Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-12 / 215. szám, hétfő
Umberto Ecóval, A rózsa neve világhírű olasz írójával közölt érdekes beszélgetést a francia * Lire. A könyvből készült filmet nálunk is nagy sikerrel vetítik a mozik. A nevetséges kérdésekről és válaszokról A rózsa nevével kapcsolatosan. Nyolc évvel ezelőtt jelent meg a könyvem, azóta huszonkét nyelvre fordították le. Ha kiszámítják - minden országra legalább négy napilapot, öt hetilapot, három televíziós társaságot és hét rádióadást számítva megtudják, kb. hány interjút adtam 1980 óta... Az esetek 90 százalékában sikerült leráznom a riportereket, csak nagyon ritkán engedek a csábításnak; gondolom, mindebből kiderül, mekkora bűnt követek el akkor, amikor a Lire-nek nyilatkozom. Ezért figyelmeztetem önöket: fordítómmal az NSZK-ban tartózkodtunk éppen, és néhány nap után fárasztani kezdett a sok kerekasztal- és egyéb találkozók monotóniája, a sok egyforma kérdés. Azonnal összeállítottam egy listát a 12 legnevetségesebb kérdéssel és persze a válaszokkal. A lista 12. kérdése: ,, Melyik a legnevetségesebb kérdés, amelyet feltettek A rózsa nevével kapcsolatosan?“ A válasz: ,,Pontosan ez“... De vannak még ehhez hasonlók. ,,Egy másik regényén dolgozik?" Válasz: ,,Nem, mert az időmet értelmetlen kérdések megválaszolásával töltöm.“ Vagy:,,Miért választotta épp ezt a címet: A rózsa neve?" Válasz: „Azért, mert a Pi- nocchiót már használták.“ Még hozzátenném, hogy válaszaim különböznek aszerint, hogy melyik országban teszik fel a kérdést. New Yorkban kijelentem, hogy csak a pszichiáterem jelenlétében nyilatkozom, az NSZK-ban az ügyvédem jelenlétében, a Lyon-Torino-Bécs háromszögben pedig csak az „ördögűzőm“ jelenlétében. A tájékoztató eszközök apokalip- szisáról. 1954-ben lehetőségem nyílt arra, hogy a milánói televíziónál dolgozzam. Beléptem a RAl-hoz, és mivel nem tudták, mit bízhatnának rám, egyik feladatkörből a másikba cseppentem. Nem lévén komoly feladatom, lehetőségem volt betekinteni a születő televízió belső életébe. Természetesen ez a tapasztalat a javamra vált később, amikor a tömegtájékoztatás elméletével kezdtem foglalkozni. Megállapíthattam, hogy a hírforrások apokalipszisának nagy teoretikusai, a frankfurti iskola növendékei, sosem látták belülről a tömegtájékoztatás masináját. Emlékszem az egyik német filozófus cikkére, aki elmeséli, hogy egyik nap, amikor belépett az egyik televíziós stúdióba, öt különböző képernyőn látta egyszerre ugyanazt a képet. Nagyon felkavarta a látvány ilyenszerű oszthatósága, amelyben az identitás megsemmisülését látta! De azok számára, akik egy stúdióban dolgoznak, az a tény, hogy ugyanaz a látvány egyszerre több képernyőn jelentkezik, olyan banális dolognak tűnik, mint egy könyv öt példányának a szemlélése. Nem is olyan drámai. Egy televíziós gyakorlat erényeiről. Vannak olyan entellektüelek, akik nem éppen becsületes módon rágalmazzák a tömegtájékoztatást, hallgatja és gyártja a lemezeket. De nem lenne becsületes dolog tőlem, ha elítélném ezt a zenét. Csak any- nyit jegyzek meg: a 60-as években az új zene teoretikusa, Henri Pous- seur így beszélt a Beatlesekről: ,,Ók nekünk dolgoznak“. Es hozzátehet- te volna: „Mi értük dolgozunk“. Ellentétben azokkal, akik az ellenkezőjét gondolják, az avantgárd zene figyelemmel kísérte a rock fejlődését. Az el nem olvasott könyvekről. Tudok egy rakás olyan könyvről, amit soha nem olvastam, és egyről sem, amit többször olvastam volna. Megtörténik, hogy könyvtáram polcain felfedezek egy könyvet, melyet tíz éven keresztül szerettem volna elolvasni, de nem volt időm. Leveszem, elolvasom és rájövök arra, hogy már ismertem. A könyv mágiája. Tíz éven át olvastam olyan szövegeket, amelyek erről a könyvről szóltak. De maga az aktus, levenni és kinyitni - ozmózisszerűséget okoz. Ez nem történik meg a fotókópiákkal. Könyvtáramban évről évre változó rendszerben sorakoznak a könyvek. Körülbelül háromévenFelnőtt egy filmstúdió A rózsa nevéről és egyebekről de ugyanakkor ki is használják, ha nekik megfelel. A tájékoztatási eszközök leértékelése működésük meg nem értéséből adódik. Létezik rossz- indulat a tudás gazdagításának ezen eszközök nyújtotta lehetőségeinek el nem ismerésében. Amikor a tévénél dolgoztam, egy kitűnő újságíró tanfolyamára jártam, akivel szenzációs gyakorlatokat folytattunk: lejátszottak egy háromperces tévé-híranyagot szöveg nélkül, ehhez közölték a sajtóiroda közleményét. Rendre meg kellett szerkesztenünk egy háromperces szöveget, aztán le kellett szűkítenünk két percre, majd 45 másodpercre, majd 20 másodpercre. Ugyanazokra a jelenetekre egyre rövidebb szöveget kellett fogalmaznunk. Ezt a gyakorlatot - kiszűrni a lényeget az információkból - szerettem volna megvalósítani az egyetemen: a gondolkodás milyen rendkívüli fegyelme! Az új zenei irányzatokról. Harmincéves koromban egyszer panaszkodtam az idős kritikusokra, akik nem értettek semmit abból, ami új volt. Emlékszem, azt mondtam: 45 éves korod után nem szabad az avantgárddal foglalkoznod, csak az Erzsébet-kori költőkkel. Ma is fenntartom ezt az állításomat. Nem írok már az új irányzatokról, hanem a történelmi munkásságokra szorítkozom. Például: körül vagyok véve a rockzenével azért is, mert a fiam Amber Denker: Nagaszaki Nemzetközi harangzene-fesztivál Litvániában Negyvennyolc különböző hangú harang csengése szállt Klaipeda litván kikötőváros tornyai fölött. így kezdődött az első nemzetközi harangzene-fesztivál: harangozó muzsikusok, valamint az NDK-ból és az NSZK-ból érkezett vendégeik három napon keresztül a világ klasszikus zenemüveit és modern zeneszerzők alkotásait adták elő. A litván zeneszerzők külön a fesztivál alkalmából eredeti harangzenei műveket alkottak. A harangjátékokhoz szükséges harangokat fél évvel ezelőtt készítette el Klaipeda számára az NDKbeli Apolda városban levő Schilling cég, ez szerelte fel még az első világháború előtt a harangokat Litvániában. Peter Schilling tervező a kla- ipedai harangokat legsikerültebb gyermekének tartja. Csengésüket lágyság, áttetszőség jellemzi. A klaipedai postahivatal restaurált gótikus tornyán felszerelt harangjáték a második Litvániában. Hasonló egyedülálló szerkezet van Kaunas- ban, ez fél évszázaddal ezelőtt csendült fel először, és mostanáig az érdeklődök ezreit vonzza a helyszínre. ként új elhelyezést kapnak, mert éppen egy új könyvemen dolgozom. Egy könyv, amely ezelőtt húsz évvel mondjuk az esztétikához volt besorolva, most a kalandkönyvek közé kerülhet. Perspektivikus változás és hangsúlyozott mozgathatóság. Tehát nem fogadok el egy precíz osztályozási rendszert. Egy nagy könyvtárral rendelkező személyt mindig megkérdeznek: „Olvasta mindegyiket?“ Sokféle válasz lehetséges. Én általában azt felelem: „Természetesen nem. Máskülönben miért tartanám őket könyvtáramban?“, A tűzről. Mindig élt bennem a tűz kényszerképzete: félek, nehogy ki- gyúljon az irodám, amikor távol vagyok, félek, hogy leég a lakásom. Csak később jöttem rá, hogy gyerekkoromban városunk tűzoltóparancsnoka fölött laktunk, az emeleten. Éjszaka gyakran hallottam a parancsnokért száguldó kocsi szirénáját. A középkorban minden égett: kastélyok, farmok, templomok, könyvtárak. A rózsa neve egyik első olvasója azt mondta nekem: „A tűzvész leírása igen hosszú, rövidíteni kell." Elutasítottam. A könyvtár égése az ige meggyalázása, az emlékezet elpusztításának szimbóluma. B. A. feldolgozása Tudok egy történetet, amit mások is ismernek. Talán másképp, mint én, talán úgy mint én, mindenesetre annyi új részlete van ennek a történetnek, hogy még ha sokan ismerik is, akkor is újra kell mondani. Volt egyszer Budapesten egy ember, úgy hívták, dr. Matolcsy György, aki életét és munkásságának javarészét a jelenkori magyar animációs filmművészet felvirágoztatásának szentelte. Nekem az a legszebb a történetben, hogy ez az ember egyáltalán nem tudott rajzolni, még kevésbé festeni, s az animációs filmgyártás technikai részleteiről sem túl sokat tudott, viszont nagyon szerette a rajzfilmeket és amikor úgy adódott, hogy kapcsolatba kerülhetett a műfajjal - annak megszállottja lett. Hosszú évtizedek munkájával felvirágoztatta a magyar animációt, egy maroknyi megszállott alkotóból- a szó szoros értelmében - nagy- vállalatot épített fel, jelentős nemzetközi sikerekhez (és bevételekhez) segítette a magyar rajzfilmgyártást és megteremtette annak nemzetközi hírnevét. Azután egy nap, kihasználva a műfaj népszerűségét, a kecskemétiek segítő szándékát, érdeklődését, elhatározta: animációs filmstúdiót nyit Kecskeméten. És annak vezetésével Mikulás Ferencet bízta meg. A többi álomtörténet. Felnőtt egy filmstúdió, otthont teremtett magának, kialakította alkotógárdáját, kivívta a maga hírnevét. A kecskeméti animáció ma már fogalom. Mi készül ma a kicsi, de igen magas művészi színvonalon dolgozó stúdióban? Először nézzük a többéves programot jelentő filmeket. Jankovics Marcell és társrendezői a Magyar történelmi mondák című sorozaton dolgoznak, melyből máris készen áll a Botond; a Lehel kürtje; a Vértes; az Istvánt királlyá koronázzák; a Korona és kard és a Szent- galleni kaland című epizód. A mondák az Árpád-kortól a Hunyadiakig fogják át történelmünk kiemelkedő eseményeit. Az egyes folytatások a Képes krónika grafikai stílusában készülnek. A Leó és Fred-sorozatból napjainkra egészestés - hetvenperces- animációs játékfilm született, ennek bemutatását 1988 októberére tervezik. A téma: egy cirkuszi oroszlán és idomítójának változatos kalandjai. A rendező: Tóth Pál. Gyulai Líviusz és Szoboszlay Péter tizenháromszor öt percben a Kentaürfi nevű főhős kalandjait meséli el, aki nem más, mint egy kentaur-gyerek, aki a föld egzotikus tájaira téved, s minden „eltévedése“ mulatságos kalandokkal jár. Ilyen kaland, például a már elkészült Korcsolyázó pingvintojás; a Fogjunk békát és az Idegen toliakkal. A stúdió fiataljai számos egyedi filmet készíthetnek. Két fiatal. Toro Annamária és Homolya Gábor, például éppen első munkáját fejezi be. A fiatal rendezőnő Csiribi címen négy percben igyekszik megeleveníteni a gyermeki fantázia világát, sajátos lényeit, míg az ifjú rendező Stefan Zweig A harmadik galamb című novellájának animációs film- változatát tette le az asztalra a közelmúltban. Érdekes munka Deák Péter Avarok című kombinált filmje, melynek tízpercében egy avarkori falu feltárásának régészeti leletanyaga (natúr felvételek) a falu hajdani életének rajzfilmes bemutatásához szolgál alapul. Sokan láthatták már a Magyar Televízió képernyőjén is a kecskemétiek Ajtó című minifilm-sorozatá- nak epizódjait. Ezek sorát most egy újabb mű gazdagítja, a Diktátor, mely Weisz Béla munkája. Az egypercesek - úgy látszik - egyébként is otthonra találhatnak Kecskeméten. Az Ajtó-serozat mellett több egyedi egyperces készül, ezek mind a Pannónia Filmvállalat házi pályázatára beküldött ötletek sorából valók. Végül egy eredeti tehetség eredeti látásmódú munkáját kell megemlítenünk. A székelyföldi Szilágyi Varga Zoltán, aki festőművészként, grafikusként, animátorként európai hírnevet vívott ki magának (animációs filmjei - román színekben - több nagy nemzetközi filmfesztiválon is rangos díjakat nyertek) Origó címmel készít filmet. A főhős egy magasugró, akinek egyetlen ugrását többféle nézőpontból láthatjuk. Felnőtt egy filmstúdió Kecskeméten. Alkotói tele vannak tervekkel, a stúdió művészeti vezetése pedig a további filmek megvalósítási lehetőségét ígéri. Ahogy annak egy animációs filmstúdióban lennie kell... FENYVES GYÖRGY Egyetemes Jelleggel Zsidó irodalom a Szovjetunióban A zsidó irodalom - annak a hetvennyolc irodalomnak az egyike, amely az egységes szovjet soknemzetiségű irodalmat alkotja. Az APN tudósítója beszélgetést folytatott Áron Vergelisz ismert szovjet zsidó íróval, a Sowje- tisch Heimland című folyóirat főszerkesztőjével.- Mondjon valamit a kortárs zsidó irodalmi müvek kiadásáról a Szovjetunióban.- Szovjetunióban a zsidók jiddis nyelven beszélnek, ezért mi ezen a nyelven írjuk műveinket és jelentetjük meg nemzetiségi folyóiratainkat. Jiddis nyelvű könyveket jelentet meg a Szovjetszkij Piszatyel, a nagy fővárosi kiadó. Csupán ez az egy kiadó 1961-től mostanáig 127 jiddis nyelvű és zsidó szerzők 122 oroszra fordított könyvét adta közre. Zsidó írók orosz nyelvű műveit olyan nagy moszkvai kiadók is megjelentetik, mint a Hudozsesztvennaja Lityera- tura, Szovremennyik, Gyetszkaja Li- tyeratura... Zsidó irodalmi müvek nemcsak a fővárosban látnak napvilágot, hanem Kijevben, Vilniusban, Habarovszkban és más városokban is.- Milyen a zsidó szerzők könyveinek példányszáma?- Különböző, mintegy tízezerig terjed. A zsidó irodalom iránt elég nagy a kereslet, hiszen a Szovjetunió zsidó lakosságának körül-belül 15-17 százaléka a jiddist tartja anyanyelvének.- A Sowjetisch Heimland nemrég ünnepelte 25. évfordulóját. Mit mutathat fel a folyóirat jubileuma alkalmából?- Folyóiratunk ezalatt 76 regényt, 109 kisregényt, 1478 elbeszélést és novellát, 65 elbeszélő költeményt, 6680 költeményt, 28 színdarabot, 1628 irodalomkritikai cikket publikált. így fest a statisztika. A folyóirat sajátossága, nézetem szerint, az egyetemes jéllege. Mi nemcsak szépirodalmi és publicisztikai írásokat közlünk, hanem új színdarabokat, a zsidó zenéről, képzőművészetről szóló anyagokat is. Sőt, jiddis nyelvleckéket is közlünk folyóiratunkban. Folyóiratunk eleinte kéthavonta jelent meg, most pedig havi kiadvány. Kezemben van az egyik száma, amely teljes egészében fiatal zsidó szerzők műveiből áll. Olvasónk jelenleg - szintén havonta - könyvmellékletet is kap. Folyóiratunk egyik számában például legkisebb olvasóinknak adtunk ajándékot azáltal, hogy közöltük a Biro- bidzsanban (a szovjet zsidó autonóm területen) élő gyermekeknek azokat a rajzait, amelyekért nagydíjat kaptak a nemzetközi pályázaton. Ezekből a rajzokból kis kötetet állítottunk össze, ezzel a címmel: „Hadd legyen mindig édesanyánk!“- Az önök folyóirata nemcsak irodalmi, hanem politikai is, nemde?- Feltétlenül. Műveink tematikája a közel-keleti helyzetet, az Izrael és az arab világ kölcsönös kapcsolatait és az izraeli helyzetet egyaránt érinti. Olvasóink tájékozódni akarnak ezekről a dolgokról. Azonkívül, harcolunk a cionista propaganda ellen. Kötelesek vagyunk idejében óva inteni a szovjet zsidókat azoktól a meggondolatlan lépésektől, amelyeket akkor tehetnek, ha hitelt adnak a cionisták hazugságainak. Én például két regényt írtam erről a témáról. Az egyik címe: Korunk. Orosz fordítása hamarosan elkészül. Hogyan keletkezett ennek a regénynek az alapgondolata? Egyszer Párizsban sokáig beszélgettem Elsa Trio- /ef francia írónővel. Ezt mondta: ,,A zsidó nép körül sokféle szóbeszéd van. Én zsidó vagyok, és szeretném ismerni az igazságot. írj erről.“ És én regényt írtam a szovjetunióbeli zsidó nép életéről. Második regényem címe: A kapuőr. A cselekménynek körülbelül a fele Izraelben játszódik, ahová művem hősei utaznak. Az én személyes mérlegem: 15 könyv jiddis és orosz nyelven. A Szovjetszkij Piszatyel kiadónál most jelenik meg jiddis nyelvű prózai műveim második kötete.- Megismertetik a szovjet zsidókat a külföldi zsidó írók alkotásaival?- Publikáljuk a különböző országokban élő zsidó írók legjobb könyveit. Chicagóban él például Moiszef Gicis, a híres zsidó regényíró. Folyóiratunk sok művét közölte, egy kis kötete is megjelent nálunk. Vagy itt van például Joszíf Papernyikov költő, aki Izraelben él. Az ő verseit is gyakran közöljük.
