Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-12 / 241. szám, szerda
Fejlesszük tovább az ideológiai munkát és emeljük a kor követelményeinek megfelelő szintre ÚJ SZŐ 1988. X. 12. (Folytatás az 1. oldalról) vetkező kongresszus előkészítése során is. A konferencia kiemelte a pártnak, mint a szocialista társadalom forradalmi élcsapatának a szerepét, s azt a kötelességét, hogy a szovjet társadalom megújhodásának élére kell állnia, alkotóan fejlesztve a marxizmus-leninizmust, mint az átalakítás elméleti és ideológiai alapját. Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB beszámolójában leszögezte: ,.Meg vagyunk győződve a marxista-leninista tanítás életképességéről, amely tudományosan megindokolta, hogy kialakítható az igazságosság, a szabad és egyenjogú emberek civilizációjának társadalma. Ezt tartjuk szem előtt a forradalmi átalakítás során.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától magáénak vallja a mar- xizmus-leninizmus elméletét. Társadalmunk forradalmi átalakításának programját a legjelentősebb és leghaladóbb társadalmi erő, a munkásosztály ideológiájára és tudományos tanítására alapozta. Elévülhetetlen érdeme van ebben Klement Gottwaldnak, aki ezt a tanítást alkotóan továbbfejlesztette és érvényesítette Csehszlovákia konkrét történelmi viszonyai között. Ez volt nálunk a szocialista építés eredményességének alapja. Nem egyszer bebizonyosodott, hogy a marxiz- mus-leninizmus átalánosan érvényes elmélete nem jelenti az olyan dogmák összességét, amelyekre fölesküsznek, s hogy nem elegendő az elméletet csak hirdetni, hanem szüntelenül gazdagítani kell a tapasztalatokkal, fejlesztenünk az élet által felvetett szükségletekkel összhangban. Csak így válhat a céltudatos és elvszerú politika igazi eszközévé, az olyan politikáé, amely lépést tart a fejlődéssel és megfelel a nép alapvető érdekeinek. Napjainkban ezt különösen fontos tudatosítanunk, amikor új szakaszba, a társadalmi élet valamennyi területe átalakításának szakaszába lépünk. Ennek megfelelően kell fejlesztenünk az ideológiai munkát, alkotóvá, konkréttá, valósághűvé téve azt. Bátran kell keresnünk a választ napjaink kérdéseire, s leküzdeni azokat az elképzeléseket, szokásokat és megközelítéseket, amelyek akadályozzák haladásunkat. Elvtársak, a párt központi bizottsága 1980 márciusi ülésén foglakozott átfogóan az ideológiai kérdésekkel. Azóta nem telt el hosszú idő, de mégis sok minden megváltozott. Az akkor elfogadott határozatokat meghatározta az adott időszak, mégis helyesek voltak. A legfontosabbak közülük ma is időszerűek. Mindenekelőtt hangsúlyt kell helyezni a szavak és tettek egységére, az elmélet és a gyakorlat, az egész ideológiai munka és a politikai szervezési és irányító tevékenység összekapcsolására, szüntelen figyelmet kell szentelni a tömegpolitikai munkának, mint az emberekkel való mindennapi kapcsolat leghatékonyabb formájának, így nyerve meg őket a párt politikájának támogatására. Előtérbe kerül az a feladat, hogy átfogóan kell megközelíteni az ideológiai munkát, a világnézeti nevelést össze kell kapcsolni az erkölcsi és a munkára neveléssel. A kommunisták minden területen, de főleg a gazdasági vezetők feladatul kapták, hogy kapcsolódjanak be ebbe a munkába. Ezek a követelmények ma valóban nagyon időszerűek. Be kell ismernünk, hogy nem teremtettük meg mindenütt a feltételeket e követelmények megvalósításához. Őszintén be kell ismernünk, hogy a nemcsak a gazdaságban elterjedt extenziv hozzáállások, az irányítás adminisztratív direktív formáival együtt, leszűkítették az ideológiai munka elmélyítéséhez szükséges teret. Hatékonyságát jelentősen gyengítették a gazdasági és szociális téren felmerülő problémák és mindenekelőtt az, hogy ezeket nem oldották meg következetesen. Ezzel azonban nem igazolhatók az ideológiai munka fogyatékosságai - a rendszerint formalizmussal párosuló kampányszerűség, az élettől való elszakadás, a szócséplés. Amennyiben a propaganda olyasmit hirdet, amit az élet lépten-nyomon megcáfol, akkor nem teljesítheti szerepét, sőt nem kívánatos reagálást válthat ki. Ezzel többször találkozhattunk és jelenleg is találkozunk. A társadalmi tudatot elsősorban az emberek anyagi létfeltételei határozzák meg. A marxizmus alapigazsága segítségével azonban semmi esetre sem csökkenthető az ideológiai munka, főleg az elmélet és a propaganda szerepe és felelőssége. Nem kis felelősség terheli azért, hogy számos túlhaladott elképzelést továbbterjesztettünk, megerősítettünk, a növekvő fogyatékosságokat lebecsültük és okaikat helytelenül magyaráztuk. Ahelyett, hogy az okokat a szakemberek széles részvételével, birálóan elemeztük volna, s mozgósítottuk volna az erőket kiküszöbölésükre, alaptalan önelégültséget és gondatlanságot terjesztettünk.Altalánosság- ban felszólítottunk a bíráló igényességre, de rendszerint éppen ott hiányzott belőle a hatékony bírálat és a következetetések levonása, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Előtérben a gondolkodás átalakítása A megkezdett átalakítás tág teret teremt az ideológiai front offenzív fellépéséhez, a párt, a Nemzeti Front szervezetei, a néphatalmi szervek politikai nevelő- munkájának nem formális fejlesztéséhez, a politikai, szervezési és irányító munkával való összekapcsolására minden területen. Ez törvényszerű. A társadalom egyes területeinek átalakítása nem valósítható meg az emberek gondolkodásának átalakítása, a sztereotípiák kiküszöbölése, az új szükségletek és követelmények megértése nélkül. Számos új és bonyolult feladat áll így az elmélet, a propaganda, az agitáció és az ideológia más területei előtt. Felelősségteljesen kell viszonyulni a feladatokhoz, más szemekkel kell megítélnünk sok problémát, sok mindent felül kell bírálnunk. Ez azt jelenti, hogy szakítanunk kell a megszokott, de nem hatásos cselekedetekkel, figyelembe kell venni az emberek nézeteit, nyílt párbeszédet folytatni velük, nem szabad kategorikusan cáfolnunk, hanem érvekkel alátámasztva fellépnünk a kétségekkel, az egyoldalú, de nyilvánvalóan helytelen nézetekkel szemben. Nem lehet közömbös, hogy az emberek hogyan értelmezik az átalakítást, hogyan ítélik meg azt, hogy miért kezdtünk hozzá az átalakításhoz. Nem mindegy, hogy szükségességét fejlődésünk figyelembevételével tudatosítják-e, látják-e megvalósításának bonyolultságát, azt, hogy átgondolt, megfontolt eljárásra van szükség, amelyet nem veszélyeztethet az ösztönösség. Tudatosítaniuk kell, milyen igényeket támaszt az átalakítás velük szemben. A felmérések, amelyek eredményei rendelkezésükre állnak, azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége az átalakítást összekapcsolja annak szükségességével, hogy végre kiküszöböljük a rossz gazdálkodást, a rendetlenséget, a népgazdaságban előforduló fogyatékosságokat. Nemcsak az aggasztja azonban őket, amit környezetükben látnak. Csehszlovákia jövőjére, a szocializmus távlataira is gondolnak. A CSKP KB 7. ülésének határozataira úgy tekintenek, mint annak bizonyítékára, hogy a párt vezetése tudatosítja felelősségét társadalmunk további fejlődéséért és a Csehszlovákia és Szovjetunió közötti különbségek és a sajátosságok ellenére gondjainkat ugyanolyan következetesen, a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása útján, az intenzifikálás, a társadalom mélyreható demokratizálása alapján, a gazdasági mechanizmus és az egész irányítási rendszer átalakítása révén akarja megoldani. Nem támogatják a félmegoldásokat, követelik az adminisztratív, bürokratikus irányítási módszerek következetes kiküszöbölését, a lenini nyílt politika és nyílt tájékoztatás elveinek érvényesítését. Számos bíráló észrevételt kaptunk például azokról a helyekről, ahol egy jelöltből választottak igazgatót, vagy ahol az új vállalat létesítését csak a megnevezés megváltoztatásának tekintették. Az adminisztratív dolgozók számának csökkentését is nagy figyelem kíséri. Elégtétellel fogadták az átalakítás alapvető elképzeléseit a vállalatok és a szövetkezeti szervezetek jogkörének növelését és ezzel párhuzamosan felelősségük fokozását, a dolgozókollektívák önigazgatásának fejlesztését, s ennek keretében a kollektívák tanácsainak megalakítását, a dolgozóknak az irányításban való részvétele fokozását, az egyének és kollektívák érdekeltségének növelését a munkaeredményekben, mindenki személyes felelősségét az adott terület fejlődéséért és helyzetéért, a vezetők kötelességét, hogy számot adjanak a közvéleménynek munkájuk eredményeiről. Offenzív ideológiai munkát Ezek a nézetek, amelyek irányadóknak és túlsúlyban levőknek tekinthetők, már önmagukban is az offenzív ideológiai munka lehetőségét bizonyítják. Energikusan kell megvalósítanunk a jóváhagyott programokat, a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatait, nem szabad vesztegetnünk az időt, de ugyanakkor felelősségteljesen kell megfontolnunk minden lépésünket. A remények rendszerint illúziókkal kapcsolódnak össze, nem veszik figyelembe a nehézségeket, amelyek sokszor nagyobbak, mint amilyeneknek a kezdetben tűntek, egyesek megkísérlik átugrani az egyes fejlődési szakaszokat Ezért a múltban nemegyszer nagy árat fizettünk. Ma is fel kell lépni az olyan nézetek ellen, hogy a megvalósítandó alapvető változtatások rövid idő alatt végrehajthatók, elegendő ehhez néhány törvény jóváhagyása és központi határozat. Ha elterjedne az ilyen elképzelés, ez demobilizálóan hatna, végeredményében megerősítené az adminisztratív utasítá- sos módszereket, a központ mindenhatóságába vetett hitet. Előbb vagy utóbb csalódást váltana ki. Semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az emberek elégedetlenek az átalakítás megvalósításával. Nem kevesen gondolkodnak így. Azt mondják, hogy sokat beszélünk és írunk az átalakításról, de a helyzet egyelőre nem változik, a népgazdaságban nem kevesebb a nehézség, sót inkább több Kétségek merülnek fel a demokratizálás folyamatával kapcsolatban is. Sokan bírálják, nem világos hogyan folytatódik majd az átalakítás, hogy nincs politikailag és szervezésiig előkészítve. Nem bíznak abban, hogy az irányítószervek becsületesen alapvető változtatásokat akarnak végrehajtani és ez megnyilvánul abban, hogy bizonyos bizalmatlansággal viszonyulnak a párt- és a gazdasági szervekhez, a párt politikájához, annak ellenére, hogy a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatait pozitívan fogadták. Több oka van az ilyen nézeteknek. Egyrészt abból eredhetnek, hogy nem értették meg megfelelően a megoldandó problémák bonyolultságát, nincsenek jól tájékoztatva, illetve rosszak a korábbi tapasztalataik. Konzervativizmus, közömbösség, egyes esetekben a rendszerünkkel szembeni ellenséges magatartás rejtőzhet mögöttük. Negatív hatást gyakorol az a tény, hogy nem sikerül teljesítenünk a 8 ötéves tervidőszak minőségi