Új Szó, 1988. augusztus (41. évfolyam, 179-205. szám)
1988-08-11 / 188. szám, csütörtök
Jobb összhangot a gyártók és felhasználók munkájában Gyorsítani kell a robotizáció ütemét Még nem is olyan régen az emberek az ipari robotokról, mint érdekes műszaki újdonságokról beszéltek, s gyakorlati felhasználásuk gyakran mosolyt is keltett. A szakirodalom szerint a nyolcvanas évek elején úgy becsülték, hogy világszerte mintegy háromezer ipari robot üzemel. Azóta gyártásuk évente több mint 30 százalékkal emelkedik, s a robotgyártás a leggyorsabban fejlődő ágazatok egyike lett. Felismertük, a robot alkalmazása konkrét gazdasági eredményekkel jár, növekszik általuk a termelékenység, megkönnyítik az ember munkáját, jelentőségük különösen az egészségre káros környezetben nagy. A csehszlovák gazdaság is készült a robotizálásra, megszületett a 05-ös robotizációs állami célprogram. Ennek alapján 1990-ig csaknem 7 ezer ipari robot és manipulátor üzemeltetésére alkalmas 3756 robotizált munkahely létesítését tervezték idehaza, ami feltehetően 10 ezer dolgozó munkaerejének megrepet játszik a KGST-országok minél szorosabb, az alkotóerőket összpontosító együttműködése. Az ilyen irányú nemzetközi együttműködés egyik igen hasznos példája a csehszlovák és szovjet szakembereknek a robottechnika fejlesztésében megnyilvánuló munkamegosztása, illetve az eddigi taA Prešovban készülő AM-5-ös manipulátort, amelyet a fémmegmunkálásban alkalmaznak, az Ipari Automatizációs Művekben Václav Vaňo (balról), a termelési osztály vezetője, és Ivan Medviď részlegvezető szemléli (Róbert Berenhaut felvétele) takarítását, az önköltségek csökkentését, a nyereség és export fokozását eredményezi. Ennek a programnak megvalósítására több mint 1 milliárd koronát irányoztak elő a jelenlegi tervidőszakra, ennek több mint 60 százalékát a Kelet-szlovákiai kerület kapta meg, ami természetes, hiszen ebben az országrészben több mint három ezer ipari robot gyártását kell biztosítani a tervidőszak végéig. A fejlesztési munkálatok túlnyomó többségét is ebben a kerületben, a Prešovi Fémipari Kutatóintézetben (VÚKOV) végzik, amely ma már nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is - a KGST-országok 2000-ig terjedő komplex tudományos-műszaki fejlesztési programja igényeinek megfelelően - nagyon fontos szerepet játszik. A gyakorlat cáfolhatatlanul igazolta, hogy az ipari robotok tervezése, fejlesztése és eredményes alkalmazása ma már meghaladja egyetlen ország lehetőségeit, többirányú együttműködést igényel. Egyébként is, a tudományos-műszaki kutatásban elért eredmények gyors hasznosítása jelentős társadalmi feladat, melynek teljesítésében fontos szepasztalatok kölcsönös cseréje, és azok hasznosítása az újabb közös feladatok teljesítésében. E törekvés jegyében hozták létre 1985-ben, a ROBOT csehszlovák -szovjet tudományos-műszaki egye-i sülést. A robottechnológiai komple-i xumok kísérleti, fejlesztési és terme-; lési munkálatainak összehangolására létesített egyesülés székhelye Prešov, illetve az ott működő VÚ-> KOV Fémipari Kutatóintézet. A Szovjetunióval folytatott kétoldalú együttműködés a robottechnika területén tulajdonképpen már korábban elkezdődött. A prešovi VÚKOV több szovjet kutatóintézettel közösen több ipari robot és manipulátor sikeres kifejlesztésében vett részt. Ez a közös munka elsősorban a magasabb műszaki és gazdasági színvonal elérésére, a kutatás idejének lerövidítésére és a kísérleti-fejlesztési kapacitások hatékonyabb kihasználására irányult. A két baráti ország tudományos-műszaki intézményeinek „közös sínen" való haladása hasznos és kölcsönösen előnyös ezen a területen. A közelmúltban a Kelet-szlovákiai bztyepanovics Szilajev, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, aki egy hivatalos küldöttség élén, Ladislav Gerle szövetségi miniszterelnök-helyettes kíséretében ellátogatott Prešovba, és az intézményekben tett személyes látogatásuk során ismerkedtek a robottechnika fejlesztése terén végzett közös munka eddigi eredményeivel, problémáival. Ladislav Gerle ezután elmondta, hogy a két ország szakembereinek a tudományos-műszaki fejlesztés legkülönbözőbb területein - így a robotizációs komplexumok létrehozásában - végzett munkája kölcsönösen előnyös, népgazdasági haszna egyértelmű. Viszont vannak még - hangsúlyozta mindkét fél - a nemzetközi együttműködést - így az egyesülés kívánt fejlődését is - lassító tényezők, amelyek kiküszöbölése sürgős feladat. Jelenleg 3-3 szovjet, illetve csehszlovák vállalat teljesíti a nemzetközi együttműködésből eredő feladatokat, de - amint erre Gerle miniszterelnök-helyettes utalt - már mindkét részről további üzemek, vállalatok kérik részvételüket a ROBOT tevékenységében. Azonban csak olyan vállalatok, intézmények jöhetnek számításba, amelyek rugalmasan képesek reagálni a világviszonylatban is jelentkező robottechnikai újdonságokra. A közelmúltban a Kelet-szlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács és a prešovi VÚKOV vezetőségének kezdeményezésére, kerületi értekezleteken is foglalkoztak a 05-ös állami célprogram teljesítése terén kialakult helyzettel. Jozef Bodnár, a Kerületi Szakszervezeti Tanács titkára utalt arra, hogy a kerületben 1990-ig 420 robotizált munkahely létesítését tervezték, ennek támogatására a kerület 32 termelő üzeme, vállalata együttes felajánlást tett. Vladimír Čop, a VÚKOV vezérigazgatója elmondta, hogy a Kelet-szlovákiai kerületben nem kielégítő a robotizációs program megvalósítása annak ellenére, hogy ebben az országrészben összpontosulnak a robottechnika fejlesztésének legjelentősebb intézményei. Az eddig tervezett 148 robotizált munkahelyből jelenleg csak 128 üzemel. Ez azt jelenti, hogy nem teljesítik a kerületi pártkonferencia ezzel kapcsolatos határozatát. A tervezett fejlesztést érzékenyen érintik a robottechnikai eszközök gyártása körül kialakult problémák - különösen a bardejovi Nehézgépgyárban, a michalovcei MEZ-ben, a poprádi Vagongyárban, a vranovói BUKÓ- ZÁ-ban. Az idén 98 robotizált munkahely létesítését tervezték, de a felmerések alap|án csak 75 ilyen munkahely létesítésének feltételei adottak. Tehát olyan intézkedések szükségesek, amelyek teljesítése meggyorsítja - és így megvalósíthatóvá teszi - a 8. ötéves tervidőszak kerületi robotizációs programját. Az idő pedig sürget... KULIK GELLÉRT Mi változik a nemzeti bizottságok munkájában? Akár helyi, akár járási szinten dolgozó tisztségviselőt kérdez az ember, óvatos választ kap arra a kérdésre, mit várnak a nemzeti bizottságokra vonatkozó törvény módosításától. Hosszabb latolgatás, után a legtöbb helyen annyiban maradunk, hogy remélhetőleg nagyobb jogkörrel - viszont sokkal nagyobb felelősséggel - kell majd dolgozniuk a helyi nemzeti bizottságoknak. Nos, az óvatosság érthető, ha arra gondolunk, hogy a döntés, a határozathozatal felelőssége nagyobb súllyal nehezedik majd rájuk, hogy a közvetlen, a naponkénti kapcsolat a lakossággal, igényeik rugalmasabb számbavétele és kielégítése annak a függvényévé válik, milyen módon sikerül pénzeszközöket előteremteniük akár saját üzemeik tevékenységéből, akár a területükön működő üzemek összefogása, egyesített pénzeszközei segítségével. A novellizált törvényben még nagyobb hangsúlyt kap a nemzeti bizottságok felelőssége az állami vállalatok létesítésében, amelyre javaslatot tehetnek, vagy amelyek létesítését elutasíthatják. Azonban minden eddiginél nagyobb lesz a felelősségük körzetük gazdasági és szociális fejlődéséért. A törvénytervezettel szemben az 1988. július 1 -jével életbe lépett törvény- módosítás nem utasítja az üzemeket, hogy egyesített pénzeszközeikkel járuljanak hozzá a nemzeti bizottságok terület- fejlesztési programjainak megvalósításához, azonban lehetőségként feltételezi ezt. A döntést a terület lakosaira, vagyis az üzem ottani dolgozóira, az üzemi tanácsokra, illetve a hnb meggyőző érveire, a képviselők belátására bízza. Ma még szinte beláthatatlan, sok tekintetben felfoghatatlan, milyen lesz a legtágabb értelemben megvalósítandó demokrácia, a népre bízott döntés, a hatalom saját életkörnyezetet és körülményeket meghatározó gyakorlása. Hiszen sokszor még a szolgáltatások, a kisüzemek fejlesztésében is sok az esetlegesség, a tanácstalanság. Óriási felelősségnek, szokatlan horderejű döntésnek számít egyetlen iparengedély kiadása is, erről beszél heteken keresztül a falu... Hát még, ha nagyobb dologról lesz szó. Például, hogy épüljön-e vagy ne, s ha igen, hová egy új üzem? Hol legyen a park, a falun keresztül vezessen-e a nagy forgalmú út, stb. A polgári bizottságok felelőssége is növekszik majd, a képviselőké szintén. Ók valósítják meg a közvetlen kapcsolatokat, ők az „összekötők“ a lakossággal. De vajon társadalmi munkában, jelképes tiszteletdíj ellenében hogyan győznek többet? Hiszen a legérzékenyebb problémákat, a legegyénibb, legsajátosabb, szinte minden esetben külön elbírálást, döntést igénylő ügyintézést várják el tőlük. Emberek közt, emberekért dolgozni nemes, de rendkívül bonyolult és valljuk be, sokszor hálátlan feladat. Vitathatatlan, hogy államhatalmi szerveink tekintélye adott. A lakosság bizalommal fordul a hnb képviselőihez, tisztségviselőihez, dolgozóihoz. Jó lenne, ha ez a tekintély, ez a bizalom megmaradna, tovább szilárdulna. Ha az új, a módosított törvény megfelelő feltételeket is biztosítana nemzeti bizottságainknak ehhez. Ha a legszélesebb, a helyi szinteken lenne elegendő ember, ha győznék a megnövekedett és megszaporodott feladatokat. Ha mindannyiunk megelégedésére, maradéktalanul elvégezhetnék amit elvárnak tőlük. Nem lenne szabad most túl szerénynek lenniük, sokkal inkább hangoztatniuk kellene, mire van szükségük ebben az új időszakban, éppen az igényesebb munkavégzés érdekében. Nem kibúvás lenne ez, nem kényelmi szempont, hanem végső soron -lakossági érdek. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Jó a koncepció? Szlovákia építőiparának az automatizálás terén fő feladata, hogy a 8. ötéves tervidőszak folyamán növelje a számítástechnika alkalmazásának mértékét a termelési és a technológiai folyamatok irányításában, az irányítómunka diszpécserrendsze- rében és az irányítás termelés előtti szakaszában. így foglalható össze röviden az a legfelsőbb állami szervek által is jóváhagyott koncepció, amely az automatizált irányítórendszerek, illetve a számítástechnika fejlesztésének programját, irányvonalát határozza meg az építőipar számára az 1986-1990-es évekre. Az említett irányelv a kor és a társadalom jogos elvárásait tükrözi, hiszen hatékonyabbá tenni az építőipar munkáját, s növelni termelékenységét - ami a reszort legfőbb feladata- aligha képzelhető el az eddiginél színvonalasabb, a számítás- technika eszközeit is alkalmazó irányítómunka nélkül. Mindezt sok külföldi példa és néhány hazai is bizonyítja. Igen, csupán néhány, mert annak ellenére, hogy már a tervidőszak felében járunk, bizony alig-alig szaporodott azoknak az építőipari vállalatoknak a száma, amelyeknél az irányítómunka területén alkalmazást nyert a számítástechnika. Ugyanis a korlátozott mennyiségben rendelkezésünkre álló technikai felszerelés vállalatok közötti elosztása is - bármennyire is érthetetlen- egyenlösdi alapon történik, s ezért több vállalat automatizált irányítórendszere kiépítésének befejezésére csak a 9. ötéves tervidőszakban, vagy még annál is később kerülhet sor. Márpedig, amíg nem komplett egy műszaki berendezés, addig nem is lehet számon kérni kihasználatlanságát. Felmerül a keraes, vajon nem lenne-e bölcsebb dolog egyenként, de teljes berendezéssel ellátni a vállalatokat? Sok építőipari vállalatnál abban reménykednek, hogy az átalakítással együtt változó feltételek, például a saját anyagi eszközökkel való önálló rendelkezés lehetősége, utat nyit számukra a korszerű irányítómunkához szükséges számítástechnikai berendezés beszerzéséhez. A kérdés viszont az, hogy miképpen. A hazai elektrotechnikai ipar egyelőre nem képes kielégíteni ezt az igényt. A termékeiket nem exportáló vállalatok - márpedig az építőiparban a legtöbb ilyen - meg aligha tudják előteremteni a külföldi berendezések megvásárlásához szükséges valutát. S ez még csak az automatizálás kezdeti problémája. A többi, hogy ki végzi majd a számítástechnikai berendezések karbantartását, javítását és ki fogja készíteni a programokat, csak ezután következik. Úgy tűnik, mintha az irányelv nem lenne az adott feltételekhez méretezve, mintha nem elérhető célokkal, hanem a sürgető szükséglettel számolna. Az SZSZK Fejlesztési és Építésügyi Minisztériumának havonta megjelenő folyóiratában a tárca egyik illetékes dolgozója részletes írásban ismerteti az említett koncepciót. Arról azonban, hogy a tervet milyen módon lehetne megvalósítani, nem tesz említést. Pedig - mint arról a Csehszlovák Sajtóiroda egyik közelmúltban közzétett hírében beszámol - az építőipari termelés irányításának automatizálása terén tetemes a lemaradás. Az automatizálás céljának állandó ismételgetése helyett talán hasznosabb lenne már gyakorlati megvalósításával foglalkozni. Szlovákia két legnagyobb építkezésén, a Gabčíkovo-Nagyma- rosi Vízlépcsőrendszer és a mohi (Mochovce) atomerőmű építésén az automatizált diszpécserszolgálat már nélkülözhetetlen segítséget nyújt az építőknek. Az anyagellátás és anyagszállítás szervezésén, illetve ellenőrzésén kívül a rengeteg szállító vállalat munkájának koordinálását elősegítő operatív tervek készítésére is felhasználják. Ám az építőipari vállalatok többségében legfeljebb csak beszédtéma a számítástechnika alkalmazása, s csak néhány magasépítő vállalatnál, ipari építkezésen és a raktárgazdaságban kezdik fokozatosan alkalmazni. Még az építőanyag- gyártásban a legjobb ezen a téren a helyzet. Csakhogy egy(-két) fecske nem csinál nyarat még az építőipar automatizálásában sem. Amikor a mikroelektronika fejlesztésére- felismerve jövőbeni jelentőségét - szerte a világon óriási hangsúlyt fektettek, a mi szakembereink enyhén szólva „elaludtak“, de ha a mikroelektronikai termékek alkalmazása terén is megismétlődik ez a hiba, az már hatványozottan fogja akadályozni a népgazdaság fejlődését. BARANYAI LAJOS V % A Karlíni Tesla nýŕanyi üzeme a kizárólag szovjet exportra készülő PSK- 1000 típusú telefonközpontok egyedüli itthoni gyártója. Idén 103 telefonközpontot szállít a szovjet partnereknek, köztük 48 innovált PSK-100-K típusút. A felvételen Zdeňka Cinková egy ilyennek a működését ellenőrzi. (Jírí Berger felvétele - ČTK) 1988.
