Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-05 / 209. szám, hétfő
A Polanský-iigy margójára Nem azért ítéltek el, mert katolikus vagyok... A nyugati tömegtájékoztatási eszközök már néhány hete jelentős figyelmet szentelnek Ivan Polanský esetének, akit ez év júniusában a Banská Bystrica-i Kerületi Bíróság a Büntetötórvénykönyv 98. paragrafusa 1., 2. bekezdésének b) pontja szerint a köztársaság fölforgatásának vádjával négy év szabadság- vesztésre ítélt. Bebizonyosodott, hogy a vádlott 1984 óta nagy meny- nyiségben illegális sajtótermékeket állított elő, és sajátmaga, valamint más személyek bevonásával terjesztette. Azonban a valósággal ellentétben mindazok, akik az esetet fölkapták, azt állítják, hogy azért ítélték el a köztársaság fölforgatásának vádjával, mert vallásos irodalmat terjesztett. A nyugati tömegtájékoztatási eszközök főleg azzal kapcsolatban fokozták tevékenységüket, hogy az SZSZK Legfelsőbb Bírósága á vádlott és felesége fellebbezésére nyilvános tárgyaláson foglalkozott az esettel. Azonban az augusztus 30- án tartott fellebbviteli tárgyalás is igazolta, hogy a jól bevált trükkről van szó: ki akarják használni a hívők vallásos érzelmeit a szocializmus ellen, s főleg abban az időszakban, amikor párt- és állami szerveink nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a legjobb feltételeket teremtsék meg az állam minden polgárának összefogásához a közös mű építéséhez. Késő bánat Valószínűleg akaratán kívül maga Ivan Polanský is megerősítette, amikor föllebbezésében megemlíti: „Nem hiszem, hogy azért üldöznek, mert katolikus vagyok, ellenkezőleg, ha az olyan cselekmény, amely miatt bíróság elé állítottak, valóban büntetendő, akkor bizonyára felelősségre vonnának más vallású személyeket is, ateistákat és hasonlókat... Nézetem szerint helyénvaló lenne, hogy munkatársaim, akiknek konkrét megnevezésétől tartózkodom, fölhagyjanak az ilyen tevékenységgel." Vezeklésként hangzik ez, és a vádlott a vallomásával remélt „védőinek" bizonyára nem szerzett örömet. Jobban megfelelt volna számukra, ha vallásos meggyőződésének mártírja maradt volna. Az a körülmény, hogy Polanskýt azért ítélték el, mert egészen más jellegű anyagot adott ki és terjesztett, mint a tisztán vallásos kiadványok, megerősíti az a tény, hogy már a kerületi bíróság úgy rendelkezett, hogy a vallásos tematikájú brosúrákat juttassák vissza hozzá, és ezek ne alkosság részét a bizonyító anyagnak. Az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának végső ítéletében is szerepel, hogy a vád tárgyát csak az az anyag alkotta, amely durván támadja szocialista rendszerünket, a klerikális fasizmus ideológiáját propagálja, védelmezi az ún. szlovák állam politikáját és egyes politikai vezetőit, gyalázza alkotmányos szerveinket és támadja a marxizmus ideológiáját. Az igazság manipulálása Ivan Polanský tevékenysége szöges ellentétben van fellebbezésének néhány kitételével. Egyik okát annak, hogy miért nyúlt az említett témákhoz, az igazság szeretetében jelölte meg. Miért terjesztett hát olyan brosúrákat, amelyekben az „embertelen marxizmus “-tói óv? Az igazság szeretetének megnyilvánulásaként foghatók föl olyan kijelentések, mint az, hogy „Marx az egész emberiséget abba a szakadékba akarta rántani, amely a sátánnak van fenntartva“? A szamizdatokban, amelyeket sokszorosított és terjesztett számtalan ilyen kijelentés van. Tendenciózusan értékeli az úgynevezett szlovák állam helyét a szlovák nemzet újkori történelmében A szerzők és a terjesztők feje nem fájt a történelmi igazság vagy az objektivitás miatt, amikre Polanský tetteinek indoklásakor oly nagy hévvel hivatkozott. Vagy tán objektivitás az, ha Hitler politikájának legbuzgóbb védelmezőjét és hűséges követőjét, Jozef Tisót, a „szlovák nemzet nagy fiának“ nevezi? Ismeretesek a klerikális fasiszta rendszer képviselőinek kijelentései a „két politikus lelki rokonságáról és közelségéről". Tény, hogy a fiatal nemzedék nem mindig képes megérteni az ún. szlovák állam jellegét, lényegét és formáját. A klerikális fasiszta eszmék propagálói differenciálatlan nacionalista