Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-13 / 242. szám, csütörtök
Fejlesszük tovább az ideológiai munkát és emeljük a kor követelményeinek megfelelő szintre ÚJ SZÚ 1988. X. 13. Hatékonyabb propagandát és agitációt Tekintettel a hírközlő eszközök, főleg a televízió és a rádió fejlődésére és növekvő hatására, át kell értékelni a propagandisták, az előadók és az agitátorok munkáját. Az előadói tevékenységet feltétlenül szükséges következetesen egybekapcsolni a hallgatók befolyásolásának aktív formáival, a vitákkal, a beszélgetésekkel, amelyekben kifejezésre juthatnak az eltérő nézetek, felmerülhetnek különféle kérdések, amelyekre csak tények és érvek alapján adható megnyugtató válasz. A központban, a kerületekben és a járásokban működő, nemcsak a párt- szervezeteket szolgáló előadói testületeket ezért fel kell tölteni. Tevékenységükbe be kell vonni olyan embereket, akiknek tekintélye megalapozott ismeretekre, a munkában rendkívüli eredményekre, valamint népszerűsítő képességeikre, kulturált fellépésükre, az emberek iránti figyelmességükre épül. Más szóval: minden terület élenjáró dolgozóit, politikai személyiségeket, tudósokat, írókat, művészeket, tanítókat, mérnököket, újítókat stb. Át kell hidalni a tárcasovinizmust is, amely a propagandát mesterségesen elválasztja az agitációtól. Sehol sem nélkülözhető a munkamegosztás, a feladatoknak és a személyes felelősségnek konkrét meghatározása. A propaganda és az agitáció között azonban nincs határ, csak a megközelítésük eltérő, ami a politikainevelőmunkában megkívánja a teljes összhangot. A propaganda eredményessége egyrészt függ az elméleti eredmények alkalmazásának képességétől, másrészt a kollektívákra és az egyénekre gyakorolt közvetlen hatás lehetőségeitől. Ez feltételezi azonban egyrészt a megfelelő elméleti hátteret, másrészt a színvonalasan kifejtett agitációt. Sehol sincs helye az általánosságoknak, az elvontságnak, a személyre szóló jelleg hiányának, az anonimitásnak. Az agitációt ez formálissá, feleslegessé teszi, és bosz- szantó is lehet. Nem szabad megtűrnünk a közhelyeket, a kioktatást és a hangzatos szavakat a propagandában, és ehhez hasonlóan nem lehetünk elnézőek az olyan ún. politikai jelszavak, feliratok, és jelképek helytelenségével és alacsony fokú kulturáltságával szemben, amelyeknek nem egyszer kétséges a díszítő szerepe, főleg ha elhanyagolt épületeken találhatóak, s környezetükben rendetlenség és szenny van. Feltétlenül át kell értékelni az agitációs központok tevékenységét. Módosítani s a tömegpolitikai munka új követelményeivel kell összehangolni azokat az előírásokat, amelyekhez igazodnak. A tömegpolitikai munkáról maguknak az alapszervezeteknek és a helyi szerveknek kellene dönteniük. Nagyobb figyelmet érdemelnek a politikai könyvkiadók. Szükséges könyveket és brosúrákat jelentetnek meg. Számos mű iránt azonban igen csekély az érdeklődés. Elhamarkodott következtetéseket nem vonthatunk le, a széles nyilvánosság érdeklődését ösztönöznünk is kell a politikai irodalom iránt, s meg kell tanítanunk ennek az irodalomnak a felhasználására. A kiadói tevékenységben azonban nem lehet feladni a magas fokú igényeket. Gondolat - és információgazdag színvonalas műveket kell megjelentetni. Közülük nem hiányozhatnak a külföldi szerzők megalapozott és érdekes művei sem, beleértve eszmei ellenfeleinket. Tüzetes ismeretük híján szó sem lehet ideológiai harcról. Meg kell oldanunk az aránytalanul hosszú átfutási idő kérdését is, mivel ez nem kis mértékben csökkenti a kiadói tevékenység értékét. Nem ritka az olyan eset, hogy a jelentős évfordulók után jelennek meg a velük foglalkozó könyvek. Ennek oka rendszerint a nyomdák nehézkessége, amelyeknek tarthatatlan helyzetéről már beszéltünk. A könyvek hasznosítását a gazdag könyvállománnyal rendelkező könyvtárak kiterjedt hálózata teszi lehetővé. Az érdeklődés irántuk nem csekély, s ez kétségtelenül egyik mércéje népünk bizonyíthatatlanul magas kulturális szintjének. Fokozatosan azonban korszerű technikával kell őket ellátni. Feltétlenül át kell értékelni a könyvek rendelkezésre bocsátásának irányelveit is. A könyvtárakról való gondoskodás váljon részévé az átgondolt politikai és kulturális-nevelő munkának, amely átfogja a múzeumok, a képtárak, a történelmi emlékhelyek tevékenységét is. Ez utóbbiak kiállításai kell hogy az eddiginél jóval nagyobb szerepet töltsenek be éppen az olyannyira szükséges hazafias és internacionalista nevelésben. Általában meg kell állapítanunk, hogy politikai nevelőmunkánkat, propagandánkat és agitációnkat kell hogy jellemezze a tárgyszerűség, a realizmus, az igazságosság, a párt és a nép ügye iránti lelkesedés, amely a szocialista eszmények helyességébe vetett szilárd meggyőződésből következik. Hatnia kell az ember értelmére, érzelmeire és akaratára, az életben támpontjává kell válnia, és cselekvő részvételre kell vezetnie a szocialista építés közös művének megvalósításában. Ezen a területen az átalakításnak erre kell vezetnie, ebben látjuk értelmét. Ennek során a szocializmus lenini koncepciójából indulunk ki, amely szerint a szocializmus tudomány s egyidejűleg a tömegek alkotóképességének műve. Nem doktrína, amelyre esküt tesznek, nem valamiféle fétis. Népünk keserű tapasztalatok nyomán, történelmének drágán megfizetett tapasztalatai alapján tért rá a szocialista változások útjára. Szemét elsősorban szabadságának elvesztése és a háború nyitotta meg. Ezért határozott úgy, hogy leszámol a kapitalizmussal, azzal a rendszerrel, amely az országot csaknem a pusztulás szakadékéba taszította, és további sorsát egybefűzi a szocializmussal. Annál is inkább, mivel a Szovjetunió volt az, amely megmentette és lehetővé tette azt, hogy a saját kezébe vegye sorsának irányítását. A Szovjetunió a szocializmus első országa, amely az októberi forradalommal megnyitotta a történelem új fejezetét, amelyet nálunk annak idején lelkesen pártolt a munkásosztály jelentős hányada és számos haladó ember. Jelentős történelmi határkő Nemsokára megemlékezünk Csehszlovákia megalakulásának 70. évfordulójáról. Jelentős történelmi határkőnek tekintjük a csehek és a szlovákok önálló államának, annak az államnak megalakulását, amely hazája további nemzetiségeknek is. Mozgalmas történetünkben, amikor is nem egyszer a pusztulás fenyegetett bennünket, különösképpen drága volt számunkra. Tudjuk azonban, hogy fennállásának München által befejezett húsz éve az éles osztályharcnak, a nagy próbatéteknek időszaka volt. Ezekben az összes korabeli politikai párt közül csak Csehszlovákia Kommunista Pártja állta meg a helyét, amely élére állt a nép harcának, amely a jobb holnapért, s az állami lét megbízható szavatolásáért folyt. A néppel tartott, sohasem hagyta el, lét- fontosságú érdekeiért, boldogságáért és szabadságáért habozás nélkül meghozott minden áldozatot. Ezáltal széles körű elismerésre tett szert, tényleges képviselője lett a társadalom többségének. Ez meghatározta további utunkat - a háború utáni időszakban sajátos feltételek között végrehajtott forradalmi változások útját. A szocializmusba való átmenetnek viszonylag békés formáját választhattuk meg, mivel élhettünk az előnyös nemzetközi helyzettel, azzal, hogy a Szovjetunió szabadított fel bennünket, amely szabadságunk védőpajzsa lett a külső ellenforradalommal szemben. A világ első szocialista országának tapasztalatai is felmérhetetlen értékű segítséget jelentettek számunkra. Csehszlovákia szocialista fejlődése végérvényesen 1948 februárjában dőltei. Az azóta eltelt négy évtized bizonyította népünk történelmi választásának helyességét. A forradalmi változások folyamatában, főleg az ország fejlődésében és a dolgozó ember helyzetében elért eredmények ezt egyértelműen bizonyítják. Persze, ezek lehettek volna jelentősebbek is, ha nem fordultak volna elő a közismert torzulások, amelyek más szocialista országokhoz hasonlóan a mi fejlődésünkre is rányomták bélyegüket. A történelem azonban nem ismeri a „ha“ szót. Ki kell egyezni vele az összes objektív és szubjektív tényező elemzése alapján, értékelésében helyt nem adva a dogmatizmusnak, amely a történelemre szubjektív elképzeléseket akar rákényszeríteni, s ezek szerint a fejlődést mesterségesen meggyorsítani, átugrani egyes fejlődési szakaszokat, vagy egész korszakokat. Az ilyen szub- jektivista elképzelésből kiinduló, azt terjesztő és megerősítő propaganda rendkívül káros és veszélyes, bármennyire is úgy tűnhet, hogy mozgósító jellegű és „forradalmi lelkesedést“ vált ki. Nem egyszer meggyőződhettünk róla, hogy ábrándokat kelt, amelyek előbb utóbb csalódottságba, szárnyszegettségbe torkollnak. Lenin élete vége felé mintha megsejtette volna, hogy milyen következményekkel járhat az ilyen szubjektivista megközelítés. Nyomatékos hangsúllyal óva intett előtte. Főleg azért, mert elkendőzték a szemében leggyűlöletesebbnek tekintett „forradalmi frázisokkal“. Napjainkban legfontosabb feladataink egyike tanulmányozni főleg azokat a lenini műveket, amelyekben - ahogy azt ő mondta- körvonalazta a szocialista ház építését, elgondolkodott nemcsak a szocializmus általános koncepciója fölött, amelyet Marx és Engels, a tudományos szocializmus alapítói hoztak létre, hanem - főleg- e koncepció megvalósításának megválasztandó eljárása fölött is. Óva intett minden elsietettségtől, amire utal legutolsó cikkének címe is: „Inkább kevesebbet, de jobban". Feltétlenül szükséges, hogy ezek a lenini művek részévé váljanak napjainkban az átalakítással kapcsolatos politikai oktatásnak. Ezek, úgy is mondhatnánk, elméletének és módszertanának alapját képezik, jóllehet az átalakítás során elsősorban az időszerű feladatokat kell megoldani. Ebből is nyilvánvaló, mennyire téves az olyan elképzelés, hogy a szocializmus valamiféle „eszményi modell“, amelyet örök időkre meghatároznak a tudományos kommunizmus tankönyvei, s amelynek célja tükrözni a gyakorlat gyarlóságait és tökéletlenségét. Nemzetközi érvényessége nem az ilyen meghatározásokból következik, hanem azokból az alapelvekből, amelyeknek próbaköve és meg- erősítője az élet, s amelyek nem igazodnak semmiféle sablonokhoz. Lenin erre nyomatékos hangsúlyt helyezett, rámutatott arra, hogy a szocializmus csak a tömegek „történelmi kezdeményezésének“ eredménye lehet, s minden ország, amely építésének útjára lép, hozzájárul megalkotásához, s létrejötte csak a közös munka eredménye lehet. Ennek nem az a célja, hogy ez vagy az a forradalmi osztag azonosuljon a másikkal, hanem az, hogy mindegyikük érvényesítse az általában kötelező, az élet által igazolt alapelveket, összhangban országa lehetőségeivel és szükségleteivel, s teljes mértékben tiszteletben tartva sajátosságait, konkrét történelmi feltételeit. A tudományos szocializmus egyik elméleti sarkköve a sajátos és az általános dialektikus egysége. Számunkra nagy szerencse volt, hogy pártunk ehhez igazodott akkor, amikor országunkban eldőlt a szocializmus útja jellegének kérdése, s hogy ez a februári győzelem után megszabta ennek az útnak az irányát is. A pártban és a társadalomban a hatvanas évek végén kialakult válság nagyrészt annak következménye volt, hogy szem előtt tévesztették ezt a dialektikát, ezt a lenini hagyatékot, csakúgy, mint a megoldásnak 1968 januárja után választandó módját. A dolog lényegén mit sem változtat, hogy erre különféle cégérek alatt került sor. Egyszer szem elől tévesztették fejlődésünk sajátosságait, máskor a lenini alapelvek nemzetközi érvényességét. Ezt az alapvető tényt elhallgatják az antikom- munista központoknak - és nemcsak azoknak pártunk és országunk ellen irányuló támadásai, amelyeknek tanúi voltunk az utóbbi hónapokban az internacionalista segítségnyújtás 20. évfordulójával összefüggésben. Enélkül semmit sem lehet azonban megérteni országunk szocialista építésének történetéből. Enélkül azt sem lehet felmérni, hogy az átalakítás valójában mivel járul hozzá a mához, hogy lényege a szocializmusról szóló lenini tanítás teljes megújítása, általános érvényű alapelveinek valóban alkotó elsajátítása, hogy alkalmazásukkal teljes mértékben kibontakoztathassuk és bizonyíthassuk a szocializmus lehetőségeit és előnyeit, s ne újulhassanak meg, ne állhassanak a szocializmus további fellendülésének útjában a szocializmus olyan torzulásai, amelyeknek gyökerei mélyen visszanyúlnak a múltba. A múltban nálunk ezekkel a torzulásokkal nem egyszer foglalkoztunk. Kénytelenek voltunk arccal fordulni feléjük éppen a válság idején és sok minden olyasmit elrendeztünk vagy becsületesen igyekeztünk elrendezni, amiről napjainkban más országokban szenvedélyes viták folynak. Ez lehetővé teszi, hogy most erőinket összpontosítsuk a jelen problémáinak megoldására, anélkül azonban, hogy lemondanánk elsőrendű kötelességünkről, kiindulni a múlt tanulságaiból. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyes torzulások - például a személyi kultusz munkamódszerei, egész rendszerével és autoritatív gondolkodásával együtt - regenerálódóképességét elmarasztalásuk nem számolja fel. Ezen túlmenően gondolnunk kell arra is, hogy a felnövekvő nemzedéket félrevezethetik osztályellenségeink propagandagépezetének kampányai. Ez arra kötelez bennünket, hogy ne időközönként térjünk ki a múlt kérdéseire, hanem szüntelenül nyílt tankönyvként merítsünk belőlük, s mai munkánkra a történelmi tapasztalatok szemszögéből tekintsünk. Ez segítségünkre van a társadalmunk további fejlődésének útjában álló akadályok leküzdésében s egyben egész ideológiai munkánk intenzivitásának fokozásában is. A párt és a tömegek kapcsolata A múlt egyik legfontosabb tanulsága, hogy a fejlődés új utainak keresése és egyengetése során semmiképp sem szabad megengednünk a kommunista párt vezető szerepének és a széles népi rétegekkel való kapcsolatának gyöngülését. Alapvető változásokra csak a párt vezetésével kerülhet sor, amely igazodik a mar- xizmus-leninizmus forradalmi elméletéhez, a proletár és a szocialista internacionalizmus alapelveihez, amely a társadalom igazi élcsapata és a nép bizalmára támaszkodik. Az átalakítás megvalósítása során ennek szüntelen tudatában kell lennünk. Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB főtitkára a CSKP KB előző ülésén hangsúlyozta: elsősorban arról van szó, hogy ha sikeresen kívánjuk megvalósítani a szocialista társadalom forradalmi átalakítását, akkor a pártnak meg kell szilárdítania a kapcsolatát a munkásosztállyal és a többi dolgozóval. Ez annyit jelent, hogy a párt valamennyi szervének és szervezetének egész tevékenységében fordulatot kell elérnünk az emberek körében kifejtett széles körű és eredményes politikai-szervező, tömegpolitikai és eszmeinevelő munkában“. 4jlvtársak, a változások, amelyekhez hozzáfogtunk, külpolitikánkban is tükröződnek. Ezen a területen is le kell vonni az új jelenségekből a következtetéseket és el kell sajátítani az új megközelítést. A nemzetközi politika az utóbbi időben rendkívül dinamikusan fejlődik, a világ történésében megnyilvánulnak egyes kedvező tendenciák. Kétségtelenül enyhült a feszültség, megkezdődött a konfrontáció csökkenésének folyamata. Rendkívüli siker a szovjet és az amerikai közép- és rövid hatótávolságú rakéták felszámolásáról való megegyezés. Ez az egyezmény már megvalósításra kerül, s ez az első reális lépés, amely az atomleszereléshez, annak a messzemenő programnak megvalósításához vezet, amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs 1986. január 15-i nyilatkozatában terjesztett elő. Kedvező tendenciák nyilvánulnak meg a leszerelés egyéb kérdéseiben is, s ami rendkívül fontos, sikerült leküzdenünk az ellenőrzés gátló körülményeit, amelyek hosszú ideig gyakorlatilag megbénították az ezzel kapcsolatos tanácskozásokat. Napjainkban pozitív eredményekkel jár a regionális konfliktusok rendezésének igyekezete is. Aktivizálódik az ENSZ. Korunk bonyolult és ellentmondásos, egyidejűleg pedig összefüggő és egységes világában a változások megértése kifejezésre jut az új politikai gondolkodás- módban. Ez az osztályjelleg és az egyetemes emberi jelleg összefüggésének marxista értelmezéséből következik és lenini választ ad a kérdésekre olyan kritikus ponton, amelyhez az emberiség a lázas fegyverkezés következtében jutott el a civilizáció globális problémáinak egyidejű kiéleződése során Az új politikai gondolkodásmód továbbfejleszti a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének alapelveit. Míg korábban ezt az egymás mellett élést a történelmi fejlődéssel összhangban a szocializmus békés építése előfeltételeként értelmeztük, napjainkban joggal látjuk benne az egész emberiség túlélésének előfeltételét. Az egyetemes emberi értékek meghatározó fontosságának elismerése nem jelenti az osztályszempontok feladását a nemzetközi fejlődés értékelésében, nem jelenti azt, hogy lebecsüljük vagy / ideológiai munkánk perifériájára szorítjuk a kapitalizmus jellegének és nemzetközi fórumon a tőke szándékainak leleplezését. Továbbra is ideológiai harcot kell vívnunk minden olyan kísérlettel, amely a szocialista országok átalakításával spekulál, amely elferdíti célját. Kétségtelenül folytatódni fog az osztályszempontból megosztott világ tükröződéseként az ideológiai harc. Törekvésünk azonban az, hogy az ideológiai ellentétekkel ne nehezítsük az államközi kapcsolatokat és az emberiség égető fontosságú kérdéseinek megoldását. Az új gondolkodásmód és ennek alapján a szocialista országok bel- és külpolitikája az egész világ színe előtt kifejez néhány alapvető és a nemzetközi fejlemények szempontjából rendkívül fontos tényt, amely arról tanúskodik, hogy napjainkban a világ fejlődése elképzelhetetlen a szocializmus nélkül. A szocializmus politikája középpontjában a dolgozó ember érdekei és szükségletei állnak, valamint a nemzetközi biztonság és az egész emberiség haladása. Most világosan előtérbe kerül a világközösség államai kölcsönös függőviszonyának elmélyülő tendenciája, amely a két rendszer békés versengésével és vetélkedésével egyidejűleg tükrözi korunk fejlődésének valós dialektikáját. Döntő fontosságúvá válik az a képesség, hogy gyorsabb ütemben, a korszerű tudomány, a csúcstechnika és -technológia bázisán meghatványozzuk az anyagi gazdagságot, azt igazságosan elosszuk és vállvetett igyekezettel megújítsuk és megvédjük az emberiség átéléséhez szükséges erőforrásokat. A társadalom szervezése szocialista formáira történő átmenet önmagában nem biztosítja ezt a képességet. A szocialista országoknak a konkurenciaharcban gazdasági sikereikkel, az egyéni és a társadalmi munka jobb minőségével és nagyobb termelékenységével kell bizonyítaniuk, azt, hogy a szocializmus bármely más szociális-politikai rendszernél többet nyújthat. Nem kétséges, hogy egyetlen szocialista ország sem fejlődhet sikeresen, ha nem fogja fel a többi testvérpárttal való kölcsönösen előnyös együttmüködés és szolidaritás jelentőségét. Az átalakítás általunk megválasztott irányvétele arra késztet bennünket, hogy széles spektrumban tüzetesen felmérjük az együttmüködés eddigi fejlődésér, azt dinamikusab- bá tegyük, kicseréljük egymással a szocialista építés tapasztalatait, azokat elemezzük és ésszerűen hasznosítsuk az átalakítás folyamatában, a szocializmus további szilárdítása érdekében. Csehszlovákia összhangban a CSKP XVII. kongresszusának irányvonalával, továbbra is elsőrendű figyelmet szentel a szocialista közösség egysége és felzárkózottsága szilárdításának, együttműködésének a baráti országokkal. E politika megbízható bázisának tekintjük a kölcsönös előnyöknek, az érdekek egyensúlyának, a* szocializmus sorsáért és tekintélyéért a közös felelősségnek alapelveit annak érdekében, hogy a világ fejlődésében növekedjen a szocializmus szerepe. Együttmüködés - minőségileg új szinten A történelmi fejlődés jelen szakasza szigorú követelményt támaszt a szocialista államokkal szemben: lényegesen sza- porázni a lépést, s nagy javulást elérni a gazdaságban, a tudományban és a technikában. A KGST idei 44. prágai ülésszaka fontos döntéseket hozott az együttmüködés mechanizmusának és a Tanács tevékenységének átalakításáról, beleértve a devizális kérdéseknek, a cserekapcsolatok és az árak kérdésének megoldását, a nemzetközi munkamegosztás 2005-ig szóló koncepciójának kidolgozását. Ez megteremti közösségünk kereteiben az együttműködés minőségileg új szintje elérésének előfeltételeit. Úgy véljük, hogy ezekkel a belső reformokkal párhuzamosan országainkban feltétlenül szükséges alapvető módon - tartalmi és szerkezeti vonatkozásban - megszervezni a gazdasági együttműködést, főleg a KGST tevékenységét Különben a világgazdaság perifériájára szorulnánk, s ez távolabbi kilátásokban általában is veszélyeztetné a szocializmus helyzetét. Komoly figyelmeztetés számunkra a nyugat-európai integráció gyors fejlődése. Számolni kell azzal, hogy ez a folyamat 1992 után Nyugat-Európában nemcsak gazdasági, hanem politikai és esetleg katonai viszonylatban is minőségileg új struktúra kialakulásához vezet. A szocialista országok ezzel nem lennének versenyképesek, ha külön-külön, egymástól elszigetelve fejlődnének. Ezért ebből a szempontból is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szocialista gazdasági integrációnak. Az új gondolkodásmód realitása, s az erre épülő alapjaiban új politika győzelme, amely egyetemes normaként ismeri el nemzetközi színtéren a békés egymás (Folytatás a 6. oldalon)
