Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-23 / 225. szám, péntek

Sok bába közt elvész a gyermek AVAGY: kié a felelősség a munkakörülmények javításáért? Micsoda kérdés! Nyilvánvaló, hogy egyértelműen a termelőüze­meknek kell gondoskodniuk a dolgo­zók megfelelő-munkafeltételeinek, jó munkakörülményeinek a kialakítá­sáról - mondhatja vagy gondolhatja bárki, aki hajlamos leegyszerűsítve vagy jóhiszeműen szemlélni társa­dalmi gondjainkat. Pedig ha köze­lebbről szemügyre vesszük, mi a helyzet például az üzemi balese­tek okait vagy a foglalkozási megbe­tegedések alakulását illetőn, kiderül, hogy nem is annyira nyilvánvaló a felelősség kérdése. Üzemeink vagy részében nem tö­rődnek eléggé a műszaki berende­zések karbantartásával, az üzem­biztonsági előírások betartását nem ellenőrzik, a karbantartásnak és a berendezések javításának sem a műszaki, sem a személyi feltételei nincsenek megteremtve. A gépek és a berendezések balesetveszélyes részei nincsenek ellátva védőszer­kezettel, (lemezzel, ráccsal stb.) egyes gyárak, termelési részlegek annyira elöregedtek, vagy nincse­nek karbantartva, hogy egészben véve veszélyes ott a termelés, sok­helyütt teljesen elhasználódott a szerkezet, számtalan üzemben még a balesetveszélyre figyelmez­tető jeleket, táblákat sem helyezik el. A további felsorolás helyett csupán egyetlen adat, 1988 első felében az SZSZK Munkavédelmi Hivatala 25 ezer ilyen és ehhez hasonló hiá­nyosságokat észlelt ellenőrzései so­rán, s csupán a személyes felelős­ség és mulasztás alapján a konkrét emberekre kirótt bírság és büntetés 190 ezer korona volt, az üzemekre kirótt büntetés még nagyobb. Vegyük csak azt az alapvető fel­tételt, hogy mennyit tudunk saját üzemünk biztonsági előírásairól és szabályairól: igaz ugyan, hogy időn­ként (illetve amikor valaki új munka­helyre kerül) tájékoztatják erről, azonban annyira formálisan és felü­letesen, hogy dolgozó legyen a tal­pán, aki ebből megjegyez, vagy ko­molyan vesz valamit. Mindmáig nem határozták meg pontosan a munka- védelmi előadók munkakörét sem, nem a szakemberek kategóriájában szerepelnek. Rendkívül alacsony az irányítás és az ellenőrzés színvona­la, ami a munkavédelem feltételei­nek megteremtését, a szabályok és előírások betartását illeti. A gazda­sági vezetők személyes felelőssége szintén sok kívánnivalót hagy maga után, pedig a Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a megfelelő munka- körülmények és az üzembiztonság megteremtése ugyanolyan fontos, mint a termelési feladatok teljesí­tése. ,,'Túlságosan elhamarkodott kije­lentés lenne, ha azt mondanánk, hogy elégedettek lehetünk a mai helyzettel. Hiszen naponta ma is 4 ezer 231 dolgozó van betegállo­mányban üzemi baleset következté­ben, s ez korántsem felel meg nép­gazdaságunk, társadalmunk haté­konysággal szemben támasztott kö­vetelményeinek, érdekeinek.“ A Munkavédelmi Hivatal sajtóérte­kezletén többek között ezt jelentette ki dr. Ottó Moncmann, a hivatal elnöke, aki az 1988-as év első felé­nek üzemi baleseteiről tartott kriti­kus, alapos, tárgyilagos beszámolót. Ebben az időszakban az elözö évekhez képest az átlagot tekintve csökkent az üzemi balesetek szá­ma. Amíg 1987-ben 100 balesetbiz­tosítást kötött dolgozó közül 1,07 szenvedett üzemi balesetet, addig az idei év első felében csak 1,05. örvendetes, hogy az utóbbi évek­ben a dolgozók rövidebb időt tölte­nek az üzemi balesetek miatt táp­pénzes állományban, mint régeb­ben. Ez arra utal, hogy gyorsabban gyógyuló, tehát viszonylag köny- nyebb baleseteket szenvedtek. 1987-ben átlagosan 29,23 napot töl­tött egy-egy beteg táppénzes állo­mányban, az idei év első felében majdnem egy nappal kevesebbet, 28,29 napot. Megnyugvással vehetjük tudomá­sul, hogy amíg 1987 első felében 113 volt a halálos kimenetelű üzemi balesetek száma, addig 1988 első félévében már csak 105. Viszont egyáltalán nem megnyugtató, hogy még mindig ennyi és ami figyelmez­tető, intézkedéseket sürgető, hogy az alkoholfogyasztás hatása alatt bekövetkezett, halálos kimenetelű balesetek száma növekedett. Ugyancsak az alkohol szerepel a csökkenő számú, de még mindig óriási népgazdasági károkat okozó tüzesetek, robbanások előidéző okai között az első helyen. Az üzemi balesetek statisztikájá­ban még jnindig a mezőgazdasági ágazat (a vízgazdálkodás, erdőgaz­daság és az élelmiszeripar), az épí­tőipar valamint a vasúti és az autó­buszközlekedés vezet. Sajnálatos módon „tartja magát“ ezen a listán a nemzeti bizottságok üzemeiben, helyi gazdálkodási és szolgáltató üzemeiben dolgozók baleseteinek magas száma. Az SZSZK-ban még mindig 13 221-en dolgoznak veszélyes munkahelyeken, igaz, hogy általá­ban fokozatosan kevesebben, vi­szont a Közép-szlovákiai kerületben még növekedett is az itt dolgozók száma és ezzel párhuzamosan, ugyanitt növekedett a foglalkozási betegségek aránya is. Ezekből az adatokból kiderül, hogy üzemeink számtalan rendelke­zést, előírást szegnek meg az előző­ekben felsoroltakon kívül is. Első­sorban vonatkozik ez a minden munkahelyre kötelező érvényű alko­holtilalomra. És ez még mindig csupán néhány a baleseteket előidéző okok és té­nyezők közül. De sorolhatnánk to­vábbiakat is, például a védőeszkö­zök és -ruhák használatában ta­pasztalható mulasztásokat, a mun­kacipők- és csizmák, a védőkesz­tyűk állapotát. Nemrég hangzott el e téma kapcsán, hogy a dolgozókat meg kell győzni ezek használatának kötelező, szükséges voltáról. Természetesen erre is szükség van, maguknak a dolgozóknak kelle­ne sokkal mélyebben tudatosítaniuk, hogy saját egészségükkel, sőt éle­tükkel játszanak, amikor hanyag­ságból vagy kényelemből mellőzik ezek használatát, rendeltetésszerű viselését. Azonban azt se hallgas­suk el, hogy évtizedek óta változat­lan formájú és minőségű védőesz­közöket gyártunk, miközben világ­szerte - a fejlett iparral és mezőgaz­dasággal rendelkező országokban - sokkal korszerűbb, tetszetősebb és kényelmesebb munka- és védő­ruhát, csinosabb, jobb láböelit, könnyebb védősisakot készítenek. Az új tanévben az önképző- és szakkörök is megkezdték tevékenységüket. A Plzeni- északi járásbeli Tŕemošná járási pionirházának egyik leglátogatottabb szakköre a Lányok Klubja, amely 1976 óta működik. Tagjait gyakor­lati teendőkre oktatja, sza­bás- varrásra, főzésre, sü­tésre, Ízléses asztalteritésre, egyszóval mindarra, amire felnőtt korukban valóban szükségük lesz. A felvételen Ivana Jelinková oktató látha­tó egyik növendékével. Irá­nyításával a lányok szabni és varrni tanulnak, kész modell­jeikkel már többször arattak sikert különböző verse­nyeken. (Stanislav Peška felvétele - ČTK) Nálunk a munka- és védőruhák monopoliuma a REMPO kezében van. Azt gyártja és szállíttatja, amit - és amennyit - megrendelnek tőle. A nehéz- és könnyűipar hagyomá­nyos megrendeléseit a lehetőségek­hez mérten kiegészíti egy-egy újabb termékkel. Azonban például a me­zőgazdaságban dolgozók munkaru­hája máig megoldatlan gond. Évek óta tudjuk, hogy a mezőgazdaság­ban foglalkoztatott nők táppénzes állományban töltött munkanapjainak aránya milyen magas, de mintha a vékony „szerelőruha“ vagy az ormótlan férfi „pufajka“ kiutalásával mindent megtettek volna munkafel­tételeik javításáért. Bemutatták ugyan néhány éve a divatos és praktikus munkaruha-kollekciót, gyárt is belőle valamennyit a Slatins­ké Lazy-i Efsz, azonban ezeket még hírből is alig ismeri a mezőkön, ker­tészetekben vagy a szőlészetekben dolgozó nők többsége. Ugyanis drá­gábbak, mint az univerzális kék sze­relőruhák, hát minden üzem meg­gondolja, mennyit költ a dolgozók munkaruhájára. És itt van az a bizonyos kutya elásva. (Ha már közmondással kezdtük.) A gazdasági mechaniz­mus most folyó átalakítása, a válla­lati önállóság az elkövetkező idő­szakban azt is magával hozhatja, hogy a dolgozó emberről, annak munkakörülményeiről történő gon­doskodás igénye ellentétbe kerül az üzemek gazdasági érdekeivel. Az új Munka Törvénykönyve ugyan fele­lőssé teszi ezért az ágazatok legfel­sőbb szerveit éppúgy, mint a vállala­tok és üzemek vezetőit, azonban a mostani helyzetből arra kell követ­keztetnünk, hogy ennek a felelős­ségnek a vállalása nem is annyira egyértelmű. A Munkavédelmi Hiva­tal valószínűleg továbbra is ellenőriz és bírságol, esetleg még szigorúb­ban büntet, mint eddig. Szót emelhet a dolgozók érdekében a szakszer­vezet, de a nagyobb nyereség re­ményében nem lesz nehéz meg­győzni a munkásokat, hogy most (még) nincs pénz munkaruhára, ne­tán új, korszerűbb védőeszközökre. Nem lenne jó, ha éppen annak a legalapvetőbb érdeke - egészsé­gének és biztonságának nagyobb védelme - sikkadna el, vagy kerülne háttérbe, akiért az egész átalakítás folyik. Ha a legnagyobb érték az ember, akkor e bizonytalanságokat, az elsikkasztható felelősség, az elo­dázható intézkedés kibúvóit kellene minél előbb megszüntetni. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Hírnév és megbízhatóság Emelőtargonca-kivitelünk helyzete a jövő tükrében Gépipari termékeink közül kevésnek van olyan jó felvevőpiaca a fejlett tőkés országokban, mint emelőtargoncáinknak. Kivitelünk megbízható valutaforrás már évek óta, s remélhetőleg az marad a jövőben is. Lehetőségeiről, mai helyzetéről Pavel Votapek mérnökkel, a Martimex külkereskedelmi vállalat emelőtargoncákat értékesítő kereskedelmi csoportjának igazgatójával beszélgettem. • Milyen ma a világ emelőtar­gonca-piaca?- Nagyon is telített, úgyszólván minden igényt kielégít. Korántsem egyszerű új megrendelőkhöz jutni, így a korábbiak megtartása szinte létszükséglet. Változatos és szá­mottevően differenciálódott a kíná­lat. Sok gyártó teljes termékskálával vonul fel, mások, mint mi, csak szű- kebb áruválasztékkal. Esetünkben ez az 1,2-től 3,5 tonnáig terjedő teherbírásúakat jelenti. • Hol helyezkedik el ezzel a Des- ta márka?- Múltkor az egyik szaklapban néztem végig a világ emelőtargon­ca-gyártóinak hosszas listáját, öt­venegy márkanév között nem talál­tam a miénkre. Csak hozzáteszem: termelési volumenünket tekintve va­lahol a 70. hely közelében tartózko­dunk. • Hát ez nem valami előkelő po­zíció. Ám tudtommal a kivitel ered­ményességével már kedvezőbb a helyzet...- Látni kell: tömérdek gyártó csak hazai piacra termel, kivitellel alig számol. Számunkra pedig a targon­caexport fontos feladat. így sem tar­tozunk a legnagyobb exportőrök kö­zé, hisz’ évente mintegy 1500 tar­goncát értékesítünk külföldön. Ilyen tekintetben a japánok a legnagyobb konkurenseink. • Mivel konkurálunk nekik?- Amit gyártunk és kiviszünk, nem csúcstermék. A jó európai át­lagba sorolnám valamennyi típusát. Hírneve, hagyománya van már megrendelőinknél, s ez sokat jelent. Megbízhatósága, robusztus kivitele­zése is ismert. Szervizhálózata megfelelően kiépült, értékesítőink a helyszínen végzik a javításokat. Emelőtargonca-előállításunknak több évtizedes hagyományai van­nak, a kivitel kezdete viszont csak a hatvanas évekre nyúlik vissza. Akkor ugrásszerűen emelkedett az export, hasonló jelenségnek a nyolcvanas éve közepétől va­gyunk tanúi és részesei: 1985 óta háromszorosára futott fel a kivitel. • Hol értékesítünk legtöbb Desta gépet?- Legnagyobb megrendelőink a nyugat-európai államok: Francia- ország, Spanyolország, az NSZK és Olaszország. A francia targoncapiac 5 százaléka a miénk, ezzel a 10 helyen vagyunk az országban. Spa­nyolországban már az ötödiken, mert tíz százalékos a piaci részese­désünk. Zimbabweba is szállítunk emelőtargoncákat. Beviteli monopo­lunk van oda. Szerelőcsarnokot léte­sítettünk, s az idén már rekordmeny- nyiségben exportálunk ebbe az afri­kai országba. Nagy az érdeklődés a szocialista államok, így Magyaror­szág, az NDK, Lengyelország és Kuba részéről is. Igényeiket azon­ban nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni. Kisebb tételekben Tuné­ziába, Egyiptomba, Szingapúrba, a Fülöp-szigetekre, Szíriába is ex­portálunk. Tavaly kivételesen Iránba szintén szállítottunk. • Szervízhálózatukat az előbb dicsérte...- A képlet egyszerű: megrende­lőnk a targoncával együtt megveszi a pótalkatrészeket, kiképezi a gép­kezelőket, s csak komolyabb ese­tekben indítjuk útnak szerviztechni­kusainkat. Tudni kell, hogy a Desta- targoncák könnyen javíthatóak, s miután a személyzet elsajátította kezelésüket, nincs különösebb gond a kisebb hibák eltávolításával. Kö­zös külföldi képviselőnk pedig törő­dik azzal, mindig legyen megfelelő mennyiségű pótalkatrész az impor­táló országban. • Exportpolitikánkban továbbra is előkelő helyen szerepel az emelő- targonca-kivitel. Eredményességé- re külkereskedelmünknek nagyon nagy szüksége van. Hogyan tesz­nek eleget ennek az elvárásnak?- Két lépésben reagálunk a kihí­vásra. Először is fel kell készülnünk az EGK új munkavédelmi előírásai­nak betartására, elvégre ide irányul a kivitel 70 százaléka. 1991 után új tipussorral kívánunk jelentkezni. En­nek alacsonyabb lesz a magassága (hogy mindegyik beférjen a konténe­rekbe), kevésbé lesz zajos, mint a mostani, s növekszik a vezérlő- és hajtómű megbízhatósága. Hólánc is csatlakoztatható lesz hozzá... De ez már a kilencvenes évek zenéje. Addigi targoncaexportunk kilátásai szintén reménytkeltőek. Meríthetnek a négy évtizedes ter­melés tapasztalataiból, a gyártók és külkereskedők hosszú éves, szoros együttműködéséből. Innen táplálko­zik a Desta márka jó hírneve is. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kemény, de szép. Amikor három évvel ezelőtt az egyéves tiszti iskola elvégzése után alhadnagyi rangban az egységhez került, nem gondolta volna, hogy rövidesen ezt is megéli. Igaz, hosz- szabb ideje helyettesíti már az üteg- parancsnokot, de most, hogy a napi­parancsban is véglegesen kinevez­ték ebbe a tisztségbe, ez már más. A három év alatt nemcsak a hadna­gyi rangot szerezte meg, hanem elérte, hogy üteget bíznak rá. Pedig de sok megrovást, figyelmeztetést kapott az első évben! Hol a kikép­zésben, hol pedig a politikai felké­szítésben vetettek valamit a sze­mére.- Néha azt hittem, mindenki elle­nem szövetkezett. Úgy éreztem, hogy bármit is teszek, abban mindig rosszat találnak - mondja Jozef Ku- ták hadnagy. - Az egyéves tiszti iskolában főleg szakmai ismeretek­kel gazdagodtunk, tűz- és harcko­csitámadás elhárítása, a tüzelőállás gyors elfoglalása, az üteg beméré­se. .. Azt, hogy az emberekkel, kato­nákkal hogyan kell foglalkozni, dol­gozni, hogy a parancsnoki tekintély se szenvedjen csorbát, azt nem ta­nították meg. Az első hetek, hónapok tehát szá­mára igen nehezek voltak. Néha már bánta, hogy ezt a pályát válasz­totta. A polgári életben a munkaidő leteltével szabad az ember, csak magával kell törődnie, itt meg renge­teg a feladat, a követelmény... Csak akkor telik le a munkaidő, ha az aznapi feladatokat már teljesítette, sőt még akkor sem mindig. Meg kell néznie mit csinálnak a beosztottjai. S ha egy tiszt megjelenik a legény­ségi körletben, számíthat rá, hogy a kérdések és a kérelmek egész sorával találja szemben magát.- Szerencsére, az egységnél a tapasztalt idősebb tiszttársak kitar­tásra biztattak, tanáccsal láttak el, segítették a munkámat. A hónapok múlásával egyre jobban otthon érez­tem magam, s az időmet is be tud­tam osztani. A kapkodást a rendsze­res munka váltotta fel. A katonákkal is egyre jobban megértettem ma­gam. Ez azonban nem ment a fe­gyelem rovására. Rájöttem, hogy el­sősorban önmagammal szemben kell igényesebbnek lennem, hogy nekem kell példával szolgálnom. Három év nem nagy idő, de ele­gendő ahhoz, hogy tüzéregységben a hadnagyról kialakított véleményt megváltoztassák felettesei. Az egy­ség parancsnoka például így érvel:- Nem nagy jövőt jósoltam neki. de örülök, hogy nem lett igazam, hogy ma már azt mondhatom róla, elsajátította a szakmát, a legjobb tisztek közé tartozik. Ezért is nevez­tük ki ütegparancsnoknak Meg va­gyok róla győződve, hogy ebben a beosztásban is helytáll és nem lepődnék meg, ha a Példás egység címet is megszereznék. Ezekben a napokban már a bevo­nuló újoncok fogadására készülnek. Több tiszt, katona, akikre támaszko­dott leszerel, újak jönnek a helyük­be. Azt mondja, hogy ez mitsem változtat a helyzeten, mert azokból is hamarosan jó tüzérek lesznek, főleg ha a kiképzésben továbbra is tartani tudják a színvonalat. Azt vall?- ja, hogy mire a következő kiképzési év zárógyakorlatára sor kerül, az újoncok is megállják a helyüket. A fi­atal hadnagy a legénység politikai neveléséből is részt vállal, s hogy ezen a téren is sokat fejlődött, azt a parancsnok politikai helyettesének szavai is bizonyítják.- A közelmúltban jártam náluk ellenőrzésen és kellemesen megle­pődtem. A hadnagy ügyesen össze­kapcsolja az elméletet a gyakorlat­tal, a mindennapi tapasztalattal. Ha továbbra is így dolgozik, még sokat hallunk felőle. Egésznapos tábori foglalkozáson volt az üteg. Legszívesebben ott volna a legénység között. Szeretne minden lövegcsőbe bekukkantani, személyesen meggyőződni, hogy minden rendben van-e. Elmenőfél- ben még megjegyzi.- A harci kiképzés, a politikai ne­velőmunka mellett nagy figyelmet szentelünk a szabadidő kihasználá­sának. Azt hiszem, ezen a téren már eddig is sokat tettünk, de nem any- nyit, hogy elégedettek lehessünk. A helyőrség állomáshelyén nincs sok lehetőség a szórakozásra, de mégis azt vallja, hogy jól érzi magát itt, mert érzi, hogy munkáját megbe­csülik, tudja, hogy szükség van rá. Kuták hadnagy ebben a túzér- egységben otthonra talált, nem bán­ta meg, hogy az egyenruhás életpá­lyát választotta, amelyet a nehéz­ségek ellenére is szépnek talál. (németh)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents