Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)

1988-10-20 / 248. szám, csütörtök

j gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát

ami közbe jött.

A vidéki kulturális intézmények az utóbbi években szerényebb tevékenységet fejtenek ki, mint tíz-húsz évvel korábban. Erről olvasunk az újságok hasábjain, és sokszor hallunk panaszokat a rádió kulturális híradójában is. Elgondolkoztató tény. A hatvanas években legalább három színelőadás vagy más fellépés valósult meg évente csaknem minden községben, ugyanakkor ma már csak kivételes esetekben fordul elő ilyesmi. A nagyobb ünnepek alkalmával a falvak ifjai legalább egy kabaréműsorral csalogatták a közönséget a művelődési házba, ahol azután „törvényszerűen“ táncmulatság következett. Közönségben nem volt hiány, mert a lányokkal együtt a „gardemamák“ is elmentek a bálba. Talán nem túlzók, ha kijelentem, hogy a múltban falun és városon egyaránt több időt áldoztak a kultúrának és a társas életnek az emberek. Ma, amint az nem egy alkalommal észlelhető, sokan bezárkóznak és kerülik a közösségi életformát. Az elmúlt napokban idősebbek társaságába kerültem, és felemlegették azt az időt, amikor a lányok fonóba jártak, amikor vasárnap estefelé a fiatalság dalolva ment végig a község főutcáján, amikor bérelt vagy kölcsön vett helyiségben, „kulturáltan" viselkedve, egymás ajkáról „lopták le“ a legszebb népdalokat, nótákat. A kultúráltan jelzőt azért tettem idézőjelbe, mert ha akkoriban egy részeg ifjú tűnt fel, azt vagy kitessékelték, vagy

mindenki félre húzódott tőle, és más kiút nem maradt számára, mint szégyenkezve távozni. A „korhely“ jelzőtől abban az időben nagyon félt minden fiatal. Félt a szülő is, mert a iányok szemében ugyancsak csökkent az italt kedvelő ifjú értéke, így a nősülés sem ment simán az ő esetében.

Kultúrát terjeszteni épültek az új művelődési házak, és létesültek más intézmények. Az elgondolás jó volt, és minden annak érdekében történt, hogy a jó folytatódjék, fejlődjön, hogy műveltebbé váljanak az emberek, kivétel nélkül. Igen ám, de valami közbe jött, némely dolgokat és hatásokat, amelyek a társadalmi fejlődés során törvényszerűen bekövetkezhetnek, amiként sokszor be is következtek, úgy látszik, figyelmen kívül hagytunk.

Gömörhorkán (Gemerská Hôrka), a Rozsnyói (Rožňava) járás e közepesnél nagyobb községében is működik egy kulturális intézmény, a cellulóz- és papírgyár szakszervezeti üzemi klubja. Húsz évvel ezelőtt adták át e klubot rendeltetésének és kisebb-nagyobb sikereivel, állandó tevékenységével közismertté, vonzóvá vált a környéken. Jelenleg is aktívan járul hozzá a közösségi élet kibontakoztatásához. Kevés az olyan nap, amely üres a népművelők határidőnaplójában. Az elmúlt öt hónapban több mint másfél száz kisebb-nagyobb rendezvény valósult meg a klub falai között..

Havonként egy alkalommal táncKözönség, hol vagy?

ÚJ SZÚ

1988. X. 20.

Felemás helyzet jellemzi a marcelházi (Marcelová) művelődési házat. Mérlegének egyik serpenyőjében ott vannak jó hírű amatör művészeti csoportjai, az asz- szonykórus, a citerazenekar, a színjátszók, a bábosok, a szalonzenekar - a másikban, érdeklődők hiányában, kongó színháztermünk található. Az új évad első két bemutatójára (Matesz, Szőttes) összesen 50 néző volt kíváncsi. Az előadásokról egyaránt hiányoztak a falu és a szövetkezet vezetői, valamint (egyetlen pedagógus házaspár kivételével) a tanítók. Helyzetünk ebből a szempontból már-már kétségbeejtő. Ezt figyelembe véve, hamarosan felül kell vizsgálnunk az őszi időszakra tervezett műsorainkat, hiszen jószerivel a csőd szélére jutottunk. E gondjaink elsősorban azért tűnnek furcsának, mert a marcelházi művelődési ház tevékenységét járási, sőt kerületi szinten is a legjobbak között tartják számon.

A helyhiánnyal küszködő könyvtárról már szóltunk korábban. További súlyos gondunk, hogy Marcelházán tíz éve nincs mozi, s belátható időn belül nem is lesz. Ez nagyon megnehezíti az ifjúsággal való kapcsolatteremtést és -tartást, az új formák bevezetését és meghonosítását is. Évi költségvetésünk a létfenntartásra ugyan elég, de a diavetítőnk nem versenyezhet a mind több családban föllelhető videóval, B-100-as magnónk ,,nem rúghat labdába“ a fiatalok otthoni hifitornyai mellett.

Az alakulófélben lévő nyugdíjas-klub remélhetőleg javít valamit az áldatlan állapotokon, de ténfergő ifjúságunk helyzetét nem oldja meg. Az egykor közkedvelt diszkókat és táncmulatságokat jó ideje már csak zártkörű formákban tarthatjuk meg. A rendezők, rendszerint az aktívabb tömegszervezetek tagjai, testi épségüket tették kockára, annyira elburjánzott a garázdaság, a verekedés.

Ami éltet bennünket és reményekre jogosít, az amatőr együtteseink áldásos tevékenysége. Ezen a téren a magyar tanítási nyelvű alapiskolával, a Csemadok és az ifjúsági szövetség helyi szervezetével kialakított együttműködésünk jónak mondható, örvendetes, hogy az ifjúsági szervezet hosszú ideje „lappangó“ kulturális munkája mostanában fellendúlt, fokozódott az önművelés és az önmegvalósítás iránti igény. A klub látogatottsági szintje ugrásszerűen megnőtt, annak ellenére, hogy audiovizuális eszközökkel alig- alig rendelkezünk.

Anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy látványos programokat szervezzünk, főként azért nem, mert a monopol helyzetben lévő Slovkoncert egy-egy kasszasikerrel kecsegtető műsort csak akkor ad el, ha két-három fellépést biztosítunk. Igy elsősorban azok a nagy házak jönnek csak szóba, melyek véráldozat nélkül is vállalhatnak némi anyagi kockázatot. Magyarországi vendégegyüttest, éppen az anyagiak miatt, hosszú évek óta nem szerződtethettünk.

Az őszi-téli időszakban minden héten lesz egy-egy egész estés műsorunk. Mellettük kiállítások, előadások, műsoros estek sorakoznak majd, lesznek tanfolyamok, amatőr művészeti csoportjaink készülnek az új bemutatóra. Mindennek ellenére úgy érezzük, valami megrekedt a marcelházi kulturális életben.

Számunkra nem vigasz és nern elégtétel, hogy ez majdnem mindenütt így van. Álláspontjainkat nagyon rövid időn belül egyeztetnünk kell a falu párt és állami szerveivel, az efsz-el, a tömegszervezetek és más intézmények képviselőivel. Bízunk benne, hogy közös erővel, akár konfliktusok árán is, sikerül nagyobb fordulatra kapcsolnunk az akadozó gépezetet.

BENKÓ ANTAL, a marcelházi művelődési központ igazgatója

mulatság vagy diszkó várja a fiatalságot. Az üzemi klub dolgozói együttműködnek az aktívan dolgozó tömegszervezetekkel, a Csemadok- kal, a nószövetség és az antifasiszta szövetség helyi szervezetével. Szintén jók a kapcsolatok a magyar és a szlovák alapiskolákkal. A nyár folyamán közösen szerveztünk rendezvényeket a sportszervezettel. Szép gyümölcs- és zöldségkiállítást rendeztünk szeptember elején, ennek megvalósításában oroszlán- részt vállalt a Csemadok helyi szervezetének vezetősége. Kedvesek és színvonalasak voltak a gyermekek számára rendezett műsorok is.

Mégis fel kell tennünk a kérdést: elegendő-e mindez ahhoz, hogy a mai igényeket kielégítsük? Elégséges-e az aktivitás jelenlegi szintje? Talán tegyük fel azt a kérdést is, hogy kik azok, és hányán vannak, akik aktívak, ugyanakkor, hogy mennyi a passzív szemlélődő?

A válasz nagyon egyszerű: kevés az aktívan tevékenykedő ember. Kivétel a fúvószenekar és a Sajóvöl- gye énekkar, amelyeknek a tagjai rendszeresen próbálnak, valamint az egyes szakkörök, amelyek, ha rendszertelenül is, de működnek. A vállalat dolgozói és a lakosság zöme azonban inkább „a passzív oldalra húz“, a behozott, a konzum kultúrát igényli. Legalábbis ez derült ki az üzemi klub által szervezett közvéleménykutatás eredményeiből is. Miben kereshetők e hiányosság okai? 1980-tól Gömörhorkán amatőrök nem játszottak színdarabot. „Csak" professzionális színházak szerepeltek a művelődési ház színpadán! (Kis számú közönség előtt ez esetekben is.) Tudja-e az okát valaki annak, hogy miért fenekük meg minden helyi kezdeményezés a műsorok betanulása közben? Fel lehetne tenni a kérdést: egyes amatőr művészeti szakkörök tevékenysége miért jut szintén erre a sorsra?

A kérdésekre a válasz írásom első soraiban található. A hiba nem csak a papucskultúra elterjedésében, hanem a folyamatosság hiányában, az ifjúság aktivitásában, érdeklődésében és erejének szétfor- gácsolódásában keresendő. Az üzemi klub támogatja az ifjúságot, eleget tesz kéréseinek. Sajnos, ez egyoldalúsághoz vezetett, a fiatalok is csak a konzum kultúrát kívánják. Ifjúságunkra nem hatnak azok a tényezők, amelyek valamikor pozitívan formálták a viselkedéskultúrát az aktív amatőr művészeti tevékenység terén. Több hozzáértő irányító és szervező egyéniség kellene ahhoz, hogy fiataljaink saját maguk jöjjenek rá, csak a minőségi élet, nem pedig a könnyelmű közöny lehet életcél.

GRESSÓ BÉLA, a gömörhorkai üzemi klub vezetője

A jó művelődési otthon nemcsak fellépések színhelye, hanem a próbáké is (Molnár János felvétele)

Felmérve az igényeket

A kulturális-népművelési munkát községünk, Nagymagyar (Zlaté Klasy) területén új irányítási forma szerint végezzük. Az egyes kulturális intézmények összevonásával, integrálásával és egységes irányításával nagyobb lehetőség nyílt a sokrétű igények kielégítésére, az eszmei- politikai nevelő munka továbbfej lesz té- sére.

A helyi művelődési központ munkájának kiinduló pontja az egységes kulturális terv, amelyet a helyi nemzeti bizottság oktatási és kulturális bizottsága, tanácsa és plenáris ülése hagy jóvá. A helyi művelődési központot a kulturális nevelő klub, a helyi közkönyvtár, az ifjúsági klub, a szövetkezeti klub és a vajasvatai (Mas- lovce) helyi közkönyvtár alkotja.

Idei rendezvényeinket a jelentős politikai évfordulók: a februári győzelem 40., a Csehszlovák Köztársaság megalakulása 70. évfordulójának jegyében tartjuk, s tevékenységünket a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött szociális, gazdasági fejlődés gyorsítási stratégiájának megvalósítása jellemzi.

A kulturális nevelómunka keretében az embereket arra ösztönözzük, hogy tudatosítsák a szocializmus előnyeit, pozitívan viszonyuljanak a szocialista hazafisághoz és proletár internacionalizmushoz. Nagy hangsúlyt helyezünk a fiatal nemzedék nevelésére: az ifjúság számára politikai és szakelőadásokat, tanfolyamokat rendezünk. Az egyes előadások témakörei: politika, jog, egészségügy, pedagógia, pszichológia, történelem, közrend és környezetvédelem, szocialista életmódra nevelés, honvédelmi nevelés, esztétikai nevelés, munkára nevelés, politechnikai nevelés. Célunk a kulturális nevelőmunka eszmei tartalmának az elmélyítése, a szocialista országok békepolitikájának, gazdasági és szövetségi együttműködésének a népszerűsítése.

Tömegpolitikai munkánk egyik fontos tényezője az agitációs és propaganda- munka: legfőbb feladatnak a dolgozók széles tömegeinek a tájékoztatása, ismereteik bővítése, valamint politikai, eszmei, erkölcsi és munkára nevelésük. Rendszeresen megemlékezünk a jelentős nemzeti ünnepekről és politikai évfordulókról, tájékoztatjuk a lakosságot községünk gazdasági, kulturális és sportrendezvényeiről. Lehetőséget teremtünk a lakosság szabadidejének aktív kihasználására. Felmérjük mind a felnőttek, mind a fiatalok, mind a tömegszervezetek igényeit, s az érdeklődésnek megfelelően szervezünk előadásokat, író-olvasó találkozókat és egyéb rendezvényeket. Ezekben kerüljük a formalizmust, nyíltan beszélünk a problémákról.

A kulturális nevelő klubban az ősz folyamán előadássorozatokat szervezünk a cigánylakosság részére. Olyan időszerű témákat vitatunk meg, mint az egészséges életmód, a bűnözés, továbbá az iskolakerülés, munkakerülés, az alkoholizmus és a toxikománia elleni harc.

Színvonalasnak ígérkezik az egyes kulturális intézményekben a tanulóifjúság számára rendezendő program, főleg a hét végi szabadnapokon és a téli szünidőben. A SZISZ-alapszervezetek tagsága kulturális igényeinek a kielégítésére ezentúl is fokozott figyelmet fordítunk. Novemberben a Szlovákiai Nószövetség helyi alapszervezetével közösen a SZISZ tagsága részére előadássorozatot indítunk Kis családi iskola címmel. S még ugyanabban a hónapban irodalmi és politikai vetélkedőket tartunk a tanulóifjúság és a SZISZ-tagok részvételével.

A Csemadok helyi alapszervezetével közösen történelmi előadást tervezünk, előadó: dr. Püspöki Nagy Péter. Még ebben a hónapban folytatjuk a tavaly megkezdett német nyelvtanfolyamot haladók számára.

Különböző szakköröket szeretnénk alakítani az alapiskola tanulóinak. így például énekkar, tánckor, rejtvényfejtők köre szerepel elképzeléseinkben. Es művelődési központunk szorosabb kapcsolatot készül kialakítani a tömegszervezetek, üzemek vezetőivel.

MÉRY JÚLIA,

a nagymagyari művelődési központ igazgatója

Jobban élni a lehetőségekkel

Boly (Boľ) központi község a Töketerebesi (Trebišov) járás dél-keleti részében. Lakóinak túlnyomó többsége a helyi efsz-ben dolgozik, de vannak sokan, akik a falun kívül találtak munkalehetőséget.

Az itt élők kulturális igényei nagyon különbözőek. Ahhoz, hogy valamennyit kielégítsük, ismernünk kell az emberek művelődési szokásait. Sajnos, községünkben kevés a fiatal, és akik vannak, azok is távol tanulnak, és csak a hót végére jönnek haza. Ennek ellenére a kulturális élet szépen fejlődik községünkben. Büszkélkedhetünk egy újonnan szervezett női éneklőcsoporttal, amelyet a Csemadok helyi szervezete fog egybe, de tagjai a többi tömegszervezetben is aktívak.

Régebben működött községünkben egy jó, sikeresnek mondott színjátszó csoport, amely a kerületi versenyre is eljutott, méltón képviselve járásunkat. A csoport személyi változások miatt feloszlott, illetve egyelőre nem hallat magáról, pedig lenne vállalkozó az idősebb emberek közül is, akik szíves-örömest játszanának. Ezen az állapoton szeretnénk rövid időn belül változtatni, azaz egy hozzáértő rendező segítségével szeretnénk felújítani a helyi színjátszó csoport munkáját. Az együttes szervezése egyébként már folyamatban van. Tervezzük, hogy a kassai (Košice) Thália Színpad művészeivel közösen kulturális műsort állítunk össze a község felszabadulásának tiszteletére.

Köztudott, hogy minden tömegszervezetnek más-más a tevékenységi köre. A párt művelődéspolitikájának szellemében csak akkor tudják jól végezni munkájukat, ha együttműködnek. Előfordulhat, hogy még így sem minden sikerül mindjárt az első nekifutásra. Községünk lakóinak egy részét külön kell meggyőzni, hogy vegyen részt a kulturális munkában. Sajnos, ez nem mindig sikerül. A szövetkezet tagjai közül kevesen látogatják a helyi rendezvényeket. Aktívabban is bekapcsolódhatnának községünk kulturális életébe, így a művelődési központ jobban ki lenne használva. Egyelőre még nem sikerült megteremteni az egyesített pénzalapot a kultúra fejlesztésére, talán a következő időszakban ez is megvalósul.

Evenként kétszer látogat községünkbe a kassai Thália Színpad, melynek előadásai kitűnőek, mégha nem is felelnek meg a lakosság igényeinek. Az igazsághoz tartozik, hogy az új produkciók mindig egy fél évvel később kerülnek el hozzánk. Legutóbb a Liliomfi című zenés vígjátékkal szerepelt itt a Thália Színpad, a közönség nagy megelégedésére.

Vendégszerepeit nálunk Lukács Sándor budapesti színművész, akinek az előadóestjére azonban szintén kevesen jöttek el, jóllehet széles körben propagáltuk. Ellátogattak hozzánk a bratislavai Popkaraván diszkócsoport tagjai is. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a rendezvények szintén nagyobb visszhangnak örvendenek a közeli falvak fiataljainak körében, mint nálunk.

Boly kulturális életében jelentős szerepet játszik a mozi. Lelkes dolgozói igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, így a látogatottsággal meg lehetünk elégedve. Nagy gond azonban a téli vetítés, a 153 férőhelyes termet, sajnos, nem lehet kifűteni, és ez sok nézőt elriaszt a mozitól. Talán az idén sikerül ezt a kérdést is megoldanunk.

Községünkben működik még egy központi könyvtár, mely a helybeli és a környező falvak olvasói igényeit lenne hivatott kielégíteni. Sajnos, ezt a lehetőséget szintén csak nagyon kevesen használják ki.

SZEDLÁK MIKLÓS, a bolyi művelődési központ igazgatója