érzéseket élesztenek újjá. Számukra ebben az esetben sem a történelmi igazság bemutatásáról van szó. Ismeretes, hogy Tiso papi öltözetben, mellén kereszttel áldotta meg 1941-ben azoknak a szlovák katonáknak a fegyvereit, akiknek a fasiszta Németország oldalán kellett harcofniuk a Szovjetunió ellen. Polanský azonban egészen más módon töltötte ki e korszak „fehér foltjait", s bízvást megállapíthatjuk, hogy az általa hangoztatott objektív és történelmi igazsággal szöges ellentétben. Az illegális kiadványok hasonló szellemben manipulálják a Hlinka Szlovák Néppártja elnökének, Andrej Hlinkának a személyét is. Hlinka már 1936-ban ilyesmiket hangoztatott: „Én vagyok a szlovák Hitler, én itt olyan rendet csinálok, mint Hitler Németországban." Természetesen ezek a dolgok a terjesztett anyagból hiányoznak, de Hlinkát úgy állítják be, mint jelentős szlovák politikust és nemzetének nagy fiát. Az Amerika Hangja rádióadó kénytelen volt beismerni, hogy a vallásos irodalmon kívül ilyen irodalmat is terjesztett Polanský, de azzal érvel, hogy „Andrej Hlinka mégis csak alapítója volt ennek a csehszlovák köztársaságnak1^!)., tehát pozitív történelmi szerepet játszó személyiség volt. De hogy e köztársaság szétzúzásáért sokkal többet tett, azt a hallgatók már nem tudják meg az Amerika Hangja müncheni stúdiójának adásaiból. Nagyobb választék üdítőitalokból ÚJ SZÚ 1988. IX. 5. Az idei nyár Közép-Szlovákiában is próbára tette az alkoholmentes üdítőitalok gyártóit. Szódából, limonádéból, kólából és gyümölcslevekből rekordmennyiséget rendelt a kereskedelem. A legmelegebb hetekben, júliusban és augusztusban a termelés a Közép-szlovákiai Sör- és Szódagyárak Rimaszombati (Rimavská Sobota) üzemében meghaladta a havi 8 ezer hektolitert. Ezt csak a második műszak bevezetésével, a hétvégeken végzett pluszmunkával tudták biztosítani. A szóda- és limonádégyár 45 fős kollektívája tehát jól vizsgázott ezekben a hetekben, s nyilván nem az ö hibája, ha valahová mégsem jutott el a hűsítő: szállítóparkjuk ugyanis mindössze három teheruató- ból áll, s ezekkel kellene ellátni a Rima- szombati, a Losonci (Lučenec) s nagyrészt a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás üzleteit, vendéglátóhelyeit is. Feladataik ellátása tehát csakis a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalattal együttműködésben képzelhető el. Sajnos, az utóbbi időben már a közlekedésiek is mind gyakrabban utasítják vissza jármúmegrende- léseiket. Szerencsére több mezőgazda- sági üzem vezetői segítenek, de a helyzet - s ezt az idei nyári csúcsforgalomban lehetett igazán érezni - már végérvényes megoldást követel. A termelés, pontosabban a választék az idén örvedetesen bővült. A málna, az Olimpusz, a Flóra, az Arabela, a Muskát, a Citro, és a Slovkóla mellett már gyártják a Líviát is, mely hamar közkedvelt lett, mert finom és viszonylag olcsó is. Alapanyagát Brnóból szállítják tartálykocsikban, s ugyancsak ilyen jármüveken érkeznek, többé kevésbé rendszeresen, a szörpök Bardejovból és Krupinából is. Fura módon miden üdítőitalt gazdaságosan termelnek - a szóda kivételével. Bár ez utóbbi ára a legutóbbi árrendezés alkalmával a legnagyobb mértékben emelkedett, még így is jelentős a ráfizetés. Főként a vendéglátó vállalatok részére hordókba is töltik a népszerű üdítőitalokat. Ezeknek minőségét azonban mind gyakrabban éri kifogás a fogyasztók részéről. A szénsav hiányát a gépsor avitt- ságával magyarázzák az üzemben, egyelőre azonban nincs lehetőségük pótlására. A termelés fokozása, a választék bővítése mellett még egy újdonságról tájékoztattak bennünket a szódagyárban. Hamarosan más formájú, a réginél esztétikíi- sabb üvegekbe palackozzák az italokat. -haFelbujtás államellenes tevékenység re A fellebbviteli tárgyaláson és a föllebbezésben is Polanský megengedi, hogy az általa terjesztett anyag egy részével nem értett egyet, és nem tartotta igaznak. Azt állítja, hogy sok mindent, ami a klerikális fasiszta rendszerben történt, elítél. Annak az elvnek a szellemében dolgozott, hogy az egykorú saj tótermékeken nem szabad semmit változtatni, sem pedig a külföldi rádióadások vagy az emigráns folyóiratok cikkeinek tartalmán. Erre nem érzett elég elhivatottságot. „Csupán végrehajtó kapocs voltam" - jelentette ki. Lehet, hogy főleg azért, mivel a kezdeményezők megnevezését elutasítja, és magára vállalja a felelősséget, bizonyos körök jutalmazni akarják, és a hitéért szenvedő hőst csinálnak belőle. Az egyik dokumentum, amely a vádirat részét alkotja, azt az instrukciót tartalmazza, hogyan viselkedjen az ember, ha a biztonsági szervek letartóztatják. Ez „Az állam- hatalommal folytatott játék alapvető szabályai" címet viseli. A „kézikönyv" ironizáló módon jellemzi az állami szervek lehetséges eljárását a vizsgálat alkalmával, és utasításokat tartalmaz munkájuk meghiúsítására. Közvetlen fölbujtás összeesküvő cselekedetekre azok számára, akik meg akarják valósítani a politikai reakció szándékait, Szerzői és terjesztői nagyon jól ismerik az ilyen magatartás értelmét és következményét. Semmiképpen sem lehet szó félreértésről, tudatlanul végrehajtott cselekedetről, vagy tetteik valódi hátterének nem ismeréséről. A fellebbezési tárgyaláson a védelem rámutatott arra a tényre, hogy Szlovákia zsidó lakosságának kérdésében Polanský olyan anyagot terjesztett, amely bizonyítja az ún. szlovák állam kormányának jóindulatát, megértését a második világháború alatt sokat szenvedett zsidók iránt. Hogy tehát Polanský végső soron pozitív, sőt dicséretre méltó propagandát folytatott. Ebben az esetben sincs másról szó, mint a történelmi valóság elkendőzéséről, meghamisításáról, a tények manipulálásáról. Annak az érvelésnek az elsajátítása ez, amely a szlovák politikai emigráció publikációiban jelenik meg az utóbbi időben, s arra irányul, hogy tisztára mossa a klerikális fasiszta politikusokat, e szégyenteljes tettek elkövetőit. Ez érthető, és összefügg azzal, hogy ezeknek a tetteknek a beismerése diszkredi- tálná őket a világ közvéleménye szemében, és azokban az országokban is, ahol meghúzódtak. Tudják, hogy nagyon fájdalmas, elevenen élő problémáról van szó. Nagyon taktikátlan és naiv volna olyan kijelentéseket emlegetni, mint amilyet a Gardista közölt, s amelyet az akkori politikusok jóváhagytak, azt tudniillik, hogy Szlovákia lesz Németország után az első állam, amely „példásan és szisztematikusan megoldja a zsidókérdést". Tehát ismét az „igazság“ nevében egy sereg féligazság, hamisítás, misztifikálás ... Az SZSZK Legfelsőbb Bírósága a Büntetőtörvénykönyv 254. paragrafusának 1. bekezdése alapján megvizsgálta a föllebbezést és a megtámadott ítélet indokoltságát, valamint az ítélethozatalt megelőző tárgyalás lefolyását. Megállapította, hogy a kerületi bíróság helyesen járt el, és a főtárgyaláson elvégezte a bizonyítás minden lehetséges módját, ezért a föllebbezést mint indokolatlant elvetette. A kerületi bíróság ítélete, mint arról már az olvasók értesülhettek, jogerőre emelkedett. Azok, akik a per lefolytatását kihasználták, nem mulasztják el az alkalmat, hogy igazságszolgáltatásunkat antidemokratikusnak, elavultnak, az „átalakítás légkörét figyelmen kívül hagyó"-nak minősítsék. A fellebbezési folyamat alatt ilyen hangokat is lehetett hallani. Maga a vádlott is megpróbálta tettét összekapcsolni a társadalmi átalakítás folyamatával és - a legrosszabb esetben is - ártalmatlannak föltüntetni. Nem engedhető meg azonban az, hogy a glasznoszty és a peresztrojka jelszavai mögé rejtőzzenek a szocialista rendszerünket aláásó és romboló felhívások. EVA NOVÁ Az új búza lisztjéből sütött cipókat Vágó Ferenc, a járási nemzeti bizottság elnöke vette át A Csallóközben ilyen gabonatermés még nem volt Bemutatkoztak az első kilenctonnások Igazán ünnepélyes volt a hangulat a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Művelődési Házban. A nagyteremben az emberek áhítattal nézték az aratási koszorút és a sok verejtékkel betakarított búza litszjéből sült foszlósbélű cipókat. A tarlón lebarnult kombájnosok, magszállítók, szalmabetakarítók minden szóra figyeltek. Érdekelte őket, hogy fáradtságos munkájuk milyen eredményeket hozott, menynyire teltek meg jó minőségű gabonával a raktárak. A járásban már hagyományossá vált, hogy aratás után a párt- és gazdasági szervek vezetői találkoznak a mezőgazdasági vállalatok dolgozóival, fejet hajtva mindazok előtt, akik becsületes munkájukkal hozzájárultak az élelmiszer-ipari termékek legfontosabb alapanyagának jó minőségben és kevés veszteséggel történő betakarításához. A Dunaszerdahelyi járás földművesei - amint elhangzott - az elsők között ismerték fel, hogy a gabonaprogram megvalósítása a mezőgazdasági termelés növelésének legfontosabb feltétele. Ez határozza meg a mezőgazdaságban és más ágazatokban is a fejlődés ütemét. Nem véletlen tehát, hogy a politikaiszervező munka középpontjában évek óta a gabonatermesztés tudományos ismereteken alapuló fejlesztése szerepelt. A járási gabonatermesztési konferencián egyebek között erről beszélt Brányik György, a járási pártbizottság titkára, valamint Bartos Andor, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője. Konkrét adatokkal bizonyították, hogy a járás történetében ilyen jó gabonatermés még nem volt. A kalászos gabonafélék amelyek a legjobban megfelelnek a csallóközi éghajlati és talajviszonyoknak. Hosszú úton, sok-sok fáradságos munka után alakultak ki a mezőgazdasági vállalatoknál azok a kedvező feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy a járás országos méretben hírnevet szerezzen a gabonatermesztésben. Az idei eredmények minden várakozást felülmúltak. Bemutatkoztak már az első kilenctonnások is. A Felbári (Horný Bar) és a Nagymegyeri (Calovo) Efsz-ben az idén több mint 9 tonna búzát takarítottak be hektáronként. A harmincöt mezőgazdasági vállalat közül tizenegyben 8, tizenhatban 7 tonnánál több búzát takarítottak be egy hektár átlagában. A tavaszi árpának nem kedvezett az időjárás, mert későn nyílt a tavasz. Ennek ellenére a Légi (Lehnice Mezőgazdasági Kombinátban 7,2 tonnás, a Nagylúcsi (Lúč na Ostrove) Efsz- ben 6,97 tonnás, a Nagymegyeri Efsz-ben pedig 6,8 tonnás hektárhozamot értek el. A gabonatermesztők öröme azért is nagy volt, mert a 8. ötéves tervidőszak három évében 54 456 tonna gabonával termeltek többet a tervezettnél. Dudás Kálmán, a járási pártbizottság vezető titkára beszédében kiemelte, hogy ezt a vidéket sem kerülte el a szárazság és a kánikula, a növények mégis jól fejlődtek és bő termést adtak. Véleménye szerint az alapos felkészülés, a színvonalas irányítás és a jó szervezőmunka járult hozzá ahhoz, hogy a mező- gazdasági vállalatok ismét túlteljesítették gabonaeladási tervüket. Szinte minden lehetőséget kihasználtak az időjárás kedvezőtlen hatásának mérséklésére. Szlovákiai méretben Az aratásban legjobb teljesítményt nyújtó dolgozóknak Brányik György a járási pártbizottság titkára adta át a kitüntetéseket. (Krascsenics Géza felvételei) átlagos hektárhozama 7,12 tonnára emelkedett. Búzából 7,59 tonnát, tavaszi árpából pedig 5,8 tonnát takarítottak be hektáronként átlagosan a mezőgazdasági vállalatok dolgozói. El kell mondani, hogy 1983-ban a gabona átlagos hektárhozama még csak 2,09 tonna volt. Nem kis erőfeszítésbe került, hogy a termelést a mai szintre emeljék. A konferencián még jelen voltak néhányan azok közül, akik annak idején a Krasznodari Gabonatermesztési Kutatóintézetből behozták a nagy termóképességű szovjet búzafajtákat. Később a Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézet sósszigéti (Solary) állomásán a szovjet és a hazai fajták keresztezésével olyan új búzafajtákat nemesítettek ki, a Csallóközben használták ki legjobban az öntözőberendezéseket. A földművesek nemcsak a jó tulajdonságú és nagy termőképességű búzafajták termesztésének, de a talajművelési és a növényápolási munkáknak a jelentőségét is felismerték. A vezető titkár nagyra értékelte a gabonatermesztésben elért eredményeket és az aratók helytállását, de egyúttal felhívta a mezőgazdasági dolgozók figyelmét arra, hogy a sikernek nem szabad önelégültséghez vezetnie. Még akad tartalék a nagyobb hozamok elérésére. Sokat kell tenni például azért, hogy az állatállomány számára elegendő, jó minőségű takarmányt tárolhassanak. BALLA JÓZSEF
