Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-06 / 236. szám, csütörtök
Már az alapiskolában A MATEMATIKAI TEHETSÉGEK FELKAROLÁSÁRÓL A matematikai vagy egyéb tehetséggel megáldott gyermekek az ország gazdagságának részét alkotják, ezért a velük való sokoldalú törődés nemcsak kötelessége, hanem érdeke is a társadalomnak. Napjainkban szinte mindenütt keresik azt a legkedvezőbb módot, amely révén a matematikai tehetségek kibontakoztatása optimális mértékben valósulna meg. Hazánkban is erőfeszítéseket teszünk ennek érdekében; speciális iskolákban és osztályokban lehetővé válik a sport-, nyelvi és matematikai tehetségek fejlődése már az alapiskolától kezdve. A művészetben tehetséges gyermekek képzéséről a művészeti alapiskolák gondoskodnak. Alábbi írásunkban a matematikai tehetségek alapiskolai gondozásával foglalkozunk, a kérdés sokrétűsége miatt a teljesség igénye nélkül. A csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejlesztésének dokumentuma egyértelműen hangsúlyozza, hogy már az alapiskolai oktatásban figyelembe kell venni a tanulók egyéni adottságait és érdeklődését. Ezért került sor többek között a bővített matematikai és természet- tudományi osztályok bevezetésére. Ezekbe az osztályokba, amelyekből járásonként 2-5 van, olyan tanulókat kell irányítani, akik az átlagosnál nagyobb érdeklődést tanúsítanak a matematika és a természettudományi ismeretek (4. osztályban természetismeret) iránt, s matematikából és természetismeretből kitűnő eredményeket mutatnak fel. Ezekbe a matematikai és természettudományi osztályokba azonban nem csak a kizárólagos tehetségeket kell küldeni, mert ezekből kevés van, egy- egy iskolában talán ötévenként bukkan fel egy (szakemberek becslése szerint egy osztályban a tanulóknak mintegy 0,5 százaléka igazán tehetséges valamilyen területen). A tagozatos osztályokba a matematikában eredeti gondolkodásmódot tanúsító gyermekeket küldjük, akik a normál osztályokban nehezen foglalkoztathatók, mert sokkal gyorsabb a felfo- aásuk, mint hasonló korú társaiké, látásmódjuk eredeti, problémamegoldó készségük fejlett, a jó tanulmányi eredményükön kívül valamilyen formában megnyilvánul érdeklődésük a matematika és a természettudományi tantárgyak (fizika, kémia, biológia) iránt. V itathatatlan, hogy ezekben az osztályokban a tanulók gyorsabb előrehaladása eleve garantált, mivel itt szakmai és módszertani szempontból a legjobban felkészült pedagógusok tanítanak, továbbá nagy az osztály húzóereje, mert olyan összetételű, hogy az átlag osztályoknál gyorsabb ütemben lehet a tanulásban előrehaladni. A felsorolt és még számos más-pozitívum - amit a tanulóknak az ilyen osztályba való besorolása jelent - ellenére ez ideig nem sikerült elérnünk, hogy ezeket az osztályokat valóban a legjobbak töltsék meg. Az 1987/88-as tanévben végzett felméréseink alapján a bővített matemati- ka-fizikai és természettudományi osztályok tanulóinak a 67,9 százaléka abból az iskolából került a tagozatos osztályba, amelyben ez az osztály található. Tehát a tanulóknak kevesebb mint a harmada verbuválódott más iskolából, mint a bázis iskola, vagyis ahol a tagozatos osztály van. Ennek nem az az oka, hogy nem veszik fel őket, hanem elsősorban az, hogy nem jelentkeznek ide. Egyes iskolák azért nem irányítják legjobb növendékeiket ezekbe az osztályokba, mert ezáltal elvesztik néhány kiváló tanulójukat, akik a különböző versenyeken való jó szereplésükkel dicsőséget szerezhetnének nekik. Mások a bejárásra, a hosszabb utazásra hivatkoznak, némely iskola ilyen lehetőségről nem is tájékoztatja kellőképpen a szülőket. Ott, ahol felismerték (iskolaigazgatók és szülők), hogy a kiváló, tehetséges tanulóknak ilyen osztályokban a helyük, már eredményeket mutathatnak föl. így például Bratislavában az arány nagyban eltér az országostól; itt a bázis iskolából a tanulóknak csak 45,5 százaléka kerül ezekbe az osztályokba. Ha ezt az arányt összehasonlítjuk például a Nyugat-szlovákiai kerület adataival (77,5 százalék), megállapíthatjuk, hogy mind járásonként, mind az egyes iskolákban komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert a jó szándék és elhatározás nem elég. Megtörténhet ugyanis, hogy visszájára fordul az egész, s ezek az osztályok egyfajta iskolán vagy városon belüli differenciálódáshoz vezetnek, ami nem lehet célja az ilyen osztályok bevezetésének. Nagy a valószínűsége annak, hogy a vidéki iskolákból a legjobbak nem jutnak be ezekbe az osztályokba. Ezért közös erővel, járási vezetők és iskolaigazgatók keressék a módját annak, hogyan lehetne elérni azt, hogy a tagozatos osztáTető a fejünk fölött Libuše Koutná tévéjátékáról Vannak témák, amelyek művészi megfogalmazása eleve közönségsikerre számíthat. Ezek között is első helyen említhetnénk az elhunyt élettárs használati tárgyait szeretgető vagy kedvenc macskájukkal zsörtölődő özvegyek magányos hétköznapjait. Talán azért, mert ez a téma az érzelmeinkre hat, és valamelyest mindegyikünknek köze van hozzá. Akár, mert a mi sorsunk is, akár, mert szüléinké, hozzátartozóinké vagy csak ismerőseinké, akár mert eszünkbe jut, hogy mi is megöregszünk. Libuše Koutná Tető a fejünk fölött című tévéjátékának, melyet a napokban sugárzott a Csehszlovák Televízó, kissé szeleburdi, bolondos öregasszonya is megérintette a lelkünket. Hatalmas házban hatalmas szobák: egyikben csipketerítós romantika árulkodik a finomságról, másikban minden felindulást, érzelmet megszólaltató lehangolt zongora áll, s egy harmadik, varrógép-zaka- tolás közben elmormolt titkokat őriz. S bennük egy öregasszony játszik. Játszik, hogy szeressék, játszik, hogy szerethessen, mert lenne is kit. Lakásának emeleti nagyszobájába beköltözött egy kollégiumból kicsapott, könnyed humorú,, s mint kiderül róla, mélyen érző főiskolai hallgató. A Tető a fejünk fölött a fiatalok és az idősek egymásra találásának bo- rongós románca. Egy idős asszony és egy fiatalember érzéseit, világnézetét, indulatait, szenvedéseit, alázatosságát, kiszolgáltatottságát és félelmeit mutatja be meghatóan emberi, mai története. Humorosan, pátosz és díszítés nélkül. A rendezőnő a tévéjáték végére meggyőz bennünket annak az ellenkezőjéről, amit a történet elején állított. Azzal indít, hogy a mai fiatalok legtöbbje csak számításból, érdekből közelít az elhagyott öregekhez. Megpróbálnak túljárni az eszükön, esetleg érzelmileg megzsarolva választás elé állítják őket. Választhatnak: magányosan élik öreg napjaikat vagy valaki közelében, még ha ennek sokszoros ára is van. Mint a tévéjátékban is. A főiskolai hallgató és a fiatal, meg nem is annyira fiatal cimborái, azt tartják fontosnak, hogy az embernek tető legyen á feje fölött. Akkor is, ha annak a lakásnak van egy szépséghibája. Nevezetesen, hogy egy családtalan, megözvegyült öregasszony lakja. Ha ügyes az albérlő és nyájasan tud hízelegni, a lakás idővel a nevére íratható. Koutná kimondja, hogy sok példa van erre, de nem erről beszél, hanem arról, hogy vannak még önzetlenül szerető fiatalok is. És ezt elhiteti velünk. A szerepekben a figurák jellemét jól megformáló színészeket láthattunk. Jirina Jirásková, az idős asz- szony szerepében, hol fennhéjázó és elutasító, hol alázatos, meghajló. A fiú társaságában viszont szeretni- valóan bolondos, kicsit szemérmes és szemlesütve megbánó, mint egy lépést tévesztett balerina. A fiút alakító Jan Hrušínský természetes, tréfálkozó, szeretetre vágyó és szere- tetre méltó figura. Kedvesen tűrte és olykor élvezte is az öreg hölgy komolytalan szeszélyességét, (tallósi) lyokba valóban a legjobbak kerüljenek. Nem szabad, hogy az iskola szűklátókörűén értelmezett érdekei miatt egyetlen tehetséges tanuló, is elkallódjon. S ok esetben persze megfontolandó, hogy távolabb eső településről a tanulókat naponta órákig utaztassuk csak azért, hogy tagozatos osztályba járjanak, amikor a helyi iskolában is megteremthetők a feltételek tehetségük kibontakoztatására. Az ilyen esetben természetesen az utóbbi megoldást választjuk. Fontos, hogy már a 4. osztály tanítója jelezze az 5. osztály osztályfőnökének: melyik tanulókkal lenne kívánatos egyénileg, differenciáltan foglalkozni, ötödikben erre megvannak a feltételek. A matematikai gyakorlatok (mint választható tantárgy) tantervét úgy állították össze, hogy lehetővé tegye a matematikában kiváló tanulók képességeinek továbbfejlesztését, felkészítésüket a matematikai versenyekre és elmélyítse, illetve bővítse a tanórákon szerzett ismereteiket. Ezt a választható tantárgyat feltétlenül be kell vezetni főleg azokban az iskolákban, amelyekből a matematikai és természet- tudományi osztályok nehezen érhetők el. De másutt is, különösen ott, ahol érdeklődés mutatkozik iránta, lehetővé kell tenni a matematikai gyakorlatok választását. Végezetül felvázoljuk, mit is jelent a tanulóknak a bővített matematikai és természettudományi osztályokban való képzés. A tagozatos osztályban elsősorban gyorsabban lehet haladni a tananyag átvételekor, az algoritmusok (műveletek tizedes számokkal, törtekkel stb.) elsajátítása szinte problémamentes. Azt az írásbeli dolgozatot, amelyet a normál osztályban a tanulók 45 perc alatt dolgoznak ki 55-85 százalékos eredménnyel, ezekben az osztályokban 10-15 perc alatt megoldják, több mint 90 százalékos eredményességgel. Ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy sem a szülőknek, sem az iskola vezetőségének nem szabad haboznia, csak egyéni érdekeiktől vezettetve visszatartaniuk a tehetségnek induló tanulót a tagozatos osztályba való eljutástól, mert ez nem szolgálja sem a gyermek, sem a társadalom érdekét. S ok szülő attól tart, hogy az új környezetben gyermeke nem fogja feltalálni magát és esetleg romlik majd az előmenetele is. A tapasztalatok azt mutatják: mivel a tagozatos osztályba azonos vagy hasonló érdeklődésű tanulók járnak, a beilleszkedéssel nincsenek nehézségeik. A tanulók között • létrejövő egeszséges versenyszellem nem csak nagyobb teljesítményre készteti őket, hanem hozzájárul nemes emberi tulajdonságok kialakulásához is; ilyen a tudás utáni vágy, önbecsülés, a mások teljesítményének tisztelete, szerénység, szorgalom, kitartás, összegezve: a tagozatos osztályok elősegítik a matematikai és természettudományi érdeklődésű gyermekek optimális felkészítését a középiskolai továbbtanulásra, eredményes helytállásukat, valamint az ezekben a tantárgyakban való további gyors ütemű fejlődésü- két Dr. BÁLINT LAJOS kandidátus Ihletett hangulatban A Bratislavai Zenei Ünnepségek első estje Suchoň, Mozart, Dvofá!c-már a zeneszerzők nevei is jelezték, hogy a Cseh Filharmonikusok, Václav Neumann vezényletével és Bohuslav Matoušek hegedűművész közreműködésével ünnepélyes hangulatú estet teremtenek. A Bratislavai Zenei Ünnepségek első napjának esti hangversenyén, a Szlovák Filharmónia nagytermében nemcsak a zeneművek megszólaltatása előtt elhangzott ünnepi beszéd járult hozzá ehhez az érzéshez - néhány jellemző évforduló jegyében alakult így az est műsora. műveinek egyike, s magán viseli a hegedűművészként ismert apa művészete iránt érzett tiszteletet. Az első tétel tuttijá- nak pontossága után a zenekar és a szólista játékában az összefogottság, a törésmentesség lett meghatározó. Matoušek és Neumann a tiszta, felemelő hangzás elérésével szinte lebegtették az áttetszőén megkomponált mozarti témát. így az est legnagyobb élményt jelentő produkciójának tapsolhatott a közönség. Aligha lehetett volna jobb befejezést találni az alkalmi jellegén túlnőni akaró Előtérben Bohuslav Matoušek, mellette balra Václav Neumann, a sikeres nyitóhangverseny két kiemelkedő egyénisége. (ČSTK-felvétel) A most nyolcvanesztendős Eugen Suchoň egyik szimfonikus szvitjének cseh művészek általi tolmácsolása csupán gesztusként is hozzátehetett valamit az előbbiekhez. Amint az egészségesen működésbe lépő művészi gesztusok esetében általában lenni szokott, most nem csupán az alkalom szülte szellemi találkozásról lehet beszélni. Suchoň Bailadisztikus szvitjének (op. 9.) négy tételét plasztikusan tagolta Václav Neumann nemzeti művész. Ha a szvit műfajának eredeti formáját akarnánk ráerőszakolni Suchoň szimfonikus alkotására, aligha járnánk sikerrel. A „balladiszti- kus'“'megkülönböztetés is sejteti a hallgatóval, hogy sűrített érzelmek, tömörített drámaiság jellemzi. Suchoň a 19. században formálódott, a tánctételeket elhagyó romantikus szvitek hagyományára támaszkodott. Ezt a meghatározottságot emelte ki Václav Neumann is, aki az érzelmek széles skáláját fejezte ki a tételek dinamikájával; így azok - egymáshoz pontosan arányítva - fokozódó feszültségtől áthatva növekedtek egymás fölé. Mígnem a negyedik tétel elbeszélő jellege szinte „elnyelte“ mindazt a drámaiságot, amit a bailadisztikus hangulatokkal megteremtett. Az irodalmi és zenei balladáknak egyformán jellemzője a végzetes beteljesüléssel létrejövő megoldás és feloldás. Neumann ennek az érzékeltetését kiválóan oldotta meg, kerülve a túlzott dinamikát, a harsogást és a szélsőséges értelmezést. Az összeszokottság, a pontosság és Mozart zsenialitásának tisztelete jellemezte a Cseh Filharmonikusok, Václav Neumann és Bohuslav Matoušek hegedűművész közös produkcióját. Mondják: ha valaki pontosan eljátssza Mozartot, már nem bukhat meg egy koncerten. Ennél sokkal többet és jobbat hallhattunk Matoušek tolmácsolásában. A G-dúr hegedűverseny (K. 216) Mozart fiatalkori vendégszerepléshez, mint Antonín Dvo- rák szimfóniáinak egyikét. A 8. (G-dúr, . op. 88) szimfónia komponálásakor a zeneszerző vidéki tartózkodásaiból merített ihletet. Természetes tehát, hogy tartalmi elemeiben megjelent a kiegyensúlyozottság, a természet iránti rajongás. Ugyanakkor a történelmi múlt és a népi élet jelene alkotja a mű gerincének további részeit. Ebből megállapítható, hogy Dvo- rák műve mennyire felerősíti mindazt, amit a Suchoň-évforduló gondolati ívként az est fölé épített. Václav Neumann és a Cseh Filharmonikusok Dvorák tolmácsolásai világhírűek. Ahhoz képest, hogy az együttes és a karmester közelsége nyilvánvaló, viszonylag ritkán fordulnak meg Szlovákia fővárosában. Ezért is írható le, hogy a hangfelvételek mellett ezúttal közvetlenül is^részesei lehettünk ennek a legendás képességüknek. Bármilyen népszerű operaszerzö Smetana, bármennyire huszadik századinak tartjuk Ja- náčeket, a hangversenytermek „kedvence" mégiscsak Dvorák, akit minden zenekedvelő a szimfóniák, a szerenádok, a dalok és a vonósnégyesek mestereként ismer. Ezért is voltak annyira magával ragadóak a Neumann vezette Cseh Filharmonikusok. Ezért is volt külsőségektől mentes előadásukban Dvorák „nyolcadikja". A romantikus történelemidézés a második tételben inkább hatott az értelem irányította múltbapillantásként, mint nosztalgikus tűnődésnek. Ezzel szemben a harmadik tétel népi dallamok ihlette táncszerűsége inkább a lágy hangulatok, finom érzelmek szövedékeként hangzott fel. A befejezésben a már említett népi ihletettség egy másik póluson jelentkezik. Neumann fergeteges befejezést vezényelt, amihez a Dvorák-zene kontrasztjai jó alapot adtak. Nem véletlen tehát az a siker, amely a nyitókoncértet követte. SZÚNYOG JUDIT Sándor, József, Benedek Évadnyitó a Tháliában A most bemutatásra kerülő zenés-éne- kes komédiának nem sok köze van a szóláshoz, amelyet a címe sejtet. Szó sincs itt márciusról, tavaszelőről - amikor a három név találkozik a naptárban -, sem a zsendülő életről vagy a természet megújulásáról Mindössze három, tréfára kész fiatal ember humorral megáldott ügyeskedéséről, az emberi naivitás találkozásáról, s arról, hogy mindez miként ereszt gyökeret a népi humorban. A 19. század második felében játszódó történet - vagy ha úgy tetszik: novellafüzér - alkotja a darab gerincét. A köréje font anekdotázó, vásári komédiába illő, a vaskosság határát súroló, pataki vagy debreceni diákcsínyek csak úgy árasztják a humort. Három fiatalember - akárcsak a népmesében - elindul vándorútra, hogy megtalálja a szerencséjét, s ha ez nem is sikerül, legalább másokat juttasson közelebb a boldogság kapujához. A többi már ismerős: szerepel egy szerelmespár, akik tűzön-vízen keresztül küzdenek egymásért, de a maradi gondolkodás útját állja boldogságuknak. A három vándorlegény furfangjára van szükség, hogy végül - mint a népmesében - győzedelmeskedjen a jó, s kivirágozhassék a szerelem fája. Sőt, rá is dupláznak: a vándorló ifjak közül is megtalálja párját az egyik, s így kettős az öröm és vigasság. A kópésággal tarkított játéknak hozzáillő keretet ad Madarász Iván muzsikája. Dalai jól kiegészítik a Szigligeti, Csiky, Móricz, Illyés neve által fémjelzett népszínmű-irodalom hagyományaira épülő darabot. Az új színházi évadban tehát a Thália a tavaly, tavalyelőtt megkezdett utat járja. Az együttes az idén megnyerte a békéscsabai Jókai Színház rendezőjét, Rencz Antalt, aki ezzel a darabbal szerepel először a csehszlovákiai magyar színjátszásban. Nem először jár hazánkban, hiszen az előző évadban Zvolenban rendezett, s művészi munkájáról a hazai sajtó nagy elismeréssel irt. A Békés Jó- zsef-Madarász Iván szerzőpáros alkotta Sándor, József, Benedek című népi játék sem volt idegen tőle, hiszen az ő nevéhez fűződik a békéscsabai színház „népszínházi" korszaka. Illyés Gyula Bolhabálja, Darvas József, Móricz, Gárdonyi műveinek sorozatával a vidéki színházak egyik legizmosabb gárdáját alakította ki főrendezőként. A három rendezésre kötött szerződés mellett stúdió-gyakorlatokra is készül. Reméljük, a mai bemutatón az új zenés-énekes produkcióval kellemes meglepetést szerez nézőinek az átszervezett együttes. GYÜRE LAJOS
