Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-15 / 218. szám, csütörtök
A nemzeti bizottságok szerepe a szocialista demokrácia fejlesztésében és a gazdasági mechanizmus átalakításában A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége áltai 1988. augusztus 19-én megtárgyalt dokumentum A nemzeti bizottságoknak fontos szerepük van társadalmunk politikai rendszerében. Tevékenységük a szó szoros értelmében érint minden állampolgárt. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért tartós figyelmet szentel a nemzeti bizottságok választott szervei és apparátusa tevékenysége fejlesztésének. A két köztársaság kormánya, a szövetségi kormány, valamint a CSKP KB Elnöksége megtárgyalta ezt a dokumentumot, amely megteremti a nemzeti bizottságok cselekvő részvételének előfeltételeit az egész társadalom és saját munkájuk átalakításában. A CSKP KB 1982. évi 6. ülése határozatainak teljesíte hozzájárult a nemzeti bizottságok munkája hatékonyságának növeléséhez. Az államigazgatás közeledett az állampolgárokhoz, részben bővültek a szolgáltatások. A Nemzeti Front választási programjainak jó teljesítésével szebbé vált számos község és város. Csak a Z akció keretében az 1980-1987-es években 19,1 milliárd korona értékű művet hoztak létre. Nem sikerült azonban alapvetően fordulatot elérni abban, hogy növe- kedien a nemzeti bizottságok társadalmi szerepe területi körzeteik átfogó fejlesztésének igazgatásában, a szolgáltatások fejlesztésében s az alapszintű nemzeti bizottságok sokoldalú ellátottságának megteremtésében. Noha az alapszintű nemzeti bizottságokra átruháztak egyes jogköröket és számos közülük kidolgozta területi körzetük fejlesztésének átfogó terveit, ezeket a gyakorlatban sikeresen nem teljesíthették, mivel ehhez nem rendelkeztek a szükséges gazdasági feltételekkel. A hiányosságok kritikus elemzése Az irányítás, a tervezés és a pénzellátás központosított rendszere nagy mértékben csökkentette főleg az alapszintű nemzeti bizottságok lehetőségeit és érdekeltségét gazdasági területen jobban kiaknázni a bővülő jogkört. Csekély mérvű pénzügyi és gazdasági önállóságuk kedvezőtlenül befolyásolja a választott szerveknek és a képviselőknek érdekeltségét a városok és a községek fejlesztése kérdéseinek megoldásában. A felsőbb szintű nemzeti bizottságok se támogatják eléggé a városi és a helyi nemzeti bizottságok önálló hatáskörét a költségvetési eszközökkel való gazdálkodásban. A központi ágazati szervek és az irányító nemzeti bizottságok továbbra is lagymatagon valósítják meg a CSKP KB 6. ülésének a nemzeti bizottságok gazdasági bázisa bővítését célzó intézkedéseit, például a lakásalap igazgatásával, karbantartásával és a lakással kapcsolatos szolgáltatások irányításával összefüggésben. A nemzeti bizottságok mindmáig kevéssé élnek a reájuk bízott jogkörrel területi körzeteik átfogó fejlesztésének irányításában, főleg az ipari vállalatok és a szövetkezeti szervezetek viszonylatában. Ennek következménye megnyilvánul elsősorban a környezet rosszabbodásában, a műszaki és a járulékos beruházások lemaradásában, az infrastruktúra lassú fejlesztésében. Az ilyen és az egyéb fogyatékosságok leküzdésének kedvezőbb előfeltételeit teremti meg a társadalom élete valamennyi területének átalakítása. Bizonyos sikerek ellenére még mindig nem elégítjük ki a lakosság szolgáltatások iránti növekvő igényeit. A területi elérhetőség, valamint az egyes szolgáltatások viszonylatában továbbra is eltérő a színvonal. Még mindig megnyilvánul az a tendencia, hogy a lakossági szolgáltatásokkal