetség szlovákiai központi bizottsága egymillió koronával járult hozzá - viszi tovább a szót Miroslav Pék, az alapszervezet elnöke. - Bizony sokszor kézbe vettük a tervrajzokat, éjszakába nyúló viták voltak, hogy mit hogyan csináljunk. Az igazsághoz tartozik, nem mindenki lelkesedett az elképzelésért, félt a munkától, de szép számmal voltunk, akik nem ijedtünk meg. A vitákat 1985-ben tettek váltották fel. Attól az időtől kezdve, hogy megkezdték az alap kiásását, a szövetség tagjai közül igen soknak nem volt egyetlenegy szabad hétvégéje sem. Sót, még hétközben is ott voltak az építkezésen. Megkeményedett a bőr a fizikai munkához nem szokott tenyereken, de ki törődött akkor azzal, csak azt figyelték, hogyan halad az építkezés. A több mint ötvenezer óra társadalmi munkának meg is lett az eredménye. A múlt év májusában megvolt az ünnepélyes átadás. A vendégek jóformán még el sem mentek, amikor ellenőrök jelentek meg, de a jarovceiek könyvelésében, nyilvántartásában fogyatékosságot nem találtak.-Keserű szájízzel vettünk minderről tudomást, főleg az boszan- tott, hogy amíg fel nem építettük a létesítményt, jóformán senki felénk sem nézett. Ennek ellenére nem szegték kedvünket. Elmondhatom, hogy azóta elkészült a céltáblák automatikus kezelésére szolgáló létesítmény, rendeztük a terepet, parkolóhelyet építettünk. Mindent egybevetve, már azóta is vagy hárommillió korona értéket hoztunk létre - mondja nem kis büszkeséggel Miroslav Pék. Ondrej Varoš egyéb társadalmi munka mellett 83 facsemetét ültetett ki. Štefan Stredky, a hnb építészeti bizottságának elnöke is mindent megtett a siker érdekében. Ján Leš- čák, aki az efsz-ben földgyaluval dolgozik, a körülkerítésben segédSzövetség országos kongresszusát kezett. Az alapszervezetben a gazdasági ügyeket intézi, de amellett a lövészsport egyik legjobb művelője is. A szlovákiai lövészligában a második, az országosban a tizenegyedik lett. Edző és döntnök is, egyszóval sokoldalú ember. Rastislav Tobolka az ifjúsági kategóriában Szlovákiában első lett. Ľuboš Vanek a hetekben szerelt le. Élsportolók közé tartozik, többször nyerte meg a fővárosi bajnokságot. A jarovceiek bizakodva tekinthetnek a jövőbe. Ám nemcsak az említettekért, hanem azért is, mert féltő gonddal nevelik az utánpótlást. A tagjaik több mint egyharmada tizenöt éven aluli fiatal.- A gyerekek 8-9 éves korukban kerülnek hozzánk. Az oktatók a tehetségesekre jobban odafigyelnek, többet foglalkoznak velük - jelenti ki az elnök, aki maga is a lövészsportnak hódol. - A mi létesítményünk a hét minden egyes napján ki van használva. Az V. városkerület üzemei, hivatalai, de a főváros más kerületeiből is sokan nálunk rendezik meg a lövészversenyeket, a honvédelmi napokat, sőt a városkerületi konferencia is az új létesítményben zajlott le. Hogy mi minden kapott helyet az emeletes épületben? Ülésterem, szertárak, helyiségek a szakköri tevékenységhez, raktár, konyha és étterem. Csak azt sajnálják, hogy helyszűke miatt nem tudtak annyi lóállást kiépíteni, hogy a nemzetközi versenyek követelményeinek is megfeleljen, de talán előbb-utóbb ezt is sikerül megoldaniuk. Most, hogy rendbejöttek a dolgok, további két szakkört hoztak létre. Tizenöten hódolnak a rádiótájékozódási tevékenységnek.- Melléktevékenységre kaptunk engedélyt. Van egy teherkocsink és egy autóbaggerunk. A gondnok egy- személyben fűtő, gépkocsivezető és karbantartó. Az egész létesítmény üzemeltetési költségeit magunknak kell előteremtenünk. Senkitől egy fillér támogatást sem kapunk. Remélem, nemcsak fölépítettük, de karbantartani, üzemeltetni is tudjuk majd. Szép számmal vannak ugyanis azok, akik mindenkor készek segíteni, akik szabadidejüket is feláldozzák azért, hogy a szükséges pénzt előteremtsük. Nem könnyű ez, de ha egyszer szavunkat adtuk, azt mindenkor tartani is fogjuk - így az elnök, aki vendégként részt vesz a szövetség országos kongresz- szusán. A település a szlovák főváros s az államhatár közelében terül el. A falu elején tábla jelzi, hogy megkapták a példás határőrközség címet. Együttműködnek a határőrséggel és a két szomszédos község, Rusovce és Čunovo alapszervezetével. Nagy közkedveltségnek örvend a rádiós tájékozódási honvédelmi tevékenység szakkör (A szerző felvételei) A munkájuk közben felmerült nehézségeket igyekeznek a maguk erejéből megoldani. Csak azt nem értik, hogy a két kezük által felépített létesítményről, amely más alapszervezeteknek, rendezvényeknek is helyet ad, miért szeretnének mások dönteni. A jarovceiek példát mutattak, hogy mire képes egy kis község, ha összefog a lakosság. Példájukat követni kell, mert honvédelmi házat felépíteni, azt önállóan üzemeltetni még kevés alapszervezetnek sikerült. NÉMETH JÁNOS
