Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-29 / 256. szám, szombat
NEGYVEN ÉV KRÓNIKÁJA II. Gazdasági fejlődésünk a szocialista építés időszakában ,,E napokban amikor a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulójára emlékezünk, egyúttal mérlegre tesszük a szocialista fejlődés negyven éves útját is. Olyan alkalom ez, amikor tudatosítanunk kell azt is, hogy e négy évtized értékelését komplex módon kell megtennünk, elsősorban e bonyolult, ellentmondásokkal tele időszak követelményeinek megfelelően. Egyúttal szükségszerű az is, hogy mellőzzük a „rózsaszín szemüveget" gazdaságunk eddigi fejlődésének megítélésekor, akárcsak az ellenkező végletet, ami az elmúlt negyven év negativista bírálatát jelentené. Az alábbiakban arra törekszünk, hogy felvázoljuk gazdasági fejlődésünk pozitívumait, amelyekre a jelenlegi gazdasági átalakítás időszakában feltételenül szükségünk van - s akárcsak negatívumait, - amelyeket mielőbb ki kell küszöbölnünk..." - írják a szerzők az elmúlt negyven év gazdasági fejlődését elemző írásuk bevezetőjében. A tegnapi számunkban közölt első rész általános jellemzését adta az említett időszaknak. Szociális-gazdasági változások és életszínvonal A Csehszlovák Köztársaság népgazdasága felújítása szükségleteinek összekapcsolását a szociálpolitikával már a Gottwald-kormány Építő Programja is szorgalmazta, amely rögzítette azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a szociális szféra fejlődése gazdasági alapjának megteremtéséhez. A szocializmus építése alapjainak lerakásától kezdve a gazdaságban végbemenő alapvető változásokkal párhuzamosan jelentős szociális-gazdasági változások is bekövetkeztek, fokozatosan kialakult a társadalom új szociális-gazdasági szerkezete, miközben folyamatosan nőtt a szocialista értelmiség részaránya a munkásosztály vezető szerepének elmélyítésével párhuzamosan. Ebben az időszakban az életszínvonalat általában a következő jelenségek jellemezték a legmarkánsabban: az anyagi biztonság színvonalának növekedése, a szociális biztonság társadalmi garanciája, a meglévő feltételek között történő egyenlőtlenségek osztályeredetú gyökereinek felszámolása. Különösen a lakáskérdés megoldása területén következett be alapvető változás, s ez a korábbinál jóval magasabb színvonalon történt, s ugyanez mondható el a közétkeztetésről, az étkezési szokások és feltételek megváltozásáról. Például az egy főre eső húsfogyasztás elérte az évi 86 kilogrammot, a tej és tejtermékek fogyasztása pedig 26 százalékkal nőtt. Növekedett a havi átlagjövedelem, ami abban az időben (természetesen az akkori pénzértékben meghaladta a háromezer koronát. Az említett pozitívumokkal párhuzamosan társadalmunk fejlődésének valamennyi szakaszában meg kellett oldani a lakossági ellátást az ipari és élelmiszer- ipari termékek terén, elsősorban azok strukturális összetételében és a kínálat választékában, valamint az árviszonyok változását is, összefüggésben a reáljövedelmek fejlődésével. Egyre nagyobb mértékben válik a gazdasági növekedés tényezőjévé a fogyasztás és az életszínvonal növekedése, s ezek egyre inkább a dolgozók termelési aktivitása javulásának ösztönzőivé válnak. Növekszik a fogyasztás és az életszínvonal jelentősége a termelési aktivitással történő összevetésben, s ez a „visszacsatolás" nemcsak a személyi és a társadalmi fogyasztás mennyiségének tükröződése is egyúttal, hanem minőségi változásoknak lehetünk tanúi az egész újratermelési folyamatban. Minőségi változásokat kell elérni az alapvető szükségletek kielégítése területén, mégpedig magasabb szinten, és az vonatkozik nemcsak a társadalmi előfeltételek biztosításának területére, hanem az egyéni érdek érlékorientáltságának elmélyítésére. További előrelépés következik be a szociális-gazdasági változások megvalósítása és az életszínvonal növekedése területén, ami abban mutatkozik meg, hogy előtérbe kerül az emberi tényező hangsúlyozása. Ebben a • tekintetben érezhetővé válik az egész társadalmi újratermelési folyamat feltételeinek hatása, azaz a munka, a szabad idő, a családi élet, a szociális viszonyok és az életszínvonal feltételeinek hatása. Az említettekből kitűnik, hogy a szociális-gazdasági változások feltételeinek biztosítása területén döntő jelentőséget kap egyfelől az egyén önmegvalósításának minél nagyobb területe, másfelől pedig a növekvő emberi - szubjektív - tényező potenciáljának hatékony kihasználása a társadalom szociális-gazdasági változásainak érdekében. Éppen ezért a gazdasági mechanizmus jelenlegi átalakításának egyik nagyon fontos célja, hogy a szociális-gazdasági szerkezetet a továbbiakban hatékonyan használjuk fel a gazdasági bázis további fejlesztésére éppúgy, mint a dolgozók életszínvonalának növeléséhez. Gazdasági reformok és a gazdasági mechanizmus jelenlegi átalakítása A szocializmus építésének egész időszaka természetesen teljes egészében összefügg a gazdálkodás hatékonyabb formáinak keresésével. A tervszerű gazdaságirányítás rendszerét, amelyet az 1945-1952-es időszakban a vállalati gazdálkodás alapvető módszereként alakítottunk ki és az államosított gazdálkodás feltételei között került megvalósításra, 1951-ben hatályon kívül helyezte a gazdasági vezetés, és ezt 1953-ban központilag irányított tervgazdálkodási rendszer váltotta fel. Ezt azonban már egy év leforgása alatt is bírálat érte a túlzott centralizáció miatt. Ezért 1958-ban újabb gazdasági reformot vezettünk be, amelynek alapelvei a következők voltak:- Az irányítás valamennyi szintjén a távlati tervből kell kiindulni;- egyszerűsíteni kell az éves tervek kidolgozását és azokat folyamatosan alkalmazni az alacsonyabb szintű szervekben;- el kell mélyíteni a szállító és megrendelő vállalatok közvetlen kapcsolatait azok stabilizása mellett, és meg kell erősíteni a szállítói fegyelmet;- egyszerűsíteni és rugalmasabbá kell tenni a pénzgazdálkodást, növelni kell a vezető beosztású dolgozók felelősségét a gazdasági eredményekért, azzal egyidejűleg, hogy növekszik hatáskörük az anyagi eszközök befektetésében;- növekednie kell a gazdasági ösztönzők hatékonyságának, miközben növekednek a pénzgazdálkodási rendszer feladatai is;- a központi szerveknek a döntési jogát a legfontosabb tételekre kell korlátozni, amelyek meghatározzák a terv alapvető irányát, és összhangját;- a többi kérdésben az alapvető feltételek alapos ismerete mellett a döntés jogát és a felelősséget az alacsonyabb szintű szervekre kell átruházni. E gazdasági reform viszonylag helyes elvei túlnyomóan azonban nem valósultak meg, ami az akkori irányítási rendszerben ellentmondásokat váltott ki a fejlődés célja és az elfogadott intézkedések lényegéből fakadóan. A továbbra is fennálló gazdasági gondok a hatvanas években a tervutasításos irányítási rendszer tökéletesítésének igényét váltották ki, ami 1965-ben újabb gazdasági reformintézkedéseket eredményezett. Ennek néhány alapelvét a következőkben fogalmazhattuk meg:- növelni kell a munkatermelékenységet és a termelés gazdaságosságát a tudomány és technika minél szélesebb körű alkalmazása mellett, az anyagi érdekeltség és a felelősség következetes alkalmazásával;- tovább kell fejleszteni és jobban ki kell használni a központi irányítás előnyeit;- arra kell törekedni, hogy szervesen kapcsolódjék a társadalmi tervezés, valamint a szocialista áru- és pénzviszonyok lehetőségeinek kihasználása;- növelni kell a vállalatok hatáskörét és felelősségét, s továbbfejleszteni a dolgozók és a vállalati kollektívák munkakezdeményezését. Az 1965-ös második gazdasági reform helyes elvei azonban nem valósulhattak meg teljes mértékben, tekintve hogy a gazdasági fejlődés hatékonyságának orientációja az egyes problémakörök területén nem jutott el a részletek kidolgozásáig, és a központi irányítási szféra nem volt képes makrogazdasági szinten megoldani a szerkezeti változásokat. A központi irányítási rendszer adminisztratív módszereinek fokozatos leépítése a vállalatok gazdasági önállóságának fokozódásával elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy hiányzott a kellő összhang, és a gazdasági fejlődés folyamatában kiütközött az ösztönösség. A gazdasági mechanizmus tökéletesítésének helyes elvei 1968-69-ben erősen deformálódtak, amikor is szélsőséges nézetek kerültek felszínre a gazdaság működésének három, kölcsönösen érintett területén a gazdasági központ, a szocialista vállalat és a szocialista piac működése képezte elsősorban vita tárgyát. Fokozatosan a „pi- aci-szocializmus" revizionista értelmezése került előtérbe. A „piaci szocializmus“ modellje jobboldali értelmezésének következményei nagyon gyorsan megnyilvánultak. Gyengült a központ szerepe, a vállalati érdek sok esetben az össztársadalmi érdekek rovására érvényesült, ellenőrizhetetlenül növekedni kezdtek a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak, s végezetül inflációs hullámnak is tanúi lehettünk. A hetvenes évek A hetvenes évek során az irányítás központi adminisztratív rendszerének fokozatos tökéletesítése került előtérbe. Ez az irányítási rendszer rugalmasságának elvesztését és a bürokratizmus elemeinek szaporodását eredményezte. A hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének gazdasági pangását több ok is kiváltotta. Ezek az okok tulajdonképpen abban mutatkoztak meg, hogy megálltunk a gazdasági reform további fejlesztésében és a tervutasításos irányítási rendszer adminisztratív módszerei jutottak érvényre, s ezek egyre kevésbé voltak képesek helyt adni a tudományos-műszaki fejlődésnek és az emberi tényező aktivizálásának. A CSKP XVII. kongresszusa kitűzte a gazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének irányvonalát, a gazdasági mechanizmus fokozatos átalakítását. Ezzel összhangban a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya jóváhagyta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági mechanizmusa átalakításának elveit. Az elmúlt esztendő decemberében a CSKP KB 7. ülésén elfogadták a gazdasági mechanizmus átalakításának általános alapelveit. Történelmi szemszögből nézve a korábbi gazdasági reformokkal kapcsolatban számunkra elsősorban azok az alapvető tanulságok, hogy a gazdasági reformokat nem „divatként" kell felfognunk, hanem olyan objektív szükségszerűségként, amely folyamatosan jut érvényre és a szocialista társadalom fejlődésének valamennyi szakaszában az újratermelési folyamat belső szükségleteiből következik. A korábbi csehszlovák gazdasági reformok és a jelenlegi gazdasági átalakítás alapvető összefüggéseit történelmi és logikai összefüggésként kell értelmeznünk, mivel valamennyi gazdasági reform - beleértve a jelenlegi gazdasági átalakítást is - azonos célt követ, ez pedig a szocialista társadalom fejlődésének adott szakaszában a termelőerők fejlődésének meggyorsítása. Ami különbözik az az, hogy valameny- nyi gazdasági reform az újratermelési folyamat fejlődésére törekszik, azonban más-más minőségi szinten, legyen szó akár a termelőerőkről, akár a termelési viszonyokról tekintettel arra, hogy a fejlett szocialista társadalomban a termelőerők és a termelési viszonyok más minőségi szinten vannak, mint a kapitalizmusból a szocializmusba történő átmeneti időszakban. Ugyancsak hangsúlyozni kell, hogy a korábbi gazdasági reformok - ellentétben a jelenlegi, a gazdaság forradalmi átalakításával a gazdaság evolúciós fejlődésére - extenzív módon törekedtek és éppen ezért megvalósulatlan reformok maradtak. Ugyanis nem teljesítették azokat a követelményeket, amelyek az inten- zifikáció formájában megmutatkozó minőségileg új gazdasági fejlődés típusa követel meg. Befejezésül hangsúlyoznunk kell, hogy a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 70. évfordulója, valamint szocialista fejlődése megkezdésének 40. évfordulója jelentős történelmi mérföldkőnek számítanak, amelyek a jelenlegi forradalmi átalakítás szellemében arra ösztönöznek bennünket, hogy bírálóan átértékeljük a felgyülemlett pozitív és negatív tapasztalatokat egyaránt, s így hozzájáruljunk ezek alkotó módon történő fel- használásához, további fejlődésünkhöz, társadalmunk szociális-gazdasági fejlődése gyorsítási stratégiájának sikeréhez. Ebben látjuk történelmi tapasztalataink jelentőségét gazdaságunk további fejlődésében. Dr. JÁN KÚKEL, egyetemi tanár, Dr. ADORJÁN ZOLTÁN A ČKD blanskól üzeme a leningrádi és a harkovi nehézgépipari vállalatokkal együttműködve végzi a Gabčikovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer számára a nagy méretű Kaplan-féle turbinák szerelését. A tervezett nyolc turbinából, amelyek paramétereiket tekintve világviszonylatban is a legnagyobb teljesítményűek közé tartoznak, eddig hármat adtak át. A felvételen Vladislav Kune (balról) és Josef Zeman a turbinalapátok működését irányító mechanizmust szereli. (Vít Koreák felvétele - ČTK) A társadalmi munkának hagyománya van Tervszerű községfejlesztés városközeiben A járási székhelytől kőhajításnyira fekszik az Érsekújvári (Nové Zámky) járás egyik legnagyobb községe, Udvard (Dvory nad Žitavou). A krónika szerint a megnevezés az ,,udvarnok“ szóból keletkezett még a XI. században, amikor I. Géza a települést húsz jobbágycsaláddal az akkoriban alapított Szent Bene- deki apátságnak ajándékozta. Bár a tatárjárás idején szinte teljesen elpusztult, a későbbi századok során ismét fejlődő település lett, 1870 körül már több mint 3700 lakosa volt. A község vonzereje állandóan nő, igazolja ezt az is, hogy jelenleg a községben élő polgárok száma meghaladja az 5300-at. Mindezt Tanka Antaltól, a nagyközség helyi nemzeti bizottságának titkárától tudtam meg, akivel a község múltjáról, jelenéről beszélgettünk. Büszkén sorolta azokat az eredményeket, melyeket a község a felszabadulás óta elért, de rámutatott a gondokra és a hiányosságokra is.- Az épület, amelyben a hnb is helyet kapott, tulajdonképpen szolgáltatóház, de jutott benne hely a helyi könyvtárnak is. Itt a központban épült a Jednota bevásárlóközpontja, mely a község egyik jelentős létesítménye. De épült bölcsőde, óvoda, iskolai étkezde, vízvezetékhálózat. A mostani választási időszak jelentősebb beruházásai között említhetjük az egészségügyi központ építését, amelyhez gyógyszer- tár is tartozik majd. Tovább bővül a községi vízvezeték-hálózat, folyamatban van a gázvezeték építése. Elkészült a központi szeméttelep, melynek hiánya az elmúlt években annyi gondot, bosszúságot okozott. Lényegében megoldódott a szemétgond, hiszen 1800 kukaedény szolgál a községben a szemétgyűjtésre, ezenkívül 18 konténer is a polgárok rendelkezésére áll. Két saját kocsinkkal szállítjuk rendszeresen az összegyűlt hulladékot a nemrégiben létesített szeméttelepre.- Napjainkban a háztartási hulladék és egyéb szemét elhelyezése egyre nagyobb gondot okoz mindenütt. Itt, Udvardon ezek szerint megoldódott a progléma?- Ezt korántsem mondhatjuk - mondta, mintegy folytatva a korábbi gondolatot -, ugyanis még mindig akadnak, akik figyelmen kívül hagyva a felhívásokat, intézkedéseket, közterületre szórják az összegyűjtött hulladékot.' Ez bizony nem csinál jó reklámot községünknek. További intézkedéseket hozunk, hogy mielőbb elmondhassuk: községünkben a szemét nem okoz problémát.- Hogyan segítik a kitűzött feladatok megvalósítását, a hiányosságok kiküszöbölését a tanácstagok, a képviselők és a különféle bizottságok?-Az 55 képviselő szinte kivétel nélkül igyekszik valóra váltani a köz- ségfejlesztésből reá háruló feladatokat, s így rászolgálni a polgárok által előlegezett bizalomra. A tíz bizottság tervszerű tevékenységet végez. Sokat vállal magára a közrendvédelmi bizottság, melynek elnöke Zsap- ka Ferdinánd, de dicséretes munkát végez a tervezési és építkezési bizottság, vagy a pénzügyi bizottság, Végh Istvánnal az élen. Meg kell jegyeznem, hogy a polgárok részéről nagyobb aktivitásra lenne szükség, többen vehetnének részt a problémák megoldását célzó összejöveteleken. A nyarat idéző kellemes napsütésben körülnéztünk a községben. Kísérőm Tanka Antal készségesen mutatta meg mindazt, amit az elmúlt évtizedek alatt létrehoztak. Volt mit szemrevételezni, hiszen már az utcák is a polgárok szorgalmáról tanúskodnak: új házaik, sót házsorok hivalkodnak községszerte. Szinte kivétel nélkül portalanították az utcákat. Biztonságosabbá tette a község központjában a közlekedést az új autóbuszmegálló, melyet már ebben a választási időszakban hoztak létre, terven felül.- A közérdekű létesítmények létrehozásán sokat dolgoznak polgáraink - jegyezte meg kísérőm útközben. - A társadalmi munka szervezésében segítenek a polgári bizottságok elnökei, Lengyel Ferenc és Jozef Broškovič, de több képviselő is, mint Pálinkás Ferenc, Nagy István, Szlávik Béla és mások. Egyébként a közmunkának nagy hagyománya van itt. A községszemle során meggyőződtünk arról, hogy Udvard, mely a nemzeti bizottságok versenyében az elmúlt évben az I. helyet szerezte meg, a problémák és az egyre szűkülő lehetőségek ellenére, eredményesen fejlődik. Lakosainak száma, a közeli járási székhely vonzóereje ellenére lényegesen nem változik. Sőt, sokan, akik korábban máshol kerestek boldogulást, visszajönnének. Gondot okoz viszont, hogy a lakásépítéshez nem tudnak elegendő telket adni az igénylőknek. A megoldást persze, a község elöljárósága, Ladislav Kiš mérnökkel, a hnb elnökével az élén folyton keresi, mert tudják, hogy akinek lakása van a községben, annak az otthonává is válik. BÖJTÖS JÁNOS
