Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-15 / 218. szám, csütörtök

A gondok megoldása érdekében kezdeményezésre van szükség lyenre kellett volna, s mindez első­sorban az embereket sújtja. A lakás­kérdés akut probléma, az élelmi­szerkérdés ugyancsak, s nézzék meg, hogyan romlott az ökológiai helyzet. Ezek persze megoldható problémák, a legközelebbi két-há- rom év során a helyzet lényegesen javulhat. Gorbacsov elmondta, hogy az SZKP KB legközelebbi plenáris ülé­se részletesen megvitatja a mező- gazdasági politika kérdéseit. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban a környezetvédelmi témát részletez­te, s egyebek között felvetette a kér­dést, vajon valóban szükség van-e olyan hatalmas komplexumokra, mint a krasznojarszki, vagy a szaja- no-susenszki vízerőmű. Olyan erő­műveket kellett volna felépíteni, amelyek a folyó természetes folyá­sát használják ki anélkül, hogy bár­mit is megváltoztatnának. A giganto- mánia és hatalmas területek el­árasztása azonban ahhoz vezetett, hogy most ilyen problémákkal kell szembenéznünk. Ki kell dolgozni a halaszthatatlan problémák listáját, az ökológiai kérdések amolyan mini­mális programját, s ugyanez vonat­kozik az élelmiszerekre és a lakás- helyzetre is. Mihail Gorbacsov végezetül fel­szólította a krasznojarszki tudósokat, ne várjanak a felülről jövő utasítá­sokra, maguk lépjenek fel kezdemé- nyezően a terület gondjainak megol­dása érdekében. békét akar Jovics tábornok az iraki-iráni tüzszünet megtartásáról (ČSTK) - Az augusztus 20-a óta érvényben levő iraki-iráni tűzszünet alatt az ENSZ katonai megfigyelő csoportja (UNIIMOG) két fegyveres incidensről adott jelentés, az össze­tűzések során egy iraki és egy iráni katona vesztette életét. Ezt Szlavko Jovics tábornok, az UNIIMOG pa­rancsnoka közölte tegnap Bagdad­ban aTanjug hírügynökség számára adott nyilatkozatában. A frontszaka­szon továbbra is veszélyes a hely­zet, de ma már nyilvánvaló, hogy mindkét fél békét akar - mondotta a tábornok. Az UNIIMOG előtt sok feladat áll. A tűzszünet ellenőrzésén kívül az ENSZ-katonáknak segíteniük kell a hadifogoly-cserében is. Eddig pél­dául a harcterekről segítették elszál­lítani a holttesteket. Jan Eliasson, az ENSZ-főtitkár (Folytatás az 1. oldalról) zetvédelmi bonyodalmakat is, hi­szen ez a probléma megoldható. Mindenekelőtt azt igénylik, hogy az élelmiszer-program területén legye­nek már végre változások. A vitát összefoglalva Gorbacsov hangsúlyozta, hogy Krasznojarszk- ban a helyzet valóban olyan, aho­gyan azt a párt központi bizottsága és a kormány értékeli. A problémák megvitatása során még mélyebbre mentünk, s olyan dolgok kerültek elő, amelyek felháborodásra, csaló­dottságra adnak okot. A Kraszno­jarszki határterületen túl sok az olyan dolog, ami nem működik, ami parlagon hever. Ezt lehet gazdaság- talanságnak nevezni, amiért egy­részt a központ, a központi hivatalok a felelősek, másrészt azonban a ha­tárterületi pártbizottság és végrehaj­tó bizottság sem menthető fel. Annak ellenére, hogy ezen a mér­hetetlenül gazdag területen sok min­dent tettünk, ugyancsak sok minden értéktelenedik el a gazdaságtalan tevékenység, sőt egyenesen a rab­lás által. Mintha valamiféle gyarma­tosítók érkeztek volna ide egy évre kirabolni az erőforrásokat, s utánunk a vízözön. Mi azonban évszázadok­ra jöttünk ide, tehát így nem lehet tovább dolgozni. Úgy tűnik, olyan potenciál halmozódott fel, amely le­hetővé teszi, hogy bizakodva tekint­sünk a jövőbe. A másik oldalon azonban a népgazdaság egyelőre nem tett szert olyan haszonra, ami­Mindkét megbízottja tegnap Genfben az iraki és az iráni küldöttségeknek átadta Javier Perez de Cuellar üzenetét. Ebben a világszervezet főtitkára a konzultációk új időpontjára tett javaslatot. A konzultációknak az a célja, hogy előmozdítsák a béke­tárgyalásokat. Eliasson keddi közlé­se szerint a felek készek arra, hogy szeptember 22-én New Yorkban folytassanak konzultációkat és ez­után térjenek vissza Genfbe. Ké­sőbb az irakiak közölték, Tarik Aziz külügyminiszter legkorábban októ­ber elején érkezhet New Yorkba. Az itt megtartandó konzultációk előtt vi­szont ki kell tűzni a genfi tárgyalások újabb fordulójának pontos idő­pontját. Eliasson tegnap New Yorkba uta­zott, hogy az ENSZ főtitkárát tájé­koztassa az új fejleményekről. Arafat strasbourgi beszédének visszhangja Tel Aviv nem hajlandó tárgyalni (ČSTK) - Az izraeli katonai egy­ségek kedden bekerítették a ciszjor­dániai Dair Balut falut, ahol razziákat tartottak. A tegnapi palesztin jelenté­sek szerint legkevesebb 20 embert tartóztattak le. A Gázai övezetben ezenkívül a megszálló katonák 11 embert sebesítettek meg. Az izraeliek immár másodízben alkalmazták az új taktikát. Először a múlt héten a ciszjordániai Kalkilija városban, ahol tömeges letartózta­tásokat hajtottak végre. Gyakorlati­lag már több mint egy hete tart e város blokádja. Az izraeli hatóságok figyelmen kí­vül hagyták a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet békekoncepcióját. Erről kedden Strasbourgban Jasz- szer Arafat, a PFSZ végrehajtó bi­zottságának elnöke adott tájékozta­tót az Európa Parlament szocialista párti csoportja tagjainak. Arafat kije­lentette: a PFSZ egy független de­mokratikus államot akar alapítani Ciszjordániában és a Gázai övezet­ben. A többpártrendszerű köztársa­ság az emberi jogokról szóló általá­nos nyilatkozathoz fogja tartani ma­gát. A megszállt területeken élő ara­bok igazságos békét akarnak- hangsúlyozta a PFSZ vb elnöke. Ez azt jelenti, hogy el kell ismerni a palesztinok önrendelkezési jogát és a PFSZ-nek részt kell vennie a nemzetközi békekonferencián. Husszein jordán király júliusi dönté­se útán az izraelieknek egyetlen tár­gyalópartnere maradt, a palesztinok- mondotta Arafat. Egyben megis­mételte korábbi javaslatát, hogy a megszállt területek ideiglenesen az ENSZ-közigazgatás alá kerül­jenek. Az izraeli külügyi szóvivő ezzel kapcsolatban megállapította: Jasz- szer Arafat strasbourgi felszólalása semmi újat nem tartalmaz. Tel Aviv nem hajlandó tárgyalni a PFSZ-el és követeli, hogy a palesztin szervezet feltételek nélkül ismerje el Izraelt. Tel Aviv megtiltotta a kapcsolat- felvételt a PFSZ-el. Épp ezért az izraeli kormánykörökben nagy felhá­borodást keltett az a rádióközle­mény, hogy Abie Nathan izraeli bé­keaktivista nemrégiben Tuniszban látogatást tett Jasszer Arafatnál. Jicchak Samir izraeli kormányfő Nathan látogatását „törvénysértés­nek“ nevezte. A békeaktivistára minden valószínűség szerint börtön- büntetés vár. 600 nap után - otthon (ČSTK) - Több mint 600 napos fogsága után kedden este hazaért Rudolf Cordes, a nyugatnémet Hoechst cég kereskedelmi vezetője, akit 1987 januárjában raboltak el Libanonban. Helmut Kohl kancellár a kor­mány nevében mondott köszönetét Iránnak és Szíriának, amiért a két ország segített a nyugatnémet túsz kiszabadításában. Hans-Dietrich Genscher, külügyminiszer hangsú­lyozta: kifizetődött, „hogy a szövet­ségi kormány fenntartotta diplomá­ciai kapcsolatait Iránnal és ki is hasz­nálta ezeket a kapcsolatokat“. Bonnban ugyanakkor közölték, hogy Genscher novemberben vagy decemberben Teheránba látogat. A nyugatnémet diplomácia vezetője az iráni fővárosba küldte különmeg- bízottját, aki a kormány nevében személyesen mond köszönetét Cor­des kiszabadításáért. Az APN válaszol a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó kérdéseire (5) Mi érdekli önt az SZKP 19. országos konferenciájáról? Folytatjuk a Rudé právo, a Pravda és az Új Szó nyilvános beszélgeté­sének közlését, amelyet az olvasók kezdeményeztek az elmúlt hetekben a három szerkesztőség címére beküldött kérdéseikkel. Már ötödször válaszolnak e kérdésekre a szovjet Novosztyi sajtóügynökség (APN) munkatársai. A pártapparátus • A választott tisztségviselők megbizatási időszakának korlátozása nagyon helyes döntés B. Vologyinnak a 19. pártértekezleten elhangzott fel­szólalásában szerepelt egy jogos megjegyzés: paradoxonnak számit, hogy a választott szerv változik, az apparátus viszont nem. E téren is lesz valamilyen változás? Rudolf Šašek, Brno Válaszol Dmitrij Gajmakov: Nagyon fontos változások vannak megszabva. A pártértekezlet határozatai elsősorban a választott szerv és az appa­rátus viszonyában lévő fő deformációkat távolitják el. A múltban az apparátus kisa­játította a pártbizottság funkcióját, helyet­tesítette azt, kidolgozta a terveket, a ta­nácskozás programját és a határozatokat is, s a bizottság tagjainak csupán a sta­tisztaszerep maradt: megszavazták a kész határozatokat. A 19. országos pártkonferencia hatá­rozata kategorikusan leszögezi: „Követ­kezetesen meg kell tartani azt az alapel­vet, hogy az apparátus szigorúan a vá­lasztott pártszervek alá van rendelve, s kötelessége, hogy beszámoljon ezek­nek a tevékenységéről.“ így a pártappa­rátus a teljhatalmú „diktátorból“ a válasz­tott szerv segítőjévé válik, s növekszik felelőssége a választott szervvel szemben. Sok mindenben új módon veti fel a pártapparátus kiépítésének kérdéseit is. Mind a konferencia, mind a központi bi­zottság ülése támogatta azt a javaslatot, hogy nagyobb mértékben figyelembe kell venni a pártalapszervezetek véleményét. Most egy kommunista akkor válhat az apparátus dolgozójává, ha az alapszerve­zet ajánlja őt. S az alapszervezetnek joga van kérni a felmentését is, ha nem felelt meg a beléje helyezett bizalomnak. Ami azt illeti, hogy az apparátus tevé­kenységének időtartamát ugyanúgy kor­látozni kellene, mint a választott pártszer­vek tagjainál, szerintem ez a javaslat nem teljesen átgondolt. Nem nehéz ugyanis elképzelni, milyen problémák keletkezné­nek, ha egyidejűleg változna meg a vá­lasztott szerv és a pártapparátus. Min­denkinek a nulláról kellene indulnia, ren­geteg időt kellene fordítani a helyzet ta­nulmányozására, ami számos kérdés megoldását befagyasztaná. S még egy fontos körülmény: a válasz­tott szervekben a két ötéves megbízatási időszakra való korlátozás egyazon funk­ciót érint. Ezt követően a dolgozót maga­sabb szervbe választhatják, vagy pedig alacsonyabb pártszervhez mehet dolgoz­ni. Miként lesz ez az apparátus munkatár­saival, akik többnyire nem maradnak tíz évig ugyanabban a tisztségben? Hiszen nem lehet akadályokat állítani felemelke­désük elébe, ha minden egyebet tekintve megfelelnek a követelményeknek. A Nahicseváni ASZSZK • A nemzetiségi kérdésekkel összefüggésben a Nahicseváni ASZSZK nemzetiségi összetétele ér­dekelne, ez ugyanis a Hegyi Kara- bahhoz hasonlóan Azerbajdzsán ré­sze. Egyéb adatok is érdekelné­nek. Bohumil Pour, Jablonec nad Nisou Válaszol Okszana Petrunykova: A Nahicseváni ASZSZK-nak jelenleg 247 ezer lakosa van, ebből 230 ezer azerbajdzsán. Rajtuk kívül örmények, oroszok és más nemzetiségűek élnek itt. E köztársaság különlegessége, hogy nincs közös határa Azerbajdzsánnal, ör­mény területen lévő enklávéról van szó Még a század közepén örmények alkot­ták a lakosság felét, de napjainkra szá­muk két százalékra csökkent. Mi ennek az oka? Nyilvánvalóan nem csupán az, hogy a születések számát tekintve a Szovjetunióban az azerbajdzsánok van­nak az első helyen. Kettős szerepet ját­szottak itt a szövetségi, valamint az auto­nóm köztársaság vezetésének a hibái és túlkapásai, a szociális viszonyok defor­mációja a stagnálás időszakában. Az ör­mények, mint a köztársaságban élő nem­zetiség jogait korlátozták, az iskolákban nem tanították az örmény történelmet. Baku utasítására folytatták a káderek „azerbajdzsanizálásának“ politikáját. Ez annak is a következménye, hogy a Szovjetunió alkotmányában az autonóm köztársaságok státusa nincs megfelelő módon kidolgozva. Az autonómiából ere­dő jogok nincsenek kellőképpen szavatol­va, s elérkezett az ideje, hogy ezt helyre­hozzuk. Ami a Nahicseváni ASZSZK-ról szóló általános információkat illeti: gazdag tör­ténelemmel rendelkező ország ez, terüle­te az ókori államokhoz tartozott már az időszámításunk előtti hatodik évszázad­ban. A Nahicseváni Kánságot 1828-ban csatolták Oroszországhoz. 1920-ban győzött itt a szovjethatalom, s négy évvel később Nahicseván autonóm köztársasá­gi jogokkal az Azerbajdzsáni SZSZK ré­sze lett. E hegyvidéki köztársaságban az alap­vető gazdasági ágazatok közé tartozik a borászat és a juhtenyésztés. Ezek alap­ján fejlődik az élelmiszeripar. Szövő- és ruhaipari vállalatok is dolgoznak itt, s van egy selyemipari kombinát. E területét te­kintve kis autonóm köztársaságban rezet, molibdént, ólmot, kősót és aranyat bá­nyásznak. Híresek az itteni ásványvizek. Ma a lakosság 30 százaléka városok­ban él. A falvakon a lakóházak őrzik a hagyományos építészeti jegyeket. Na­gyon szépek a szőnyegeik, amelyekkel a nahicsevániak szívesen díszítik lakásu­kat. A nők és a férfiak ma már európai módon ruházkodnak, de a népviseletből megmaradtak a széles szoknyák, a sálak, kendők, valamint a papahának nevezett szőrmesapkák. Átalakítás és bürokrácia • Nem lesznek-e az átalakítás fé- kezői azok az emberek, akiknek a ke­zében összpontosult a hatalom és a bürokrácia, s akik a réginek a hivei? Ezzel összefüggésben jelenleg mi a változások sikerének a feltétele? Az, hogy az emberek mindenről tud­nak, és mindenről dönthetnek? Andrej Franko, Medzilaborce Válaszol Vitalij Dimarszkij: ön bizonyos mértékben válaszolt a saját kérdésére. így igaz, a demokrácia, a glasznoszty bővítése, a történelem „fe­hér foltjainak" felszámolása az átalakítás sikerének a biztosítékai, amit a 19. pártér­tekezlet újból hangsúlyozott. Amim ön írja, léteznek az átalakítást akadályozó erők. De ha lehet Így fogal­maznunk: milyen egységben mérhető le ez az ellenállás? Ha összeszámolnánk, hány ember lép fel határozottan a válto­zások ellen, az eredmény nagyon közeli lenne a nullához. Ha viszont arról beszé­lünk, hogy valakinek nem Ízlik a már megszokott eljárások feladása, vagy az olyan tulajdonságról, hogy az emberek képtelenek önmagukra lelni az új helyzet­ben, akkor ez lényegében minden szovjet emberről elmondható - nem csupán azokról a kategóriákról, amelyet ön említ. Egyeseknél túlsúlyba kerülnek ezek az érzések, másoknál kevésbé. Mindeneset­re éppen ez a bürokratizmus lélektani alapja. A bürokratizmus, mint társadalmi jelenség eléggé érezhető. Véleményem szerint a bürokrácia, a vál­tozásokkal szembeni ellenállás fö forrása az emberek élet- és munkakörülményei­ben van. Vegyük például azokat, akiket tudatosan és állandóan a konzervatívok közé sorolnak be. Az irányító apparátus­ban dolgozó emberekre gondolok. 18 mil­liónyian vannak, s ezt a számot szüntele­nül úgy emlegetik, mint az átalakítással szembeszegülő erők mennyiségét. Sze­rintem ez tévedés, mert közöttük sok híve van a társadalmi megújulásnak. Ha pél­dául a minisztérium feladatul kapja, hogy biztosítsa a termelés növekedését, akkor a munkatársai nem tehetnek mást, mint­hogy ezeket a feladatokat szétosztják az alárendelt vállalatok között. Ami pedig azt jelenti, hogy korlátozzák a dolgozókollek- tivák önállóságát, mégpedig az állami vállalatról szóló törvény, s nem ritkán a saját meggyőződésük ellenére más szavakkal: az adminisztráció egyenlő az utasitgatásokkal. Vagyis az új gazdasági mechanizmus mielőbbi beindításáról van szó, amely önmagában kizárja az admi- nisztrativ-utasitásos, bürokratikus irányí­tási módszerek létezéséhez szükséges feltételeket. Természetesen nem minden függ össze a gazdasággal. A politikai vezetés és az állami irányítás rendszere egyelőre olyan, hogy - enyhén szólva - nem ösztö­nöz túlzottan a konzervatív megközelíté­sek határozott felszámolására. Például bármelyik újítót az eddigi gyakorlat arra kényszeríti, hogy a személyes becsüle­tességre és a kitartásra hagyatkozzon, nem pedig a szükséges törvényes véde­lemre. E területen a változások reménye jelenleg összekapcsolódik az országos pártértekezletnek azokkal a határozatai­val, amelyek feltételezik az átalakítás jogi szavatolását, a törvény következetes szu­verenitását a szubjektivizmus és volunta- rizmus különböző megnyilvánulásaival szemben. A változásokkal szembeni ellenállást tehát az okok, s nem pedig a következ­mények elleni harcban látjuk. Pártonkívüliek vezető tisztségekben • Betölthetnek-e majd pártonki­vüliek vezető tisztséget az állami szervekben? Tomáš Bajer, Ostrava-Poruba Válaszol Viktor Karpenko: Bizonyossággal kijelenthetem: igen. A központi bizottsági üléseken nemegy­szer hangsúlyozták, hogy a pártonkívüliek kiválasztása és felelős tisztségekkel való megbízásuk az államapparátusban nem­csak hogy megengedhető, hanem szük­séges is. Legkevesebb három okot lehet felso­rolni, hogy ez miért érdeke a pártnak. Először: ez lehetővé teszi, hogy teljes mértékben megnyilvánuljon a szocialista állam össznépi lényege, hogy gyorsab­ban lépjünk előre az elidegenedés külön­böző megnyilvánulásainak felszámolásá­ban. Azokról van szó, amelyek az állam­polgárok és az állam között léteznek. Másodszor: a pártonkívüliek érvényesülé­se az államirányítási szervekben nem kis nyereséget jelent a társadalomnak abból a szempontból, hogy bővíti a vezetők állományának feltöltését tehetséges szer­vezőkkel, tapasztalt szakemberekkel, az életben kipróbált emberekkel. A harmadik ok magának a pártnak az érdekei szempontjából jelentős. A szovjet kommunisták most mindinkább elgondol­kodnak azon, miként lehet megbízhatóan megvédeni soraikat a karrieristáktól, a ki­zsákmányoló, önző szándékoktól vezé­nyeli emberektől. Természetesen létez­nek, s jelenleg is alakulnak ki újabb szű­rők, amelyeken a pártba lépőknek keresz­tül kell menniük. De mindez gyakran nem bizonyul elégségesnek. Az elmúlt évtize­dekben olyan helyzet alakult ki, amikor a „felfelé vezető út" csak a párttagok számára volt nyitva. Az ilyen helyzet meg­őrzése azoknak az objektív feltételeknek a megőrzését is jelentené, amelyek aka­dályozzák a pártban a magas fokú politikai elkötelezettség és erkölcs érvényesü­lését. Ha az ember karrierjét nem fogja hát­ráltatni az a tény, hogy nem tagja az SZKP-nak, akkor ez megvédi a pártot azoktól, akik csupán azért kopogtatnak az ajtaján, mert vezetők akarnak lenni. Mind­ez azonban egyelőre csak mérlegelés és reménykedés, amit magának az életnek kell alátámasztania. De már előre körvo­nalazódnak a problémák, a bonyodalmak. A párt nem akarja kiengedni kezéből az ország általános politikai irányítását, ami mindenkinek világos és érthető is. Ezen túlmenően a párt vezető szerepének megszilárdítását a nép joggal fogadja úgy, mint az átalakítás sikerének elen­gedhetetlen feltételét. A pártirányítás kü­lönböző formáinak sorában elsődleges helyet foglal el a káderpolitika. Ha az egyik oldalon szilárdul a választhatóság elve az államban, a másik oldalon pedig a káderek elhelyezését a párt ellenőrzi, akkor nem lehet úgy tenni, mintha nem lennének bizonyos ellentétek és problé­mák. Ilyenek léteznek. Arról van szó, hogy a kádermunka módszerei azokhoz az új feltételekhez idomuljanak, amelyek a szocialista demokrácia mélyülésével alakulnak ki. A párt ebben látja legfonto­sabb feladatainak egyikét. Ami a pártonkívüliek tisztségbe kerülé­sét illeti, kétségtelen, hogy a közeljövő­ben sok minden változik, ha teljes mérték­ben érvényesülni fog a 19. országos párt­értekezlet által kitűzött politikai reform. Nálunk a választási folyamatok most le­hetővé teszik a több jelöltből való válasz­tást, megszűnnek az összetétellel kap­csolatos különböző előírások, például ar­ról, hogy a tanácsokban hány férfinak és nőnek, hány kommunistának és pártonki- vülinek kell lennie. Mindez előrejelzi a szabad versengés állapotát, amelyben az olyan ember, aki képes magával ra­gadni a többieket, pártigazolvány nélkül is vezető tisztségbe kerülhet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents