Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-06 / 236. szám, csütörtök
A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései Vagyim Medvegyev beszéde a moszkvai nemzetközi (ČSTK) - Nemzetközi konferencia kezdődött kedden Moszkvában a szocialista országok társadalomtudósainak részvételével. A tudományos értekezlet témája: a szocializmus fejlődésének időszerű problémái a jelenlegi szakaszban, a szocializmus növekvő szerepe a világ társadalmi fejlődésében és az emberiség sorsában. A konferenciát Pjotr Fedoszejev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke nyitotta meg. Beszédet Vagyim Medvegyev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára mondott. ÚJ SZÚ 1988. X. 6. A szónok bevezetőben többek kozott azt húzta alá, senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szocializmusnak új történelmi kihívással kell szembenéznie, mély és minőségi megújulásra, dinamizmusának erősítésére van szükség. Ez azonban nem csökkenti az új társadalmi rendszer sikereit. Ismeretes az is, hogy a hetvenes évek végén fejlődésünkben egyre érezhetőbben nyilvánultak meg a negatív tendenciák. A gazdasági fejlődés ütemét tekintve a szocializmus elvesztette előnyét a kapitalizmussal szemben, megkezdődött a lemaradás a technológia új területein. Nem minden szocialista ország került azonos helyzetbe, viszont ha az általános képet kívánjuk megrajzolni, akkor arra a nehézségek fokozódása és a fejlődés lassulása a jellemző. Elérkezett a mély változások ideje, a szovjet szocialista társadalom megújulása, a társadalmi élet különböző szféráinak átalakítása elkerülhetetlenné vált. Ez az egész elméleti frontra, a társadalomtudományokra rendkívül felelősségteljes feladatokat hárít. Meg kell válaszolni a társadalmat nyugtalanító kérdést: milyennek kellene lennie az átalakítás során felépített épületnek? A társadalom arculatát meghatározó fő megközelítéseket és gondolatokat a 19. országos pártértekezlet összefoglalta, s Mihail Gorbacsov beszámolójában elemezte azokat. Medvegyev a továbbiakban a jelenlegi szocializmuskoncepció fő alkotóelemeinek létrehozásával foglalkozott. Ezek közül a legfontosabbak egyike Lenin szocializmusfelfogása, ahogyan a szocializmusról szóló gondolatokat országunkban a társadalom forradalmi átalakításának gyakorlatában alkalmazta. Figyelembe kell venni, hogy Vlagyimir lljics Lenin nézetei is jelentős fejlődésen mentek keresztül a hadikommunizmusról a NEP-re való áttérés során. A leninizmus dogmatikus magyarázata, az eltérés az általa megfogalmazott elvektől súlyos következményekkel járt. Helytelen lenne a sztálini időszakot pusztán a taktikai hibákkal összekapcsolni, vagyis azzal, hogy egyetlen hatékony ugrással akarlak a szocializmus csúcsaira jutni. A hibáknak és a szocializmus deformációinak a lényege mélyebben rejlik, a lenini koncepciótól, a szocializmus humánus lényegétől való eltérésben. A szónok a továbbiakban rámutatott azokra a kísérletekre, amelyek az ötvenes és hatvanas években a sztálini deformációk átértékelésére történtek, majd megállapította: a stagnálás időszakában a lenini metodológiától való eltérés gyakorlatilag mélyült. Ez abban a tézisben nyilvánult meg, mely szerint nálunk már felépítettük a fejlett szocialista társadalmat. Ezt a tézist mindinkább az elért sikerekről szóló dicshimnuszokra használták ki, s ezáltal elterelték a széles közvélemény figyelmét az égető problémák megoldásáról. A szovjet tudományos és társadalmi gondolkodás és a tömegtájékoztató