Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-04 / 234. szám, kedd

A kulcsszó: szolgálat Beszélgetés Jozef Mendel mérnökkel, a Tőketerebesi (Trebišov) Járási Nemzeti Bizottság elnökével mMM öj SHH*-J. j ILv * >jf£ X 1K . hW'M k v - 'V áMm A nemzeti bizottságoknak napjainkban egyre fontosabb szerepük és növekvő hatáskörük van a társadalom átépítésének és a szocialista demokrácia elmélyítésének folyamatában, nem utolsósorban pedig a kulturális élet, az oktatásügy és a közművelődés kellő feltételeinek megteremtésében. Ezekről a feladatokról beszélgettünk Tőketerebesen a járási nemzeti bizottság vezető tisztségviselőjével. • Az elmúlt hóna­pokban több olyan fontos dokumentum látott napvilágot, amely a nemzeti bi­zottságoknak az irá­nyításban, a végre­hajtásban és az ellen­őrzésben megnöve­kedett jogkörével fog­lalkozik. Itt, hazánk keleti részében mi­ként valósítják meg ezeket az elveket?-A CSKP KB 7. és 9. ülése és más fon­tos országos szintű tanácskozás elsősor­ban arra ösztönzött bennünket, hogy a je­len és a közeljövő feladatait szem előtt tartva, mélyrehatóan és nagyon reálisan értékeljük eddigi munkán­kat, s keressük azokat az új, a mai igényekhez igazodó módszereket, amelyek segítségével hatékonyab­ban szolgálhatjuk a lakosságot. Mert jómagam továbbra is, sőt még in­kább a szolgálatot tartom meghatá­rozónak a nemzeti bizottságok mun­kájában. Ennek a politikai, erkölcsi értékrendnek kell érvényesülnie a munkánkban. Alapvető fontosságú feladatnak tartom azt is, hogy az eddiginél jobban be kell vonnunk a lakosságot a közéletbe, a közü­gyek intézésébe. Ehhez elsősorban az kell, hogy nyíltan tájékoztassuk őket terveinkről, elképzeléseinkről, de gondjainkról, nehézségeinkről is. A városok, a falvak, az ott élő embe­rek terveit, gondjait nem szabad csak statisztikai jelentéseken, be­számolókon keresztül, vagy az író­asztal mellől szemlélni, hiszen min­den ügy, minden terv és nehézség mögött emberek vannak, akik min­ket, tisztségviselőket választottak, bíztak meg a közügyek intézésével, s nekünk rá kell szolgálnunk erre a bizalomra. A folytonosságot meg­őrizve olyan hatékony mechaniz­must kell kiépítenünk, amelyben nyíltan, demokratikusan vitatjuk meg tennivalóinkat, odafigyelve minden ésszerű javaslatra, meglátásra, hogy valóban kollektív bölcsesség döntsön minden járási és helyi mé­retű terv, feladat elfogadásában. Az eddiginél is nagyobb figyelmet fordí­tunk a lakossági bejelentésekre, kü­lönböző panaszokra. Ezek a közér­dekű bejelentések egyrészt a mi munkánkat minősítik, másrészt a tenniakarás, a bizalom megnyilvá­nulásai, s mi egyetlen észrevételt sem hagyhatunk írásbeli válasz nél­kül: kötelességünk egyértelmű és konkrét választ adni a legkényesebb kérdésre is. • Olvasóink minden bizonnyal minél több konkrétumot szeretnének megtudni arról, hogy ezek az új munkamódszerek miként valósulnak meg a mindennapi munkájukban.- Tisztségviselőinket és képvise­lőinket arra ösztönözzük, hogy ál­landó, élő kapcsolatot tartsanak fenn a választóikkal, járásunk lakos­ságával. Aktívabb, kezdeménye­zőbb munkára serkentjük a polgári bizottságokat is, amelyek a válasz­tott szervek és a lakosság közötti élő kapcsolat fontos láncszemei. A lakosság jogos bírálatai alapján igyekszünk ésszerűsíteni és egy­szerűsíteni a munkánkat. Ma már számos olyan engedélyt, igazolást el lehet intézni Nagykaposon (Veľké Kapušany), Királyhelmecen (Krá­ľovský Chlmec), Sečovcében, sőt Bodrogszerdahelyen (Streda nad Bodrogom) és Ágcsernyőn (Čierna nad Tisou) is, melyekért nem is olyan régen minden esetben a járási székhelyre kellett utazni. Nyugdíjak­kal és más szociális ügyekkel kap­csolatos félfogadást rendszeresítet­tünk Királyhelmecen és Nagykapo­son, ahol magyar nemzetiségű pol­gártársaink anyanyelvükön kapnak felvilágosítást, útbaigazítást. Őszin­tén meg kell mondani, hogy a túlzott bürokráciát csupán csökkentettük, de még távolról sem számoltuk fel. Ehhez több törvény és előírás meg­változtatására és módosítására len­ne szükség országos szinten, s erre Lőrincz János felvétele úgy vélem, nem kell már sokat vár­nunk, hiszen a gazdasági szférában és más területen megindult változá­sok szükségessé teszik a rugalma­sabb, áttekinthetőbb ügyintézést. • A járási nemzeti bizottság, va­lamint a városi és a helyi állami szervek munkájának egyik megha­tározó tényezője a lakosság nemze­tiségi összetétele, vagyis, hogy szlo­vákok, magyarok élnek ebben a já­rásban. Miként érvényesül pártunk lenini nemzetiségi politikája a gya­korlatban?- Járásunk lakosságának 60,2 százaléka szlováknak, 38,9 száza­léka pedig magyarnak vallja magát, rajtuk kívül több mint ötszáz cseh és mintegy háromszáz ukrán nemzeti­ségű polgár él járásunk területén. E vidék tudvalévőén a múltban az elmaradott országrészek közé tarto­zott, ahol nagyon nehéz volt a meg­élhetés. Mára megváltozott városa­ink és falvaink arculata, korszerű ipari üzemek épültek, s nemcsak a járási székhelyen, hanem a ma­gyarok lakta déli településeken is. Alapvető változások tanúi voltunk a mezőgazdaságban is, s elmond­hatjuk, hogy e fejlődés kellő feltéte­leket teremtett a magyar nemzetisé­gű lakosság életkörülményeinek ja­vulásához, életszínvonalának emel­kedéséhez és művelődéséhez is. Számos meggyőző és valóban reá­lis számot, adatot sorolhatnék most itt fel, de ezt már sokan és sokszor megtették a múltban. Ezek kétség­telenül fontos és jelentős eredmé­nyek, ám e téren sem rekedhetünk meg az elvek szüntelen deklarálásá­nál, mert a nemzetiségi kérdés meg­oldása permanens feladat, állandó odafigyelést igényel. Éppen ezért járási pártszerveink különösen az utóbbi időben kiemelt figyelmet szentelnek a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos gyakorlati teendőknek, hiszen a jó politikai légkör, az embe­rek közérzete az állampolgári maga­tartást, sőt közvetlenül a munkát, a termelést befolyásoló tényező. A képviselők arányszáma megfe­lel a lakosság nemzetiségi összeté­telének. Növelni szeretnénk viszont a járási szervekben és intézmények­ben dolgozó magyar nemzetiségű tisztségviselők számát, mert e téren van pótolnivalónk. Őszintén meg kell mondani, hogy olykor nem is olyan könnyű dolog kellő felkészültséggel rendelkező magyar nemzetiségű szakembert találnunk, mi is megé- rezzük azt, hogy viszonylag sok bodrogközi születésű, felsőfokú ké­pesítést szerzett fiatalember nem a szülőföldjén telepszik le. Tudom, hogy az éremnek két oldala van, tehát nekünk kellő munkahelyet és más feltételeket kell teremtenünk ahhoz, hogy hazatérjenek. Állandó és megkülönböztetett fi­gyelmet szentelünk a kétnyelvűség gyakorlati alkalmazásának. Járá­sunk 44 falujában a nemzeti bizott­ság ülései magyar nyelven folynak. Nagykaposon, Királyhelmecen, Bodrogszerdahelyen és Szürnyegen (Sirník) kétnyelvűek a tanácskozá­sok. Fontos követelménynek tartjuk azt is, hogy a helyi és a járási tiszt­ségviselők beszéljenek, vagy leg­alább értsenek magyarul is, hogy a vegyes lakosságú településeken, sőt a járási székhelyen is mindenki az anyanyelvén adhassa elő ügyes­bajos dolgát, kérelmét, panaszát. A lenini nemzetiségi politika egyik gyakorlati megnyilvánulásai a két­nyelvű feliratok is, s kritikusan meg kell állapítanunk, hogy e téren bi­zony egészen a közelmúltig mulasz­tások fordultak elő. A járási pártszer- vek ösztönzésére nemrég körlevél­ben fordultunk az illetékes nemzeti bizottságok, üzemek és közintézmé­nyek vezetőihez, amelyben a két­nyelvű feliratok elkészítésére köte­leztük őket. • A nemzeti bizottságok fontos szerepet töltenek be a nemzetiségi oktatásügy és közművelődés szaka­szán is. E téren milyen a helyzet a járásban?- Igyekezetünk arra irányul, hogy óvodai, alapiskolai és a középiskolai szinten megteremtsük a kellő felté­teleket a nemzetiségi arányszámnak és a szülők kívánalmainak megfele­lő anyanyelvi oktatáshoz. Járásunk­ban 53 magyar nevelési nyelvű óvo­da működik, döntő többségükben nagyon jó feltételek között. A ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolák há­lózata is megfelelőnek mondható, ezek az intézmények a szlovák taní­tási nyelvű iskolákkal teljesen egyenrangú tudást, műveltséget nyújtanak. A nemzetiségi iskoláink­ban javult a szlovák nyelvoktatás színvonala, s jelentős mértékben nőtt az érdeklődés a fakultatív szlo­vák konverzációs órák iránt. A nagy- kaposi és a királyhelmeci gimnázi­umban összesen nyolc magyar taní­tási nyelvű osztály van. Ekét gimnázi­um valóban szép hagyományokkal büszkélkedhet, s a pedagógusoknak mindent meg kell tenniükannakérde- kében, hogy e két intézmény a tradíci­ókhoz méltó eredményeket érjen el, s minél több növendék tanuljon tovább, s felkészültségével, helytál­lásával öregbítse e két alma mater jó hírnevét. • Milyen a szakközépiskolák há­lózata?- Ezzel távolról sem lehetünk elé­gedettek járásunkban. Még ma is érezzük sok átgondolatlan központi intézkedés negatív hatását. Például a túlzottan centralizált és bürokrati­kus előírások miatt elég sok szak­ember hiányzik a járásban. Bizo­nyos szakmákat ugyanis csak Kas­sán (Košice) vagy Bratislavában le­het kitanulni, s nincs rá semmi bizto­síték, hogy az ott tanuló fiatalok majd hazajönnek dolgozni. Meggyő­ződésem, hogy a helyi lehetőségek jobb kihasználása egyúttal társadal­mi érdek is. Évek óta vajúdik a nem­zetiségi szakközépiskolákkal kap­csolatos gondok megoldása. A nagykaposi energiaipari és az ág- csernyői vasutas szakmunkásképző növendékeinek többsége magyar nemzetiségű, indokolt tehát a szülők és a helyi szervek kérdése, hogy a tanulók legalább a tantárgyak egy részét anyanyelvükön tanulhassak. E kérdésben az illetékes tárcák, va­lamint az országos és kerületi okta­tásügyi szervek döntenek, s úgy néz ki, hogy a sok bába közt elvész a gyermek, de remélhetően már nem sokáig, s végre e kérdésben is kedvező döntés születik. Ami a nemzetiségi közművelő­dést illeti, nagyra értékeljük a Cse­madok járási bizottságának és a kul­turális szövetség több alapszerve­zetének aktív munkáját. Szlovákiai méretben is példamutató a Járási Nemzeti Bizottság Tanácsának és a Csemadok Járási Bizottsága El­nökségének együttműködése. A két testület évente legalább egyszer együttes ülést tart, amelyen áttekin­tik a nemzetiségi kulturális élet és a közélet időszerű kérdéseit és ten­nivalóit, s közösen keressük a meg­oldásokat. Jelenleg például azon fá­radozunk, hogy pezsgőbbé tegyük a helyi kulturális életet, jobb feltéte­leket teremtsünk a művelődéshez, a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Ennek érdekében a járási népműve­lő központ kihelyezett részleget hoz létre Királyhelmecen, ahol a magyar nemzetiségű népművelők közvetlen kapcsolatot építhetnek ki a környező falvak lakosságával. E tervünk meg­valósítása során - miként a közmű­velődés más időszerű feladatainak megoldásában is - számolunk a Csemadok járási bizottságának és tagságának segítségére, aktív együttműködésére. • Köszönjük a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF UJ FILMEK Más, mint a többi (szovjet) Akit érdekel az új szellemű szov­jet filmművészet, annak feltétlenül érdemes megnéznie Karen Sahna- zarov Más, mint a többi - eredetileg A küldönc - című munkáját, mely szemléletben, stílusban, meseveze­tésben jócskán különbözik a korábbi szovjet filmektől. Igaz ugyan, hogy Sahnazarov alkotása nem olyan le­leplező és átütő erejű, mint Jurisz Podnyieksz Könnyű-e fiatalnak len­ni? című dokumentuma vagy Va- gyim Abdrasitov műve, a Plumbum avagy a veszélyes játék. De a néző remekül fog szórakozni ezen a per­gő, könnyed és mérhetetlenül kese­rű komédián, a tavalyi moszkvai filmfesztivál különdíjjal jutalmazott produkcióján. A történet szinte banális. Iván az érettségi után teng-leng Moszkva utcáin, a főiskolára nem vették fel, bármely pillanatban megkaphatja behívóját, amely esetleg Afganisz­tánt jelenti egyben, anyja válás utáni szomorúságába zárkózik, apja fiatal kedvesével van elfoglalva, a have­rok időmúlatásában sincs különö­sebb vonzerő. Anyja, nem tűrvén tovább fia lődörgését, beszerzi őt küldöncnek egy jelentéktelen folyó­irathoz; persze ez sem feladat, csak icjőtöltés. Iván, amíg küldöncként járja a várost, megismerkedhet „más világokkal“ is. Például a jobb családok jól szituált világával. S bár az ügyes, szókimondó, de kicsit fá­sult és cinikus fiú megpróbál egy tenyérnyi helyet és boldogságot ki­harcolni magának - egy nagy tekin­télyű professzor lánya révén - még­iscsak kívülálló marad. A rámenős fiú betoppanva a professzor előkelő családi összejövetelére, olyan szik­rázó humorral fogalmazza meg nemzedéke rossz közérzetét, hogy eláll a lélegzetünk. S miközben szór­ja a poénokat, tulajdonképpen vád­pontokat fogalmaz meg az ostoba frázisok, a hazug beidegződések, az intézményesített formalitások ellen. Egy kamaszfiú keserűsége és csa­lódottsága kap hangot a felnőttek számára hajmeresztő pimaszság­nak hangzó, pedig egyszerűen csak nyílt és egyenes szókimondásában. A „beolvasáskor“ kinyílik a tartóz­kodó tinédzser és szinte lehengerli a már beérkezetteket. Pedig még kialakulatlanok az elképzelései a társadalomról, a hivatásról. Túl komornak hat mindez igy leír­va, pedig a film tele van komikus és groteszk pillanatokkal; Iván meg ele­ven, kedves és jópofa kamasz, aki azzal követi el a legnagyobb bűnt, hogy nevén nevezi a dolgokat. Sah­A smaragd románca nazarov filmje akkor igazán tartal­mas, amikor a hétköznapok tartal- matlanságát érzékelteti. A haverok semmittevését és tétova „cselekvé­si“ kísérleteit. A szerkesztőség sa­vanyú légkörét. A családi szertartá- sosdit. Enyhe komikum hatja át a képsorokat, de a szórakoztatás igazában véve keserű. A film eré­nye, hogy egy-egy markáns portré­ba sűríti az egymással szemben álló generációk viszonyát a realitások­hoz. A rendező a legapróbb mozza­natokat is élettelien és őszintén fo­galmazza filmre. A szórakoztató képsorok mögötti mély keserűség a film végén egy drámai jelenetben kap igazi értelmet. Iván a balsikerű Fjodor Dunajevszkij, a szovjet film főszereplője este után újra ott üldögél a téren, messziről nézi a rút-kopott lakótelep közelében önfeledten breakelő fiú­kat, aztán találkozik a pillantása egy másik magányos fiú tekintetével: né­mán merednek egymásra, ő és a gyerekképú sebesült katona. Fjodor Dunajevszkij új felfede­zettje a szovjet filmnek. A rokon­szenvesen hányaveti Iván szerepé­ben tökéletes ez a moszkvai gimna­zista. Csupaszív anyját Inna Csuri- kova játssza, csodálatosan. Oleg Baszilasvili a családi és egzisztenci­ális tekintélyét féltékenyen védő ér­telmiségiként remek. A Más, mint a többi jól megcsinált, kritikai szelle­miségű, élményt nyújtó film. Ritka­ság, hogy egy figurában sikerüljön sűríteni egy korosztály világszemlé­letét. Karen Sahnazarovnak ez megadatott. (amerikai) Ne tévesszen meg senkit a film eleji lovas vágta, a késdobálás, s az, hogy újra szól a hatlövetű, ropognak a vadnyugati fegyverek, hullanak a cowboyok, aztán pedig egymás karjába omlanak a szerelmesek, bi­zonyítandó, hogy ez az élet rendje, minden kiszámítható és egyszerű. Ám mindez nem egy vérbő western bevezető képsora, hanem egy sike­res kalandregény-írónő képzeleté­nek újabb szívszaggató, sületlen szüleménye, amelytől önmaga könnycsordultig el van ragadtatva. Viszi is rögvest a telesírt kéziratot a kiadóhoz. De nem a kézirat útjáról, sorsáról szól maga a film, hanem az írónőéről, aki szép lassan képtele­nebbnél képtelenebb, hihetetlennél hihetetlenebb történések aktív fő­szereplőjévé válik, olyan kalandoké, amelyekről csak álmodni lehet, s amelyek leginkább regény lapjaira kívánkoznak. Mindezt átélni, túlélni - a vadregényes Kolumbiában (a csodálatos felvételek Mexikóban készültek) - igazán nem semmiség, mint ahogy nem semmiség egy ti­tokzatos térkép alapján nyomára lel­ni a tündöklőén zöld színű smaragd­nak sem, amelynek birtoklásáért őrült hajsza folyik. De nincs áz a drá­gakő, amely megérne ennyi herce­hurcát. Szemfényvesztő szórakozást nyújtó, bárgyúságokban is bővelke­dő kalandfilm A smaragd románca. E túlságosan is fordulatos cselek- ményű, humorban sem szűkölködő amerikai film rendezője, Robert Zemckis (Steven Spielbergnek, a ro­mantikus kalandtörténetek felújítójá­nak hűséges tanítványa) biztos, ami biztos alapon jól bevált klisék alkal­mazásával törekszik közönségsiker­re és csakis arra. Minden tőle telhe­tőt elkövet a hajmeresztő látványos­ság megjelenítése érdekében, s bár vakon igyekszik követni mesterét, és A smaragd románcát Az elveszett frigyláda fosztogatói című Spiel- berg-produkció szellemében forgat­ta, mégis sokat kell még fejlődnie, hogy felnőjön a nagy példaképhez s elsajátítsa annak bravúros rende­zését, virtuóz feszültségkeltését, jól adagolt humorát. A film egyik főszereplője az elbű­völően csúnyácska Kathleen Turner, aki az érzelem- és érzelgősségdús történeteket kiötlő írónő szerepében tetszeleg, nem is rosszul. A másik főszereplő - aki a cselekménybo­nyolítás szerint tetterős segítőtársul melléje szegődik, s szerencseva­dászt alakít - Michael Douglas, a jó­vágású színész (Kirk Douglas egy- szem fia, aki már a rendezéssel is megpróbálkozott). A nagy sikerre va­ló tekintettel 1985-ben Lewis Trague elkészítette már a film folytatását is, a Nílus gyöngyét. Smaragdevő kro­kodilokkal vagy nélkülük?-ym-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents