Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-27 / 228. szám, kedd

A kereslethez alkalmazkodnak Gondterhelten ül az asztal mö­gött. .A pékségbe nem hozták ki a nagyraktárból a lisztet, így délben már nem tudnak miből dagasztani a pékek. Tíz óra felé azonban befut a szállítmány és Földes Lajos, a Vá­sárúti (Trhové Mýto) Helyi Nemzeti Bizottság kisüzemének vezetője ar­ca felderül. Földes Lajos- Naponta 15-16 mázsa kenyeret sütünk, egy sem marad a nyakun­kon. A járási székhely egyik üzemi konyhája és a szövetkezet is tőlünk vásárol. Néha talán több kenyér is elfogyna, de jelenleg többre nem futja erőnkből. Tavaly növeltük a pé­kek és a kisegítők számát, öt ember az elmúlt évben közel kétmillió koro­na forgalmat ért el - mondja elége­detten. Teljesítménybérben dolgoz­nak. Kétnaponként váltják egymást, reggel négytől délután négyig nincs megállásuk, sőt még szombaton is sütnek. Kálmán Béla éppenhogy végzett a kenyér kiszedésével, már­is az egyik segítővel hozzáfog a szakításhoz. Munka közben meg­jegyzi.-A liszt minősége nem mindig a legjobb, de nekünk abból kell jó kenyeret sütnünk, amit kapunk, mert ezt várja tőlünk a lakosság. Az em­bernek jólesik az elismerés, az, hogy a környékről is egyre többen vásárolnak nálunk kenyeret Vásárúton nem ez az egyetlen olyan részlege a kisüzemnek, ame­lyet az utóbbi években a megnöve­kedett lakossági igény miatt bővíteni kellett. Ilyen a fodrászat is. Egy dol­gozóval kezdték, ma négyen vannak s mindig van vendégük.- Eredményességüket igényes munkánknak köszönhetjük - véleke­dik Angyal Istvánná, a fodrászat ala­pítója és vezetője. - Igyekszünk lé­pést tartani a divattal. Bárhol is já­runk az országban, beülünk egy-egy fodrászatba, hátha tanulunk valamit. Az egyik kolléganőnk Magyarorszá­gon töltötte szabadságát, onnan is sok tapasztalattal tért haza. Egyéb­ként mindig megbeszéljük ki mit lá­tott, milyen hajszínek a divatosak. Teljesítménybérben dolgozunk, SZOLGÁLTATÁSOK FALUN ezért érdekünk, hogy ne csak meg­tartsuk, hanem növeljük is a vendé­geink számát. Ezt pedig csakis jó munkával, kellő udvariassággal le­het elérni. Azelőtt a borbélynak is alig volt munkája, ma pedig, mivel az izsapi (lžop) szociális otthonba is hetente kétszer kijár, jól be kell osztania munkáját. De ezt mondhatja el ma­gáról Haizer Izidor, a háztartási gé­pek javítója is. A kopott műhelyben vagy egy féltucatnyi mosógép vár javításra, s kétszer annyi villanymo­tor tekercselésre. Sok a munkája, azt mérlegelik, még egy szakembert vesznek fel melléje.- A legnagyobb gondot az anyag- beszerzés okozza. Mi a kiskereske­delmi hálózatból vásárolhatunk, nemegyszer csak készpénzért. Ezért ha valamilyen hiánycikkhez hozzá­juthatunk, kénytelenek vagyunk töb­bet vásárolni, mint amennyire éppen szükségünk van - önti szavakba véleményét Heizler Izidor. - Csak jó munkát végezhetünk, mert itt élek a községben és szégyellném ma­gam, ha a szememre vetnék, hogy rossz munkát adtam ki a kezemből. A kisüzem tízféle tevékenysége közül egy sem ráfizetéses. Az elmúlt évben is csaknem tizennégy száza­lékos haszonkulccsal dolgoztak, s a huszonnyolc alkalmazott 3 697 000 korona forgalmat ért el, s ennek negyvennégy százaléka a lakossági szolgáltatásokból szár­mazik.- Az építkezési csoportunk lét­száma csökkent, néhányan a kőmű­vesek közül a szövetkezetbe men­tek dolgozni. Igyekszünk újra föltöl­teni a létszámot, mert a Z akciós építkezéseknél, a középületek tata­rozásánál szükség van a munkájuk­ra. Az utóbbi években lakossági se­gítséggel két üzlet és a sportpálya építésénél működtek közre Tata­roztuk a művelődési házat, s rendbe tettük az iskolát is. Sajnos, nálunk nem érvényesíthetjük a teljesít­ménybért, igy ez nem ösztönzi őket Állandó vendégköre van a fodrá­szatnak (A szerző felvételei) Rugalmasabb lengyel devizagazdálkodás IX. 27. A lengyel valutaforgalom és álla­mi devizapolitika elvei lényegesen változtak az utóbbi időben. Az egyik legfontosabb újít^yiz exportáló vál­lalatok devizajóv^ási rendszere, amelyet 1982-ben vezettek be. En­nek révén lehetővé vált az exportő­rök számára a devizabevételek meg­határozott részének a hivatalos árfo­lyama szerinti megvásárlása, amiből a nyersanyag, félkésztermék- és al­katrészimportot fedezik. így most már a vállalatok nem függnek telje­sen a központi import-elosztástól. A rendszer néhány éven át elszá­molási számlák alapján működött. Kizárólag a devizaszférát ölelte fel, de a vállalatok devizavásárlását nemegyszer lefékezte, amikor a nyugati és a fejlődő országokba irányuló export csökkenése az irá­nyító szerveket erre késztette. 1987 óta a decentralizált import lehetősége kiterjed a termelőeszkö­zökre is. Tavaly május óta a deviza- számlák tulajdonos vállalatai jogot kaptak arra is, hogy szabadon érté­kesíthessék devizájukat. Lényegesen rugalmasabbá vált a valutaárfolyam-politika. 1988-ban tovább egyszerűsitik az előírásokat, a jóváírási tarifákat erősíti szoros kapcsolatba hozásuk az export ha­tékonyságával. Módosításra lehet számítani a klí- ringvalutát illetően. Lengyelország­ban - éppúgy, mint más szocialista országokban - ez a devizagazdál­kodásnak igen merev része, amely eddig ellenállt minden liberalizáló és decentralizáló törekvésnek. A nem­zetközi „árut áruért" elszámolások nem biztosítanak ezen a területen szélesebb manőverezési lehetősé­get. A lengyel bankok rövidesen megkezdik a klíringvaluták adás-vé­teli közvetítését. Ez minden bizony­nyal elősegíti a kliringforgalom aktivi zálását, amelynek részvétele a len­gyel külkereskedelemben - beleért­ve a konvertibilis cserét is - viszony­lag jelentős. A tervek szerint 1989-ben a devi­zagazdálkodásban még egy lénye­ges átalakulás következik be. A je­lenleg érvényes rendszert - mely­ben a vállalatoknak az államkincstár adja el a devizabevétel bizonyos részét - „megfordítják“. Az exportá­ló vállalatok adják el az államnak az általuk megkeresett devizát. Ez látszólag formális intézkedés­nek tűnik, lényege azonban a gaz­dasági viszonyok új formája, ahol a központi adminisztráció már nem „vezérigazgatója“ a népgazdaság néven ismert „kollektív vállalatnak“, így a devizagazdálkodásban is visz- szatúkröződnek a lengyel állam- rendszer és népgazdaság rendsze­rének átépítését célzó törekvések. (APN) a nagyobb teljesítményre - állítja a kisüzem vezetője. - Ennek ellené­re az öt fős csoport tavalyi bevétele megközelítette a kilencszázezer ko­ronát. A két lakatosnak, a négy festőnek és mázolónak is mindig van munká­ja. A Z akciós építkezések, a közé­pületek tatarozása, festése lehetet­lenné teszi, hogy főleg nyáron töb­bet dolgozhassanak a lakosoknak. Télen a környező üzemekben is dol­goznak, hogy a tervezett bevételük, a keresetük meglegyen. Talán né­hány év múlva, ha a feltételek meg­változnak, a családi házak építésé­be is segítenek. Külön öröm szá­mukra, hogy a szállító részleg IFA gépkocsival, egy munkagéppel és szippantókocsival gyarapodott.- Az autóra, a munkagépre ugyancsak szükségünk volt, ugyanis Sok a munkája Haizer Izidornak Z akcióban hamarosan megkezdik a szolgáltatóház építését - mondja a kisüzem vezetője. - A járási szol­gáltató vállalat szakemberein kívül a kisüzem részlegei is helyet kapnak benne, sőt cukrászdánk és eszp­resszónk is lesz. Folytatjuk a kisü­zem gazdasági részlegének építé­sét. Ahhoz, hogy jobb munkát vé­gezhessünk, meg kell teremteni a feltételeket is. Terveiket, elképze­léseiket Földes Lajos így fogalmaz­za meg.-A hnb kisüzeme vagyunk, fej­lesztésünkről ők döntenek, nekik adunk számot eredményeinkről. La­tolgatjuk egy cukrászműhely létesí­tését, s további szolgáltatások beve­zetését. Nyitott füllel és szemmel járjuk a falut, de mielőtt valamibe belekezdenénk, azt alaposan meg­gondoljuk. Ideje lenne, hogy a kisü­zemekben progresszív bérezési módszereket alkalmazhassunk. Vál­toztatni keli az alapanyag és alkat­rész beszerzésének módján, mert a jelenlegi időszakban ez okozza a legtöbb gondot. A kisüzem egy-egy dolgozója ta­valy átlagosan 132 ezer korona érté­kű munkát végzett. A lakosok örül­nek, hogy egy egész sor szolgálta­tást helyben megtalálnak, és a Z ak­ciós építkezéseken költségmegta­karítást értek el. Természetesen irt­ott hiba is csúszik a dologba, nem minden sikerül úgy, ahogy szeret­nék, ahogy elképzelték, de igyekez­nek mindenből leszűrni a tanulságot. Tudják, hogy jó szakemberek nélkül nincs minőségi szolgáltatás, de ők csak úgy tarthatják meg, ha megfe­lelő feltételeket teremtenek számuk­ra. A kisüzem nemcsak a lakossági szolgáltatások mennyiségi növelé­sére, hanem a minőség fejlesztésé- re is törekszik. némethjAnos A jó kenyér titka Az illata az oka, hogy a nyomába szegődtem. Úgy történt, hogy álltam a zsúfolt autóbuszban. Körülöttem esóáztatta ruhák kigőzölgése, ciga- rettaszagú fülledtség. És valahon­nan, mint a könnyű, tiszta dallam a fülsértő zajok felett, felém úszott, szinte lebegve a kenyér illata. Mint­ha nem is lett volna az utazás sok apró kényelmetlensége. Fölsejlett bennem valami nosztalgikus, érzel­gős emlék régi kemencékről, da- gasztóteknőkről, lisztet szitáló asz- szonyokról, ropogós gyürkéjű cipók­ról. Majd realisztikusabb képek és tények sora tolakodott elém. Meg­bízható falusi pékségeink mégszű- nése, a nagyüzemek létrehozása, s ezzel egyidőben a boltok előtt várakozó asszonyok sora, panasza­ik a keletien, a sületlen, sótlan vagy ízetlen kenyérre, az elpazarolt, pré­dáit, kidobott karéjokra, kukába ke­rülő kenyerek kilóira. Aztán megláttam. Nem, ez nem „olyan“ kenyér volt! Ez nagyanyánk, anyánk egykor sütött kenye­rének volt a rokona, vagy a hason­mása. Vékony, fényespiros héja volt, pici lisztes foltok is látszottak rajta, mint a gyümölcs hamvassága, csupán annyira. A sofőr vitte a szé­les műszerfalon, s csak néha vetett rá egy féltő pillantást, mintha attól kéne tartania, valaki elemeli. Elfo­gott az irigység. Aztán már-már elfe­lejtettem, amikor néhány hét múlva két asszonyra figyeltem fel. Az egyik egy terebélyes táskát ölelt magához, a másik óvatosan körülnézett. Talán valamilyen csempészárut cserebe­rélnek? Hiánycikket sikerült szerez­niük? Kíváncsian lestem őket. De két gyönyörű kenyér került elő a tás­kából és vándorolt a hálálkodó nő szatyrába. Azonnal tudtam, hogy ez ugyanolyan kenyér mint amilyent a múltkor láttam. Lecsaptam rájuk:- Mondják kérem, hol lehet kapni ilyen kenyeret?- Ilyet? Ilyen kenyeret nem lehet kapni ,,csak úgy“. Ez a galántai kenyér! - néztek rám rosszalló pil­lantással. Hát igen, tudtam én eddig is, hogy volt tejfalusi (Mliečno), csízi (Číz) kenyér, hogy van légi (Lehnice). de hogy galántai (Galanta) kenyér is van? Látva sóvárgóból csalódottá vált arcomat, végül megszántak:- Két üzletben árulják, csak ott lehet kapni. A Jednota fogyasztási szövetkezet boltjaiban. De kevés van belőle, csak a koránkelők és az állandó vevők juthatnak hozzá. Ha ilyen kenyeret akar, akkor jóval nyi­tás előtt álljon sorba, különben nem­igen kap! Szívesen útbaigazítottak ők is, meg mindenki más is, hogy a Jedno­ta pékségébe találjak, ahol e híressé és keresetté vált kenyeret sütik. -■ Kívül a városon, a központ forgal­mától mintegy másfél kilométernyire található a szerény, de szépen tata­rozott épület, amelyben az „Idege­neknek tilos a bemenetel“ tábla mö­gött egy kicsi munkaközösség dol­gozik. összesen tíz ember. A lépés­nyi „irodában" Plachý István tech­nológus] találom, a pékáég „normá- zóját“. Ó kalauzol végig a patikatisz­ta folyosón, raktáron, a tágas, barát­ságosan meleg pékségen. Közben megtudom tőle, hogy az ötlet a fo­gyasztási szövetkezet járási köz­pontjában született. Épületet, ke­mencét, embereket kelletttalálni hoz­99 Kulcsrakész“ erőművek Egyiptom a Škoda konszernek az energetika terén hagyományos üz­leti partnere. Több mint negyedszá­zada annak, hogy a Škoda a Mehal- la el Kubra-i erőmű 12MW-os blokkjának építésénél a szerelési munkálatok generálkivitelezője volt, A Škoda konszern megbízható kivi­telezési munkájának jele az a négy 110 MW teljesítményű blokk is, amit a Kafr el Dawar-i erőműhöz szállí­tott. Még 1985 decemberében tárgya­lások kezdődtek az egyiptomi meg­rendelővel egy 200 megawattos blokk építéséről, amely a Talkha-i erőmű bővítésére szolgálna. Ezen a területen jelenleg három 12,5 MW- os Westinghouse-blokk működik, ezen kívül három - 30 MW-tos blokk a brnói gépgyárból és 8 gázturbinás 22,5 MW-os blokk a General Elect­ric cégtől. Folyamatban van két 50 MW-os kombinált ciklusú blokk epiiese, amely a gázturbinák égés­hőjét is hasznosítaná. A Škoda Művek ajánlatát egy 200 MW-os blokk szállításáról - összehasonlítva az olasz, a fran­cia, az NSZK-beli és az amerikai szállítók feltételeit a csehszlovák partnerével - az egyiptomi fél fonto­lóra vette. Az említett szállítók Egyiptom új energetikai kapacitásai­nak építésén dolgoznak. Az egyezményt egy komplett, „kulcsrakész“ 200 megawattos tel­jesítményű blokk építéséről, vala­mint néhány további objektum léte­sítéséről a felek 1987 decemberé­ben írták alá. A megállapodás sze­rint az építés időtartama 42 hónap. Az építési munkálatokat csehszlo­vák tervek alapján a helyi Állam Sons cég végzi, a szerelést pedig a‘szintén egyiptomi Kahromika vál­lalat', mely ezen a téren már tapasz­talatokat szerzett a Kafr el Dawar-i erőmű építésénél is. (H. A.) zá, hogy valóra válhasson. De si­került. Bús István a főnök, ót Hidas­kürtről (Mostová) hozták ide, a se­gédlevéllel dolgozó lányok és asz-* szonyok többségét a sellyei (šaľa) nagyüzemből „csábították" Galán- tára. Két műszakban dolgoznak, átla­gosan 17 mázsa kenyeret sütnek naponta. Másfél kilós kenyérből összesen 1130 darabot. A Jednota kilenc üzemegységébe szállítják, büfékbe, vendéglőkbe, üzemi étkez­dékbe és a már említett két élelmi­szerboltba.- Azt rebesgetik, hogy más liszt­ből sütnek, azért jobb a kenyerük- mondom, amit a fogyasztóktól hal­lottam. Plachý István mosolyogva magyarázza:- Szó sincs ilyesmiről. Fiánk ugyanazok az állami normák érvé­nyesek, mint a nagy sütödékre. Ugyanolyan lisztet, élesztőt kapunk. Csakhogy a technológia szigorú be­tartása nélkül nem lehet jó kenyeret sütni. Persze, azért van más titka is. Kézzel dolgozunk. A jó szakember tudása, hozzáértése kell ehhez a munkához. Fegyelem és pontos­ság, az, hogy érezze a kovászt, a tésztát. Hogy tudja, mikor érett, mikor kész. A dagasztás, a kosarak­ba szaggatás (ahogy nálunk mond­ják, a vájoiás) mind kézzel történik. Szerintem a folyamatot nem lehet ilyen tökéletesen géppel elvégezni. Szabó Margit, Szabó Bernadett, Mészáros Erzsébet, Šuhajova Alž­beta és Soňa egyetértően bólogat­nak, majd arról beszélnek, mennyi­vel más, érdekesebb itt a munka, mint a szalag mellett volt. Közben Csicsola Gyula, a műszakvezető pék kinyitja a kemencét. Ez is egy olyan kemence, tudorp meg, amilyet ma már nem gyártanak. Cseh­országból szerezték, ahol nyilván egy régi pékség bezárása után „leír­ták“. Megjavítva, rendbe téve most itt fényesíti, melengeti a piruló ke­nyereket, amelyeknek olyan ügyes, otthoni formát adnak a kis, kedves fonott kosarak.- Ezeket hol szerezték?- Kelet-Szlovákiában rendeltük meg őket, pontosan a másfél kilós kenyér méreteinek megfelelőek- mondja Plachý István, aki 22 éven keresztül volt a fogyasztási szövet­kezet konyhákat, kifőzdéket ellenőr­ző technológusa. Aztán meggyőz­ték, hogy jöjjön ide az új pékségbe, amely tavaly áprilistól szép hírnevet vívott ki magának. Kár, hogy Bús Istvánnal nem találkozhatok, sza­badságom van éppen. Hrotková Mária jön, a szállításért felelős kedves, mosolygós fiatal nő. Kezében egy karéj kenyér. Rég nem kívántam ételt úgy, mint most ezt a lágy, rugalmas, langyos karéjt. Nyilván látják is, mert papírba teker­nek, s a kezembe nyomnak egy még meleg, pirosbarna „terméket.“ Most már tagadhatatlan, hogy le- keriyereztek.-Mivel tartozom? - kérdezem zavartan.- Semmivel. De azért segíthetne az újság, mert nagyon jó lenne, ha három műszakban tudnánk dolgoz­ni. A keresletet is jobban ki tudnánk elégíteni, meg a kapacitásunkat is tökéletesebben kihasználhatnánk- mondja a technológus. - Csak az a baj, hogy nem tudunk szakembert szerezni, kevés a jó pék. Ősszel kapunk friss segédlevéllel lányokat, de férfiak kellenének! önző módon szeretném rábe­szélni a hozzáértő férfiakat, a jó pékeket, hogy jelentkezzenek. Ha három műszakban sütnék itt a ke­nyeret, talán néha-néha hozzájut­nék én is. Bevallom ugyanis, hogy racionális táplálkozás ide, tudomá­nyos szempontok oda - nagyon gyorsan elfogyott az a friss, puha kenyér. Tudom, egészségesebb a másnapos, harmadnapos. (De csodák csodája, az a falatka, ami ebből maradt, harmadnap is puha volt). És úgy vagyok a kenyérrel jómagam is, mint mindenki más. Megeszem a „közönséges“ boltit, vagyis nagyüzemit, amúgy mérték­kel, ha nincs más. De a jó kenyér ízét, illatát nem felejtem. És néha- néha (ha hozzájutok) felsóhajtok, miért nem ehetünk mindig ilyen ke­nyeret? Tekinthetem ezt az igényes­sé vált mai ember modern fohászá­nak, de a fogyasztó jogos kérdésé­nek is. És azt hiszem, ebben nem vagyok egyedül... H. MÉSZÁROS ERZSÉBET

Next

/
Thumbnails
Contents