Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)

1988-08-12 / 189. szám, péntek

Afganisztán Fennakadás nélkül folytatódik a szovjet csapatok kivonása Pakisztán továbbra is figyelmen kívül hagyja genfi kötelezettségvállalásait (ČSTK) - Tegnap reggel érkezett meg a Szovjetunióba az a kétezer szovjet katona, aki néhány nappal ezelőtt indult el haza a dél-afganisz­táni Kandahar és Hilmand tartomá­nyokból. A több mint 30 páncélozott csapatszállítóból, gyalogsági szállí­tójárművekből és más haditechniká­ból álló konvoj Kuska türkmén vá­rosnál lépte át a határt. A konvojt útjának felétől, Herat tartományból egészen a határig, 250 kilométeren keresztül ENSZ-megfigyelők és kül­földi újságírók nagy csoportja kísér­te. A kontingens parancsnokságá­nak vezetői megerősítették, hogy a több mint 500 kilométeres utat problémák nélkül sikerült megtenni, csak Kandaharnál tettek sikertelen próbálkozást a szélsőséges csopor­tok arra, hogy tűz alá vegyék a kon­vojt. Az alapos biztonsági intézkedé­seknek köszönhetően ezt megaka­dályozták. Lev Szerebrov vezérőrnagy, a kontingens parancsnokságának képviselője kijelentette, a tervekkel összhangban folyik a május 15-én megkezdett csapatkivonás. A kivo­nás eddig nem követelt emberáldo­zatot, sebesültek sem voltak. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy a szélsősé­ges erők tervezték a szovjet katonák kivonásának akadályozását. A kivo­nulást biztosító egységek az egyes támadások visszaverése során el­szenvedtek bizonyos veszteséget. Szerebrov vezérőrnagy kifejezte meggyőződését, hogy a csapatkivo­nás 9 hónapos programját le lehetne rövidíteni, ha Pakisztán következe­tesen teljesítené a genfi megállapo­dást. A helyzet jelenlegi alakulása azonban azt bizonyítja, hogy Pa­kisztán egyelőre nem veszi komo­lyan genfi kötelezettségvállalásait. Herat tartományban a szovjet konvoj kíséretében volt az ENSZ- megfigyelők két tagja, Kauko Alto- maa finn kapitány és a nepáli Kun- war kapitány. Nagyra értékelték azt Reagan fogadta az izlandi kormányfőt (ČSTK) - Ronald Reagan ameri­kai elnök szerdán a Fehér Házban fogadta Thorsteinn Palsson izlandi kormányfőt, aki négynapos hivatalos látogatáson tartózkodik az Egyesült Államokban. A felek a kétoldalú kap­csolatokról, a NATO-ban kialakult helyzetről és a szovjet-amerikai párbeszéd fejleményeiről folytattak megbeszélést. Reagan elnök a vendégek tiszte­letére adott vacsorán emlékeztetett, 1986 októberében Izland volt a tör­ténelmi jelentőségű szovjet-ameri- kai csúcstalálkozó színhelye. A reykjavíki tárgyalások fontos ha­tárkövet jelentettek a két nagyhata­lom közötti kapcsolatok fejlesztésé­ben és elősegítették a későbbi raké­taszerződés aláírását. Thorsteinn Palsson reményét fe­jezte ki, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a jövőben is folytatódik a párbeszéd, és a felek mielőbb megegyeznek a HTF-fegy- verek csökkentéséről. Srí Lanka halasztást kér (ČSTK) - A Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Tömörülés (SA- ARC) Kathmanduban folyó külügy­miniszteri szintű konferenciáján Ab­dul Hamid, a Srí Lanka-i diplomácia vezetője javasolta a szervezet idén novemberre tervezett csúcsértekez­letének az elhalasztását. A tanács­kozásra Srí Lankában került volna sor, de a colombói kormányt teljes mértékben lekötik egyrészt a nem­zetiségi konfliktus megoldásával, másrészt az év végére beütemezett elnök- és parlamenti választásokkal összefüggő problémák. Hamid kijelentette, ha a SAARC tagállamai nem fognak egyetérteni a csúcstalálkozó elhalasztásával, Srí Lanka más tagország javára le­mond az értekezlet megrendezésé­nek jogáról. A SAARC Indiát, Bangladest, a Maldiv-szigeteket, Pakisztánt, Ne­pált, Bhutánt és Srí Lankát tömöríti. A szervezet évente tart csúcsérte­kezletet, legutóbb tavaly Nepálban. a segítséget, amelyet a szovjet pa­rancsnokság nyújt az ENSZ-csoport feladatainak teljesítéséhez, s egy­ben kifejezték meggyőződésüket, hogy a csapatkivonás időrendjét a jövőben is sikerül pontosan betar­tani. Az ENSZ képviselői nem voltak hajlandók kommentálni Iszlámábád