Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-27 / 228. szám, kedd

A modern szlovák festészet úttörője

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MARTIN BENKA

A századforduló, majd az azt követő első évtizedek szlovák képzőművészete a hagyományok és a művészi alapképzést nyújtó iskolák hiányában nehezen tudott lépést tartani a kor politikai és szociális változásaival. A festők, grafikusok elsősorban a népi kultúrát igyekeztek ápolni vagy továbbfejleszteni, ezért tematikailag a vidék ábrázolásához kötődtek. Ám többnyire csak a felszínen maradtak vagy a nacionalizmus romantikus színeivel ábrázolták műveiket. Az első szlovák festő, aki túllépett az addigi, felületen mozgó tájlátáson és aki igyekezett az ábrázolt jelenségek mélyére hatolni, Martin Benka volt. A hegyek vonalaiból, a vegetáció színességéből sajátos világot formált, melynek hőse a falusi proletár, a paraszt volt. Művészi egységbe foglalta a szlovák népművészet formakincsét a helyi típusok és a táj szellemével.

Martin Benka 1888. szeptember

21-én született a nyugat-szlovákiai Kiripolec - a mai Kostolište - községben. Ó volt a legkisebb a szegény falusi ács hatgyermekes családjában. Alig négyéves, amikor rajzolni kezd a szobapadlóra szórt homokba és a bepárásodott ablaküvegre. Amint önéletrajzában írja, egy évvel később ismerkedett meg a krétával és a ceruzával. Az ácsceruza segítségével már szilárdabb formát öntött a gyermeki képzelet: „fecskék, galambok, kutya, huszár a lovon, fára mászó gyerekek“ népesítették be iskolafüzeteit.

Az elemi iskola hatodik osztályát kijárva Malackyba kerül, a magyar tanítási nyelvű állami iskolába. De nem sokáig koptatja az iskolapadot, elszegődik inasnak egy hodonini szobafestőhöz. Maradandó élményt jelentett számára a morva festők hodonini kiállítása, Úprka, Obrovský, Kalvoda és mások alkotásainak látványa döntően meghatározta további pályáját. Amikor megkapja a segédlevelet, Bécsben helyezke- zik el egy nagy szobafestő cégnél. Munkája mellett szorgalmasan látogatja a császárváros gazdag múzeumait és képtárait, ahol különösen Gustav Klimt és a szecessziós festészet más nagyjai vannak rá hatással. Vasárnaponként vázlatkönyvvel a kezében bebarangolja Bécs környékét, esténként pedig egy másik nagy, egész életét betöltő szenvedélyének, a hegedűjátéknak hódol.

1910 végén beteljesedik régi álma: egy cseh újságíró, J. J. Langner ajánlására felveszik Alois Kalvoda, a kiváló prágai tájképfestő magániskolájába. Itt öt év alatt elsajátítja

a festészet legfontosabb elemeit. Kezdetben az impresszionizmus vonzza, képeit pillanatnyi szin- és levegőélményként fogja fel. Munkájához fontos bíztatást kap 1913-ban, amikor a Fenyóerdei tanulmány című festményét kiállítják a híres prágai Rudolfínumban. Ezen felbuzdulva két képet küld Hodonínba, a morva művészek tárlatára. Egy művészpártoló támogatásával tanulmányutat tesz Árvában, ahol először fedezi fel a szlovákiai hegyvidék varázsát és igyekszik azt képein is megörökíteni (Az Árva folyón).

Az első világháború éveit a Šu- mavában tölti. Ebben az időben megerősödik benne a szociális érzés, a határozott fellépés vágya mindenfajta elnyomás ellen. Alkotásai fokozatosan eltávolodnak az impresszionizmustól sötétebb tónusok uralkodnak a képein (Szellem), melyek leszűrve a modern festészeti áramlatok tapasztalatait már magukon viselik Benka forma- és színábrázolásának sajátos jegyeit.

Tájképein eltűnnek a kevésbé fontos részletek és egyre inkább előtérbe kerül az ember. Alakjai kezdetben csak élettel töltik meg a tájat, később azonban már főszereplővé, a gondolati tartalom hordozóivá válnak. Tájfestményeit egyszerű emberek: földművelők, pásztorok, favágók, fiatal fiúk és lányok, gyermekek népesítik be Amint azt az alkotásain látható különböző népviseletek is mutatják, a művész nem szorítkozott egy meghatározott tájegységre, az egész szlovák vidék egyaránt közel állt hozzá. Festményei, rajzai nem portrék, hanem típusok. (A liptói havasokban, Favágók a Salatin alatt, Kispásztor). Alkotásaiban a nép lelkét, az embernek a természettel vívott örök harcát és a természettel való egybeforrottságát akarta kifejezni.

Már a fiatal Benka a szlovák képzőművészet vezéregyéniségének tekinthető, annak ellenére, hogy az első csehszlovák köztársaság éveit Prágában tölti. Kapcsolata a szlovák vidékkel, az ottani emberekkel egy pillanatra sem szakadt meg. Ezt a bensőséges viszonyt gyakori szlovákiai látogatásai is erősítik. Felkeresi a Szepességet, fest Ružomberok környékén, Detvában, de sűrűn vissza-visszatér az annyira megcsodált Árvába is. Az ebben az időben festett képein (Batyuval, Út a juh- szálláshoz, Két asszony, Tavaszi tanulmány, A sliači völgyben, Tutajkészítők, A Tátra alatt) a forma dinamikus egysége összetartja az intenzívvé váló színeket.

A harmincas évek elejétől sok országban megfordul: Itáliában és Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban, Marokkóban, a Szovjetunióban, sőt élete alkonyán eljut az Egyesült Államokba és Kanadába is. O az első szlovák festő, akinek alkotásait a külföld is megismerhette: többször is kiállította képeit a velencei Biennálén, 1937-ben pedig ezüstérmet kap a Párizsi Világkiállításon. Irodalmi munkássága is jelentős. Számos cikket publikált művészi elképzeléseiről, de irt tárcákat és elbeszéléseket is.

Tájképek és figurális kompozíciók mellett a képzőművészet más területein is maradandót alkotott. így a monumentális-dekoratív festészetben, a grafikában, könyvillusztrációban. Többek között ő illusztrálta Pavol Dobšinský Szlovák népmesegyűjteményét is. Függönyt tervezett a martini színház részére, üvegkompozíciót készített a pieštányi fürdő- híd számára.

A művész 1939-ben elköltözik Prágából és Martinban telepedik le, de közben két évet Bratislavában tölt, ahol a Szlovák Műszaki Főiskolán oktat. A szlovák nemzeti felkelés alatt készített képein émléket állít a fasizmus elleni hősi harcoknak. (Család a felkelésben, A remény útjain, A háború nyomai, Az elesettek földjén, Fájdalom és remény.). Lelkesen üdvözli a felszabadító szovjet hadsereget és az országépítő munka új impulzust ad művészetének. Megromlott egészsége ellenére szorgalmasan dolgozik martini műtermében egészen 1971. június

28-án bekövetkezett haláláig. Az állam múzeumot létesített Martinban, ahol életművének jelentős része helyet kapott, de sok alkotását őrzi Bratislavában a Szlovák Nemzeti Galéria is.

Martin Benka az első szlovákiai képzőművész, aki 1953-ban, 65. születésnapján nemzeti művész lett. Ennek a kitüntetésnek jelképes tartalma is van, mert Benka művészete döntő áttörést jelentett a szlovák képzőművészet történetében, a modern szlovák festészet kifejezési eszközeinek meghatározásában, annak az útnak a kijelölésében, amelyre Miloš Bazovský, Janko Alexy, Ľudovít Fulla, Mikuláš Galan- da és mások léptek. Ó egyedül jutott el ehhez az úthoz, maga gyűrte le az akadályokat, maga birkózott meg a kétségekkel és nehézségekkel. Egymaga olyan helyet töltött be a szlovák kultúrában, amelyet más nemzeteknél több nemzedéknek kellett betöltenie. DELMÁR GÁBOR

yomtatott világ

NDK-beli könyvek kiállítása

Az NDK könyvkiadóinak tevékenységét a közös kulturális napokon reprezentatív kiállításon mutatják be a bratislavai Egyetemi Könyvtárban. Figyelemreméltó ennek a bemutatónak a jellegzetessége. Átfogó képet igyekszik adni a baráti országban folytatott kiadói politikáról és gyakorlatról. Ha nem is évtizedekre visszatekintő ez a kiállítás, a jelenlegi állapotot, törekvéseket és mindenekelőtt a sokirányú tematikai megoszlást hűen tükrözi.

1987-ben a Német Demokratikus Köztársaságban 6572 művet adtak ki, amelyeknek példányszáma elérte a 148 milliót. Jellemző adat lehet még az is, amely az idén kiadásra kerülő könyvekről tájékoztat. A 6500 műből minden ötödik szépirodalmi mű, s minden negyedik társadalom- tudományi alkotás lesz. Ebből is nyilvánvaló, hogy meghatározó módon van jelen a kiállításon a tudományos és a műszaki irodalom. Mindenekelőtt a lexikonok, enciklopédiák és szakmai kézikönyvek sokfélesége irigylésre méltó. Feltűnő, hogy szinte valamennyin tükröződik az NDK könyvművészetének és nyomdaiparának magasfokú fejlettsége. E tény mögött elsősorban az a tipográfiai hagyomány áll, amelynek megalapozója a Gutenberg utáni idők német nyomdászata volt. Ma elsősorban a Lipcsében működő nyomdaipari, tipográfusi és könyvtervezői főiskolák, a tipográfiai múzeum illetve a Berlinen kívül is sokrétű tevékenységet folytató kisebb

kiadók és nyomdák munkamegosztása gyarapítja a szép hagyományt.

Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet mindaz, ami a kiadók és a tipográfusok sajátos kísérleteit illeti. Ezeket nemcsak a gazdagon illusztrált enciklopédiákban, képző- művészeti albumokban és reprezentatív kiállítási bibliofil kiadványokban fedezhetjük fel. Mindig érdekes, és akár utánzásra is alkalmas tipográfiai és képzőművészeti megoldásokat tartalmaznak az NDK gyermekkönyvei. Ezen a kiállításon mindenekelőtt a legkisebbeknek szánt lapozgatok és a közös olvasást „kikényszerítő“, szöveget nem tartalmazó mesekönyvek szolgálnak rá a figyelemre. Ez utóbbiak jellemzője, hogy nem képregényszerűen, hanem művészi illusztrációk segítségével idézik fel a mesét. A hiányzó szöveget minden bizonnyal a szülőnek kell élőszóban elmondania. Olyan közismert mesék képes változatait adják ki, amelyeket szinte mindenki ismer, így az sem véletlen, hogy esetenként a Grimm-mesék egyéni változatait hallják szüleiktől a gyerekek. Nem szólva arról a kereskedelmi előnyről, hogy az ilyen mesekönyveket nyelvi korlátok nélkül lehet a világ valamennyi országába exportálni. Persze a pedagógia szakemberei azzal érvelhetnek, hogy a szöveg hiánya és a megrajzolt képek beszűkíthetik a gyermekek fantáziáját. Ellenvetésként csak egyetlen gondolatot: ezeknek a meséknek nem kreativitást fejlesztő funkciójuk, hanem

bizonyítottan érzelmi hatásuk a legfontosabb.

A kiállított könyvek között szinte valamennyi témacsoportba tartozó kiadványok megtalálhatók. A már említett lexikonokon kívül szép számmal állítottak ki olyan könyveket, amelyek a szabadidő hasznos eltöltését, a mindennapok háztartási munkáit és a sportolást segítik. Úgy tűnik azonban, hogy korunk tudományos és műszaki fejlettségi foka az NDK-ban is elsősorban az ilyen tematikájú művek kiadását sürgeti. Azt, hogy milyen szakágazatok fejlettek egy-egy országban, pontosan tükrözik a könyvek is. Nem véletlen tehát, hogy a mikroelektronika, a számítástechnika és az alkalmazott kémia, biológia eredményeit közreadó dokumentumok teszik ki az itt látott kötetek zömét.

Igazságtalan lennék azonban, ha a szépirodalomról nem ejtenék szót. A német klasszikusokon, a szocialista irodalom nagy egyéniségeinek alkotásain kívül szép számmal vehettük kézbe a kortárs írók műveit, illetve a világirodalom legjobb alkotásainak műfordításait. Feltűnő, hogy milyen sok művet fordítanak németre a szocialista országok irodalmából.

A németül tudók örömére elmondható, hogy az egyik bratislavai könyvesboltban megvásárolható a kiállításon látott könyvek többsége, viszont mindegyik kiadvány megrendelhető az NDK Kulturális és Információs Központjában. (d-n)

■

■■■■■■■■■■

FILMEK

mummuummmmmmmmu

Szamárköhögés

(magyar)

A film története 1956 októberé- ben-novemberében játszódik Budapesten. Ez a tény akkor is megkerülhetetlen, ha Gárdos Péter rendező hangsúlyozottan nem a külső, történelmi események bemutatására vállalkozott: ő arról készített szomorkás-ironikus filmet, hogyan élte meg azokat az őszi napokat egy pesti család három nemzedéke. Egy kisfiú, a kamaszo- dás kínjaitól vergődő tizenéves szemszögéből érzékelteti az eseményeket, a kisfiú megfigyeléseinek tükrében láttatja az emberpróbáló esztendőt. A rendező a témát azoknak a szemével próbálja nézni és láttatni, akik akkor kezdtek felnőtté válni.

Érdekes a nézőpont, a sok hiteles, őszinte

részlettel teli történet bemutatása alulnézetből.

A kisfiú, Tomi csak annyit fog fel az eseményekből, hogy valami „baj“ lehet. Hiszen a távolban lövések

dördülnek, a papa szorong, a mama cukrot, befőttesüveget dugdos, a nagymama pedig felkerekedik, hogy gondoskodjon róluk, s csak a véletlennek köszönheti megmenekülését. A gyerekek számára ebben a szédítő kavargásban megadatik a „most minden másképpen van" felismerésének eufórikus öröme. (Nincs iskola. Reggeltől estig lehet pingpongozni. A rosszcsont kislány, Annamari meg szünet nélkül bolondozik.) Elmesélni szinte lehetetlen, hogy miről szól a Szamárköhögés. Történéseiben nem a cselekvés, hanem a viselkedés színe és fonákja lényeges. Családi epizódokból építi fel a különböző magatartás- formák egészét. A külvilágtól jóformán hermetikusan elzárt család bemutatásában Gárdos Péter nem riadt vissza sem az érzelmességtől,

sem a „pesti kisemberek“ sorsát jellemezni hivatott, ismerős poénoktól. A rendező jó atmoszférateremtő képességét és iróniáját ügyesen megszerkesztett jelenetek bizonyítják. A színészek kitűnőek, különösen a mindig elsőrangú Garas Dezső (papa), de az együttes többi

A telefonnál együtt a család; jelenet Gárdos Péter filmjéből

tagja is: Törőcsik Mari (a nagymama), Hernádi Judit (mama), a gyerekeket játszó Tóth Marcell és Kárász Eszter.

Ez a szomorkásán ironikus film mégis hagy bennünk némi hiányérzetet. Talán azért, mert a rendező néhol felületesen naiv felhanggal csupán „elvicceli“ a történetet; mert a háttér túlságosan vázlatos; a lazán összeszőtt fejezetek logika nélkül állnak össze; s mert nem sikerült felfednie a nevezetes napok konfliktusaihoz kötődő kínok, viselkedési módok, kényszerű helyzetek „titkait". Gárdos Péter munkáját - amelyet nálunk stúdióhálózatban vetítenek - tavaly bemutatták a majna- frankfurti és a chicagói nemzetközi fesztiválon, ahol a legjobb filmnek járó díjjal tüntették ki.

Mona Lisa

(angol)

Bob Hoskins, az angol film főszereplője

Vajon milyen összefüggés van Leonardo da Vinci híres Mona Lisá- ja, titokzatos, máig megfejthetetlen mosolya és a most bemutatott angol film hősnője között? Úgy tűnik, semmilyen. Annál több a Nat „King" Cole előadásában ismert azonos című sláger szövege között. Noha a múlt századbeli ifjabb Dumas regénye, A kaméliás hölgy hozta először divatba az úgynevezett kokott- romantikát, amelytől ma sem mentes egyetlen mű sem, amelynek prostituált a hősnője. Ez az új angol film sem tud szabadulni ettől a hamis romantikától, pedig törekszik rá, hogy ne erről szóljon. Hiába: a néger hősnő prostituált és ennek „romantikája", vagy legalábbis a nézőnek a nő iránti - kissé kikényszerített - részvéte annak a következménye, hogy Simone-nal talán a szokottnál nyersebben bánnak kegyetlen futtatói. A nőt egyébként Cathy Tyson alakítja, rendkívüli tehetséggel.

Neil Jordan filmjének prostituált

romantikája azonban megbocsátható. Egyrészt, mert mindvégig érdekes, izgalmas és őszinte a London éjszakai világában játszódó történet, másrészt mert újszerű fordulat, hogy hősnőnk szerelmes, de - nem egy stricibe -, hanem egy lányba, aki szintén a testével keresi kenyerét. Harmadsorban: a film minden hibáját el lehet nézni Bob Hoskins kedvéért. Nagy alakításai voltak már eddig is, amit azonban a Mona Lisá- ban művel (megkapta érte a can- nes-i fesztivál legjobb férfialakítás díját), az színészi csoda. A börtönből szabadult bűnöző brutalitását és érzelmességét, dörzsöltségét és na- ivságát, szerelembe esését és szerelmi csalódását, keménységét és lágyságát, vagányságát és család- szeretetét, s még száz más jellemvonását és tulajdonságát játssza el a filmben, bámulatosan. A nagyszerű és nála sokkal inkább világhírű Michael Caine is szinte csak statisztál mellette.-ym-