Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-13 / 242. szám, csütörtök
Fejlesszük tovább az ideológiai munkát és emeljük a kor követelményeinek megfelelő szintre (Folytatás a 3. oldalról) sait, amelyekkel korlátozzák, avagy tiltják a szerkesztőségekkel való kapcsolatot. Nem szabad becsapni az ajtót az újságírók előtt, kiutasítani őket a munkahelyekről, gátolni őket az információszerzésben. Manapság, amikor mind fontosabb az ésszerű cselekvés és a különféle téves információk elleni harc, növekszik a jelentősége a tárgyszerű, érthető, idejében adott s minél teljesebb tájékoztatásnak Ez egyaránt vonatkozik a bel- és a külpolitikai történésre. A hírközlő eszközöknek tisztában kell lenniük az ilyen megalapozott és felelősségteljes tájékoztatás jelentőségével, amikor a testvéri szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban végbemenő változások folyamatát ecsetelik. Nélkülözhetetlenül szükséges, hogy nálunk az emberek ezekben a változásokban kiismerjék magukat, azokat helyesen értelmezzék, lássák bonyolultságukat, a nehézségeket és a sajátosságokat, s főleg azt ami egy befűz és kölcsönösen erősít bennünket. Ezeket a következtetéseket vonták le Ulánbátorban a testvérpártok ideológiai munkával foglalkozó titkárainak e kérdésekről szóló idei tanácskozásán is. Nyitott politika - nyilvános tájékoztatás A CSKP KB Elnöksége tavaly októberben dokumentumot hagyott jóvá a sajtóban, a rádióban és a televízióban a nyilvánosság tájékoztatása lenini alapelvének alkalmazásáról. Megállapításait a szerkesztőségekben konkretizálták és azoknak szemmel láthatóan kedvező a hatásuk. Tudatában kell lenni azonban annak, hogy valóban csak a kezdetnél tartunk. A szerkesztőségek tájékoztató tevékenységében még mindig sok a rutin- és a sablonszerűség. A nyitott politika és a nyilvános tájékoztatás szervesen összefügg a bírálat fejlesztésével. Bírálat híján, amelynek azonban igaznak kell lennie - s ez alapvető követelmény, mivel csak az ilyen bírálat segíti a pártot és a szocializmust -, nem teljesíthetőek az átalakítás igényes feladatai, nem fejleszthető a demokratizálás folyamata. Hírközlő eszközeinkben nem kevés a bírálat. S nem egy esetben indítékai szubjektívak, következtetései elfogultak, torzítja a valóságot, s nincs híján a demagógiának sem. Az ilyen bírálatért, főleg ha becsületsértó, a szerkesztőségnek a szerzővel együtt felelnie kell. A másik oldalon nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy még mindig sokan vannak, akik általában elvetik a bírálatot, noha az jogos. Esetenként támadást látnak benne nemcsak személyük vagy a tárca, hanem még a szocialista rendszer ellen is, s tüstént emlékeztetnek hatvannyolcra. Feltétlenül szükséges a felelős dolgozóktól és az intézményektől megkövetelni - s ez a párt szerveinek és szervezeteinek feladata -, hogy következetesen és határozatosan teljesítsék törvényszabta kötelességüket, idejében és megfelelő módon választ adni a bírálatra és a nyilvánosságot tájékoztatni arról, hogyan oldották meg a bírálatot kiváltó problémákat Ez egyelőre csak szórványosan fordul elő. Számos vezető dolgozó megszokta, hogy hallgatásba burkolódzik, ha a kritikát nem tudja megcáfolni. így azután nem csoda, hogy Az állampolgárok a Rudé právóról elnevezésű szociológiai felmérés résztvevőinek négyötöde kétségbe vonta a nyilvánosságra hozott bírálat eredményességét. A bírálatnak szilárdítania kell a társadalmat, ösztönöznie kell a fogyatékosságokkal szembeni engesztelhetetlenségre, az ellenük folytatott harcban támogatnia kell a merészséget. Mindig kiállunk az olyan újságírókért, akik az ilyen bírálatot merészen gyakorolják. Csakúgy, mint azokért a becsületes emberekért, akik a hírközlő eszközök fórumát felhasználják arra, hogy feltárják és kipellengérezzék a visszás jelenségeket, amelyekbe nem hajlandóak beletörődni. Nem fogjuk megtűrni a jogos bírálat korlátozását és elfojtását, s mégkevésbé a bírálatért való zaklatást. A nyíltság és a nyilvános tájékoztatás alapelvének érvényesítésében rendkívül felelősségteljes szerepe van a pártsajtónak, főleg a Rudé právónak. Társadalmunkban növekszik a Rudé právo iránti érdeklődés és a lap tekintélye is. Ez örvendetes. Nemcsak a kommunisták, hanem a széles nyilvánosság is rátalált benne az átalakítási irányvonal igazolására, s megvalósítása során választ kap benne számos kérdésére is. Becsülik a tartalmasabb és rugalmasabb tájékoztatást, a jelen számos fontos kérdésével kapcsolatos irányt mutató szavakat. Ez kötelez. A Rudé právónak a CSKP KB sajtószerveként példásan meg kell felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket napjainkban a hírközlő eszközökkel szemben támasztunk. A társadalmi légkör, az emberek hangulata és magatartása kialakításában döntő szerepe van a rádiónak és a televíziónak. Közvetítésükkel a nyilvánosság megkapja az első információkat a hazai és a külföldi eseményekről. Annál felelősségteljesebben kell tájékoztatniuk. S nemcsak erről van szó. Fontos kultúrpolitikai és népnevelési feladatot teljesítenek nemzeteink egyesítésében, kölcsönös megismerésében és közeledésében is. Rendszeres figyelmet kell fordítanunk a magas képesítésű újságírók felkészítésére és nevelésére. Az újságírói tanszékeken a tanulmányok tartalmát feltétlenül jobban össze kell hangolni a gyakorlati szükségletekkel. Nem szabad megfeledkezni a nyelvi kultúráról sem. Szükséges, hogy ezeknek a kérdéseknek nagyobb figyelmet szenteljen a Csehszlovák Újságírók Szövetsége is, amely társfelelős az újságírók eszmei-politika fejlődéséért és hivatásbeli felkészültségéért. Haladéktalanul meg kell kezdeni a munkát az új sajtótörvény kidolgozásán, hogy a nyilvános tájékoztatás számára létrehozzuk a megfelelő jogszabályokat. Nemcsak az újságírók és a többi állampolgár, hanem elsősorban a szocialista társadalom védelmére. Semmilyen formában nem vezetjük be a cenzúrát. Megbízunk a hírközlő eszközökben dolgozó kádereknek, a Nemzeti Front szervezetei újság- és folyóiratkiadóinak felelősségtudatában és öntudatosságában. Világszerte gyors ütemben fejlesztik és alkalmazzák az információk terjesztésének és feldolgozásának új műszaki eszközeit és technológiáját. Ugyanakkor ideológiai munkánk jelenlegi anyagi és műszaki ellátottsága semmiképp sem felel meg a szükségleteknek és csökkenti a tömeges hírközlő eszközök hatásfokát. Elsősorban kritikus és immár tarthatatlan nyomda- és papíriparunk helyzete. Ebben a két ágazatban a műszaki berendezések magas fokú elhasználtsága, amely sok esetben egyet jelent használhatósági idejük lejárásával, veszélyezteti az időszaki sajtótermékek idejében történő zavartalan megjelenését. Szegényíti a palettáját, miközben általában kívánatos gazdagítása és bővítése. A papírhiány végül is arra kényszerített bennünket, hogy korlátozzuk a Rudé právo terjedelmét. Ez az átmeneti intézkedés - noha megmagyaráztuk - éles bírálatot váltott ki. Ehhez a kérdéshez szélesebb összefüggéseiben vissza kell térnünk. Halaszthatatlan politikai követelmény a tévé és a rádió műszaki berendezéseinek lecserélése és korszerűsítése. Az elemzések szerint ennek a technikának hetven, sót még ennél több százalékos hányada is fizikailag, valamint erkölcsileg elhasználódott. Hiányzik a szükséges kapacitás a rádió- és tévéműsorok előállítására és sugárzására. Csak az illusztráció kedvéért: a fejlett országokban hozzávetőleg öt év alatt cserélik le ezt a termelési technológiát, nálunk pedig ez kétszerte hosszabb időt igényel. Ennek következménye például az a tény, hogy a második tévéműsort még mindig nem foghatja több mint 3,5 millió néző és a köztársaságban vannak olyan területek, ahol nem vehető jó minőségben a rádió műsora. Felelősségteljesen kell reagálnunk azokra a problémákra is, amelyek velejárói a műholdas közvetítésnek, a kábeltelevíziónak, a videotechnika fejlődésének, a szerkesztőségi elektrotechnikai rendszereknek, az adatbankoknak, s az információk felhasználókhoz való eljuttatása új módozatainak stb. A kérdések széles köre ez. Meg kell határoznunk a prioritásokat, s azokat gyors ütemben meg kell oldanunk. Semmiképp sem halogathatjuk már ennek megoldását. A pártszervek kezdeményezéséből ezért előkészítjük és a CSKP KB Elnöksége elé terjesztjük a megfelelő intézkedéseket. Tömegpolitikai munkánk alapelvei Elvtársnók és elvtársak, egész propagandánknak és agitá- ciónknak, valamint tömegpolitikai munkánknak a nyíltságnak és a nyilvános tájékoztatásnak lenini alapelvéból kell kiindulnia. Ez az alapelv az átalakítás bázisa. A végbemenő változások számos korábban ismeretlen problémát idéznek elő. Megoldásuk nem egy esetben megkívánja az eddig kötelezóeknek tekintett elképzelések leküzdését, az élet által felvetett kérdések feltétlenül szükséges megnyugtató megválaszolását és a nézetek szem- - besítését. Törvényszerűen szükséges átértékelni az ideológiai munka, a propaganda és az agitáció jelenlegi színvonalát, módszereit és formáit, fontolóra venni eredményességét, meggyőző jellegét és hitelességét, valamint egész koncepcióját: mennyiben felel meg a jelen mércéinek, a társadalom fejlődése adott fokának, korunk embere kulturális szintjének, mentalitásának és pszichológiájának, a párt tevékenységében olyan helyet fog- lal-e el, amilyen megilleti, s milyen a társadalmi súlya, valamint iránta a társadalom viszonya. Anélkül, hogy szem elől tévesztenénk ennek a területnek kétségtelen pozitívumait - hiszen ezen a területen áldozatosan és önzetlenül dolgoznak a párthoz és a néphez hű, a szocializmus eszményeitől lelkesített emberek ezrei és tízezrei kell hogy nyugtalanítson bennünket számos fogyatékosság. Egyebek között nem kevés kommunista viszonylag alacsony eszmei színvonala, passzivitásuk, az, hogy nem hajlandóak és nemegyszer képtelenek megvilágítani, védeni és érvényesíteni a párt politikáját ott, ahol dolgoznak és élnek. Növelni kell a kommunisták eszmei befolyását tevékenységük közegére. Ez az előfeltétele a párt tevékenységében a politikai módszerek alkalmazásának, s ezáltal vezető szerepe elmélyítésének, tekintélye és cselekvőképessége szilárdításának és minden láncszemében - a központtól az alapszervezetekig - a politikai és szervezési intézkedések eredményességének. Ez csak akkor válik lehetővé, ha maguk a kommunisták meggyőződöttek lesznek a pártpolitika helyességéről, és szükségességéről, ha világosan látni és érteni fogják perspektíváit és teljes mértékben azonosulnak céljaival. Pártunkban létezik, s azt mondhatjuk, hogy nem működik rosszul a kommunisták politikai oktatásának rendszere. A hatvanas évek végén szétzúzták, s a konszolidáció idején meg kellett újítani. A központi bizottság titkársága rendszeresen foglalkozik vele, évről évre meghatározza tartalmát és értékeli eredményeit Ugyanezt teszik a párt területi szervei is. Feladatunk most a politikai oktatás rendszerét bevonni az átalakításba, s az alapszervezetekben felhasználni arra, hogy az üzemekben és a vállalatokban, minden munkahelyen a kommunistákat segítse élére állni az átalakítás megvalósításának, s az átalakításért folyó harcban kezdeményezést tanúsítani, összhangban a CSKP KB 9. ülésének határozataival. Megállapítottuk, hogy a politikai oktatás rendszere általában megnyugtatóan működik, de ez nem jelenti azt, hogy nem látjuk problémáit. Éppen ezek késztettek bennünket arra, hogy súlypontját áthelyezzük az alapszervezetekbe, s igyekezzünk belőle kiiktatni a tudálékosságot, a formalizmust, az oktatás szervezési vonatkozásainak túlbecsülését. A politikai nevelésnek minden járásban működő házai, valamint számos nagy üzemben a politikai nevelés kabinetjei továbbra is teljesíteni fogják kötelességeiket a propagandisták és az előadók felkészítésében. Viszont jobban kell őket felvértezni a konkrét kollektívákban kifejtett tevékenységüket szolgáló ismeretekkel és érvekkel. Ez csak akkor lehetséges, ha cselekvően együttműködnek velük a vállalati, az üzemi, illetve a helyi pártbizottságok. Aligha hathat bárkire is az a propagandista vagy előadó, aki mit sem tud hallgatóságának gondjairól és problémáiról. S célját akkor sem érheti el, ha olyan kérdésekről beszél, amelyeket nem tanulmányozott át. A politikai oktatást egybe kell kapcsolni a kommunisták tömegpolitikai munkájával. Semmiképp sem kerülheti a párt- szervezeteket, a dolgozókollektívákat, az egyéneket foglalkoztató kérdéseket. Ezzel összefügg annak nélkülözhetetlensége, hogy rugalmasabbá váljon az információk visszacsatolása. De nemcsak rugalmasabbá, hanem elsősorban jóval színvonalasabbá, káderekkel, valamint anyagilag és műszakilag ellátottabbá kell tenni az információk áramlását biztosító munkahelyeket. Úgy tűnhet, hogy ezzel az orientációval gyöngítjük a kommunisták elméleti tanulmányok, azon kötelességük iránti figyelmét, amelyet a CSKP XVII. kongresz- szusán rögzített a párt alapszabályzata, s amely arra kötelezi őket, hogy elsajátítsák a marxizmus-leninizmus alkotó szellemű, forradalmi tanítását. Ez azonban súlyos félreértés lenne. A társadalmunkban, illetve a világban végbemenő folyamatokat nem érthetjük meg csak az embereket közvetlenül érdeklő bizonyos konkrét tényekről szóló hézagos tájékoztatás alapján. Viszont ezekből keil kiindulnunk, ha azt akarjuk, hogy az emberek megértsenek bennünket, s végül megértsék elméletünk általános érvényű következtetéseit és azokat az alapelveket, amelyekre a párt hosszú távú eljárása, programja épül. A propaganda és agitáció eredményessége elsősorban a konkrétságától függ Mindenütt tüzetesen foglalkozni kell azzal, hogy mi következik ebből a követelményből a politikai-nevelőmun- ka módszereire és formáira. Ebben a vonatkozásban nagyobb követelményeket kell támasztani a CSKP KB Politikai Főiskolájával, bratislavai karával és a kerületi politikai iskolákkal szemben is. Az elméletet nem tekintjük az elvont igazságok tárházának, hanem a forradalmi harcok gyakorlatából kiinduló általánosított tapasztalatnak. E gyakorlat mélyebb megértésével gazdagodva, ismét a gyakorlat felé orientálódik. Ezzel segíti átalakulását, összhangban a dolgozók létfontosságú érdekeivel, s ezzel egyidejűleg maga is fejlődik. A dogmatizmus leküzdésével párhuzamosan tehát az elméletet jobban meg kell becsülni az olyan forradalmi, haladó változások megvalósítása eszközeként, amelyek nélkül a párt nem tölthetné be a munkásosztály, a nép tényleges élcsapatának szerepét. Ugyanakkor feltétlenül látnunk kell az elmélet hatásának két vetületét. Azt, amely lehetővé teszi ösztönző szerepének gyakorlását, amikor is szüntelenül alkotó szellemű bírálatra és új utak keresésére serkent, s azt, amelynek segítségével az ismereteket rögzíti az egységes nézetrendszerben s ideológiailag megalapozza a párt és a nép egységes felzárkózását a társadalmi változások céltudatos megvalósítására. A szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra nevelés jelentősége A kommunisták politikai oktatásában csakúgy, mint az egész társadalom politikai nevelő tevékenységében tartós érvényű az orientálódás az eszmei, a világnézeti nevelésre, a marxista-leninista elmélet alapismereteinek elsajátítására. Tudatosítani kell azonban, hogy itt csupán a népnevelést jellemzó formákkal és megközelítésekkel nem érhetőek el a kívánatos eredmények, s ez a tevékenység nem iktatható ki abból a komplexumból, amelynek keretében hatást gyakorlunk az ember gondolkodásmódjára és érzéseire, formáljuk jellembeli és erkölcsi tulajdonságait és egész pszichéjét. Az ideológiai munka átalakításának előfeltétele leküzdeni a sablonszerüséget és a sematizmust, amely akadályozza az emberek közti differenciálást, és megközelítésüket. Mindezeket a visszás jelenségeket, amelyektől csak nagy nehézségekkel szabadulunk, noha már évek óta kifogásoljuk őket, elmélyíti az emberekkel való mindennapos foglalkozást helyettesítő kampányszerűség. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy ez mennyire káros főleg az ideológiai munkában. Vegyük például a szocialista hazafiságra és az internacionalizmusra nevelést, amely a világnézeti nevelés magva. Éppen ennek hátterén válik szemléletessé ennek a nevelő munkának egyrészt a nehézségi foka, másrészt a fogyatékosságai, amelyek abból következnek, hogy elszigetelt az emberek munka és élet iránti konkrét hozzáállásától. A szülőföld, a tájegység, a haza szeretete, más nemzetek haladó törekvéseinek tisztelete, az ember elnyomása és megkülönböztetése minden formájának gyűlölete - bárhol is él ez az ember, bármilyen nemzetiségű is és arcának bármilyen is a színe -, mindez nem valamiféle málladozó, korhadt alapelv, illetve avíttá vált propagandajelszó. Ezek rendkívül időszerű mai követelmények mindazoknak címére, akik olyan társadalomban élnek, amelyet a történelmi tapasztalatok rátérítettek a szocializmus útjára, s amejly céljait nem csak kinyilvánítja, hanem gyakorlattá igyekszik váltani. Ehhez azonban szükséges az egész ideológiai frontnak - s nemcsak annak - törekvése. Szó esett már a történelem ismeretének fontosságáról. A történelemből nem veszhetnek ki azok a személyiségek, akik jelképezik a nagyságot és a kudarcokat is. Arról is beszéltünk, milyen veszélyes az ideiglenes konjunktúra érdekében eljátszogatni a történelmi igazsággal, például nacionalista, avagy soviniszta elfogultsággal manipulálni azt. Büszkék vagyunk a szocializmusra, s ennek joggal alapja a történelmi megismerés, annak tudata, hogy folytatjuk a korábbi nemzedékek harcát, továbbfejlesztjük és elmélyítjük a korábbi forradalmi változásokat. Társadalmunkban ez a kommunista párt helyzete legitimitásának bázisa. Nem véletlen, hogy csaknem az egész antikom- mumsta propagandista gépezet igyekszik megrendíteni és megbontani ezt a törvényszerűséget, képletesen mondva kihúzni lábunk alól a talajt. Az ilyesmit nem szabad megengednünk. De ha azt akarjuk, hogy ez az alap valóban rendíthetetlen legyen, akkor ügyelnünk kell arra, hogy semmiképp sem szakadjon meg a történelem forradalmi folytonossága, s a múlttól okulva képesek legyünk a kívánatos szinten megoldani a ma problémáit, s erre összpontosítani figyelmünket és erőnk dandárját. Ezért nem elég kinyilvánítani a hazafi- ságot, valamint a hazafiságra épülő internacionalizmust és a szocializmus iránti viszonyunkat, hanem ezt tettekkel kell bizonyítanunk. A szocialista hazafiság tevólegessége csak ott nyilvánulhat meg, ahol a haza nem elvont fogalom, hanem az ember tényleges otthona, amelyhez az együvé tartozás élő tudata fűzi. Ez a tudat beleoltható, ha a meggyőződésévé válik, hogy érdeke azonos nemcsak a társadalom érdekeivel, hanem a haza, elődjeinek és a jövő nemzedékeinek otthona magasabb rendű érték, amellyel szemben nem lehet közömbös, amelynek sorsa és jövője mindenek feletti szívügye. Be kell ismernünk, hogy az ilyen tevőleges hazafiságra nevelésben sok mindent elhanyagoltunk, nem vettük számításba főleg a fiatal nemzedék magatartásában bekövetkezett változásokat. Azt is tudjuk, hogy sok embernél milyen kedvezőtlenül nyilvánul meg a hazafiúi és az internacionalista érzelmeknek és gondolkodásnak hiánya. Ennek következménye a pacifista hangulat, a fiatalok honvédelemre felkészülése jelentőségének meg nem értése, korunk kapitalizmusának naiv értelmezése, s a fogyasztói életfilozófia, amelynek alapelve: ,,Hol jó a dolgom - ott a hazám". A helyrehozás egyetlen útja a családdal, a neveléssel kezdődik, amelyet a gyereknél az anya alapoz meg, s folytatódik az iskolában, a művelődési, a kulturális-nevelő intézményekben, a hírközlöeszközök, a társadalmi szervezetek, a kollektívák munkájával, s minden olyan létesítménnyel, mely hatást gyakorol az emberre, nézeteire és állásfoglalására. Mindezeken a területeken a tevőleges szocialista hazafiságra s .ezen az alapon az internacionalista öntudatosságra nevelést elsődleges fontosságúvá kell tennünk. Hogyan is lehet szó szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésről ott, ahol többnyire közömbösen tekintenek arra, milyen az emberek viszonya a munkához, ahhoz a közeghez, amelyben dolgoznak és élnek, az életmódjukat meghatározó értékekhez, a kultúrához és a művészethez, a természethez, a népek haladásért vívott küzdelméhez és általában az élethez! Ha csak azt a kérdést vetjük fel, hogy vajon az emberek pártolják-e a marxista-leninista irányvételt, s az milyen mértékben gyakorol rájuk befolyást, akkor - amint arról biztosítanak bennünket a felmérések - többé kevésbé elégedettek lehetünk. A szociológiai adatok szerint társadalmunkban az állampolgároknak több mint 40 százaléka azonosul a marxizmussal, s az további 40 százalékukra kedvezően hat. A népességnek hozzávetőleg az egyötöde a vallási ideológia híve, s az bizonyos mértékben befolyást gyakorol a lakosság egy- harmadára. A szociológiai felmérések azonban jelzik a burzsoá nézetek befolyásának bizonyos növekedését is, az ifjúság körében a már említett fogyasztói életfilozófia hatásának terjedését. Az emberek gondolkodásmódjával kapcsolatos ismereteket azonban ellenőrizni és pontosítani kell, velük mindennapos kapcsolatban. Az ilyen kapcsolatot és ezzel összefüggésben a nyílt beszélgetést semmi sem pótolhatja. Ennek híján az előadások eredményei is jóval kisebbek. így például a tudományos ateista nevelésben - főleg ebben nem szabadna lankadnunk - csak előadásokkal aligha érünk el valamit. Az elavult népnevelési jellegű megközelítés éppen ezen a területen több kárral, mint haszonnal jár, főleg ha tetézi az ember vallási meggyőződése érzelmi és lélektani alapjainak meg nem értése a tapintat és az érzékenység hiánya. (Folytatás az 5. oldalon) 1988. X.
