Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-06 / 210. szám, kedd

Új évad — új tervek Szezonkezdés a Magyar Területi Színházban Augusztus 25-én tartotta évad­nyitó társulati ülését a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház, s közben elkezdte munkáját a kassai (Košice) Thália Színpad is. Az évad első előadására az elmúlt héten ke­rült sor Komáromban. Bemard Sla­de Jövőre, veled, ugyanitt című ro­mantikus vígjátékát láthatta a kö­zönség. Szombaton a tavalyi évad zenés darabját, az Osztrigás Micit láthatta a kolárovói közönség. Szer­dán a színház bratislavai nézői te­kinthetik meg ugyanezt a zenés játé­kot, majd 8-án és 9-én Komárom­ban játszik a társulat. Az első nap a Bánk bán, a másodikon az Osztri­gás Mici kerül színre. Szeptember 11-én a Szerelmem, Elektra kerül színpadra Muzslán (Mužla). Ezután az évad első premierjének főpróba hete következik a komáromi társulat számára. Mint a felsoroltakból már kiderült: a Matesz mindkét társulata továbbra is műsorán tartja az elmúlt évadok sikeres produkcióit (ebben az eset­ben nem tesz különbséget a szak­mai és közönségsiker között). A ko­máromi társulat repertoárján - a már említetteken kívül - a következő színművek találhatók még: Peres Zejtuncjan örmény szerző legendá­ja, az Egy szabad ember; a gyer­mekközönség számára Mark Twain népszerű kisregényéből készült ze­nés dramatizáció, a Koldus és ki­rályfi. Ezek mellett a régebben be­mutatott darabok is színre kerülhet­nek még a közönség kívánságára, mint például Luigi Pirandello Több- gyerekes agglegény című falusi története, vagy pedig Molnár Ferenc bohózata, A doktor úr, Zerkovitz Bé­la zenéjével. A kassai Thália Színpad valami­vel kevesebb előadást tart a reperto­árján, egyrészt, mert a premierjei száma is kevesebb, évadonként, másrészt meg, mert a nyári szünet­ben több olyan változás is történt a társulatban, amely nehézségeket támaszt a műsoron lévő darabok színrevitelével kapcsolatban. Ha a Thália vezetésének tervei sikerül­nek, akkor az elmúlt évadban látott négy színmű ebben az évadban is műsoron lesz. Mindenekelőtt John Boynton Priestley Váratlan vendég című irodalmi krimije, továbbá Gri- gorij Gorin Fertőmének című vígjáté­ka és Szigligeti Ede Liliomfijának zenés változata, s játsszák majd Gyüre Lajos zenés mesejátékát, a Rózsa és Ibolyát is. Mindkét társulatban készülnek már az új bemutatókra. A komáro­miaknál hét premier várható ebben az évadban, a kassai Thália Színpa­don pedig öt. A komáromi bemuta­tók a következők lesznek: Lovicsek Béla: Végállomás (ősbemutató); Si- poshegyi Tamás: Mielőtt csillag let­tem (monodráma, amelyet Boráros Imre mutat be); Vlagyimir Maja­kovszkij: Gőzfürdő; Sütő András: Káin és Ábel; Csiky Gergely: Nagy­mama; Ivan Bukovčan: Keringő a padláson; Sármándi Pál - Dénes Margit: Peti meg a róka. Lovicsek Béla vígjátékát már az elmúlt évadban műsorára tűzte a színház, de váratlanul közbejött okok miatt az új évad elejére kellett halasztani a bemutatót. Erre mind­járt a szezon elején, szeptember 16- án sor kerül, hiszen a próbák már az előző évadban elkezdődtek. A komáromi előadásokat Takáts Ernőd érdemes művész, Horváth Lajos, Štefan Korenči mint vendég (tavaly ő vitte színre sikerrel Peres Zejtuncjan Egy szabad ember című legendáját, s a produkció az orszá­gos színházi szemlén is tetszést aratott), valamint Dráfi Mátyás érde­mes művész (a mesedarabot) ren­dezik. Boráros Imre a rendezője is a Viszockijról szóló Mielőtt csillag lettem című monodrámának. A kassai inszcenációk rendezői mindnyájan vendégként szerepel­nek a Matesz kelet-szlovákiai társu­latában; név szerint: Rencz Antal (Magyarországról), aki három pro­dukciót visz színre, s így némi állan­dóságot jelent majd a társulat életé­ben, valamint Cyril Valšík és Emil Spišák. A Thália Színpad a következő bemutatókat tervezi az új színházi évadban. Békés József: Sándor, Jó­zsef, Benedek (zenés mesejáték); Friedrich Schiller: Ármány és szere­lem); Milan Grgics: Ébredj, Kata! (vígjáték; magyar nyelvű ősbemuta­tó); Leonard Gersche: A pillangók szabadok (vígjáték); W. Pozsonyi Anna: Utolsó hetek (ősbemutató). Ami a személyi változásokat illeti: nincs színház, nincs évad, hogy A MESE ezek be ne következzenek. Szé- nássy Edit személyében új munka­társa van a dramaturgiának, de a komáromi színpadmester is új. A színészek körében is több válto­zás történt. Skronka Tibor vörös dip­lomával végzett a bratislavai Szín- művészeti Főiskolán, s az évad ele­jétől a komáromi társulat tagja. Most kezdi el főiskolai tanulmányait Bo- csárszky Attila, aki eddig a Thália Színpad tagja volt. Mics Ildikó a kas­sai társulattól átlépett a komáromi­hoz. Az egy éve végzett főiskolai hallgatók közül Mikola Róbert a Mis­kolci Nemzeti Színházhoz szerző­dött és Házi Tánya Budapesten foly­tatja színházi pályáját. Az újonnan felvettekkel együtt* jelenleg négy színészjelölt (két lány és két fiú), valamint egy kosztümtervező tanul a Színművészeti Főiskolán, akik ké­sőbb a Matesznál kívánnak majd elhelyezkedni. Az évad elején a két társulat, illetve a színház művészeti tanácsa is átalakult. Korszerűsítésre szorul a vidéki fellépéseken használt fény­park és hangosító berendezés is, hiszen a két társulat műszaki felsze­reltsége eléggé elavult már. Azt is fontolóra vette a színház, hogy fel­újítja az ötvenes-hatvanas években nagy népszerűségnek örvendő sza­badtéri előadásokat, hiszen napja­inkban már minden járásban találha­tó legalább egy (nagy befogadóké­pességű) szabadtéri színpad. Évad eleji jó hír, hogy a komáromi társulat új építkezésbe kezdhet a mostani székház közvetlen köze­lében. KMECZKÓ MIHÁLY Rádiójáték a Matesz művészeivel Aligha volt olyan színésze a Magyar Területi Színháznak, aki 1982. május 7-én sejtette volna, hogy több mint hat esztendővel később Méhes György romá­niai magyar drámaíró egyik dramatikus művében ismét játszhat. Az akkor Komá­romban (Komárno) bemutatott A peleskei nótárius című vidám játéka nagy sikert aratott. Méhes György a romániai magyar irodalom egyik kiváló drámaírója. Első­sorban vígjátékait és mesejátékait játsz- szák az ottani és a külföldi színházak, íróvá válását, majd több évtizedes mun­kásságát is áthatja az erdélyi szellemiség, amely a székelység több évszázados kul­túrájából is táplálkozik. Drámaírói alkotá­sain kívül prózaírói művei között is szép számmal akadnak olyanok, amelyek a székelyek történelmi múltját, művelődési hagyományait és folklórját lényegítik át az irodalom eszközeivel. Augusztus 30-án a Matesz művészei­nek szereplésével mutatta be a budapesti Kossuth Rádió „Székelyföld mindig zöld...