Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-25 / 252. szám, kedd

Mihail Gorbacsov nyilatkozata a Dér Spiegelnek

(Folytatás a 4. oldalról) a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalások mandátumának a kidolgozását. Megállapodás jött már létre a bevezetőről, a tárgyalások céljáról, az ellenőrzés és a tájékoztatás kérdéséről és a résztvevők összetételéről. Lassan létrejön a megállapodás a tárgyalások témakörének pontosításáról is.

Ez az előrelépés a két fél alkotó hozzáállásának az eredménye. Egyes kérdésekben mi tettünk engedményeket, más dologban viszont ők mentek elibénk, az egyenlőség elve alapján. Ebben is a kor üzenetét látjuk.

Mindezidáig nem jött létre még egyetértés néhány kevésbé fontos kérdésben, de a lényegesekben már meg van.

Es amennyire én meg tudom ítélni, a résztvevők többsége jogosan reméli, hogy a tárgyalások még az idén megkezdődnek, s mi is ezt szorgalmazzuk.

Hogyan is képzeljük el a tárgyalások menetét?

Logikus lenne ez az eljárás:- a két fél birtokában lévő eszközök és a katonaság számbavétele;- az egyensúlyhiány megszüntetése;- a fegyverzet és a fegyveres erők egyenlő mértékű csökkentése, a jelenlegi körülmények között a lehető legalacsonyabb szintre.- így néz ki a dolog elméletben.

Most azonban már a tárgyalásokon szerzett gazdag tapasztalatok birtokában vagyunk. Nem hagyatkozhatunk csak arra, hogy minden simán megy, már csak azért sem, mert a problémák valóban bonyolultak, méghozzá műszaki szempontból is. Ezen túlmenően a tárgyalásokon nemcsak két partner vesz részt, hanem számos ország. Fennáll az a veszély, hogy a tárgyalások menetének üteme nem tudja követni korunk dinamikáját, és lemarad a tényleges lehetőségek, valamint a népek és a józan ész által diktált korparancs mögött.

Ezért szorgalmaztuk az „európai Reykjavik“ gondolatát, vagyis az országok legmagasabb szintű képviselőinek a találkozóját, beleértve az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy a tárgyalásoknak erőteljes politikai ösztönzést adjunk.

Azt is sürgetjük, hogy Európában a fegyveres konfrontáció megszüntetésében társadalmi és politikai erők széles köre vegyen részt. Mi nyugati és kelet-európai államférfiakkal közösen indítványoztuk, hogy kerüljön sor kerekasztal-tárgyalá- sokra. Arról van szó, hogy valamelyik európai fővárosban találkozzon valamennyi irányzathoz tartozó politikai párt képviselője és szabad vitában tárgyalják meg az európai helyzet alakulásának minden mozzanatát, természetesen beleértve a fegyverzet csökkentésének és földrészünk fegyvermentesítésének a kérdéseit is.

Egyszóval, nagyon szeretnénk, ha a nukleáris leszereléssel párhuzamosan - amelynek útján az első lépést a közepes és rövidebb ható- távolságú rakéták megsemmisítésére vonatkozó szerződés jelentette - hasonló folyamat bontakozna ki elsősorban az európai hagyományos fegyverzet területén is. Ez földrészünk demográfiai, ipari, ökológiai jellegzetességei által diktált követelmény, s összefügg politikai színvonalával, az elért életszínvonallal, az emberi civilizáció sorsáért és a földrészen, valamint az egész világon élő emberekért viselt erkölcsi felelősségével. A Nyugatnak és a Keletnek ugyanolyan mértékben szüksége van erre.

KÉRDÉS: Folytatódik a vita arról, hogy milyen lehetséges politikai következményei lennének az Európában lévő valamennyi idegen katonai egység esetleges kivonásának, ön hogyan vélekedik erről?

VÁLASZ: Azt szorgalmazzuk,

hogy megoldódjon ez a kérdés, s ezt hivatalosan és nyilvánosan kifejezésre is juttatjuk.

Sajnos azonban Európában sem alakult ki az országok közötti kölcsönös bizalom olyan szintje, ami lehetővé tenné a felvetett kérdések megoldását anélkül, hogy figyelembe vennénk az átfogó helyzetet, elsősorban a leszerelési folyamatot, ebben az esetben azokat a tárgyalásokat, amelyekről már az előző válaszban említést tettem.

Éppen e keretek között készek vagyunk a tárgyalásokra - a kölcsönösség alapján - a szövetségeseink országai területén tartózkodó egységeinkről, természetesen velük egyetértésben és az ó véleményük figyelembevételével.

KÉRDÉS: Mindezidáig nyitott-e a német kérdés?

VÁLASZ: Erről már a nyilvánosság előtt is szóltam az NSZK politikusaival való találkozóink alkalmával. Ismét csak megerősíthetem mindazt, amit erről a témáról már korábban elmondtam.

Egyidejűleg viszont egyértelműen hangsúlyozni szeretném, nem lehetnek eltérő vélemények a tekintetben, hogy a németek sorsa elválaszthatatlanul összefügg egész Európa sorsával, a földrész valamennyi országa teljes biztonságának körülményei közötti fejlődésével, vagyis az „európai ház“ építésének távlataival A két szuverén német állam közötti határ eltörlésére irányuló törekvések, méginkább ezt a célt erőpolitika alkalmazásával elérni kívánó szándékok elfogadhatatlanok, és végzetesek is lehetnek. Ezekben a kérdésekben teljesen világosan kell látni.

KÉRDÉS: Az „európai háznak“ lesz-e nyitott ajtaja Berlinben?

VÁLASZ: Ilyen ajtó nélkül a ház architektúrája nem lenne teljes.

KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg ön a szovjet-német kapcsolatok történelmi távlatait?

VÁLASZ: ön bizonyára az

NSZK-hoz fűződő kapcsolatainkra gondol. így fogalmaznék: ezek

a távlatok teljesen tőlünk és önöktől függnek. Olyanok lesznek és csakis olyanok, amilyenekké mi közösen alakítjuk őket. Ezt mi tesszük és senki sem teszi meg helyettünk. Remélem, hogy felelősségteljesen járunk el, ami abból az alapvető tényből ered, hogy két olyan országtól, mint a Szovjetunió és az NSZK, jelentős mértékben függ nemcsak az egész európai légkör, hanem ennél valamivel még több is.

önök is éljenek úgy, ahogy akarnak, és mi is úgy fogunk élni, ahogy nekünk tetszik. Kölcsönösen előnyös együttműködést kellene kialakítanunk ott, ahol ehhez meg vannak az anyagi és az emberi feltételek. Tegyünk kísérletet arra, hogy ne úgy nézzünk egymásra, mint hajdani ellenfelek, vagy lehetséges ellenfelek, hanem mint partnerek és lehetséges barátok. Mi Moszkvában ezt nem tartjuk eltúlzott várakozásnak, sem pedig utópiának.

KÉRDÉS: Ha az átalakítás sikerrel jár, akkor a Szovjetunió számos ország síámára példaértékű lesz. Vajon az Egyesült Államok reakciós körei ebben az esetben nem kísérlik meg ennek a fejlődésnek a megakadályozását?

VÁLASZ: Az Egyesült Államok reakciós erőinek emócióit és szándékait realitásként kell kezelni és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az utóbbi évek azonban igazolták, hogy ezek az erők sem mindenhatóak.

Ebben rejlik korunk egyik fontos jellegzetessége. Azok, akiket ön az Egyesült Államok reakciós erőinek nevezett (nekik végső soron megvannak a partnereik más országokban, így az NSZK-ban is) természetesen nem óhajtják a változásokat. A változásokat viszont korunk stratégiai, politikai és gazdasági realitásai teszik szükségessé. Nézetem szerint az új politikai gondolkodás ereje éppen abban rejlik, hogy az említett realitásokra támaszkodik és azzal számol, hogy az embernek úgy kellene viselkednie más emberekkel szemben, ahogy ó szeretné, hogy azok viselkedjenek vele szemben. Ha ezt mindenki magáévá teszi, akkor a világ szembetűnően jobb lesz.

KÉRDÉS: Vajon nem a szociáldemokrácia rehabilitálásáról van-e szó, amikor az egyetemes emberi érdekek prioritását hangsúlyozzuk az osztályérdekek előtt? Úgy gondolja-e, hogy az SPD-hez fűződő különleges kapcsolatok lehetségesek és kívánatosak?

VÁLASZ: A kommunisták és a szociáldemokraták közötti ideológiai különbségeket realitásként kell kezelni, akárcsak azét, hogy a kettejük közötti kapcsolatokban az utóbbi időben lényeges, pozitív változások történnek. A múlttal való

leszámolás annyit jelent, hogy le kell vonni a múltból a tanulságot.

És még valamit, az egyetemes emberi érdekek prioritásának gondolatát elsőként németek, Marx és Engels, a kommunista és szociáldemokrata mozgalom megalapítói fogalmazták meg. És a szektásokkal támadt vitában nem más kelt a védelmükre, mint az orosz szociáldemokrata Lenin.

És éppen Lenin volt a történelmi Békedekrétum szerzője már forradalmunk másnapján. Leninnek a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt megvalósuló teljes leszerelésre vonatkozó terve - amelyet 1922-ben a genovai konferencián terjesztettek elő - az alapját képezte annak az eszmének, hogy az egyetemes emberi értékek döntő fontosságúak az emberi civilizáció sorsára nézve, s ezt már értékelni lehetett az első világháború borzalmas tapasztalatai alapján.

Ezek a szocialista ideál elemei voltak, amelyek elsőként kerültek be a világpolitika történetébe. A jelenlegi időszakban az új realitások figyelembe vételével szavakkal és tettekkel próbálunk érvényt szerezni ennek a hozzáállásnak a nemzetközi kapcsolatokban.

Ami a nyugatnémet szociáldemokratákhoz fűződő „különleges kapcsolatainkat“ illeti, nem vagyok biztos abban, hogy helyes a „különleges“ minősítés. Ez egyéb kapcsolatainkhoz viszonyítva bizonyos fokú diszkriminációt fejez ki. Szívesebben beszélnék „a tiszteleten és az érdeklődésen nyugvó termékeny kapcsolatokról“, amelyek többek között feltételezik a jelenlegi világunkban két jelentős önálló politikai irányzatot képviselő nagy párt közötti nyílt, alkotó véleménycserét és vitát.

Huszonöt éves fennállását ünnepli Bratislavában a Honvédelmi Szövetség Budysin utcai Wartburg Autóklubja. A Wartburg tulajdonosok egyetlen szlovákiai klubja 250 tagot számlál. Nyolc szekciója van, tíztagú szerelőcsoportjának tag/ai az eisenachi Wartburg gyárban sajátították el a szakma fortélyait. Az önerővel épült javítóműhelyekben naponta három gépkocsit javítanak és tesztelnek. Tanfolyamokat szerveznek a Wartburg karbantartásáról és javításáról, találkozókat és műszaki napokat rendeznek, tájékoztató előadásokat tartanak. Népszerű a klub által évente megrendezett honvédelmi-tájékozódási autóverseny. Felvételünkön dr. Pavol Majeský (balról), a műszaki csoport vezetője és Vladimír Hájek technikus egy Wartburgot javít.

(Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)

Házasság martini módra

Hogyan értékesíti a Martimex legnagyobb részvényesének

Ezerkilencszázhetven január elsején alapították a Martimex külkereskedelmi részvénytársaságot. Mégpedig azzal a céllal, hogy népgazdaságunk, de legfőképp a Martini Nehézgégipari Művek vállalatai számára kivitelt és behozatalt bonyolítson le s a termelési kooperációban közvetítsen. Hogyan alakult az elmúlt közel 19 esztendő alatt ez a közös tevékenység, s mi jellemzi manapság? Erre kerestem a választ Július Kostolnýval, a Martimex kereskedelmi politikával és integrációs kérdésekkel megbízott igazgatójával folytatott'beszélgetésem során.

• Közvéleményünk számára aránylag ismert a Martimex és a Nehézgépipari Művek egykori frigyre lépése, s az azóta megtett közös útja. Miként érinti ezt a szövetséget a gazdasági mechanizmus átalakításának folyamata? Várhatók-e lényeges hangsúlyeltolódások?- Alapvető változás kapcsolatunkban az elmúlt hónapok során nem történt, és nincs is kilátásban. Mivel részvénytársaság vagyunk, így az alaptőkéből való részesedésre értem mindezt. Ebben pedig kezdettől fogva a Nehézgépipari Művek, július elsejétől az állami vállalattá alakult Nehézgépipari Kombinát tölti be a vezető szerepet, mert részvényeink 82 százaléka van a tulajdonában. Átszervezések nélkül persze mi sem ússzuk meg, ám kapcsolat- tartásunkat egyik sem befolyásolja lényeges módon. A termelőnél beállt változást már jeleztem. Nálunk a Martimexben tavaly január elsejétől bővült a hatáskörünkbe tartozó árucsoportok száma. A Strojexport külkereskedelmi vállalattól hozzánk csoportosították át a nehézgépgyárakból származó építő- és útépítő- gépek, valamint az emelőtargoncák kivitelét és a speciális gépek behozatalát. Ennek lebonyolítására Prágában hoztuk létre kihelyezett munkahelyünket, amelyet szintén Martinból irányítunk. *

Külkereskedelmi tevékenységünk döntő hányadát a Nehézgépipari Kombinát számára bonyolítjuk le. Szinte együtt élünk termelési kapacitásainak fejlődésével. Erről az alábbi adatok is tanúskodnak: áru- csereforgalom-részesedésük értéke 1970-ben 50 millió, tíz évvel később 5 milliárd, tavaly 7,5 milliárd korona volt, s előreláthatólag 1990-re meghaladja a 8 milliárdot. A kombinát valamennyi tanácskozásán részt- vesznek képviselőink, így a kapcsolattartás közvetlen és operatív. S módunkban áll folytonosan az eladható termékek előállítására, a minőségre és a szervizszolgáltatásra terelni termelőink figyelmét.

• Kínálatukból melyek felelnek

meg leginkább e hármas követelménynek?- Ide sorolhatnám a hidraulikus berendezéseket, az erdei technikát, a gázolajmotorokat, a bányakombájnokat, a robotokat és manipulátorokat, az építő- és útépítőgépeket, valamint az emelőtargoncákat. Eredményességénél fogva mindenképp az élre kívánkozna a hajókivitel. Az úszó jármüvek komáromi (Komárno) és prágai termelésének 96 százaléka a Szovjetunióba irányul. Ez az egyedüli termékcsoportunk, ahol hosszú távú szerződés alapján dolgozunk, megrendelőink a beütemezett mennyiség dupláját is megvennék, ha győznénk a gyártást. így azután már évekkel előre piacra találnak hajóink, ami biztonságérzetet ad mindkét érintett gyárunk dolgozóinak. Egyébként: Komáromban nemrégiben már az 500- dik Szovjetunióba irányuló hajó víz- rebocsátását ünnepelték.

• Tudvalevő, legnagyobb felvevő piacunk a Szovjetunióban van. Az is ismert, hogy számottevő külkereskedelmi aktívumunk van ezzel az országgal szemben. Mi a helyzet a nehézgépipari vállalatok oda irányuló árucsere-forgalmában?- Kereskedelmi tevékenységünk 60 százalékát a Szovjetunióval bonyolítjuk le, ám kölcsönös árucsereforgalmunk napjainkra válságos helyzetbe került a veszélyes arány- talansság, a már említett aktívum miatt. Intenzív tárgyalásokon próbálunk kiutat keresni a mai helyzetből. Három megoldás is kínálkozna: a kivitelcsökkentés, a behozatalnövelés és a hitelnyújtás. Részünkről a sorrendben másodiknak felhozott lehetőség megvalósítása lenne a leginkább megfelelő.

% És a többi szocialista ország viszonylatában mi a helyzet?- Általában a nagy szériákat a nagyvállalatok vásárolják meg. Ma nem éppen olyan időket élünk, amikor ez lenne a jellemző, kiváltképp nem a kis és közepes nagyságú országok esetében. Ezekben ugyanis lenne érdeklődés kínálatunk iránt.

termékeit a külföldi piacokon?

Viszont náluk nagyberuházásokkal nemigen számolnak, s a közvetlen kereskedelmünk is eléggé kiegyensúlyozatlan velük szemben. így van ez Magyarország, Románia és Jugoszlávia esetében, s az NDK-val egyre korlátozottabb tételekben kereskedünk.

• Milyen lehetőséget nyújtanak a közvetlen kapcsolatok? Közvetítő szerepkörben szerzett tapasztalatok miről tanúskodnak?- A járható utak egyike manapság a termelési kooperáció. Jelenleg a világkereskedelem mintegy 30 százalékát árukötéssel és kooperációban bonyolítják le. Mi a 20 százaléknál tartunk, és intenzíven dolgozunk az újabb sikerek reményében. Többéves tapasztalatokkal közvetítőként mintegy 30 kooperáció fölött bábáskodtunk. Erre a célra külön kereskedelmi csoportot hoztunk létre.

• Hol tartanak a nem szocialista országok piacának meghódításában?- Kiviteli volumenünket illetően a 300 millió koronás tételünkkel (frankóárakban számítva) külkereskedelmi vállalataink között a 10. helyre kerültünk. Ennek objektív okai oda vezethetők vissza, hogy korábban a fejlesztéstől kezdve egészen az értékesítésig elsősorban a Szovjetunió és más szocialista országok méreteihez és igényeihez igazodtunk. Ma a nem szocialista kivitel növelésén is fáradozunk, s már jelentkeznek az első sikerek. Arra kell törekednünk, hogy a tőkés piacon eladható termékek fejlesztése és előállítása kerüljön előtérbe. Azelőtt nagy, robusztus gépeket gyártottunk, ma az ilyenek már eladhatatlanok. Partnereink ugyanis közepes nagyságú cégek, amelyek a korábbinál kisebb, olcsóbb és megbízhatóbb gépeket igényelnek tőlünk. Eközben gyáraink gépi berendezései avultak, mindenképpen felújításra szorulnak. Előbb tehát új technológiát kell behoznunk külföldről, majd fokozatosan elkezdődhet a termelés. Idei törekvéseink közé tartozik a nem szocialista országokba irányuló kivitel növelése. Ennek mintegy 30 százalékot kellene elérnie, s nagyobbrészt az építő- és útépítőgépek, az emelőtargoncák és a hidraulikus berendezések exportjából lehetne fedezni.

J. MÉSZÁROS KÁROLY