Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-23 / 225. szám, péntek
A LEMP KB Politikai Bizottságának állásfoglalása: Következetesen folytatni kell a nemzeti megbékélési politikát ÁLLAMELLENES VALLÁSI ÜNNEPSÉG CZENSTOCHOWÁBAN • A PARLAMENT ÉS A SZAKSZERVEZETEK KÉPVISELŐINEK MEGBESZÉLÉSEI (ČSTK) - A lengyel sajtó tegnap tette közzé a LEMP KB Politikai Bizottságának keddi üléséről szóló jelentést. Ez megállapítja, a testület megerősítette a pártnak azt az elhatározását, hogy következetesen folytatják a nemzeti megegyezés politikáját, s a feltételek létrehozását az e politika bázisának kiszélesítésére. A politikai bizottság ugyanakkor figyelmeztetett arra, a nemzeti megegyezésre nézve káros minden olyan kísérlet, hogy különböző összejöveteleken lázitsanak és a külföldi hírközlő eszközökön keresztül elferdített képet fessenek az ellenzékkel folytatott tárgyalásokról. A testület annak a reményének adott hangot, hogy ezeket az akciókat beszüntetik, s hogy nem bontják meg a szocialista állam és a közélet modelljéről, a gazdasági tevékenységről és a szakszervezeti mozgalomról folyó tárgyszerű dialógust. Megelégedéssel nyugtázta a politikai bizottság a lengyel állam és a katolikus egyház viszonyáról szóló új törvény előkészítésében elért haladást. A politikai bizottság megvitatta a káderpolitika változásaival kapcsolatos javaslatot is. Többek között úgy döntött, hogy radikálisan csökkentik azoknak a tisztségeknek a számát, amelyekhez a politikai szervek jóváhagyása szükséges. Szigorítják a vállalatok és intézmények vezetőinek a káderek kiválasztásáért és kihasználásáért viselt felelősségét. A testület javasolta, hogy még az idén novellizálják a LEMP, a parasztpárt, valamint a Demokrata Párt együttműködésének elveit, amelyek a káderpolitika végrehajtásával kapcsolatosak. Ezeket az állam és a gazdaság jelenlegi feltételeihez kell igazítani. A Trybuna Ludu tegnapi számában tájékoztatott arról a kifejezetten szocialista- és államellenes vallási ünnepségről, amelyet a múlt hét végén az ismert zarándokhelyen, Czenstochowában rendezett a lengyel katolikus egyház. Az ünnepségen kommunistaellenes jelszavakat tartalmazó transzparenseket hordoztak. Az elhangzott beszédek „a sátán műve“ feletti győzelemről szóltak. A vallásos ünnepségként ENSZ-közgyűlés Üléseznek a bizottságok ÚJ SZŐ 1988. IX. 23. {ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés főbizottsága javasolta, hogy összesen 149 pontot vegyenek fel az idei 43. ülésszak napirendjére. Az új napirendi pontok között szerepelnek egyebek között a környezetvédelemmel, elsősorban az „üvegház- effektussal“, a természeti katasztrófa sújtotta Jamaicának nyújtandó segítséggel és a Koreai-félsziget békéjével összefüggő kérdések. A főbizottság ugyanakkor indítványozta, hogy egyetlen témakör, Kelet-Timor problémájának a megvitatását halasszák el a jövő évi 44. ülésszakra. Az elnökből, 17 alelnökből és a hét főtémakört tárgyaló bizottság elnökeiből álló főbizottság indítványát a Közgyűlés ma délelőtt vitatja meg. A Közgyűlés politikai és biztonsági bizottsága a főbizottság ajánlására megvitatja az atomsorompó-szer- ződés teljesítéséről tervezett 3. konferencia megtartásának kérdését, továbbá a betiltott fegyverek illegális eladásáért viselt felelősség problémáját is. A Közgyűlés új elnökének, Dante Caputónak a vezetésével New Yorkban megtartotta első ülését a Közgyűlést irányító bizottság, s úgy döntött, hogy az általános vita szeptember 26-án kezdődik és október 14-én fejeződik be. A vitában Bohuslav Chňoupek külügyminiszter október 13-án szólal fel. A nicaraguai külügyminisztérium elítélte a 43. ülésszakon részt vevő nicaraguai küldöttség tagjaival A brit Munkáspárt Írország egyesítéséért (ČSTK) - A brit ellenzéki Munkáspárt szerdán politikai dokumentumot tett közzé, amely leszögezi, ha a párt hatalomra kerülne, akkor Írország egyesítésére törekedne. Amint a szövegben szerepel, miután London véget vetne az Észak-Írország feletti uralomnak, az ír Köztársaság kormányának ugyanannyi pénzt juttatna, mint amennyit addig Ulsterra költött. A dokumentum azonban nem tartalmaz semmilyen konkrét dátumot Eszak-írország átadásáról, sem pedig a brit csapatok kivonásáról A munkáspárti vezetés feltételezése szerint Írország egyesítése fokozatos lenne, és az északír lakosság többségének a beleegyezése kell hozzá Thatcher Madridban (ČSTK) - Margaret Thatcher brit kormányfő szerdán este kétnapos hivatalos látogatásra Spanyolországba érkezett. Felipe Gonzalez miniszterelnökkel a Közös Piac integrációs törekvéseivel, s elsősorban az egységes belpiac létrehozásával kapcsolatos brit-spanyol álláspontokról folytatott tárgyalásokat. A megbeszélések napirendjén szerepelt ezenkívül Gibraltár égető problémája. A megbeszéléseken szó volt a terrorizmusról is, mivel az ETA baszk szeparatista szervezet és az észak-írországi IRA a legaktívabb európai terrorista szervezetek közé tartozik. szemben az amerikai hatóságok részéről tanúsított magatartást. A minisztérium közleménye leszögezi, hogy az Egyesült Államok csak a küldöttségvezetőnek, azaz Daniel Ortega államfőnek és Miguel d’Es- coto külügyminiszternek adott beutazási vízumot, míg a delegáció többi tagjának nem. Arafat elutazott Kairóból (ČSTK) - Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke tegnap befejezte egynapos egyiptomi látogatását. Hoszni Mubarak elnökkel a közel-keleti helyzetről, a palesztin probléma megoldásának lehetőségeiről folytatott megbeszélést. A palesztin képviselő tájékoztatta vendéglátóját a Palesztin Nemzeti Tanács ülésének előkészületeiről. Áttekintették a közel-keleti helyzet rendezésének távlatait és Egyiptom aktívabb részvételének lehetőségeit e folyamatban. A japán trónörökös irányítja az államügyeket (ČSTK) - Akihito japán trónörökös tegnap apja, Hirohito császár után átvette az államügyek irányítását. Ezzel eleget tett a kormány kérésének. A vezetés a japán alkotmánnyal összhangban szerdán döntött e lépésről. Az 54 éves herceg már múlt év decemberében, Hirohito operációja után átvállalt a császári tisztségből adódó néhány funkciót. A japán kormány azért határozott így, mert a császár egészségi állapota hirtelen leromlott. A 87 éves Hirohito hétfő óta három vérátömlesztést kapott, az orvosok szerint állapota továbbra is válságos. bejelentett akciókat bizonyos csoportok a szocializmus, a nemzeti megbékélés elleni gyűlöletre, ellenségeskedésre használták ki. Mindez akkor történt, amikor megkezdődött az új politikai dialógus, amelyhez nagy remények fűződnek, s amely új minőséget jelent az ország társadalmi-politikai életében. Az alkotmányos rend ellen irányuló politikai jelszavak ismét leleplezték, hogy a „Szolidaritás“ felújítását követelő szólamok mögött az az igyekezet rejlik, hogy egy nyíltan szocialistaellenes politikai mozgalmat újíthassanak fel. Együttes tanácskozást tartott szerdán a lengyel szakszervezeti központ végrehajtó bizottsága és a szakszervezeti parlamenti csoport. A tanácskozás témája: a szejmben folyó tevékenység aktivizálása. Roman Malinowski, a parlament elnöke nagyra értékelte a szakszervezeti képviselők tevékenységét a legfelsőbb törvényhozási testületben, s a tanácskozáson olyan javaslat született, hogy az elkövetkező időszakban hozzák létre a szakszervezeti képviselők önálló klubját, ami lehetővé tenné, hogy jobban képviseljék a szakszervezeti mozgalom álláspontját a legfontosabb kérdések megvitatása során. A szakszervezeti képviselők csoportja jelenleg a LEMP parlamenti klubjához tartozik, annak ellenére, hogy egyes képviselők más pártok tagjai, vagy párton kívüliek. A végrehajtó bizottság tájékoztatót hallgatott meg a kerekasztal- megbeszélések előkészítéséről, és a szakszervezet képviselőinek az előkészítő tárgyalásokon végzett munkájáról. Megerősítették a hivatalos szakszervezetek szilárd álláspontját a szakszervezeti pluralizmus kérdésében. Az OPZZ ragaszkodik „az egy vállalatban egy szakszervezet“ alapeivéhez. Görög - amerikai támaszpontvita (ČSTK) - A washingtoni látogatáson tartózkodó görög külügyminiszter kijelentette, hogy az athéni kormány változatlanul kitart az országa területén levő Ellinikon légitámaszpont megszüntetése mellett. Karo- losz Papuliasz amerikai kollégájával, George Shultz-cal tartott megbeszélései után megerősítette, hogy a bázis bezárására vonatkozó döntés végleges. Hozzáfűzte viszont, hogy a görög részről kifogásolt amerikai álláspont változatlan. Washingtoni részről nem voltak hajlandók semmilyen kommentárt fűzni a görög területen működő amerikai támaszpontok jövőjéről tartott tárgyalásokhoz. A két ország között érvényben levő szerződés december 21 -én jár le (ennek értelmében az USA négy nagy támaszpontot és néhány kisebb létesítményt bérel görög területen). Ha az említett időpontig a felek nem állapodnak meg az új szerződés feltételeiről, akkor az amerikai egységeknek 17 hónapon belül el kell hagyniuk a bázisokat. A támaszpont-tárgyalások újabb fordulóját október elején tartják meg Athénban. / ■ / / Bonni lapok München évfordulójáról (ČSTK) - A Bonnban megjelenő General Anzeiger napilap egészoldalas cikket közölt a müncheni diktátum 50. évfordulójáról. Megállapítja: a müncheni szerződés volt a kezdete Hitler kelet felé irányuló expanzív politikájának. A béke reményei csalókának tűntek. Az írás első része visszatér a Bad Godesberg-i eseményekhez (ma Bonnak a része), ahol 1938 szeptemberében Hitler és Chamberlain találkozott. Kudarcot vallott a brit kormányfőnek az az igyekezete, hogy Európában biztosítsák a békét. A szudétanémet kérdés „megoldása" a második világháború felé tett lépés volt. A bonni napilap megállapítja: alapvetően téves volt abban hinni, hogy Hitlert, aki „élettér“ után vágyakozott, kielégítheti Ausztria bekebelezése, majd pedig a Csehszlovákia rovására történt ráadás. A müncheni paktum minden egyebet hozott, csak nem a szudétanémetek önrendelkezését. A megszerzett területeken a másképp gondolkodó emberek az uj urak korbácsát érezték. A General Anzeiger Csehszlovákia és az NSZK háború utáni kapcsolataival foglalkozva leszögezi, hogy a müncheni szerződés értelmezése ütközőpontnak számított. Csak az 1973-as prágai szerződés hozott egyetértést. A régi pozíciókat csak a szudétanémet úgynevezett honfitársi szövetség nem adta fel. A Die Zeit hetilap arról ír, hogy az appeasementnek, vagyis az engedmények politikájának már ötven éve negatív a hangzása. A gyávaságnak, a diktátor előtti hallgatásnak, a tisztességtelen kapitulációnak és az opportunizmusnak a szinonimája. A hetilap München 50. évfordulójával kapcsolatban a következő tanulságot vonja le: Nem szabad engedni a nyomásnak. Visszatekintés Münchenre - 50 év távlatából (2) Kollektív biztonság vagy appeasement? Az első világháború utáni fejlődésben a legnagyobb törés a nácizmus 1933. január 30-i németországi győzelme volt. Olyan erők kerültek hatalomra, amelyek véres háborúval újra fel akarták osztani a világot, s végső soron világuralomról álmodoztak. A náci agresszió első döntő fontosságú stratégiai célja egy kontinentális nagyhatalom megteremtése, vagyis az európai népek leigázása volt. Az így kiterjesztett náci birodalom gazdasági-politikai alapját a Szovjetunió európai részének kellett alkotnia. A Szovjetunió elleni győzelmes háború volt távlatilag a döntő feltétele Németország általános imperialista ambíciói érvényesítésének. A döntő összecsapás előtt azonban nagyszabású fegyverkezési programot kellett végrehajtani, Közép- és Kelet-Európában lei- gázni egy egész sor kis államot, és vagy megegyezni a nyugati nagyhatalmakkal, vagy legyőzni őket. A fasiszta Németország agressziójának ezért fokozatosan kellett kibontakoznia, s ez az első szakaszban a gyengébb szomszédok ellen irányult. Csehszlovákiával szembeni ellenséges magatartásukat a nácik hatalomra kerülésüktől fogva nem igen titkolták. A berlini körökben nagyon hamar jutottak el ahhoz a következtetéshez, bármilyen hódító háború feltétele a csehszlovák hadsereg kiiktatása, amelynek létét egy konfliktus esetén fenyegetőnek tartották Németországra nézve. Már 1935 májusában készültek olyan vezérkari elemzések, amelyek Csehszlovákia gyors lerohanásával számoltak. Az ilyen előkészületek döntő szakasza a Hitler dolgozószobájában 1937. november 5-én megtartott tanácskozás után kezdődött. Ekkor szögezték le, hogy egy katonai konfliktus esetén elsősorban Csehszlovákiát és Ausztriát kell legyőzni. Az e tervek megvalósítása felé vezető utat Hossbach ezredes feljegyzése is jelezte: „A vezér személy szerint bízik abban, hogy Nagy-Bri- tannia, s talán Franciaország is valószínűleg már lemondott Csehszlovákiáról, s beletörődtek abba, hogy ezt a kérdést Németország fogja megoldani.“ E mérlegelések valószínűségét a közeljövőnek kellett igazolnia, vagy éppen elvetnie, s emellett az volt a döntő, hogy a nemzetközi politikában a viták megoldásának melyik irányvonala érvényesül: a kollektív biztonság vagy a megbékítés politikája - az appeasement. A kollektív biztonság a nemzetközi helyzet alakulásában tapasztalható negatív vonásokra való reagálásként született és formálódott. Az európai biztonság megszervezésének ez a koncepciója abból az elvből indult ki, hogy az országok egy csoportja megállapodásokat köt a kölcsönös segítségnyújtásról, s ha az egyiket közülük támadás éri, a regionális szerződés többi résztvevői sokoldalú katonai, diplomáciai és gazdasági segítséget nyújtanak neki. Ez volt a náci Németország agresszív politikája elleni védekezés leghatékonyabb eszköze. A Szovjetunió és Franciaország kezdeményezte az európai biztonság új szervezetének gondolatát. Közös tervük feltételezte Európában a keleti paktum megkötését, ez a néhány nagyhatalom mellett felölelte volna a kisebb közép- és kelet-európai államokat. Németország és Lengyel- ország ellenállása, valamint Nagy- Britannia egyet nem értése következtében az eredetileg széles körű védelmi szövetség helyett csupán a szovjet-francia-csehszlovák szerződést sikerült megkötni a kölcsönös segítségnyújtásról 1935 tavaszán. Bár az eredeti szovjet-francia javaslatokat nem sikerült keresztülvinni, az új szövetség a kollektív biztonság kiépítésének alapját, döntő előfeltételét jelentette. Emellett a béke védelmére alakult új csoportosulás hatalmas katonai-politikai erővel rendelkezett, amely képes volt szembeszállni a fasiszta nagyhatalmak agressziójával és megvédeni a békét. A kollektív biztonság ellenpólusa volt az appeasement, vagyis a támadó megbékítésének a koncepciója. Ennek az irányvonalnak a megalkotója, fő szorgalmazója Nagy-Britannia, a két világháború közötti időszak egyik legerősebb és legbefolyásosabb hatalma. Olyan elveket kezdtek érvényesíteni a harmincas évek kezdetétől a brit politikában, melyek szerint a béke megőrzése érdekében tárgyalni kell a fasiszta hatalmakkal, s egy bizonyos, „ésszerű" határig ki kell elégíteni követeléseiket E koncepció alapja az európai erőegyensúlyra épülő hagyományos brit politika volt, s a szigetországnak mint világbirodalomnak a hatalmi-politikai pozícióiból is fakadt. A brit fegyveres erők vezérkari főnökeinek 1937-es memoranduma megállapítja, Nagy-Bntanniának nehéz lenne két potenciális ellenféllel - Németországgal és Olaszországgal - harcolni, s nehéz előre megmondani, mikor kerülne szembe a harmadikkal: Japánnal. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy meg kell egyezni Németországgal, Chamberlain miniszterelnök ugyanis a harmadik birodalmat tartotta a helyzet kulcsának. A Németországgal való megállapodás érdekében London nem volt hajlandó semmilyen komolyabb lépésre a náci expanzió ellen, sőt: tolerálták, kielégítették a német követeléseket. Emellett az appeasement-t a világközvélemény előtt békepolitikaként, az ellentétek békés rendezéséhez vezető útként állították be. Ezért sok híve és képviselője volt, hiszen az agresszor- nak tett engedmények lényegtelennek tűntek akkor, amikor a közvélemény előtt úgy tették fel a kérdést, hogy valamilyen helyi konfliktus miatt kirobbanjon-e az újabb világháború, vagy inkább tegyenek engedményeket. Azonban az appeasement lényege és célja az antiszovjetizmus volt, vagyis az a törekvés, hogy az imperialista ellentéteket a Szovjetunió rovására oldják meg. Oly módon, hogy a náci Németország és Japán agresszív politikáját a szocialista nagyhatalom ellen fordítsák. A kollektív biztonság alapvető negatív ellenpólusát London politikai-stratégiai szándékai jelentették, s ezek következtében büntetlenül erősödhetett a fasiszta hatalmak agresszivitása. Csehszlovákia a bonyolult harmincas években biztonságának garanciáit a Franciaországgal és a Szovjetunióval kötött szövetségesi szerződésekben kereste. A München előtti köztársaság a kollektív biztonságban való részvételével a fasiszta agresszió ellen olyan garanciákat szerzett, amilyenekkel egyetlen más kis ország sem rendelkezett. A szerződések megkötése Csehszlovákia népének erőt, lelkesedést adott a köztársaság védelméhez, azt a meggyőződést sugallta, hogy az esetleges háborúban a demokratikus erők fognak győzni. Az uralkodó burzsoázia a szerződéses rendszerrel párhuzamosan kidolgozta a védelmi koncepciót is egy esetleges német támadás ellen. A történelmi kutatások legújabb eredményei szerint e koncepció megvalósítása során abból a feltételezésből indultak ki, hogy a harmadik birodalom elleni háborút Franciaország oldalán fogjuk vívni, Nagy-Britannia támogatásával, a Szovjetunió anyagi és légiereje által nyújtott segítséggel, de anélkül, hogy a szovjet hadsereg a köztársaság területére lépne. A csehszlovák védelmi terv nem számolt a harmadik birodalom elleni „elszigetelt" háborúval, vagy azzal, hogy csupán a Szovjetunió venne részt a konfliktusban. Ezt a tézist fejezte ki a Szovjetunióval 1935 májusában megkötött szerződésnek az az ismert tétele, mely szerint a Szovjetunió csak abban az esetben siet Csehszlovákia segítségére, ha a konfliktusba Franciaország is bekapcsolódik. Ezzel a csehszlovák kormány a köztársaság védelmét a külső segítség vonatkozásában Párizs döntésére bízta. Tehát a francia kormánynak kellett döntenie arról, hogy egy náci agresszió esetén kirobbanjon-e egy szélesebb konfliktus, és hogy megsegíti-e Csehszlovákiát. Az említett tétel és Csehszlovákia egész külpolitikája bizonyította a köztársaság függőségét Franciaországtól, a nyugati orientációt. Bizonyította, hogy a Szovjetunióval való együttműködést csak másodrendűnek tekintette, s a nácik elleni csehszlovák -szovjet fellépéssel gyakorlatilag nem is számolt. Ezzel mélyült a francia politikától való egyoldalú függőség, s külpolitikai szempontból ez határozta meg elsődlegesen a vezető garnitúra döntését: megvédeni a köztársaságot vagy kapitulálni. A nemzetközi kapcsolatok, a nagyhatalmak viszonyának alakulása s a nemzetközi események egésze vált ily módon a leglényegesebb tényezővé, amelytől alapvetően függött, hogy az uralkodó burzsoázia milyen politikát folytat a köztársaság védelmének folyamatában. VALERIÁN BYSTRICKÝ