szemben előnyben részesítik a termelést. A szolgáltatások irányítása magas fokon adminisztrált s ez egyebek között megnyilvánul a nagy rezsiben is. A gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban a párt- és az állami szervek által a szolgáltatások, a belkereskedelem és a közétkeztetés területén jóváhagyott intézkedéseknek célja az említett fogyatékosságok megszüntetése, olyan előfeltételek megteremtése, hogy a nemzeti bizottságok nagyobb felelősséget vállaljanak a lakosság élet- feltételeiért az adott városban, járásban és kerületben. A nemzeti bizottságok szerveinek és tisztségviselőinek ezért főleg az említett dokumentumok megvalósítására, arra kell törekedniük, hogy a helyi termelő és szolgáltató vállalatokban, valamint a nemzeti bizottságok kisüzemeiben a több mint 400 ezer dolgozó lényegesen javítsa munkájának eredményeit és tovább bővüljön a szolgáltatási bázis. Kedvező hatással járt a központi községeknek és a bővített jogkörrel rendelkező helyi nemzeti bizottságoknak létrehozása. Ezeknek száma 1983-tól 1988-ig a CSSZK-ban 255-ról 423-ra, az SZSZK-ban 53- ról 165-re növekedett. Ezek a nemzeti bizottságok ellátják a közigazgatási ügyvitel több mint a felét, mégpedig rugalmasabban és színvonalasabban. Egyelőre azonban nem minden központi községben sikerült létrehozni a szükséges anyagi és pénzügyi bázist. Afölött sem térhetünk napirendre, hogy az egyesített községek részeiben előfordul a lakosok érdekeinek érzéketlen megközelítése. Fokozott figyelmet kell fordítani a kis községekben - főleg ott, ahol hiányoznak egyesítésüknek előfeltételei és ez nem mutatkozik célravezetőnek - a köz- és társadalmi élet fejlődése feltételeinek megteremtésére. Főleg a hegyvidéki és a határmenti területeken nem a nemzeti bizottságok felszámolásának útját kell követni, hanem keresni kell igényes tevékenységük megsegítésének eredményesebb módját. A városokban a nemzeti bizottságok tevékenységében koncepciózu- sabban foglalkoznak a hosszú távú városfejlesztés kérdéseivel. Elsősorban a közepes és a nagy városokban lassú azonban gazdasági bázisuk bővítése. A városi nemzeti bizottságok kis hatást gyakorolnak a beruházásokra, nem tudnak megbirkózni a lakásalap karbantartásával és korszerűsítésével. Csak részben történtek lépések a nagy városi települések igazgatásának tökéletesítésére. Nagyobb figyelmet kell fordítani a városokhoz csatolt községekre is. A szervezetek tervezési, pénzellátási és anyagi érdekeltségi rendszerének fogyatékosságai, a színvonalat nélkülöző irányítás, valamint a tárcák és a nemzeti bizottságok közötti nem ésszerű munkamegosztás következtében a társadalmi fogyasztás vonatkozásában a lakosok szükségletei kielégítésének minősége és foka nem arányos a ráfordított eszközökkel. Ezeknek a fogyatékosságoknak megszüntetését célozza a nem termelési szférában folyó, a kormányok által jóváhagyott kísérlet. A nemzeti bizottságok munkáját nehezíti az irányítás jelentős adminisztrációigényessége, a sok előírás, irányelv és statisztikai kimutatás. Jóllehet ezzel kapcsolatban a köztársaságok központi szervei és főleg a kormányok számos intézkedést fogadtak el, ennek a kérdésnek továbbra is rendkívüli figyelmet kell szentelni, mégpedig a nemzeti bizottságok rendszerén belül is. A nemzeti bizottságok választott szerveinek eddigi munkamegosztása és főleg plenáris üléseinek munkaformái sem teszik lehetővé azt, hogy hatékony legyen a nemzeti bizottságok végrehajtó szerveinek ellenőrzése és tevékenységükben teljes mértékben érvényesüljenek az önigazgatási alapelvek. A plenáris üléseken egyelőre keveset foglalkoznak a területi körzetek átfogó gazdasági és szociális fejlesztésének alapvető kérdéseivel, gyakran eltűrik azt, hogy a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a tanács döntsön. Sokszor formálisan tárgyalnak meg olyan alapvető fontosságú dokumentumokat, amilyenek a gazdasági tervek, a költségvetés és a zárszámadás, s ezeket a dokumentumokat az apparátus többnyire a képviselők cselekvő részvétele nélkül dolgozza ki. Tartalmilag inkább az adminisztratív mutatókat összegezik, mintsem kifejeznék a konkrét és reális szükségleteket. Főleg a felsőbb szintű nemzeti bizottságok tanácsait túlterheli az olyan ügyek megtárgyalása is, amelyek operatív jellegűek, vagy az illetékes szakosztály hatáskörébe tartoznak. Sokszor alkalmaznak olyan helytelen gyakorlatot, hogy fontos intézkedésekkel nem a választott szervek foglalkoznak, hanem a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek és apparátusának operatív tanácskozásai. A nemzeti bizottságok csak elenyésző mértékben bíznak szakbizottságaikra végrehajtó hatáskört. Ezek a szakbizottságok nem minden esetben rendelkeznek a szükséges tekintéllyel és kezdeményező, valamint ellenőrző szervekként sem töltik be megfelelőképpen szerepüket. A nemzeti bizottságok képviselői teljes mértékben nem élnek képviselői jogaikkal, főleg a választási kerületük vállalataival és szervezeteivel való kapcsolatukban. Elsősorban a szervekben és a szakbizottságokban fejtik ki tevékenységüket, de csekély figyelmet fordítanak a lakosság körében végzett munkára és a nyilvános gyűléseken elhangzott észrevételek megvalósítására. Munkájukról gyakran formálisan adnak számot választóiknak. Ez egyebek között annak következménye, hogy nem eléggé érdekeltek, nem ismerik választási kerületükben a nemzeti bizottságok feladatait, megvalósításuk módját és a távlati szándékokat. Számos nemzeti bizottság csekély mérvű kezdeményezést és határozottságot tanúsít az adott terület kulcsproblémáinak megoldásában. Ezeket a problémákat ezért gyakran csak a területi pártszervek nyomására oldják meg. Ugyanakkor a párt- szervek egyes esetekben azonosulnak a nemzeti bizottság helytelen eljárásával, illetve átvállalják tevékenységét. A nemzeti bizottságok választott szervei és tisztségviselői, valamint a pártszervezetek sok esetben keveset tesznek az apparátus fegyelmének, felelősségtudatának és igényességének növelésére. Egyelőre a szükséges színvonalat nem éri el a nemzeti bizottságok együttműködése a Nemzeti Front szerveivel és a benne tömörült szervezetekkel, elégtelenül karolják fel kezdeményezésüket a területfejlesztés fő kérdéseinek megoldásában és a Nemzeti Front választási programjainak kidolgozásában és megvalósításában. A nemzeti bizottságok apparátusának tevékenységében sok a bürokrácia, a formalizmus éa a szubjektivizmus, amely megbontja a nemzeti bizottságok közvetlen kapcsolatát a lakosokkal, gátolja e kapcsolat demokratikus formáinak teljes mérvű alkalmazását és az állampolgárok széles körű részvételét a helyi, valamint a társadalmi ügyek igazgatásában és megoldásukban. Jelentős eltérések vannak a nemzeti bizottságok apparátusának teljesítőképességében. Ehhez hozzájárul a munka eddigi stílusa és módszerei, a javadalmazási rendszer, valamint az ebből következő nagy mérvű munkaeróelvándorlás és a feminizálódás is. A nemzeti bizottságok apparátusának 1988. január 1 -én 39 572 dolgozója volt. Ezeknek 76 százaléka volt nő és csupán 16,5 százalékuk rendelkezett főiskolai végzettséggel. A munkatársaknak viszonylag alapszinten a legalacsonyabb a politikai és a szakmai képesítésük. Ezen a szinten 18 245-en dolgoznak (ez 46,1 százalékos hányad), s csaknem 90 százalékuk nő. így például a CSSZK-ban a tisztség- viselők 51 százaléka nem rendelkezik az előírt iskolai képesítéssel. Az alapszintű nemzeti bizottságokban az éves munkaeróelvándorlás 15 százalékos. A nemzeti bizottsági szervek döntéshozatalánál s az igazgatásuk alatt álló szervezetek vagyonával való gazdálkodásnál előfordul a szocialista törvényesség megsértése. Nem csökken azoknak a jogos panaszoknak száma, amelyek kifogásolják a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek és apparátusi dolgozóinak a lakosokkal kapcsolatos magatartását. A nemzeti bizottságok irányításánál még mindig előfordul az a tendencia, hogy beavatkoznak a nemzeti bizottságok hatáskörébe, a törvényeket és az egyéb kötelező jogszabályokat irányelvekkel helyettesítik. Az irányításban nem tesznek különbséget a nemzeti bizottságok mint képviselő-testületek, illetve végrehajtó szerveik között, nem veszik tekintetbe a nemzeti bizottságok egyes típusainak és szintjeinek sajátosságait. A nemzeti bizottságokat nem minden esetben kérik fel arra, hogy vegyenek részt a felsőbb szintű nemzeti bizottságok alapvető fontosságú döntéseinek kidolgozásában. Ugyanez vonatkozik az államigazgatás központi szerveire is, a kerületi nemzeti bizottságokkal kapcsolatban. Ugyanakkor a nemzeti bizottságok szervei között, főleg gazdasági vonatkozásban a hatáskör jelenlegi ágazati megosztása lehetővé teszi a szubjektív beavatkozásokat az egyes irányítási láncszemek jogkörébe. Az alapszintű nemzeti bizottságok építésének befejezése A nemzeti bizottságok tevékenységében a szocialista demokrácia és az önigazgatás alapelve érvényesítésének ahhoz kell vezetnie, hogy a nemzeti bizottságok jogkörének következetes érvényesítésével sokoldalúbban elégítsék ki az emberek szükségleteit. Az átalakítás és a társadalmi élet demokratizálása alapelveinek megvalósítása megkívánja, hogy világosan meghatározzuk és új módon rendezzük a nemzeti bizottságok egyes szintjeinek és típusainak hatáskörét, elsősorban az alapszintű nemzeti bizottságok javára, mivel ezek állnak a legközvetlenebb kapcsolatban a lakossággal s a legközvetlenebb együttműködésben a szervezetekkel a javak megteremtésében és felhasználásában. Ez megkívánja, hogy a nemzeti bizottságok rendszerében a hatáskört az alapszintre decentralizáljuk. Célszerű lenne, ha a városi nemzeti bizottságok, illetve a központi községek helyi nemzeti bizottságai vonzási körzetük nemzeti bizottságainak területén is egyes ügyekben nagyobb mértékben gyakorolnák az államigazgatást. Az alapszintű nemzeti bizottságok kiépítése megteremti annak előfeltételeit, hogy egyszerűbbé váljon a nemzeti bizottságok struktúrája, koncepciózus legyen a nagy városok igazgatása (például a járási és a helyi nemzeti bizottság hatáskörének összevonásával, lakótelepi nemzeti bizottságok létesítésével stb.). A területi körzet különféle lakossági csoportjai (társadalmi szervezetek, dolgozókollektívák, érdek- képviseleti társulások, polgári bizottságok) érdekei demokratikus formálásának és érvényesülésének folyamatában jelentősen változik és növekszik a nemzeti bizottságoknak, főleg választott szerveiknek szerepe azon feladatuk teljesítésében, hogy a csoport-, a helyi és a személyes érdekeket összehangolják a társadalmi érdekekkel. A választott szervek munkájában alkalmazni kell a szocialista demokrácia új elemeit és a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit. Főleg a felsőbb szintű nemzeti bizottságok plenáris üléseiken ne foglalkozzanak olyan ügyekkel, amelyek a végrehajtó szervek hatáskörébe tartoznak. A plenáris ülések feladata az, hogy sokoldalúan megítéljék és jóváhagyják azokat az alapvető dokumentumokat, amelyek hatással vannak az adott területi körzet gazdasági és szociális fejlődésére. Ez elsősorban a terv, a költségvetés és a zárszámadás. Kívánatos, hogy a komlex köz- ség- és városfejlesztést érintő fontos kérdéseket a plenáris tanácskozás előtt megvitassák a Nemzeti Front szerveiben, a benne tömörült szervezetekben, a lakosság nyilvános gyűlésein, a vállalatok és a szövetkezetek dolgozókollektíváiban. Ezt az alapelvet megfelelőképpen érvényesíteni kell a kerületi és a járási nemzeti bizottságok fejlesztési szándékait illetően is. A végrehajtó szervek hatásosabb ellenőrzése érdekében a nemzeti bizottságok plenáris ülésein alkalmazni kell a titkos szavazás alapelvét. A törvény által pontosan megszabott kérdésekben, a Nemzeti Front szerveivel együttműködésben szervezni kell a község lakosainak szavazását. Ez vonatkozhat például a községek összevonásának, a közös nemzeti bizottságok létrehozásának kérdéseire, továbbá olyan fontos beruházásokra, amelyek következményeikben érintik a város vagy a község lakói többségének érdekeit. A lakosok szervezetei, dolgozókollektívái, a nemzeti bizottságok képviselői és választott szervei érdekegységének növelésére, a gazdasági mechanizmus átalakításával összefüggésben feltétlenül bővíteni kell azoknak a kérdéseknek körét, amelyekről a nemzeti bizottságok önállóan döntenek. Ezen a területen a nemzeti bizottságok csak a törvényekhez és más általános érvényű kötelező jogszabályokhoz fognak igazodni. Ez biztosítja önigazgatási jellegük további kibontakozását. Az átalakításnak és a nemzeti bizottságok hatáskörének új feltételei között növelni kell a nemzeti bizottságok tanácsainak szerepét a plenáris ülések határozatainak megvalósításában, kiemelve az apparátussal szembeni irányító, egyeztető és ellenőrző funkciójukat. Fontos szerepük van a nemzeti bizottságok képviselőiből és a lakosokból összetevődő szakbizottságoknak. Kezdeményező és ellenőrző szerepük, főleg az államigazgatás gyakorlása fölötti ellenőrzésük elmélyítése érdekében a plenáris ülésnek kell őket alárendelni. Tekintélyüket az is növelni fogja, ha döntési jogkörrel bízzák meg ókét néhány olyan kérdésben, amelyekről mindmáig a nemzeti bizottság tanácsa dönt. A tevékenység több területén létrehozott szakbizottságokkal elérjük azt, hogy a döntő fontosságú feladatokat szélesebb szemszögből 4 ítéljék meg. A szakbizottságok munkája tárgyilagosságának és eredményességének növelése érdekében munkájukba jobban be kell vonni a gyakorlati és az elméleti szakembereket. A község élete időszerű kérdéseinek megoldására ideiglenes szakbizottságokat kell létrehozni. A képviselők munkája eredményességének növelésére el kell érni azt, hogy rendszeresen számot adjanak a nemzeti bizottsági szervek tevékenységéről, valamint a választási kerületekben a Nemzeti Front őket jelölő szervezeteiben és a szervezeteik dolgozókollektíváiban kifejtett képviselői munkásságukról. A dolgozókollektivák tanácsainak aktív tagjait képviselőjelöltekként kell számon tartani, hogy elmélyüljön az állami vállalatok és a szövetkezeti szervek önigazgatási szervei, valamint a nemzeti bizottságok közötti kapcsolat. Gondoskodni kell a képviselők rendszeres politikai és szakmai felkészítéséről. (Folytatás az 5. oldalon) 1988. IX.