“című népi játékát. A rádiójátékot Szabó Kálmán rendezte, aki a szerepek többségére a komáromi (Komárno) Ma­tesz színészeit kérte fel. Kétségtelen, hogy Méhes György e játéka felfogható amolyan „képes beszédnek“ is. A fel­Mai nyelvkutatók - elődeikről Nemzetközi nyelvészkongresszus volt Budapesten Augusztus 27-től 30-ig, tehát négy napon át ülésezett a magyar nyelvészek V. nemzetközi kongresszusa Budapes­ten. Ezt a tanácskozást ötévenként ren­dezik meg - eddig mindegyik más-más városában zajlott le az országnak -, s az a célja, hogy találkozójuk legyen azoknak a nyelvészeknek, akik a világnak bármely táján a magyar nyelv kutatásával foglal­koznak. E kongresszusokon lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők tájékoztas­sák egymást eredményeikről, megvitas­sák módszerük helyességét, összehan­golják munkatervüket. Az idei ülésszak témája a magyar nyelvtudomány története volt. A résztve­vők most nem a nyelv kutatásában elért egyéni eredményeikről számoltak be, ha­nem a régi és közelmúltbeli kutatók mun­kásságát vizsgálták, illetve bizonyos té­makörökben végzett nyelvészeti kutatá­sok eredményeit ismertették. Hasznos volt ennek a témának a napirendre tűzése, mert egyrészt a résztvevők részleteseb­ben tájékozódhattak a különböző (nyelv­járási, helynévi stb.). gyűjtések és feldol­gozások lefolyásáról, sőt mai helyzetéről, másrészt a téma serkentőleg hatott bizo­nyos nyelvészeti iskolák, irányzatok mód­szereinek és eredményeinek felmérésé­re, valamint az egykori nyelvkutatók mun­kásságának értékelésére. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete, a Magyar Nyelvtudományi Társaság és az Eötvös Loránd Tudományegyetem méltó keretek között rendezte meg ezt a találkozót (is); az egyetem dísztermében nyitották meg és zárták be a tanácskozást, s az egyes szekciók munkája ugyanennek az intéz­ménynek az ízlésesen felújított, a követel­ményeknek minden szempontból megfe­lelő Szerb utcai épületében folyt. A szekciókban magyar, német és an­gol nyelven hangzottak el előadások a nyelvészet különböző területeinek kuta­tástörténetéről; sót nemcsak a szó szoros értelmében vett nyelvtudomány ágazatai­nak vizsgálattörténetével foglalkoztak az előadók és a felszólalók, hanem e tudo­mányra épülő vagy vele szoros kapcso­latban levő szakterületekével is, mint pél­dául a nyelvművelés, stilisztika, fordítás stb. S nemcsak a régi nyelvtudósok mun­kásságát elemezték - Brassai Sámuelét, Verseghy Ferencét, Hunfalvy Pálét és másokét -, hanem a néhány évtizeddel vagy évvel ezelőtt még élő és alkotó nyelvészekét is: Pais Dezsőét, Papp Ist­vánét, Bárczi Gézáét, Berrár Jolánét, az amerikai Lotz Jánosét. A kongresszus jelentőségét az is bizo­nyítja, hogy - Magyarországot is számít­va - tizenöt országból több mint kétszáz nyelvész vett rajta részt. JAKAB ISTVÁN használt motívumok, az egyes népi ala­kok egy-egy népmeséből igen jól ismer­tek. Kicsi Domokos küzdelme szerelmé­ért, és Kedves Ágnes áldozatos viselke­dése népéért, olyan vezérmotívumai en­nek a rádiójátéknak, amelyek alkalmat teremtettek az írónak, hogy mindenkit foglalkoztató kérdésekről közvetetten szóljon. Mind a játék hangulatát, mind a cselekményt nagyban segítette a Mák­virág együttes zenéje. Kicsi Domokos hangján Tahi József szólalt meg s bensőséges kettőst terem­tett a Kedves Ágnest játszó Mák Ildikóval. Megszólalásaik, pergő és lassú párbe­szédeik csak a gyermekkorból felidézhető meseélményekhez hasonlíthatók. Küz­delmük egymásért, majd Rapsonné va­rázslata ellen a legegyszerűbb népmesei párharcokat idézte. Méhes Györgynek si­került olyan hősöket formálnia, akik ép­pen mindennapiságuk révén váltak nép­meséivé. Egyszerűségükben tiszták, és tisztaságukban meseiek. Fuszujka sze­mélyében - Boráros Imre hangján - meg­jelent a játékban egy „székely góbé“ is, akinek humoros bölcsességén túl a Kicsi Domokoshoz fűződő barátsága volt na­gyobb. A jóságos és bölcs Mogyoró Anyó szerepében Ferenczy Annát hallhattuk. Nem először volt megállapítható, hogy a művésznő a tapasztalás, a jól ismert emberi kapcsolatok, az érzelmek szöve­dékéből formálja szerepeit. Ferenczy An­na a főszerepet játszó színész-kettős mellett az est legmelengetöbb perceit te­remtette meg. Dráfi Mátyás szerepformá­lása kapcsán elmondható, hogy mennyire sokoldalú színészeink vannak a Matesz- ban. A köztudottan intellektuális drámai színészként népszerű Dráfi ebben a népi játékban is érvényesíteni tudta színészi hajlékonyságát. A mesehallgatók szem­pontjából nézve hálátlan szerep jutott Né­meth Icának, aki az ármánykodó Rapson- nét szólaltatta meg. Ez olyan mesebeli hőstípus, akinek képmutatását, ravaszko­dását a megjátszott szelídség fedezi. Né­meth Ica az ilyen jelenetekben is érzékel­tetni tudta Rapsonné gonoszságát. A Ma­tesz művészei közül még Szentpétery Ari Regina nénijét kell megemlíteni, aki egyi­ke volt a népi játék karakteres figuráinak. A további szerepekben Báró Anna és Márkus Ferenc szólalt meg. Maga a népmesei ihletettségú történet közel nyolcvan percen át a felnőtt hallgató figyelmét is lekötötte. Nagy szerepe volt ebben a színészek játékán túl, Méhes György dramatikus műfajban megterem­tett metaforáinak, a cselekményből kitet­sző örök értékű erkölcsi üzeneteknek, az egyes hősök karakterességének. Jó volt ezt a felnőtteknek szánt mesét hallgatni, mert ráébresztett létünk egyetlen értelmé­re: gondolkodni és cselekedni! DUSZA ISTVÁN llíl ■ tJ1 c/ Ml A 'JLj lfA. žfjf XV ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■h Vonatozók (szlovák) Madártávlatból fényképezett dombok között száguldó motoros személyvonat, melyen a főszereplő kamaszfiú a szerelemről álmodozik, érzelmeket borzoló zenei aláfestés, melengető színek. Több se kell: ki­kapcsol az ész, és átérezzük, hogy, az ember életében szép kor a ka­maszkor. Egy, még ágyba pisilő ku­tyabarát csöppség agyában meg­született furfangok egymásutánja Több se kell: megfeledkezünk róla, hogy a gyerek oktalan, nyűgös, ér­tetlenkedő, síró-rívó eszmélő embe­ri lény is, s alig-alig hasonlít a Vonato- zókban szereplő csavaros észjárású, eszményített szuperkölyökre. A vi­lág szájára fittyet hányó kortalan falusi nagyanyó, aki unokái kérésére arra adja a fejét, hogy megtanuljon biciklizni. S a nevettetésért büszkén viseli azt is, ha földre pottyan. Min­den lében kanál nagyapó, minden bölcsességek tudója. Több se kell: hajlamosak vagyunk hinni a film va­lóságának, mely szerint az öregek nem elfáradtak, csak megfáradtak, varázserejük van, talán meg se hal­nak. Könnyen átverhető, az orránál fogva vezethető bumfordi kémiata­nár. Látványos szerelmi vallomá­sokhoz búvóhelyet nyújtó iskolai ké­miai laboratórium. Több se kell: nosztalgiával gondolunk a csínyte­vésekre, a diákszerelemre. Egy ta­pasztalt, koraérett langaléta, s egy soha le nem rázható dundi barátnő, A jövő nyáron gúnyolható, csúfolható, a fejlődés­ben visszamaradt nyámnyila ka­maszfiú. Több se kell: hahotázunk. Kamaszfiú és bakfis gyengéd sze­relme. A báty és a kisöccs testvéri ragaszkodása. Több se kell: velük szeretünk. Finom, lírai hangvételével meg- igéz a film. Még akkor is, ha hirtelen groteszkbe csap át, a rendező meg­nyeri a nézőket, hogy szeressék bolondos kis figuráit. Jurij Lihosit a stilizált, kicifrázott valóságot mu­tatja. Helyenként megpróbál feléb­reszteni a mámorból, elveszi amivel ámított bennünket, illúzióinkat. A frissen vasalt, aktatáskás hiva­tali végrehajtóktól rettegő, s velük hangosan perlekedő vénasszony hisztériás kitöréseit rögzítő képsorok nem illenek a film hangulatába. Ugyanúgy más világ az apáé, aki késő éjjel, ráadásul ittasan érkezik gyermekeihez a nagyszülők gondo­zott falusi házába, s aki nem tudni, miért, mindig búskomor. (Csak egy mogorva kijelentéséből következtet­hetünk, hogy talán a feleségével nem élnek jól.) Más világ a kórházé, ahová Lihosit elmenekíti a két gye­rek anyját, hogy zavartalan lehessen az unokák és a nagyszülők idillje. Feleslegesek is ezek a beékelt, a felnőttek világának visszásságaitól elszürkülő felvételek. Nélkülük kelle­mes, könnyen befogadható ifjúsági film lehetne a Vonatozók. (francia) Nem a jövő nyáron, nem álmaink­ban, hanem most, ebben a pillanat­ban, teljes odaadással kell szeret­nünk. Annak, akit szeretünk, nem majd jövőre, hanem most kell hűsé­get fogadnunk. Annak, aki szerel­münk mellől el akar csábítani, most, és nem jövőre kell utat mutatnunk. Ellenkező esetben könnyen a mi utunkat adhatják ki. És nem jövőre! Most rögtön. Egyetlen pillanat alatt megváltozhat egy érzés, egyetlen pillanat alatt magunkra maradha­rendezőnője ezt a valóságot túlsá­gosan szigorúan, szinte ki­preparálva, ridegen mutatja be. Ez a film a francia középosztályba tartozók házastársi kapcsolatának három sarkított, lekerekített modell­jét rajzolja meg. Nadine Trintignant, a rendezőnő nőpárti (ez túlságosan érződik a filmen). A szenvedő asz- szonyokkal, feleségekkel rokon­szenvez. Színészei kitűnően ábrá­zolják a csalódás keservét, a kiszol­gáltatottság elleni hangtalan láza­A be(mű)havazott Fanny Ardant és Jean-Louis Trintignant az alkotás egyik komor jelenetében tünk. És a szülök megromlott kap­csolatát nem tudják összetartani a gyerekek. És külön-külön a szülök sem tudják összetartani a családot. Elhagyva pedig vétkesen vagy bűn- telenül is bűnhődünk, szenvedünk a társtalanságtól. Szenvedünk, ha nem szeretnek eléggé. Ha egy fele­ség azt érzi, férje csak gyermekei anyját szereti benne. Szenvedünk akkor, ha úgy érezzük, a szerelem szabadságunkban korlátoz. Ha tár­sunk számára eszköz vagyunk, s ar­ra használ bennünket, hogy szerel­münktől, rajongásunktól kiegyensú­lyozottan (művészi) pályáján sikere­ket érjen el, hírnevet szerezzen. Szenvedünk, ha kapcsolatunkat csak a vad szeretkezések tartják össze. Ha annyira szeretünk, hogy nem bírunk egymással élni (ez elég furcsa). És ha semmi se zavarja házaséletünket, szép szál gyerme­künk, szerető társunk van, azért szenvedünk, mert nem tudjuk kibon­takoztatni tehetségünket. Ez eddig lehetne akár a mi életünkből. Lehet általános. Valós. A francia produkció dást, a kitörési kísérletek feloldó pil­lanatait. Férjeik mellett a tétlenség­ben, a tehetetlenségben, az örökös várakozásban és reménykedésben magukban, befelé fordulva tűrnek a feleségek. A legfeszültebb, a leg­utolsó pillanatban aztán robbannak. Reagálásaik végzetszerűek, komp­romisszum nélküliek. Súlyos fájda­lommal tűrnek a magányban is. Ah­hoz, hogy megbocsássanak, ismét végzetszerűnek kell bekövetkeznie. A film a kínos szenvedés rapszódiá­ja. Ezt csak a legfiatalabb pár boldog együttléteit bemutató epizódok el­lensúlyozzák. Azokban viszont an­dalít a romantika. Sajnos a mély lélekábrázolásra való törekvés a szenvedés kiélezésébe torkollik. A rendezőnő nem tud megmaradni az objektivitás talaján, a nézőt érzel­mileg befolyásolja. A színészek, Philippe Noiret, Clau­dia Cardinale, Fanny Ardant, Jean- Louis Trintignant játéka az ábrázo­lásbeli hiányosságok ellenére is ran­gossá emeli a francia produkciót. TALLÓSI BÉLA ÚJ SZÚ 4 1988. IX. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents