Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-28 / 229. szám, szerda
Szovjet memorandum az átfogó biztonság rendszeréről Hatékonyabbá kell tenni az ENSZ és a (ČSTK) - Vlagyimir Petrovszkij, az ENSZ-közgyűlés 43. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség helyettes vezetője a világszervezet központjában hétfőn átadta Javier Perez de Cuellar főtitkárnak azt az emlékeztetőt, amely a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerével, illetve az ENSZ szerepének fokozásával foglalkozik. A memorandum részletesen megmagyarázza, hogyan viszonyul a Szovjetunió az átfogó biztonsági rendszer garantálásának egyes kérdéseihez, valamint az ENSZ és a világszervezet fő szervei hatékonyságának növelésével kapcsolatos problémákhoz. A Szovjetunió véleménye szerint A Biztonsági Tanács hatékonysá- a tagállamoknak az ENSZ-alapok- gát fokozná a memorandum szerint mány cikkelyeinek feltétel nélküli betartására, a világszervezet mechanizmusainak és eljárásainak aktív kihasználására, s az ENSZ azon képességének az erősítésére kellene irányulnia, hogy hatékony megelőző intézkedéseket fogadjon el a nemzetközi válságok és konfliktusok megakadályozására. a következő néhány intézkedés:- Az állandó tagok közötti szorosabb együttműködés bevezetése. A tagállamok megvitathatnák annak lehetőségét, van-e mód az önmérséklet és az államok szabad választásának tiszteletben tartása szellemében olyan eljárások és kölcsönös Kerületi párttitkárok tanácskozása Prágában (ČSTK) - Országos ülést tartottak tegnap fővárosunkban a kerületi pártbizottságok, valamint a prágai és a bratislavai városi pártbizottság politikai szervezőmunkával és ipari pártmunkával foglalkozó titkárai. A tanácskozáson - amelyet Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára vezetett - a jelenlevők megtárgyalták az idei állami ten/ teljesítésének helyzetét s az 1989. évi terv előkészületeit. Az elmúlt nyolc hónap során elért eredmények azt mutatják, hogy stabilizálódott a fejlődés üteme, bár az inten- zifikálás terén nem értünk el jelentős haladást. Elégtelen főleg az új, magas műszaki színvonalú gyártmányok termelésbe való bevezetésének az üteme. Az állami terv feladatainak végrehajtása során tapasztalható következetlenség a hazai piaci kínálat hiányosságaiban - amely joggal válik a közvélemény körében bírálat tárgyává - tükröződik vissza. A kereskedelmi és termelő szervezetek, ezért jelenleg megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy utólagos behozatal útján elégítsék ki a szükségleteket fogyasztási cikkekből. Az ülés résztvevői a továbbiakban megvitatták a gazdasági mechanizmus átalakítása során végzett eddigi munka menetét. Részletesen elemezték az új állami vállalatoknál végzett pártmunka tapasztalatait, s a párt vezető szerepe gyakorlati alkalmazásának kérdéseit. Az Európai Parlament megállapodást sürget a Szovjetunióval (ČSTK) - Az Európai Parlament szorgalmazza, hogy kezdődjenek tárgyalások az Európai Közösségek és a Szovjetunió között a kereskedelmi és a gazdasági együttműködésre vonatkozó megállapodásról, továbbá rendszeres politikai párbeszédet is sürget. Ezt az álláspontot tartalmazza az a politikai határozat, amelyet Brüsszelben tegnap tett közé az Europe hírügynökség az Európai Parlament szeptember derekán Strassbourgban megtartott üléséről. Az Európai Parlament síkraszáll egy olyan megállapodás megkötése mellett, amely előirányozza a kereskedelmi cserét, valamint a technológiai és a környezetvédelmi együttműködést. A strassbourgi székhelyű „nemzetközi jelentőségű megállapodásnak" tekintene egy ilyen szerződést. Javasolja továbbá, hogy az Európai Közösségek ugyanilyen szerződést kössenek a KGST többi európai tagállamával. Karabahban fokozatosan helyreáll a rend (ČSTK) - Vaszilij Ignatov, a szovjet belügyminisztérium szóvivője tegnapi moszkvai sajtóértekezletén arról tájékoztatott, hogy a Hegyi Karabah központjában, Sztyepanakertben a rendkívüli állapot és az éjszakai kijárási tilalom meghirdetésének köszönhetően helyreáll a rend. Az iskolákban már második napja folyik a tanítás, az élelmiszeripari üzemekben dolgoztak, az üzletek nyitva tartottak, s részlegesen működik a városi tömeg- közlekedés. A sztyepanakerti ipari vállalatoknál azonban még nem vették fel a munkát. A helyi párt- és állami szervek a sztrájkok befejezése érdekében mindent megtesznek, de kizárólag csak a meggyőzés eszközével élnek. Ignatov közölte, a Hegyi Karabahban és az Agda- ni járásban érvényes kijárási tilalom idején 600 embert tartóztattak le, akik nem tartották tiszteletben ezt a rendelkezést. Jerevánban úgyszintén szigorított intézkedéseket foganatosítottak a közrend helyreállítása érdekében, anélkül, hogy itt rendkívüli állapotot vagy kijárási tilalmat rendeltek volna el. Az örmény fővárosba irányították a milícia gépesített egységeit, hozzávetőleg 15 ezer főt. A szóvivő aláhúzta, hogy Jerevánban egyetlen törvénysértési eset sem volt. Az örmény fővárosban rendszeresen megtartott tömeggyűlésekre jellemző a rend. Be kell azonban ismerni, hogy az úgynevezett Karabah-bizottság vezetőinek egyes esetekben szélsőséges felhívásaikkal sikerült berántaniuk az embereket a közrend megsértésébe. A városban azonban normálisan zajlik az élet. A milícia tagjai szigorúan tiszteletben tartják a törvényesség elveit. Sem Karabahban, sem Jerevánban nem alkalmaztak semmilyen speciális eszközöket a rend helyreállítására. A szóvivő végezetül kijelentette, amint Karabahban teljesen normalizálódik a helyzet, a rendkívüli állapotot és az éjszakai kijárási tilalmat megszüntetik. BT munkáját kötelezettségvállalások kidolgozására, amelyek kizárnák a nagyhatalmak bevonását a regionális konfliktusokba.-A Biztonsági Tanács tagjai közötti hivatalos és nem hivatalos konzultációk mechanizmusának aktivizálása; ezeken részt venne az ENSZ főtitkára, s szükség esetén az érdekelt országok is.- A közgyűlés idején vagy megkezdése előtt a Biztonsági Tanács külügyminiszteri szintű üléseit rendszeresíteni kellene. A Szovjetunió az ENSZ békeerőfeszítései során szerzett pozitív tapasztalatok továbbfejlesztésére törekszik, s azt szeretné, ha a Biztonsági Tanács döntései a gyakorlatban maradéktalanul megvalósulnának. Ha valamely konkrét esetben arra szükség lesz, s az ENSZ-tagál- lamok érdeklődést mutatnak ez iránt, a Szovjetunió kész megvizsgálni, hogy katonai egységei részt vegyenek-e az ENSZ békemisszióinak megvalósításában. A Szovjetunió részt vehetne az ENSZ-erők anyagi-műszaki ellátásában, szállító járműveket bocsáthatna az ENSZ- egységek rendelkezésére - szögezi le végezetül a szovjet emlékeztető. RÖVIDEN ♦ Tegnap este a berlini Staatsoper díszelőadásával - amelyre a Szlovák Nemzeti Színházban került sor - véget értek hazánkban az NDK kultúrájának napjai. Az esti előadáson részt vett Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke és más magas rangú személyiség. * Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke és Vlagyimir Orlov, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke tegnap Prágában közös nyilatkozatot írt alá a két szerv állandó kapcsolatainak megteremtéséről. + A bratislavai Filmklubban ma délután, 17 órakor, ünnepélyes keretek közt mutatják be a szófiai Ljudmil Sztajkov Az erőszak ideje című filmjét. A bemutatóra abból az alkalomból kerül sor, hogy Bulgáriában negyvennégy évvel ezelőtt győzött a szocialista forradalom. •f A moszkvai csúcstalálkozón született, s a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei által a nemrégiben megerősített megállapodással összhangban hétfőn Washingtonban szovjet-amerikai konzultációkat tartottak a rakétagyártási technológiák terjesztésével kapcsolatos problémákról. + Majnafrankfurtba érkezett tegnap egy szovjet szakértői csoport, amely a szovjet-amerikai rakétaszerződéssel összhangban váratlan helyszíni szemlét tart egy nyugatnémet területen lévő amerikai támaszponton. Az NSZK külügyminisztériumának bejelentése szerint a szovjet szakértők csak később fogják közölni, hogy a hat olyan bázis közül, amelyeken amerikai rakéták vannak, melyiket kívánják megtekinteni. Mihail Gorbacsov és Kaysone Phomvihane megbeszélései Az afganisztáni és kambodzsai rendezés az ázsiai béke és biztonság feltétele ÚJ SZÚ 1988. IX. 28. (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa tegnap a Kremlben díszebédet rendezett a szovjetunióbeli látogatáson tartózkodó Kaysone Phomvihane tiszteletére. Ebből az alkalomból Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a minisztertanács elnöke beszédet mondott. A szovjet vezető többek között értékelte az LNFP IV. kongresszusán (1986 novembere) kitűzött irányvonal megvalósítását. Kijelentette: laoszi barátaink tapasztalatai ismét megerősítik Lenin tanításának helyességét arról, hogy a szocializmus felé vezető út milyen sokszínű lehet. A fejlődés útjának sokszínűsége és a nemzeti specifikumok azonban nem ássák alá elméletünk alapvető téziseit a szocialista fejlődés törvényszerűségeiről. Nem véletlen, hogy bár országaink fejlődési szintjében, feladataink jellegében különbségek vannak, a két párt gazdasági és szociális politikájának általános iránya azonban megegyezik. Tárgyalásaink során természetesen a szovjet-laoszi kapcsolatokról is beszéltünk. A legfontosabb következtetések lényege az, hogy az együttműködés eddigi rendszere megérett az átalakításra. Itt egyáltalán nem azoknak az elveknek a revíziójáról van szó, amelyek kezdetektől fogva a Szovjetunió és Laosz kapcsolatainak, s tágabb értelemben véve a más fejlődő szocialista országokhoz fűződő kapcsolatoknak is az alapját képezték. Továbbra is kötelességünknek tartjuk, hogy segítséget nyújtsunk számukra az életképes gazdaság létrehozásához. A nemzetközi helyzetről szólva kijelentette: indokoltan reméljük, hogy az 1989- es év még az ideinél is jobb lesz. A főtitkár ezt követően azt elemezte, hogy a jelenlegi időszak egyáltalán nem egyszerű, még nem sikerült elérni azt a pontot, ahonnan már nem lehet visszatérni az ellenségeskedés, a bizalmatlanság, a lázas fegyverkezés korábbi állapotához. Az ilyen „visszatérés“ azonban kataszirofá- lis lenne. Gorbacsov kitért arra, hogy vendégével nagy figyelmet szenteltek a délkeletázsiai helyzetnek, a kambodzsai konfliktusnak. Méltatta az ebben érdekelt felek dzsakartai találkozóját, amely megmutatta, hogy milyen erős ezeknek az országoknak a vágya a béke, a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés iránt. A Szovjetunió őszintén hozzá kíván járulni Kambodzsa, Vietnam és Laosz erőfeszítéseihez, ennek érdekében kihasználja kapcsolatait az USA-val, az ASEAN-or- szágokkal és a többi érdekelt féllel. A kambodzsai rendezés szempontjából nagy jelentőséggel bír a Kínai Népköztársaság álláspontja, s mi pozitívan értékeljük az e kérdésről folytatott szovjet-kínai megbeszélések eredményeit - szögezte le Gorbacsov. Végezetül azt hangsúlyozta, hogy az afgán és a kambodzsai konfliktus rendezése az ázsiai kontinens békéjének, stabilitásának elengedhetetlen feltétele. Visszatekintés Münchenre - 50 év távlatából (4) Ultimátum Arányosan azzal, ahogy a náci bűnösökkel lefolytatott nürnbergi perben nyilvánosságra kerültek a levéltári dokumentumok, a történészeknek, s a közvéleménynek is módja nyílt arra, hogy közvetlenül összehasonlítsa az egyes nagyhatalmaknak az 1938-as csehszlovákiai válságban követett politikáját. Gyakran ellentétes nézetek egész sokasága alakult ki, egy dologban azonban hamarosan egyetértés született: a müncheni szerződés nemcsak Csehszlovákia, hanem minden demokratikus erő és állam tragédiája is volt. Sok történész azt kezdte bizonygatni, hogy a csehszlovák tragédia előkészítése már Chamberlain és Hitler első berchtes- gadeni találkozóján elkezdődött, amikor is a Z-terv megvalósításához láttak hozzá. Ezen a találkozón több döntés született, amelyeket később a müncheni paktum csak megerősített. S ami komolyabb, hivatalosan is a világközvélemény elé terjesztették Csehszlovákia területi amputálásának kérdését. S ha már ezt az elvet elfogadták, nagyon nehéz lett volna más politikai irányvonalat megvalósítani, hiszen az engedmények politikájának hívei azt állíthatták, megtalálták a „békés“ megoldást, s hogy minden más eljárás a háborús konfliktus kirobbanásához vezetne. Jelentős fordulat következett be a berchtesgadeni találkozó után a csehszlovák válság alakulásában. Hitler előterjesztette azt a követelését, hogy a német kisebbség által lakott határ menti területeket szakítsák el a köztársaságtól, s a brit politika ezt az eljárást elfogadta. Bár Chamberlain hivatalosan nem kötelezte el magát a náci javaslatok teljesítése mellett, de hazatérése után mindent megtett azért, hogy azokat a kormányban keresztülvigye. Ugyanakkor meg kellett győznie a francia politikusokat arról, fogadják el az új megoldási módszert, s egyezzenek bele abba, hogy gyakorlatilag megszüntetik a Csehszlovákiával való szövetségi kapcsolatokat. Ezért meghívta a miniszterelnököt és a külügyminisztert Londonba. Azt remélte, ha elnyeri a franciák beleegyezését, akkor könnyebben tudja majd befolyásolni a brit kabinet egyes keményfejű tagjait is. Nem tévedett. Chamberlain a Daladier-vel és Bonnet-val szeptember 18-án és 19- én folytatott tárgyalásokon közvetlenül ajánlotta, hogy engedjék át a náci Németországnak Csehszlovákia határ menti területeit, amelyeken a németek alkották a lakosság 50 százalékát. Sőt, tovább ment és azt követelte, töröljék el a csehszlovák -szovjet-francia szövetségesi szerződést, s a köztársaság váljon semleges állammá. Egyenesen visszataszító, hogy a francia politikusok, bár teljes mértékben tudatában voltak annak, milyen következményekkel jár az ilyen eljárás majd a harmadik köztársaság általános nemzetközi helyzetére, hogy ennek az elvnek az elfogadásával szövetségesüket kiszolgáltatják Hitler kénye-ked- vének, ennek ellenére mégis beleegyeztek. S nemcsak erről van szó. Hogy az említett elvet könnyebben keresztül lehessen vinni, nemzetközi garanciákat javasoltak a még megmaradó Csehszlovákiának, olyanokat, amelyeket sohasem teljesítettek. A londoni értekezleteken a két nyugati szövetséges diplomatái egy jegyzéket fogalmaztak meg, amelyet a brit és a francia követ 1939. szeptember 19-én 14 órakor adott át Beneš elnöknek. Olyan ultimátum volt ez, amilyennel a diplomácia történetében csak kivételesen lehet találkozni. A müncheni diktátumról néhány nappal ezelőtt megrendezett nemzetközi konferencia résztvevői is így értékelték ezt a jegyzéket. Csehszlovákiának a szövetségesei azt „ajánlották", hogy teljesítse Hitler összes követelését. A jegyzék ezen túlmenően azt is jelentette, hogy mindkét nyugati hatalom kiszolgáltatta Csehszlovákiát a német agressziónak. Teljes mértékben megkezdődött tehát a Z-terv megvalósítása, s ennek gyakorlati következménye csak a csehszlovák állam felszámolása lehetett. Chamberlain kiválasztotta a megfelelő pillanatot politikájához, s a nyugati közvélemény nem kis részére sikerült rákényszeritenie azt a nézetet, hogy az ő terve a béke megvédését jelenti. Az ultimátum átadása szinte sokkolta a prágai politikai köröket és az egész csehszlovák közvéleményt. Korábban mindvégig azt hangsúlyozták, hogy a nyugati nagyhatalmak teljesítik kötelezettségeiket és segítséget nyújtanak a náci Németország esetleges támadásának visszaveréséhez. Most elérkezett az Ígéretek teljesítésének ideje. A valóság borzasztó volt. A „leghűségesebb szövetségest", vagyis amilyennek Csehszlovákiát tartották, elárulták. A nyugati szövetségesek magatartása a felháborodás hatalmas hullámát váltotta ki. Beneš elnök és a kormány megpróbált ugyan ellenszegülni, de nyilvánvaló volt, csak idő kérdése, hogy mikor engednek. A francia és a brit követ újbóli, ezúttal drámai éjszakai intervenciója után a prágai várban, a kormány 1938. szeptember 21-én az ultimátum elfogadása mellett döntött. Ezt a Párizsból érkező azon fenyegetésekkel indokolta, hogy a prepozíció - taktikai okokból Így nevezték az ultimátumot-elutasítása esetén Csehszlovákia nem számíthat sem a francia, sem a brit segítségre. Beneš elnök, a kormány, az uralkodó burzsoázia a lépést azzal próbálta igazolni, hogy az elárult és magára hagyott Csehszlovákia képtelen a védekezésre és kapitulálnia kellett. Valóban ilyen kritikus és katasztrofális volt a helyzet? Szükséges volt, hogy harc nélkül Hitlernek adják a köztársaságot? Csehszlovákiának a Szovjetunió is szövetségese volt. Röviddel az ultimátum átadása után, szeptember 19-én Beneš elnök Alekszandrovszkij szovjet követhez két kérdéssel fordult. Ezek lényege az volt, teljesíti-e a Szovjetunió a Csehszlovákiával kötött szerződésből, valamint a Népszövetség paktumából reá háruló kötelezettségeket. A válasz egyértelműen pozitív volt. Ugyanakkor az is kitűnt, hogy a Szovjetunió a szerződéses kötelezettségeinél tovább is hajlandó menni. Mindezek ellenére a kormány elfogadta az ultimátumot és sohasem volt mersze feltenni a kérdést, hogy a Szovjetunió Csehszlovákia segítségére sietett-e volna abban az esetben is, ha Franciaország nem így cselekszik, vagyis hogy hajlandó-e messze túlteljesíteni azt, amit vállalt. A nyugati nagyhatalmak jegyzékének átadása után ez lett volna a köztársaság megvédéséhez vezető egyedüli út. A nemzetközi helyzet éleződése miatt a szovjet hadsereg már szeptember 21- én katonai hadműveletekbe kezdett. A kijevi katonai körzet parancsot kapott, hogy helyezzék harckészültségbe a hadseregcsoportot. Hasonló intézkedések történtek a belorusz és a kalinyini körzetben. 1938. szeptember 25-ig a Szovjetunió közvetlenül a nyugati határtérségben összevont 30 gyalogos hadosztályt, kiegészítve a légierő és a páncélosok egységeivel. De a csehszlovák kormány álláspontja ezen intézkedések hatására sem változott. Amikor a francia és a brit meg- hátrálók kizárták a Szovjetuniót ,,az európai magas diplomáciából", a csehszlovák politika lemondott az „orosz kártyáról". Beneš egyértelműen értésre adta, Franciaország részvétele és közreműködése nélkül semmit sem kezd a Szovjetunióval. Ebből nyilvánvaló volt, hogy engedni fog a nyugati nyomásnak. Annál is inkább, mivel a brit kormányfő és a náci kancellár tárgyalásai utáni helyzet jelezte: hogy a követeléseknek még nincs vége. A diplomatákra további meglepetés várt. Ezúttal Bad Godesbergben. Miután a csehszlovák kormány elfogadta az ultimátumot, Chamberlain 1938. szeptember 22-én ismét Hitler után repült. Meglepetéssel hallgatta végig a Csehszlovákia címére elhangzott fenyegetéseket, amelyek lényege az volt, hogy a nácik a köztársaság további területeinek annektálását kívánták elérni. Nyilvánvaló volt, s Hitler nem is titkolta, hogy nemcsak a szudétavidéket akarja, hanem a köztársaság teljes szétverését. A náci vezér olyan arrogánsán és brutálisan lépett fel, hogy még a „békealkotó" Chamberlaint is elkedvetlenítette. Úgy tűnt, hogy radikális fordulat következhet be a nemzetközi helyzetben. Ezzel párhuzamosan Franciaország kijelentette, tekintettel az új helyzetre, a náci Németország támadása esetén teljesíteni fogja kötelezettségvállalásait. Azonban ez lényegében csak egy nagy játék volt. Az volt az értelme, hogy rákényszerítsék Németországot a tárgyalásra, s megmutassák neki, a brutális és agresszív magatartás fölösleges konfliktushoz vezetne. Megkezdték a kulisszák előkészítését a csehszlovák válság zárójelenetéhez. VALERIÁN BYSTRICKÝ
