Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-05 / 209. szám, hétfő

Nagykapos (Veľké Kapušany), művelődési ház, a Komócsa nép­táncegyüttes öltözője és ruhatára, nagybőgővel. Délután három óra, négytől próba. Ilyenkor, augusztus­ban? - kérdezem. - Igen - válaszol­ja Bukó Gyula, az együttes vezetője. - Meghívtak Tóketerebesre (Trebi­šov), fellépünk az sznf-ünnepsége- ken. Ezért a próba, különben csak szeptember elsején kezdtünk volna. Noha még nem láttam a Komó- csát színpadon, örülök, hogy újra él, létezik ez az alkotó kisközösség. Tudniillik, számos sikeres év után, amikor az országos népművészeti fesztiválra is eljutottak, szép ered­ményeket elérve ott, Kozsár Miklós művészeti irányításával, feloszlott a csoport. Nem mintha nem akartak volna már tovább együtt táncolni, veze­tőjüket szólította máshová a köteles­ség. Aztán jött Bukó Gyula, ez a huszonhét éves, tősgyökeres nagykaposi fia­talember, aki egyébiránt építészeti szakközépiskolát végzett, a vajáni (Vojany) hőerőműben dolgozik, van egy kislánya, négyhónapos. Persze, az egész azért nem volt ilyen egy­szerű.- Nyolcvankettőben kezdtem tán­colni a Komócsában.- Hadd kérdezzem meg mindjárt, mi vonzotta az együttesbe.- Katonaság után voltam, keres­tem a helyemet, ahol hasznosan tölthetem a szabadidőmet. Meghal­lottam, hogy működik a városban egy tánccsoport, melynek tagja volt a barátom is, elmentem megnézni őket, és maradtam. Igaz, nem volt sok választási lehetőség. Nyolcvan- háromban Szlovákia fővárosába he­lyeztek, ahol három évet töltöttem, miközben táncoltam a Szőttesben. Amikor nyolcvanhatban hazajöttem, vezető híján éppen szünetelt a Ko­mócsa tevékenysége. Más problé­mák is voltak. Pedig mindenki akar­ta, hogy működjön. Kellene valamit tenni, mondták. Nem hiányzik ne­ked?, kérdezték tőlem. Te táncoltál a Szőttesben, biztosan tudnád csi­nálni. Csak a saját kedvünkre tán­colnánk. Éreztem, szeretik a táncot. De csak a saját kedvünkre művelni, ón ezt nem akartam. Ha nincs cél, vagyis fellépés, ha nincs miért hajta­ni, úgy is néz ki a munka.- Végül is, mi döntött?-Az, hogy behívatott a városi nemzeti bizottság titkárnője, és megkérdezte, elvállalnám-e a cso­port vezetését. Megígérték, hogy tá­mogatni fognak, a művelődési ház keretében dolgozhatunk. Mivel a fe­Lemez Töltsön egy órát kedvenceivel A kedvelt popzenei rádióműsor címe szerepel ezen a nonstop Favo­rit-lemezen, melynek borítóján ott a figyelmeztetés: 1 órás nagylemez. S valóban, két perc híján egy órán át élvezhetjük kedvelt együttesek ze­néjét. Elhangzanak számok, mélyek már-már a feledés homályába me­rültek, de újabbakat is hallhatunk, összesen tizenhatot. A legrégebbi húsz évvel ezelőtt volt nagy sláger (Véget ért egy feje­zet - Juventus), a „legújabb“ 1982- ben született (Kell, hogy várj- Neo- ton Família). Az említett két együtte­sen kívül hallhatjuk még a lemezen a Mikrolied-énekegyüttest, a Gene­rál, a Metró, a V Moto-Rock, a Illés, az Apostol, az Expressz, a Corvina, a Fonográf, a Piramis, a Tolcsvay, a Skorpió és az Omega együttest, a Magyar Rádió Vonós Tánczene­karát Körmendi Vilmos vezényleté­vel, Koncz Zsuzsát, Kovács Katit és Délhúsa Gjont. Tehát igazi sztárpa­rádé, s olyan számok, melyeknek legtöbbje már a magyar popzene örökzöld slágereinek listáján sze­repel. SÁGI TÓTH TIBOR leségem a művelődési ház munka­társa, ismerem a körülményeket, bíztam abban, hogy az ígéret