Új Szó, 1988. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1988-09-20 / 222. szám, kedd
Ésszerű és átfogó együttműködésre van szükség Ázsiában Mihail Gorbacsov krasznojarszki beszédének külpolitikai része (ČSTK) - Mint arról röviden már beszámoltunk, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken találkozott a krasznojarszki határterület párt-, állami és gazdasági vezetőivel, a közvélemény képviselőivel. A találkozón terjedelmes beszédet mondott, melynek lényeges részét külpolitikai kérdéseknek szentelte. Beszéde keretében hét új szovjet békekezdeményezést terjesztett elő. ÚJ SZÚ 3 % 1988. IX. 20. Elvtársak! Szeretnék itt, Kraszno- jarszkban nemzetközi kérdésekről is szólni, mivel belső fejlesztésünk bármilyen terveiről is tanácskozunk, ezeket állandóan összhangba kell hoznunk a külső feltételekkel - úgy a biztonság szempontjából, mint közeli és távoli szomszédainkkal való gazdasági és más kapcsolataink szempontjából. Mivel itt vagyunk, ezen a szélességi körön, nézzük az ázsiai földrészen, a Csendes-óceán és az Indiaióceán térségében kialakult helyzetet. Több mint két évvel ezelőtt Vlagyivosztokban felszólítottunk mindenkit, gondolják át az államok közti kapcsolatok átalakításának programját a világnak ebben a hatalmas és leggyorsabban fejlődő részében, ahol a lakosság száma a közelmúltban túllépte a három milliárdot. Ezt a programot azután különböző alkalmakkor kiegészítettük és konkretizáltuk. Továbbfejlesztettük és filozófiai-politikai szempontból alaposan megindokoltuk a Delhi nyilatkozatban, amelyet az indiai vezetéssel együtt dolgoztunk ki. Mindez, elvtársak, nem improvizálás volt. Sokoldalúan értékeltük a múlt tanulságait és a mai realitásokat, figyelembe vettük más államok, köztük természetesen az ázsiai szocialista országok elképzeléseit és kezdeményező javaslatait. Amikor a mindenki számára elfogadható javaslatokat dolgoztuk ki, az érdekek egyensúlyát kerestük. Előtérbe kerültek a konfliktusok és a konfrontációs helyzetek megoldását, a militarizálás korlátozását érintő problémák. Az egyik ezek közül a nemzetközi együttműködés lemaradása az egyes országok gyors és egyenlőtlen gazdasági növekedése mögött. Ennek az eltérésnek a növekedése elkerülhetetlenül komoly veszélyt jelent a további fejlődés dinamikájára mind a régió keretében, mind pedig az egész világ- gazdaságban. Láthatják, milyen pólusok jöttek létre ebben a térségben: más Japán és valami más a Fülöp-szigetek; egyik dolog az ASEAN és valami más Burma stb. Sok probléma jött létre, ezek megkövetelik a nemzetközi kapcsolatok értékelését, egészségesebbé tételét, az együttműködésre való beállításukat. Meghiúsul az a lehetőség, hogy Ázsia és a nagy óceánok térségének hatalmas potenciálját kihasználjuk a közös haladás és a béke érdekében az egész világon, ha most nem fogunk alaposan foglalkozni a világ e kiterjedt térsége bonyolult problémáinak egész ösz- szességével. így ez a potenciál saját ellentétjévé válhat - a regionális és világméretű ellentétek veszélyes növekedésének forrásává. Ezért fontos időben és közösen beindítani az ésszerű és komplex együttműködést. Röviden, amikor megfogalmaztuk vlagyivosztoki kezdeményezésünket, az új gondolkodásmódhoz tartottuk magunkat. Akkor sokan megpróbálták kétségbevonni elképzeléseink és javaslataink őszinteségét, megpróbálták az egész ügyet úgy beállítani, mintha a Szovjetunió békeszerető frázisok leple alatt újabb expanziót vett volna tervbe. Ma már nem kell polemizálni ezekkel az értékelésekkel, melyeket a durva anti- kommunizmus szellemében fogalmaztak meg: ezeket az élet egyszerűen elsöpörte. Vlagyivosztoki kezdeményező javaslataink nagy visszhangot váltottak ki a térség országaiban. Szeretném ismét teljes felelősséggel kijelenteni: a Szovjetunió nem keres a maga számára kiváltságokat és előnyöket mások rovására. Igen, gondoskodunk nagyon hosszú keleti határaink biztonságáról. De nem lázas fegyverkezéssel, hanem politikai és gazdasági eszközökkel, azzal, hogy az ellenségeskedést, gyanúsítgatást és bizalmatlanságot felszámoló légkört hozunk létre. Ezt így fogalmaznám meg: Politikánk Ázsiában ugyanúgy, mint mindenütt, a szabad választás és a békés egymás mellett élés elvein alapul. Nyitott és nincs benne semmilyen „kettősség.“ Ázsia és a Csendes-óceáni térség országainak többsége nagy érdeklődéssel fogadta politikánkat és kezdeményező javaslatainkat. Számos ország társadalmi tudatában a Szovjetunióval szembeni viszonyt illetően a jobb irányába lényeges változás történt, ha nem is elvi fordulat. Ezt azzal magyarázzuk, hogy elképzeléseink és javaslataink helyesen reagáltak a térség helyzetének sajátosságaira. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy növekszik a térség országaigeinek ad hangot, ezeket megpróbálja elhinteni Ázsia és a csendesóceáni térség népei és kormányai között. Maguk a régió államai azonban nagyobb megértést tanúsítanak politikánk lényege iránt. Példaként megemlítem az afganisztáni probléma megoldását. Erős hatást gyakorolt az ázsiai és a csendes-óceáni folyamatokra, politikánk objektívebb értékelésére a térség kormányai és államai által. Általánosan elismerték, hogy az Afganisztánról szóló genfi megállapodások megkötésének maga a ténye is kedvező hatással volt a más regionális konfliktusok megoldásához vezető utak keresésére. Napjainkban előrehaladás tapasztalható a Kambodzsa körüli rendezés kérdésében maga Kambodzsa, Vietnam, Laosz, valamint Indonézia és további ASEAN-tagor- szág erőfeszítéseinek köszönhetőnak aktivitása a világméretű kérdésekben, növekszik önállósodási és az a törekvésük, hogy problémáikat kétoldalú vagy sokoldalú alapon elemezzék és párbeszéd formájában keressék a megoldást. Országunk ebben az időszakban a térség államainak többségével felvette a párbeszédet. Közülük egyesekkel magas és a legmagasabb szinten. Állami vonalon olyan kapcsolatokat vettünk fel, amilyenekkel korábban nem rendelkeztünk. Kezdeményező erőfeszítéseinknek köszönhetően kapcsolataink tartalmasak lettek és van perspektívájuk. Emellett szigorúan egyenjogúak és nyíltak, s már ezzel is hozzájárulnak a nemzetközi kapcsolatok átfogó átalakításához a korszerű elvek alapján. Az utóbbi években a szovjet-indiai kapcsolatok stabilan konstruktív hatású, óriási nemzetközi jelentőségű tényezővé váltak. A Delhibe tervezett következő csúcstalálkozó elvárásaink szerint jelentős lépés lesz az egyedülálló baráti együttműködés megszilárdítása felé két ilyen eltérő és befolyásos ország között. Szolgálni fogja saját népeik és az átfogó biztonság érdekeit. Változik a politikai légkör Ázsiában és a csendes-óceáni térségben. Ennek már számos konkrét, ígéretes jele van. Elmondható, hogy itt egyre gazdagabbá válik a kölcsönös biztonságra való törekvésekről, tényeket gyűjtő adatbank. Nekünk úgy tűnik, hogy az el nem kötelezettek mozgalma is e térségre orientálódik, és sorsában bizonyára független szerepet fog játszani. Most hatékonyabb mechanizmust keres, hogy növelje a külpolitikai folyamatok dinamizmusát. Mindenesetre látjuk törekvését, hogy részt vegyen a regionális konfliktusok megoldásában és kialakulásuk megakadályozásában. összegezve így mondhatom elvtársak: Vlagyivosztok óta kis idő telt el, látjuk azonban, hogy ebben a hatalmas régióban fejlődik egy egészséges és vitathatatlanul pozitív, sokat ígérő folyamat. Ez megerősíti, hogy egyre inkább kölcsönösen összefonódnak az általánosan emberi és nemzeti érdekek, erősödik annak tudatosítása, hogy a világ, amelyben élünk, egységes. Realisztikusan ítéljük meg ebben játszott szerepünket. Ennek ellenére úgy vélem, hozzájárulásunk jelentős és látjuk, hogyan értékelik ezt minden ország népei. Az Amerikai Egyesült Államok ezzel összefüggésben bizonyos kétséen. Fontos esemény volt a közelmúltban Dzsakartában megtartott nemhivatalos találkozó, amely nagyon tanulságos példa volt. A Szovjetunió kész továbbra is segíteni a Kambodzsáról szóló megállapodások mielőbbi elérését. Úgy véljük, ennek a problémának a megoldásában és egyáltalán az ázsiai helyzet javításában jelentős szerepet játszhatnának a közvetlen tárgyalások Kína és Vietnam között. Megszűnt a nyolc éve tartó tragikus, pusztító háború Irán és Irak között. Ezt megkönnyebbüléssel fogadta az egész világközösség. Úgy hiszem, s nemcsak ebben az esetben, hogy megfelelően kell értékelni az Egyesült Nemzetek Szervezetének és magának az ENSZ-főtitkár- nak az erőfeszítéseit. Fontos és örvendetes, hogy az ENSZ erőre kap és szerepe növekszik. Mindent megteszünk azért, hogy növeljük ennek a nemzetközi szervezetnek a tekintélyét és szerepét. Reméljük, hogy a Közel-Keleten most kibontakozó folyamatok végül is elvezetnek ennek a bonyolult problémának a megoldásához. Számos vélemény szerint éppen az utóbbi két évben sikerült kidolgozni a legmegfelelőbb utat - a nemzetközi konferencia összehívását. Továbbra is bonyolult a helyzet a Koreai-félszigeten, bár itt is mutatkoznak már az északi és a déli rész közti párbeszéd lehetőségének jelei. Ha külpolitikánk kiemelt irányáról akarok beszélni - kapcsolatainkról a szocialista országokkal -, akkor itt ugyanúgy, mint Európában és Kuba esetében, megállapíthatjuk együttműködésünk minőségének növekedését. Ma sokkal jobban látjuk a kölcsönös kapcsolatainkban felmerült problémákat, azokat az időszerű és hosszú távú problémákat, melyeket közösen kell megoldanunk minden egyes ország, a baráti országok érdekében A két nagy szocialista országban lejátszódó hatalmas megújulási fo- • lyamatok mellett szaporodnak a Szovjetunió és a Kína közti érintkezési pontok. Ezekben a szocialista országokban nagyon mély belső változások valósulnak meg. Megállapíthatjuk, hogy az országaink népei közti kapcsolatokban egyre több a szívélyesség és a bizalom, megújult és új tartalommal telítődött az egymás iránti mély és kölcsönös érdeklődés, úgy mondanám, növekszik a kölcsönös vonzalom. A közelmúltban a Kambodzsa körüli rendezésről Pekingben megtartott kétoldalú találkozó bizonyos mértékig kibővítette a kölcsönös megértés síkját az adott kérdésben, s egyben hozzájárult a szovjet-kínai kapcsolatok javításához. Szorgalmazzuk a kapcsolatok teljes normalizálását a Kínai Népköz- társasággal, amellett vagyunk, hogy olyan szintre kerüljenek, amely összhangban lenne a két országra a világpolitikában háruló felelősséggel. Készek vagyunk haladéktalanul megkezdeni az előkészületeket a szovjet-kínai csúcstalálkozóra. A Csendes-óceán déli részének országaival való kapcsolatainkban jelentős elvi fordulatot eredményezett a szovjet-ausztrál csúcstalálkozó. Tartalmával és politikai ösztönzéseivel túllép a regionális kereteken. Dinamikusabbá válnak kapcsolataink az ASEAN-tagországokkal, mindenekelőtt Indonéziával, de a Fülöp-szigetekkel és Malaysiával is. Hasznos párbeszédet kezdtünk Thaifölddel, mellyel hosszú ideig nem voltak megfelelő kapcsolataink. A kölcsönösen előnyös egyenjogú kapcsolatok bővítését szeretnénk a térség valamennyi országával, függetlenül nagyságuktól és társadalmi berendezkedésüktől. Vitathatatlan, hogy az egész helyzet szempontjából lényeges jelentőségűek a szovjet-japán kapcsolatok. Találkozóm számos kiemelkedő japán politikussal, továbbá a levél- és üzenetváltások a japán társadalmi szervezetekkel és kulturális személyiségekkel lehetővé tették számomra, hogy jobban lássam a problémákat és a stagnálás áthidalásának lehetőségeit is. Nakaszone J^zuhiróval a közelmúltban folytatott nyílt megbeszélésem még inkább meggyőzött arról, hogy van mód és mindkét részről törekvés is kapcsolataink dinamizálására a kétoldalú és regionális érdekek egyensúlyának bázisán. Reméljük, hogy ez a pozitív irányvonal folytatódni fog a jövőbeni politikai kapcsolatokban is, és lehetővé teszi, hogy normálisan fejlődjön a japán- -szovjet viszony. A Szovjetunióban megfelelően értékelték a kapcsolatok helyreállítását a kormányzók nemzeti tanácsával és a japán vállalkozó körök érdeklődésének megújulását az iránt, hogy országuk ismét a Szovjetunió egyik fontos kereskedelmigazdasági partnerévé váljon. Úgy vélem, meg lehet oldani a humanitárius téren és a halászatban még meglévő problémákat, melyek akadályozzák a bizalom erősítését. Meg kell azonban állapítanom, hogy a szovjet embereket és Japán más közeli és távoli szomszédjait nyugtalanítja az ország katonai potenciáljának szorgalmas növelése az Amerikai Egyesült Államokkal való „tehermegosztás" keretében. Nagyon szerényen hat, hogy csak a bruttó nemzeti termék egy százalékát fordítják katonai célokra. Ha azonban figyelembe vesszük ennek reális tartalmát az ország növekvő gazdasági potenciáljával együtt, akkor ez az egy százalék már ma komoly elgondolkodásra késztet. A japánok bebizonyították, a jelenlegi világban anélkül is lehet törekedni a nagyhatalmi státuszra, hogy az ország a militarizmusra támaszkodna. Természetesen felmerül a kérdés: miért kellene lejáratni ezt az egyedülálló és az egész emberiség számára oly tanulságos tapasztalatot? Miért kell a nép szemében Japán világgazdasági jelenlétének ezt a mérhetetlen energiáját a háború előtti és a háborús időszakot idéző történelmi képzettársítással terhelni? Ázsia és a csendes-óceáni térség problémakörével kapcsolatban szorgalmasan keressük a közös pontokat az Egyesült Államokkal. Eközben gyakran kell feltennünk a kérdést: a világpolitika más jelentős területeitől eltérően vajon miért nem érünk el kölcsönös megértést? Mintha nem ütköznének egybe államérdekeink. Mi nem zavarjuk meg az USA szerteágazó gazdasági kapcsolatait. Mint mindenütt, képesek vagyunk itt is figyelembe venni a realitásokat. Miről van tehát szó? Már beszéltem arról, hogy az ázsiai és csendes-óceáni ügyekben az Egyesült Államok olyan teljes értékű részvétele mellett vagyunk, amely megfelelne az USA pozícióinak, valamint politikai és gazdasági lehetőségeinek. Ennek a részvételnek azonban egyenjogúnak kell lennie, nélkülöznie kell a nagyhatalmi ambíciókat és az erőszakos módszereket. A térségben kialakult helyzet javításának kulcsa a feszültség csökkentése, a fegyverkezés korlátozása és a katonapolitika megfelelő módosítása. A katonai konfrontációban itt is a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés okozta az első repedést. Ázsia számára, ahol az atomfegyvert a polgári lakosság ellen vetették be, ez az esemény különlegesen jelképes gesztusnak számít. És készek vagyunk tovább keresni az új hozzáállásokat, hogy tovább haladjunk ebben az irányban. Mély megfontolások és a helyzet elemzése alapján, az ázsiai biztonság megszilárdítását szem előtt tartva a szovjet vezetés néhány új javaslatot terjesztett elő. Először. A Szovjetunió megérti az ázsiai és csendes-óceáni országok aggodalmait, és a térségben nem fogja fokozni nukleáris fegyvereinek számát, ahogy ezt már egy ideje teszi is, s felszólítja az Egyesült Államokat és más atomhatalmakat, hogy utólagosan ne helyezzenek el itt ilyen fegyvereket. Másodszor. A térség legfőbb haditengerészeti hatalmai közötti konzultációkra szólítunk fel arról, hogy ebben a régióban ne növekedjen a haditengerészet állománya. Harmadszor. Javasoljuk, hogy sokoldalú alapokon vitassuk meg a katonai konfrontáció csökkentésével kapcsolatos kérdéseket azokon a területeken, ahol egymáshoz közelednek a Szovjetunió, Kína, Japán, a KNDK és Dél-Korea partjai. A cél a haditengerészet és a légierő szintjének befagyasztása, illetve csökkentése, valamint aktivitásuk korlátozása lenne. Negyedszer. Ha az Egyesült Államok hozzájárul Fülöp-szigeteki katonai támaszpontjainak a felszámolásához, a Szovjetunió a vietnami kormánnyal kötött megállapodás után kész lemondani a Cam Ranh öbölben levő haditengerészeti bázisáról. Ötödször. A térség tengeri és légi útvonalainak biztonsága érdekében javasoljuk, közösen dolgozzunk ki intézkedéseket a nyílt tengeren és a felette levő légtérben keletkezhető incidensek elhárítására. Az intézkedések kidolgozása során ki lehetne használni a kétoldalú szovjet-amerikai és a szovjet-brit megállapodás, valamint a háromoldalú szovjet-amerikai-japán megállapodás eddigi tapasztalatait. Hatodszor. Legkésőbb 1990-ig nemzetközi konferenciát kell tartani az Indiai-óceán békeövezetté változtatásáról. Az ENSZ-ben a konferencia előkészítő munkálatai, mint ismeretes, lényegében befejeződtek. Hetedszer. JavasoljuK, hogy bármilyen szinten és bármilyen összetételben vitassuk meg egy olyan tárgyalási mechanizmus létrehozását, amely az ázsiai és csendes-óceáni biztonságot érintő további javaslatokat ítélné meg. Ezeket a tárgyalásokat a Szovjetunió, Kína és az USA az ENSZ Biztonsági Tanácsa állandó tagjaiként kezdhetnék meg. Vannak bizonyos tapasztalataink, amelyek a katonák közötti kontaktusok hasznosságát bizonyítják. Megnyugtatóbban hat, ha a tábornokok és tengernagyok nem távcsővel nézik egymást, hanem tárgyalóasztal mellett ülnek egymással szemben. Tárgyalásaik témáját a katonai tevékenység széles köre képezhetné. A katonailag legerősebb államok képviselőinek találkozójával lehetne kezdeni. Rendkívül fontos, hogy az államok jobban ismerjék és jobban megértsék egymást. Ezután mérséklődnek a saját biztonsággal kapcsolatos, lényegében érthető aggályok. Elmélyül a bizalom és a megértés. Megfelelőnek tartom, hogy itt, Krasznojarszkban foglalkozzak egy (Folytatás a 4. oldalon)
