Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-25 / 252. szám, kedd

Mihail Gorbacsov nyilatkozata a Dér Spiegelnek (Folytatás a 4. oldalról) a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentéséről szóló tár­gyalások mandátumának a kidolgo­zását. Megállapodás jött már létre a bevezetőről, a tárgyalások céljáról, az ellenőrzés és a tájékoztatás kér­déséről és a résztvevők összetételé­ről. Lassan létrejön a megállapodás a tárgyalások témakörének pontosí­tásáról is. Ez az előrelépés a két fél alkotó hozzáállásának az eredménye. Egyes kérdésekben mi tettünk en­gedményeket, más dologban vi­szont ők mentek elibénk, az egyen­lőség elve alapján. Ebben is a kor üzenetét látjuk. Mindezidáig nem jött létre még egyetértés néhány kevésbé fontos kérdésben, de a lényegesekben már meg van. Es amennyire én meg tudom ítél­ni, a résztvevők többsége jogosan reméli, hogy a tárgyalások még az idén megkezdődnek, s mi is ezt szorgalmazzuk. Hogyan is képzeljük el a tárgyalá­sok menetét? Logikus lenne ez az eljárás:- a két fél birtokában lévő eszkö­zök és a katonaság számbavétele;- az egyensúlyhiány megszünte­tése;- a fegyverzet és a fegyveres erők egyenlő mértékű csökkentése, a jelenlegi körülmények között a le­hető legalacsonyabb szintre.- így néz ki a dolog elméletben. Most azonban már a tárgyaláso­kon szerzett gazdag tapasztalatok birtokában vagyunk. Nem hagyat­kozhatunk csak arra, hogy minden simán megy, már csak azért sem, mert a problémák valóban bonyolul­tak, méghozzá műszaki szempont­ból is. Ezen túlmenően a tárgyaláso­kon nemcsak két partner vesz részt, hanem számos ország. Fennáll az a veszély, hogy a tárgyalások mene­tének üteme nem tudja követni ko­runk dinamikáját, és lemarad a tény­leges lehetőségek, valamint a népek és a józan ész által diktált korpa­rancs mögött. Ezért szorgalmaztuk az „európai Reykjavik“ gondolatát, vagyis az or­szágok legmagasabb szintű képvi­selőinek a találkozóját, beleértve az Egyesült Államokat és Kanadát, hogy a tárgyalásoknak erőteljes po­litikai ösztönzést adjunk. Azt is sürgetjük, hogy Európában a fegyveres konfrontáció megszün­tetésében társadalmi és politikai erők széles köre vegyen részt. Mi nyugati és kelet-európai államférfi­akkal közösen indítványoztuk, hogy kerüljön sor kerekasztal-tárgyalá- sokra. Arról van szó, hogy valame­lyik európai fővárosban találkozzon valamennyi irányzathoz tartozó poli­tikai párt képviselője és szabad vitá­ban tárgyalják meg az európai hely­zet alakulásának minden mozzana­tát, természetesen beleértve a fegy­verzet csökkentésének és földré­szünk fegyvermentesítésének a kér­déseit is. Egyszóval, nagyon szeretnénk, ha a nukleáris leszereléssel párhu­zamosan - amelynek útján az első lépést a közepes és rövidebb ható- távolságú rakéták megsemmisítésé­re vonatkozó szerződés jelentette - hasonló folyamat bontakozna ki elsősorban az európai hagyomá­nyos fegyverzet területén is. Ez föld­részünk demográfiai, ipari, ökológiai jellegzetességei által diktált követel­mény, s összefügg politikai színvo­nalával, az elért életszínvonallal, az emberi civilizáció sorsáért és a föld­részen, valamint az egész világon élő emberekért viselt erkölcsi fele­lősségével. A Nyugatnak és a Kelet­nek ugyanolyan mértékben szüksé­ge van erre. KÉRDÉS: Folytatódik a vita arról, hogy milyen lehetséges politikai kö­vetkezményei lennének az Európá­ban lévő valamennyi idegen katonai egység esetleges kivonásának, ön hogyan vélekedik erről? VÁLASZ: Azt szorgalmazzuk, hogy megoldódjon ez a kérdés, s ezt hivatalosan és nyilvánosan kifeje­zésre is juttatjuk. Sajnos azonban Európában sem alakult ki az országok közötti kölcsö­nös bizalom olyan szintje, ami lehe­tővé tenné a felvetett kérdések meg­oldását anélkül, hogy figyelembe vennénk az átfogó helyzetet, első­sorban a leszerelési folyamatot, eb­ben az esetben azokat a tárgyaláso­kat, amelyekről már az előző válasz­ban említést tettem. Éppen e keretek között készek vagyunk a tárgyalásokra - a kölcsö­nösség alapján - a szövetségeseink országai területén tartózkodó egy­ségeinkről, természetesen velük egyetértésben és az ó véleményük figyelembevételével. KÉRDÉS: Mindezidáig nyitott-e a német kérdés? VÁLASZ: Erről már a nyilvános­ság előtt is szóltam az NSZK politi­kusaival való találkozóink alkalmá­val. Ismét csak megerősíthetem mindazt, amit erről a témáról már korábban elmondtam. Egyidejűleg viszont egyértelműen hangsúlyozni szeretném, nem lehet­nek eltérő vélemények a tekintet­ben, hogy a németek sorsa elvá­laszthatatlanul összefügg egész Eu­rópa sorsával, a földrész valamennyi országa teljes biztonságának körül­ményei közötti fejlődésével, vagyis az „európai ház“ építésének távla­taival A két szuverén német állam közötti határ eltörlésére irányuló tö­rekvések, méginkább ezt a célt erő­politika alkalmazásával elérni kívánó szándékok elfogadhatatlanok, és végzetesek is lehetnek. Ezekben a kérdésekben teljesen világosan kell látni. KÉRDÉS: Az „európai háznak“ lesz-e nyitott ajtaja Berlinben? VÁLASZ: Ilyen ajtó nélkül a ház architektúrája nem lenne teljes. KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg ön a szovjet-német kapcsolatok törté­nelmi távlatait? VÁLASZ: ön bizonyára az NSZK-hoz fűződő kapcsolatainkra gondol. így fogalmaznék: ezek a távlatok teljesen tőlünk és önöktől függnek. Olyanok lesznek és csakis olyanok, amilyenekké mi közösen alakítjuk őket. Ezt mi tesszük és senki sem teszi meg helyettünk. Re­mélem, hogy felelősségteljesen já­runk el, ami abból az alapvető tény­ből ered, hogy két olyan országtól, mint a Szovjetunió és az NSZK, jelentős mértékben függ nemcsak az egész európai légkör, hanem en­nél valamivel még több is. önök is éljenek úgy, ahogy akar­nak, és mi is úgy fogunk élni, ahogy nekünk tetszik. Kölcsönösen elő­nyös együttműködést kellene kiala­kítanunk ott, ahol ehhez meg van­nak az anyagi és az emberi feltéte­lek. Tegyünk kísérletet arra, hogy ne úgy nézzünk egymásra, mint hajdani ellenfelek, vagy lehetséges ellenfe­lek, hanem mint partnerek és lehet­séges barátok. Mi Moszkvában ezt nem tartjuk eltúlzott várakozásnak, sem pedig utópiának. KÉRDÉS: Ha az átalakítás siker­rel jár, akkor a Szovjetunió számos ország síámára példaértékű lesz. Vajon az Egyesült Államok reakciós körei ebben az esetben nem kísérlik meg ennek a fejlődésnek a megaka­dályozását? VÁLASZ: Az Egyesült Államok reakciós erőinek emócióit és szán­dékait realitásként kell kezelni és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az utóbbi évek azonban igazolták, hogy ezek az erők sem mindenhatóak. Ebben rejlik korunk egyik fontos jellegzetessége. Azok, akiket ön az Egyesült Államok reakciós erőinek nevezett (nekik végső soron meg­vannak a partnereik más országok­ban, így az NSZK-ban is) természe­tesen nem óhajtják a változásokat. A változásokat viszont korunk stra­tégiai, politikai és gazdasági realitá­sai teszik szükségessé. Nézetem szerint az új politikai gondolkodás ereje éppen abban rejlik, hogy az említett realitásokra támaszkodik és azzal számol, hogy az embernek úgy kellene viselkednie más embe­rekkel szemben, ahogy ó szeretné, hogy azok viselkedjenek vele szem­ben. Ha ezt mindenki magáévá te­szi, akkor a világ szembetűnően jobb lesz. KÉRDÉS: Vajon nem a szociál­demokrácia rehabilitálásáról van-e szó, amikor az egyetemes emberi érdekek prioritását hangsúlyozzuk az osztályérdekek előtt? Úgy gon­dolja-e, hogy az SPD-hez fűződő különleges kapcsolatok lehetsége­sek és kívánatosak? VÁLASZ: A kommunisták és a szociáldemokraták közötti ideoló­giai különbségeket realitásként kell kezelni, akárcsak azét, hogy a ket­tejük közötti kapcsolatokban az utóbbi időben lényeges, pozitív vál­tozások történnek. A múlttal való leszámolás annyit jelent, hogy le kell vonni a múltból a tanulságot. És még valamit, az egyetemes emberi érdekek prioritásának gon­dolatát elsőként németek, Marx és Engels, a kommunista és szociálde­mokrata mozgalom megalapítói fo­galmazták meg. És a szektásokkal támadt vitában nem más kelt a vé­delmükre, mint az orosz szociálde­mokrata Lenin. És éppen Lenin volt a történelmi Békedekrétum szerzője már forra­dalmunk másnapján. Leninnek a szigorú nemzetközi ellenőrzés alatt megvalósuló teljes leszerelésre vonatkozó terve - amelyet 1922-ben a genovai konferencián terjesztettek elő - az alapját képezte annak az eszmének, hogy az egyetemes em­beri értékek döntő fontosságúak az emberi civilizáció sorsára nézve, s ezt már értékelni lehetett az első világháború borzalmas tapasztalatai alapján. Ezek a szocialista ideál elemei voltak, amelyek elsőként kerültek be a világpolitika történetébe. A jelenle­gi időszakban az új realitások figye­lembe vételével szavakkal és tettek­kel próbálunk érvényt szerezni en­nek a hozzáállásnak a nemzetközi kapcsolatokban. Ami a nyugatnémet szociálde­mokratákhoz fűződő „különleges kapcsolatainkat“ illeti, nem vagyok biztos abban, hogy helyes a „külön­leges“ minősítés. Ez egyéb kapcso­latainkhoz viszonyítva bizonyos fokú diszkriminációt fejez ki. Szíveseb­ben beszélnék „a tiszteleten és az érdeklődésen nyugvó termékeny kapcsolatokról“, amelyek többek között feltételezik a jelenlegi vilá­gunkban két jelentős önálló politikai irányzatot képviselő nagy párt kö­zötti nyílt, alkotó véleménycserét és vitát. Huszonöt éves fennállását ünnepli Bratislavában a Honvédelmi Szövetség Budysin utcai Wartburg Autóklubja. A Wartburg tulajdonosok egyetlen szlová­kiai klubja 250 tagot számlál. Nyolc szekciója van, tíztagú szerelőcsoportjának tag/ai az eisenachi Wartburg gyárban sajátították el a szakma fortélyait. Az önerővel épült javítóműhelyekben naponta három gépkocsit javítanak és tesztelnek. Tanfolyamokat szerveznek a Wartburg karbantartásáról és javításá­ról, találkozókat és műszaki napokat rendeznek, tájékoztató előadásokat tartanak. Népszerű a klub által évente megrendezett honvédelmi-tájékozódási autóverseny. Felvételünkön dr. Pavol Majeský (balról), a műszaki csoport vezetője és Vladimír Hájek technikus egy Wartburgot javít. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK) Házasság martini módra Hogyan értékesíti a Martimex legnagyobb részvényesének Ezerkilencszázhetven január elsején alapították a Martimex külkereske­delmi részvénytársaságot. Mégpedig azzal a céllal, hogy népgazdaságunk, de legfőképp a Martini Nehézgégipari Művek vállalatai számára kivitelt és behozatalt bonyolítson le s a termelési kooperációban közvetítsen. Hogyan alakult az elmúlt közel 19 esztendő alatt ez a közös tevékenység, s mi jellemzi manapság? Erre kerestem a választ Július Kostolnýval, a Martimex kereskedelmi politikával és integrációs kérdésekkel megbízott igazgatójával folytatott'beszélgetésem során. • Közvéleményünk számára aránylag ismert a Martimex és a Ne­hézgépipari Művek egykori frigyre lépése, s az azóta megtett közös útja. Miként érinti ezt a szövetséget a gazdasági mechanizmus átalakí­tásának folyamata? Várhatók-e lé­nyeges hangsúlyeltolódások?- Alapvető változás kapcsola­tunkban az elmúlt hónapok során nem történt, és nincs is kilátásban. Mivel részvénytársaság vagyunk, így az alaptőkéből való részesedés­re értem mindezt. Ebben pedig kez­dettől fogva a Nehézgépipari Művek, július elsejétől az állami vállalattá alakult Nehézgépipari Kombinát tölti be a vezető szerepet, mert részvé­nyeink 82 százaléka van a tulajdo­nában. Átszervezések nélkül persze mi sem ússzuk meg, ám kapcsolat- tartásunkat egyik sem befolyásolja lényeges módon. A termelőnél beállt változást már jeleztem. Nálunk a Martimexben tavaly január elsejé­től bővült a hatáskörünkbe tartozó árucsoportok száma. A Strojexport külkereskedelmi vállalattól hozzánk csoportosították át a nehézgépgyá­rakból származó építő- és útépítő- gépek, valamint az emelőtargoncák kivitelét és a speciális gépek beho­zatalát. Ennek lebonyolítására Prá­gában hoztuk létre kihelyezett mun­kahelyünket, amelyet szintén Mar­tinból irányítunk. * Külkereskedelmi tevékenységünk döntő hányadát a Nehézgépipari Kombinát számára bonyolítjuk le. Szinte együtt élünk termelési kapa­citásainak fejlődésével. Erről az alábbi adatok is tanúskodnak: áru- csereforgalom-részesedésük értéke 1970-ben 50 millió, tíz évvel később 5 milliárd, tavaly 7,5 milliárd korona volt, s előreláthatólag 1990-re meg­haladja a 8 milliárdot. A kombinát valamennyi tanácskozásán részt- vesznek képviselőink, így a kapcso­lattartás közvetlen és operatív. S módunkban áll folytonosan az eladható termékek előállítására, a minőségre és a szervizszolgálta­tásra terelni termelőink figyelmét. • Kínálatukból melyek felelnek meg leginkább e hármas követel­ménynek?- Ide sorolhatnám a hidraulikus berendezéseket, az erdei techni­kát, a gázolajmotorokat, a bánya­kombájnokat, a robotokat és mani­pulátorokat, az építő- és útépítőgé­peket, valamint az emelőtargoncá­kat. Eredményességénél fogva min­denképp az élre kívánkozna a hajó­kivitel. Az úszó jármüvek komáromi (Komárno) és prágai termelésének 96 százaléka a Szovjetunióba irá­nyul. Ez az egyedüli termékcsopor­tunk, ahol hosszú távú szerződés alapján dolgozunk, megrendelőink a beütemezett mennyiség dupláját is megvennék, ha győznénk a gyár­tást. így azután már évekkel előre piacra találnak hajóink, ami bizton­ságérzetet ad mindkét érintett gyá­runk dolgozóinak. Egyébként: Ko­máromban nemrégiben már az 500- dik Szovjetunióba irányuló hajó víz- rebocsátását ünnepelték. • Tudvalevő, legnagyobb felvevő piacunk a Szovjetunióban van. Az is ismert, hogy számottevő külkeres­kedelmi aktívumunk van ezzel az országgal szemben. Mi a helyzet a nehézgépipari vállalatok oda irá­nyuló árucsere-forgalmában?- Kereskedelmi tevékenységünk 60 százalékát a Szovjetunióval bo­nyolítjuk le, ám kölcsönös árucsere­forgalmunk napjainkra válságos helyzetbe került a veszélyes arány- talansság, a már említett aktívum miatt. Intenzív tárgyalásokon próbá­lunk kiutat keresni a mai helyzetből. Három megoldás is kínálkozna: a ki­vitelcsökkentés, a behozatalnövelés és a hitelnyújtás. Részünkről a sor­rendben másodiknak felhozott lehe­tőség megvalósítása lenne a legin­kább megfelelő. % És a többi szocialista ország viszonylatában mi a helyzet?- Általában a nagy szériákat a nagyvállalatok vásárolják meg. Ma nem éppen olyan időket élünk, ami­kor ez lenne a jellemző, kiváltképp nem a kis és közepes nagyságú országok esetében. Ezekben ugyan­is lenne érdeklődés kínálatunk iránt. termékeit a külföldi piacokon? Viszont náluk nagyberuházásokkal nemigen számolnak, s a közvetlen kereskedelmünk is eléggé kiegyen­súlyozatlan velük szemben. így van ez Magyarország, Románia és Ju­goszlávia esetében, s az NDK-val egyre korlátozottabb tételekben ke­reskedünk. • Milyen lehetőséget nyújtanak a közvetlen kapcsolatok? Közvetítő szerepkörben szerzett tapasztalatok miről tanúskodnak?- A járható utak egyike manap­ság a termelési kooperáció. Jelenleg a világkereskedelem mintegy 30 százalékát árukötéssel és kooperá­cióban bonyolítják le. Mi a 20 száza­léknál tartunk, és intenzíven dolgo­zunk az újabb sikerek reményében. Többéves tapasztalatokkal közvetí­tőként mintegy 30 kooperáció fölött bábáskodtunk. Erre a célra külön kereskedelmi csoportot hoztunk létre. • Hol tartanak a nem szocialista országok piacának meghódítá­sában?- Kiviteli volumenünket illetően a 300 millió koronás tételünkkel (frankóárakban számítva) külkeres­kedelmi vállalataink között a 10. helyre kerültünk. Ennek objektív okai oda vezethetők vissza, hogy korábban a fejlesztéstől kezdve egészen az értékesítésig elsősor­ban a Szovjetunió és más szocialis­ta országok méreteihez és igényei­hez igazodtunk. Ma a nem szocialis­ta kivitel növelésén is fáradozunk, s már jelentkeznek az első sikerek. Arra kell törekednünk, hogy a tőkés piacon eladható termékek fejleszté­se és előállítása kerüljön előtérbe. Azelőtt nagy, robusztus gépeket gyártottunk, ma az ilyenek már elad­hatatlanok. Partnereink ugyanis kö­zepes nagyságú cégek, amelyek a korábbinál kisebb, olcsóbb és megbízhatóbb gépeket igényelnek tőlünk. Eközben gyáraink gépi be­rendezései avultak, mindenképpen felújításra szorulnak. Előbb tehát új technológiát kell behoznunk külföld­ről, majd fokozatosan elkezdődhet a termelés. Idei törekvéseink közé tartozik a nem szocialista országok­ba irányuló kivitel növelése. Ennek mintegy 30 százalékot kellene elér­nie, s nagyobbrészt az építő- és útépítőgépek, az emelőtargoncák és a hidraulikus berendezések export­jából lehetne fedezni. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents