Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-06 / 236. szám, csütörtök
Mezőgazdaság, energiatermelés, közlekedés Magyarországi számítások, tények és kutatások a Vízlépcsőrendszerről „Értékes gabonával megrakott hajók százai állnak a Csallóköz mellett, mert nem tudnak tovább jutni a Dunán. Ezt a problémát kicsinyes eszközökkel, toldozgatással-foltozgatással nem lehet megoldani. A félig végzett munka drágább.“. Ezeket a szavakat az 1890-ben kiadott Pallas lexikon egyik tanulmányában olvastam. A lexikon a továbbiakban még felsorolja, hogy a Dunán az 1823-1830-as években végzett szabályozási munkák nem voltak kielégitőek, s a tényleges megoldást az jelentené, amiről az országgyűlés 1885-ben döntött, s a 8. számú törvény cikkelyében rögzített. E törvény szerint a Duna Csallóköz menti szakaszán 28,5 km hosszú parti gátat kell építeni, 14,8 km hosszúságban kell gátakkal övezni a mellékágakat, 65 km hosszúságban kell párhuzamos gátakat létesíteni, ezekbe 2,5 millió köbméter követ kell beépíteni, s a mederből 8,5 millió köbméter kavicsot kell kitermelni.... Bős község mellett (a mai Gabčíkovo) 2 méter széles gátakat kell létesíteni... A Duna ezen a szakaszon a geológiai helyzet következtében mindig hajlamos volt medrének kiszélesítésére, egyrészt a Csallóköz, másrészt a Kisalföld felé. A hordalékok feltöltötték a meder fenekét, egyúttal a víz szintjét is, ami oda vezetett, hogy a talajvíz nemcsak áradások idején tört fel a felszínre. Elődeink tehát jól látták a fő problémát. A Duna ezen a szakaszon nemcsak a hajózást veszélyeztette, hanem a legtermékenyebb területeket is, mindkét part mentén. Az általuk létesített gátak a mezőgazdasági területek védelmére szolgáltak. Az akkori számítások szerint úgy vélték, hogy száz év alatt legfeljebb csak egy rendkívüli árvíz fordulhat elő. Kissé elszámították magukat, mert száz év sem telt el, s három árvíz is sújtotta a környéket. Igazuk volt azonban abban, hogy „kicsinyes eszközökkel, toldozgatással-foltozgatással“ ezt a problémát nem lehet megoldani. Ez a feladat a mi nemzedékünkre hárult. Mivel a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítése valóban nem kicsinyes beavatkozás, jobban felül kellett vizsgálni, s pontosan ki kellett számítani, hogy hol és milyen következményekkel fog járni. Annak érdekében, hogy a beruházás jobban kifizetődjön, két vízi erőművet is beépítettek a koncepcióba. A Duna emelkedő felszínének a problémáját ma már más módon is meg lehetne oldani, a szintmagasság ingadozása is mérséklődött, s a folyó terjeszkedését is meg lehetne akadályozni. De nem ingyen! És ki fektetne be milliárdokat csupán azért, mert száz év múlva valami előfordulhat! A jelenkor is megköveteli a magáét. A vízmű napjaink szempontjából több hasznot is fog nyújtani. Ezúttal csupán három területre összpontosítjuk a figyelmünket, mégpedig a mezőgazdaságra, az energiatermelésre és a hajózásra, csupán a magyar fél szempontjából, magyarországi szakemberek adataira támaszkodva, akik kiváló partnereink ebben az ügyben. Talajvizek helyett öntözés A vízmű következményeinek 1985-ben elvégzett korszerű elemzése jelentős figyelmet fordított a mezőgazdaságra gyakorolt hatásokra. Dr. Petrasovits Imre, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára elsősorban azokat a hatásokat tanulmányozta, amelyeket a vízmű a mezőgazdasági termelésre gyakorolhat. Bevezette az „agroökopotenciál“ fogalmát, amely nemcsak a termesztett növények összetétele alapján határozza meg a talajok termőképességét, hanem a biológiai, technológiai és egyéb feltételeket is figyelembe veszi. E tanulmány szerint a vízmű elsősorban az öntözés bevezetését teszi lehetővé Szigetköz egész területén. A gabonafélék számára például elegendő lesz a talaj felső rétegeiben felhalmozódó, csapadékból származó vízmennyiség, de a kapásnövények számára ezt már öntözéssel is ki kell egészíteni, amit éppen a víztározó vize tesz lehetővé. Jelentős tényező lesz az is, hogy megszűnik a talajvíz felszivárgása, főleg a Szigetköz alsó részében. E mezőgazdaságban elsősorban a termelés biztonságáról kell gondoskodni. Petrasovits Imre a víz- szükséglet szerint 58 típusú növényi kultúrát különböztet meg. Az eddig elvégzett számítások szerint a búza és a kukorica hozama ezen a területen 2,5 százalékkal csökkenni fog, de ha a napraforgót is hozzászámítjuk, a csökkenés csak 1 százalékos I lesz. Ugyanakkor a vízmű megépítése következtében körülbelül 1000 hektárnyi elvizesedett szántóföld le- csapolására kerül sor, s ezen a területen intenzív növénytermesztést vezethetnek be. Ezáltal az agropo- tenciál csökkenése 1 százaléknál kisebb mértékű lesz. Ehhez hozzá kell még számítani azt a 4280 hektár erdőt és rétet, ahol ez a terület a magas talajvíz miatt nehezen hasznosítható. A talajvíz szintjének bekövetkező csökkenése lehetővé teszi az intenzív rétművelést, a nemesebb fafajok termesztését, s a védett erdőterületek megőrzését. Forintra átszámítva ez azt jelenti, hogy a területvesztés következtében évente 2 millió 236 ezer forintnyi értékben csökken a mezőgazdasági termelés tiszta hozama, egyúttal azonban 1 millió 787 ezer forinttal növekszik a termelés évi értéke a termelésbe bevont új területeken. Az évi veszteség tehát 449 660 forintra csökken. Ebben a számításban nem szerepel az új öntözőrendszerek hatása, amelyek évi átlagban mintegy 3 millió 300 ezer forinttal növelhetik a növénytermesztés hozamát. A termelés intenzifikálásával tehát az érintett területen 2 millió 850 korona értékű hozamtöbblettel pozitív mérleg várható. Akadozó áramszolgáltatás helyett kivitel A vízmű energetikai összefüggéseiről Hatvani György, a Magyar Energetikai Művek vezérigazgatója adott tájékoztatást. A Gabčíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer energiatermelésének 50 százalékával, vagyis 440 MW beépített teljesítménnyel Magyarország fog rendelkezni, s a Duna átlagos vízhozama mellett az erőmű évente 1900 gigawattóra villamos energiát fog szolgáltam az ország energetikai hálózatába. Jelenleg az ország villa- mosenergia-fogyasztásának fedezésében a vízi erőművek (a tiszalöki vízi erőmű) 0,6 százalékos arányban vesznek részt, ez az arány a dunai erőművek megépítése után 4 százalékra növekszik. A vezérigazgató a magyar-osztrák szerződés feltételeit is ismerteti, amelyet a Donaukraftwerke céggel kötöttek. E szerződés szerint Magyarország 1996-tól kezdve húsz éven át évente 1,2 milliárd kilowattóra villamos energiát fog szállítani Ausztriának. Ausztria ezeket a szállításokat előre kifizeti, mégpedig a nagymarosi lépcső építésének a formájában. Az Ausztriába irányuló energiaszállítás egyenletes lesz, s mivel a vízlépcső csúcserőműként fog üzemelni, a kitermelt csúcsenergiával továbbra is Magyarország gazdálkodhat. Ilyen előnyös hitelt normális bankkapcsolatok révén nem lehetne szerezni. A megrendelő tulajdonképpen olyasmit vásárol, ami még nem is létezik, s emellett a termelő létesítményt saját maga építi fel. Ráadásul egyes berendezéseket és anyagokat Magyarországon vásárol, ami itt olyan kivitelt jelent, amit ki sem kell vinni az országból. A szerződéshez a 400 kV-os távvezetéken egy olyan átalakító állomás megépítése is tartozik, amely kiegyenlíti a feszültségbeli különbségeket KGST-országok és Nyugat-Európa energetikai hálózatai között. Ez lehetővé teszi a két rendszer operatív összekapcsolását, s szükség esetén a kölcsönös kisegítést. A magyar-osztrák szerződés olyan figyelemreméltó részt is tartalmaz, mely szerint Magyarország a szerződésben foglalt energiát minden esetben szállítani fogja, tehát Gabčíkovo-Nagymarosi akkor is, ha a dunai vízlépcső építése nem valósulna meg. A vízmű energetikai jelentőségét Hatvani György azzal is alátámasztotta, hogy az 1993-tól 1996-ig terjedő időszakban, vagyis amikor még nem kell villamos energiát szállítani Ausztriába, a vízműben termelt energia segít áthidalni azt az időszakot, ami a Paksi Atomerőmű 1000 MW-os részlegének teljes beindításáig telik el. Ha ebben az időszakban nem állna rendelkezésre a vízműben termelt energia, korlátozni kellene a fogyasztást, aminek komoly politikai és erkölcsi következményei lennének, nem is beszélve a gazdasági károkról. Arra a kérdésre, hogy energetikai szempontból elfogadható-e a nagymarosi erőmű kihagyásának a gondolata, Hatvani György így válaszolt:- Ez elfogadhatatlan gondolat. Ez csúcserőműnek van tervezve. A csúcsáram a KGST-ben érvényes kulcs szerint 1,6-szor értékesebb. Az 1887,5 gigawattóra villamos energiából 772,5 GWh, vagyis 41 százalék csúcsáram lesz. A nagymarosi erőmű nélkül a gabčikovói- nak is folyamatosan kellene üzemelnie. Ilyen üzemeltetéshez azonban túldimenzált lenne az erőmű, s a csehszlovák fél joggal követelhetne tőlünk kártérítést. Zátonyok helyett forgalmas víziút A folyami közlekedés problémáit magyarországi szempontból Csák- vári István, a MAHART részvénytársaság kereskedelmi és üzemviteli igazgatója vázolta fel.- A vízmű építésének ellenzőit legszívesebben oda állítanám egy teherhajó kormányához Komáromban, s azt követelném tőlük, hogy kormányozzák el a hajót egészen Bratislaváig - mondja Csákvári István. Ez rendkívüli fizikai és pszichikai megterheléssel jár, mert ezen a szakaszon a hordalék gyakran változtatja a meder mélységi viszonyait, s a kormányos sohasem tudja, hogy mi vár rá. Több millió forintot vagy koronát érő rakománnyal nem lehet kockáztatni. Ezért létre kellett hozni egy különleges hajócsoportot, amely folyamatosan ellenőrzi a medret és bójákkal jelöli meg a hajózható vonalakat. A kavics kotrása csak helyenként könnyíti meg a helyzetet, mert ezt nem lehet mindenhol egyszerre végezni. Csákvári István a vízmű közlekedési jelentőségét három pontban foglalta össze. 1. A Duna legkritikusabb részén biztonságos lesz a hajózás és köny- nyebbé válik a hajók irányítása. 2. A magasabb vízszintnek köszönhetően mélyebb merülésű, tehát több terhet szállító hajók is közlekedhetnek majd a folyón, ami üzemanyag-megtakarítással jár, s meggyorsítja az áruszállítást. Emellett bizonyos napszakokban szüoetelni fog a víz áramlása, s ilyenkor a folyón felfelé takarékosabban lehet majd hajózni. 3. A vízmű Csehszlovákia és Magyarország számára egyaránt lehetővé teszi a Duna-Majna-Rajna csatorna megépítéséből származó előnyök kihasználását, ami azért is fontos, mert ezeknek az országoknak nincs tengerpartjuk, s a folyami hajózás fejlesztése lehetővé teszi a tengeri kikötők gazdaságos megközelítését. Közben azt is megtudtuk, hogy a hajópark korszerűsítése már folyamatban van. Csehszlovákia 6 új típusú tolóhajót készít Magyarország számára, a magyar hajóépítők ezt harminc korszerű, Európa 2 b típusú uszály szállításával viszonozzák. Ezek a hajók egész Európán áthaladva, tengertől tengerig képesek közlekedni, s megfelelnek minden part menti ország előírásainak. A zátonyok és a Duna alacsony vízállása évi átlagban mintegy 30 százalékkal csökkentik a hajózás hatékonyságát ezen a szakaszon, mert gyakran korlátozott mennyiségű rakománnyal kell közlekedni, a hajók a szállítható mennyiségnek olykor csak a harmadrészét szállítják, ami azt jelenti, hogy azonos mennyiségű rakomány szállításához többször kell megtenni ugyanazt az utat. VILCSEK GÉZA A Nyitrai (Nitra) Műanyag-feldolgozási és -felhasználási Kutatóintézet munkatársai olyan automata-berendezés prototípusát fejlesztették ki, amely alapvető láncszeme a vasúti talpfabetétek előállítására szolgáló automatizált gyártórendszernek. Az évi 10 millió betétet gyártó, tíz automata berendezésből álló gépsorral helyettesíthető tíz vákuumprés, s ezen kívül jelentős eredmények érhetők el a munkaigényesség csökkentése terén. A képen: Jozef Jaššo a prototípus beállítása közben. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) Embert formáló évek A harckocsizó egység túl van már az utolsó tábori foglalkozáson. A legénység a harci járművek karbantartását végzi. Munka közben ugratják egymást, felidézik a két év emlékeit. Nem beszélnek róla ugyan, de a leszerelőknek és az egységnél maradó öreg fiúknak is eszükbe jut az a nap, amikor először öltötték magukra az egyenruhát, nem tudtak mit kezdeni a kezükkel, vagy a kiképzés, amikor jobbra át vezényszó után szembenéztek a szomszédjukkal, a többiek pedig derültek rajtuk.-A kezdet, mi tagadás, nehéz volt, - állítja Zbynék Pros harckocsi vezető. - Az öthónapos harckocsi- vezető-tanfolyamnak azt hittem sohasem lesz vége. Parancsnokaink szigorúak voltak, s tanulni is sokat kellett. Csak később, a csapattestnél jöttem rá, hogy mindennek hasznát veszem, főleg a tábori foglalkozásokon.-A bevonulás előtt három évet szakmunkásképző intézetben töltöttem. Ezért a szigor, a rend, a fegyelem nem okozott számomra különösebb nehézséget, sőt még az iskola sem. Az első nagyobb feladatot az jelentette, amikor rajt kaptam, harckocsiparancsnok lettem - vélekedik Jaroslav Václav tizedes. - Ráébredtem, hogy ezentúl beosztottjaimért is felelősséggel tartozom, hogy a harci jármű kezelőszemélyzetéből olyan közösséget kell kovácsolnom, amely az első lövéssel képes megsemmisíteni a célt. A feladatok teljesítésében gondjaikkal, problémáikkal nem voltak egyedül. Mindig számíthattak egymásra és a parancsnokaikra is. Otthonról is rendszeresen jött a levél, a bíztatás. Ám voltak olyan nehéz helyzetek is, amikor úgy' érezték, hogy nem bírják tovább, amikor összeütköztek a szigorú katonai szabályzattal. Václav tizedest például rajtakapták, amikor szeszes italt akart a szálláskörletbe bevinni.-A felsorakozott zászlóalj előtt részesítettek megrovásban. Mondanom sem kell, kutyául éreztem magam. Ezt az esetet a mai napig szégyellem, de sajnos megtörtént - mondja. Ám amikor kint voltak a tábori foglalkozáson, mindent helyrehoztak. Pedig ugyancsak nehezek voltak a körülmények és nemcsak télen. Elég volt néhány órás eső, sártengerré változott a terep. Alig lehetett közlekedni, de nekik ezzel is meg kellett birkózniuk. Estére általában mindig nyakig sárosak lettek.-A polgári életben a bevonulás előtt kézilabdáztam, itt erre sajnos nem volt lehetőségem, de így voltak ezzel más sportágak kedvelői is. Igaz, sportpálya a laktanyában is van, de versenyszerű sportolásra nincs lehetőség. Azt gondolom, hogy ha az egységek jobban együttműködnének a helyi sportegyesületekkel, sok minden másképp lehetne - folytatja Václav tizedes. - Mindent egybevetve, a néphadseregben jobban meg lehetne szervezni a szabadidő hasznos eltöltését. A lánctalp, a torony, a harci jármű belseje fénylik a finom, vékony olajrétegtől. Pros őrvezető a motorházat is rendbetette, úgy mintha hadgyakorlatra vagy díszszemlére készülne. Elnézi társai szorgoskodását, giajd mosolyogva megjegyzi.-A néphadseregben az a jó, hogy az ember soha nincs egyedül. A karbantartási munkálatoknál a személyzet tagjai mindig segítenek. A foglalkozásokon, a karbantartási munkák során az ember ráébred arra, mit is jelent a jó közösségi szellem, arra, hogy egymásra vagyunk utalva. Ha a tükörbe nézek, olyannak látom magam, mint amikor magamra öltöttem az egyenruhát, de érzem, hogy belül sok minden megváltozott bennem, másképpen látom a dolgokat. Nem telt el nyomtalanul a két év. Jaroslav Tvrdil szakaszvezető, vegyvédelmi előadó hallgatja a fiúkat, együtt érez velük. Egyszerre öltötték magukra az egyenruhát, egy helyen is szolgálnak, igaz más-más beosztásban. Mint a többiek ő is néhány nap múlva leszerel, de most is olyan feszesen áll rajta az egyenruha, mintha randevúra készülne. Véleményét így foglalja össze.- A bevonulás előtt a barátok, az ismerősök sokat ijesztgettek azzal, hogy milyen nehéz lesz a katonaélet. Mi tagadás, féltem is tőle, pedig nem volt mitől. Rájöttem, hogy nem kell mindenből problémát csinálni. Már a tisztes iskola után voltam, amikor úgy éreztem, hogy itt a vég, semmire sincs elég időm, idegesen kapkodtam. Ekkor jött a zászlóaljparancsnok és elbeszélgetett velem, megvitattuk a teendőket. Hamarosan minden rendbejött körülöttem. Ezt az esetet csak azért említem, mert fontosnak tartom, hogy a hivatásos és a tényleges állomány között jó kapcsolat alakuljon ki, hiszen a célok, a feladatok közösek. Az ember fejében az a kérdés, motoszkál, örülnek-e, hogy véget ért a két év, hogy visszatérnek a polgári életbe? Jaroslav Tvrdil szakaszvezető mintha gondolatolvasó volna, ezt mondja.- Ki ne örülne annak, hogy leszerel. Mindenkit vár odahaza valaki. Az egyiket egy hú barátnő, a másikat feleség, gyerek és mindnyájunkat a szülők. A két év alatt sokat izgultak. A mieink például minden előléptetésemnek örültek, mert tudták, hogy ezt csak eredményes munkával, szorgalommal és példamutatással lehet kiérdemelni. A két év alatt nemcsak hogy sokat változtunk, fér- fiasodtunk, hanem sok jó barátra is szert tettünk. Nehéz lesz búcsút venni tőlük, igaz, azt ígérjük egymásnak, hogy egy év múlva újra találkozunk, de ki tudja, így lesz-e?... A fekete overallt viselő Pros őrve- zetö megtoldja a szakaszvezető szavait.-A megpróbáltatásokat, a nehézségeket az ember hamar elfelejti, néhány hónap múlva csak a kellemes élményekre gondol majd visz- sza. Arra például, hogy az éleslövészeten hogy győztük le a másik egységet, vagy amikor a helyi kór- házban segélyhívásra vért adtunk, de a szép emlékek közé tartozik a pionírokkal eltöltött idő is. Nehéz volt a katonaélet, de odahaza sem lesz könnyebb, hiszen a megváltozott gazdasági körülmények között kell majd mindnyájunknak helytáll- nunk, bizonyítanunk. Ki tudja mi mindenről beszélnének még, mit árulnának el érzelmeikről, ha az ügyeletes nem jelentene, hogy közeleg a vacsora ideje, rendbe kell hozni magukat. Alakzatban a szálláskörlet felé veszik útjukat. Katonásan lépkednek, mintha közülük jó néhányan nem is odahaza fogVasztanák el már a vasárnapi ebédet. Hogy izleni fog, lesz miről beszélniük, ahhoz nem fér kétség. Az biztos: a néphadseregben eltöltött évek embert formáló évek voltak NÉMETH JÁNOS
