Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-12 / 189. szám, péntek

Jogos a szigor KÖZÚTI ELLENŐRZÉS Meleg nyári délután, árnyékban is több mint harminc fokot mutat a hő­mérő. Aki csak teheti a víz közelé­ben keres enyhülést, pihenést. A ke­rületi rendőrkapitányság közleke­désrendészeti osztálya beosztottjai­nak azonban a meleg ellenére is szolgálatba kell állniuk. Péntek délu­tán lévén az utak túlzsúfoltak, a hét­végi házakba, szabadságra igye­keznek az emberek, vagy éppen hazafelé tartanak.- Nálunk csak kivételes esetben mehet valaki szabadságra. Aki nél­külözhető az irodákban, az is az országúton szolgál - mondja Pavol Haviernik őrnagy, a közlekedésren­dészeti osztály parancsnoka. - Az első félévben a Nyugat-szlovákiai kerület országútjain 158 balesettel és tizenhárom áldozattal volt több mint a múlt év hasonló időszakában. Ez pedig nyugtalanító. Ezért is szi­gorítottuk meg a szolgálatot, ezért van az, hogy aki a megengedett sebességet 21 kilométerrel túllépi, attól bevonjuk a hajtási jogosítványt. De azoktól is, akik durva szabálysér­tést követnek el, balesetet idéznek elő.- A legtöbb balesetet a helytelen vezetés okozza. A szóban forgó idő­szakban például a balesetek ötven­három százalékát, míg a gyorshaj­tás egynegyedüket. Háromszáztíz karambolnál az ittasság játszott köz­re - viszi tovább a szót Ľubomír Brigan mérnök főhadnagy. - Az em­berek figyelmetlenek és fegyelme­zetlenek, a balesetek egész sora bizonyítja ezt. Július 17-én például a Topoľčany és a Prašice közötti útszakaszon egy 110 R Škoda gép­kocsi eddig ismeretlen okból áttért az út bal oldalára és összeütközött a vele szemben jövő, szabályosan közlekedő teherautóval. A személy- gépkocsi vezetője és két utitársa meghalt. Vagy itt van például a július 27-i eset. Gaíánta és Felsőszeli (Horné Saliby) között két autóbusz futott egymásba. Az egyikben ötven, a másikban huszonöt utas volt. Sze­rencsére csak tizennyolcán sérültek meg. Az eset tragikusabban is vég­ződhetett volna, de egyben elkerül­hető lett volna az összeütközés, ha az egyik autóbusz vezetője megtar­totta volna a biztonságos követési távolságot. Közben a közlekedési járőrök fel­készültek a szolgálatra, eligazításra várnak. A parancsnok egyértelműen fogalmaz: legyetek udvariasak min­denkivel, de szigorúak a szabálysér­tőkkel -szemben. A gyorshajtásért, a durva szabálysértésért be kell vonni a jogosítványt. Néhány techni­kai kérdés tisztázása után az egyik járőr Piešťany a második Nyitra (Nit­ra) felé veszi az útját. Az utóbbiakkal tartok. A volán mögött Ľubomír Šol- tís tiszthelyettes ül, a rádiónál Jozef Grigár főtörzsőrmester. Sokszor szolgáltak már együtt, megértik egy­mást. Nyitra előtt megáll a járórko- csi. Az útszéli bokor mögött gyorsan felállítják a radarkészüléket. Ellenőr­zésképpen a járórkocsi sebességét mérik meg, aztán Grigár főtörzsőr­mester a benzinkút előtt leparkol.- Egyes, itt a kettes, milyen a vétel?- Kiváló, kezdhetjük.-A rozsdabarna Fiat kocsi 106 kilométeres sebességgel száguld - tudjuk meg az éteren keresztül. A Fiat vezetője, egy középkorú asszony kicsit meglepődik, aztán vi­tatkozni kezd. Azt állítja, hogy ő még az autópályán sem meav nyolcvan kilométernél gyorsabban. Hallani sem akar a bírságról, aztán észbe kap, azt mondja, hogy készségesen megfizetné, de nincs nála pénz, ha lehet majd csekkel fizet. Kétségtele­nül abban bízik, hogy mint az egyik városkerületi nemzeti bizottság munkatársa elkerülheti a bírságot. A főtörzsőrmester udvariasan, de határozottan megteszi a kötelessé­gét, a többi már nem az ó dolga. Ha szigorúbb, akár a hajtási jogosít­ványt is bevonhatta volna. De hát figyelembe vette, hogy szabadságra mennek.- A nyitrai rendszámú kék Škoda 116 kilométeres sebességgel halad - vesszük az újabb jelentést. Grigár főtörzsőrmester a szemére tolja a sapkáját, mivel erősen süt a nap, hogy a sok kocsi közül felis­merje a jelzett gépjárművet. Négy a megengedett sebesség. A bírsá­golást sem ő, sem a Zsiguli vezető­je, aki 13 kilométerrel lépte túl a megengedett sebességet, nem kerüli el. Hasonló sorsra jutnak még jónéhányan. Hárman azért fizettek bírságot, mert bár okuk nem volt rá, a baloldali sávban hajtottak.- - Ideje lesz továbbállnunk - mondja hat óra felé a főtörzsőr­mester, majd így folytatja. - Ezen a helyen gyakran mérjük a sebessé­get, végzünk ellenőrzést, mégis jó két óra alatt 26 szabálysértés tör­tént. Pedig ebben a járásban is sok volt az elsó félévben a közlekedési baleset. Az áldozatok száma tíz, ami öttel több, mint az előző év hasonló időszakában. A járási székhely felé vesszük utunkat. A Prior áruház közelében nagy a torlódás. Néhány perccel Ez az összeütközés szerencsére nem járt sérüléssel (A szerző felvételei) felnőtt és két gyerek ül a kocsiban. A vezető tudja, hogy baj van. Elő­ször azt mondja, hogy nem figyelte a sebességmérőt. A bírságot szíve­sen kifizetné, csakhogy 26 kilomé­terrel lépte túl a megengedett se­bességet. Neveket említ, de ez sem segít, bevonják a hajtási jogosít­ványt. Beismeri: a kocsit akarta ki­próbálni, ezen az egyenes, négysá­vos úton. Ráfizetett. Csupán arra kap igazolást, hogy a kocsit a ga­rázsba vihesse.- Azt gondolja, hogy egy pár nap múlva visszakapja, de téved. A megszigorított intézkedések kö­vetkeztében több mint valószínű fél évig hajtási jogosítvány nélkül ma­rad - világosít fel a főtörzsőrmester. A következő kocsi vezetője, ami­kor gyorshajtásért megállítják, a szervizt szidja. 106 kilométeres sebességet.mért a radar, ő azt állít­ja, hogy a műszere 80 kilométert mutatott. Aztán fizet és fogadkozik, hogy holnap megmondja a magáét azoknak, akik a kocsiját nem jól javították meg. Egy másik gépkocsi pilótája azzal érvel, azt hitte, mint az autópályán itt is 110 kilométer ezelőtt három kocsi szaladt egy- 1 másba.- Ma már ez a negyedik baleset - jegyzi meg Jozef Košec főhad­nagy, a nyitrai rendőrkapitányság baleseti osztályának vezetője. - Egy reggeli karambol súlyos személyi sérülést okozott. Tovább megyünk. Néhány rutin- ellenőrzés következik. Egynéhány kocsin nem kellő körültekintéssel van elhelyezve a csomagtartó, illet­ve az azon lévő poggyász. Mások­nál az utánfutóval van baj. Aztán hazafelé indulunk. Útközben arról beszélünk, hogy ilyen hőségben bi­zony nehéz autót vezetni, időközön­ként érdemes pihenőt tartani, hogy a járművezető figyelme ne lankad­jon. Jobb lassan haladni, ugyanis a balesetek nagy részénél az emberi tényező játszik közre. Szó esik arról is, hogy a kerület országútjain július­ban 812 karambol történt, húsz em­ber vesztette életét. Egyesek szerint a rendőrök túl szigorúak, csakhogy jobb megelőzni a bajt, mint utána siránkozni. Mindnyájunk érdeke, hogy csökkenjen a közúti balesetek száma. NÉMETH JÁNOS Legyen természetes... Az év elején megtartott városi, üzemi, vállalati és járási pártkonferenciákon elfogadott határozatok között egy látszólag egyszerűbb, de tartalmában annál összetettebb feladat is szere­pel. Ennek megfelelően tovább kell emelni a pártalapszervezetek taggyűléseinek színvonalát. Elsősorban a tagság aktivitásának fokozásával, hogy a tanácskozásokon hatékony eszmecsere alakuljon ki. A feladat következetes teljesítése céltudatos és tervszerű munkát és az eddigi gyakorlattól eltérő felfogást követel a pártvezetőség tagjaitól. Tudatosítaniuk kell, hogy a gyorsítás és az átalakítás időszakában általánosan érvényes tétel - misze­rint az igényes és sok tekintetben teljesen újszerű feladatokat a régi munkamódszerekkel már nem lehet teljesíteni - a taggyű­lések színvonalára és hatékonyságára is vonatkozik. Alapvető mértékegységként olyan szempontok kerülnek előtérbe, ame­lyek eddig kisebb jelentőséget kaptak. így például a vita tárgy- szerűsége, építő jellege, kritikus és önkritikus szelleme. A széles körű, sokoldalú és céltudatos eszmecsere a szocia­lista demokrácia lényeges része. Ezt tudatosítva a pártalapszer­vezetek többségében már eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy a taggyűlés színvonalát elsősorban a vita hatékonyságának tükrében kell értékelni. A fő mutató tehát nem a felszólalók, hanem a felvetett és megoldott (!) problémák száma. Az öncélú vita (vita a vitáért) nem lehet mérce. Nem véletlen, hogy a Zsigárdi (Žiharec) és a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat galántai (Galanta) üzemében a párt­alapszervezetek vezetőségének tagjai beszélgetésük során ugyanazt hangsúlyozták. Akkor, amikor nem győzzük eleget emlegetni a kommunisták személyes példamutatásának szük­ségszerűségét, a taggyűlések vitája is a figyelem középpontjába kerül. Az eszmecsere keretében elmondott észrevétel, bírálat és önbírálat, valamint az adott probléma megoldására tett javaslat ugyanis már bizonyos példamutatás.' Elsősorban abban, hogy a hibákról beszélni kell. Még akkor is, ha azok munkatársaink, esetleg feletteseink mulasztásaival kapcsolatosak. Példamuta­tás egy felszólalás abban is, hogy a szót kérő nemcsak összegszerűen sorolja fel a hibákat, hanem a problémák megol­dásának módjait is elemzi. Építő jellegű észrevételeit, javaslatait önmagára is vonatkoztatja, vagyis saját aktivitását állítja példa­képül. Tanulságos észrevétel, hogy az említett helyeken és további alapszervezetekben is az önkritika és a vita építő jellegének általánossá tételét tartják az egyik legnehezebb feladatnak. Nem kerülheti el a figyelmet, hogy a kommunisták akkor aktívabbak, ha a beszámoló alapján olyan nehézségek és problémák megvi­tatására is lehetőség nyílik, amelyek gyökerei az üzemen túlra nyúlnak. Például a pótalkatrészek hiánya és nem kielégítő minősége, a szállító, szolgáltató vállalatok mulasztásai stb. Kisebb azonban a vitakedv, amikor az adott helyzet házon belüli problémákra vezethető vissza, a munkatársak vagy egyes vezető beosztású dolgozók mulasztásaival függ össze. Azokban a pártalapszervezetekben, ahol valóban színvonala­sabbá akarják tenni a taggyűléseket, mindenekelőtt a saját hibákat elemző, építő jellegű kritikát és önkritikát kell természe­tessé tenni. Ennek egyik, nagyon lényeges feltétele, hogy a párt­alapszervezet tagjai teljes egészében magukévá tegyék a CSKP KB 9. ülésén hangsúlyozott gondolatot: „Az átalakítás sikere elképzelhetetlen a konstruktív és névre szóló bírálat és önbírálat kibontakoztatása nélkül. Meg kell tanulni az elvtársi kritikát, nem szabad megengedni a vele való visszaélést, egyidejűleg minél határozottabban ki kell küszöbölni korlátozásának vagy elnyo­másának megnyilvánulásait.“ A taggyűlések hatékonyságának fokozásában további lénye­ges feltétel a taggyűlésen előterjesztett beszámoló. Ha ez konk­rét, elemző, kritikus és önkritikus, nemcsak a hibákat sorolja fel, hanem a problémák megoldásának módjait is címre szólóan elemzi, akkor a vita is ilyen lesz. Ha viszont a beszámoló egyoldalú, megdicséri az aktívakat, kiemeli a jó példákat, de a nem teljesített feladatokat és a passzív tagokat egy kalap alá véve elintézi azzal, hogy „egyes területeken és egyesek munká­jában még vannak hibák, a jövőben jobban kell igyekeznünk (!), növelni kell aktivitásunkat (!)“, akkor a vitától és a taggyűléstől sem várhatnak érdemleges munkát. EGRI FERENC Az emésztőszervrendszer vérzései Korszerű technika segíti a rendőrök , munkáját Az emésztőszervrendszeri vér­zés aránylag gyakran előforduló tü­net, amely az emésztőcsatorna va­lamely részének megbetegedéséről árulkodik. Sok esetben rövid idő alatt nagy vérveszteség keletkezik, amely a betegre nézve életveszé­lyes lehet, máskor pedig a hosszú ideig tartó kis mértékű vérzések vér- szegénység kialakulásához ve­zetnek. Tekintettel az emésztőszervrend­szer összetettségére, olykor megle­hetősen nehéz feladat megállapítani a vérzés pontos helyét. Vérzés ke­letkezhet ugyanis az emésztőcsa­torna bármelyik szakaszán, tehát fentről lefelé haladva: a szájüreg­ben, nyelőcsőben, gyomorban, nyombélben (tizenkettes bél), vé­konybélben, féregnyúlványban, vak­bélben, vastagbélben és a végbél­ben. A vérzés helyének megtalálása lehetővé teszi a betegség megfelelő gyógyítását, ellenkező esetben a kezelés csak tüneti marad, tehát a betegség oka felderítetlen. A vérzés tünetei attól függnek, hogy milyen nagy a vérveszteség. Az állandó vagy gyakran ismétlődő kis mennyiségű vérzéseknél a szer­vezetben fokozatosan vérszegény­ség alakul ki, melyet a szív nagyobb perctérfogattal (felgyorsult pulzus), a szövetek pedig az oxigén intenzí­vebb kihasználásával egyenlítik ki. Fél liter vér hirtelen elvesztésekor a tünetek még mindig nem túlságo­san feltűnők: enyhe hányinger, fá­radtság, álmosság. Ennél nagyobb vérveszteség esetén azonban a tü­netek már nem kerülhetik el a laikus figyelmét sem: sápadtság, hideg ve­rejtékezés, gyenge ütésű és felgyor­sult (több mint 100 percenként) pul­zus, alacsony vérnyomás, nehéz­légzés, nyugtalanság, eszmélet- vesztés. Ez a sokkos állapot arról tanúskodik, hogy a szervezet már nem képes megtartani a keringő vér mennyiségét a megfelelő szinten. Azonnali orvosi beavatkozás hiá­nyában a sokk visszafordíthatatlan­ná válik s a beteg halálához vezet. Az emésztőszervrendszeri vérzé­sek legfőbb tünetei a véres hánya­dék és a véres széklet. A vér hányá­sa nagyon komoly jelenség még akkor is, ha csak egyszer fordul elő. A beteg, aki ilyen okból keresi fel kezelőorvosát, legjobb ha ezt köz­vetlenül a hányás után teszi, ellen­kező esetben (következő nap vagy egy hét múlva) már sokkal nehe­zebb megállapítani a vérzés helyét, sőt olykor már egyáltalán nem lehet kimutatni semmilyen kóros elválto­zást. Nagyon fontos az is, hogy a hányadékot a betegen kívül valaki más is megnézze, ugyanis a piros színezetű gyomortartalmat kihányó ember legtöbbször izgatottá válik, megijed s elfelejti végiggondolni, hogy nem fogyasztott-e az előző órákban olyan ételeket, italokat, me­lyek a vér színére emlékeztetnek: málnaszörp, vörösbor, cseresznye, meggy, paradicsom, eper stb. A má­sik gyakori nehézség, hogy a bete­gek egy része nem tudja biztosan megmondani, hogy a vért hányta-e vagy esetleg kiköhögte. Ezenkívül a vér lefolyhat a gyomorba az orrü­regből, szájüregből is, pl. alváskor, amelyet azután a beteg kihány. A tü­dőből felköhögött vér világospiros színű s a hozzákeveredett levegő következtében legtöbbször habos. Ha a beteg a gyomorban lévő vért nem hányja ki közvetlenül a vérzés után, úgy a vér hemoglobinja a gyo­morsav hatására savanyú hematin- ná alakul át, a hányadék sötétre festődik, a leginkább a kávézacchoz hasonlítható. A véres széklet a vérzés helyétől függően lehet egészen fekete és kásás, vagy piros színű. A fekete széklet általában az emésztőcsator­na felsőbb részeiből, (nyelőcső, gyomor, nyombél), a piros színezetű pedig a vékonybél utolsó szakaszá­ból valamint a vastagbélből és a végbélből származik. A normális széklet felületén lévő kis mennyisé­gű friss vér legtöbbször a belső vagy külső aranyér kisérótünete. A vérzések leggyakoribb okai a következők: a szájüregben daga­natok és idült fekélyek, a nyelőcső­ben visszértágulatok legtöbbször a májzsugor következményeként, továbbá daganatok, kitüremlődések valamint a rekeszizomsérv követ­kezményeként kialakuló fekélyek. A gyomor fekélybetegségénél a vér­zés kb. 25 százalékban a betegség legelső tünete. Véreznek továbbá a gyomordaganatok valamint a gyo­mor nyálkahártyájának gyulladásai is. A vékonybélben legtöbbször a nyálkahártya polipja, a bélfal kitü- remlődései és a rosszindulatú daga­natok véreznek. A vastagbélben szintén a polipok, daganatok és a fi­atalkorúaknál egyre gyakrabban előforduló fekélyes vastagbélgyulla­dás vérzik. Egyelőre nem kiderített okokból kialakulhat vérzés az emésztőcsatornába az epe és has­nyálmirigy idült gyulladásainál is. Emésztócsatornai vérzés keletkez­het a nem emésztőrendszerhez tar­tozó szervek megbetegedéseinek következtében is: véralvadási zava­rok, agyi és gerincvelői daganatok, húgyvérúség, egyes súlyos fertő­zések. Egészségünk megtartásának ér­dekében nagyon fontos, hogy az ember rendszeresen nézze meg székletét (ezt nagyon sokan elha­nyagolják), hogy idejében észreve- hesse a megszokottól eltérő különb­ségeket. Aki vért hányt vagy véres székletet vett észre haladéktalanul keresse fel kezelőorvosát, ugyanis minden vérzés az emésztőcsatorná­ban komoly következményekkel jár­hat, ezért az alapos szakorvosi ki­vizsgálás feltétlenül szükséges. Dr. RÁCZ GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents