Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-12 / 215. szám, hétfő

Törvény az emberi testről BESZÉLGETÉS AZ ORVOSJOGÁSSZAL egy mellékesen megkérdezik, van-e Törvény szól az emberi egészségről, törvény védi az ember életét, egészségét és tulajdonát. Gyakorlatilag minden egyes törvényünk és rende- letünk az emberről szól, s jogszabályokból sokak szerint több van a kelleté­nél. Éppen ezért meglepetést keltett a gyógyászati jog VIII. világkongresz- szusa egyik csehszlovák résztvevőjének, dr. Jaromir Stépán kandidátusnak felszólalása, melyben említést tett az emberi testről szóló törvény megalkotá­sának szükségességéről. A kongresszusi viták szünetében arról beszélget­tünk dr. Jaromir Štépánnal, miért tartja szükségesnek egy ilyen törvény megalkotását. IX. 12.- Úgy vélem időszerű és szüksé­ges szabályozni manapság már azokat az eseteket, amikor az em­ber az egyén a társadalom érdeké­ben rendelkezik a testével. Más ugyanis az, ha valaki a saját egész­sége érdekében megy el orvosi ki­vizsgálásra, és másként kellene megítélni azt, amikor az ember vért ad, vesét vagy más szervet ajándé­koz, esetleg valamilyen orvosi kísér­letnek veti alá magát. Látni kell, hogy az ilyen ember kockáztatja a saját egészségét, s feláldoz vala­mit a társadalom javára. Ezekre az esetekre már nem lehet az általános jogelveket, a páciens és az orvos közti kapcsolatot szabályozó rendel­kezéseket alkalmazni. Az ilyen ese­tekben sokkal szigorúbban kellene szabályozni az orvos, az egészség- ügyi intézmény felelősségét az eset­leges következményekért, meg kel­lene határozni meddig mehetnek el. Hatékony biztosítékokra van szük­ség a páciens, a donor védelmében, hiszen nem engedhetjük meg, hogy az ajándékozás önpusztításhoz ve­zessen. Itt vannak aztán a fiatalko­rúak. Adhat-e a fiatalkorú érvényes beleegyezést mondjuk egy szerv- átültetéshez? Megvalósítható ez a törvényes képviselője beleegyezé­sével, ha ő kifejezetten tiltakozik a szervkivétel ellen? Úgy vélem nem.- A polgári és a családi jog szerint azonban a törvényes képviselő, te­hát általában a szülő dönt a gyermek ügyeiben, ha csak nem kerülnek összeütközésbe érdekeik.- Ilyen érdekkonfliktus azonban előfordulhat, mégpedig gyakran. Egy olasz nő például örökbefogadott egy gyermeket, a törvényes képvi­selője lett tehát. Ezután orvoshoz fordult, s átültettette az örökbefoga­dott gyermek haját a saját kopasz leánya fejére. Ez szélsőséges eset, de bizonyítja, hogy ütközhetnek az érdekek. Nézetem szerint legalábbis a fiatalkorúaknál erőteljesebben fi­gyelembe kell venni a véleményü­ket, hogy akaratuk ellenére ne le­hessen műtéteknek, kísérleteknek alávetni őket, még ha törvényes képviselőjük egyet is értene ezzel. A fiatalkorú döntési képességét elis­meri egyébként a nemrégiben elfo­gadott terhesség-megszakítási tör­vény is, a 16 éves lány maga dönt­heti el terhessége sorsát.- A kongresszuson egyes külföldi résztvevők említettek más jellegű konfliktusokat is. Azt, hogy egyes szekták tagjai elutasítják az orvosi beavatkozásokat - például a vér- transzfüziót -, olykor az életveszé­lyes állapotban levő gyermeküknél is. Milyen választ ad a csehszlovák jogrend az ilyen esetekre? Meg­mentheti az orvos a gyermek életét a szülők kifejezett tiltakozása elle­nére?- Nos, ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy Csehszlovákia volt az első ország, amely egy átfo­gó egészségügyi törvényt alkotott meg 1966-ban. Ebben a törvényben leszögeztük, hogy ha a szülök meg­tagadják a beleegyezést a gyermek életben maradása szempontjából feltétlenül szükséges orvosi beavat­kozás elvégzéséhez, az orvost az ilyen tartalmú nyilatkozatuk nem kö­telezi. Sőt, az orvos köteles megten­ni azt, ami orvosi szempontból élet- fontosságú. Problémáink voltak egy szekta tagjaival, akik szigorú vege­táriánus koszton tartották gyerme­küket, még tejet sem adtak neki. S végül, amikor a gyermek teljesen legyengülve kórházba került, a szü­lők figyelmeztették az orvosokat, ne­hogy tejet, tojást vagy húst adjanak neki, mert ha ez megtörténik, a gyer­meket otthagyják a kórházban. És nem is vitték haza. A gyermekeknél tehát a szülők nemleges akaratnyilvánításának nincs jogi jelentősége. Ezt a megol­dást elfogadták azok is, akik elis­merték, hogy a felnőttnek joga van öngyilkosságot elkövetnie a transz­fúzió, az orvosi beavatkozás elutasí­tásával.- Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az embert, legalábbis bizonyos határok között megilleti a szabad önrendelkezés joga; az a jog, hogy önállóan rendelkezzen saját testé­vel. Mi történik azonban a halála után, amikor már nem tudja jóvá­hagyni, hogy valamilyen szervét ki­vegyék, s az átültetésével meg­mentsék egy másik ember életét, s persze tiltakozni sem tud már az ellen?- Lehetőség van azonban arra, hogy még életében rendelkezzen arról, mi történjen a holttestével. Itt megint a csehszlovák jogalkotás el­sőbbségét kell említenem. Világvi­szonylatban csehszlovák törvény ál­lapította meg első ízben az ember­nek azt a jogát, hogy még életében kijelentse, nem akarja, hogy testéből a halála után bármilyen szervet kive­gyenek. Ezt a nyilatkozatot bejegy­zik a személyi igazolványába, s min­denkinek tiszteletben kell tartania. Egyéb esetekben a hozzátartozók beleegyezése nélkül is jogában áll az egészségügyi intézetnek az átül­tetéshez szükséges szerv kivétele. Ezt ugyanis, a halál beállta után nagyon rövid, talán csak percekben mérhető időn belül kell megtenni. Tudom azonban, hogy az intézetek, ha a hozzátartozók tiltakoznak a szervkivétel ellen, tiszteletben tart­ják akaratukat, a kegyeleti szem­pontokat.- Tehát mégis értesítik a hozzá­tartozókat?- Igen, amikor csak tudják, ami­kor az idő engedi, megteszik ezt. A csehszlovák szabályozást követte egyébként ebben a kérdésben az európai államok többsége. Vannak persze országok, ahol a hozzátarto­zók beleegyezésének szükségessé­gét törvényesítették. Ez ellen lénye­gében csak egy kifogásom van. Képzelje el, felhívnak valakit, s érte­sítik, hogy közeli hozzátartozója közlekedési balesetben elhunyt, gondoskodjon a temetéséről, s mint­kifogása az ellen, hogy a holttestből transzplantáció céljából kivegyék a vesét. Egyszerűen nem bírom el­hinni, hogy egy ilyen tragikus hír okozta sokkban a hozzátartozó tel­jes ítélőképessége birtokában tudna dönteni. Különösen súlyos problé­mákhoz vezet ez egyébként az USA-ban, ahol nagyon fejlett a szervátültetések technikája. A keres­let ugyanis jóval meghaladja a „kíná­latot“. Ez a páciensek szelektálásá­hoz, kiválasztásához vezet. A kivá­lasztottak persze azok, akiknek pén­zük van. Egy májtranszplantáció 250 000 dollárba kerül. Nálunk a transzplantáció ingyenes. Az egyetlen és döntő szempont a foko­zott gyógyászati szükségszerűség.-ön a páciens szabad önrendel­kezési jogának létjogosultságát vall­ja, mint hallhattam előadásában. Említés történt azonban a kongresz- szuson már arról is, hogy orvosi beavatkozás, mint például a sterili­záció, agyműtét akár kényszerrel, a páciens akarata ellenére is végre­hajtható egyes országokban. Mi a véleménye az ilyen műtétekről?- Ez egy roppant kényes kérdés. Az USA-ban például több állam fo­gadott el olyan törvényeket, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek a fa­siszta Németország egyik fajvédelmi törvényére. Ennek alapján emberek tízezreit sterilizálták beleegyezésük nélkül, hogy ne szülhessenek - a törvény indoklása szerint - gyen­geelméjű utódokat. Dr. Carmi, egy amerikai bíró arról beszélt, hogy na­gyon keveset tudunk az emberi ge­netikáról, az elmebetegség öröklő­déséről, vagyis tudományos szem­pontból nem eléggé indokolt egy ilyen törvény. Vannak persze ese­tek, amikor nagy az öröklődés való­színűsége. Nemrég Angliában adó­dott egy ilyen eset. Egy fiatal, rend­kívül aktív szexuális életet élő gyen­geelméjű lány sterilizálásáról folyt a vita. A Lordok Háza, mint a legfel­ső fellebbezési fórum úgy döntött, hogy a sterilizálás bizonyos feltéte­lek mellett megengedhető. Mi ezek­kel az ügyekkel szemben nagyon tartózkodóak vagyunk. Kísért még a fasiszta jogrend réme. Más a hely­zet a szexuális bűnözőknél. Ha a bűnöző választhat, hogy halálra ítélik-e, s kivégzik vagy aláveti ma­gát egy kasztrációs, esetleg agymű­tétnek, kényszerhelyzetben dönt ugyan a műtét mellett, de a bőrét menti.- Köszönöm a beszélgetést. FEKETE MARIAN A boskovicei Minerva első lépései Kisvállalat - önállóan Július elsejétől a csaknem har­minc dél-morvaországi állami válla­lat egyike a boskovicei Minerva is. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a Minerva nem akart a libereci Eli- tex-konszern kötelékében dolgozni, Zdenék Pribyl, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese így válaszolt:- Egyrészt kényelmes lett volna: továbbra is a már bevált viszonyok és keretek között dolgozni, másrészt vállalatunk számára ez kisebb gaz­dasági eredményekkel, kisebb haté­konysággal is járt volna. Különösen kedvezőtlen helyzet alakult ki az állóeszközökkel való ellátás terén, hiszen azok elhasználódottsága 51,2 százalékos volt. Javulás ezen a téren csak az önálló vállalati forma keretein belül várható, mivel a ve­zérigazgatóság által 2000-ig kidol­gozott textilgépellátás távlati prog­ramja nem számolt a mi vállalatunk alapvető korszerűsítésével. • Számszerűleg mindez mit je­lent?- A szocialista államokba történő kivitel terén - mely az összkivitel 88 százalékát képezi, kb. 29 száza­lékkal jobb eredményt értünk el, mint a többi vállalat. Az innovációs politi­ka pedig a vállalat rendelkezésére álló pénzeszközök függvénye. Vál­lalatunktól az elmúlt 3 év folyamán az elvonások 16,2 millió koronával meghaladták a vállalat műszaki fej­lesztésére szánt, visszautalt eszkö­zök összegét. A boskovicei vállalat­nak a prostéjovi üzemmel önálló termelési programja van, amely füg­getlen az Elitex többi vállalatának kooperációs tevékenységétől. Sőt, mi a saját műszaki fejlesztésünk eredményeire támaszkodunk. A szállítók által megoldott és tőlük átvett műszaki fejlesztési feladatok aránya 30 százalék körül volt. A Minerva állami vállalat önálló tevékenységét olyan időszakban kezdte meg, amikor nehézséget okoz sokszor a tervteljesítés. Ezeket a problémákat azonban más nem oldhatja meg, csak egyedül a válla­lat, mégpedig a munka irányítása és szervezése terén alkalmazott új módszerekkel. Ami a Minervában •történik, gyakorlatilag valamennyi dolgozót érinti. A vállalat gazdasági irányításának szintén új feladatai vannak: a teljes önelszámolás és önfinanszírozás bevezetése, vala­mint a kollektívák és egyének valós érdemei szerinti javadalmazás te­rén. (J. P.) Újból „felfedezett“ gyógyfürdő A negyvenes évek legelején, diákként jártam először a sobrancei fürdőben, ahol annakidején egyetlen épület, benne néhány fürdődézsa állt a látogatók rendelkezésére. Már akkortájt - sőt, korábban is - közis­mert volt a fürdő kén- és szénsavas, illetve mésztartalmú vizének áldá­sos hatása, főleg a mozgásszervi megbetegedésekben és a reumati­kus betegségekben szenvedők kö­rében. Bár, a mai értelemben vett egészségügyi szakmai felügyelettel nem rendelkezett, a sobráncei fürdő számottevőbb beruházások nélkül is kielégítette az érdeklődők szerény igényeit. A föld belsejéből kellő mennyiségű gyógyhatású víz került a fürdődézsákba, ami egyáltalán nem követelt különösebb üzemelte­tési kiadásokat... A második világháború ennek a fürdőnek a sorsát is megpecsétel­te, fokozatosan feledésbe ment, szabadon szétfolyó vize emberma­gasságúvá növelte a területén tere­bélyesedő gazt és bokrokat. A fel- szabadulást követően az országha­tár közelébe kerülő Sobrance város­ka fürdője elég sokára került ki az enyészet fogságából. Sokkal fonto­sabb gondokat, problémákat kellett megoldani mint egy elhanyagolt, gyógyfürdői mivoltát elvesztő tele­pülés helyreállítása, továbbfejlesz­tése. A csehszlovák-szovjet országha­tár mentén elterülő Michalovcei já­rás - adottságainál fogva - politikai­lag és gazdaságilag aránylag koráb­ban konszolidálódott, mint az ország többi területe. A szocialista mező­gazdaság megalapozásával, kiépí­tésével, az iparosítási program meg­valósításával együttjáró tennivalók annyira lekötötték a járásvezetők és más szakemberek figyelmét, ener­giáját, hogy olyan kérdések rende­zése, mint például a gyógyfürdő fel­újítása, fejlesztése, csupán a hatva­nas évek végén, illetve a hetvenes évek elején került napirendre. Azóta itt sok minden történt. Úgy gondolom, ennyi elég a sob­rancei gyógyfürdő hézagos króniká­jából, múltjából; szívesebben szó­lunk jelenéről, távlatairól, mert van is miről. Ma már van igazi gazdája ennek a gyógyfürdőnek. Szervezetileg a Michalovcei Járá­si Egészségügyi Intézethez tartozik, gyakorlatilag pedig a természetes gyógymódokkal és balneoterápiai kezeléssel foglalkozó osztály hasz­nálatában áll. Ennek vezetője, Mi­chal Furda főorvos készségesen nyújt tájékoztatást.- A gyógyfürdőben két rendelő és egy 60 ágyas osztály áll rendelkezé­sünkre. Szolgálataink iránt óriási az érdeklődés, ami a várhatóan növek­vő szükségletekkel együtt tulajdon­képpen meghatározza, igényli gyógyfürdőnk távlati fejlesztését is. Példaként megemlíthetem, hogy az idén, hét hónap alatt csaknem 560 fekvő beteg váltotta egymást, több mint 400 beteget részesítettünk já­róbeteg-kezelésben. Ez év júliusá­ban vettünk át a fürdőben egy jól felszerelt, korszerű rendelőt, ezáltal tovább emelkedett szolgáltatásunk színvonala. A környék lakosságának már nem kell a járási székhelyre utaznia, ellátásban részesíthetjük mi is, itt a gyógyfürdőben. Az eddig elhangzottak, a fürdő területén látottak és az itt kezelt betegek véleménye alapján, nyu­godt lelkiismerettel állíthatjuk: a sob­rancei gyógyfürdő ma már valóban teljesíti társadalmi feladatát. A fürdőben találhatunk régebbi és új pavilonokat, korszerű gyógytorna­központot, minden épületben példás a rend, a tisztaság, csupán a vízgyó­gyászati teremben eltérő a kép. Igaz, immár több mint egy hónapja, felújítási munkálatok miatt, haszná­laton kívül áll, tudjuk meg az osztály- vezető főorvostól, aki még hozzáfű­zi: - Ez a munka, sajnos, nem lesz kész a tervezett időre, a feltétele­zettnél sokkal alaposabb javításokat kell itt végeztetnünk, a gyógyvíz -, áldásos hatása mellett, jelentős mértékben és elég agresszív módon hat a vezetékekre és fémberende­zésekre. Saját és külső szakem­bereink Ígéretet tettek, hogy össz­pontosított erővel rövid időn belül befejezik a rekonstrukciót. Amint megtudtuk, hasonló jellegű munkát kell elvégezni a fő forrás feletti sétányon is. A főorvos és a munkatársai bizakodóak, amire a három év alatt bekövetkezett vál­tozások, a fürdő mai helyzete fel is jogosítja őket. Abban egyetértünk velük, hogy a föld felett kiépített hóvezeték egy kicsit rontja a gyógy­fürdő teljes képét. Mint minden munkahelyen, itt is vannak gondok a korszerűbb se­gédeszközök, berendezések be­szerzésével, a jelenleginél több re­habilitációs nővérre, szakorvosra lenne szükségük. Ezeknek a kérdé­seknek a megoldása folyamatban van. - Gyógyfürdőnk távlatai ígére­tesek - jelentette ki Furda főorvos - már közmúvesítik azt a területet, ahol egy újabb 60 ágyas pavilon és más olyan létesítmény épül, amely bővíti, tovább tökéletesíti szolgálatá- sainkat. Nagyszerű dolog, hogy tár­sadalmunk újból ,, fel fedezte” és szükségszerűen fejleszti ezt a gyógyfürdőt is. KULIK GELLERT A martini Turčan helyi ipari vállalat összteljesítményének csak­nem a 70 százalékát a lakossági szolgáltatások teszik ki. Többek között kis sorozatokban divatos bútorokat készít. Ebben az évben kezdte meg az M-15 típusú szekrénysor gyártását, amely a közszükségleti cikkek idei brnói vásárán aranyérmet nyert. A képen a bútorgyártó részleg egy része. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents