Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-11 / 240. szám, kedd
Formalizmus nélkül Jegyzetek a Csemadok KB V. üléséről iy/.///fság, közéleti elkötele- IvV zettség és tárgyszerűség jellemezte a Csemadok Központi Bi zottságának Kassán (Košice) megtartott V. ülését, amelyen két fontos napirendi pontot vitattak meg: a kulturális szövetség jövö évi munkatervét, valamint az alapszervezetek gazdálkodásának és pénztárkezelésének új alapelveit. A Csemadok munkaterve a nagy horderejű társadalmi feladatokat, a közművelődés növekvő szerepét szem előtt tartva határozta meg a kulturális szövetség tennivalóit az ideológiai szférában, a tagság tudatának formálásában, az egészséges nemzeti azonosságtudat és az internacionalista meggyőződés erősítésében, továbbá a szervezeti életben, valamint a művelődés, és az amatőr művészeti mozgalom szakaszán. Minden téren a minőségi követelmények kerültek előtérbe. Az előterjesztett dokumentum egyértelműen leszögezte, hogy a szervezeti életben és más területen is föl kell számolni a formalizmus minden megnyilvánulását, s olyan korszerű munkamódszereket kell meghonosítani, amelyek hatékonyabbá teszik a kulturális szövetség tevékenységét. Erre sžúkség is van, hiszen napjainkban, a társadalom átépítésének forradalmi folyamatában mind nagyobb feladatok hárulnak a Nemzeti Frontra, s egyes tagszervezeteire, köztük a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségére is. E viszonylag rövid beszámoló terjedelme nem teszi lehetővé, hogy részletesen ismertessük a jól fölépített, s minden - a kulturális szövetség tevékenységével összefüggő - lényeges területre kitérő munkatervet. Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy 1989 márciusában ünnepli majd a Csemadok megalakulásának 40. évfordulóját. Ez a jelentős évforduló lehetőséget kínál az eddig elvégzett munka értékelésére, a szükséges tanulságok és következtetések levonására, ,a folyamatosság megőrzéséhez. A jubileum minden bizonnyal hozzájárul a tagság további aktivizálásához. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének jelenleg 92 ezer tagja van, s a jubileumi évben szeretnék a taglétszámot 95 ezerre emelni, természetesen nem kampányszerűen, s nem is valamiféle adminisztratív bűvészmutatvánnyal. A munkaterv részletesen ismerteti a szervezeti élet, a közművelődés és az amatőr művészeti mozgaiom további fejlődését célzó feladatokat, kellő figyelmet szentelve a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a Csemadok KB Népművészeti Együttesének, a Szőttesnek, valamint a kulturális szövetség képes hetilapjának, a Hétnek. Érdekességként említjük meg, hogy a kulturális szövetség a jubileum alkalmából első ízben jelentet meg postai bélyeget. Jövőre a tervek szerint megélénkül a szövetség kiadói tevékenysége is. Először jelenik meg a Hét évkönyve, s kiadják Szíjjártö Jenő kórusműveit is. Erdélyi Jánosról - születésének 175. évfordulóján - tanulmánykötet lát napvilágot a Csemadok KB gondozásában. Nyilván nagy érdeklődés övezi majd azt a kötetet, amelynek anyagát az amatőr néprajzosok gyűjtéséből állítottak össze. Jövőre válogatás jelenik meg a Kazinczy Nyelvművelő Napokon elhangzott előadásokból. A gyakorlati nyelvművelést, elsősorban az állami tisztségviselők, a pedagógusok, s nem utolsósorban az újságírók munkáját szolgálja majd az a kiadvány, amely a fontosabb hazai intézmények neveinek helyes magyar fordítását tartalmazza. Már meghatározták a kulturális szövetség országos fesztiváljainak jövő évi időpontjait is. A Csengő Énekszót május 6-án és 7-én rendezik meg Érsekújvárott (Nové Zámky). A Jókai Napok május 15-én kezdődnek, s a további időpontok a következők: országos népművészeti fesztivál: május 26-28, Duna Menti Tavasz: június 7-11, országos kulturális ünnepély: június 24-25. A Kazinczy Nyelvművelő Napokat jövőre is márciusban, a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat pedig hagyományosan októberben rendezik meg. A Tavaszi szél... országos népdal- és népzenei versenyre november 25-én kerül sor Bratislavában. Az ülésen részletesen elemezték a gazdálkodás és a pénztárkezelés új alapelveit, amelyek bizonyos értelemben nagyobb önállóságot biztosítanak az alapszervezeteknek. Lehetőségük lesz bizonyos vállalkozásokra, anyagi helyzetük javítására. A további eredményes munka egyik alapvető feltétele az, hogy az alapszervezetek vezetősége teljes mértékben ismerje és alkalmazni tudja a most ismertetett előírásokat, tehát élni tudjon a kínálkozó lehetőségekkel. Az előterjesztést követő vita sokrétű, szókimondó, s mint már említettük, tárgyszerű volt. Ismét hangsúlyosan szóltak a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógus-utánpótlási gondjairól, a kétnyelvűség gyakorlati alkalmazásának gondjairól. A határozat a Csemadok KB Elnökségének feladatául adta, hogy az októberi ülésen foglalkozzanak ezekkel a bíráló megjegyzésekkel, s tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy pártunk lenini nemzetiségi politikájának elveit minden szinten, minden járásban és minden településen következetesen érvényesítsék. Többen aggodalmuknak adtak hangot, mert a földművesszövetkezeteknek az érvénybe lépett új szabályozók és adók miatt minden bizonnyal csökkenni fog a nyereségük, következésképpen kevesebb pénz jut majd a helyi kultúra, többek között a Csemadok alapszervezetek tevékenységének támogatására. Remélhetően a szigorodó követelmények ellenére sem szakad meg a jó kapcsolat a földművesszövetkezet és a kulturális szövetség alapszervezetei között, mert ezt hosz- szabb távon egész nemzetiségi kultúránk, s végső soron egész társadalmunk megsínylené. Többen rámutattak arra is, hogy helyi és központi szinten egyaránt a Csemadok- nak is többet kell foglalkozni a környezetvédelemmel, s még aktívabban be kell kapcsolódni a környezetünket óvó, szépítő társadalmi munkába. Ö szegezésképpen elmondhatjuk, hogy a Csemadok Központi Bizottságának tagjai két hasznos és tartalmas napot töltöttek Kassán, mert nemcsak útmutatást, hanem ösztönzést is kaptak a további munkához, az alapszervezetek tevékenységének további aktivizálásához SZASZÁK GYÖRGY BACHTÓL KORTÁRS SZERZŐIG Két koncert külföldi művészekkel x Úgy tűnik, már a műsorváltozás is a Bratislavai Zenei Ünnepségek hagyományaihoz tartozik, illetve az előre meghívott művészek szereplésének elmaradása is. A Szlovák Filharmónia koncerttermében október 1 -jére meghirdetett estet Lehel György helyett egy másik magyarországi karmester, Erdélyi Miklós vezényelte. Nem tudni, mennyire befolyásolta mindez, hogy feltűnően kevés hallgatója volt a kiváló, külföldön is jól ismert magyar karmester estjének. Erdélyi Miklós jelenleg az Állami Operaház karmestere, de rendszeresen vezényel neves szimfonikus nagyzenekarokat is. A Szlovák Filharmónia élén elsőként Witold Lu- toslawski huszadik századi lengyel zeneszerző Gyász-zenéjét szólaltatta meg. A kizárólag vonósokra írt kompozíció azt a kortárs zenei vonulatot képviseli, amelyet Bartók Béla zenei forradalma teremtett meg. Nem véletlenül, hiszen Lutoslawski- nak a nagy magyar komponista a példaképe. Négytételes gyász-zenéje ténylegesen is Bartók Béla zenéjére íródott. Erdélyi Miklós úgy dirigálta a zenekart, mintha válogatott zenészek csapatát vezényelte volna. A kiváló vonósok ezúttal is úgy szólaltatták meg hangszereiket, mintha rendszeresen együttműködnének a neves magyar karmesterrel. Árnyalt és finomságokat is érzékeltető játékuk hozzájárult ennek a modern alkotásnak a mostani sikeréhez. Edward Elgar angol zeneszerző művein Berlioz és Richard Strauss hangszerelési hatása mellett elsősorban a későromantika stílusjegyeit fedezhetjük fel. Az e-moll gordonka- verseny (op. 85) szólistája Jozef Podhoranský volt. Az Erdélyi Miklós vezényelte zenekar szinte alázattal szolgálta a technikailag nehéz szólókat játszó gordonkást. Bár bizonyos felfogásbeli különbség észlelhető volt a karmester és a szólista között, végül is a zenekar bravúrosan alkalmazkodott Podhoranský- hoz. Boldog lehet az a szólista, aki ilyen karmester irányította zenekarral dolgozik együtt. Ez a művészi alázat leginkább a negyedik tétel összjátékában volt nyilvánvaló. A szünet után az est zenei csemegéje következett. Ludwig van Beethoven VI. (F-dúr) szimfóniája. A Pastorale névvel is jelölt alkotás a huszadik század végén a természettől elszakadt, sőt azzal sokszor szembeforduló ember számára felszabadító erejű. Erdélyi Miklós megkísérelte ennek a lelki folyamatokat követő programzenének a modern értelmezését. Igyekezett kerülni a pátoszt, az üres érzelmességet, amit oly sokszor hallhatunk a VI. szimfónia tolmácsolásakor. így, mire a negyedik tétel „viharának“ szokványos felfokozottsága eluralkodna a zenekaron és a hallgatókon, Erdélyi megzabolázza a teremben ülőket. Az est karmesterének kifinomult eszköztára a Beethoven-szimfónia teljességét kiválóan szolgálta. Október 3-án a svájci Camerata Bern együttes, mondhatnánk azt is, szélsőséges repertoárral vonzotta a hangversenykedvelőket. Johann Sebastian Bach, Carl Philipp Emanuel Bach (Johann Sebastian másodszülött fia), Wolfgang Amadeus Mozart és Marek Kopelent kortárs cseh zeneszerző műveit szedte csokorba. A Thomas Füri vezette kamarazenekar három hegedűszólistája - Monika Urbaniak, Andreas Preis- ser és Richard Tognetti - J. S. Bach három hegedűre írt D-dúr koncertjét (BWV 1064)- örömzeneként szólaltatta meg. A fiatal tagokból álló zenekar szólistái mint egy bevezető, mély lélegzetvételt játszották el a hegedűversenyt. Jól érzékelhető volt, hogy olyan művészek játszanak, akiknek még élmény a zenélés, éppen ezért képesek önmaguk és a nézők elragadtatására. Ezzel sok tekintetben szembeállítható Marek Kopelent Veronika című, tizenegy vonóshangszerre írt szonátája. Ezt már karmester vezényelte, s a mű monotóniáját, modern akkordjait, felkavaró ellenpontozásait szinte sokkolóan tolmácsolták. A valamiféle programzeneként is felfogható kompozíciós egyszerűsége sugallja egy kapcsolat történetét, a megszületésétől a megszűnéséig. Carl Philipp Emanuel Bach V. (h- moll) szimfóniája (Wq. 182) szinte üdítőleg hatott az előző sötét hangulatú kompozíció után. A berni kamarazenekar ismét bemutatta játékának fiatalos lendületét, elemi erejét, amelyből mintha hiányozna az érzelmi mélység. Mozart F-dúr indulója (K. 248) és F-dúr divertimentója két kürtre, két hegedűre, violára és nagybőgőre nemcsak kemény hangnemük miatt került egymás mellé, s lett a svájci kamaraegyüttes koncertjének összekapcsolt befejező darabja. A csoport sok újat nem hozott ezzel a szakértők által összetartozónak vélt mű tolmácsolásával. Az interpretálásra ebben az esetben is a fiatalosság volt a jellemző. A divertimento két kürtjátékosa - Roberto Lorenzi és Hermann Ebner - nem eléggé érzékeltették a Mozart-mű szerenád jellegét. Ugyanakkor a zenekar saját karakteréhez méltó elevenséggel fejezik ki a divertimentót. Persze, az mindenképpen foglalkoztathatja hallgatóikat, hogy a fiatalos játékmodor, az „örömzenélés" technikai tudással párosuló szemlélete elegendő-e minden zenemű esetében. SZÚNYOG JUDIT ■ ■ ■ A szakasz ■ ■■■ ■■■ ■ 'T| m ■ Itt (amerikai) A több Oscar-díjas amerikai produkció - mely három helyszínen, a dzsungelben, vagyis a frontvonalban, a hátországban kiépített katonai támaszponton és a megfélemlített harcosok lelkében lejátszódó nem kronoiogikus történetével az amerikai-vietnami háború borzalmait, a támadó amerikai sorkatonák életének értelmetlen kiontását eleveníti fel művészi eszközökkel - az igazságtalan háborút elítélő, humánus szándékkal létrehozott alkotás. Oliver Stone hollywoodi író-rende- ző-szinész önkéntesként maga is a gyalogosoknál szolgált Vietnamban - tizennyolc évvel a háború után forgatott filmje az átélő és a túlélő élményszerű elbeszélése. A szakasz a jelentős díjakat és a nagy érdeklődést témájának és filmes erényeinek köszönheti. De a Stone-filmre az is vonzza az embereket, hogy lássák, mit és mennyit mer bevallani az amerikai produkció annak a mészárlásnak a hátteréből és körülményeiről, amelyet Amerika elkövetett Vietnamban, továbbá, hogy miképpen értékelik a megtörténteket történelmi távlatból. A Szakasz az amerikai társadalom lelkiismeretének filmje, amellyel madásokra érzékenyen reagáló, mély humanitású Chris megéli, majd elmeséli nagynénjének írt leveleiben. Jogos a kérdés: ez a fiú e nemes tulajdonságaival miért sorakozott be, természetesen, mint annyian, önként a gyilkosok közé. Azért, mert a háború odahaza azt jelentette, hogy: „Nem akarok bábu lenni, meg akarom ismerni az életet!“. De a vietnami dzsungelben már azt, hogy az amerikai sem akar halott lenni. Stone a Vietnam ellen bevetett korosztály ártalmas eszméinek e filmben ábrázolt negatív példájával a nyolcvanas évek fiataljait akarja figyelmeztetni a tudatlanság és az előítéletek káros voltára, hatására, illetve tudatukba vésni, hogy a férfit férfivá nem a támadó háborúban való részvétel teszi. A színészek - akik ösztönösen élnek, nemcsak játszanak a mundérban és a helyzetekben - egy-egy típust formálnak meg: Chris megszemélyesítője, Charlie Sheen a szigorú katonai fegyelem előtt meghajtó, később a tűzharcok „ölj, hogy meg ne öljenek, hogy túléld" íratlan törvénye szerint cselekvő közlegényt. Barnes őrmester szerepében Tóm Berenger a katonai vezetőknek A film egyik legiszonyatosabb, legmegrázóbb jelenete: feléget egy vietnami települést a szakasz mementót állít a világnak nemcsak Vietnam, hanem saját sorkatonáinak elítélendő célokért kiontott élete miatt is. Azáltal, hogy támadó jellegű igazságtalan háborút viselt Vietnammal szemben, e háborúban - ahogyan a film mutatja, nem következetes hadvezetéssel, távolról, vaktában kiadott, gyakran képtelen parancsokkal - brutális módon halomra mészároltatta saját katonáit is. A film azzal a megközelítéssel, hogy feltárja és kameraközeibe hozza az amerikai seregben, a frontharcos szemével tapasztalt igazságtalanságokat, elmarasztaló ítéletet mond a vietnami hazafiak ellen elkövetett bűnökért is. Stone őszinte. Nem kendőzi el az igazságot. Nagyitó alá veszi a Vietnamot megszállt hadseregben eluralkodott korrupciót, amelynek eredményeként a seregben kialakul két tábor: atűzvonalban bevetett frontharcosok, és a borzalmakat csak hírből ismerő, a hátországban szolgálatot teljesítő mulatozó „vasalt" egyenruhások. A legnagyobb szociográfiai igénnyel és hitelességgel épp a hátországban kiépített támaszponton levő tespe- dés leírása készült. Stone-nak A szakaszzal nem az a szándéka, hogy számba vegye a Vietnamnak okozott károkat. A háború brutalitását a szakasz mindennapjait bemutatva érzékelteti: a fronton a legszelídebb embert (Chris sorkatona) is közömbös, kiégett, brutális, fásult gyilkossá teszi az életösztön, az élniakarás. Stone leszögezi: a katonát csak el kell küldeni a frontra, az igazságtalan háborúba és ölni fog. Hidegvérrel, közömbösen és brutálisan. Parancs nélkül is. Félelemből, és azért, hogy túlélje. A film három központi figurája közül az egyiket, Chris közkatonát a rendező saját autobiografikus vonásaival jellemzi. A borzalmakat, a mindennapokat Stone úgy vetíti félénk, ahogy azt a jól szituált családja elől menekülő, egyetemi tanulmányait megszakító, szimpatikus, a táazt a típusát alakítja, akiben azért bíztak az emberek, mert kitűnő katona volt, és megrögzötten gyűlölte a vietnamiakat. Elisa őrmester szerepében Willem Dafoe a vezetőknek azt a típusát kelti életre, akik nem voltak fajgyűlölők, és jó tulajdonságaiért szerették az emberek. A szakasz nemcsak a filmben látható szakaszt jelenti. Stone ennek az egyetlen kis létszámú alegység életének bemutatásával ábrázolja a polgárháborút, a vietnami háborúban részt vett amerikai hadsereg harci felkészültségét, harcmodorát. A rendezőileg gondosan felvezetett drámai ív tetőpontján - az egység két őrmester-riválisának összecsapásában, és a vietnamiak lángtengerrel pusztító rajtaütésszerű támadásában - rámutat az amerikai seregben előfordult hiányosságokra: az amerikaiak nézetkülönbségek, soraikban felbukkanó ellentétek miatt saját magukkal, egymással is viaskodtak, s ez nem csupán a hadseregben szolgáló fehérek és négerek közti ellentét gyakori kiéleződését jelenti. S a rendező azt sem tagadja el, hogy a nagy összecsapásokban megbénult a hadvezetés, az irányításban eluralkodott az önkényesség, a fejetlenség. A szakasz nem is annyira a dzsungeli hadszínteret, az idegeket borzoló lövészárok-harcokat, közelharcokat, a faluégetést és a perzselő lángtengereket, a kín-keserves előretöréseket, meneteléseket elénk táró mozgalmas totál plánjaival hat, hanem azokkal a kockáival - ezekben igazán eredeti és mélyreható Stone rendezése - amelyekben e megfélemlített és a megalázott emberek, katonák tehetetlenségét, halálfélelmét, kiszolgáltatottságát, ösztönös cselekedeteit közvetlen közelről szemléli. Az érzelmet és az értelmet felkavaró film végén, évek múltán, újra rádöbbenünk: az amerikaiak gyilkosok voltak Vietnamban. TALLÓSI BÉLA