eszközök is intenzív munkát végeztek az utóbbi években a marxizmus-leninizmus- tól idegen elemek feltárásában. Sajnos, e téren is történnek bizonyos tévedések. Felelőtlen kísérleteket tesznek arra, hogy árnyékot vessenek a lenini örökségre, a szocializmus fő pilléreire és értékeire. Hiszen hogyan lehetne másképp magyarázni azt az állítást, amely a sajtóban jelent meg arról, hogy az adminisztratív- utasitásos rendszer forrását állítólag Leninnél kell keresni, továbbá azokat a kísérleteket, amelyek tagadni próbálják rendszerünk szocialista jellegét, sőt, megkérdőjelezik a szocialista választás helyességét. Ezért elkerülhetetlenül szükséges a társadalomtudományok és az átalakítás gyakorlatának a lehető legszorosabb összekapcsolása. Az utóbbi években kialakult tendenciák mély tudományos általánosítást követelnek. Ha ezt nem tennénk, a társadalomtudományok konzervatív erővé válhatnának. Vagyim Medvegyev beszédének további részében aláhúzta: a szocializmusról szóló korszerű elképzeléseket nem lehet kidolgozni anélkül, hogy eszméinket és céljainkat összekapcsolnánk a jelenlegi gyakorlattal, elsősorban magával az átalakítással. Amikor a lenini szocializmuskoncepcióhoz fordulunk, az nem jelenti, hogy egyszerűen visszatérünk hozzá. Ez nem is lenne olyan bonyolult dolog. A fő probléma abban rejlik, hogy Lenin gondolatait a jelenlegi feltételekkel összhangban magyarázzuk. Az új szocializmuskoncepció kialakításának jelentős forrása a szocialista országok kollektív tapasztalatainak az általánosítása. Ezek a tapasztalatok sokrétűek, s valamikor az ilyen sokszínűséget gyanúsnak tartottuk, hiszen a marxizmustól és a szocialista internacionalizmustól való eltérést láttuk benne. De ez már a múlté. Abból indulunk ki, hogy a szocialista építés formáinak, módszereinek sokrétűsége mindannyiunkat gazdagít. S végső soron, amikor kimunkáljuk a szocialista perspektívát, megfogalmazzuk a jelenlegi szocializmuskoncepciót, az egész emberiség tapasztalatait sem hagyhatjuk figyelmen kívül, vagyis a világ ném szocialista részének a tapasztalatait. Hiszen amint Lenin tanított: a szocializmus az emberi civilizáció fejlődésének törvényszerű foka. Tehát nemcsak a velünk ellentétes rendszer tudományos-műszaki sikereit kell figyelembe venni, hanem a társadalmi élet elrendezésének és a gazdasági folyamatoknak a különböző formáit, beleértve a kis- és nagyipari termelést, a gazdálkodás szövetkezeti formáit, a nemzetközi gazdasági integrációt és így tovább. Nyilvánvaló: komolyan elemeznünk kell a jelenlegi szociáldemokrácia gyakorlatát is. Vagyim Medvegyev a továbbiakban kijelentette, a szocializmus gazdasági alapjairól szóló elképzeléseinket következetesen meg kell újítanunk és el kell mélyítenünk. A közelmúltig a szocialista építés egész bonyolultságát és sokrétűségét csupán az állami tulajdon fejlesztésére korlátoztuk, párhuzamosan azzal, hogy mesterségesen visszaszorítottuk a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodást. A formális társadalmiasítást a szocialista változások teljességének kritériumaként magyaráztuk. A tervezést a szigorúan központosított irányítással azonosítottuk, lebecsültük a vállalatok gazdasági önállóságát, az áru- és pénzviszonyokat. A gazdasági reform lényege a termelésnövekedés gazdasági ösztönzőinek kialakításában és erősítésében, a termelésnek a tudományos-műszaki fejlődés gyorsítása alapján történő tökéletesítésében rejlik. Nyilvánvalóan elsőrendű dolog a tulajdonviszonyok átalakítása, elkerülhetetlenül fel kell számolni az ember elidegenedését a társadalmi tulajdontól. Megkezdődött a termelőeszközök társadalmi tulajdona kibővítésének visszafordíthatatlan folyamata olyan új formákkal, amelyek közül az utóbbi évtizedekben sokat nem ismertünk. Nyíltan kijelenthetjük, hogy ez a folyamat sok közgazdászt váratlanul ért. Megnyilvánult részükről az elméleti felkészületlenség, a meg nem értés és bizalmatlanság. A szónok példaként a bérleti szerződéseket említette, amelyeknek fordulatot eredményező hatásuk van a mezőgazdaságban és a szolgáltatások terén. Medvegyev kijelentette, hogy a bérleti szerződések a nagyiparban is alkalmazhatók, s nemcsak a lemaradó vállalatoknál, hanem a jól működőeknél is. A bérleti szerződésekből fakadó viszonyokat, amelyeket 1930-ban betiltottak, nemcsak megújítanunk kell, hanem széles körben kibontakoztatni, mint a szocialista tulajdon realizálásának egyik leg- perspektivikusabb formáját - szögezte le Medvegyev, hozzáfűzve, hogy ugyanez mondható el a szövetkezetekről is. Komoly átértékelésre van szükség az áru- és pénzviszonyok terén, valamint a terv és a piac kölcsönös összefüggéseit tekintve is. A szocializmusban az áru- és pénzviszonyok széles körű alkalmazása a hatékony gazdálkodás elengedhetetlen feltétele. Ez a gazdálkodás a gazdasági eszközök kihasználására, a bürokratikus és voluntarista irányítási módszerek kizárására épül. A mi feltételeink között a piac pótolhatatlan eszköze annak, hogy gazdaságilag rugalmasan összehangoljuk a termelést a növekvő, állandóan változó társadalmi szükségletekkel, nagyon fon> tos eszköze a termékek minősége és előállítási költsége társadalmi ellenőrzésének. Mindezek mellett abból indulunk ki, hogy a szocialista gazdaság nem létezhet a központ erős szerepe nélkül. Változik azonban a központosított irányítás szférája, változnak a módszerei. Vagyim Medvegyev a továbbiakban a szocializmus politikai rendszere fejlesztésének néhány koncepciózus megközelítésével foglalkozott. Aláhúzva, lényeges előrelépés kell a szocializmus alapvető politikai elvének megvalósításában: teljes hatalmat kell adni a dolgozóknak, a gyakorlatban kell részt venniük minden állami tudományos értekezleten és társadalmi ügy megoldásában, központi és helyi szinten is. Országunkban ma lényegében történelmi kísérletet teszünk a hatalom és a közigazgatás alapvetően új rendszerének létrehozására, ez a rendszer a sokoldalúan fejlett demokratikus szisztémára épül a párt vezető szerepe mellett. A szocializmus a tömegek alkotó tevékenysége, ez a társadalom a dolgozó ember társadalma a dolgozó emberért. A dolgozó ember nem valamilyen absztrakt egység. Különböző szociális és nemzetiségi csoportokhoz, munkaközösséghez tartozik, bizonyos érdekek hordozója. Ami azt jelenti, hogy a szocializmusnak olyan politikai rendszert kell létrehoznia, amely tekintetbe veszi a társadalom reális struktúráját, minden társadalmi csoport és emberi közösség érdekeinek és céljainak sokszínűségét. Természetesen egészséges, gazdaságilag és erkölcsileg indokolt érdekekről van szó, amelyek nincsenek ellentétben társadalmi rendszerünkkel. Milyen feltételek szükségesek a szocialista pluralizmus sikeres megvalósításához? Először: szervezetek, egyesülések és intézmények olyan rendszerének, átfogó hálózatának a létrehozása és tökéletesítése, amely adekvát módon és rugalmasan tükrözi a szociális érdekek sokszínűségét. Másodszor: a párt munka- módszereinek és funkcióinak következetes megváltozása a mély demokratizálás irányában. Harmadszor: a szocialista jogállam eszméjének a megvalósítása, az egész társadalmi élet jogi alapjainak szilárdítása, a magas szintű jogi, politikai és általános kultúráltság erősítése. Az SZKP nyitott mind a belső vita, mincj pedig a társadalmi problémák megvitatása előtt, tehát a társadalmi szervezetek és a párton kívüli tömegek által felvetett kérdések megbeszélése előtt. A társadalmi szervezetek viszonylatában a párt tiszteletben tartja jogukat, a saját véleményre, arra, hogy védelmezzék pozícióikat és érdekeiket. Ilyen feltételek között nincs értelme mesterségesen létrehozni más pártokat, mint az SZKP politikájának opponenseit. A párt nagy reményeket táplál a tömegtájékoztató eszközök iránt. Ezek az átalakítás aktív híveiként lépnek fel, nagy tekintéllyel és befolyással bírnak a tekintetben, hogy az emberek helyesen megértsék a jelenlegi gyakorlatot, tapasztalatokat, a bírálat és a viták lényegét. A társadalmi érdekek feltárásában és értékelésében, a hangulat felmérésében szerepet kell kapniuk a rendszeres közvélemény-kutatásoknak. Igaz, sokan megkérdezik, hogy ezzel nem engedjük-e ki a szellemet a palackból. Úgy vélem - szögezte le Medvegyev - pártunknak nincs oka arra, hogy féljen a társadalmi aktivitás növekedésétől, fogyatékosságainak a bírálatától. Amint Lenin mondta, a nyílt tájékoztatás és a kritika önmaga begyógyítja azokat a sebeket, amelyeket okoz. A demokrácia fejlesztésében alapvető jelentőséget tulajdonítunk a párt szerepének a társadalomban. Teljesen nyilvánvaló: a párt vezető szerepét nem lehet csupán a koordináló funkcióra korlátozni. Ellenkezőleg, a pártnak a társadalmi folyamatokra gyakorolt hatását erősíteni akarjuk, de nem adminisztratív-utasitásos módszerekkel, hanem azáltal, hogy az erőket az elmélet és a politika mélyebb kidolgozására, a társadalmi folyamatok elemzésére összpontosítjuk. Az új szocializmuskoncepció elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy helyesen értelmezzük, milyen helyet foglal el a szocializmus a mai világban. Amint Medvegyev rámutatott, itt is elsősorban a békés egymás mellett élés lenini értelmezéséhez kell visszatérni, megtisztítani a későbbi időszakok deformációitól és hordalékaitól. A békés együttélést jelenleg hosszú távú folyamatként értelmezzük, amelynek történelmi mérföldköveit nehéz lenne meghatározni. Elavult az az elképzelés is, hogy a szocializmus és a kapitalizmus egymástól függetlenül, párhuzamosan fejlődhet. Ellenkezőleg: fejlődési útjaik elkerülhetetlenül keresztezik egymást, mindkét rendszer kölcsönösen hat egymásra az egy és ugyanazon emberi civilizáció keretében. Természetesen szó sem lehet a két rendszer konvergenciójáról, összeolvadásáról. Mindkettő a saját törvényszerűségei szerint fejlődik tovább. Éppen korunk realitásai követelik meg, hogy érzékenyebben magyarázzuk az egyetemes emberinek és az osztályszempontú prioritásoknak a viszonyát a két rendszer kölcsönös kapcsolataiban. Ma, amikor az egyetemes emberi értékek fölöttébb konkrét jelleget öltenek - elsősorban az emberi nem túlélésének biztosításában -, éppen ezek kerülnek előtérbe a nemzetközi kapcsolatokban, az új politikai gondolkodásmód magvát alkotják. Chilében tegnap népszavazást tartottak (ČSTK) - Chilében tegnap népszavazást tartottak. A szavazócédulákon két szó szerepelt: igen vagy nem. A szavazóknak ugyanis arra kellett felelniük, hogy akarják-e vagy sem Pinochet diktátort 1990-tól még nyolc évre az ország államfőjévé. Tegnapra virradóan a fővárosban, Santiagóban nyolc különböző helyen is robbanások hallatszottak és ennek következtében a város nagy része villamos áram nélkül maradt. A detonáció következtében ugyanis több magasfeszültségű vezeték megrongálódott. Az áramszolgáltatás később helyreállt. Ez az akció is jelezte, hogy feszült a helyzet és a népszavazás esetleg erőszakhullámba is torkollhat. Megfigyelők attól tartottak, hogy a Pi- nochet-rezsim a jobboldali harci alakulatok erőszakos provokációval kísérli meg a szavazás meghiúsítását abban az esetben, ha az események nem a rezsim számára megfelelő módon alakulnának. Az ellenzéki erők derűlátóak voltak és bíztak győzelmükben. Más véleményeket is lehetett hallani, egyes jóslatok azt rebesgették, hogy Pinochet szoros győzelmét gondosan előkészítették. A választásra jogosultak száma 7 435 935, a voksolók ezer választási helyiségben adhatják le szavazataikat országszerte. A népszavazás tegnap közép-európai idő szerint 11 órakor kezdődött. Több mint 30 országból külföldi megfigyelők is érkeztek, akik azonban a legjobb esetben is csak külső szemlélődök lehetnek és nincs lehetőségük a szavazatok összeszámlálásánál az esetleges csalások megakadályozására. Fokozódott az ENSZ szerepe a nemzetközi problémák megoldásában Újabb felszólalások az általános vitában (ČSTK) - A New York-i ENSZ-köz- pontban újabb felszólásokkal folytatódott a Közgyűlés 43. ülésszakának általános vitája. Várkonyi Péter magyar külügyminiszter méltatta az ENSZ szerepét a helyi válsággócok felszámolásában, legfőképpen az Afganisztán körüli helyzet rendezésére vonatkozó genfi megállapodások kidolgozásában. A magyar diplomácia vezetője javasolta, hogy az ENSZ dolgozzon ki nemzetközi szerződést a nemzetiségi kisebbségek védelmére, mivel az ő jogaikat nem rögzíti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, melyet 1948- ban fogadtak el az ENSZ-ben. Naraszimha Rao indiai külügyminiszter méltatta az ENSZ türelmes és eredményes diplomáciai aktivitását, amellyel hozzájárult a két nagyhatalom kapcsolatainak javulásához. Üdvözölte az Afganisztánra vonatkozó genfi megállapodásokat, majd hozzáfűzte: miközben a szovjet egységek kivonása a tervek szerint folyik, Indiát aggasztják azok a hírek, hogy Pakisztán megszegi a megállapodásokat. Moussa Traoré, az Afrikai Egységszervezet elnöke, Mali államfője támogatta a Namíbia függetlenségének elérését célzó törekvéseket, valamint sürgette Nelson Mandelának, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnökének haladéktalan szabadon bocsátását. Tran Guang Co vietnami külügyminiszter felszólalásában elsősorban a kambodzsai kérdéssel foglalkozott. Kijelentette, Vietnam még az idén befejezi Kambodzsában tartózkodó 50 ezres kontingensének kivonását és a fennmaradó hányad 1990-ig tér haza Vietnamba. A vietnami csapatkivonás menetrendje attól függ, hogy megszűnik-e a Kambodzsa belügyeibe való külföldi beavatkozás. Mahathir Din Mohamed, Malaysia kormányfője szintén a délkelet-ázsiai térség problémáival foglalkozott és úgy vélte, hogy a mostani nemzetközi légkör elősegíti ebben az övezetben is a stabilitás megszilárdítását. Aziz Talhi líbiai külügyminiszter arra figyelmeztetett, hogy a Földközi-tenger térsége a világ egyik legnyugtalanabb övezete, mivel az imperialista országok provokatív manőverekre használják és számos katonai támaszpontot létesítettek itt. Sürgette a térségben tartózkodó idegen haditengerészeti egységek kivonását és a bázisok bezárását. Rasid Abdallah Nuajmi, az Egyesült Arab Emírségek külügyi államminisztere a palesztin kérdéssel foglalkozva rámutatott, ezt a problémát azért nem sikerül rendezni, mert Washington támogatja Izrael agresszív politikáját. New Yorkban a 43. ülésszakon való közös fellépésüket egyeztették találkozójukon az el nem kötelezett országok külügyminiszterei és küldöttségvezetői. A találkozóról kiadott közleményben a mozgalom tagországai megerősítették, hogy támogatják az ENSZ Alapokmányában foglalt elveket és célokat. Arafat Delhiben (ČSTK) - Radzsiv Gandhi indiai kormányfő tegnap megbeszélést folytatott a Delhiben tartózkodó Jasszer Arafattal, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökével. A tárgyalásokon nemzetközi és regionális kérdéseket vitattak meg, különös tekintettel az izraeli egységek durva palesztinellenes akcióira a megszállt arab területeken. Gandhi támogatásáról biztosította a palesztin nép igazságos harcát. Arafat váratlanul állt meg Delhiben, hazatérőben kétnapos kínai látogatásáról. Ezt megelőzően Daccában Ersad bangladesi elnökkel is tárgyalt. IRAK - IRÁN Eredménytelen tárgyalási'forduló (ČSTK) - New Yorkban eredménytelenül végződött az iraki-iráni béketárgyalások újabb fordulója, amelyen az ENSZ töltötte be a közvetítő szerepét. Javier-Perez de Cuellar ENSZ-fötit- kár a világszervezet központjában Tarik Rakowski fogadta Glemp bíborost (ČSTK) - Mieczyslaw Rakowski lengyel kormányfő tegnap Varsóban fogadta Josef Glemp bíborost. Rakowski tájékoztatta Glempet a megalakítandó új kormány koncepciójáról és tevékenységének legfőbb irányairól. A megbeszélésen megvitatták a lengyel állam és*a katolikus egyház közötti kapcsolatok néhány kérdését is. Aziz iraki külügyminiszterrel áttekintette az iraki-iráni tárgyalások napirendjén szereplő témákat. A találkozó után Aziz újságíróknak elmondta: az eddigi tárgyalásokat ugyan hasznosaknak tartja, de közölte, hogy hazautazik. Reményét fejezte ki, hogy a megbeszélések Genfben hamarosan folytatódnak. Az ENSZ-főtitkár a tervek szerint ezután Velajati iráni külügyminiszterrel találkozott, majd bejelentették, hogy a két ország közötti tárgyalásokat a béke helyreállításáról meghatározatlan időre elhalasztják. A Teherán és Bagdad közötti tárgyalások a nyolcéves háborús konfliktus befejezéséről gyakorlatilag kezdetük óta, vagyis augusztus 25-től a holtponton vesztegelnek, mivel alapvető vélemény- különbségek vannak a két ország közötti határ kijelölésének kérdésében. Nicaragua ÚJ ELLENZÉKI FRONT ALAKULT (ČSTK) - Nicaraguában öt ellenzéki párt új politikai tömböt alakított. Tagjai: a Keresztényszociális Párt (PSC), a Keresztényszociális Néppárt (PPSC), a Független Liberális Párt (PLI), a Nicaraguai Szocialista Párt (PSN) és a Nicaraguai Kommunista Párt (PCN). A tömböt Erick Ramirez, a Keresztényszociális Párt elnöke „balközép ellenzéki frontként" jellemezte. Az új tömb a sandinisták által érvényesített és a jobboldal által szorgalmazott megoldások között kompromisszumos, szélsőségektől mentes indítványokat dolgozott ki. Az új pártszövetség az ún. San José-i nyilatkozatra épül, amelyet szeptember 25-én Erick Ramirez és a volt ellenforradalmi vezér, Eden Pastora írt alá, s amely a nicaraguai helyzet megoldásának „harmadik útjáról" szól. A sandinista kormány ezt az irányvonalat elítélte. Daniel Ortega elnök hangsúlyozta, a Nicaraguával szembeni agresszió közepette csak két út létezik: a forradalom támogatása vagy az ellene vívott harc.