álláspontját azzal összefüggésben, hogy Pakisztán területén akadályo­kat gördítenek az ENSZ-misszió te­vékenységének útjába. xxx A kormányellenes erők szerdán 13 rakétát lőttek ki Kabulnak a repü­lőtér közelében fekvő negyedé/e. Egy személy életét vesztette, három pedig megsebesült. Közvetlen talá­lat ért három lakóházat. Furcsa lépés Pershing-gyakorlat az NSZK-ban (ČSTK) - Az NSZK-ban folytatód­nak a Pershing 2 közepes hatótávol­ságú rakétákkal végzett gyakorlatok. A PPA hírügynökség jelentése sze­rint a mutlangeni amerikai bázisról szerdán három Pershing rakétát vontattak ki abból a célból, hogy ,,kísérletképp harci készültségbe helyezzék“. Ez volt az első ilyen gyakorlat a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolá­sáról szóló szovjet-amerikai szerző­dés ratifikálása óta. A mutlangeni békevédők sajtó- szolgálata közölte, a rakétákat Welzheim várostól mintegy 4 kilo­méterre északkeletre egy erdőben helyezték bevetésre kész állapotba. A háborúellenes szervezetek hivata­los képviselői Mutlangenben tilta­koztak a gyakorlat ellen. Hangsú­lyozták, különösen furcsa ez a lépés akkor, amikor a sajtó tájékoztatása szerint szeptember 8-ára tervezik a Pershing rakéták felszámolásának kezdetét. Belgium A szovjet szakértők befejezték az ellenőrzést A szovjet ellenőröket fogadják Florennes légitámaszpontján (Telefoto - ČSTK) (ČSTK) - Brüsszelből tegnap elu­tazott a szovjet ellenőröknek az a 20-tagú csoportja, amely a szov­jet-amerikai rakétamegállapodás alapján kedden és szerdán ellenőr­zéseket hajtott végre a belga terüle­ten lévő amerikai katonai objektu­mokban. Az ellenőrzés érintette a florennes-i légitámaszpontot, aho­vá 1985-ben telepítettek 20 amerikai robotrepülőgépet, továbbá Gosseli- esben a Sapca gyárat, ahol az Euró­pában telepített amerikai robotrepü­lőgépeket javították. Bár az ellenőrzések titkosak, eredményeiket mindkét fél és a világ közvéleménye is nagyon pozitívan értékeli. Elsősorban azt hangsúlyoz­zák, hogy a helyszíni ellenőrzések növelik a bizalmat az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió, valamint a NATO és a Varsói Szerződés további tagországai között, s ezzel együtt erősítik világszerte a békét és a biztonságot. Letette a hivatali esküt az új ecuadori államfő Magas rangú vendégek a beiktatáson (ČSTK) ­Rodrigo Borja, az új ecuadori államfő szerdán letette a hivatali esküt. A Quitóban megren­dezett beiktatási ünnepségen részt vett hat latin-amerikai ország állam­fője, köztük Fidel Castro kubai ve­zető. Jelen volt George Shultz amerikai külügyminiszter és a konti­nens politikai életének más szemé­lyiségei. Nem vett részt a beiktatá­son León Febres Cordero, a lekö­szönő államfő, aki a konzervatív erők képviselője volt. A szociáldemokrata Borja az idei májusi elnökválasztás második for­dulójában aratott győzelmet. Az or­szág irányítását rendkívül nehéz gazdasági helyzetben veszi át: Ecu­adorban az infláció 60 százalékos, a munkanélküliség 15 százalékos, a külföldi adósságok összege eléri a 10 milliárd dollárt. Ecuadort jelen­tős gazdasági veszteségek érték a kőolaj árának csökkenésével, ugyanis ez a termék az ország leg­főbb devizaforrása. Emellett súlyos károkat okozott a tavalyi pusztító földrengés. A parlamentben mondott beszé­dében az új elnök független külpoliti­kát, a latin-amerikai országokkal vállalt nagyobb szolidaritást és a külföldi adósságteher enyhítését ígérte. Megerősítette, hogy Ecuador fel kívánja venni a diplomáciai kap­csolatokat Nicaraguával (az előző államfő 1985-ben hívatta haza a nagykövetet Managuából). Rodrigo Borja 1935-ben született, jogot és politikatudományt tanult, majd tanított és egyben politikai te­vékenységet folytatott. Többször is megválasztották parlamenti képvi­selővé. 1970-ben ő hozta létre a de­mokratikus baloldal nevú szociálde­mokrata tömörülést, amely a Szo­cialista Internacionálé tagja lett. Rodrigo Borja tegnap közölte az új kormány összetételét. A Demok­ratikus Baloldal párt hét tagja, a Ke­resztényszociális Párt egy tagja és négy független politikus kapott tár­cát. Diego Cordovez lett a külügy­miniszter, Jorge Felix tábornok a hadügyminiszter, Andres Vallejo pedig a belügyminiszter. = Tunézia Már fö a puding Tavaly novemberben kapott obsi- tot a „legfőbb harcos“, Tunézia „örökös elnöke“, a ,,nagy öreg“- Habib Burgiba. Szép csendesen, egészen törvényesen - az alkot­mányból kiindulva, arra hivatkozva, hogy egészségi okok miatt már nem volt képes ellátni az államfői teendő­ket - távolították el 30 év után a kar- thágói palotából a független Tunézia első miniszterelnökét, első államfő­jét. Maga a 84 éves politikus is higgadtan fogadta az eseményeket. Állítólag csak annyit jegyzett meg: ,,Talán már előbb le kellett volna mondanom." Talán. Mert igaz, hogy Tunézia volt a térség legstabilabb állama: Afrikában három évtizedig még egyetlen politikus sem volt képes megőrizni hatalmát. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon megcsontoso­dott a Burgiba-rezsim, az utóbbi években már csak régi dicsőségéből élt az elnök, kizárólag személyes hatalma megszilárdításával foglal­kozott, egyre-másra cserélgette a kormányfőket és minisztereket, teljesen elhanyagolta az ország gazdasági ügyeit, ami 20 százalé­kos munkanélküliséghez vezetett, deficites lett az ország fizetési mér­lege. Születtek ugyan - szakértők véleménye szerint - jó tervek a gaz­daság átalakítására, csak éppen az örökös személycserék lehetetlenné tették végrehajtásukat. Az olajár zu­hanása, a foszfát gyengébb értéke­sítése és a visszaesett idegenforga­lom nagyon gyors és határozott lé­péseket tett volna szükségessé, de megtételükre az elnök nem adott módot. Zin el-Abidin Ben Ali tábornok- aki korábban hosszú éveken ke­resztül biztonsági ügyekkel foglalko­zott - csak néhány héttel Burgiba „trónfosztását“ megelőzően került a miniszterelnöki tisztségbe, de már jó ideje az elnök közvetlen környe­zetéhez tartozott, s Burgiba feltétlen híveként ismerték. Ezért okozott részben meglepetést, hogy éppen ő állította félre Burgibát, másrészt hangzottak el olyan vélemények is, miszerint éppen ezért Ben Ali volt a legmegfelelőbb személy a csen­des puccs végrehajtására. Első beszédében az új elnök né­mi meglepetést okozott, amikor be­jelentette, több szabadságot kap a sajtó, s ígéretet tett a politikai életben való részvétel kiszélesítésé­re is. Pedig Tunéziában úgy ismer­ték őt, mint aki biztonsági tisztként és 1986-tól belügyminiszterként is kemény eszközökkel fojtotta bele a szót a rendszert bíráló sajtóba, rendőreivel gyakorta razziát tartott, és még a legális ellenzéki pártok működését is korlátozta. Bizonyára ez késztette óvatosságra az ellenzé­ket, ez indokolta, hogy nem nagyon aktivizálták tevékenységüket az el­múlt kilenc hónapban. Tény viszont az is, hogy sem Ben Ali elnök, sem miniszterelnöke, Hédi Bakus nem tett az ígéretekkel ellentétes lépést. Megtartotta azonban július utolsó napjaiban kongresszusát a kor­mányzó Alkotmányos Demokratikus Gyűlés - így nevezik ugyanis febru­ár óta a Habib-féle Szocialista Desz­túr Pártot. A tanácskozás bizonyítot­ta, nemcsak a cégér változott, ha­nem a „kínálat“ is. Ben Ali államfő, akit pártelnöki tisztségében is meg­erősítettek, kijelentette, a 30 évig egyeduralkodó pártnak fel kell ké­szülnie a többpártrendszerű versen­gésre. Szándékai komolyságát bizo­nyítandó, a három legális ellenzéki párt vezetőit is meghívták a tanács­kozásra, sőt fel is szólalhattak. Az elnök beszédében így vázolta kor­mányzási elveit: „Manapság egyet­len pártnak sincs lehetősége arra, hogy nemzeti megbékélés nélkül kormányozzon, a pluralizmus már nem puszta lehetőség, hanem szük­ségszerűvé vált. Reformálni aka­runk, nem rombolni, s főként nem kiiktatni." Ennek ellenére fenntartot­ta magának azt a jogot, hogy a párt központi bizottságának kétharmadát ő maga nevezze ki, s csak egyhar- madát választhatták a kongresszusi küldöttek. Kijelentette viszont, hogy utoljára használt ilyen módszert. Nyilvánvalóan így akarta biztosítani rendszere megszilárdítását, így si­került elérnie, hogy kimaradjanak a KB-tagok sorából Burgiba egykori elkötelezett hívei. Ben Ali számára ez a kongresz- szus volt az eddigi legnagyobb kihí­vás, a valódi próbatételt azonban a még idén esedékes részleges par­lamenti választások fogják jelenteni. Tunézia Kommunista Pártja a héten jelezte: indul a választásokon. Köz­ponti bizottsága arra való tekintettel döntött így, hogy Ben Ali elnök ígé­retet tett a választások demokratikus jellegének garantálására, az ered­mények hamisításának megakadá­lyozására. Korábban a kommunisták - és más ellenzékiek - éppen azért bojkottálták a választásokat, mivel a hatóságok zaklatták az ellenzéki jelölteket, többet le is tartóztattak közülük, s végül még agyon is koz­metikázták az eredményeket, még a rendszert támogató, de független jelölteket is kizárták a parlamentből. Mindezek elkerülése végett most a Tunéziai KP Központi Bizottsága felszólította a hatóságokat, tegyék lehetővé az ellenzéki pártok számá­ra programjaik és állásfoglalásaik közzétételét a sajtóban, tegyenek már most lépéseket a választási kampány demokratizmusának ga­rantálására, valamennyi politikai párt képviselőinek részvételével hoz­zanak létre egy bizottságot a válasz­tások ellenőrzésére. Ben Ali rend­szerének válasza erre a felhívásra, a választások előtti gyakorlati lépé­sei fogják megadni a választ arra, mennyire komolyan gondolta azt, amiről a hatalomátvételkor és most a kongresszuson beszélt. Ha úgy tetszik: ez lesz a puding próbája. GÖRFÖL ZSUZSA Jakovlev a nemzetiségi kérdésekről (ČSTK) - Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Rigában szerdán a lett pártaktívával találkozott. Beszédében egyebek között rá­mutatott, hogy az átalakítás politiká­ját a szovjet nép túlnyomó többsége támogatja. Az átalakítás folyamata Az amerikai szenátus jóváhagyta „Humanitárius“ segély a nicaraguai ellenforradalmároknak (ČSTK) - Az amerikai szenátus szer­dán este szoros többséggel (49:47 arány­ban) jóváhagyta a nicaraguai Kormányel­lenes csoportoknak szánt 27 millió dollá­ros „humanitárius' segélyről szóló tör­vénytervezetet. A javaslatot a demokrata párti szenátorok terjesztették elő. Az új segélyterv feltételez egy további 16,3 millió dolláros, fegyvervásárlásokra fordítható összeget is, amelyről azonban idén ősszel további szavazást kell tartani. A republikánus párti szenátorok a fegy­verszállítmányok azonnali felújítását szorgalmazták, ám javaslatukat a szená­tus leszavazta. Robert Byrd házelnöknek nem sike­rült tehát elérnie, hogy a szenátus ebben a kényes témában egységes álláspontra helyezkedjen. A téma egyébként elég fontos helyet foglal el az elnökválasztási harcban is. Mint ismeretes, George Bush, a republikánusok jelöltje az ellen­forradalmárok katonai támogatásának hí­ve, míg a demokrata Michael Dukakis elutasítja a kontrasegélyeket. Számos megfigyelő azonban abban látja a problé­mát, hogy a Demokrata Párt néhány ve­zető személyisége, köztük Lloyd Bent- sen, a várható alelnök-jelölt, nem értenek egyet Dukakisszal. A szenátus által jóvá­hagyott törvénytervezet ezért a demokra­ta táboron belüli ellentétes nézetek kifeje­zője. a szocialista életmód fejlődésében objektív szakaszt jelent. A társadal­mi párbeszédből kitűnik, hogy az át­alakítással szembeni ellenállás for­rásai ma láthatóbbak, mint egy vagy két héttel ezelőtt voltak - mondotta Jakovlev. A szovjet politikus a továbbiakban leszögezte, hogy az átalakítást nem mindenáron kell megvalósítani, ha­nem újszerűen: a tömegek kezde­ményezőkészsége és önállósága, az alkotó aktivitás kibontakoztatása révén. Jakovlev a nemzetiségi kérdéssel foglalkozva rámutatott, hogy a tér­ségben lezajlott legutóbbi esemé­nyek azt bizonyítják, az átalakítás csak valamennyi szovjet nemzet és nemzetiség együttes erőfeszítései mellett lehet sikeres. Az ország és a társadalom szociális és gazdasági fejlesztése során felmerülő problé­mák megoldásakor elsősorban a nemzeti formák a fontosak. Jakov­lev szólt az olyan helyzet káros vol­táról, amikor a nemzeti kérdést olyannyira kihangsúlyozzák, hogy a folyamatok társadalmi-gazdasági lényege elsikkad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents