Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1988-09-23 / 225. szám, péntek

A minőség eleme az államigazgatásban Fontos feltétele az ellenőrzés Szocialista társadalmunk fejlesz­tése megköveteli az igényesség nö­velései. Az igényesség növelésének részét képezi az államigazgatási tevé­kenység minőségének javítása is. A minőség eleme az államigazga­tásban különösképpen előtérbe lép a népgazdasag irányítása átalakítá­sával összefüggésben. A minőség­nek megvan a helye minden egyes államigazgatási szerv tevékenysé­gében. A legszélesebb mértékben az államigazgatás minősége a jelen­legi feladatok megoldásában nyilvá­nulhat meg, habár tudjuk, hogy az államigazgatási folyamat minősége állandó jelenség. Az említett összefüggések meg­követelik, hogy komplex módon fog­lalkozzunk az államigazgatási tevé­kenység problémájával. Ennek a kérdésnek vizsgálata azt bizonyít­ja, hogy léteznek bizonyos általános minőségi összefüggések, valamint olyan minőségi összefüggések is, melyek főként az egyes központi államigazgatási szervekhez kapcso­lódnak. A minőségi összefüggések ismerete előfeltétele annak, hogy a központi államigazgatási szervek képesek legyenek a jelenlegi igé­nyes feltételek között megvalósítani a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött feladatokat. Az említett célki­tűzéssel kapcsolatban meg kell je­gyezni, hogy a minőség fogalma már régóta részévé vált az állam­igazgatási dolgozók gondolkodásá­nak. A minőség problematikáját fo­kozatosan konkretizálták egy adott év, illetve az ötéves tervidőszak ke­retén belül. Ez a konkretizálás mind szélesebb méreteket öltött, míg vé­gül olyan állapot alakult ki, hogy a minőség problematikáját egész terjedelmében látjuk, s főként azok­nak a bonyolult feltételeknek függő­ségében, melyek közt a kívánt minő­ség elérhető. Az egyes központi államigazgatá­si szervekben fokozatosan differen­ciálni kezdtek a távlati igazgatás minősége, az egyedi ügyekben való döntéshozatal minősége és az egyes társadalmi, csoport- és egyé­ni érdekek kielégítésének minősége között. Az álláspontunk az, hogy a központi államigazgatási szervek tevékenységének jelenlegi igényes feltételei közepette a minőség fogal­mát még differenciáltabban kell látni. Látni kell az egyes központi állam- igazgatási szervek megismerő tevé­kenysége eredményeinek minősé­gét. Ennek a tevékenységnek az eredményei alapján lehet magasabb szintre emelni az államigazgatási te­vékenységet. Itt alakulnak ki a felté­telek az egyes központi államigaz­gatási szervek megismerő tevé­kenysége eredményeinek kihaszná­lásához. Látni kell továbbá a jogsza­bályalkotó tevékenység minőségét is, melynek eredményeit a közvéle­mény bírálta a gazdasági szférát érintő új törvénytervezetekről folyó vitában. Itt a tartalmi eljárási elemek bizonyos kiegyensúlyozásával, a törvényhozás fejlődési tendenciái­nak tiszteletbentartásával, a törvény és a végrehajtási utasítások tartal­ma közti viszonyok respektálásával lehet elérni a minőséget és nem a jogi szabályozás egyszerű javítá­sával. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a tulajdonképpeni igaz­gatás feladatai megvalósításának minőségét, az ellenőrző tevékeny­ség minőségét. A legnagyobb különbséget a le­hetséges és a tényleges minőség között a döntéshozatali eljárás szer­kezetében észlelhetjük. Ez azzal függ össze, hogy különbségek van­nak a döntéshozatali eljárás szerke­zetében, mégpedig annak ellenére, hogy szinte állandóan jelentkeznek olyan törekvések, hogy a döntésho­zatali eljárás négyszakaszos legyen (a döntéshozatali eljárás előkészíté­se, a döntés meghozása, a döntés- hozatal eredményeinek vizsgálata még a végrehajtás előtt, a döntés végrehajtása). Jelenleg még túlnyo­mórészben a döntéshozatali eljárás háromszakaszos típusa van túlsúly­ban (előkészítés, döntéshozatal és végrehajtás). Nézetünk szerint a döntéshozatal minőségét csak úgy lehet javítani, hogy valamennyi köz­ponti államigazgatási szerv bevezeti a döntéshozatali