Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-13 / 242. szám, csütörtök

Fejlesszük tovább az ideológiai munkát és emeljük a kor követelményeinek megfelelő szintre

A CSKP KB Elnökségének jelentése, amelyet a CSKP KB 10. ülésén Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára terjesztett elő

ÚJ szú

1988. X. 13.

(A beszéd első részét tegnapi számunkban közöltük.)

A dialektikus materialista módszertan az alkotó gondolkodás erőforrása. A leg nagyobb örökség, amelyet a marxizmus -leninizmus klasszikusai hagytak ránk. Reá épitve nemcsak javítanunk, hanem minőségileg meg is kell újítanunk a társadalomtudományi megismerést, a kor követelményeinek szintjére emelve azt. Ma éppen ezekben az összefüggésekben mutatkozik meg, hogy ki kell alakítani a tudományos kutatás új típusát, amelynek szoros összhangban kell állnia a társadalom szükségleteivel.

Ez okból is kell hogy érdekeljen és nyugtalanítson bennünket, milyen színvonalon oktatják a főiskolákon a marxiz- must-leninizmust, miként viszonyulnak hozzá a hallgatók, az iskola milyen feltételeket teremt a társadalomtudományok, s általában a humán műveltség fejlesztéséhez.

Az állam- és jogtudományok előtt az a rendkívül időszerű feladat áll, hogy folytatni kell az átalakítás jogi feltételeinek biztosítását és az új alkotmány előkészítését. Hozzá kell járulniuk azoknak az érveknek a kidolgozásához, amelyek eló- remutatóan megvilágítják államunknak, mint szocialista jogállamnak a jellegét, a szocialista pluralizmust, az emberi jogok és állampolgári szabadságjogok társadalomban való érvényesítésével összefüggő kérdéseket.

A társadalomtudományok további fejlesztése érdekében törődni fogunk azzal, hogy létrehozzuk az alkotó munkájukhoz szükséges feltételeket. Támogatjuk a nemzetközi kapcsolatok bővítését, a ta- nulmányutakat, a fontos nemzetközi akciókon való részvételt. Elképzelhetetlen, hogy jelenleg - s ez általánosan érvényes - a tudományos munkahelyek ne juthassanak hozzá a szükséges információkhoz, a világszínvonallal összevethető mértékben. Javítani kell a kiadói tevékenységet is, felszámolni az olyan helyzetet,. hogy egy tudományos mű megjelentetésére éveket kell várni, s ráadásul különböző adminisztratív jellegű akadályokat is gördítenek az útjába.

Az új követelményekkel összhangban át kell értékelni a CSKP KB Maocizmus -Leninizmus Intézetének és más társadalomtudományi intézeteknek a munkáját.

A szocialista kultúra demokratizálása

Elvtársak, az átalakításnak hozzá kell járulnia szocialista kultúránk és művészetünk fellendüléséhez, mindennemű művészi tevékenység lehető legjobb feltételeinek kialakításához, minden tehetség kibontakozásához és érvényesüléséhez. Továbbra is védelmezni és fejleszteni fogjuk kulturális örökségünk nagy értékeit. Ez az örökség nemzeteinknek a szabadságért és állami önállóságért vívott törrténelmi küzdelmében, a szocialista forradalom céljainak teljesítésében jött létre.

E területen a pártmunka elsőrendű feladata, hogy a dolgozókat és a művészeket a nagyfokú igényesség és a társadalmi felelősség irányába vezesse, az egészséges bírálathoz, annak a mély megértéséhez, amire a pártunk törekszik és amit tőlük elvár. A kultúrát és a művészetet nem lehet sablonokba szorítani, sem gúzsba kötni a bürokratikus eljárásokkal, s épp igy nem lehet beletörődni a szocializmus elveitől, esztétikai normáitól való elvtelen elhajlásokba vagy azok tagadásába.

A szocialista kultúra demokratizálásáról szóló felfogásunknak semmi köze a hatvanas években hangosan proklamált demokráciához, amely lényegében csak az ellenforradalmi tevékenység fedőneve volt. Akkor a kulturális frontban a jobboldali kisebbség megszerezte a hatalmat a többség felett, azzal a céllal, hogy dezorientálja és manipulálja azt. A kultúra és a politika ideológiamentességét hirdette, ő maga azonban szégyenletesen kihasználta a politikai céljaiért folytatott küzdelemben. Osztályellenségeink ma is reményeket fűznek a kultúra és a művészet demokratizálásához. Felforgató tevékenységük annál kevésbé lesz sikeres, minél fejlettebbé tesszük a demokráciát, valóban szocialista alapon, a dolgozók érdekében.

A kultúra sokoldalú és céltudatos hatása az új, demokratikusan igazgatott szocialista társadalomra elkerülhetetlen és pótolhatatlan. Azt kívánjuk, hogy e hatás szembetűnően növekedjen. Ezzel függ

össze, hogy magas "kulturális szintre kell kerülnie annak a környezetnek, amelyben az emberek élnek és dolgoznak, s a dolgozóknak a lehető legnagyobb mértékben részt kell venniük az értékes kulturális tevékenységben a városokban, a falvakban és az üzemekben. Művészeink feladata, hogy ezt valódi hivatástudattal elősegítsék, hogy megtanítsák a népet a kulturális értékek közös létrehozására, s ugyanakkor a néppel együtt élve találják meg a saját alkotásukhoz szükséges forrásokat és ösztönzéseket.

Milyen művészetre van szükségünk

Értékeljük azt, hogy minden nemzedék élvonalbeli művészei együtt haladnak a párttal, támogatják az átalakítás politikájának megvalósítását, ahogyan azt a művészeti alkotószövetségek múlt évi kongresszusai is bizonyítják. Üdvözöljük azt a nyíltságot, ahogyan alkotó értelmiségünk szólt a művészet, a kultúra kérdéseiről, társadalmunk problémáiról és bírálja azokat a jelenségeket, amelyekkel pártunk küzd. Nagy felelősséggel kell foglalkoznunk ezekkel a megjegyzésekkel és meg is oldani őket - legyen szó akár az érzéketlen és hozzá nem értő eljárások okozta fogyatékosságokról, a kiadói tevékenység, a könyvkereskedelem, vagy a művészeti ügynökségek és kulturálisnevelő intézmények kommersz törekvéseiről, a különböző művészeti ágakban monopolhelyzetre törekedő zárt csoportok régóta bírált tevékenységéről, akár pedig a kultúra és a művészet anyagiműszaki alapjának nemegyszer katasztrofális állapotáról, amely főleg Prágában fejt ki nagyon kedezótlen hatást.

Vannak tehetséges költőink, íróink, képzőművészeink, zeneszerzőink, dramaturgjaink, rendezőink, művészi együtteseink, akik, illetve amelyek öregbítik szocialista hazánk hírnevét. Becsülünk minden pozitív alkotó tettet, főleg az olyan műveket, amelyek életünk sürgető kérdéseivel foglalkoznak, hú képet adnak népünk életéről, és munkájáról, annak teljes sokszínűségében és ellentmondásosságában. Nem titkoljuk elvárásainkat: társadalmunknak olyan művészetre van szüksége, amely nem szűkül le csupán az alkotó belső életére, hanem bemutatja országunkban a szocialista változásokat, s hatásának erejével e változások részesévé válik, olyan művészetre, amelyre jellemző az éles tekintet, a gondolati gazdagság, a mély igazságosság és az érzelmi hatékonyság. A művészi alkotás részt vehet az olyan társadalmi fogyatékosságok elleni harcban, mint a munkához és a szocialista tulajdonhoz való felelőtlen viszonyulás, az elburjánzott bürokrácia, a pénzimádat, az élósködés és egyéb erkölcsi deformációk. Az emberiség túléléséért vívott küzdelemben, legyen szó az olyan globális kérdésekről, mint a háború és béke, az ökológiai, vagy más problémák, a humánus szocialista művészet különös erővel és meggyőzően hallatja hangját.

Az igazság az, hiba lenne nem látni, hogy az utóbbi időben viszonylag kevés olyan mű születik, amely megfelel a szocialista társadalom igényes szempontjainak. Ezzel szemben gyarapodik az olyan munkák száma, amelyek felületesen és egyoldalúan reagálnak az élet különböző jelenségeire, sót megpróbálják ezeket elkerülni. Egyes szerzők ideológiai szándékai viszont az alacsony művészi színvonal miatt vesztik el hatásukat. A tehetség- telenséget, felületességet, a művészi felelőtlenséget semmivel sem lehet eltakarni, még inkább nem a korlátozott alkotói szabadságról szóló képmutató beszédekkel. Nálunk minden művésznek széles körű lehetőségei vannak a társadalom javát szolgáló szabad alkotó megnyilvánulásra. A művészi tevékenység minden ágában tapasztalható ez, a képzőművészetben például számos közelmúltbani kiállítás során, amelyeket Prágában, Bratislavában és más városokban rendeztek. Ezek ugyanakkor azt is megmutatták, hogy a képzőművészek középkorú és fiatal nemzedékénél az ideológiai és esztétikai kérdésekben sok a bizonytalanság. Azonban hasonló a helyzet más művészeteknél is.

Zeneművészetünkben sok a probléma. Élénk vita folyik róluk a zeneszerzők és zenetudósok körében, akik keresik az olyan új kifejezési eszközöket, amelyek a múltban létrehozott nagy értékekre kötnek. A legmagasabb követelményeket az előadóművészetekkel szemben támasztják, hogy azok hagyományosan jó színvonala, amit a világ is elismer, tovább emelkedjen. Élénk vita folyik a könnyűzenéről. További fejlődését főleg az új irányzatokés áramlatok felelősségteljes, eszmei-szakmai értékelésére kellene alapozni, az igényesebb követelmények érvényesítésével. Nehéz, de halaszthatatlan feladat előtt állunk: vissza kell szorítani azokat a törekvéseket, hogy ezt a területet az ízléstelenség, a hanyatló erkölcs, a negatív életszemlélet és vandál hangulatok terjesztésére használják ki. E feladatot akkor lehet teljesíteni, ha az állami intézmények, társadalmi szervezetek és a hírközlő eszközök egységesen a megfelelő kultúrpolitikai és eszmei-esztétikai kritériumokat fogják alkalmazni.

A művészi alkotások társadalmi hatásával összefüggő kérdések megítélésekor nem lehet megfeledkezni a színházról, a filmről és a televízióról. A drámaművészeti alkotások gazdag és értékes alapjával rendelkezünk, amelyhez sikeresen kötődnek sok szerző jelenlegi alkotásai. Magas színvonalat ért el színmúvésze- tünk, melynek élvonalbeli képviselői rendkívüli népszerűséget élveznek. A dráma- művészet, ha lépést tart a „korszellemmel" különösen vonzó a fiatalok számára. Főleg azokra az alkotásokra vonatkozik ez, amelyek tükröt tartanak a társadalom bírálatát és elítélését kiérdemlő jelenségek elé, s amivel a fiatal emberek azonosulnak. Az ilyen érdeklődésre való orientáltság helyes. Nem kell azonban elébe menni ott, ahol ugyanakkor csökkennek az alkotás eszmei-művészi színvonalával szembeni igények. Az illetékes alkotószövetségekben dolgozó kommunistákon, színházművészetünk, kinematográfiánk és televíziónk vezető szervein múlik, hogy ezzel a problémakörrel - amelyről egyébként szenvedélyesen vitatkoznak - foglalkozzanak, s keressék, Jiogy milyen irányba tereljék drámaművészetünk fejlődését. A televíziónak és a filmgyártásnak is jobban együtt kell működnie.

Sokkal igényesebben kell eljárni a külföldi filmek behozatalánál. Mindannak, ami értékes - beleértve a szórakoztató és kalandfilmeket - el kell jutnia a mi mozijainkba és a mi tévénk képernyőjére is. Nehezen lehet azonban megbékélni az olyan eljárással, amely a nézők megnyerésének leple alatt utat nyit az olyan filmek előtt amelyekben az erőszak kultusza, az emberi élet cinikus lebecsülése megtagadja a humanizmus alapvető elveit is.

Az átalakítás új lehetőségeket és rendkívüli alkalmat ad a művészeknek tehetségük kibontakoztatására és érvényesítésére. Ugyanakkor azonban megköveteli, hogy a szocialista művészet alapvelvein mélyüljön a müvésztársada- lom egyesítésének folyamata.

Emellett nem lehet megfeledkezni arról, milyen sokrétűen tagolt ez a társadalom. Nemcsak azok tartoznak bele, akik művészi érdemeiknek és szocialista magatartásuknak köszönhetően természetes tekintélynek örvendenek, hanem azok is, akik a hatvanas években vagy más bonyolult időszakokban nem tudtak helyesen eligazodni, de napjainkban becsületesen részt vesznek művészetünk fejlesztésében. Eredményesnek tartjuk nemcsak az idősebb, hanem a középső nemzedék alkotómunkáját is, e nemzedék már kellő élettapasztalatot szerzett, s eltökélt szándéka, hogy ugyanolyan tiszteletre méltó és időtálló értéket hagyjon maga után, mint amilyet a korábbi nemzedékek hoztak létre. A legfiatalabb nemzedék még keresi a saját nyelvét, ugyanakkor bizonyítja azt a képességét, hogy hozzá tud járulni művészetünk fejlesztéséhez, s ebben segítséget kell nyújtanunk neki.

A múvésztársadalom egyesítésében, a nemzedéki előítéletek, a művészet társadalmi súlyának növekedését akadályozó gátak leküzdésében nagy felelősségük van a művészeti alkotószövetségeknek, s nemcsak saját tagságuk körében, hanem azon kívül is. Társadalmunk egyetlen művészről sem mond le mindaddig, amíg ó nem mond le a társadalomról, hátat nem fordít neki.

Az alkotó munka feltételei

Az alkotószövetségeknek bátrabban be kellene kapcsolódniuk azoknak a kérdéseknek a megoldásába, amelyek a művészek társadalmi helyzetével, munkájuk anyagi és erkölcsi elismerésével, a fiatal alkotók felkészítésével és érvényesülési lehetőségeivel függnek össze, egyszóval

véleményt kellene nyilvánítaniuk mindarról, ami a művészettel, a társadalom és a művészet viszonyával kapcsolatos. A jelentős múvészegyéniségektöl, akik széles körű elismerésnek örvendenek, mindig komoly szavakat várunk a társadalmi problémákról is.

Ami az irányító munkát illeti, a vezető tisztségviselőknek tudatosítaniuk kellene, hogy a kulturális és művészeti fronton a bürokratikus és adminisztratív módszerek különösen károsak. Rendkívül fontos, hogy e területen érzékenyen járjunk el, támogatni kell a kezdeményezést, létrehozni az alkotó munka szükséges feltételeit. Az állami szerveknek - minden szinten - a kultúra fejlesztésére fordított társadalmi eszközökben olyan beruházásokat kellene látniuk, amelyek a társadalom szellemi gazdagságának forrásait sokszorosítják. Az alkotószövetségek viszonylatában tiszteletben kell tartaniuk azok önállóságát, álláspontját és javaslatait. Ami pedig az irányító pártmunkát illeti, ennek súlypontját arra kell helyezni, hogy megkívánjuk a felelősséget a vezető művészeti káderektől, kommunistáktól, akik az alkotószövetségekben és más kulturális intézményekben tevékenykednek, továbbá minden kérdés nyílt megvitatására az alkotók széles aktívájával, s nem utolsósorban a rendszeres eszmei nevelő munkára.

A jelenlegi időszakban a művészet feladata számos irányban új igényeket támaszt az irodalmi és a művészeti kritikával szemben, ezeknek sokkal hatékonyabban kellene befolyásolniuk az alkotást kultúrpolitikánk szellemében. A művészeti és az irodalomkritika jelenleg nem felel meg ennek a követelménynek. Elsőrendű feladata a mostani felaprózottság, az értékrendekben tapasztalható ideológiai zűrzavar felszámolásában rejlik, oly módon, hogy következetesen érvényre kell juttatnia a szocialista művészeti alkotás marxista-leninista elveit. Ezzel szorosan összefügg, hogy elkerülhetetlen művészetünk hatvanas évekbeli fejlődésének elvszerú értékelése és a művészet minden ágával és a művészettörténettel foglalkozó tudományos ágazatok fejlesztése.

Komoly problémát jelent, hogy általánosan csökken a művészi értékek elsajátításának képessége. Ezért haladéktalanul életbe kell léptetni az esztétikai nevelés össztársadalmi rendszerét. A kulturális- nevelő tevékenységnek, a dolgozók és az ifjúság kulturális aktivitásának feltétlenül szüksége van új ösztönzésekre - például az amatőr művészeti mozgalom fejlesztésében. Az amatőr művészeti mozgalomnak nálunk gazdag hagyományai vannak, s széles társadalmi háttérrel rendelkezik. Nem lehet beletörődni abba, gazdasági szervezeteiknél erősödik az az irányvonal, hogy az ilyen célokra fordított eszközöket csökkentsék, sót megvonják.

örvendetes: az utóbbi időben megnőtt a nyilvánosság, főleg az ifjúság érdeklődése a természetvédelem, a kulturális értékek felújítása, a városok és községek esztétikai rendezettsége iránt. Mindez társadalmilag hasznos akciókban nyilvánul meg, melyeket támogatni kell.

A kultúra elválaszthatatlan része az architektúra és a városrendezés. A korábbi társadalmi rendszerek az építészek és iparosok tudását az olyan ideológiai szimbólumokra összpontosították, mint a ka- tedrálisok, várak, kastélyok, paloták, bankok, vagy az ipari konszernek és uralkodó körök reprezentációs épületei. A mi társadalmunknak egész más meghatározó építészeti alkotásokat kell létrehozni: lakónegyedeket, termelési zónákat, kulturális iskola- és egészségügyi areálokat.

A jelenlegi helyzet, főleg a lakásépítés építészeti megoldása - ami a rosszul értelmezett iparosítás áldozatának tekinthető - szöges ellentétben van ezekkel a követelményekkel, s itt a legfőbb ideje, hogy ezt energikusan megoldjuk. Ennek érdekében lényegesen tökéletesíteni kell az építészeti és városrendezési tervek előkészítésében és megvalósításában részt vevő szervek és intézmények munkáját. Hiszen a beruházók kötelesek a társadalmi megrendelést oly módon meghatározni, hogy az tartalmazza a magas színvonalú építészeti és városrendezési megoldásokat, ugyanis a beruházók képviselik a jövendőbeni felhasználót vagy működtetőt. Az építészeket hivatásuk arra kötelezi, hogy a tervekbe minden tudásukat és érzésüket beleadják, a ma és a jövő szükségleteinek megfelelően, s ne engedjék meg a szocialista életkörnyezet kialakítása alapvető elveinek a megsértését. Az építészeti alkotások, urbanisztikai egységek kivitelezőinek és szállítóinak tiszteletben kell tartaniuk azt, amire társadalmunknak szüksége van, s a terveket megfelelő műszaki és kulturális színvonalon kell megvalósítaniuk.

Széleskörűen támogatni kell az ipar-, a formamüvészetet stb. Itt is sok a megoldásra váró probléma.

A múltban kétségtelenül nem keveset tettünk hazánk kultúrájának felvirágzásáért. Hazánk nemzeti történetünk nagyszerű hagyatékának és a szocialista építésnek köszönhetően egyike a legkulturáltabb országoknak. Meggyőződésünk, hogy korunk is olyan új értékekkel fogja gazdagítani a kultúrát és a művészetet, amelyek felette szükségesek szocialista társadalmunk egészséges fejlődéséhez és a nép boldog életéhez. Erről azonban megfelelőképpen gondoskodnunk kell.

A hírközlő eszközök feladatai

Elvtársnók és elvtársak,

napjainkban előtérbe kerül a tömeges hírközlő eszközöknek, e legjelentősebb tájékoztató forrásnak és a nyilvánosság legszélesebb alapokon nyugvó demokratikus fórumának a feladata.

Az átalakítás menete s az állampolgárok viszonya az átalakítás, a pártpolitika, valamint általában a szocialista állam iránt nem csekély mértékben attól függ, hogyan alkalmazzuk ezt az eszközt, mennyire fog emelkedni ezekben az alapvető fontosságú irányokban a sajtó, a rádió és a televízió munkájának színvonala.

A legfontosabb az, hogy a hírközlő eszközök támogassák az új gondolatokat, az új megközelítéseket, széleskörűen népszerűsítsék az átalakítás gyakorlatában születő jó tapasztalatokat. Ma inkább, mint bármikor ezelőtt, ügyelnünk kell arra, hogy a propaganda a politikai, az állami és a gazdasági szféra eljárásával egyeztetetten hasson s kiinduljon a realitásból, a tényleges helyzetből.

Politikánk nyíltsága feltételezi az újságírók magas fokú felelősségét és hozzáértését. Mindig hangsúlyt helyeztünk az újságírói etikára. Ez ma az egyik legfontosabb követelmény. A hírközlő eszközöknek a népet kell szolgálniuk, s nem a különféle csoportok és egyének becsvágyát, sót népellenes politikát. A társadalom demokratikus változásaival ellentétben állna, ha a szerkesztőségekben olyan emberek dolgoznának, akik a nyíltságban alkalmat látnának a személyek rágalmazására, megalapozatlan híresztelések terjesztésére, támogatnák vagy ösztönöznék a különféle mendemondákat és koholmányokat, idegességet vagy feszültséget idéznének elő a társadalomban. Sohasem szabad megfeledkeznünk 1968 tapasztalatáról, amikor is a hírközlő eszközökkel visszaéltek a szocializmussal szemben, manipulálták és széleskörűert félrevezették velük a nyilvánosságot.

Megoldandó feladataink bonyolultsága, fontossága és elodázatlansága megkívánja, hogy a különféle kérdések megvitatásába bevonjuk a szakembereknek, a felelős tényezőknek és az egyszerű állampolgároknak minél szélesebb körét.

A hírközlő eszközöknek ehhez meg kell teremteniük a szükséges lehetőségeket. Az emberek nézetei, gondolatai és javaslatai ellentmondásosak is lehetnek, ez aligha kerülhető el a nem formális vitában, fontos azonban az, hogy a jó ügyet szolgálják, hozzájáruljanak a felvetett problémák megoldásához, társadalmunk fejlődéséhez, a szocializmus megszilárdulásához. Ez a célja a szocialista társadalom nézetei pluralizmusának.

E tekintetben sok minden javult és javul a hírközlő eszközök tevékenységében. Említsük meg például a televízió Szondák elnevezésű néhány programját, a rádió Amiről az emberek beszélnek című műsorát, a Rudé právo és más napilapok, valamint folyóiratok hasábjain megjelenő ankétokat és vitákat.

A hírközlő eszközöknek a demokrácia mindennapos iskolájává kell válniuk.

A demokráciát azonban tanulniuk kell maguknak az újságíróknak is, kerülve a megalapozatlan következtetéseket, s nem erőszakolva rá a nyilvánosságra gyakran egyoldalú álláspontjukat. A vitának végül is konstruktív következtetésbe kellene torkollnia. Ehhez feltétlenül szükséges a szerkesztőségek együttműködése valamennyi szakasz irányító dolgozóival. Ennek előfeltételeit még távolról sem teremtették meg. Hatálytalanítani kell a tárcák és a vállalatok különféle utasítá- (Folytatás a 4. oldalon)