Új Szó, 1988. október (41. évfolyam, 232-256. szám)
1988-10-03 / 233. szám, hétfő
A gyár épületeinek többsége alapos tatarozásra vár. hogy tenni kellett valamit. A folyóba akkortájban évente - feltehetően - 51 ezer köbméter lúg került. A Ru- žomberokból áthelyezett lúgelpárologtató berendezés üzembehelyezésével ugyan 1 ezer 408 tonnára csökkent a folyóba kerülő szenny, ám még ez is sok volt, ezért az illetékesek már abban az időben megígérték a helyi szennyvíztisztító felépítését. Sajnos, az ígért ökológiai beruházások elmaradtak, s jött helyettük egy más igény, a különlegesen nemesített cellulóz gyártásához szükséges műszaki berendezés építése. Az új beruházásokra szánt költség- vetéseket aztán fokozatosan lefaragták... Ezek az intézkedések ugyan tízmillió korona megtakarj-' tást eredményeztek, de az átgondolatlan beavatkozások következményeit máig érzik; Érzik az áruminő- ségból származó óriási veszteségeket, hiszen a tákolt technológiai berendezéssel lehetetlen a termelés megújítása. így ma tulajdonképpen minden kifőzés eredményessége a szerencsén is múlik - a hő- és anyagveszteségről, valamint a nyereséggátló akadályokról nem is beszélve... Ugyanakkor a szennyezettség sem csökkent, tehát a környezetvédelmi előírások megszigorítását követően a 315/86-os számú kormányrendelet értelmében a gömörhorkaiaknak nem volt más választásuk, mint 27 ezer tonnáról 16 ezer 500 tonnára csökkenteni a fehérítetlen cellulóz termelését. A vállalat még így is 10 millió korona kártérítést fizet a környezetszennyeHogyan teljesítjük az évzáró pártgyűlések és a pártkonferenciák határozatait Elviselhetetlen huzavonák a Gömöri Papír- és Cellulózgyár korszerűsítése körül A gömörhorkai (Gemerská Hôrka) Gömör Cellulóz- és Papírgyár pártalapszervezetének legutóbbi évzáró taggyűlése rendkívül élénk és bíráló hangvételű volt. A százhúsz párttag és párttagjelölt komolyan kifogásolta a gyár modernizálási terve körül évek óta tartó huzavonát. Talán azért is, mert olyan hírek terjengtek, hogy a több mint százéves múltra visszatekintő cellulóz- és papírgyár megszűnik. Éppen ezért a vitában néhányan nem tétováztak és kijelentették, hogy csakúgy, mint annak idején, a politikai pártok 1927-es pelsőci (Plešivec) konferenciáján a kommunista párt kiállt a gyár mellett, a mai kommunisták sem engedik üzemük felszámolását. Vállalatuk korszerűsítésének szükségességét nemcsak az évzáró taggyűlés határozatában rögzítették, hanem a rozsnyói (Rožňava) járási pártkonferencia célkitűzéseiben is. Az utóbbiban ekképpen: „A gömörhorkai vállalat igazgatóságával, a Slov- cepa Banská Bystrica-i vezérigazgatóságával, az SZSZK Ipari Minisztériumával, valamint a Szlovák Tervhivatallal közösen meg kell határozni és indokolni a gyárfejlesztés szükségességét, illetve a korszerűsítésnek az úgynevezett „vizes” változatát, amelynek megvalósítása lehetővé tenné az új termelési program, a vegyi-termomechanikus cellulózgyártás bevezetését. El kell intézni, hogy a Gömör Cellulózgyárban a technológiai berendezés korszerűsítésével egyetemben szennyvíztisztító is épüljön.“ A cellulózgyár korszerűsítése mellett szállt síkra az SZLKP keletszlovákiai kerületi konferenciája is, ahol elsősorban a tervezett fejlesztés évekig húzódó halogatásának végleges megállítása kapott hangsúlyt. Röviden: a határozat arra kötelezi a felelős gazdasági vezetőket - kommunistákat -, hogy a csaknem nyolcévi töprengés után végre döntsenek a termelési programról, s ezzel egyúttal a korszerűsítésről is. Döntsenek, hogy a vállalat 600 fős dolgozókollektívája tudja hányadán áll, s azt is, milyen jövő vár rá. Sajnos, hiába hozták ezeket a határozatokat, lényeges változás azóta sem tapasztalható. Csupán a tárgyalások és a tanácskozások szaporodtak, valamint a levélváltások, no meg az arra figyelmeztető intések, hogy a cellulózgyár vészhelyzetben van, s ma, holnap, egy héten belül vagy egy hónap múlva leáll, nem termel tovább. Amire viszont a gömörhorkai kommunisták és a többi dolgozók várnak - vagyis hogy mit fognak termelni, milyen technológiával és mikor kezdődik náluk a korszerűsítés - arról ezidáig nincs döntés. MUZEÁLIS MŰSZAKI BERENDEZÉSEK GYŰJTEMÉNYE Hogy világosabban lássuk a gömöri cellulózgyáriak gondját, ahhoz elég egy rövid betekintés a közelmúlt fejleményeibe. Hazánk felszabadulását követően a Sajó menti gyár csak fehérítetlen szulfitcellulózt termelt, majd 1948 után fokozatosan rátért a fehérített cellulóz gyártására is. Az utóbbi áruból 1956-ban 159 tonnát állított elő. Ezt követően újabb technológiai berendezésekkel bővült, gyarapodott a gyár, s 1965- ben a fehérítetlen cellulózból már 24 ezer 312 tonnát produkált, a fehérí- tettből pedig 10 ezer 852 tonnát. Az elavult fózókazán kicserélését követően 1980-ban fehérítetlen cellulózból 30 ezer 859 tonna volt a termelése. Sajnos, a Sajó szennyezése ekkor már olyan méreteket öltött, ÚJ sző JjP., , 1988. X. 3. ... a technológiai berendezések pedig korszerűsítésre zésért, míg a termeléskapacitásoknak, s főleg a helyben előállított hőenergiának csak részleges kihasználása szintén csökkenti a termelés gazdaságosságát.- Olyan helyzetbe kerültünk- mondta Bodnár András mérnök, a vállalat igazgatója, hogy az elmúlt évet a tervezett nyereség helyett több mint egymillió korona ráfizetéssel zártuk. Közben az elavult technológiai berendezések üzemeltetése egyrészt veszélyes, másrészt túlzottan költséges. Persze, ha termelni akarunk, akkor egyelőre mást nem tehetünk, más kiütünk nincs. Amint arról a helyszínen meggyőződtünk, valóban így van, nem lehet csodálkozni az itt dolgozók türelmetlenségén. Az említett lúgelpárologtató például 50 esztendős, sGömörhor- kára már úgy került, hogy előzőleg évekig üzemelt a vetfníi, majd a ru- žomberoki cellulózgyárban. Hasonlóképpen a többi gépsor közül is sok már használtan került a Sajó partjára. Jóformán csak a nem szőtt textilt és az egészségügyi betéteket gyártó gépsorok újak. MIÉRT AKARJÁK A „VIZES“ TECHNOLÓGIÁT? A vázolt helyzetet nemcsak a járási és kerületi szervek ismerik, hanem a központiak is. Ennek ellenére a korszerűsítésben eddig más vállalatok mindig megelőzték Gömörhor- kát. Amint azt Ján Gallo, az SZLKP Rozsnyói Járási Bizottságának vezető titkára elmondta, a gond lényegében abból ered, hogy az eddigi korszerűsítési próbálkozások már négy ötéves tervidőszakon át húzódnak, ám mindig a beruházási távlati tervek síkján, s abból már annyi volt, hogy a helyiek a számát sem tudják. A kivitelezéshez szükséges tervdokumentáció elkészítésének stádiumáig egyetlen elképzelés sem jutott. Legutóbb - 1987-ben- az SZSZK Ipari Minisztériumának beleegyezésével a vállalat, a Slovcepa vezérigazgatósága és a Bratislavai Papír- és Cellulózgyártási Kutatóintézet elkészítettek egy kétváltozatú fejlesztési tervet. Az úgynevezett „vizeset“ és „szárazat“. Az illetékes szakágazat központi irányító szervei - beleértve a Slovcepa vezérigazgatóságát is - inkább a „vizes“ változat felé hajlanak. Azaz a hazánkban mindeddig nem használatos vegyi-termomechanikus cellulózgyártási technológiát javasolják. Állítólag annak a hagyományos szulfit- és szulfátcellulóz termelésével szemben számos előnye van. Mindenekelőtt a faanyag jobb, tökéletesebb hasznosítása. A jelenleg alkalmazott technológia a fának csak a 46 százalékát értékesíti, míg az új 95 százalékos értékesítést ígér. Ugyanakkor környezetkímélőbb, kevesebb beruházást igényel, s mivel korszerűbb, üzemeltetése sem annyira munkaigényes. 1987. december 14-én az SZSZK ipari miniszterénél tartott operatív tanácskozáson a cellulózgyártásnak ezt az új módszerét azzal utasították el, hogy a terv előkészítői, kidolgozói inkább a „száraz“ koncepcióra épülő termelési programot próbálják megvalósítani. Ez lényegében a cellulózgyártásról való lemondást jelentené, s akkor a helyieknek nem maradna más, mint a kartondoboz-, valamint a papírzsák-készítés és polisztiréntálca gyártása. Feltehetően azután ismét régi gépek érkeznének Gömörhorkára Ružomberokból és a skalicai Grafobalból... Természetesen, ezzel nem értenek egyet a vállalat dolgozói, sem az SZLKP Rozsnyói Járási Bizottsága, sem Kelet-Szlovákia kerületi párt- és állami szervei. A helyzetet bonyolítja még, hogy a cellulóz- és papíripari ágazat az SZSZK Ipari Minisztériumának hatásköréből az Erdőgazdasági-, Vízgazdasági és Fafeldolgozó Ipari Minisztériumához került. Népgazdaságunk szervezési átalakítását éljük, s egyelőre bizonytalan a Slovcepa vezérigazgatóságának jövője is. Jelenleg tehát nincs olyan illetékes gazdasági vezető, aki vállalná a felelősséget, s döntene. A ru- žomberoki függőség olyan erős, hogy mindenkit elbátortalanít. Csak- Előfordul - jelentette ki Ján Gallo, a járási pártbizottság vezető titkára hogy a kommunisták felhívják a figyelmünket arra a kormányrendeletre is, amely a többségben magyar nemzetiségűek lakta dél-szlovákiai körzetek ipari kiegyensúlyozását tűzte ki célul. Valóban igen körültekintően kell dönteni, és már további huzavonák nélkül, hogy milyen termelési programot kap a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár. Mindenesetre olyan program kell ide, amelyik a nemzetiségi kérdés gazdasági szempontjából is a legmegfelelőbb ennek a vidéknek. Járási pártbizottságunk és annak elnöksége egyértelműen a „vizes" változatot, az 500 millió korona beruházást igénylő vegy-termomechanikus cellulózgyártást tartja a legmegfelelőbbnek. KOMPLEX MÓDON ÍTÉLJÜK MEG A DOLGOT Jelen időben a gazdasági szempontok az elsődlegesek, nem szabad lebecsülni őket. Ha netán mégis a „száraz" változat részesülne előnyben, akkor Gömörhorkán csökkennének a férfiak munkalehetőségei, a dolgozók fizetése és a vállalat termelékenysége is. A termelési program tisztázatlanságának rovására írható az is, hogy a helyi vezetőség nem foglalkozhatott azzal a gondolattal, hogy a gyárat állami vállalattá fejlessze. A bizonytalanság tovább tart, s Gömörhorkán ma sem tudják, a jövőben hová fog tartozni gyáruk. Mivelhogy környezetvédelmi szempontból csökkenteni kellett a termelést, az üzemeltetésre és a beruházásokra vett hitelekből származó kamatok levonása után minimális nyereségük maradt. Az állami vállalatokra vonatkozó gazdasági szabályozók mellett még rosszabb lenne a helyzetük. Egyszerűen képtelenek a saját erejükből 500 millió korona értékű beruházásra. A javasolt üzemfejlesztés esetleges megkezdése után állami támogatás nélkül a beruházási hitelek törlesztésének megkezdésétől számítva legalább 1999-ig fizetésképtelen lenne az A termelés követelményeinek csak az egészségügyi betéteket gyártó gépsor felel meg (Gazdag József felvételei) hogy minél tovább tart ez az áldatlan állapot, annál inkább nő a gömörhorkai gyárban a lerobbanás veszélye. A DOLGOZÓK JAVASLATAI A vállalat kommunistái joggal türelmetlenek. Nincs taggyűlésük, ahol ne esne szó, a számukra legfontosabb problémákról. Az idei júniusi gyűlésen például Vajda János művezető azt javasolta, hozzanak határozatot, melyben felhatalmaznák a vállalati pártbizottságot, hogy tájékoztathassa helyzetükről a CSKP Központi Bizottságát. Kerepesi László szerszámesztergályos már több taggyűlésen figyelmeztetett a termelés gazdaságtalanságára, valamint arra, hogy mekkora erőfeszítésükbe kerül a régi gépsorok üzemeltetése. Szerinte mindez népgazdaságunkat sújtja, hiszen a csökkentett termeléshez is üzemeltetni kell a gépeket, s így nyereség helyett ráfizetéssel zárnak. Kan- kula Zoltán, a fatelep munkása arra kért magyarázatot, milyenek minisztériumaink szakbizottságai, ha 1970 óta nem tudják eldönteni, melyik technológia lenne Gömörhorkán a legmegfelelőbb. És számtalan a hasonló nézet, vélemény, észrevétel. üzem Viszont, ha a fejlesztés költségeinek felét az állam fedezné - az ökológiai program keretében -, akkor csak a modernizálás első éveiben lenne fizetésképtelen, ám 1994-től vagy 1995-tól már a további fejlesztésre is futná bevételéből Az iméntiekböl egyértemúen kiderült, hogy a Gömör Cellulóz- és Papírgyár további sorsának meghatározásakor a termelési célokat és az anyagi lehetőségeket lehetetlen szétválasztani. Komplex módon kell megítélni a dolgokat. S ami úgyszintén kétségtelen, hogy a további kivárást és taktikázást sem gazdasági sem üzembiztonsági okokból nem engedhetnek meg, mert előfordulhat, hogy egy szép napon a technológiai berendezés totális elavultsága miatt a termelés leáll, s a cellulózgyáriak munka nélkül maradnak. S akkor majd azokat a kommunistákat kell felelősségre vonni, akik nem teljesítették a pártalapszervezet évzáró taggyűlésének, valamint a pártkonferenciának a határozatait. KRAJLIK SÁNDOR, a Gömör Cellulóz- és Papírgyár pártalapszervezetének elnöke, JÁN MARKOVIČ, a Pravda munkatársa, GAZDAG JÓZSEF, az Új Szó munkatársa