nem marad ígéret. Igent mondtam, összehívtuk a tagokat, a régieket és újakat, jöttek a gyerekek a villanyte­lep szaktanintézetéből, hozták ma­gukkal a többieket, és jelentkeztek alapiskolások. Tavaly májusban in­dultunk, valójában azonban szep­temberben kezdtük meg a munkát. November hetedikén már felléptünk, majd az országos népművészeti fesztiválra gondolva, készítettünk egy, tizennyolc perces anyagot, Szi­rénfalvi kutyanyúzó címmel, főként lánytáncokból állt. Szerepeltünk vele a kerületi versenyen.- Milyen sikerrel?- Meglátszott a teljesítményün­kön, hogy nemrég vagyunk együtt ebben a felállásban, ez volt a zsűri véleménye is. De remélem, hogy nem maradunk ezen a szinten, bár nem lesz könnyű fejlődni, a gyere­kek nagyobb része alapiskolás, ha­mar elkerülnek tőlünk. Felnőttekkel, már dolgozó emberekkel könnyebb lenne. Ilyen csak kettő-három van. A hetedikes-nyolcadikos tanulók külsőre már felnőttek, gondolkodá­suk azonban még nem az. Nyolc óránál tovább nem is próbálhatunk. Persze, jó velük dolgozni, többségü­ket érdekli a néptánc, élvezik. Hú­szán vagyunk jelenleg, de mindösz­zetni. Ha tudnák, akkor nem lépné­nek fel olyan követelésekkel, hogy minden alkalomra más-más műsort adjunk. Erre még egy profi együttes sem képes. Ha látják a Komócsát, azt szokták mondani: ezek mindig ugyanazt csinálják. Egyébként jó, hogy tudnak rólunk Nagykaposon és a környéken, számon tart a Csema­dok is. Mi vagyunk a legmesszebbre mindentől, amíg hozzánk eljutnak a hírek... Ha valami van, elég későn tudjuk meg. Újabban már szorosabb a kapcsolat a Csemadokkal, járási titkárságával, igyekeznek tájékoztat­ni. Bízom benne, lesz itt eredmény, idő kérdése az egész.-A zenekarról még nem esett szó. Egyáltalán, van-e állandó kísé­rőjük?- Királyhelmecröl (Kráľ. Chlmec), egy, éppen alakulófélben lévő pa­rasztzenekar. Az egyetlen ilyen e vi­déken. Úgy vagyunk, ha tudnak, jönnek. Próbákra nem kérhetem őket, olyankor magnóról szól a zene, de a fellépések előtt közösen dolgo­zunk. Jelen pillanatban ez így meg­felel nekünk. Nem árultam el eddig, beszélge­tésünket végighallgatta Germán An­na, Balogh Erika, aztán időközben megérkezett Bódi Martina, Koldus Aneta, akik valamikor a néhány évig működő Sarjában kezdtek, amely Újra érik a Komócsa sze hét a fiú. Ahogy én tudom, minden csoportban ez az egyik leg­nagyobb gond.- Gondolom, a Komócsa és a Szőttes egyúttal iskola is volt az ön számára. Ezenkívül tanulta-e még valamilyen formában a nép­táncot?- Táncházvezetói tanfolyamot végeztem, és úgy érzem, amíg én tudom ezeket a gyerekeket tanítani, addig nincs szükség külön koreog­ráfusra. Ismerek számos táncanya­got. Különben igyekszünk elsősor­ban hazai, pontosabban Kapós kör­nyéki hagyományokból dolgozni, mint minden emberhez, hozzánk is a szülőföld áll a legközelebb. Emel­lett áttérünk más vidékekre, most Dunántúli táncokat kezdünk majd tanulni, kaptunk anyagot. Szeretnék videokazettát is beszerezni. Vissza­térve még a továbblépéshez, el kel­lene kezdenem utánpótlást nevelni. Úgy értem ezt, ha valamelyik gyerek elmegy például Kassára (Košice) ta­nulni, akkor ott táncol az Új Nemze­dékben, amikor pedig hazatér - tud adni.- Közhely ugyan, de hadd mond­jam, ahhoz, hogy egy amatőr művé­szeti csoport (is) előbbre tudjon lép­ni, jót és mind jobbat produkálni, a próbatermen kívül más tárgyi és anyagi feltételek is szükségeltetnek.- Úgy nyolcvan százalékban megvannak nálunk. Próbálnunk van hol, éppen most kapunk pénzt új ruhákra. Ezt itt szatmári viseletnek mondanám, a környéken nem talál­tunk jellemző népviseletet, itt ha- már kivetkőztek belőle az emberek. Sure meg fejkendő van, de hát az nemcsak erre a vidékre jellemző. Csakhogy ha meglesznek az új ru­hák, akkor itt már nem férünk el, szűkös ez a helyiség, képzelje el, amikor húsz ember bejön ide. ígér­ték, hogy kapunk raktárhelyiséget. Persze, más követelmények is van­nak, ha jól akarunk dolgozni. De az a helyzet, először nekünk kell adni, aztán kérhetünk. Ez nálunk így megy. A környéken nem sokan tud­ják, mit jelent néptánccsoportot ve­tulajdonképpen a Komócsa utánpót­lásnevelő együttese is volt. - Ott sajátítottuk el az alapokat, ott sze­rettük meg a néptáncot - mondják a lányok -, és legalább még tíz évig akarjuk folytatni. - Majd kérdésemre elmagyarázzák, a komócsa erdei szamócát jelent, a sarja pedig „a szamóca növendéke". És érkez­nek a fiúk. Nagy Csaba, aki a hőerő­mű szaktanintézetének diákja, a kö­vetkezőket mondja: - Ha nem érde­kelne, nem járnék ide. Ami nem érdekel, én azt nem csinálom. Le­hetnék most a víznél, de ezt válasz­tottam. A táncban felszabadul az ember, legyen az modern tánc vagy néptánc, számomra nincs köztük különbség. És befut a zenekar vezetője, Csurko Dezső, aki erdészeti főisko­lán tanul, levelező tagozaton. Ö még csak lesz mérnök, az együttes többi tagja viszont már mind az. Egy pa­rasztzenekar - csupa mérnökből. De nemcsak ez közös jellemzőjük, hanem az is, hogy valamennyien magyar tanítási nyelvű alapiskolába jártak, és ezen a nyelven szereztek érettségit is a Királyhelmeci Gimná­ziumban.- Működött itt azelőtt egy hasonló zenekar, Szeredás, majd Hazai né­ven, aztán megszűntek. Nekünk még nincs nevünk, lehet, hogy egy év múlva már lesz. Alakulófélben vagyunk, négyen, öten, hatan játsz- szunk, mikor hogy. Zenei alapokat a művészeti alapiskolában szerez­tünk, mostanában meg hazai és ma­gyarországi táborokba járunk, vol­tunk például Jászberényben. Ilyen jellegű táncházzenekar hozzánk legközebb Kassán van, a Csámbor- gó. Azt mondták, segítenek. Nagyon szeretjük ezt a zenét. És, mint együttesnek, most jön meg a ked­vünk.- Ide, Nagykaposra mivel jönnek, milyen járművön?- Kocsival.-És legalább a „benzinpénzt“ kifizeti valamilyen szervezet?- Ingyen jövünk, ingyen csináljuk az egészet. BODNÁR GYULA Nagy László felvétele Népművelők felelőssége Ezerkilencszáznegyvennyolc feb­ruárja után a szocialista kulturális forradalom konkrét eredményeként több kulturális-népművelési intéz­mény is létrejött. A Megbízottak Tes­tületének 1952 szeptemberében született határozatát követve, egy évvel később megkezdődött a mód­szertani központok hálózatának ki­építése, megalakult a Népművelési Központ, amely szakmai tanácsadó, valamint kutatótevékenységet kifejtő intézményként működött a népmű­velés területén, és a Szlovákiai Nép- művészeti Központ, mely az amatőr művészeti mozgalomban végzett módszertani és kutatómunkát. E két központ összevonásával született meg 1958-ban a Népművelési In­tézet. Az elmúlt harminc évben ez az intézmény mindenkor élénken rea­gált a társadalmi szükségletekre és körülményekre, aktív harcostárs volt a szocializmus itthoni építésében. Az iparosítás időszakában főként olyan tanfolyamok szervezése jelen­tette a kulturális-népművelő munkát, melyeken különböző képesítéseket szerezhettek a résztvevők, növel­hették jártasságukat valamely terü­leten stb. A nagyüzemi mezőgazda­sági termelés kialakulásának idő­szakában négy mezőgazdasági ka­binet formájában működött a Nép­művelési Intézet, ezek célja az volt, hogy haladó gondolatokat vigyenek a földművesek köreibe. Amikor fel­tűntek a polgári ügyek első testüle- tei, módszertani anyagok készültek az intézetben, tevékenységük elő­segítésére. A hetvenes években minden erejét mozgósította az inté­zet, hogy minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt emelkedjen az amatőr művészeti munka színvo­nala, ennek érdekében egységes rendszert dolgozott ki. A nyolcvanas évek jellemzője az a törekvés, mely­nek nyomán művelődési-nevelési programok népszerűsítésével igyek­szünk gazdagítani a kulturális-nép­művelő tevékenység új formáit. Most szeptemberben immár a negyedik szlovákiai szemléje lesz ezeknek a műsoroknak. A statisztikai adatok szerint 1987- ben Szlovákiában 2662 kulturális­közművelődési intézmény működött a nemzeti bizottságok keretében, ezenkívül 138 szakszervezeti, 74 szövetkezeti, 761 ifjúsági klub tevé­kenykedett, és 41 speciális kulturális intézmény. Ezekben több mint 200 ezer különböző rendezvényt szer­veztek, a ciklikus programok száma közel 20 ezer volt. A műsorokat 13,5 millió néző tekintette meg, illetve ennyien voltak résztvevői a rendez­vényeknek. Több mint 170 ezer em­ber fordult meg a mintegy 12 ezer művelődési klubban. Az amatőr mű­vészeti együttesek száma Szlová­kiában 11 164. Hasonlóan magas számokat jegyezhetnénk le a kiállí­tásokról, hangversenyekről, disz­kókról, táncmulatságokról, országos rendezvényekről. Napjaink igényes követelményei arra késztetnek bennünket, hogy ko­molyan és felelősségteljesen gon­dolkodjunk el munkánkon. Kritiku­san át kell értékelni valamennyi terü­letet, felül kell vizsgálni munkánk tartalmát és következetesen fel kell mérni, mi az, ami a kulturális-nép- művelő tevékenységben idejétmúlt, ami elveszítette jelentőségét, ugyanakkor a másik oldalon minél gyorsabban fel kell számolni a hiá­nyosságokat. Társadalmunk gazdasági politikai és szociális átalakítása nemcsak a termelési szférát érinti, hanem a szükségleteket is, nemcsak a cse­lekvést, hanem a társadalom egé­szének és külön-külön minden egyénnek a gondolkodását is. Ebből az következik, hogy a kul­turális-közművelődési frontnak szin­tén aktívan részt kell venni az átala­kulás megvalósításában. A szociá­lis-gazdasági fejlődés gyorsításának stratégiájában megnövekszik szere­pe, összefüggésben azokkal a mi­nőségi változásokkal, melyek a tár­sadalomban végbemennek. A kultu­rális-népművelő munkától elvárják, hogy még jobban igazodjék Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának politikájához, hogy alaposan dolgoz­zuk ki a párthatározatokból adódó feladatokat, majd felújított, illetve új formákban ültessük át azokat a dol­gozók tudatában. Ma, amikor a társadalmi termelés valamennyi területén nő a minőség­gel és a hatékonysággal szemben támasztott követelmény, kezdve az anyagi javak termelésétől a szellemi tevékenységig, mindez magával hozza azt is, hogy a kulturális-nép- műveló munkát jobban össze kell kapcsolni a termeléssel és a szük­ségletekkel, jobban kell igazodnia a tudományos-műszaki haladáshoz, nagyobb szerepet kell játszania a környezetvédelemben és -alakí­tásban, a szocialista életmód formá­lásában. A közművelődés különbö­ző formákban ráirányítja a figyelmet a műszaki képességek gyarapításá­nak szükségességére, valamint ar­ra, hogy a tudományos-műszaki for­radalom rugalmasabban érvénye­süljön az anyagi javak termelé­sében. A Népművelési Intézet feladata lesz: egészében megvizsgálni a kul- turális-népművelő tevékenységet, ugyanígy egyes területeit; terjeszte­ni az új, haladó tapasztalatokat, szakmailag befolyásolni a közműve­lődés és az amatőr művészeti moz­galom különböző területeinek és for­máinak a fejlődését; részt venni fő­ként az ifjúság szabad idejének szervezésében. Napjainkban azonban némely szlovákiai méretű rendezvény szer­vezőinek részéről nő a Népművelési Intézetre gyakorolt nyomás, azaz szeretnének minden felelősséget az intézetre hárítani. Politikai, társadal­mi és szakmai szempontból objektí- ven át kell értékelni a szlovákiai, az országos és a nemzetközi rendez­vények létjogosultságát. Közülük ki kell választani azokat, amelyek dön­tő mértékben módszertani funkciót töltenek be, ezeket továbbra is ren­dezze a Népművelési Intézet. A töb­bi rendezvényért vállaljanak kezes­séget társadalmi szervezetek, a ke­rületi és járási nemzeti bizttságok, esetleg egyenesen kulturális-nép­művelési intézmények akkor is, ha a rendezvények szlovákiai méretűek lesznek, természetesen azzal a fel­tétellel, hogy az ő feladatuk a szer­vezés és az anyagiak bebiztosítása. A Népművelési Intézet feladata csu­pán a szakmai színvonal ellenőrzé­se lesz. A kiállítótevékenység terüle­tén követelményként mutatkozik, hogy egy-egy kiállítást többször is meg kell ismételni. A Népművelési Intézet széles kö­rű kiadótevékenységet fejt ki. Gon­dozásában évente mintegy 40 kiad­vány jelenik meg. A nem éppen kedvező kiadói feltételek ellenére, nő a publikációk száma és a pél­dányszám. Hogy az intézet eleget tudjon ten­ni módszertani feladatainak, és hogy elméleti, valamint más anyagokat tudjon készíteni, mélyen ismernie kell a „terepen" végzett munkát, e munka irányait stb. Erre ki lehet használni a saját és a külső munka­társak ismereteit, ugyanakkor azon­ban jelentős mértékben javítani kell intézetünkben az elemzőtevékeny­séget. Sokkal többet kell tenni tudo­mányos szinten a kutatások-felmé- rések előkészítésében és kiértéke­lésében, eredményeik gyakorlati al­kalmazásában. A kulturális-népművelési intéz­mények, a művelődési közösségek, az amatőr művészeti csoportok munkájában, a művelődési-nevelési műsorok stb. készítésében nagy se­gítséget jelentenek a szakmai és módszertani tanácskozások. Ezek­ből összesen több mint 700 valósul meg évenként. Magas szám ez, a hatékonyság viszont nem mérhető közvetlenül. Azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a Népművelési Intézet és más mód­szertani központok által végzett né­mely tevékenységre, érzékeltetjük, mennyire sokrétű ez a munka, egyúttal társadalmi jelentőségét is hangsúlyozni szeretnénk. Sokolda­lú, lelkileg-szellemileg fejlett szocia­lista személyiséget kell formálnunk. Ezért mindig szükség lesz olyan in­tézményekre, melyek e feladatok teljesítésében részt vesznek. Közé­jük tartozik a kulturális-népművelési intézmények valamennyi típusa. Nagy tehát a népművelők felelőssé­ge - eleget tenni ennek a feladatnak a mindennapokban. ANDREJ GREŠ, a Népművelési Intézet igazgatója ÚJ SZÚ 4 1988. IX. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents