Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-11 / 240. szám, kedd

FELSZÓLALT AZ ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETI KONFERENCIÁN Példái kell mutatnunk A szeptember végén megtartott országos szakszervezeti konferen­cia 700 küldötte között volt Milan Farkáé, a Kelet-szlovakiai Vasmű dolgozója, az acélművek egyik szakszervezeti műhelybizottsági el­nöke, aki a gigantikus kohómű csak­nem 24 ezer dolgozóját képviselte ezen a jelentős tanácskozáson és a vitában véleményüket is tolmá­csolta. • Milyen érzésekkel készült az országos szakszervezeti konferen­ciára és milyen tapasztalatokkal tért haza?- Nagy megtiszteltetés volt szá­momra, hogy rám esett a választás, • Tudomásunk szerint éppen ez­zel a témakörrel, a szakszervezetek tevékenysége további tökéletesíté­sének kérdéseivel foglalkozott az or­szágos tanácskozáson elhangzott felszólalásában.-Valóban ezt szorgalmaztam, a szakszervezeti munka tökéletesí­tésének szükségességét saját ta­pasztalatainkból kiindulva, főleg az alapszervezetek rugalmasabb, ha­tékonyabb tevékenységét gátló, túl­zottan bürokratikus adminisztráció­val, formaságokkal megterhelt mun­kaformáknak a megváltoztatását. Minden területen, így a szakszerve­zetekben is, csakis az a munka Ahol az acél készül s hogy fel is szólalhattam, elmond­hattam észrevételeinket ezen a jövőt formáló országos tanácskozáson. Nem csalódtam, az országos szak- szervezeti konferencia helyzetelem­ző, világos célokat meghatározó légköre mindannyiunkat meggyőzött társadalmunk átalakításának szük­ségességéről és arról, hogy ez a fo­lyamat elkerülhetetlen és visszafor­díthatatlan. Nagyon élénken él ben­nem Miloš Jakeš elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának útmutatása, többek között az, hogy: az átalakítás nem divat, hanem maga az élet, a társadalmi szükségletek diktálják, és hogy: a megvalósításra kerülő valamennyi intézkedés célja létre­hozni a társadalom növekvő szük­ségletei jobb kielégítésének s az emberek életének megbízhatóan működő bázisát... Az ilyen célokért érdemes és közös erővel szükséges legjobb tudásunk szerint munkál­kodni, de mindenekelőtt, ehhez a feltételeket is meg kell teremteni a társadalmi élet minden területén, így a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban is. (Tibor Orlovský felvétele) válhat vonzóvá, érdekessé, sőt mozgósítóvá is, amit az ember meg­győződéssel, az adott munkahely szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelően, a társadalmi igények kielégítésének sikerérzetével, saját elhatározásából és nem csupán fel­sőbb utasításokra végez. Termé­szetesen, mindenekelőtt a termelő, alkotó, sikerélményt jelentő munká­ra gondolok. Elmondtam, milyen problémákkal küzdenek az alap­szervezetek, hogy ezek tisztségvi­selőit gyakran 3-4 helyre hívják ugyanabban az ügyben, ugyanannyi helyről kérnek jelentéseket. De részt kell venniük a pártgyüléseken, a SZISZ, a CSSZBSZ és más tö­megszervezetek értekezletein is, to­vábbá a munkaértekezleteken és is­kolázásokon. Szerintem ez tűrhetet­len állapot, hiszen előfordul, hogy egyik-másik szakszervezeti tiszt­ségviselő havonta 5-7 tanácskozá­son, értekezleten vesz részt, leg­többször munkaidő alatt. Ugyanez érvényes a tagokra is. Nem vagyok meggyőződve ezeknek a gyakori ta­nácskozásoknak, ismétlődő téma­körökkel foglalkozó értekezleteknek szükségszerűségéről, hasznossá­gáról. Éppen ellenkezőleg. Már a szakszervezetek X. és XI. kong­resszusán, sőt ezeket megelőzően is foglalkoztak ezzel a helyzettel, amelynek rendezése eléggé rugal­matlanul folyik, illetve csupán rész­leteiben változott meg. Munkatár­saim megbízásának is eleget téve javasoltam az értekezletek számá­nak csökkentését, az ismétlődő, fe­lesleges jelentések mellőzését és a FSZM alapszabályzatának ilyen értelmű módosítását egyéb szerve­zeti kérdésekben is. Arra lenne szükség, hogy a szakszervezeti szervek és szervezetek több időt fordíthassanak az élő kapcsolatte­remtésre a munkahelyekkel, a ter­melésben dolgozó kollektívákkal, a dolgozó emberekkel, saját tagsá­gukkal. Az átalakítás folyamatában ez hatványozottan fontos feladat mindannyiunk számára. • Véleménye szerint milyen sze­rep hárul a szakszervezetekre a tár­sadalom átalakításának folyama­tában?- Az országos szakszervezeti konferencia ezt világosan megfogal­mazta. Miroslav Zavadil, a Szak- szervezetek Központi Bizottságának elnöke beszámolójában kijelentette: valóban forradalmi feladat áll előt­tünk, új feltételek között kell gyarapí- tanunk a februári győzelemnek örökségét, amelynek egyik kovácsa a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom volt. Az egész szakszervezeti mozgalomra, valamennyiünkre ma is felelősség hárul a szocializmus megszilárdításához és továbbfej­lesztéséhez szükséges változások megteremtésében... Nem elegendő azonban csupán deklarálni felelősségünket, tennünk, cselekednünk kell, példát kell mutat­nunk. Dolgozóink elvárják, hogy az átalakítás megteremtse a tisztessé­ges, jól végzett munka megbecsülé­sének minden feltételét. Az emberek azt várják, hogy a gyakorlat is meg­győzze őket arról, hogy az átalakítás az egyén és a társadalom számára egyaránt hasznos. Ebben nekünk, a szakszervezet tisztségviselőinek fontos szerepünk van. Remélem, a dolgozók széles rétegeivel együtt­működve, mindehhez sikerül meg­felelő feltételeket teremtenünk. Ma ez az egyik legfontosabb feladatunk. Köszönöm a beszélgetést. KULIK GELLÉRT Miért utólag minősítik az árut? A kertbarátok értékesítési gondjairól ÚJ SZÚ 1988. X. 11. Lépten nyomon hallja az ország­járó, hogy a zöldség értékesítése egyre nagyobb gondot okoz a ter­melőknek. Számos esetben előfor­dult, hogy az első minőségi osztályú áruért nem kapták meg a szabvány­ban meghatározott pénzösszeget, ugyanakkor egyesek a gyengébb minőségű árut is jól tudják értékesí­teni. Tény, hogy nincs rend ezen a té­ren. Erről panaszkodtak nemrég a vágtornóci (Trnovec nad Váhom) zöldségtermelők is. Alexander Mar­ček, a helyi nemzeti bizottság elnöke elmondta, hogy az idén is sok prob­lémával kellett megbirkózniuk. Igaz ugyan, hogy az elmúlt évekhez vi­szonyítva könnyebben tudták be­szerezni a vetőmagot, a növényvé­dő szereket, valamint a műtrágyát, de annál nagyobbak voltak a problé­mák az áru értékesítésénél. Pedig a kertbarátok igazán jól felkészültek, hogy minél több jó minőségű zöldsé­get szállíthassanak a felvásárló szervezeteknek. Az első nehézsé­gek akkor jelentkeztek, amikor az áru osztályozására került sor. A ter­melők számos esetben jó pénzt vár­tak, mégis csalódniuk kellett.- Véleményem szerint olyan szerződéseket kellene kötni, ame­lyekben feltüntetik a szállítói-átve­vői kapcsolatokra vonatkozó szab­ványokat, valamint a rugalmas fel­vásárlás és a kétoldali felelősség feltételeit is. Meg kellene határozni, hogy a termelő időszakonként mennyi és milyen minőségű zöldség eladására kötelezi magát. A másik oldalon a felvásárlónak garantálnia kellene, hogy a minőségi elbírálás feltételeit a felvásárlás után nem módosítják. Ugyanis számos eset­ben előfordult, hogy a jó minőségű árut a szállítás után az átvevők leér­tékelték. Talán nem kell hangsúlyoz­ni, hogy ebből mennyi kellemetlen­ség, huzavona és meg nem értés származott. A termelés alakulásával kapcso­latban a nemzeti bizottság elnöke egyebek között megjegyezte:- Fő terményünk a paradicsom. Ezért örömmel vennénk, ha a felvá­sárlók a jövőben alaposan felkészül­nének a termés rugalmas átvételére. A kertbarátok készek kifogástalan árut szállítani, viszont elvárják, hogy a termés jó minőségben érkezzen meg a fogyasztókhoz, és a termelők is megkapják a pénzüket. Klinko Anton, a Szlovákiai Kert­barátok Szövetsége helyi alapszer­vezetének pénztárosa szintén a ne­hézségek miatt elégedetlenkedett.- Többször előfordult, hogy az el­sőosztályú árut utólag másodosztá­lyúvá minősítették. Kérdezem én, milyen bizalma lehet ezek után a termelőnek a felvásárlókkal szem­ben? Ilyen igazságtalanságok na­gyon lerontják az együttműködést. Kupka István, az alapszervezet elnöke egyrészt az eredményeket emlegette, másrészt bírálta az érté­kesítési feltételeket.-Alapszervezetünk tagjai jó pa­radicsomtermesztők. Évente 230-240 tonnát kínálnak megvétel­re. A termeléssel nincs baj, viszont az értékesítés rengeteg gondot okoz. Az osztályozási problémák el­veszik a termelők kedvét. Ideje len­ne ezen a téren végre rendet csinál­ni. Nem tudom megérteni, hogy ha a megbízott felvásárló - aki vélemé­nyem szerint jó szakember - első osztályba sorolja a termést, akkor minek alapján lehet néhány nap múlva leértékelni, a második vagy harmadik osztályba sorolni az árut? Úgy gondolom, hogy a szerződé­seknek a kétoldalú együttműködést kellene szolgálniuk. Lehetetlen álla­pot, hogy például 160 tonna meg­rendelt paradicsom helyett eseten­ként csak 15 tonnát vesznek át. Panasz után panaszt hallottam a tornóci kertbarátoktól. Már most készülnek az új évre, a szerződések megkötésére. Sajnos, elég rosszak a tapasztalataik. Igaz, a Zelenina galántai üzeme az idén a megegye­zés szerint átvette tőlük a paradicso­mot, de a más körzetekbe szállított áru osztályozásával nem voltak megelégedve. Évek óta hangoztat­juk, hogy a szállító-átvevői kapcso­latokban nyíltságra, közvetlenségre és rugalmasságra kell törekedni. Ezek után érthetetlen, hogy eseten­ként miért hagyják a termelőket két­ségek között gyötrődni. És miért kell a termelőnek várni a pénzére? Sok­kal egyszerűbb volna, ha a megvá­sárolt terményért az alapos és körül­tekintő osztályozás után helyben fi­zetnének. A felvásárló szervezetek­nek egyúttal garantálniuk kellene, hogy az átvett áru a megállapított minőségben érkezik meg a megren­delőhöz. Az utólagos osztályozás rengeteg problémát okoz és valószí­nű, hogy esetenként spekulációra is lehetőséget ad. Ideje lenne tehát ezen a téren rendet teremteni, hogy a fogyasztók minél többet vásárol­hassanak a tornóci és más köz­ségek kertészkedői által termelt, az esetek többségében valóban kifo­gástalan minőségű zöldségfélék­ből. BALLA JÓZSEF Tettekre van szükség Választott igazgató a kórház élén Három hónappal ezelőtt új igaz­gató került a Nyitrai (Nitra) Járási Egészségügyi Intézet élére, dr. Emil Bakoš, a tudományok kandidátusa személyében. Pontosabban, a járási egészségügyi intézet 3300 dolgozó­jának 322 küldötte, érvényesítve a CSKP KB 7. ülésének határoza­tait, melyek szerint növelni kell a dol­gozók részvételét az irányításban, megválasztotta igazgatóvá. Egy kicsit az előzményekről. Ápri­lis elsejével a volt igazgatót felmen­tették tisztsége alól, s a megürese­dett igazgatói helyre pályázatot írtak ki. A két jelölt dr. Marta Danková, a vértranszfúziós osztály véradó részlegének orvosa és dr. Emil Ba­koš, a sebészeti osztály főorvos­helyettese volt. Még a választást megelőzően a jelöltek bemutatkozó látogatást tettek és programbeszé­det mondtak a járás hat intézetében. Felvázolták a jövő sürgős tennivaló­it, ismertették elképzeléseiket. A vá­lasztásokon titkos szavazással a vá­lasztók 79 százaléka a 43 éves Bakoš doktor mellett döntött Amikor a három hónap előtti ese­ményekről, a megválasztása utáni érzéseiről faggattam az igazgatót, udvariasan bár, de kitért a válasz­adás elől. - Nem beszélni, hanem tenni kell. Sürgősen. Azért, hogy emelkedjen az ellátás színvonala já- rásszerte és főleg itt, a járási kór­házban. Azt bevallom, sokat töp­rengtem, míg jelentkeztem a pályá­zati felhívásra. Úgy gondoltam, - és ezen a rám nehezedő tengernyi gond nem változtat semmit -, hogy most nekünk, a 40-45 éves korosz­tálynak kell átvenni a stafétabotot, az irányítást, most nekünk kell bizo­nyítanunk. Olyan programot tűztem ki célul, amelynek teljesítése közér­dek - mondta elszántan, s hozzátet­te: - Annak ellenére, hogy tudom mit akarok, a megoldás nem egyszerű, és nem konfliktusmentes. Es nem mennek a dolgok olyan gyorsan, ahogy elképzeltem Ma már tudom, hogy csak 3-5 év múlva várhatók az elsó eredmények. Mi a járási egészségügy legna­gyobb gondja-baja? Elsősorban a kórházi ágyak hiánya. Hiszen bár­mennyire hihetetlen, az utóbbi több mint húsz év alatt a kórház nem bővült egyetlenegy ággyal sem. A sebészeti, a belgyógyászati, az ortopédiai, neurológiai és a szemé­szeti osztályokon a legsúlyosabb a helyzet. Ha a statisztikus szemé­vel nézzük a problémát, a kép még sötétebb. Az országos átlag (ezer lakosra) 7,9 ágy, míg a járásban 6,5. Ha figyelembe vesszük, hogy a járá­si kórház 845 ezer lakost szolgál, az ágykapacitás nem éri el az átlag felét sem. S közben a járás egyre terebélyesedik. A helyzeten nem változtat az sem, hogy a kórház egyes részlegeit sorra felújítják. So­kan és sokhelyütt rámutattak arra, hogy a fejlődő járásban szükség van újabb rendelőintézetekre, műsze­rekre Erről az igazgató is szólt. Hangsúlyozta az új sebészeti pavi­lon gyors felépítésének szükséges­ségét, s ugyanúgy az utókezelésre szorult betegek helyzetének mielőb­bi megoldását- További fájó pont a kórház mű­szerellátottsága. Korszerű diag­nosztizáló készülékek nélkül nehe­zen képzelhető el az eredményes gyógyászat. Pénzre van szüksé­günk, s nem kevésre... Nem kell külön hangsúlyozni, hogy a műsze­rek többségét csak valutáért lehet beszerezni. Tehát ha a felettes szer­vek is meg akarják oldani a jónak igazán nem mondható egészség- ügyi ellátást, nagyobb anyagi támo­gatást kell kiharcolni a járási egész­ségügyi intézet számára! S az is segíthet a helyzeten, (sót!) ha a já­rás anyagilag erős szövetkezetei, vállalatai is támogatnák a kórházat úgy, mint pl. a Plastika nemzeti vál­lalat, amely felmérte lehetőségeit s ultrahang készüléket vásárolt a kórháznak. A megoldásra váró feladatok kö­zött a káderkérdés is szerepel. Egy igazgatónak ahhoz, hogy valóra válthassa elképzeléseit, lelkes mun­katársakra van szüksége. Olyanok­ra, akikben bízni lehet, akikre tá­maszkodhat. Akik a jó ügy érdeké­ben ellent is mondanak neki. - A bó- logatókra nincs szükség. Olyanokra annál inkább, akik tudják mit akar­nak. S természetesen keresik a leg­optimálisabb megoldást is. Fontos­nak tartom az eszmecserét a főorvo­sokkal, akik hivatottak arra, hogy szóljanak elképzeléseikről, gond­jaikról, s a vitatott kérdésekben kö­zösen kell döntenünk. Az igazgató nyíltan beszélt az orvoshiányról. 1986-ban a járásban 14, tavaly év végén már 23 orvosi hely maradt betöltetlen. S hogy ez rányomja bélyegét a gyógyítás szín­vonalára, a dolgozók elégedettségé­re? Sajbos, a fiatal orvosokat, lakás híján, nem tudják stabilizálni. Az utóbbi 8-10 év alatt a járási egész­ségügyi intézet évente 2-4 lakással rendelkezett, igaz az idén valame­lyest javult a helyzet, hiszen hat lakást utalhatnak ki. Ám honnan szerezzenek biokémikusokat, kór­boncnokokat, általános orvosokat? S mi késztesse maradásra a korsze­rűtlen kórházban az orvosokat? A felvetett gondokból a kivezető út keresése nemcsak az igazgató feladata. Az egészségügyi dolgozók többségének az a véleménye, hogy közösen kell és lehet orvosolni a fel­halmozódott problémákat. Tudják, hogy a dolgok azért fajulhattak el ennyire, mert az előző vezetés nem volt kíváncsi véleményükre. Az új igazgató, aki immár húsz éve dolgo­zik a kórházban, bizalmat élvez mind munkatársai körében, mind a járási párt és állami szervekben. Ahhoz, hogy előrelépjen a járás egészségügye, lépni kell neki, vala­mennyi egészségügyi dolgozónak, de a felettes szerveknek is. Konkrét lépésekre van szükség. PÉTERFI SZONYA A Keleti Vasútigazgatóság szakembereinek vezetésével elkészült a bratisla­vai vasúti csomópont távvezérlésű térközbiztosító berendezése. Üzempróbái most folynak, a tervek szerint az év végén már elkezdheti működését. Az új rendszer bevezetése fokozza a vasúti közlekedés biztonságát, kiküszöböli az emberi tévedések lehetőségét és jelentős munkaerő-megtakarítást ered­ményez. A felvételen az új térközbiztosító berendezés működését ellenőrzik a Keleti Vasútigazgatóság mérnökei. (Vladimír Benko felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents