Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-27 / 228. szám, kedd

A tömegtájékoztatás feladata az átalakítás támogatása

Mihail Gorbacsov beszéde a szovjet sajtó vezetőinek tanácskozásán

(ČSTK) - Amint már közöltük, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken az SZKP Központi Bizottságának székházában találkozott a tömegtájékoztató eszközök, ideológiai intézmények és alkotó szövetségek vezető munkatársaival. E találkozón a kővetkező beszédet mondta:

Elvtársak, szívélyesen üdvözlöm önöket. Bár kevés az idom, az önökkel való találkozóra azonban sikerült szakítanom. Találkozóink önöknek is, nekünk is hasznosak A mai beszélgetés szükségszerű

Először az átalakítás jelenlegi szakaszának vonásairól. El kell mondanom, társadalmunkban sokan vannak olyanok, akik nem vették észre, hogy megkezdődött az új szakasz - a szorgalmas gyakorlati munka időszaka. Sót, egyesek azt gondolják, hogy mind a mai napig nagygyűlésen vagyunk. Egyesek várakozó álláspontra helyezkedtek, mások csak gyü- léseznek.

Korunk azonban energikus, konkrét tetteket követel.

Jelenleg nemcsak az átalakítás koncepciójával, hanem - minden más állítással ellentétben - a megújulás részletes stratégiájával is rendelkezünk a társadalmi fejlődés legfontosabb irányvonalaira konkretizálva. A legnehezebb időszak kezdődött: nem volt könnyű kidolgozni az átalakítás koncepcióját, de mégiscsak könnyebb volt, mint azt konkrét tettekre váltani. Kitűzött céljaink megvalósítása összefügg azzal, hogy rengeteg embert kell szervezni, összefügg a gondolkodás átalakításával a pártban, a nép körében, minden kollektívában és minden embernél. Hatalmas, rendkívül nehéz és kiterjedt folyamat ez.

Mi azonban mindeddig tétlenkedünk, pazaroljuk, vesztegetjük az időt. Tömören szólva, szakadék keletkezik kitűzött céljaink, jelszavaink és munkánk között.

Itt az ideje, hogy előrelépjünk és cselekedjünk. Az élet gazdagítani fogja munkánkat, ha valamiben hibát követtünk el, korrigálni is fogja. Ettől nem kell félni, nem kell ezt dramatizálni.

Az átalakítás jelenlegi szakasza változásokat követel a hozzáállásokban, a munkamódszerekben, s új embereknek kell megjelenniük. Fel kell rájuk figyelni és támogatni kell őket. Sok ember pánikba esett, amikor a forradalmi folyamat realitásaiba és nehézségeibe ütközött. Elvtársak, a társadalom megcsontosodottsága valóban hatalmas mértékű, évtizedeken keresztül alakult ki. Ahhoz, hogy társadalmunkat kivezessük ebből az állapotból, hallatlan erőfeszítésekre van szükség.

Az, amit a nyilvános tájékoztatás, s annak értelmében teszünk, hogy sürgetően vessük fel a problémákat, többnyire bevált. Az átalakítás a társadalomban mély gyökereket eresztett, a társadalom elfogadta azt. Ez azt jelenti, hogy a meg- csontosodottságot fokozatosan leküzd- jük. Az emberek cselekedni kezdenek, állampolgári magatartást tanúéítanak, igényesebbek önmagukkal és környezetükkel szemben is. A legnehezebb azt elérni, hogy a társadalom mozgásba lendüljön és előbbre lépjen. Ez viszont már megtörtént, annak ellenére, hogy találkozni a megcsontosodottsággal. Ez azzal függ össze, hogy nincsenek tapasztalataink az új stílusú munkával, ezért a politika és . a gazdaság területére, az-irányítás területére kell összpontosítani a figyelmet.

Elvtársak, mindezek új folyamatok, s nem mindenki értette meg őket maradéktalanul. A régi és az új szorosan összefonódik, elvtársak. Egymással szembe is kerülnek. Az átalakítás folyamatába ez is a bonyolultság elemét viszi.

S éppen ez az átmeneti időszak, amelyben egymás mellett léteznek a munka összes módjai és módszerei, az újak és a régiek. Látjuk, hogy most nem tudjuk megoldani az egyes problémákat, ha nem a régi módon avatkozunk be, úgy mint azelőtt. De hát mit lehet csinálni? Ilyen a valós élet.

Átalakításunkban nem kevés a nehézség. A hangulatok bonyolult mozaikja, a gondolati zűrzavar, az illúziók, a türelmetlenség, a sértödékenység - mindez létezik, mindez, amint mondani szokás, napirenden szerepel. Azonban egy más dolog a fontos - amire felszólítunk, aminek a nevében elemezzük az eseményeket: hogy támogassuk a társadalom megújítását célzó progresszjv irányvonalat, hogy elérjük az új minőségi szintjét, vagy pedig arra akarjuk kihasználni a sikertelenségeket, nehézségeket, problémákat és komplikációkat, hogy az átalakítással kapcsolatos munkát bepiszkítsuk és lejárassuk. S éppen ebben van a kérdés lényege, ha a komoly politikai elemzés szempontjából közelítünk hozzá.

Elvtársak, a mai kor olyan, hogy világos álláspontra kell helyezkedniük a pártszerveknek, az irányitó kádereknek, mindenkinek, s ez alól a tömegtájékoztató eszközök sem kivételek.

Az átalakítás élő folyamatot jelent, hús-vér emberek valósítják meg, nem pedig olyan robotok, amelyeket valamilyen sémák szerint programoztak be. Alkotó folyamat ez, megvan a saját dialektikája, megvannak a saját ellentétei és drámái. Minek is titkolnánk: a sajtóban s az egész társadalomban tapasztalható az elemzésekben és értékelésekben a zűrzavar. Egyes megnyilvánulásokból és publikációkból az derül ki, hogy az átalakítás majdnem rontotta a gazdasági helyzetet, megbontotta a pénzügyi egyensúlyt, lerontotta az élelmiszerekkel és más árucikkekkel való ellátást, kiélezte a lakáskérdést és egyéb gondokat. Mit szóljunk ehhez?

Először: miért írnánk az átalakítás számlájára azt, ami az előző időszakkal függ össze7 Hiszen éppen a múlt problémáinak súlya miatt Vált szükségszerűvé az átalakítás.

Másodszor: A válság előtti helyzet patetikus bírálatát nem ritkán dogmatikusan és mechanikusan a mára is alkalmazzák. Elvtársak, talán befejeztük volna már a gazdasági reformot? Csak a kezdetén vagyunk, csak most kezdjük kibontakoztatni.

Befejeztük volna már a politikai reformot? Csak nemrégiben, a pártkonferencián fogalmaztuk meg a politikai téziseket. Mindezt még fejlesztenünk kell, átültetni a gyakorlatba. Ki kell dolgoznunk az új választási törvényt, az alkotmánykiegészítéseket és egyebeket.

Feltártuk nehézségeinket és problémáinkat, s úgy döntöttünk, hogy energikusan változtatunk a kialakult helyzeten. Lépjünk tehát előre az átalakítással. Más út nincs. Csak így tudjuk megoldani a felgyülemlett gondokat. Ez a legfontosabb. S nem kellene az átalakítás rovására írnunk a régi bűnöket.

Magyarázzuk meg az embereknek jobban, mutassuk meg nekik, hogy minek köszönhetően kerültek rövid idő alatt az élvonalba a kollektívák ezrei és egész területek. Sokan megértették a változások lényegét, éltek a kínálkozó lehetőségekkel és figyelemre méltó eredményeket értek el! Másoknál ez a fordulat még nem sikerült. Miben rejlik a lényeg? Hol kell az okokat keresni? Ennek kellett figyelmet szentelni, hogy levonhassuk a tanulságokat, s megszokjuk az újszerű munkát.

De sehová sem vezet, ha csupán megállapítjuk, hogy ,,az üzletek üresek", hogy ,.nincs áru“. Mindezt könnyű mondani, de hogyan tovább? Az átalakítást éppen azért hajtjuk végre, hogy a népnek mindenből elegendő jusson.

Hiszen reformjaink hatalmas lehetőségeket nyitnak Akkor egyeseknek miért megy a munka, mások meg miért stagnálnak? Vegyék fontolóra: a szumi gépipari dolgozók már nem elégszenek meg csupán az önelszámolással, hanem bérbe akarják venni a vállalatot, hogy még jobb eredményeket érhessenek el. Másrészt viszont kollektívák ezrei még csak most teszik meg az első lépéseket az önelszámolás, a gazdálkodás új módszerei felé.

A sajtó - bár távolról sem mindig - segít az embereknek a változások megértésében, magyarázza az önelszámolást, a bérbevételi szerződéseket, s propagálja ezeket a jelenségeket. Több más módszert, kezdeményezést s a vállalati önállóságot is védelmezi a sajtó. Ez helyes. Határozottan meg kell azonban szabadulnia a rossz megközelítésektől, például az „elrettentő“ esetek felhalmozásától. Hiszen a konzervatívok és a „haladók“ is épp erre várnak! Kárörvendően mondják: hiszen figyelmeztettünk arra, hogy az átalakítás egy kiagyalt dolog, amely semmit se hoz nekünk. Mi ezt régen megmondtuk!

így szövetkeztek a jobbról és a balról támadó emberek. Á „balosok“ és a „jobboldaliak“ így visznek káoszt a társadalomba és támadják az átalakítást. Mindig is így volt ez, s az átalakítás tapasztalatai most ismét igazolják.

Az átalakítás az emberek között és a társadalomban tulajdonképpen csak kezdődik. Mindenkinek hozzá kellene járulnia ehhez a műhöz. Ez esetben az átalakítás győzedelmeskedik Természetesen mindez nagyon bonyolult.

A krasznojarszki területen tapasztalhattam az emberek kritikus hangulatát és szilárd hitüket a párt által megkezdett műben. Ez az átalakítás fő garanciája. Láttam, hogy az emberek ezrei, egész Norilszk kiment az utcára. Az emberek el akarták mondani, hogy az átalakítás mellett vannak. S ha valaki azt írja, hogy az

átalakításban sok dolgozó csalódikés nem hisz benne, akkor ezek felelőtlen kijelentések.

Elvtársak, a sajtó szerepének növelése mellett vagyok. A sajtót nem nélkülözhetjük, nélküle nem birkózunk meg az átalakítással, nem értjük meg a gazdaságban, a politikai szférában és az ideológiában jelentkező problémák újszerűségét. Viszont komoly, felelősségteljes, közvetlen és egyenes dialógusra van szükségünk, olyanra, mint a Krasznojarszki területen volt.

Sok fogyatékosságnak megvannak a saját gyökerei, megvan a saját története. Sok munkát kell végezni ahhoz, hogy az öreg fát megmozdítsuk és gyökerestől kidöntsük annak érdekében, hogy új erdőt neveljünk, s a termést betakaríthassuk Ez komoly dolog, nem játék. Csináljuk jól azt, amit elképzeltünk.

Elsősorban ezt akartam elmondani önöknek, azoknak az embereknek, akikkel együtt dolgozunk, akiknek hiszünk, s akiknek a segítségével és támogatásával a párt számol. Meggyőződésem, hogy az átalakítás mélyítése és kibontakoztatása során a nehézségeket leküzdjük. A választást elvégeztük, s most az szükséges, hogy legyen elég bátorságunk és felelősségtudatunk a merész előrelépéshez, a kitűzött célok eléréséhez.

Ezzel összefüggésben milyenek a párt és a sajtó feladatai?

Először: szervezésiig és ideológiailag biztosítani kell az átalakítás politikáját, s határozottan meghiúsítani a lejáratására tett kísérleteket.

Másodszor, az ország sorsa szempontjából fontos, fordulatot jelentő időszakban szilárdan kell állni a realizmus talaján, az élet nyújtotta ismeretekből kiindulni és megfontoltan mérlegelni. Ellenkező esetben könnyen lecsúszhatunk a felületes értékelések, vagy egyszerűen a frázisok szintjére.

Harmadszor: nem szabad csodát Ígérni az embereknek. A közvéleményt meg kell szabadítani attól a fölöttébb káros komplexustól, mint amilyen a „jó cárba" vetett hit, a mindenható központba és az abba vetett hit, hogy valaki felülről rendet csinál és megszervezi az átalakítást. A társadalmi passzivitásnak ez a legrosz- szabb válfaja. Sokan leszoktak az önálló cselekvésről, nem tudnak úgy dolgozni, ahogyan kell. Ez tény. S erről nyíltan kell beszélni

Negyedszer: meg kell változtatni az emberek viszonyát a munkához, az élethez, a társadalomhoz. Ezt csak akkor érjük el, ha valóban bevonjuk őket az átalakítás folyamatába Az átalakítási politikának hatalmas a jelentősége, s figyeljék meg, milyen aktívan reagál rá a nép. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a legfontosabbak a tömegek tapasztalatai. S nem kellene azt gondolnunk, hogy az ember mindörökre olyan marad, amilyen, és nem lehet megváltoztatni. Ellenkezőleg. Az emberek nagyon változnak. Ezt láthatjuk azoknak a példáján, akik bekapcsolódnak az átalakításba. A sajtónak ezért elő kell segítenie ennek a folyamatnak a fejlesztését a reformokon, a nyilvános tájékoztatáson és a demokratizáláson keresztül.

S még egy dologról. A sajtó időnként hajlamos a káderek általános bírálatára. Bizonyos egyoldalúság nyilvánul meg e téren. Vegyék például a brigádrendszerű munkaszervezést a kolhozokban, vagy a bérleti szerződéseket. A vezetők, a szakértők körében mindkét dolognak sok ellenzője van, mivel ezek a módszerek rávilágítanak, milyenek az ő igazi képességeik. E vezetők ellenállását a sajtó jogosan bírálja. Viszont az is megmutatkozik, hogy az a gépesítő, aki megszokta, hogy „a kilométerek szerint" kapja a pénzt, a szerződéses módszert ugyancsak nem igényli. Tehát az új módszer erről az oldalról is ellenállásba ütközik. Úgyhogy nemcsak a vezetők bűne, hogy a bérleti szerződések egyelőre nagyon lassan törnek maguknak utat. S nemcsak a mezőgazdaságban ilyen a helyzet. Egyesült erővel kell előkészíteni az emberek tudatában a lélektani áttörést.

Bírálnunk kell kádereinket az elkövetett hibáikért, mindenekelőtt azokat a vezetőket, akik fékezik az átalakítást. Fel kell vennünk a harcot a bürokratákkal. Szem előtt kell tartanunk ugyanakkor azt is, hogy jó vezetői testület nélkül - amely magáévá tette az átalakítás gondolatát, vagy amely ebben a folyamatban jött létre és formálódott - a forradalmi megújhodás nem valósulhat meg.

Szakemberek nélkül nem lehet szó új gazdasági megoldásokról és tudomá- nyos-műszaki haladásról sem. Minden munkaszakaszon tehetséges vezető tisztségviselőkre van szükségünk.

ötödször: akárcsak az átalakítás kezdetén, tovabbra is nagy figyelmet kell szentelnünk a felelősségtudat, a fegyelem és a rend fokozásának. Elvtársak, mi mindnyájan megfeledkeztünk erről. Enél- kül azonban nem hajthatjuk végre az átalakítást. A rendre, a felelősségtudatra és a kezdeményezésre olyan szükségünk van, mint a levegőre.

Röviden be szeretnék önöknek számolni a krasznojarszki utamon szerzett benyomásaimról. Ez figyelemreméltó út volt! Ilyenben még nem volt részem! Érdekes találkozókon vettem részt emberekkel és érdekfeszitö beszélgetéseket folytattam velük közvetlen és őszinte légkörben. Az emberek nyíltan kezdtek beszélni! Azoknak, akik azt állítják, hogy az átalakítás semmi eredményt sem hozott, elmondhatom: a legfontosabb, amit hozott, az, amilyenné a mi népünk vált. Ez a legfőbb. Azt jelenti ez, hogy az átalakítás létezik! Nagyon sok élményben volt részem. Ez nagyon jellegzetes problémákkal és folyamatokkal szembenéző, egyedülálló terület.

Úgy jellemezném ezt, hogy a szibériaiak elfogadták az átalakítást, és azt akarják, hogy eredményesen folytatódjon. Az emberek értik, hogy vannak olyan kérdések (és ezekről nyíltan is beszélnek), amelyek megoldásához időre és forrásokra van szükség, s mindez nem is olyan egyszerű. Jogos azonban az emberek felháborodottsága, hogy az egyszerű kéf- dések megoldatlanok. Éppen az ilyen problémák mögött állnak azok, akiknek nincs keresnivalójuk jelenlegi tisztségeikben. Sok minden megoldása helyi szinten lehetséges és szükséges is.

Ismét meggyőződtem természetesen arról, hogy helyesen fektetünk hangsúlyt az elegendő élelmiszer, lakás és árucikk biztosítására. Különösen olyan területeken, mint a krasznojarszki. Itt egy emberre kétszer több szántóterület esik, mint amennyi az országos átlag, s ugyanakkor élelmiszerhiány van. A parasztok nem foglalkoznak mezőgazdasági munkákkal és sokan iparágazatokban kerestek munkát.

A sajtóban méltattuk az építők munkáját és gigantikus ipari létesítmények, erőmüvek létrejöttét. Senki sem írta meg azonban egyszer sem, hogy mi történik a terület mezőgazdaságával és ki fogia élelmezni a népet.

A terület előtt azonban nagy lehetőségek állnak. Úgy gondolom, hogy sok probléma megoldására rájöttünk itt is: miként javítani a környezetvédelmen és hogyan lehetséges a lakáskérdés megoldása. Röviden, ha az emberek komoly munkához látnak, minden megoldható. A központi vezetés és a helyi szervek egyaránt felelősek azért, hogy a dolgok megoldatlanok. Sok mindenen javítani kell.

Ellenőrzésre van szükség. A sajtónak figyelnie kell azt, hogy a minisztériumok hogyan oldják meg a szociális kérdéseket, hogy helyben miként használják ki az emberek életének jobbítására szánt eszközöket. Minden napilap és folyóirat megtalálhatja ebben a vonatkozásban a neki megfelelő témát. Tetszik nekem az, hogy a Szovjetszkaja Kultúra lap élesen és objektíven ir arról, miként fejlődik a kulturális élet Szibériában. Elvtársak, szükség van arra, hogy valamennyien nagyon figyelmesen szemmel tartsuk a szociális kérdések témakörét.

Napjainkban olyan folyamatokkal, új jelenségekkel és mércékkel találkozunk, hogy mindez hatalmas erőfeszítéseket követel meg az elméleti és politikai munkában, a szervezésben, a társadalom egységesítésében és konszolidációjának folyamatában. Mindennek a hordozója kizárólag a párt lehet. A pártszervezetek változnak. Tevékenységükbe mindinkább behatolnak az élet által felvetett kérdések. Ezt látni és támogatni kell, mivel ha nem szilárdítjuk, hanem gyengítjük a pártot, semmi sem lesz az átalakításból. Ha a párt fejlesztésének kérdéseit a konferencián megállapított elvek alapján fogjuk megoldani, akkor az SZKP tevékenységét magasabb szintre, tényleges politikai élcsapatpárt szintjére emeljük. Gondoljanak a pártra. Ez a mi közös pártunk.

A jelenlegi időszak legérdekesebb jellemzője az embereknek a jobb irányba történő változás utáni hatalmas vágya. Készek részt venni az átalakítással járó folyamatokban. Elvtársak, ugyanakkor a munkásosztály hangulata rendkívül bíráló jellegű. Aggódom amiatt, hogy aszócsaták ne fojtsák meg magát az átalakítást. Olyan szemrehányások is elhangzanak, hogy úgymond nem vagyunk eléggé igényesek. Ezzel összefüggésben ismét el szeretném mondani, hogy a társadalom megújításával járó kérdéseket, az emberek felrázását a politikai apátiából és alkotó tevékenységre és kezdeményezésre való ösztönzésüket nem oldhatjuk meg elavult, erőszakos és adminisztrativ-uta- sitásos módszerekkel.

Rendnek azonban lennie kell. A törvénynek győznie kell. Igazolták ezt egyebként a Hegyi Karabahban lezajlott események. Vajon valaki követhet-e ei rendbontást s mi meg ezt ölbe tett kézzel nézzük? Nem fogjuk. A sajtó küldetése pedig a törvényesség támogatása Hiszen a jogállam irányába tartunk. Védenünk kell a dolgozókat! Elvtársak, ezt a dialektikus összefüggést tudatosítanunk kell. Hiszen a demokrácia éppen törvényességet, felelősségtudatot és fegyelmet jelent.

A pártszervezetekben most folynak az évzáró taggyűlések és választások. Küszöbön vannak a járási, városi, területi és kerületi pártértekezletek. Az ezzel kapcsolatos politikai kampány óriási jelentőségű és érthető okokból természetesen túllép a pártélet keretein. Mélyreható átalakítás zajlik, folyamatban van az egész pártélet demokratizálása, a pártépités új hozzáállással valósul meg, az új feladatok figyelembe vételével. Ez bonyolult folyamat. Kérvények érkeznek, amelyben tisztségviselők felmentésüket kérik. Néhány elvtársunk ezt drámainak tekinti, de én úgy gondolom, hogy ez természetes folyamat. Igen, de csak azok távoznak, akik nem hajlandók az új körülmények között dolgozni, vagy érzik, hogy mindenre már nem futja erejükből. És ettől nem kellene félnünk.

Helyükre olyan cselekvő embereket választunk, akik értenek munkájukhoz, valóban vezető személyiségek, akik képesek látni az új jelenségeket és tudják, miként kell értük harcolni A 19. pártérte- kezleten elhatározott alapelvek szerint most folyik a pártapparátus átalakítása. Ezt mihamarabb véghez akarjuk vinni. A kérdést már megvitattuk és a politikai bizottság határozatot fogadott el. A párt szerepének megváltozásával összefüggésben változik az SZKP KB, a köztársasági, kerületi és területi pártbizottságok központi bizottságai apparátusának szerkezete, miközben nagy hangsúlyt helyeznek a politikai és szervező munkára. A pártapparátus létszáma csökkent. Ez leginkább az SZKP KB apparátusát érinti, kevésbé a járási és városi pártbizottságokét. Úgy véljük, hogy a legjobb káderekkel erősítik meg a pártapparátust, amelynek színvonala emelkedik. A 19. pártértekezlet határozatainak teljesítésével összefüggésben a továbbiakban azt tervezzük, hogy a jövő év elején a mezőgazdasági politika kérdéseit plenáris ülésen vitatjuk meg. Folyamatban van a nemzetek és a nemzetiségek közötti kapcsolatokról esedékes plenáris ülés előkészítése is.

. A politikai reformról elmondhatom, hogy a politikai bizottságban hamarosan megvitatjuk az új választási törvény tervezetét, valamint a politikai reformmal kapcsolatban a Szovjetunió Alkotmánya módosításának tervezetét. A javaslatokat ezután a reform előkészítésével és megvalósításával foglalkozó illetékes bizottság elé terjesztik. A tervezeteket nyilvános vitára bocsátjuk. Sor kerül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésére és tavasszal, amint ebben megállapodtunk, választásokra kerül sor, majd pedig kongresszust tartanak a népi képviselők

A gazdasági reform kapcsán még sok munka vár ránk. Az árreformmal, a nagykereskedelemmel és egyáltalán a pénzügyi helyzet megjavításával összefüggő kérdések - mindez rendkívül fontos és komoly probléma. A legfontosabb az, hogy a gazdaságok fennmaradó hányada is áttér az önelszámolásra. A múltbeli tapasztalatok igazolták, hogy ez rendkívül fontos momentum.

önök kísérjék figyelemmel, hogy miként készítjük elő az áttérést az új gazdálkodási viszonyokra és támogassák az értékes tapasztalatokat. Ma már nem elégséges csupán a kritizáló újságírói hang. Több hozzáértésre és a dolgokat jól ismerő emberekre van szükségünk. Nem feledkezhetünk meg ugyanakkor a dolgozók nézeteiről sem. Az embernek ugyanis, ha rendszeresen figyeli a lapokat és folyóiratokat, az a benyomása támad, hogy egyes szerzőknék, sőt, szervezeteknek bizonyos újságokban és folyóiratokban bérelt helye van. Ma például megmondom önöknek, milyen leveleket közöl ez vagy az az újság, és milyeneket egy másik. Csoportos szenvedélyek törnek felszínre és ezeken úrrá kell lenni. Közöljenek le mindent: teret kell adni a nézetek pluralizmusának. Tartsák azonban szem előtt önök azt, hogy szilárdítsák az átalakítás irányvonalát és védelmezzék a szocializmus ügyét.