Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-28 / 229. szám, szerda

A költségvetési hiány okairól Nemrégiben terjedelmes cikket közölte a Szovjetszkaja Rosszijában V. Bocskov, a gazdaságtudományok kandidátusa. A szerző a Szovjetunió állami költségvetésében jelentkező deficit okaival foglalkozik. A hiány a köz­gazdászok becslése szerint a költségvetési bevételek 15-17 százalékának felel meg. Több tényező is negatív befolyás­sal van a Szovjetunió népgazdasá­gára. Elsősorban az olajexportból és az Olajtermékek kiviteléből szárma­zó bevételek csökkentek mintegy 15 milliárd rubellel, ez a világpiaci árak esésének tudható be. A tömegesen jelentkező áruhiány rovására 19 mil­liárd írható, s ide kell még sorolni azt a 8 milliárdot, amit a csernobili ka­tasztrófa következményeinek fel­számolására kellett fordítani. Az utóbbi két évben ilyen jelentős bevé­teli kieséseket kellett elkönyvelni, a helyzet fő okainak gyökereit azon­ban a stagnálás időszakának gaz­daságpolitikájában kell keresni. Bocskov foglalkozik az állami költségvetés egyes bevételi tételei­vel, s a vállalati elvonások kapcsán megállapítja: sok vállalat hatalmas mennyiségben gyárt olyan árucikke­ket. amelyek raktáron maradnak. Az ily módon „befagyasztott“ készletek nagysága eléri a 470 milliárd dollárt. Az állami költségvetés fő bevételi forrása sok éven keresztül a külke­reskedelemből és a szeszes italok árusításából származott. Ugyanak­kor ez a tény volt az oka annak, hogy az iparban és a népgazdaság más ágaiban csökkent a rentabilitás és a hatékonyság. Az 1970-es esz­tendővel összehasonlítva száz szá­zalékkal csökkent a rentabilitás, a mezőgazdaság pedig 1980-ra veszteséges lett. Az elkövetkező években a rentabilitás nominális nö­vekedését a felvásárlási árak eme­lésével érték el. Tekintet nélkül a bevételekkel kapcsolatos szüntelen nehézségek­re, a nemzeti jövedelem több mint hetven százalékát az állami költség- vetésen keresztül osztjuk szét - írja a szerző, s azt boncolgatja, hogy mennyire indokolt az ilyen helyzet. A jelenlegi feltételek között, amikor a vállalatok áttérnek az önfinanszí­rozásra, korlátozni kell a nemzeti jövedelem költségvetésén keresztül történő elosztásának szintjét. Ez mentesíti a pénzügyi rendszert a vállalatok és ágazatok ügyeibe való fölösleges beavatkozásoktól, a dolgozókollektívák számára pedig lehetővé teszi, hogy teljes mérték­ben az önelszámolás elvei szerint dolgozzanak. Az átmeneti időszakban, amikor még nem történt meg az árképzés reformja, s nem kezd működni a ter­melőeszközökkel való nagykereske­delem, amikor a legalsóbb szinteken még nem eresztett erős gyökereket az új gazdasági mechanizmus, na­gyon nehéz lesz elérni, hogy a pénz­ügyi rendszer a gazdálkodás min­den szintjén lemondjon a költségve­tési döntéshozatalról. Korunk azonban megköveteli, hogy a pénzügyi rendszer levonja a múltból a tanulságokat, amikor is a monopolizmus tette ezt a rend­szert felelőssé a gazdasági ne­hézségekért a közvélemény sze­mében. A költségvetési deficit megoldása során hatékonyan meg kell akadá­lyozni, hogy az ágazatok élősködő módon viszonyuljanak a költségve­Családtervezési központ Tiirkméniában Türkméniában az anya- és csecsemő­védelmi kutatóintézet irányításával mega­lakult az első családtervezési központ. A születések számát tekintve Türkmé- nia az elsők között található a szovjet köztársaságok sorában. A sokgyermekes családok különféle kedvezményeket kap­nak, sokféle előjogot élveznek, az állam jelentős anyagi támogatásban részesíti őket. Ezzel együtt az utóbbi időben csök­ken a születések száma. A statisztikai adatok szerint faluhelyen most átlagosan 5,9 szülés jut egy nőre, holott ez a szám a hetvenes évek elején még 7,8 volt. Viszont a születések csökkenése ellenére sem javul az anya- és csecsemőhalandó­ság arányszáma. Az anyák és kicsinyeik számára az a legnagyobb veszély, hogy a születések közötti időszak az ideális 3-4 évről 2,5 évre vagy még ennél is kevesebb időre rövidül le. Ez esetben a női szervezetet különböző betegségek támadhatják meg, mert a két szülés közti periódus nem elég ahhoz, hogy az anya elég erőt gyűjtsön a következő szüléshez. Orvosi megfigyelések szerint ilyenkor a vér hemoglobin-tartalma egyre alacso­nyabb, s az anya és magzata minden következő terhességnél mind nagyobb oxigénhiányban szenved. Ez meglátszik az újszülött állapotán, s főként ezzel ma­gyarázható a nagyarányú csecsemőha­landóság a köztársaságban. A gyakran szülő nőknél vannak más kockázati tényezők is. Nem szabad meg­feledkezni arról, hogy a türkmén nők 50 százaléka már harmincéves kora előtt öt­hat gyermeket szül. Ez részben a hagyo­mányokkal magyarázható: a tradicionális szellemben nevelkedett fiatatalok maguk is a nagycsaládok hivei. Az érem másik oldala pedig az, hogy a terhesség elleni természetes, illetve mesterséges védeke­zési módszerek nincsenek elterjedve. Ko­rábban volt ugyan a születésszabályo­zásnak egy bevált természetes - noha nem tökéletesen biztonságos - módsze­re, miszerint az anyák 2-3 évig szoptat­tak. Mivel a fogamzás valószínűsége a szoptatás alatt csökken, az évekig tartó anyatejes táplálás megóvta az asszonyo­kat az újabb terhességektől, s ez idő alatt szervezetük megerősödött, mintegy fel­készült az újabb magzat kihordására. Ma - sajnos - megváltozott a felfogás a szoptatásról: az anyák már tudják, hogy féléves kora után a csecsemő megél anyatej nélkül is. Elmúlt a hosszas szop­tatás divatja, de ezzel együtt nőtt az anyák veszélyeztetettsége is. Senki nem óhajtja e régi szokás visszatérését, de az kívánatos - tömeges méretekben hogy csökkenjen a csecsemőhalandóság és a terhes nők veszélyeztetettsége. Ezért jött létre az új családtervezési intézet. A központ munkatársainak legfonto­sabb feladatai közé tartozik a családter­vezési módszerek ismertetése, elterjesz­tése az^gész köztársaságban. A felvilá­gosító és egészségnevelő munkát már az általános iskola felsőtagozatos osztályai­ban megkezdik, a fiúk és lányok részére egyaránt. Az intézetben dolgozó geneti­kusok, pszichológusok és orvosok min­den lehetőséget megragadnak, hogy a la­kosság a családvédelmi központot és te­vékenységét pontosan olyan egészség- ügyi szolgáltatásnak tekintse, mint példá­ul a körzeti orvosi munkát. Az orvosi tanácsadás, a megelőzés módjainak ki­választása, a terhességi higiénára és a táplálkozásra vonatkozó ismeretek, a csecsemógondozás korszerű szabálya­inak tudatosítása minden házaspárnak segítségére lesz abban, hogy megfontol­tan döntsön jövendő gyermekei számáról. A szolgálat segít a régi szokások érté­keinek megőrzésében is. Ilyen például a szoptatás idejének meghosszabbítása, azaz a hagyományos és a korszerű mód­szerek összekapcsolása. Ezt a témát vizsgálják majd azon a tudományos mód­szertani konferencián, amelyet ez év no­vemberében rendeznek meg a grúziai Tbilisziben. Az országos konferencia fő témája: Családtervezés és nemzeti ha­gyományok. téshez. öt szövetségi köztársaság évek óta csak kérvényezi a pénz­eszközöket az állami költségvetés­ből a tervben feltételezett akciók lebonyolításához. Például 1988-ban az állami költségvetésből az Üzbég SZSZK-nak 1,9 milliárd rubelt, a Ka­zah SZSZK-nak 2,5 milliárdot, a Kir­giz SZSZK-nak 0,6 milliárdot, a Ta- dzsik SZSZK-nak 0,4 milliárdot, a Türkmén SZSZK-nak pedig 0,35 milliárdot utaltak ki. Ezért Bocskov szerint a köztársaságoknak és terü­leteknek át kell állniuk az önelszá­molásra és önfinanszírozásra. Ez lehetővé teszi, hogy a népgazdaság rentabilitásáért viselt felelősség je­lentős része az ő vállukra kerüljön. Cikkének további részében a szerző leszögezi: elérkezett az ideje annak, hogy elgondolkodjunk a védelemre fordított kiadásokon. E téren természetesen a politikai megoldások élveznek prioritást, de a társadalom tudni szeretné, hogy ezeket az eszközöket milyen haté­konysággal használják fel. A nép­gazdaságban a pénzeszközök gaz­daságtalan kihasználásának egész területeit fedezték fel ott, ahol re­szort-, pénzügyi és népi ellenőrzé­seket hajtottak végre. A pénzeszkö­zök felhasználásának „lezárt zó­nái“, ezek közé tartoznak a védelmi kiadások is, aligha képeznek kivé­telt. Az állami költségvetésben sze­replő egy mondat az ilyen kiadások­ról nem eléggé kifejező. A Legfel­sőbb Tanács képviselőinek joguk van tudni, hogy milyen hatékonyan használják fel ezeket az eszközöket, sőt arra is, hogy véleményt nyilvánít­sanak a honvédelmi kiadások alter­natív irányairól is, mivel a többi ága­zathoz hasonlóan, e területen szin­tén van lehetőség a takarékosságra - szögezi le a szovjet közgazdász. / __________ Ja kutföld nagy gazdasági potenciállal rendelkezik, gyémántot, aranyat, ólmot, antimont bányásznak itt, sűrű az útháló­zat, egyszóval bekapcsolódott az ország gazdasági vérkeringésébe. De a jakutok nem feledkeztek meg az ősi mesterség­ről, a rénszarvastenyésztésról sem. A rénszarvas húsa egészséges, diétás, a bőre pedig külföldön is jól értékesíthe­tő. (ČSTK-felvétel) A kitüntetések új rendje- A Szovjetunióban ezentúl csak konkrét érdemekért fognak érdem­rendeket, érmeket, kitüntető címeket adományozni - jelentette ki Róza Eldarova, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége kitüntetési osz­tályának vezetője. Megjegyezte, hogy az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének az állami ki­tüntetések adományozási rendjé­nek tökéletesítéséről szóló határo­zata megszünteti az úgynevezett kollektív és jubileumi kitüntetések gyakorlatát. Az ilyen szemlélet nem felel meg a kor szellemének. A jubi­leumi kitüntetések a funkcionáriusok egy bizonyos nómenklatúrájának ki­váltságává váltak. A legutóbbi évek­ben a sajtóban megjelent írásokban, az olvasói levelekben teljesen jogo­san bírálták a kitüntetéseknek az eddigi elosztási rendszer alapján, a dolgozókollektívák részvétele nél­kül történő adományozását. Most ennek az egésznek véget vetnek. Az állami vállalatról (egyesülés­ről) szóló országos törvény előirá­nyozza, hogy a dolgozókollektíva ta­nácsa vizsgálja meg az állami kitün­tetésekre való előterjesztéssel összefüggő kérdéseket. - Úgy vé­lem, mondta Eldarova, ez lehetővé teszi a szükséges nyilvánosság és igazságosság biztosítását. A Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének határozatában is fontos szabályok vannak. Ez a határozat világosan megállapítja: a kitüntetés­re való jelölést minden alkalommal a dolgozókollektíva gyűlésén vizs­gálják meg. Eldarova megmagyarázta azokat az indokokat, amelyek szükségessé tették a Személyes bátorságért új érdemrendnek, a Szovjetunió hu­szonegyedik érdemrendjének meg­alapítását. A többi kitüntetés alap­szabálya ugyanis - A tisztelet jelének kivételével, amelynek a neve ezen­túl Tisztelet Érdemrend lesz - nem nyújt lehetőséget azoknak a megbe­csülésére, akik önfeláldozást tanúsí­tanak emberek megmentése során vagy a közrend és a szocialista tulajdon védelmében, az elemi csa­pások, a bűnözés elleni harcban és más, rendkívüli körülmények között. Az új érdemrend megalapítása ré­vén ez a légüres tér most kitöltődik. (Az írásokat az APN és a ČSTK anyagaiból válogattuk) Egy elfelejtett esemény jubileumára 1988 nagy jelentőségű jubileumai mellett, társadalmunk szep­tember elején meglehetősen csendben siklott át a szocialista brigádmozgalom születésének 30. évfordulóján. Kevesen tartják számon azt, hogy 1958 szeptemberében, a bányásznapi ünnep­ségek alkalmából alakultak az első szocialista brigádok. Olyan kezdeményezés szülte őket, amely a szocializmus legnemesebb eszméiben fogant. Célját tömören fejezte ki jelszava: „szocialista módon dolgozni, szocialista módon élni“. Mint jelszavából is kitűnik, elsősorban az ember életének legfontosabb területét, az értelmes lét célját: a munkát akarja megváltoztatni. Hiszen a társadalom közösségének fölemelke­dését - s vele együtt önmagáét is - az ember elsősorban munkájával mozdíthatja elő. Hogy ez a munka minél eredménye­sebb, a társadalom számára minél hasznosabb legyen, már harminc évvel ezelőtt napirendre kerültek olyan követelmények, mint a hatékonyság és a gazdaságosság. Már ekkor fölmerült annak szüksége, hogy minden dolgozó gondos gazdaként végezze a dolgát munkahelyén. Napirendre került már ekkor az anyag- és energiatakarékosság kérdése is. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a szocialista brigádmozgalom, célját tekintve, mind­máig korszerű maradt. Ez a megállapításunk vonatkozik jelszava második felére - a szocialista életmód kialakításának igényére is. Az új, szocia­lista közösségi ember típusának kialakítása fölöttébb időszerű feladat ma is. A megnövekedett szabadidő tartalmas eltöltésé­nek követelménye máig sem vesztett semmit aktualitásából. A szocialista brigádmozgalom céljai tehát ugyanúgy időszerűek, mint három évtizeddel ezelőtt. Mi hát az oka annak, hogy ez a mozgalom mára mintha kifulladt volna? Ha következetesen nyomon követjük a szocialista brigádok alakulásának történetét, megvilágosodik előttünk, miként siklott félre ez a nemes céllal indult törekvés, mi okozta céltévesztését. Szocialista építőmunkánk negyven éve alatt nem egy hasonló sorsra jutott törekvést találhatunk. Hol történik hát a hiba? Nyilván ott, hogy az ilyen jobb sorsra méltó törekvésből a lélek­telen bürokrácia kampányt csinál. E jubiláló mozgalom esetében is erről van szó. Mint ismeretes, az üzemek, vállalatok értékelésének egy idő után részévé, illetve szempontjává vált az is, hogy bennük hány szocialista munkabrigád dolgozik. Hogy az eredmények, illetve az értékelések jobbak legyenek, hát alakították az üzemek a munkabrigádokat sorozatban, egymással versengve. Akadt nemegy olyan, amelyben egyik napról a másikra harminc­negyven is „alakult“. Ez persze még nem lett volna baj, de az annál inkább, hogy ezek nem a műhelyekben, a munkapadok, hanem az irodákban, az íróasztalok mellett jöttek létre. így azután vannak helyek, ahol olyan szocialista munkabrigádok is versenyeznek a cím elnyeréséért, amelyeknek nem minden tagja tudja, hogy ilyesmiben egyáltalán részt vesz. Az üzem pedig elmondhatja magáról, hogy a tervet nem teljesíti ugyan, de sikereket ér el a szocialista brigádmozgalom terén. Nem akarunk ünneprontók lenni, hiszen számos olyan kollek­tíva létezik, amely a munkában, tagjai életmódjának alakításában nagyon szép eredményeket ér el. Az ilyenek keletkezését való­színűleg nem odafönn, az „illetékes“ irodájában döntötték el, hanem a kezdeményezés a dolgozók köréből indult ki: vagyis mindenki, aki bekapcsolódott, saját meggyőződéséből tette. A jubiláló szocialista brigádmozgalom sorsának alakulása sok tekintetben tanulságos. A leginkább megszívlelendő az, hogy semmilyen mozgalom, kezdeményezés nem lehet igazán sike­res, ha nem a dolgozók széles tömegeinek köréből indul ki. Ha felülről, a dolgozók akaratától függetlenül, bürokratikus módon indítják el. Ezt ma, a gazdasági és társadalmi átalakítás kezdetén jó lesz tudatosítani. Az egyének önkéntes és szabad tömörülése, összefogása hozhat létre olyan közösséget, amely a termelő­munkát megújíthatja, és tagjait korunk követelményei szerint formálhatja. MORVAY GÁBOR Gyors ütemben épül Prágában a barrandovi alagút környéki útrendszer. No­vemberben már megindulhat a közlekedés Smíchov és Bar- randov között. A felvételen az egyik kétszintes útkeresztező­désben a védő­korlátot készítik. (Stanislav Peška felvétele - ČSTK)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents