Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-18 / 246. szám, kedd
Az ideológiai munka feladatairól Szlovákiában (Folytatás a 4. oldalról) de kizárjuk azt, hogy a hívók vallásos érzelmeivel politikai síkon visszaéljenek reakciós, népellenes célokra. Az egyházpolitika viszonylatában sem zárkózunk el egyetlen fontos kérdés elöl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy némán elnézzük az önkényes tetteket, amelyek népünk, köztük a hívők érdekei ellen irányulnak, elnézzük annak bomlasztását, ami nálunk az embereket egyesíti, ami szilárdítja társadalmunk átalakítását és megteremti kedvezőbb előfeltételeit. A CSKP KB Elnöksége által 1986 decemberében jóváhagyott intézkedések feladatul adják az egyházpolitika további tökéletesítését. Ennek előfeltétele egyebek között az, hogy az egyházpolitika súlypontját áthelyezzük főleg a hívók és az egyházi tényezők körében nap nap után kifejtett politikai és nevelő munkára. A szocialista demokrácia elmélyítésével, a politikai rendszer és a társadalom átalakításával összefüggésben csak néhány kérdéssel foglalkoztunk. A CSKP KB 9. és 10. ülésén hangsúlyozták, hogy a pártnak minden szinten a fejlődés élcsapatának kell lennie. Ebből kell kiindulnunk, s a párt szerveinek, szervezeteinek, az összes kommunistának konkrét tetteivel kell bizonyítaniuk, hogy nemcsak szándékunk betölteni az élcsapat szerepét az olyan rendkívül bonyolult folyamat irányításában, szervezésében és megvalósításában, amilyen a gazdasági mechanizmusnak és az egész társadalomnak átalakítása, hanem erre képesek is vagyunk. A társadalomtudományok feladatai Tisztelt elvtársak, a szocialista világban, bennünket is beleértve, az átalakítás forradalmi változásai alapvetően érintik az egész szellemi területet is. Megfelelő eredményeket akarunk elérni az emberek szocialista tudatának formálásában, s ehhez elsősorban biztosítani kell valamennyi szféra, terület és intézmény, minden olyan tényező egységes hatásgyakorlását, amelyek részt vesznek az ember nevelésében és tudatának alakításában. Rendkívül fontos és felelősségteljes szerep hárul e tekintetben az átalakítás folyamatainak, társadalmunk további fejlesztése folyamatainak elméleti kidolgozására. Az átalakítassal összefüggő számos kérdés megoldására nem vagyunk eléggé felkészültek. Gyakran hiányát érezzük a problémák tudományos elemzésének, a jelenségek és az időszerű folyamatok lényege átfogó és rendszeres feltárásának. A kommunista párt^. főleg XIV. kongresszusa óta rendszeresen foglalkozik a társadalomtudományok helyzetével. A társadalomtudományokat arra ösztönözte, hogy küszöböljék ki a válság időszakának csökevényeit, megfogalmazta a társadalomtudományok további pozitív fejlődésének kiindulópontját és eszmeipolitikai platformját, hogy fejlődjön alkotó potenciáljuk és eredményesebben beilleszkedjenek a szocialista építés folyamataiba. Nem sikerült mindent - esetenként a döntő fontosságút sem - megvalósítani a társadalomtudományok dinamikus minőségi fejlesztése érdekében. Sőt, egyes irányokban bizonyos megtorpanás következett be, amely kifejezésre jutott a közismert igazságok egyszerű ismétlésében és a sürgető fontosságú társadalmi problémák megkerülésében. A társadalomtudományok szerepét nem egyszer leszűkítették arra, hogy mentegesse a gyakorlat sok esetben elavult formáit. Olyan helyzet alakult ki, amelyben az elméletnek és a gyakorlatnak is valamiképp megfelelt a problémamentes változatlanságnak, a kényelemnek és a felületességnek helyzete. Nem törődhetünk bele abba, hogy a társadalomtudományi művek egy része leiró jellegű, ezek a tudományok nem adnak kielégítő elméleti választ a szocializmus fejlődésének alapvető kérdéseire, nem fogalmazzák meg eléggé merészen további társadalmi fejlődésünk prognózisát. Mindmáig csekély hányadot képviselnek a szintetizáló müvek. Túlsúlyban vannak azok a művek, amelyek a társadalmi élet részkérdéseit érintik és |obbára hiányoznak azok, amelyek ellentmondásosságában és egységében ecsetelik a társadalmi mozgást. A társadalomtudományi megismerésnek ez a helyzete nem felel meg azoknak a feladatoknak, amelyeket a társadalmi átalakítás folyamata állít elénk. Ez nem kis mértékben a társadalomtudományok irányítása és tervezése adminisztratív módszereinek a következménye. Főleg az alapkutatásnak több lehetőségre és önállóságra van szüksége, hogy megfelelő mértékben a politikai gyakorlat előtt járjon, s azt elláthassa a gyakorlati problémák megoldásának színvonalas változataival. Több szintetizáló műre van szükségünk, amelyek biztosítják a társadalomtudományok kapcsolatát a gyakorlattal, az élettel. De ezzel egyidejűleg szükségünk van alapvető fordulatra a társadalmi-politikai gyakorlatban is a társadalomtudományok viszonylatában s arra, hogy a tudományos frontot jobban bevonják a tervezetek, a határozatok és a tervek szakvéleményezésébe. Ezért a legfőbb ideje átfogó módon foglalkozni a tudomány egységes tervezésének és irányításának valamint olyan szervezeti felépítésének kérdéseivel, amely áthidalja az egyes tárcák által emelt falakat a tudományon belüli kapcsolatok tökéletesítésében, a tudományos munkahelyek jobb anyagi és személyi ellátottsága, valamint a tudományos tevékenység tökéletesebb erkölcsi és anyagi ösztönzése viszonylatában. Az átalakítás nagy társadalmi megrendeléssel fordul a társadalomtudományok rendszeréhez. Jelenleg sürgető fontosságú társadalmi igény foglalkozni az alábbi átfogó jellegű komoly problémákkal: először is az átalakítás és a gyorsítás folyamatának feltételei között az intenzív típusú bővített társadalmi újratermelés problémáival. A szakágazatok közötti együttműködés bázisán kutatni kell a tudomá- nyos-műszaki, a gazdasági, a politikai valamint a szellemi-politikai fejlődés dialektikus kapcsolatban álló problémáit. Szükséges, hogy ennek a problémakörnek kutatása beletorkolljon a szocialista társadalom fejlődésének fokozatosan kialakuló egységes elméleti koncepciójába. Ennek kimunkálása megkívánja elsősorban a marxista-leninista filozófiának, a politikai gazdaságtannak, a tudományos kommunizmusnak, a történelemnek, a szociológiának, az államról és a jogról szóló tudománynak lényeges fejlesztését. A társadalmi átalakítás megköveteli egyrészt a társadalom legfontosabb szféráinak, másrészt az egész társadalmi mozgásnak elemzését és prognosztizálását. E tekintetben teljes mértékben támaszkodni kell azokra a prognózisokra, amelyeket a Szlovák Tudományos Akadémia geszciójával dolgoztak ki, s e komplex feladat teljesítésére szoros együttműködést kell teremteni a Szlovák Tudományos Akadémiának, a főiskoláknak, az egyes tárcáknak, valamint a párt elméleti munkahelyeinek kutatókapacitásai között. Másodszor - foglalkozni kell a politikai rendszernek, s ebben a rendszerből a kommunista párt helyének, a szocialista társadalomban betöltött élcsapatszerepének problémakörével. A társadalomtudományoktól elvárjuk, hogy elméletileg mélyrehatóbban fogják általánosítani a párt vezető szerepe gyakorlásának tapasztalatait, s alkotó módon megoldják a CSKP politikájának jelenlegi problémáit, valamint kimunkálásának és megvalósításának távlati feladatait is. E problémák megoldásáért felelősséggel tartoznak elsősorban a párt elméleti munkahelyei - az SZLKP KB Marxizmus-Lenmizmus Intézete, valamint a CSKP KB Politikai Főiskolájának Kara. Harmadszor - kutatni kell az átalakítás emberi dimenziójának problémáit, az embert, mint az átalakítás célját és hordozóját. Ez megkívánja sokoldalú szükségleteinek, érdekeinek és képességeinek elemzését, alkotó aktivitása és kezdeményezése felszabadítása feltételeinek tüzetesebb boncolgatását. Megkívánja továbbá a dolgozók, főleg az ifjúság szocialista tudata, történelmi öntudata, az élet értelme formálásával összefüggő kérdések kutatását, s olyan minőségileg egységes elmélet kialakítását, amelyből jobban meríthetne a társadalmi gyakorlat. A Szlovák Tudományos Akadémiában folyik a munka az átfogó alapkutatási programon. Ezt a munkát gyorsítani és tökéletesíteni kell s el kell jutni az eredményekhez. A társadalmi átalakítás nem az ideológiai fegyverszünet feltételei között megy végbe. Ma sem változott a burzsoá ideológia lényege, célja és szocialistaellenes orientáltsága. Éppen ellenkezőleg. Az ideológiai harc számos elméleti és ideológiai kérdésben kiéleződik. Ez megkívánja a társadalomtudományoktól a kikristályosodott osztályszemléletet, amelyet egyértelműen támogatna a szocialista építés legidőszerűbb elméleti problémáinak alkotó megoldása. Ezzel összefüggésben nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a történelem csakúgy mint a múltban, ma is az éles ideológiai harc színtere. Eszmei ellenfeleink napjainkban is minden alkalommal, történelmünk minden fontos eseményével és évfordulójával élve törekednek annak eltorzítására, kiforgatására s főleg fejlődésünk szocialista útjának befeketítésére. A fiatal nemzedék oktatása és nevelése Elvtársak, noha az oktatás és a nevelés valamint oktatásügyünk további fejlődésének kérdései, tekintettel fontosságukra napirendjén szerepelnek majd a CSKP KB és ezzel összefüggésben az SZLKP KB külön ülésének, nem lehet mai ülésünkön, amelyen társadalmunk átalakításának ideológiai vonatkozásairól tárgyalunk, megkerülni ezt a területet, amely olyan nagy mértékben hozzájárul főleg a fiatal nemzedék oktatásához és neveléséhez. A kommunista nevelés a szocialista iskola nevelési-oktatási rendszerének elsőrendű és legfontosabb feladata. Küldetése, hogy politikailag és szellemileg sokoldalúan fejlett, erkölcsileg magas szinten álló, határozott világnézetű embert neveljen, olyan embert, akinek jó a munkához való viszonya, aki kész a becsületes munkára, és aki a szocialista haza öntudatos állampolgára. E cél megvalósításáért az iskola és más nevelő tényezők sokat tettek. Egész sor pozitív eredmény született. A nevelés területén, az iskola, a család, a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, a vállalatok, a minisztériumok és más intézmények nevelómunkájában azonban számos hiányosság, gyenge pont, megoldatlan probléma és nyitott kérdés található. A hiányosságok mindenekelőtt az ifjúság világnézeti és erkölcsi-politikai tudatában, a fiatalok érzelmi és esztétikai fejlődésében mutatkoznak meg. A fiatal emberek között gyakoriak az individualizmus, az igénytelenség, a szürkeség, az alacsony fokú felelősség, a közöny, a kulturált viselkedés elvei megsértésének az esetei. A személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődését végeredményben sokszor csak az egyes összetevőkre szűkítik le. Ez a nevelés és az oktatás egységének gyakori megbontása, a nevelő- és oktatói munka, valamint a társadalom élete nem megfelelő összekapcsolásának a következménye. A nevelőmunka hatékonyságát komolyan fékezi a formalizmus is, amelyre jellemzőek a sablonok, a nevelési folyamat elaprózása, a különböző rendezvények főleg külsődleges hatást szem előtt tartó gyakorisága. Valóban elérkezett az idő, hogy nevelési rendszerünket megszabadítsuk a sematizmustól és a formalizmustól, közelebb vigyük a társadalom életéhez, s a gyakorlat által kipróbált tapasztalatokból induljunk ki. Egyben az elméleti ismeretekre kell támaszkodnunk és ezzel összefüggésben kell fejlesztenünk és kihasználnunk az ember átfogó vizsgálatát, s az ehhez kapcsolódó filozófiai, szociológiai, pedagógiai, pszichológiai és más kutatásokat, ezeket a kutatásokat a reális élettel kell összehangolni. Több figyelmet kell fordítanunk a gyermekek és az ifjúság iskolán kívüli tevékenységére, e tevékenység nevelő hatására. Főleg a fiatalok sokoldalú kulturális, fizikai fejlődését kell elősegíteni. Ebben a tevékenységben össze kell kapcsolni a pihenést, a szórakozást és a társadalmilag hasznos munkát a fiatalok képességeinek és tehetségének további fejlesztésével. Az iskolának szüksége van a SZISZ, az FSZM, a Nemzeti Frontban tömörülő valamennyi társadalmi szervezet, a nemzeti bizottságok, a kulturális és művelődési intézmények segítségére. A munkás- fiatalok felkészítésében megkülönböztetett szerepe van az üzemeknek, vállalatoknak és rezortoknak. Ebből szükségszerűen ered az a kötelesség, hogy a szakmunkástanulókat és a fiatal munkásokat bevonjuk az önigazgatási folyamatokba, az újítómozgalomba. Folyamatos párbeszédet kell velük folytatni, válaszolni kell az általuk felvetett kérdésekre és reagálni kell az őket foglalkoztató problémákra. A szocialista ember formálásának, a fiatal nemzedék hatékony nevelésének rendkívül fontos tényezője a család. A családi környezetnek nagy hatása van a gyermekek és a fiatalok belső világára, értékorientációjuk, a munkához és általában a szocializmushoz való viszonyuk kialakítására. A család megszilárdítása, a szülők és a gyermekek, valamint a szülők és a pedagógusok közötti viszony erősítése révén kell arra tanítani a fiatalokat, hogy aktívan éljenek, fejleszteni kell bennük a harmonikus, a szellemileg és érzelmileg gazdag élet iránti igényt. A főiskolákon komoly probléma a társadalomtudományi tantárgyak eszmei hatásának alacsony színvonala. A társadalomtudományok oktatásának eddigi formái és módszerei magukon viselil^annak a negatív következményeit, hogy a marxizmus-leninizmus oktatása elszakadt az élettől, a társadalmi gyakorlattól. A marxizmus-leninizmus intézeteinek a kommunista nevelés teljes jogú szubjektumaivá kell válniuk, másként nem lenne létjogosultságuk. Az iskolák igazgatóságainak, a főiskolák vezetőségének, a marxizmus-leniniz- mus intézetek munkatársainak illetve a szaktárgyak tanítóinak megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a magasan képzett szakemberek felkészítésében mutatkozó hiányosságok felszámolására. E néhány probléma felvetése is jelzi, mennyire bonyolult az iskola, egész okta- tó-nevelő rendszerünk munkája. Egyben azt is bizonyítják, hogy a jövő év első felére tervezett SZLKP KB-ülés előkészítésére rendkívül nagy gondot kell fordítani. A kultúra helye az átalakítás folyamatában Elvtársak, a társadalom átfogó átalakítása és demokratizálása elképzelhetetlen anélkül, hogy a kultúra és a művészet kivívja a maga helyét az emberek életében. Épp a társadalom, minden egyes ember kulturális fejlődésével kapnak értelmet azok a gazdasági és szociális folyamatok, amelyeket az átalakítás kíván meggyorsítani és intenzívebbé tenni. A kultúra egyrészt ösztönzi és fejleszti az ember alkotó képességeit, másrészt meghatványozza a társadalmi újratermelés eredményeit, s ezáltal tovább tökéletesedik az emberek élete. A kultúrához való viszonyunkat ezért annak a felismerésnek megfelelően kell alakítanunk, miszerint a kultúra a fejlett társadalom szerves része, és nem csupán többé-kevésbé szükséges kiegészítő eleme. Az átalakítás folyamatában a kultúrának is megvan a maga szilárd helye. Eszmeileg összefonódik az egyetemes proletár- és szocialista kultúra élő hagyományaival, azokra az eredményekre kötődik, amelyeket nemzeteink és nemzetiségeink több mint négy évtizedes kulturális fejlődése során értünk el. Tény, hogy a művelődéspolitikai gyakorlat nem nélkülözte a hibákat sem, például szűkén értelmezte a művészetet, lebecsülte az esztétikai nevelést, megcsontosodottság jellemezte a kultúra terjesztését stb. Nincs azonban ok arra, hogy megtagadjuk azokat a vitathatatlan értékeket, irodalmi, drámai, film-, zenei, képzőművészeti és építészeti alkotásokat, amelyek a szocialista kultúra fejlődése során születtek, bár gyakran vagyunk tanúi annak, hogy megpróbálják kétségbevonni, nihili- zálni ezeket az értékeket. A kultúra területén kulcsfontosságú feladat az értékesebb alkotások létrehozása és közvetítése. A minőség nevében a kultúra hivatott harcot folytatni az olyan értékek létrehozásáért, amelyek az embert erkölcsileg és esztétikailag gazdagítanák. Csak az ilyen értékek képesek gazdagítani a társadalom kulturális arculatát, s meghatározni az emberek szellemi fejlődését. A művészi alkotás és a kultúra objektív kritériumává válik az emberek tudatára gyakorolt aktív hatása. Ez egyrészt fokozza a minden nemű művészeti és kulturális tevékenységgel szemben támasztott szakmai igényességét, másrészt az alkotók és a kulturális dolgozók felelősségének mértékét. A művészi alkotó tevékenység alapvető áramlata továbbra is a szocialista realizmus. Benne tükröződik az új emberért vívott küzdelem egysége és dialektikája, benne találkoznak népünk haladó hagyományai társadalmunk jelenlegi törekvéseivel és távlataival. A kulturális folyóiratoknak, a rádiónak és a televíziónak jóval aktívabban kell propagálniuk a kulturális értékeket, cse- lekvőbben kell hozzájárulniuk az érték- rendszerek kialakításához, ugyanakkor elvszerűbben kell felvetniük a kulturális örökség kérdéseit, valamint az időszerű kulturális folyamatok terén felmerülő problémákat, s elő kell segíteniük e folyamatok marxista magyarázatát. A kulturális folyóiratok jelenleg új kiadványokkal bővülő rendszerének olyan irányban kell hatnia, hogy magas szakmai és ideológiai szinten tükrözze a kultúrában lejátszódó időszerű folyamatokat, hogy az elméletben és a gyakorlatban egyaránt mutasson rá e folyamatok komolyságára. Mindehhez jelentős mértékben kell hozzájárulnia a múkritikának is, mivel az átalakítás időszakában különösen fontos, hogy a kritika az alkotások értékelése marxista kritériumainak szilárd rendszerével dolgozzon, s nyíltságával, állampolgári és művészi elvszerűségével, eszmei-politikai érettségével segítse elő az alkotói tevékenységgel szembeni magas igények érvényesítését és e tevékenység társadalmi érvényesülését. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a nyilvánvaló eszmeiművészi sikerek mellett alacsony színvonalú, a dolgozók jelenlegi életét nem megfelelően tükröző, rossz ízléssel elkészített, peremtémákat feldolgozó művek is létrejönnek. A művészet és a kultúra szocialista arculatáért vívott harc tartós folyamat, s ezt a párt irányítja és befolyásolja. Az SZLKP Központi Bizottsága a kulturális fejlődés meggyorsítása során nagy jelentőséget tulajdonít a művészeti szövetségeknek. A szövetségeknek egyrészt javítaniuk kell eszmei-politikai tevékenységük minőségét, másrészt a kulturális- nevelő intézményekkel együttműködve kell hozzájárulniuk a kulturális értékek' terjesztéséhez, a kulturális élet szervezéséhez, s nemcsak a központokban, hanem helyi feltételek között is. Lényegesen fokozni kell részvételüket a fiatal művésznemzedék felkészítésében Az alkotások magas színvonaláért elsősorban a szövetségek vezetőségében tevékenykedő kommunistáknak kellene felelősséget vállalniuk, úgy, hogy a fiatalok számára jó, példamutató partnerek legyenek. A társadalom szükségleteivel és érdekeivel, a politikai, ideológiai és gazdasági célokkal összhangban fejlődik az utóbbi években a kulturális és a nevelótevékeny- ség, amely a szocialista kultúra formálásának elválaszthatatlan része, ugyanakkor a dolgozók, főleg a fiatal nemzedék művészeti, művelődési tevékenységének, nevelésének és szórakozásának döntő eszköze. A Szlovák Szocialista Köztársaságban lényegében kiépítettük a kultúra alapvető láncszemeinek hálózatát. Cáfolhatatlan tény, hogy negyven év alatt hétszer több kulturális létesítményt hoztunk létre, mint a korábbi időszakokban együttvéve. A jelenlegi kulturális beruházások közül a legfontosabb a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház építése. A 9. és a 10. ötéves tervidőszak éveiben főleg az új lakótelepeken kell bővíteni a művelődési házak hálózatát. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a bratislavai Petržalkában kialakult kedvezőtlen helyzetnek. Határozottabban kell leküzdeni az anyagi-műszaki bázis létrehozásában, valamint a kulturális-nevelő intézmények működtetésében tapasztalható lemaradásokat. A helyi kulturális intézmények hálózatának továbbfejlesztése szempontjából rendkívül fontos az eszközök összevonása, a tevékenységükhöz szükséges szervezési, anyagi és személyi feltételek javítása. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a szocialista szertartások és ünnepségek hatékonysága fokozásának. A kultúra gazdasági oldalát tekintve továbbra is nyíltan fel kell lépni a fogyasztói tendenciák és azon törekvések ellen, amelyek lebecsülik a kulturális-nevelő tevékenység társadalmi-politikai hatását. Művelődéspolitikánk céljai Az ideológiai front előtt álló feladatok megkövetelik a kiadói politika gyökeres megváltoztatását. Ennek a politikának a társadalmi igényekből kell kiindulnia és gyorsan kell ragálnia a társadalmi változásokra. Ez megköveteli a kiadói tervezés minőségének javítását, a nyomdai problémák, a raktározással kapcsolatos kérdések megoldását, az irodalom terjesztési formáinak és módszereinek tökéletesítését. Ezen a területen is érvényesülniük kell a művelődéspolitikai elképzeléseknek. A párt művelődéspolitikájának középpontjában áll a műemlékek és a környezet védelme. E területen pozitív eredmények születtek Bratislavában, Bardejovban, Ôtiavnicában, Trnavában, Levočában, Kremnicában és másutt. Ennek ellenére aggaszt bennünket a műemlékalap és a védett természeti egységek jelenlegi állapota, mivel nem éri el a kívánt szintet és nem felel meg a társadalmi fejlődés lehetőségének és színvonalának. Elhanyagoltuk a kulturális emlékek rendszeres karbantartását, nem megfelelőek a kapacitások a múemlékalap megóvására és felújítására, a munkák minősége sok kívánnivalót hagy maga után, s nincsenek meg a szükséges feltételek az állat- és növényvilág védett egyedei pusztulásának a megállításához. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk a környezet védelmére és alakítására. Jóval hatékonyabban kell kihasználni az ökológiai beruházásokra fordított társadalmi eszközöket. Arra számítunk, hogy az állami környezetvédelem a Környezetvédők Szlovákiai Szövetségével együtt hatékonyabban hozzájárul az ökológiai helyzet javításához, a lakosság ökolóqiai tudatának erősítéséhez. A kör(Folytatás a 6. oldalon)