feladatait úgy, ahogy azt a kongresszus irányelve meghatározta és ahogyan arra szükségünk lenne. Lemaradás észlelhető a nemzeti jövedelem növelésében. Az intenzifikálás programjai ellenére, aránylag nagymértékben továbbra is az extenziv fejlesztés érvényesül. Ez magas termelő fogyasztással jár, bár a múlthoz viszonyítva ez a fogyasztás viszonylagosan csökken. Annak következtében, hogy nem teljesítik a tervfeladatokat, növekedtek a nem produktív készletek, tovább romlottak a szállítói-megrendelői kapcsolatok, ami zavarokat okoz a termelés szervezésében. A fogyasztási cikkek piacán a fennakadások nemhogy csökkentek volna, hanem számuk megnövekedett. A központi bizottság elnöksége és titkársága az utóbbi időben intenzíven foglalkozik ezzel a helyzettel. Több rendkívüli intézkedés született, ezekről tájékoztattuk a közvéleményt. Tudatosítjuk, hogy az adott helyzetben a népgazdaság egyensúlya hiányának növekedése szükségszerűen az átalakítás lelassulásához vezetne, megnehezítené a vállalatok áttérését a teljes önelszámolásra. Ezért, az egész irányításban fokozott figyelmet kell fordítanunk a terv minőségi mutatóinak teljesítésére, javítani kell a szervezőmunkát, sehol sem szabad megtűrni a fegyelemsértést. Következetesen figyelemmel kísérjük, hogyan valósítják meg az intézkedéséket és a felelőtlen megnyilvánulások esetében szigorú következtetéseket vonunk le. Az átalakítás fontos lélektani akadálya a várakozó álláspont. Legyen ennek az álláspontnak bármilyen magyarázata, sehol sem tűrhetjük meg. A kormányokban, a gazdasági és állami szervekben, a szakszervezetekben és másutt dolgozó kommunistáknak, valamennyi tisztségviselőnek példamutatásával magával kell ragadnia a többieket, arra ösztönözve ókét, hogy aktívan viszonyuljanak a feladatokhoz. Az átalakítás eredményes megvalósítása szempontjából napjainkban ez a legfontosabb. Ez jelenti a legeredményesebb agitációt. A párt figyelmének középpontjába kell állítani azt, hogy miképpen viszonyulnak a dolgozók az átalakításhoz, erre kell irányítanunk az ideológiai munkát is. Az ideológiai munkának támogatnia és terjesztenie kell a pozitív példákat, mindenekelőtt az átalakítás első tapasztalataival kapcsolatban. Anélkül, hogy a dolgokat leegyszerűsítenénk, számos olyan munkahelyünk van, ahol találkozhatunk ilyen példákkal. Egyes helyeken csak' szinte önmagukat kínálják. Ezeken a munkahelyeken az igazi igényesség, a kölcsönös ellenőrzés, az alkotó szellem és kezdeményezés új légköre alakult ki. A dolgozókollektivák nemcsak aziránt érdeklődnek, hogyan osztják el a vállalat nyereségét, milyen összeg jut belőle a bérekre és prémiumokra, hanem azzal is törődnek, hogy mi alapozza meg a tartós rentabilitást, milyen a munkahely távlata, azt termelik-e amire a piacon szükség van, ami a társadalom számára hasznos. Meggyőződésünk, hogy az a folyamat, amely során a dolgozók felelősségteljes, megfontolt gazdaként viszonyulnak vállalatukhoz, tovább fog fejlődni Ettől függ az átalakítás megvalósításának üteme, és nemcsak az adminisztratív intézkedésektől, legyenek azok bármilyen fontosak is. Ebből kell kiindulnunk a propagandában és a tömegpolitikai munkában. Az ideológiai ráhatás valamennyi eszközének, főleg a tömegtájékoztató eszközöknek hozzá kell járulniuk a gazdasági mechanizmus új elemeinek érvényesítésével kapcsolatos ismeretek terjesztéséhez, az átalakítással összefüggő tapasztalatok terjesztéséhez. Az utóbbi években a tájékoztató eszközökben fontos szerep jut a gazdasági kérdéseknek. Ez helyes, a gazdasági propaganda és agitáció jelentősége tovább nő. Mindenütt foglalkoznunk kell azonban a színvonalával is. Sok helyen felületes és túlságosan általános. Döntő fontosságú, hogy az irányítás minden szintjén a gazdasági vezetők és az élenjáró szakemberek bekapcsolódjanak a gazdasági propagandába. Azoknak kell elsősorban az átalakítást propagálniuk, akik megvalósítják, akik nemcsak céljait látják, hanem a megvalósítás egyes szakaszait is ismerik. A televízió képernyőjén, a rádióban és a központi sajtóban rendszeresen szerepelniük kell a minisztereknek és az egyes tárcák vezetőinek. Ezt a feladatot nem tekinthetik tehernek, az irányítás korszerű szocialista módjának részét képezi, természetes kötelességnek kell tekinteni, amely tükrözi a társadalommal szembeni felelősségüket. Ezen a téren a tapasztalatok egyelőre nem a legjobbak. A miniszterek, a szövetségi és a nemzeti kormányok egyes tagjai televíziós szereplését a közelmúltban nem fogadták pozitívan. Nem kerülgethetik az égető problémákat, nem magyarázkodhatnak alibistákként, a közvéleményben nem szabad bizonytalanságot terjeszteniük. Az adminisztratív utasításos irányítási módszer kiküszöbölésével párhuzamosan mindnyájunknak meg kell tanulnunk a nyílt politikát, azt amit a szovjet elvtársak glasznosztynak neveznek. Fontos, hogy mindenki tudatosítsa, az átalakítás nálunk is megmásíthatatlan folyamat, érinti a társadalom életének valamennyi oldalát. Ezt már a CSKP KB 7. ülésén világosan kimondtuk Azzal a tudattal kezdtük megvalósítani az átalakítást, hogy nálunk is számos akadály gyülemlett föl, amelyet, amennyiben nem akarjuk elmélyíteni nehézségeinket, habozás nélkül ki kell küszöbölni. Mindent fel kell számolnunk, ami fékezi szocialista társadalmunk fejlődését, ami veszélyezteti és ami akadályozza, hogy megfelelően reagáljunk a tudományos-technikai forradalomra, a tudományosan megindokolt prognózisokból eredő feladatokra. A fékező mechanizmusok helyett ösztönző mechanizmusokat kell mozgásba lendítenünk, meg kell teremtenünk a feltételeket a szocializmus előnyeinek és lehetőségeinek teljes kihasználásához, további fejlesztésükhöz, az 1948 februárjában megkezdett forradalmi folyamat következetes folytatásához. Nem akarunk csupán részleges változásokat végrehajtani, még akkor sem, ha azok önmagukban helyesek és progresz- szívak. Az átalakítás programja átfogó jellegű. Magában foglalja a gazdasági mechanizmus, az egész tervezési rendszer, a népgazdaság egész irányításának alapvető megváltoztatását, a társadalom széles körű demokratizálását, a politikai irányítás formáinak alapvető tökéletesítését, a kulturális és általában a szellemi élet mélyreható változásait. A marxista -leninista dialektikából és abból a felismerésből indulunk ki, hogy amennyiben a törvényekkel összhangban akarjuk fejleszteni a szocialista társadalmat, a társadalmat szüntelenül meg kell újítanunk. Ez határozza meg az átalakítás kiindulópontját. Az átalakítás olyan folyamat, amely lehetővé teszi a szocialista fejlődés objektív törvényszerűségeinek alapos megismerését és helyes kihasználását. Ez elv- szerű, konstruktív jelleget ad politikánknak és egész ideológiai munkánknak, tevékenységünket a mélyreható társadalmi változások, az élet által felvetett problémák alkotó, felelős megoldásának támogatására és kezdeményezésére irányítja. Elvtársak, az alapvető társadalmi változások között rendkívül fontos szerepe van a gazdasági mechanizmus átalakításának, a gazdasági reformnak. Tudatában vagyunk annak, hogy a reform halaszthatatlan. A gazdasági fejlődés extenziv típusa, amelynek annakidején bizonyos jogosultsága volt, kimerítette lehetőségeit és érvényesítése egyre károsabb anakronizmussá válik. Ezért a XVII. pártkongresszus a gazdasági szociális fejlesztés meggyorsításáról, az irányítási rendszer és a tervezési rendszer megváltoztatásáról döntött. A gazdasági reform megvalósítása során levonjuk a tanulságokat múltunkból és más szocialista országok tapasztalatai- 'ból. Tudjuk, hogy a reform eredményes megvalósítását, a széles körű demokratizálást a párt vezető szerepének 'elmélyítése, a politika és a gazdaság közti viszony lenini koncepciójának helyes érvényesítése, a demokratikus centralizmus elveinek következetes megtartása, a terv és a piac átgondolt összekapcsolása, az értéktörvény és valamennyi objektíven ható gazdasági törvény, a társadalom, a kollektívák és egyének, a területi egységek és városok reális érdekeinek respektálása feltételezi. A jóváhagyott gazdasági reform megvalósításának alapvető irányzatai ebből a felismerésből indulnak ki. Ahhoz, hogy a vállalati szféra áttérjen az önelszámolásra, meg kell teremteni a központi irányítás és tervezés új típusát. A CSKP KB 7. ülése általánosan meghatározta a központ kötelességeit az új feltételek között. Az előttünk álló legfontosabb, de ugyanakkor legnehezebb feladatok közé tartozik ezeknek a kötelességeknek a konkretizálása és lebontása. Ebben aktívan részt kell vennie a közgazdaságtudománynak és más tudományágazatoknak is. A problémák egész komplexumát kell megoldani, (gy az ösztönzők új rendszerét, az árképzést, a központi tervezés és a vállalatok új viszonyát. Ezen a téren semmit sem szabad elhamarkodni, szolid elemzésekből kell kiindulni, nagyon körültekintően kell eljárni, nem szabad megengedni, hogy csökkenjen a központ szerepe és tekintélye. Országunkban, amelynek gazdasága különösen érzékeny a külső hatásokra, nem engedhetjük meg, hogy a bürokratikus centralizmus kiküszöbölésével együtt a demokratikus centralizmust is megszüntessük. A teljes önelszámolás nem feltételezi a központ szerepének leszűkítését, azt, hogy a központot a vállalati szféra segitőszervévé degradáljuk. Semmi esetre sincs szó a központi irányítás szerepének gyengítéséről, csupán elavult módszereit és formáit kell megváltoztatnunk. A népgazdaságot egységes terv szerint kell irányítani. Magasabb szintre E* a szocialista gazdaság egyik alapelve, ugyanúgy, mint a párt vezető szerepének következetes érvényesítése A központ és a vállalatok viszonyát úgy kell elrendezni, hogy ne korlátozzuk a vállalatok törvények által meghatározott jogkörét és önállóságát, s egyúttal ne veszélyeztessük a népgazdaság egészét. A gazdasági reformnak az a célja, hogy országunk szociális-gazdasági fejlődését magasabb szintre emeljük. Stratégiai célunk a nép életszínvonalának további emelése, a növekvő szükségletekkel összhangban. Olyan gazdasági feltételeket kell teremtenünk, hogy a vállalatok bevétele a munkatermelékenységtől, a termékek minőségétől és műszaki mutatóitól, a kívánatos választéktól függjön, nem pedig az árak jogtalan emelésétől, a szállítói-megrendelői kapcsolatok megsértésétől, a látszólagos innoválástól stb. Csak ilyen feltételek között - és ezekről nem dönthet egyedül az önelszámolási szféra - vezethet a vállalatok önállósága a társadalmi szempontból hasznos kezdeményezéshez, csak ezek ösztönözhetnek az" új, a progresszív kereséséhez, csak ez aktivizálhatja a dolgozókat, a szocialista állam igazi gazdáit. Nem titok; ott, ahol továbbra is lehetővé válik, hogy a vállalatok népgazdasági szempontból nem indokolt módszerekkel növeljék jövedelmüket, a reform gazdasági nyomása nem tükröződik a hatékonyság reális nö(Folytatás a 4. oldalon)
