Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-12 / 241. szám, szerda

Fejlesszük tovább az ideológiai munkát és emeljük a kor követelményeinek megfelelő szintre

(Folytatás az 5. oldalról)

zös haza fejlődéséért vállalt felelősség tudata, az összetartozás érzése érvényesül.

Tudjuk, hogy nern volt könnyű ennek a kérdésnek a megoldása, s azt is tudjuk, milyen robbanékony és destabilizáló hatással lehetnek a nemzetiségi problémák, ha elhanyagolják őket. Hiszen nincs egyetlen olyan komolyabb kérdésünk sem, amelynek ne lennének nemzetiségi szempontjai is. Még mindig hatnak azok az erők, amelyek országunk nemzetei és nemzetiségei egysége számára bizonyos potenciális veszélyt jelentenek. A különböző indíttatású nacionalista előítéleteknek mély gyökereik vannak, s meggondolatlan lépésekkel könnyen lehet ezeket feléleszteni és felbolygatni. Legfontosabb kötelességeink közé tartozik annak megóvása, amit a föderációval egyesített államunk életének minden területén elértünk, úgy kell cselekednünk, hogy a nemzeteink és nemzetiségeink közötti kapcsolatok erősödjenek. Világos az az irányvonal, amelyből kiindulunk - a nemzeti önrendelkezés, minden nemzet és nemzetiség fejlődése sajátosságainak a tiszteletben tartása, s ettől elválaszthatatlanul egységüknek és mindannak az erősítése, ami összeköti őket. Az egyik kérdést nem lehet elszakítani a másiktól. A nemzetiségi politikában különösen nem engedhető meg az érzéketlenség és a meggondolatlanság.

A mai ülésen szólni kell az egyházi politika kérdéséről is. Nagyra értékeljük, hogy a hívók és a lelkészek túlnyomó többsége aktívan vesz részt a szocializmus építésében és szocialista rendszerünkhöz pozitívan vagy lojálisán viszonyul. Ezért teljesen hiábavalók bizonyos körök olyan irányú törekvései, hogy a hívő állampolgárokat elválasszák a többiektől, s a szocialista társadalomtól idegen, sőt, vele szemben ellenséges társadalmi erőt alakítsanak belőlük. Képtelen az az állítás, amelyet ellenségeink terjesztenek, miszerint államunk elnyomja a vallási szabadságjogokat és „ki akarja éheztet- ni" a vallási szervezeteket. A hívők országunk teljes jogú állampolgárai. Vallási szükségleteiket az alkotmányos törvényekkel összhangban elégíthetik ki. Ennek nem áll semmi az útjában, és azt sem akadályozza semmi, hogy aktivan részt vegyenek hazánk fejlesztésében. Az egyházak társadalmunk építményének a részei és érdekünk, hogy továbbra is jó kapcsolatokat tartsunk fenn velük, beleértve a római katolikus egyházat is. Valamennyit - és 18 van belőlük - egyenjogú- nak tartjuk.

Normális kapcsolatokra törekszünk a Vatikánnal. Erre kellene törekednie a másik félnek is. A Csehszlovákia részéről tett valamennyi jószándékú lépésre azonban, sajnos, a Vatikán egyelőre hosszan tartó és túlnyomórészt elutasító válaszokat ad. Az utóbbi időben a vatikáni rádió az egykori szlovákiai fasiszta bábrendszer nyílt glorifikálásába kezdett, beleértve a b4bállam vezetőit, így Tisot, a háborús bűnöst is. A szlovák nép hősi harcával, a szlovák nemzeti felkeléssel szembeni durva és sértő kirohanásoknak nincs párja a világban. Ez a magatartás gyakorlatilag évtizedekkel veti vissza a kapcsolatokat. A normális viszony csak annak a ténynek a teljes mértékű tiszteletben tartásán alapulhat, hogy a CSSZSZK szuverén szocialista állam, amelyben ennek az államnak a törvényei érvényesek. Ez a konstruktív tárgyalások feltétele is.

Államunk tovább folytatja a párbeszédet az egyházakkal, mindazokkal, amelyek az élet által felvetett problémák megoldása iránt érdeklődést tanúsítanak, s amelyek őszintén óhajtják ezt a dialógust. Es természetes, hogy az egyre mélyülő bizalom kifejezést kap a viszony törvényekben lefektetett normáinak megfelelő tökéletesítésében. Nem zárkózunk el a fejlődés elől semmilyen területen. A dolgozó nép által képviselt államhatalom szuverenitása azonban oszthatatlan és nem kívánjuk sehogyan sem gyengíteni. Az állam nem mondhat le arról, hogy mindenki számára köteles biztosítani és szavatolni a szabadságjogokat, nem szabad megengednie, hogy bárki mások kárára érvényesítse saját jogait. így értelmezzük a nemzetközi tárgyalásokon elfogadott és az európai biztonsági és együttműködési konferencia helsinki Záróokmányából eredő kötelezettségeinket. Az egyházaknak és a vallásnak a szocializmus eilen történő politikai kihasználását semmilyen formában sem tartjuk megengedhetőnek. Az ilyen törekvésekkel határozottan szembeszállunk - együtt

a hívők és a lelkészek túlnyomó többségével.

A szocialista pluralizmus és a jogrend megszilárdítása

Az utóbbi években néhány szocialista országban vita bontakozott ki a politikai pluralizmus kérdéseiről. Mi is többször hangsúlyoztuk, hogy politikai rendszerünket, ahogyan a Nemzeti Front és a néphatalmi szervek képviselik, a szocialista pluralizmus egyik formájának tartjuk Hangsúlyozzuk: szocialista pluralizmusról van szó, amely a dolgozó nép reális hatalmát fejezi ki, lehetővé teszi a legkülönbözőbb kollektívák és az állampolgárok érdekeinek kifejezését és kielégítését, ahogy az megfelel a lakosság szociális és nemzetiségi összetételének, a párt politikájának, amely célja az egész és minden egyes állampolgár jóléte. Aki a burzsoá társadalom mintájára követel tőlünk pluralizmust, az a lehetetlent kívánja - a visszatérést a kapitalizmushoz.

Társadalmunkban a politikai pluralizmus a szocialista demokrácián alapul, amely a burzsoá demokráciától eltérően semmifyen formájában sem engedni meg a szociális diszkriminációt, amely az ember jogait nemcsak kinyilatkoztatja, hanem a szociális-gazdasági rendszer által a valóságban is biztosítja. Ez semmiképp sem jelenti, hogy társadalmunkban a demokratizmus önmagától érvényesül. Ez a kulturális-politikai fejlődéssel, az állam- polgári, főleg a jogi tudat formálódásával, de mindenekelőtt a politikai hatalom gyakorlása mechanizmusának tökéletesítésével függ össze: a társadalomnak szociális, szakmai nemzetiségi és nemzedéki tagozódása ellenére egészségesen fejlődő, élő szervezetnek, szüntelenül megújuló egységes egésznek kell lennie. Ennek - s ezzel együtt a szocialista demokrácia további fejlesztésének és az állam politikai stabilitása megszilárdításának - alapvető feltétele a párt mint a társadalom politikai és szellemi élcsapata vezető szerepe. Amint azt a CSKP KB 9. ülése hangsúlyozta, ha a párt teljesíteni kívánja ezt a szerepét, a politikai vezetés módszereit kell érvényesítenie.

A jogrend megszilárdítása, a törvények tisztelete és szigorú betartása főleg ma, a társadalom átalakításának feltételei között fontos, amikor törvények segítségével kívánjuk fokozni minden egyes intézmény, minden egyes jogi szerpély és állampolgár felelősségét. Jogállamban élünk, melynek alapjait a szocialista humanizmus alkotja. Ezt a tudatot mindenütt erősíteni kell, s hatékony harcot kell folytatni a szocialista törvényesség megsértésének minden megnyilvánulásával szemben.

Nagy felelősség hárul az iskolára

Elvtársak, tevékenységünkben arra törekszünk, hogy az emberek elsajátítsák a tudományos világnézetet, a szocializmus értékeit és normáit, hogy a társadalmi változások folyamatában kialakuljon az olyan ember, akinek jellemzője a műveltség és kulturáltság, a kötelességek és a felelősség tudatosítása.

A társadalmi élet egyes szakaszain elért eredményekről az emberek döntenek, általános politikai, erkölcsi és szakmai felkészültségük. Ezért nagy felelősség hárul az iskolára, amely felvértezi az ifjú nemzedéket az ismeretek alapjaival, felkelti benne a szakmai érdeklődést, elősegíti, hogy kialakuljanak nála a világnézet meghatározó elemei és az aktív viszonyulás a társadalomhoz.

Azok a feladatok, amelyeket a kor állít az iskola elé, annyira komolyak, hogy döntés született: a CSKP Központi Bizottsága önálló ülésen foglalkozik majd az iskolaügy további fejlesztésének problémakörével. Ennek előkészítése során felhasználjuk a területi pártszervek, valamint az iskolai pártalapszervezetek tapasztalatait és állásfoglalásait, valamint A csehszlovák oktató-nevelő rendszer elemzése című dokumentumról folytatott nyilvános vita bíráló megjegyzéseit és konkrét ajánlásait. Tudatosítjuk, hogy ezen a szakaszon bonyolult a munka. Tekintettel azoknak a változásoknak a jellegére, amelyek iskolaügyünkben eddig bekövetkeztek, felelősségtudattal mérlegelnünk kell minden további, az iskolaügy sorsát befolyásoló döntést, a legjobb tanítók, a szakmai felkészítést végző mesterek és nevelők tapasztalataira kell építeni, s a változásokra vonatkozó javaslatokban mindazokat az értékes dolgokat hasznosítani kell, amelyekkel a fejlett országok oktatási rendszerei bírnak.

Ezért ma korai lenne az iskoláinkban

uralkodó helyzetet elemezni, kötelességeiket mérlegelni A pártmunka ideológiai kérdéseinek megvitatásával kapcsolatban azonban elengedhetetlennek tartjuk annak hangsúlyozását: hogy a jövőben, az átalakítással összefüggő változások folyamatában sem gyengülhet az iskola nevelői küldetése. Azonban valóban szervesen és formalizmustól mentesen összhangban kell lennie az oktatói funkcióval, az ifjú ember felkészítésével jövendőbeli hivatására. Már az iskolában ki kellene alakulnia meggyőződésének: akkor fog érvényesülni az életben - a különböző akadályok ellenére is ha becsületesen és jól, a társadalom számára hasznosan dolgozik. E meggyőződésre, munkaszeretetre, rendre, a kötelességek megértésére és teljesítésére nevelni - ennek kell lennie az alapnak, amelyre a tanító egész nevelői munkája épül.

S végső soron napjaink minden új követelménye ellenére sem árt, ha ilyen értelemben visszatérünk Komenskýhez, az ő bölcs gondolataihoz, s összevetjük ezekkel mai pedagógiai tevékenységünket. Vannak igazságok, amelyeket az idő megerősít. Ez lesz a legjobb módja annak, hogy megemlékezzünk nagy humanista gondolkodónk jelentős jubileumáról: születésének 400. évfordulójáról, amelyre 1992-ben kerül sor.

A központi bizottság szóban forgó ülésének előkészítése során nem csupán magának az iskolának a munkájára összpontosítjuk figyelmünket, hanem arra is, miként javítsuk e munka feltételeit, hogyan növeljük a tanító tekintélyét és a ta- nítói-nevelői hivatás társadalmi presztízsét. Hogy miként számoljuk fel mindazt, ami hátráltatja az iskola munkáját - s eltéríti fő küldetésétől - ez az ifjú nemzedék jó felkészítése az életre a szocialista társadalomban, arra, hogy képes legyen megbirkózni a jövő feladataival.

Sok feladat vár a társadalomtudományokra

Elvtársak, a társadalom átalakítása akkor valósítható meg sikeresen, ha képesek leszünk elméleti alapon, a marxiz- mus-leninizmus pozíciójából megoldani az átalakítás által felvetett kérdéseket. Ennek során nem elég, ha csupán a múltban szerzett társadalmi gyakorlat tapasztalataiból indulunk ki, bármilyen fontos is legyen azok általánosítása. A kritikus elemzésekhez kapcsolódnia kell - ha céltudatosan előre akarunk haladni - a szocialista társadalom fejlődési irányai mé- lyenszántó elméleti elemzésének, az új problémák megoldásának. Az előttünk álló feladatok újdonsága lényegesen növeli azokat a követelményeket, amelyeket a gyakorlat támaszt az elmélettel, főleg a társadalomtudományokkal szemben. Ezek további fejlődése nélkülözhetetlen ideológiai munkánk színvonalának és hatékonyságának további növelése szempontjából, az ideológiai munka átalakításának egyik legfontosabb feltétele.

A társadalomtudományok egy egész sor értékes munkával dicsekedhetnek, amelyek gazdagítják ismereteinket és ösztönöznek. Ezek közé tartoznak az értékes kísérletek, amelyek a konkrét kutatások és prognózisok eredményei. A társadalomtudományi munkahelyek általános színvonala azonban nem felel meg társadalmunk növekvő szükségleteinek. Az elméleti kutatások egy része teljesen elszakadt a mindennapi élettől. Másoknak a tudományos értéke igen alacsony. S bár teljesítik népművelői funkciójukat és szolgálhatnak didaktikus célokat, de nem hoznak új gondolatokat és ismereteket, nem állítanak bíráló és igazságos tükröt a gyakorlat elé, nem serkentenek progresszív változásokra. E helyzet fő okai közé tartozik az irányítás módszere, amely nem a munka minőségére összpontosít, hanem a leadott jelentések mennyiségére. Ezzel függ össze a kutatások tervezésének bürokratizmusa, amely bár általánosan az időszerű problémákra orientál, de lehetővé teszi az olyan konkrét témák kiválasztását, amelyek nem felelnek meg a társadalmi szükségleteknek. Általában véve éppen a társadalom- tudományokban tapasztalhatók az alkotó munkatársakkal szembeni alacsony minőségi követelmények, s ez vonatkozik mind az akadémiai munkahelyekre, mind pedig a főiskolákra. E dolgozók közül sok nem rendelkezik az alkotó tudományos tevékenységhez szükséges képességekkel. Ebből természetesen komoly erköl- csi-politikai problémák fakadnak.

A társadalomtudományok bizonyos mértékben teljesítik feladatukat az ideológiai harcban, amivel kétségkívül hozzájárulnak a burzsoá ideológiák hatásának, a kispolgári nézetek és csökevények, az

antikommumsta központok befolyásának leküzdéséhez. Ezek a tudományok azonban sok mindenben adósak maradnak osztályellenfeleink ideológiai pozícióinak elméleti leküzdésében, valamint annak az elkerülhetetlenül szükséges feladatnak a megoldásában, hogy megfelelő szinten tudjanak szembeszállni a különböző nem marxista koncepciókkal. Hiányzik azoknak a küzdelmeknek mély és objektív elemzése, amelyeket az ideológiai fronton a szocialista változások során folytattunk.

A múltban nemegyszer kellett védelmeznünk elméletünk forradalmi jellegét, elveit, visszaverni az elferdítésükre vagy elértéktelenítésükre jobbról vagy balról tett kísérleteket. Említsük meg a revizio- nisták felsorakozását, ez volt a hatvanas évek végén bekövetkezett válság ideológiai előjátéka, amely a dogmatizmus elleni harc zászlajával szeretett volna takarózni. Éppen ezekben az időkben bizonyosodhattunk meg ismét arról, hogy a revizionizmus és a dogmatizmus közlekedőedényként működik, s hogy leküzdésük leghatékonyabb eszköze az alkotó elméleti munka. Ebben a legnagyobb tekintély a tudományos igazság, amit nem lehet felülről diktálni. Csak becsületes munkával, az állandóan fejlődő társadalmi valóság állandó vizsgálatával, tárgyszerű vitával lehet ezt elérni, olyan feltételek között, amikor ezt a munkát nem hátráltatják az illetéktelen külső beavatkozások, sem pedig a fölösleges és lealacsonyító öncenzúra. A valóban szabad kutatás ismeri saját felelősségét a társadalommal szemben, a tudós és minden alkotó személyiség ligtisztességesebb kötelességét, azt, hogy tehetségével a népet kell szolgálnia.

A revizonisták, akik olyan hangosan léptek fel az elmélet védelmében, annak ,,felszabadításáért az ideológia alól“, a valóságban teljes mértékben függővé tették az elméletet attól a destrukciós politikától, amelyet folytattak, attól a kampánytól, amelyet a marxizmus-leninizmus elveire építő párt és a szocializmus ellen kibontakoztattak. Tették ezt agresszívan és gyűlölködően. Azokat, aktk nem értettek velük egyet, nyilvánosan lejáratták. Nincs jogunk arra, hogy megfeledkezzünk ezekről a tapasztalatokról, főleg ma, amikor az átalakítás folyamatában a társadalomtudományi kutatásokat a társadalmi élet alapvető problémáira kell irányítani, amikor bátor feladatokat kell kitűznünk, a lehető leghatározottabban le kell küzdeni a konzervativizmust és a megcsontoso- dottságot, s emellett nem szabad letérnünk forradalmi elméletünk elvi pozícióiról.

A társadalom szociális gazdasági fejlődése stratégiai kérdéseinek kidolgozásához elengedhetetlen, hogy a tudomány a gyakorlat előtt járjon. Tudományosan megindokolt prognózisokra van szükségünk, amelyek tekintetbe veszik a szocializmus fő fejlődési irányait. Ez annál inkább is fontos, mert a párt most komoly feladat előtt áll: a következő kongresszusig ki kell dolgoznia a CSKP Programját.

Meggyőződésünk, hogy a megoldásra váró feladatok ösztönzik a társadalomtudományi front alkotó munkáját. Nem szabad, hogy e front szétforgácsolja erőit, a valóban kulcsfontosságú - tárgyukat és módszertani jellegüket tekintve is - feladatokra kell összpontosítania. Tekintettel az új feladatokra, át kell értékelni a társadalomtudományi kutatás eddigi irányvonalát. Emellett felhasználjuk a nemzetközi tapasztalatokat, fejlesztjük a nemzetközi tudományos együttműködést. Maximális mértékben hasznosítani fogjuk a testvérpártok, főleg az SZKP elmélettel foglalkozó munkahelyeinek eddigi eredményeit és tapasztalatait.

A szociális folyamatok sikeres irányítása szempontjából nagyon fontos társadalmunk valósághű és egységes képének a kialakítása. A társadalmat annak egységében és sokrétűségében kell tanulmányozni. Az ilyen kutatás megköveteli a társadalomtudományi ágazatok együttműködését - sót: a műszaki és természettudományokkal való együttműködését is.

Fontos a közvélemény állandó megismerése és elemzése is. Ez lehetővé teszi, hogy időben felismerjük a jelentkező ellentéteket és megfelelő módon reagáljunk rájuk, megoldjuk azokat. Ehhez azonban szükséges, hogy a közvélemény-kutatásokkal foglalkozó intézeteket korszerű technikával lássuk el, s nemcsak a központban, hanem a kerületekben és az egyes ágazatokban is.

Az emberi tényező aktivizálásával összefüggésben soha nem tapasztalt módon növekszik a szociológiai, szociálpszichológiai, pedagógiai, s különösen a gazdaságtudományi ismeretek alkalmazása- nak a jelentősége Arról már beszéltünk, hogy mely irányokra kell összpontosítani a közgazdasági tudományok vizsgálatait. Csupán hozzá kell fűzni - s ez nem csak ezekre a tudományokra vonatkozik - arra kell őket orientálni, hogy teljesítsék feladataikat, le kell küzdeniük a konzervativizmus és dogmatizmus gátjait, mindjárt maguknak a kérdéseknek a megfogalmazásával. Azt várjuk el tőlük, hogy a szocializmus gazdaságelméletében meglévő réseket kitöltik, s hogy részt vesznek azokban a szélesebb körű vitákban, amelyek a kommunisták és a közvélemény körében folynak, s a gazdasági reform megvalósításával függnek össze.

Történelemszemlélet és filozófia

Az ideológiai ráhatás - főleg az ifjúságra - jelentős eszköze a történelemtanítás. Ehhez ki kell használni örökölt kulturális értékeink egész gazdagságát, történelmi emlékezetünket. Ebben a nevelésben nagy felelősség hárul a történelemtudományra. A történelem a példaképek és erkölcsi normák forrása. Ahhoz, hogy a fiatal nemzedéket megnyerjük a szocializmusnak, hogy megértse a szocializmus törvényszerű összefonódását az ország történelmével, a történelmet a lehető legobjektivabban, igazsághűen, s emellett érdekesen, plasztikusan kell tálalni, úgy, mint az emberi tevékenység eredményét, nem pedig az absztrakt törvényszerűségek fatális érvényesüléseként.

A nevelőmunkában jelentős károkat okozott és okoz a történelemnek, mint a jó és az rossz harcának a sematikus ábrázolása, amikor az egyik alkalommal egy bizonyos történelmi korszak szereplőinek tevékenységét kritika nélkül ábrázolják, más esetben pedig a legsötétebb színekkel festik le. Nem kevésbé ártalmas az igazság elhallgatása, a történelem objektivitást nélkülöző átértékelése, a kioktatás, az az igyekezet, hogy az egyik féligazságot egy másikkal váltsák fel. Ennek eredménye, hogy kétségbe vonják, leértékelik a forradalmi és haladó küzdelmek értelmét a történelemben. A történelmi megközelítés, amelyet forradalmi elméletünk, a valóság dialektikus értelmezése is rögzít, nem viseli el a kioktatás semmilyen formáját, azt, hogy a jelenlegi nehézségeket a múltra hárítsák, vagy igazolást keressenek a múlt hibáira. A történelmi megközelítés az aktív cselekvés alapja, a történelmi tapasztalat segít e jövő formálásában.

Napjainkban növekvő jelentősége van azon út értékelésének, amelyet a párt a megalakulása óta megtett, főleg a szocialista építés időszakában. Történelem- tudományunkra az a nagy felelősség hárul, hogy megmutassa ennek az útnak a nagyságát és bonyolultságát. A legidőszerűbb feladatok egyike, amelyre azonnal összpontosítani kell erőinket: a CSKP és Csehszlovákia történelmének új feldolgozása.

Magas követelményeket támasztunk a filozófiával szemben is. Fejlesztenie kéll a marxista-leninista dialektika kulcsfontosságú kategóriáit, következetesen figyelemmel kell kísérnie a szocialista fejlődés reális ellentéteit és hozzájárulnia ezek megoldási formáinak kereséséhez, mélyenszántóan tolmácsolnia kell a társadalmi mozgások értelmét. A szocializmus, a tudományos-technikai forradalom fejlődésével, s az emberiség globális problémái megoldásának szükségszerűségével párhuzamosan a filozófiai vizsgálódás előterébe kerülnek a világnézet alapvető kérdései: az osztályjellegűnek és az egyetemes emberinek a viszonya, az ember fejlődése és a szocialista humanizmus, az erkölcsi értékek. Nem szabad megengedni, hogy ezeknek és egyéb kérdéseknek a megválaszolásával a filozófia elmaradjon.

Sok múlik a filozófián a tekintetben, hogy megmutassa: a marxista-leninista és dialektikus materialista módszertan az alkotó szellem módszertana, hogy megköveteli a keresés és az újító szellem légkörét, hogy lényegét tekintve ellentétes a dogmatizmussal, a sematikus, az élettől elszakadt konstrukció leküzdésére és arra kényszerít bennünket, számoljunk fel mindent, amit az élet nem támasztott alá, ami a deformált gyakorlatra épült, ami a forradalmi elmélet konjunkturális magyarázatához vezetett.

(A beszéd befejező részét holnapi számunkban közöljük.)