eljárás négyszaka­szos típusát. Mint említettük vannak olyan mi­nőségi összefüggések is, melyek fő­ként az egyes központi államigazga­tási szervekhez kapcsolódnak. Eze­ket a minőségi összefüggéseket négy csoportba oszthatjuk: 1. A termeléssel, a központi állam- igazgatási szervekkel általános kap­csolatban levő minőségi összefüg­gések - ide tartoznak például a köz­ponti tervezési szervek, melyek te­vékenységükben olyan minőségi összefüggésekre összpontosítanak, mint a tervezett feladatok végrehaj­tása minőségi feltételeinek megha­tározása. A beruházásokat igazgató szervek törekvésüket a népgazda­ság fejlesztése mifiőségi tényezői­nek ösztönzésére koncentrálják. A pénzügyi szervek megszervezik a pénzeszközök csoportosítását a minőség fokozatos javítása céljá­A cigarettafilterek gyártásához szükseges műszálak új fajtájának tesztelése folyik a napokban a bra­tislavai Georgi Dimitrov Vegyi Mü­vekben. Az importpótló terméket a sviti Müszálkutató Intézet szak­emberei fejlesztették ki. Az előállí­tására szolgáló nyugatnémet gép­sor évi kapacitása 300 tonna, en­nek jelentős hányada exportra megy. A berendezés, amelynek költségei három éven belül térül­nek meg, élelmiszeripari filterek alapanyagának gyártására is alkal­mas. A felvételen Monika Škulté- tyová szalagot rögzít az új gépbe. A másik felvételen Martin Mikluš, a sviti Müszálkutató Intézet mérnö­ke a gépsor működését ellenőrzi. (Peter Šimončik felvétele - ČSTK) ból. A műszaki fejlesztést igazgató szervek célja műszaki normák kiala­kítása a minőség színvonala szem­pontjából Ezek a szervek igazgatják a társadalmilag fontos termékek mi­nőségét is úgy, hogy a termelést megelőző szakaszban megállapított minőségi színvonal megfeleljen a termelés minőségi színvonalának 2. A termelést igazgató központi ál­lamigazgatási szervekhez kapcsoló­dó minőségi összefüggések - itt olyan központi államigazgatási szer­vekről van szó, melyeket ipari vagy termelési minisztériumoknak neve­zünk. Ezeknek feladata az átalakítás feltételei közt változni fog. A javaslat az, hogy az általuk igazgatott ágaza­tokban a minőséget ne az irányítási jogosultságok alapján, de más jogo­sultságok alapján befolyásolják. 3. Más gazdasági szervekhez kap­csolódó minőségi összefüggések - a közlekedésben a minőség meg­tartását pl. a közlekedés igazgatá­sának szervei szavatolják. A keres­kedelemben a minőség megtartását a kereskedelem igazgatásának szervei biztosítják. A külkereskedel­mi minisztérium a behozatal módo­sításával ösztönözheti a hazai ter­mékek gyártásának minőségét. 4. A termeléssel közvetlen kapcsola­tot nem tartó államigazgatási szervek minőségi összefüggései. Itt a minő­ség különleges fontossághoz jut, mi­vel ezek a szervek túlnyomórészben az egyének számára fontos minősé­get célzó eszközöket alkalmaznak. Az egészségügyi és szociális minisz­tériumok például a lakosság egész­ségi állapota minőségének javítását szorgalmazzák. A tudományos életet igazgató szervek befolyásolhatják a tudományos tevékenység eredmé­nyeinek minőségét. És végül a kultúra igazgatásának szervei széles terje­delemben befolyásolhatják a társa­dalmi tudatot, s annak pozitív viszo­nyát bármilyen emberi tevékenység minőségéhez. Az említett minőségi elemeket rendszeresen kellene értékelni a köz­ponti államigazgatás minden egyes szervének tevékenységében. Ezen az alapon lehet az egyes központi államigazgatási szervek gyakorlatá­ban elérni a minőség komplex értéke­lését. így lehetne elérni azt, hogy minden egyes központi államigazga­tási szerv minőségi tevékenysége a gyorsítás tényezőjévé váljon. Ezen az alapon minden egyes központi államigazgatási szervnek gyorsab­ban kellene elérnie a célokat és ezzel elősegítenie a szociális és gazdasági fejlesztés gyorsításának a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött prog­ramját. MICHALGAŠPAR,docens Csökkenteni a munkaidőveszteséget Amikor a komplex gazdasági átalakítás kérdéseit boncolgat­juk, a vállalati önelszámolásra való áttérést eleve alapfeltételként kezeljük. Arról pedig nyilván senki sem vitázik, hogy a munkafe­gyelem javítása ugyancsak lényeges követelményként esik latba. Nemcsak a nagyobb hangsúly „kedvéért“ rögzíti mindezt a Munka Törvénykönyvének novellája is. Ily módon tehát a mun­kafegyelem megtartása mindenkinek törvényes kötelességévé válik. így kívánja ezt a termelékenység növelesének és a haté­konyság javításának igénye. Eddig ugyanis a gazdasági szervezeteket különösebben nem kényszerítette semmi sem, hogy mélyebben elemezzék a munka- idöveszteségek okait, s így nem is nagyon tettek számottevő intézkedéseket a jobbítás érdekében. így következhetett be, hogy a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt esztendőben kilenc százalékot tettek ki a teljes munkaidőalapból az egésznapos kiesések, míg a műszakokon belüli veszteségek meghaladják a 15 százalékot! Csakhogy az elvárásokkal ellentétben az iparban az egészna­pos kiesések emelkedő irányzatot mutatnak. Amig 1980-ban az egy munkásra eső hiányzások 21,6 napot tettek ki, addig tavaly kereken 22 napot. Ennek mintegy kétharmada a betegségekre és a balesetek miatti kényszerű kiesésekre esett. Ami ebben a tekintetben érdekesség: e nem éppen kedvező statisztikában a szénbányászat, az ércbányászat, a fafeldolgozó ipar, az építő­anyagipar és az üvegipar vezeti a listát. Annál többet mond, ha e jelenség okait - amelyeket egyébként befolyásolni lehet - közelebbről vizsgáljuk. A betegség miatti kiesések leggyakoribb okai, a statisztika szerint az alacsony színvonalú munkahelyi higiénia szerepel az első helyen, ami nem kisebb gondot jelez, mint azt, hogy a munkahelyek elavul­tak, régi korszerűtlen berendezéseken folyik a termelés. Igaz, a munkaidőveszteség ilyen alakulását - például 1986-ban - lényegesen befolyásolta az emlékezetes influenzajárvány. Nem szolgálja a szóban forgó statisztika javulását az sem, hogy a termelési feladatok teljesítéséhez számos ágazatban eleve számottevő mennyiségű túlóra szükséges. Ebben a tekintetben azonban tapasztalható némi javulás, hiszen a már említett 1980- as esztendővel szemben, amikor az egy főre eső évi túlóra 118 órát tett ki (ez pontosan 13,1 munkanapot jelent), tavaly csak 100 órát dolgozott átlagban egy munkás a törvényesen köteles munkaidején felül. E kedvezőtlen számadatok sorát gyarapítja a különböző bal­esetek számának növekedése és az azokból származó munka­idő-kiesés. Ez azért is figyelmeztető jelenség, mert az ilyen veszteségek az évtized elejétől az elmúlt esztendőre húsz száza­lékkal nőttek. Ezzel szemben egy örvendetesnek is mondható adatot is jelez a statisztika: hat százalékkal csökkent az üzemi balesetekből származó veszteség. Mindezeket általában azonban csak közvetve szokták a mun­kafegyelem jellemzői közé sorolni. Annál inkább azonosítható a munkafegyelem ismérveivel az igazolatlan (vagy igazolhatat­lan) távolmaradás, hiszen az ezekből származó népgazdasági veszteségek korántsem elhanyagolható tételt jelentenek az év végi mérlegkészítésnél. Nos, az évtized elejétől a teljes munkai­dőalapból 0,2-0,3 százalékot igazolatlan hiányzás címén nem dolgoztak le. Csak az elmúlt esztendőben ez annyit jelentett, mintha országos viszonylatban 5 ezer 457 munkással lett volna kevesebb a jelenlegi valós létszámnál. Amint az a fentiekből kitűnik a munkahelyi hiányzások jelen­tős népgazdasági kárt jelentenek. Ezek egy részét nehéz kikü­szöbölni, más részükért sokat tehetnek elsősorban a munka­adók. Ha pedig a munkafegyelmet a sok esetben ugyan igazolt, de elsősorban az igazolatlan hiányzásokkal azonosítjuk, akkor nagyon sokakat érint. Azonban valamennyi területen - bármeny­nyire is frázisként hat - halaszthatatlanul tenni kell a jobbítá­sért. MÉSZÁROS JÁNOS ORVOSI TAHÁCSADÓ A lymeszi betegség Az utóbbi években eddig ismeretlen kór ütötte fel a fejét, melyet lymeszi (ejtsd: lájmi) betegségnek nevez • nek. A szakemberek manapság az AIDS mellett ennek a fertőző betegségnek szentelik a legnagyobb figyelmet. A betegség neve az USA-beli Conecticut állam Old Lyme nevű városától származik. Itt figyelték meg és írták le ugyanis első ízben 1975-ben, egy nagyobb izületi gyulladásos járvány alkalmával. A lymeszi betegség több szervrendszert támadó kór, melynek kórokozója egy spirochéták közé tartozó mikro­organizmus - Borrelia burgdorfei -, amely nagyon közeli rokonságban van a vérbaj (szifilisz) kórokozójával. Kö­vetkezésképpen a vérbajhoz hasonlóan a lymeszi beteg­ség is több fejlődési stádiumon megy keresztül, melyek­nél elsősorban a bőr, mozgásszerv-rendszeri, vérkerin­gési és idegrendszeri elváltozások figyelhetők meg. A nem megfelelően gyógyított betegség idültté fejlődik, miközben a tünetek közül az agyvelőgyulladás, izületi gyulladások, bőrgyulladások a legszembetűnőbbek. A kórokozó az ember szervezetébe általában kul­lancscsípés, esetleg más vért szívó ízeltlábú csípésekor kerül be A hazánkban végzett járványtani vizsgálatok alapján Csehország és Szlovákia déli részein is előfor­dulnak olyan területek, ahol a lymeszi betegséget hordo­zó kullancsok nagyobb számban fordulnak elő. A kul­lancs a kórokozót a kritikus területeken élő apró rágcsá­lók és emlősök vérével szívja magába, melyet azután az egészséges egyed megcsípésekor tovább terjeszt. A lymeszi betegségben tehát nemcsak az ember, hanem a fertőzött területeken élő állatok (kutya, macska stb.) is megbetegedhetnek. A betegség lefolyásának első stádiumára legjellem­zőbbek a bőrön kialakuló elváltozások, melyeket általá­nos tünetek egészítenek ki. A kullancscsipés helyén kb. 3-20 nap után fokozatosan nagyobbodó kör alakú bőrpi- rosodás keletkezik, melynek közepe néhány nap után halvánnyá válik. A beteg fejfájásra, rossz közérzetre, izom- és izületi fájásokra, emésztési zavarokra panasz­kodik. Gyakori a hőemelkedés és a nyirokcsomó duzza­nata. A betegek kb. egyharmadánál a betegség első szakasza egyáltalán nem alakul ki, tünetek nélkül zajlik. Az első stádium elmúltával egy átmeneti, panaszmen­tes időszak következik, amely néhány hétig, esetleg hónapig is tarthat. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a kórokozó a helyi fertőződés után az egész szervezet­ben elszaporodjon, s kialakuljanak a második stádiumra jellemző tünetek. Ezek közül a legfontosabbak a közpon­ti, valamint a perifériás idegrendszerben előálló műkö­désbeli zavarok, melyek a fertőzöttek kb. 11 százaléká­nál fejlődnek ki: agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, ideggyökérgyulladás, arcideggyulladás bénulással stb. Nagyon jellemzőek továbbá a több helyen egyidejűleg kialakuló izületi gyulladások vagy a vándorló izületi gyulladás. Amennyiben a keringési szervrendszert is megtámadta a kórokozó, úgy az általában szívburok- és szívizomgyulladás, valamint súlyos ritmuszavarok for­májában nyilvánul meg. A bőrön, elsősorban a végtago­kon gyulladás tünetei -figyelhetők meg, nyirokcsomóduz­zanat kíséretében. Néhány év elteltével a betegség harmadik stádiumá­ban, a második stádium tünetei meg fokozottabb formá­ban jelentkeznek. Jellemzőek a végtagok nem szimmet­rikus bénulásai, az ízületek visszafordíthatatlan elválto­zásai és a végtagokon fellépő sorvadásos bőrgyulladás. Az idegrendszeri tünetek a fokozatosan rosszabbodó agy és gerincvelői gyulladás következményei. A meglehetősen gazdag és veszélyes tünetek ellené­re a lymeszi betegség prognózisa jó. Az idejében felis­mert és megfelelő antibiotikummal kezelt beteg rövid időn belül, szövődmények nélkül meggyógyul. Csehszlovákiában a kórokozó kullancsokkal fertőzött területek pontos feltérképezése még folyamatban van. Egészségvédelmi szempontból ajánlatos, hogy az erdőt, mezőt járó ember naponta alaposan átnézze testét és az esetlegesen befúródott kullancsot szakszerűen eltávolít­sa. Amennyiben a kullancscsípés utáni napokban bőrpi- rosodást, fejfájást stb. venne észre, azonnal forduljon orvoshoz. Dr. RÁCZ GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents