Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-12 / 241. szám, szerda
Fejlesszük tovább az ideológiai munkát és emeljük a kor követelményeinek megfelelő szintre ÚJ SZÚ 1988. X. 12. (Folytatás a 4. oldalról) különbségek, amelyek egész társadalmi rétegeket állítottak szembe egymással, amelyek a nemzetiségi ellentétek egyik tartós forrását jelentették, s áhhoz vezettek, hogy az egyik oldal túlzotf fényűzés- bfen és kiváltságok között élt, míg a másik oldal csak a nyomort, a nélkülözést «s a megaláztatást ismerte Ez nálunk már a múlté. Társadalmunkat az jellemzi, hogy az emberek életéhez és munkájához szükséges alapvető feltételek viszonylag magas szinten vannak, egész sor jelentős vívmánnyal rendelkezünk, amelyek a lakosság életének természetes részévé váltak. A munkához való jog széles körű érvényesüléséről, a művelődés és a kultúra szolid szintjéről és általános hozzáférhetőségéről, a szociális biz- • tosítás fejlett rendszeréről, a gyermekes családoknak nyújtott támogatásról,'az ingyenes orvosi ellátásról, a munka utáni pihenés biztosításáról stb. van szó. Ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy ezeken a vívmányokon, amelyek létezését kivétel nélkül természetesnek tartjuk, nem állhatunk meg. Ai emberek szükségleteinek az összetétele szüntelenül fejlődik. Ezzel számolnunk kell. Anélkül, hogy folyamatosan és hatékonyan gondoskodnánk az emberekről, munka- és életkörülményeikről, nem növelhetjük a gazdaság színvonalát, s nem gazdagíthatjuk a kulturális-szellemi szférát A másik oldalon azonban nem engedhetjük meg, hogy az ingyenes szolgáltatások és előnyök aránytalan mértéke korlátozza a dolgozók érdekeltségét a gazdasági eredményekben, s mérsékli a gazdaság teljesítményét. A szociálpolitika alapelvének, a szociális igazságosságnak feltétlen érvényesülését mindenekelőtt az egyenlósdi, továbbá az elvégzett munka szerinti javadalmazás elvének megsértése akadályozza. Az egyenlósdi gyökereit nem számoljuk fel mindaddig, amíg a gazdasági szabályozók a termelésben végzett irányító munkával együtt nem teszik lehetővé az alapvető fordulatot a valódi érdemek és a kimutatható eredmények szerinti értékelésben. A javadalmazás terén megvalósuló nagyobb mértékű differenciálás a szociális igazságosságba vetett hit helyreállításának forrása. Egyben a dolgozók kezdeményezőkészségének és aktivitásának az eszköze. Ha a javadalmazásban gondot fordítunk az igazságos különbségekre - amelyek a szükségletek kielégítésének egymástól eltérő lehetőségeiben tükröződnek -, azt nem lehet a,,kispolgári magántulajdonosi szemlélet“ felélesztéseként értelmezni. Ezt az ideológiai előítéletet fel kell számolni, Ez az új gazdasági mechanizmus eredményes működésének egyik feltétele. Ez nem lesz könnyű, ami azoknak az élenjáró-munkahelyeknek a példáján is lemérhető, amelyek éppen az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek megfelelő és érzékeny összekapcsolása, az átgondolt ösztönzési rendszer alapján rendkívüli eredményeket érnek el, s az áldozatkészséget, az öntudatos munkafegyelmet az érdemeknek megfelelően ismerik el a javadalmazasban is. Ennek illusztrálásaképp munkahelyek hosszú listáját lehetne felsorolni - szocialista munkabrigádokét, a legküiönbözóbb területeken dolgozó kollektívákét. Említsük meg név szerint a Slušovicei Agrokombinát Efsz-t. Mennyi vita volt körülötte? Voltak olyan hangok is, amelyek óva intettek a ,.Bat'a" szellemtől, a magántulajdonosi vállalkozási módszerek visszaállítására irányuló törekvésektől. Az agrokombinát vezetésének minden egyes lépésére nem kívánjuk áldásunkat adni, nyilván itt is találnánk hiányosságokat. Egyvalamit azonban nem lehet megtagadni a slušoviceiektól: egyértelműen és hosszú távon bizonyítják, hogy a vállalati gyakorlatban milyen ütembenlehet érvényesíteni a tudományos-műszaki fejlődést, s ebben magas világszínvonalat lehet elérni. Az alaposan kidolgozott belső vállalatirányítási rendszerük nemcsak a dolgozókollektívákat, hanem az egyéneket is hatékonyan motiválja a szocialista vállalkozásra, s azt az érzést kelti bennük, hogy részesei a vállalat konkrét eredményeinek. Ebben az erőfeszítéseikben nincsenek egyedül. Hasonlóan tevékenykedik a Vágsellyei (šaľa) Efsz, a Galántai (Galanta) járásban, az Oticei ETsz az Opavai járásban és több más vállalat Helyesen kell értelmezni az egyéni munkatevékenységet, amely nem a kizsákmányolásra, hanem azon egyének és családtagjaik képességeinek és ügyességének a teljes mértékű kihasználására épül, akik készek kezdeményezően kielégíteni a keresletet főleg ott, ahol egyelőre nem megfelelő a társadalmi termelés vagy szolgáltatás. Ez úgyszintén a szocializmushoz tartozik, támogatjuk ezt a tevékenységet és az állam ellenőrzése mellett bővíteni fogjuk, főleg az olyannyira szükséges lakossági szolgáltatások javítása érdekében. Legnagyobb érték az ember A tudományos szocializmus alapvető eszméje a társadalmi egyenlőség elve. Ezt az elvet politikánk nem veszíti szern elől, eszményképünk az osztály nélküli társadalom felépítése. A gazdasági reform ideológiájának - amelyben a dolgozók legkülönbözőbb érdekeiből indulunk ki - semmi köze a Nyugaton az újkonzervatívok által ismét terjesztett „szociáldar- winizmushoz". Az osztály nélküli társadalom születésének folyamatára azonban nem tekintünk úgy, mint valamilyen egyöntetű társadalom létrehozására, amelyben az emberi személyiség az arc nélküli tömegben elvész. A szocializmusról' és a kommunizmusróil alkotott ilyen elképzeléseket kitartóan terjesztik ellenségeink, akik kisajátítják maguknak a demokrácia, az ember szabadságjogai és jogai védelmezőinek monopóliumát. Ez az újkori történelem egyik legnagyobb ellentmondása. A szocializmus és a kommunizmus az, amely ezeket a szabadságjogokat és jogokat a kizsákmányolás és a szociális antagonizmusok felszámolásával először helyezi reális alapokra. Be kell azonban ismerni, hogy ellenségeink kezére játszanak a szocializmus különböző múltbéli vagy jelenlegi deformációi - beleértve az egyenlősdit, amely a szociális egyenlőség elvének durva vulgarizá- lása, s amelyből végül a szociális demagógia és a kispolgári irigység táplálkozik. A Munkatörvénykönyv módosításáról folytatott széles körű vita - amely az országos szakszervezeti konferencián csúcsosodott ki - megmutatta, hogy az emberek többsége elutasítja az egyenlós- dit, s benne a szociális igazságosság elvének komoly megsértését látja, olyan akadálynak tekinti, amely gátolja egyrészt a rendkívüli teljesítmények és a nagy szaktudást igénylő munka értékelését, másrészt pedig a hanyag és felelőtlen munka megbüntetését. A vita során hangsúlyozták, hogy a Munkatörvénykönyvnek védelmeznie kell azokat, akik becsületesen és jól dolgoznak, s nem célja biztonságok garantálása mindenki számára tekintet nélkül arra, ki hogyan tevékenykedik a társadalom javára. El kell búcsúznunk az olyan elképzelésektől, miszerint a szociális biztonság nemcsak a jövővel kapcsolatos aggodalmakat, hanem a jövő biztosításáról való gondoskodást és az érte vállalt felelősséget is feleslegessé teszi. A vita során nyomatékkai hangsúlyozták, hogy határozottan el kell utasítani az olyan társadalomellenes jelenségeket, mint az élósködés, a törvénytelen úton vagy munka nélkül szerzett jövedelem, a mások kárára történő haszonszerzés. Látnunk kell, hogy a hasonló jelenségek következetlen megoldása miatt fokozódik az elégedetlenség. A szociálpolitika a szocialista életmód kialakítására, az ember sokoldalú fejlődésére, a munkában és a pihenés idején történő érvényesülésére irányuló erőfeszítéseink tartozéka. A szociálpolitikában a társadalom adott fejlődési fokán meglevő szükségletek, érdekek és'értékrend- szer összességéből kell kiindulnunk Ezek közül egyiket sem szabad elhanyagolni. Nem kifizetődő, ha figyelmen kívül hagyjuk a lakásgazdálkodás, a közlekedés, a kereskedelem problémáit, mindazokat a gondokat, amelyek naponta érintik az ember legegyszerűbb szükségleteit. Nem szabad azonban megfeledkeznünk az embernek azokról az érdekeiről sem, amelyek kielégítése a társadalomban betöltött helyét határozza meg, munkájának és életének értelmet ad, aktív és alkotó cselekvésre ösztönzi, s olyan magatartásra, hogy ne legyen közömbös a körülötte zajló helytelen dolgok iránt. Teljesen világos, hogy az ilyen aktív hozzáállás kialakítása - melynek stabilitását az értékrendszer és a világnézet által adott meggyőződés mélysége határozza meg - nem nélkülözheti az ideológiai vitákat. Ugyanakkor fel kell lépni az emberek irreális, maximalista igényeivel szemben éppúgy, mint a kispolgári megnyilvánulásokkal, a fogyasztói életszemlélettel, valamint az ellenséges propaganda legkülönbözőbb hatásaival szemben. Ez a propaganda tettrekészen használja ki hiányosságainkat arra, hogy politikánk eszmei és erkölcsi alapjait vonja kétségbe. Nálunk is le kell küzdeni az ún. maradékelvből kiinduló megközelítéseket, melyek szerint a szociális vagy kulturális igények kielégítésére csak azt lehet fordítani, ami megmarad. Nem állítható, hogy társadalmunkra ez volna jellemző. De találkozunk ezzel és gyakran látjuk is a kárát - különösen ha a pragmatizmusból erednek, amikor általában véve keveset gondolnak a lövőre. Erre egész sor bizonyítékot hozhatnánk fel, kezdve a környezetvédelemmel. Nem hunyhatunk szemet a csehszlovákiai lakosság egészségi állapotának néhány mutatója felett. Figyelmeztető jelzés például a férfiak átlagéletkorának csökkenése és egyes betegségek terjedése. Ebben nyilvánvalóan negatív szerepet játszik a környezeti viszonyok romlása. Nem kevésbé komoly probléma azonban számos ember ésszerűtlen életmódja is. Ez a helytelen összetételű táplálkozásból, valamint az emberek saját egészségük iránti gondatlanságából ered. Ezért nagymértékben hibáztatható a nem megfelelő tájékozottság, a rendszertelen és gyakran lebecsült egészségügyi felvilágosító munka. Az egészség olyan érték, amelyet minden embernek óvnia kellene, s meg kellene tanulnia, hogy egészségét már fiatalkortól kezdve megbecsülje. Ez nem azt jelenti, hogy ezt az értéket az egyének akaratára bízzuk. Az eddigieknél határozottabban kell hozzájárulnunk ahhoz, hogy az egészséget az állam gazdasági növekedése, a társadalom szociális és kulturális fejlődése szempontjából kiemelkedő és sok tekintetben prioritást élvező tényezőként értelmezzük. Ennek érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek magukban foglalják a családnevelést, az iskolák, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek, a propagandaeszközök, főleg a tömegtájékoztatási eszközök munkáját. A CSKP KB Elnöksége, a CSSZSZK kormánya és a nemzeti kormányok is foglalkoznak az egészségügy terén kialakult helyzettel - legutóbb például ismét napirendre került az a kérdés, miként lehet fokozni az alkoholizmus, a dohányzás és a toxikománia elleni harc hatékonyságát. A lakosság egészségéről való gondoskodás és az egészségügy fejlesztésének kérdéseiről egy elvi jelentőségű anyag készült, amelyet rövidesen megvitat a CSKP KB Elnöksége. Az ember egészsége és fejlődése szempontjából rendkívüli jelentőségű a testnevelés és a sport. Már nemegyszer felhívtuk a figyelmet az e területen tapasztalható fejlődés és a társadalom szükségletei közötti ellentmondásra, arra a tényre, hogy nincs elegendő egyszerű, mindenki számára hozzáférhető sportlétesítmény, amely ahhoz szükséges, hogy minden állampolgár szervezett vagy nem szervezett keretekben sportolhasson, s ne csak a fiatalok, bár rájuk ez kétszeresen is vonatkozik. Azáltal, hogy a sport és a testnevelés terülétén néhány nagy egyesület monopolhelyzetre tett szert, s azáltal, hogy előnyben részesül az élsport, szűkül a tömeges testnevelés tere, főleg a városokban. Ugyanakkor, amint azt a nemrég lezajlott olimpiai játékok megmutatták, az élsport távolról sem ér el olyan eredményeket, amelyek megfelelnének a ráfordított eszközöknek. Az az érdekünk, hogy egyre több jó oktatónk és edzőnk, önkéntes dolgozónk legyen, akik a tömegsport támaszai, s hogy jobban elismerjük munkájukat és munkájuk társadalmi jelentőségét. Már hosszabb ideje hallani bíráló hangokat, amelyek a sporteszközök rossz minőségére és hiányára mutatnak rá, kezdve a sportruházattól egészen a legkülönbözőbb sportszerekig. Egyáltalán nem lehet elfogadni azokat az érveket, amelyekkel például a sportkerékpárok hiányát igyekeznek magyarázni. A sportújságírásnak is nagy adósságai vannak, színvonalát emelni kell. A szociálpolitika rendszere alapvetően befolyásolja az emberek, a családok munkájához és életéhez szükséges feltételek minőségi színvonalát. Nagy hatással van a dolgozók munka-, társadalmi és politikai aktivitására. Nyilván helyes volt a döntés, hogy a párt központi bizottságának egyik következő ülése a szociálpolitikával foglalkozzon. A szocialista demokrácia és az önigazgatás Elvtársak, figyelmünk homlokterében állnak a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének kérdései is. Tudatosítjuk, hogy itt sem lehet megállni, tökéletesíteni kell társadalmunk politikai rendszerét, főleg működési mechanizmusát, meg kell szabadítani a bürokratikus rozsdától, rugalmasabbá és nagyobb teljesítményekre képessé kell tennünk. A szocialista állammal, a népi közigazgatással és a szocialista törvényesség ellenőrzésével kapcsolatos lenini gondolatokból indulunk ki. Hangsúlyt helyezünk a munkásosztály, a dolgozó nép, mint a hatalom szuverén szubjektuma szerepének helyes értékelésére. Ebben látjuk a szocialista önigazgatás alapját, amely a nép széles rétegeinek a politikai életbe történő bevonásával fokozatosan formálódik. Ehhez létre kell hoznunk a feltételeket, meg kell tennünk a szükséges jogi intézkedéseket. Az állami vállalatról és a szövetkezetekről szóló törvények elfogadásával, valamint a nemzeti bizottságokról szóló törvény módosításával erre az útra léptünk. Meggyőződésünk, hogy a mai feltételek között a szocialista állam fontos szerepet tölt be. Apparátusának és valamennyi szervének azonban működőképesnek, operatívnak kell lennie, a népet kell szolgálnia és lehetővé kell tenni, hogy a nép ellenőrizhesse őket. Megkülönböztetett követelményeket támasztunk ebben az értelemben a szövetségi kormánnyal, a nemzeti kormányokkal és az egyes minisztériumokkal szemben. A szocialista állam ereje nem az irányító munka adminisztratív-utasításos formáiban, a legkülönbözőbb dekrétumok és instrukciók szűnni nem akaró kiadásában, hanem az olyan irányításban mutatkozik meg, amely aktivizálja az egyes kollektívákat, ösztönzi kezdeményezőkészségüket és erősíti felelősségüket. Ennek megfelelően elsősorban olyan feltételeket kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik, hogy a dolgozó- és állampolgári kollektívák valóban formalitások nélkül és egyre szélesebb mértékben vegyenek részt az irányító szervek döntéseinek előkészítésében, továbbá amelyek lehetővé teszik a „fenti“ és a „lenti" adminisztrati- va rendszeres nyilvános ellenőrzését és hiányosságainak bírálatát, s amelyek biztosítják a politika nyíltságát. Tovább kell bővíteni és javítani az állami szervek munkáját érintő tájékozottságot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez hatékony eszköze a bürokrácia elleni harcnak, ám mindeddig nem használtuk ki teljes mértékben. A szocialista demokrácia fejlődését és az emberek önigazgatásának létrehozását az állampolgárok intenzív és rendszeres jogi nevelésének kell kísérnie. Ez az egyik feltétele annak, hogy a gyakorlatban mind szélesebb körben érvényesüljön az az elv, miszerint a nép hatalma magának a népnek a legszélesebb részvételével valósuljon meg. A társadalmunkban végbemenő forradalmi változások folyamata során kialakult politikai rendszer, a népi kormányzás rendszerét magában foglaló Nemzeti Front ehhez megadja a lehetőségeket. A demokratizálási folyamat fontos része a társadalmi élet komoly kérdéseiről folytatott nyilvános viták szervezése. Ennek olyan tartós módszerré kellene válnia, melynek alapján az állami szervek bővíteni fogják kapcsolatukat a néppel, s elmélyítik a párt politikája iránti bizalmát. A különösen fontos kérdésekben, amint arról a párt központi bizottsága már határozatot hozott, népszavazást kell rendezni Az önigazgatás fejlesztésének és a politikai rendszer demokratizálásának alapvető láncszemei a nemzeti bizottságok, amelyek a községekben és városokban a nép akaratának valódi végrehajtói. Az államhatalom demokratikus jellege éppen a nemzeti bizottságok tevékenységében nyilvánul meg Éppen ezért fordítunk nagy gondot tevékenységük további fejlesztésére, arra, hogy egyre inkább közeledjenek az emberekhez, vonják be az állampolgárokat a községek és városok közvetlen napi teendője, valamint a távlati kérdésekre is vonatkozó döntésekbe Eközben azt kell elérnünk, hogy mindenütt elsősorban a választott szervek döntsenek, növekedjen szerepük, aktivizálódjanak a polgári bizottságok és egyben javuljon a nemzeti bizottságok apparátusának a minősége. A nemzeti bizottságoknak minden kérdésben a közvélemény aktív részvételével kellene dönteniük, az egyes területek és városok problémáinak megoldásába be kell vonniuk a vállalatok vezetőségét és dolgozókollektíváit is. Feltételezzük, hogy a jogkörök decentralizálása - s amint arról nemrég döntés született, az a lehetőség, hogy az eszközöket a községek fejlesztésére használják ki - nem reked meg a járási székhelyek és néhány központi község szintjén. Azt is reméljük, hogy a szolgáltatások területén és az önigazgatás gazdasági bázisának alapszinten történő megszilárdításában nagyobb mértékben nyilvánul meg a nemzeti bizottságok kezdeményezőkészsége. E gazdasági tevékenység apró formáiból, beleértve az egyéni munkatevékenységet is, valóban életképes és produktív rendszert kell létrehozni, amely egészséges alapokon fog működni, s nem kötik béklyóba különböző értelmetlen előírások és adminisztratív intézkedések. A társadalmi aktivitás egyik értékes megnyilvánulása a Z akció, amelyben közvetlenül tükröződik a lakosság viszonya saját községéhez Enélkül számos választási program veszélybe kerülne A Z-akció nemcsak anyagi haszonnal jár, hanem egyben konkrét megnyilvánulása is az állampolgári öntudatnak, erősíti továbbá az emberek összetartozását, a falu vagy város fejlődéséért viselt felelősség érzését. Az erre irányuló kezdeményezéseket támogatni kell, versenyeket kell szervezni a „Példás falu“ cím elnyeréséért, s el kell marasztalni azokat a nemzeti bizottságokat, amelyek elhanyagolják a település küllemét és rendjét. Arra is gondot kell fordítani, hogy a nemzeti bizottságok nagyobb mértékben fejlesszék kulturális-nevelő szerepüket és aktivizálják a polgári ügyek testületét. Ezzel jelentős mértékben hozzájárulhatnak a szertartások szocialista formáinak fejlesztéséhez, amelyek az emberek fontos életeseményeihez kapcsolódnak, s ugyancsak elősegíthetik a helyi és regionális kultúra fejlesztését. A szocialista önigazgatás megteremtése során fontos küldetésük van a Nemzeti Frontban tömörülő szervezeteknek, ahogy arra a CSKP KB 7. ülésén elfogadott, a Nemzeti Front aktivizálásáról szóló dokumentum is rámutat. A Nemzeti Front szervezetei nagyobb szerepet vállalhatnak az állam politikájának alakításában, megvalósításában és ellenőrzésében. Fokozni kellene a Nemzeti Front alapvető láncszemeinek törvényalkotó kezdeményezését, nagyobb mértékben kellene részt venniük a kormány döntéseinek, a kerületekben, a járásokban és a községekben pedig a nemzeti bizottságok döntéseinek az előkészítésében. A Nemzeti Front felépítésének tagozódása nagy lehetőségeket nyújt a társadalmi szervezetek sokszínű és gazdag tevé- keriVségéhez, ahhoz, hogy az emberek személyes érdeklődése és kedvtelései egybeessenek a különböző területeken végzett közhasznú munkákkal, s ezzel lehetővé válik az emberek formalitásoktól mentes, hatékony nevelése is. A Nemzeti Front lehetővé teszi a legkülönbözőbb állampolgári és társadalmi tevékenységek fejlesztését, amely a szocializmus további építésében való részvétel szándékának a kifejezője. E tekintetben a Nemzeti Frontot nyílt rendszernek tartjuk - nyitottnak minden olyan tevékenység előtt, amely nem ellenkezik az alkotmánnyal és törvényeinkkel. Nagyra kell értékelni, hogy a társadalmi szervezetek az utóbbi években politikai-nevelő tevékenységük során igyekeznek egyre jobban tiszteletben tartani tagjaik érdeklődésének sajátosságait, igyekeznek leküzdeni a formalizmust. De még ■mindig találkozhatunk a mindenki számára szervezett akciókkal, amelyek gyakran senkit eem szolgáló akciókká válnak, amelyekben a részvétel okkal alacsony vagy formális. Nem lehet "csodálkozni azon, hogy az ilyen akciókkal szemben egyre növekszik az ellenállás. Különösen az ifjúság részesíti előnyben a nem formális tevékenységet, amelyben a jobb önmegvalósítás lehetőségét látja. A fiatalok természetes megnyilvánulásától van szó, a vágyaiknak és érdekeiknek megfelelő társadalmi élef formáit igyekeznek keresni. Aggasztóak azok a tevékenységi formák, amelyek a társadalomellenes cselekvés, az erőszak és a brutalitás fokozódásával kapcsolatosak Ezzel nem szabad megbékélnünk, s ezeket a jelenségeket nem szabad lebecsülnünk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az ifjúság egészségesen fejlődjön, s az előző nemzedékek forradalmi tetteinek folytatójává váljon. Egyetértés a közös haza fejlesztésében Politikai rendszerünk stabilitása, további fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú a nemzetiségi kérdés marxista -leninista megoldása. A szocializmus egyik legnagyobb vívmánya az a tény, hogy országunk nemzetei és nemzetiségei között megértés és kölcsönös együttműködés uralkodik, hogy soraikban a kö(Folytatás a 6 oldalon)
